Új történet!

Sziasztok! :)
Hosszú ideje már, hogy bezárta kapuit ez a blog, és véget ért Harry és Emily bonyolult története, én mégis mindig kötelességemnek érzem, hogy itt is megosszak mindent, amit a másik két, illetve már három, blogomon. Ugyanis... *dobpergés* *hatásszünet* *reklám* Megnyílt az új blogom! 

KATT

Várok mindenkit soook soook szeretettel! :)

Nessa. xx

Bloglovin

Sziasztok! :)
Úgy érzem nekem is muszáj erről bejegyzést írnom, szóval kérlek titeket, hogy EZT mindenki olvassa el figyelmesen. A blognak már van ilyen bloglovin izébizéje, jobb oldalt az első modulra kattintsatok, ha továbbra is szeretnétek követni. :)

Big hug: Nessa. 

Lopás

Lányok! 
Jó ideje bezárt a blog, és most egy sajnálatos hírrel kell új bejegyzést írnom ide. Ugyanis a történetem lopják! Nem hittem volna, hogy ez előfordul még egyszer, mert már volt rá példa, hogy a sztorim lopták, csak más szavakkal leírta az illető ugyanazokat a történéseket. Most viszont pofátlanul ki lett másolva a prológus. 
Az új blogomon szólt egy lány (innen is nagyon köszönöm LEmi), hogy sajnos lopják a történetem. 
Megkérnélek titeket, hogy kulturáltan kérjétek meg a blog hatalmas, élénk fantáziával megáldott szerzőjét, hogy törölje a blogot! Ha ez nem történik meg, én magam fogok tenni azért, hogy a blog törölve legyen... 
http://millyandharryfriendornot.blogspot.hu/ -Itt a csodás blog. 

Köszönöm mindenkinek aki csak egy kicsivel is megpróbálja jobb belátásra bírni Mrs. Élénkafantáziám-ot!  

Búcsú

Sziasztok! :)
Az "Elloptad a szívem" írása közben, hirtelen elhatározásból, spontán ötletként létrehoztam egy újabb blogot, amit két perc múlva töröltem, majd újból létrehoztam. 
2012. november. 19.-én felkerült a prológus. 
Egy kedves történetet akartam írni, egy lány és egy fiú barátságáról, akik egy nyáron, hosszú idő után újból találkoznak, és szépen, lassan egymásba szeretnek. Ehelyett mit alkottam? Viták, szerelmek, szenvedés, egy makacs lány, meggondolatlan dolgokkal, egy fiú, aki nem veszi észre ami az orra előtt van, később egy ártatlannak tűnő fiú, aki egy gusztustalan alak, és Harry barátnője, később exbarátnője, aki az elejétől fogva egy utálatos nőszemély.  Azt hiszem, elmondhatom, hogy a lehető legnagyobb ellentétét írtam meg az alapötletemnek, de egyáltalán nem bánom. :) 
Sosem hittem, hogy ekkora népszerűségnek fog örvendeni a blogom, hogy ennyi rendszeres olvasóm lesz, és ilyen sok kommentet kapok. A prológushoz két komit kaptam, az első részhez egyet, majd ez szépen lassan elkezdett felfelé haladni. :) Még most sem hiszem el igazán, hogy mennyien szerettétek/ szeretitek a blogom. Hatalmas köszönet mindenkinek! Általatok lettem jobb író. :) 
Köszönöm a rengeteg kommentet, a dicséreteket amiket kaptam tőletek, az összes jó/rossz kritikát a blogról, a rengeteg oldalmegjelenítést, a rendszeres olvasókat, az összes díjat, köszönöm, hogy szavaztatok rám a blogversenyen. Köszönök mindent! Remélem akik ezt a blogom olvasták, olvasni fogják az újat, és a még futó blogomat is! :) Szomorú vagyok, amiért itt véget ér ez a történet, de ugyanakkor boldog is. Köszönöm, hogy írhattam nektek egy lányról, aki utálja a magassarkút, focizik, kicsit fiús, a legjobb barátja segítségével öltözik fel csinosan, és egy kivételesen buta, vagyis inkább vak fiúról, aki nem vette észre azt ami mindvégig az orra előtt volt. :)
Egy élmény volt nektek írni ezt a történetet. :)
Külön köszönet Noricii-nak a gyönyörű fejlécért! :)
Végezetül néhány adat: 

Remélem sikerült valami egyedit alkotnom, és ha nem, akkor is, köszönök mindent! :) 

Szeretlek titeket!

Nessa. xx

Epilógus-You and me together

Sziasztok! :)

Egyszerre vagyok nagyon boldog és szomorú, boldog azért, mert ennyien olvastátok és szerettétek a blogom, egy élmény volt írni, és olvasni a pozitív kommentjeiteket, és nagyon szomorú vagyok, amiért vége. 

Nem most fogok lelkizni, azt hétfőre tartogatom! :D

Remélem a másik két blogomon, még találkozhatok az összes itteni olvasómmal. :)

Szeretlek titeket! Mindent nagyon köszönök!

Nessa. xx

~Ten years later~

Lágy szellő fújta az arcom, az ajkamba harapva hallgattam a gyereksikongatást, miközben hátradőltem a padon, és hagytam, hogy Harry magához húzzon. Az arca, talán azon kívül, hogy reggelente borostás volt, nem változott semmit, a gödröcskék, a széles mosoly, a gyönyörű zöld szemek, és a rakoncátlan fürtjei ugyanolyanok voltak, talán a vonásai erősödtek egy kicsit.
Arcomat az ég felé fordítottam, a hajam hátracsúszott, miközben hunyorogva figyeltem a kissé szürke eget.
Kissé érdes, nagy tenyere sem változott, és a szokásai sem. Egy ujját az állam alá csúsztatta, majd az egész tenyerét az arcomra simította és magához húzott. Dús ajkai mohón kaptak az enyém után, a fürtökbe vezettem az ujjaim és gyengéden megsimítottam a tarkóját. Az évek múlásával a csókja sem változott, néha ugyanolyan heves és akaratos volt, máskor édesen gyengéd és puha.
-Pfuuj!-jött a nevetés nem messze tőlünk.
Harry szája elképesztően szép mosolyra húzódott, elgondolkodva fordult a hintázó gyerekek felé, zöld szemeivel őket fürkészte. Lehajtott fejjel mosolyogtam, miközben a kezeit a derekamra csúsztatta.
-Nem is fúúj!-jött a vékonyka kislány hang.
A halk, tornacipős léptekre felkaptam a fejem, Harry még idejében kitárta a karjait és elkapta a szélvészt. Futás közben maga után húzta a göndör, szőke haját, szikrázó zöld szemeit ránk emelte. Még most is megszédülök,ő teljesen olyan mint mi ketten, a szőke haját tőlem örökölte, míg annak göndörségét az apukájától.
-Ugye, hogy nem fúj, apa?
-Nem.-mosolygott Harry, és a lányunk füle mögé tűrt egy rakoncátlan tincset.
Mosolyogva figyeltem, amint Darcy cuppanós puszit nyom, Harry tökéletesen puha arcára, majd kiugrik az öléből és az apró, fehér tornacipőiben oda lépdel elém.
-Mit szeretnél?-vigyorogtam rá szélesen és a kezeim közé vettem az arcát.
-Hmm.-hümmögött.-Szerinted se fúj, ugye anya?
-Egyáltalán nem.-nevettem.
-Az oviban mindenki szerint fúj, de szerintem nem.-bújt oda hozzám.-Visszamehetek hintázni?
-Menj.-pusziltam meg az arcát.
Szökdécselve szaladt a hinta felé, félúton viszont megbotlott valamiban, és elterült a füvön. Egyszerre ugrottunk fel, míg a kislányunk a nadrágját porolgatva ült a füvön, Harry nagy léptekben szelte át a néhány métert és az ölébe vette.
-Apaa.-nyöszörgött és rúgkapálni kezdett.-Nem fájt! Tegyél le!
Nevetve néztem, amint Harry a feje fölé emeli az apróságot, és felvilágosítja arról, hogy nézzen a lába elé.
-Jó.-visított Darcy.-Leteszel?
-Megsértődök, lerázol.-húzta fel az orrát Hazz.
-Tudod, hogy szeretlek.-paskolta meg az apukája arcát, majd miután földet ért, futásnak eredt.
Időközben odaértem mellé, kezét átdobta a vállamon és puszit nyomott a homlokomra.
-Szép jó napot!-hangzott fel a hátunk mögül Louis.
Megpördültem, mögöttünk mindenki, a saját párjának a kezét fogva lépdelt. 10 év alatt sok minden történt, Liam és Danielle egy időben szakítottak, majd újból kibékültek, és most egy nagyon göndör, nagyon barna hajú kislánnyal büszkélkednek. Louis és Eleanor határozták el a leghamarabb magukat, Lou csupán 23 éves volt, amikor úgy döntött, nőuralom alá kerül, és a kívánsága is teljesült, egy kisfiú védi meg még a légytől is a húgát, az ígéretét is betartotta, ugyanaz az őrült még 30 évesen is, mint volt. Zayn és Perrie, bár mindkettőjük karriere szárnyalt, együtt maradtak, a Little Mix, évekkel ezelőtt betört Amerikába, és bármilyen meglepő, Pezz házasodott először a bandájukból, útban van az első baba. Niall sokáig kereste az igazit, a szöszi srác haja, egy időben majdnem teljesen barna lett, majd újból szőke, és most a kettő közti tökéletes átmenetben pompázik, jó pár barátnője volt, mire több év kihagyás után, ismét találkoztak Sarah-val, javában folynak az esküvői előkészületek.
A szőke, göndör hajkoronával rendelkező lányunk elsüvített mellettünk, Zayn nyakába vetette magát, és nagyra nyílt szemekkel nézte Perrie gömbölyödő pocakját.
Harry kezét fogva léptem hozzájuk, időbe telt, mire végig ölelgettem és puszilgattam a társaságot.
A fiúk nem változtak, ugyanazok az őrültek, akik a videónaplókat csinálták, anno 16-18 évesen. Néha hiányzott az az idő, amikor még csak mi voltunk, de mindenki felnő egyszer, és mi is, gyerekeink vannak/ lesznek, de van ami nem változik. 7 nagylemez és 1 év kihagyás után One Direction karriere magasan ível felfelé, és bár idősebbek lettek, ők ugyanazok a srácok akiknek Harry bemutatott. Egy icipicit szőrösebbek, férfiasabbak, de a hangjuk, a humoruk, és a barátságuk és a szeretetük ugyanaz mint volt. A rajongóik velük együtt nőttek fel, a világon szokatlanul sok Harry/ Louis/ Liam/ Zayn/ Niall keresztnevű kisfiú született. Nem sok jövőt jósoltak nekik, max 3-4 évet, ennek ellenére a fiúbandák rohamosan "termelődnek", majd eltűnnek, de a One Direction örök, és Directionerek vannak, és lesznek is. Az utánpótlásról azt hiszem tudunk gondoskodni, bár a jelenlegi állás szerint, pár év múlva lánybandát alapítunk, de még bármi történhet, azt hiszem, még mindegyikünknek lesznek gyerekei.
Ahhoz képest mennyire féltem 17 évesen attól, hogy elromlik a barátságunk Harry-vel, azt hiszem jól döntöttünk, tekintve az ujjamon csillogó gyűrűt, és a Zayn nyakába csimpaszkodó szőke, szeleburdi kislányt, aki belsőleg kísértetiesen hasonlít, az 5 éves önmagamra.
És, hogy Markkal mi történt? Úgy tudom, 3 évet kapott, a szabadulása után Miával együtt elhagyták Londont. Egy ideig nem tudtam, hogy Miának is köze volt ehhez, végül sikerült kihúznom Harry-ből. Az életünk azóta nyugodt, vitamentes és boldog.
A csuklómon látszódik néhány vágás, de már nem bánom, mert rájöttem, hogy amikor az ember már mindent felad, még mindig van egy utolsó remény.

~My Best Friend, Harry Styles, or not? 

The End.

50.rész Fontos nekem...

Hát, sziasztok! 

Elérkezett ez is, nem kezdenék még neki lelkizni, erre majd lesz egy külön bejegyzés. :D Furcsa helyzetben vagyok, hiszen már csak az epilógus van hátra.

Mint említettem, lesz egy lelkizős bejegyzés, tehát most nem nagyon mondanék semmit. Megkérnék mindenkit, hogy aki olvasta a történetem és netán szerette is, a chatben, vagy lent kommentben, itt, vagy az epilógusnál írja le pár szóban, hogy miért szerette / miért nem. 

Csütörtökön jelentkezem az epilógussal, és remélem, a következő blogom is olvasni fogjátok. Nem tűnök el, a másik blogom ugyanúgy fut, és ott még csak most kezdődnek majd az izgalmak, illetve, az ÚJ BLOGOMON már olvashatjátok a prológust. 

Remélem nem okoztam, és  nem fogok csalódást okozni.

Ölel mindenkit: Nessa. xx

~Emily~

-Harry!-nyúltam remegve a keze után-A kezed...

-Nincs semmi baj, csak megütöttem.-húzta el, majd az arcomhoz nyúlt és végig simított rajta.

Nagyra nyílt szemekkel tapogattam végig a zöldes árnyalatú kezét. A kórház hosszú folyosóján ültünk kettesben. A sebeket rajtam már megtisztította egy orvos, megvizsgáltak, és már csak a papírokra kellett várni. 

-Meg kell röntgenezni.-nyeltem nagyot.

-Kicsim, semmi baj tudom mozgatni.-szorította ökölbe a kezét, majd ki is engedte egyetlen szisszenés nélkül.

Minél hamarabb haza akartam menni, lemosni magamról a koszt, és Mark kezeinek nyomát. Lehunytam a szemem és a vállának dőltem, sóhajtva, magában Markot szidva húzott az ölébe.

Az orvos kijött, át kellett venni és aláírni néhány papírt, majd mindenféle komolyabb sérülés nélkül hazamehettünk. Hiába tiltakoztam, Harry a combom alá nyúlt és úgy vitt ki. A kórház előtt fotósok és riporterek állomásoztak, arcomat a vállába rejtettem előlük, és miközben a fényképezőgépek kattogtak, Paul odaért mellénk és keményen arrébb zavarta a fotósokat.

Az út csendben telt, Harry tőmondatokban elmondta Paul-nak, hogy nincs komolyabb bajunk, majd magához ölelt és kifelé nézett az ablakon.

Otthon kellemes, meleg fények világították be a házat, bár az idő már jócskán fél 2 körül volt. A fiúk a kanapén ültek és üres tekintettel bámulták a tévét.

-Jól vagytok?-ugrott elénk Liam.

Csak bólintottunk, majd Harry megfogta a kezem és felsegített a lépcsőn.

-Ha végeztél gyere be hozzám.-simított végig az arcomon, majd egy puszi után a szobája felé lépdelt.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, kirobbant belőlem a sírás, az ajkamba harapva elvánszorogtam a fürdőszobáig. Undorodva húztam le magamról az elszakadt rózsaszín ruhát, véres volt, mocskos, és Mark hozzáért. A sarokba rúgtam, majd néhány perc múlva utánaküldtem a mai napon viselt fehérneműim is. Beálltam a zuhany alá, könnyeim a vízzel keveredtek, a lefolyóban eltűnt a lemosott kosz rólam. Bőszen szappanoztam át újra és újra a testem, hogy eltüntessem magamról Mark kezének a nyomát. Hajat mostam, finom, barack illatú tusfürdővel még utoljára átdörzsöltem magam, majd fáradtan, mégis valamilyen izgatottsággal léptem ki a kabinból. Magam köré tekertem egy törülközőt, elidőztem a hajam megszárításával, majd a szekrényemhez mentem, és a fehérneműket feltúrva, az ajkamat rágva húztam elő egy fekete darabot, amin vékony, rózsaszín szalag húzódott. Dobogó szívvel vettem elő, a hozzá tartozó hálóinget. Gondolkodás nélkül húztam fel, majd eligazgattam magamon. Hülyén éreztem magam benne, a modellek mindig szépek és szexik az ilyen darabokban, na meg, olyanok mint a fogpiszkáló, én meg... mint egy fejlődő 13 éves. Az ilyet nem B kosaras melltartójú lányoknak találták ki. Idegesen és kissé feszülten húzgáltam magamon a tükör előtt, szőke hajam lágy hullámokban keretezte az arcom, mielőtt még átvettem volna egy kinyúlt pólót, kulcsra zártam a szobám ajtaját, és megpróbáltam észrevétlenül átsuhanni Harry-hez.

A szobájában csend volt, csak a zuhany hangját hallottam. Felhúzott lábakkal leültem az ágyára, füleltem, mikor hal el a csempére érkező víz hangja, majd amikor ez megtörtént, dübörgő szívvel vártam, hogy kilépjen. A hajszárító hangja sem terelte el a gondolataim, sőt, még jobban száguldani kezdtek. Amint ez is elhalt, torkomban dobogó szívvel figyeltem a megmozduló kilincset. Lehajtott fejjel lépett ki, nedves mellkasa vonzotta a tekintetem, felemelte a fejét, majd abba a pillanatban egy lépést hátrált, és az ajtónak nyomta a hátát.

~Harry~

Még félig vizesen léptem ki, a gondolataim a mai nap körül forogtak, nem bírtam felfogni, amit Mark két ütés között, vigyorogva közölt velem. " Ha a kicsi nem pofázik, Mia nem uszít rá." Lehajtott fejjel léptem ki, majd meghökkenve pillantottam az ágyamra, ott ült egyetlen kis hálóingben, olyanban, amilyet még egyszer sem láttam rajta. A gondolataim teljesen más irányba terelődtek. Éreztem, hogy a "kis Harry" megkeményedik odalent, hátraléptem, de az ajtó akadályozott, így csak hozzápréseltem magam. A szívem meglódult a mellkasomban, még felhorzsolt térdekkel is sokkal szebb volt, mint az összes eddigi barátnőim.
-Milly...-suttogtam alig hallhatóan.
Egy könnycsepp szántotta végig az arcát, rájöttem, hogy nem utasíthatom el. Egy ilyen nap után inkább örülnöm kellene, hogy még akarja, hogy hozzáérjek, de annyira törékenynek tűnik. Megnedvesítettem az ajkaim, és bár félő volt, hogy az agyam helyett néhány perc múlva a gatyám veszi át az irányítást, leültem mellé és magamhoz öleltem.
-Miért nem akarod?-szipogott.
-Ha tudnád mennyire akarom...De, most pihenned kell.
-Harry, nem tudok.-remegett meg a hangja-Nem megy, mindig azt érzem, hogy fogdos, nem akarom. Egyedül te érj hozzám!
Hangja kétségbeesett volt, ujjai a lepedőt markolták. Lassan lefejtettem róla és a karjait a nyakam köré fontam. Lágyan csókoltam meg, mohón kapott a szám után. Végig simítottam a haján majd ujjaim a hálóing kivágásánál állapodtak meg. Halkan sóhajtott, amitől mosoly kúszott az arcomra. Ujjai hevesen csúsztak a hajamba, néhány másodpercre elhúzódtam, ajkaink súrolták egymást. Hevesen vettem a levegőt, igyekeztem úrrá lenni saját magamon.Arcomat elrejtettem a gyönyörű, vékony nyakában, csókokkal hintettem be, miközben a kezem lassan a hátára kalandozott. Ujjaimmal a melltartóját kerestem, de egyszerre kuncogtunk fel, amikor helyette csak a a fekete anyagot találtam. Lábai a derekam köré fonódtak és közelebb csúszott, homlokomat az övének támasztottam és a szemébe néztem miközben megfogtam a fekete csipke anyagot és oda sem nézve lassan áthúztam a fején. Hosszú, szőke haja a melleire omlott, és eltakarta előlem azokat. Végig simítottam az arcán, szemeimet egyetlen pontra szegeztem, és a szőke hajkoronát hátra söpörtem.

-Istenem.-sóhajtottam.

Nyelvem végigszántotta az alsó ajkam, a derekánál fogva húztam teljesen magamhoz, combjai erősen fogták közre a csípőm, homlokomat a meztelen vállának döntöttem, a kezem a gyönyörű mellére csúszott. Óvatosan rámarkoltam, hüvelykujjammal végig simítottam rajta és behunytam a szemem. Finom ujjait megéreztem a szabadulni akaró dudoron.

-Vedd le, Harry.-utasított halkan.

-Még nem.-suttogtam a fülébe. 

Kezeimet továbbra sem vettem le, gyönyörű, kerek idomairól, arcát a nyakamba fúrta és lágy csókokkal hintette a vállam és a nyakam. Kissé megemeltem és teljesen az ölembe ültettem, kezemet feljebb csúsztattam az álla alá és megcsókoltam. Telt ajkai csábítóan lassú összhangban mozogtak az enyémmel, nyelvem átcsusszant a szájába, csípőjét előre tolta, ujjai a hajamba vándoroltak. 

Nyoma sem volt a napokban köztünk lévő eszeveszett vágynak, ujjaim végig húztam a derekán, halkan a számba sóhajtott, kezem megállapodott az aprócska, fekete franciabugyi szélénél.
Apró puszikkal szakítottam meg a csókot, gyengéden kiemeltem az ölemből és végig fektettem az ágyon. Szőke haja beterítette a párnát, gyönyörű felsőteste megbabonázott, fejemet a hasára hajtottam és lágy, finom kis puszikat adtam rá. Ujjai a hajam simogatták, felemeltem a fejem és újból megpusziltam a száját, abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne, hogy nála gyönyörűbb teremtést keresve sem találhatnék. Éveken át ott volt előttem, együtt nőttünk fel, végignéztem, ahogyan a szöszi kislányból egy gyönyörű nő lesz, és nem kaptam a lehetőségen, de talán jobb is, most értünk meg egymásra.
Apró kezei a boxerem széléhez csúsztak, ajkaim az övére tapasztottam és engedtem neki, hogy addig húzza az anyagot ameddig csak bírja. Megkönnyebbülés volt, amikor lekerült rólam, már nem gátolt semmi. Elhúzódtam és fogva tartottam a szemeit mielőtt lepillantott volna. Lélegzete elakadt egy pillanatra, akaratlanul is önelégült mosoly kúszott az arcomra, még mindig lassan vezettem le a kezem. Megemelte a csípőjét én pedig a bokájáig lehúztam a csipkét, könnyedén lerúgta és magához húzott. Szívem őrülten dobogott a mellkasomban, a tökéletesség feküdt alattam, hibátlan volt.
Homlokomat az övének döntöttem, ujjaim gyengéden végig húztam a combjai közti területen, ujjait a vállamba nyomta.
-Css.-csitítottam és a lehető legközelebb húztam magamhoz.-Én nem bántalak.
Arcomat a hajába fúrtam, a derekánál fogva tartottam meg.
-Harry, n-nem kell...
-Hidd el, hogy kell.-suttogtam.-Én nem használlak ki, nem foglak bántani.
-Tudom.-simított végig az arcomon.
Két ujjam a számba vettem, erősen fogtam a derekát miközben először egy, majd két ujjam tüntettem el benne. Fenekét az ágyékomhoz nyomta, nyögve nyomtam beljebb az ujjaim miközben ő megvonaglott. Lassan megmozgattam, majd óvatosan pumpálni kezdtem. Lehunyt szemekkel, őrülten dobogó szívvel, és lüktető alsótesttel simultam egyre jobban hozzá. Puha bőre az enyémhez simult, szabad kezemmel a hasát simogattam, szaggatottan lélegzett, a füléhez hajoltam és halkan becézgettem.
Nehezen vettük a levegőt, mielőtt kihúztam volna az ujjaim, körözni kezdtem vele. Dereka az ágyékomhoz simult, a hajam máris izzadt volt, el-elakadó lélegzettel kereste meg a hasát simogató kezem.
-Állj meg!-kapott levegő után.
Még egyszer végig simítottam az érzékeny pontján majd elhúztam a kezem. Remegett a karjaimban, keményen az ajkába harapott és behunyta a szemét. Óvatosan fölé gördültem és végig simítottam az arcán. Bátorítóan mosolyogtam rá, mire az ő szép arcára is kiült egy mosoly.
-Biztos?-kérdeztem miközben a szemét néztem.
Aprót bólintott, végig simítottam az arcán. Kihúztam a fiókot és kivettem az apró ezüstcsomagolású óvszert. Fogaimmal gyorsan feltéptem, tekintetét magamon éreztem, miközben felgörgettem, majd lesöpörtem az ágyról a kis csomagolást. Pillantását fogva tartottam, miközben elhelyezkedtem felette. Lassan csúsztam be, az ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kezdjek el káromkodni. Szaporán lélegzett, hátra hajtotta a fejét és a takaróba markolt.
-Fáj?-hajoltam az arcához és édes puszikkal hintettem be.
Beszívta az alsó ajkát, egyik kezét gyorsan a hajamba csúsztatta és megkapaszkodott a fürtökben.
-Mintha elsőnek történne.-suttogott alig hallhatóan.
-Mert velünk először történik. Először úgy, ahogyan kell.
El akartam venni az összes fájdalmát amit akaratomon kívül okoztam. Nem számítottam rá, hogy fájni fog neki, de meglepően szűk volt és tudtam, hogy feszül.
Egy gyengéd, mégis erőteljes mozdulattal előre toltam a csípőm. Egymás szemébe néztünk, mozdulatlan maradtam, had szokjon meg. Behunyta a szemét, szaporán lélegzett, míg én előre hajoltam és gyengéd csókokkal hintettem be az arcát. Nem tudtam uralni a levegővételeim, a szívem átszakítani készülte a mellkasom. Aprót mozdultam, feje hátracsuklott és halkan nyöszörgött.
-Sajnálom.-súgtam a fülébe.
Ujjaim végig vezettem az oldalán, majd gyengéden megmarkoltam a melleit.
Homlokom a mellkasának döntöttem és aprót előre mozdultam. Meglepetésként ért a halk nyögés ami elhagyta az ajkait.
-Jó?-pillantottam fel rá és ismét megtámaszkodtam a kezeimen.
Remegve bólintott. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, óvatosan kihúztam magam, majd egy erőteljes lökéssel ismét benne voltam.
-Senki nem érhet többet hozzád.Az enyém vagy, Milly.
Lábai a derekam köré fonódtak, körmeit végig húzta a hátamon.Önkéntelenül csuklott hátra a fejem, aprócska kezét felvezette a mellkasomon végül pedig a vállamnál állapodott meg. Olyan lassan csináltam amennyire csak tudtam, az érzés mégis sokkal erősebb volt, mint eddig bármikor. Tudtam, hogy ennél meghittebb és aranyosabb egy lánnyal sem volt még. Előre dőltem, mozgás közben ajkaink gyengéden súrolták egymást, sóhajai a számban haltak el, érinteni akartam mindenhol. Nem mertem és nem is akartam belegondolni, mit csinált volna vele az a mocsok, ha nem érünk időben oda. Kisöpörtem a haját az arcából, hosszan csókoltam, testünk egymásba olvadt és szinte lángoltunk. Nem akartam, hogy ennek bármikor is vége legyen.

~Emily~

-Senki nem érhet többet hozzád.-mondta inkább saját magának mint nekem.-Az enyém vagy, Milly.
Lábaim a dereka köré fonódtak, körmeim végigszántották a hátát. Hátra hajtotta a fejét, tenyeremet végig húztam a mellkasán majd a vállába kapaszkodtam meg. Lassan csinálta, minden egyes mozdulatával érintette a g-pontom, ajkaink súrolták egymást. Egy pillanatra mintha elkalandozott volna, majd hosszú ujjaival kisimította az arcomból a hajam és megcsókolt. Lassú mozgásra ösztönzött, ágyéka minden lökésénél az enyémhez simult. Talán egyszer sem értek még hozzám ennyire gyengéden, légzése nehéz volt, homlokán izzadtság gyöngyözött, éreztem a hasamban egyre jobban duzzadó gyönyört.
Nem létezett semmi más csak ő, zöld szemei fogva tartották a tekintetem, ajkai résnyire nyíltak és rekedtesen nyögött. Lassú mozdulatai egy leheletnyivel gyorsabbak lettek, ujjai összefonódtak az enyémekkel, behunytam a szemem, teljesen elveszítettem önmagam, és a számon már nem jött ki semmi más, csak az ő neve.
-Nyisd ki a szemed!-kérlelt halkan.
Komoly erőfeszítésekkel, de sikerült, és újból elmerültem a smaragdzöld szempárban, ujjaim a vállába nyomtam és a lábaim erősebben fogták közre a derekát.
-Harry!-szakadt fel belőlem.
-Tudom.-dőlt előre és ismét lassítani kezdett.-Kérlek kicsim, tartsd még.
Remegő ajkakkal bólintottam. Ujjaim önálló életre kelve csúsztak a göndör fürtök közé, arcomat a vállába temettem miközben keze fel-le járt a hasam és a combom között. Megállt, láttam a levegőben a párát ami a köztünk lévő forróságtól megjelent és az ablaküvegen kicsapódott. Keze felfedezte a testem minden pontját, gyengéden simogatta a combom, ajkaim remegtek, az arcát figyeltem, amint ujja végigszántott egy apró anyajegyet, a szája felfelé húzódott. Lehajolt hozzám, orrát az enyémhez dörgölte, akaratlanul is halkan felnevettem, összecsücsörítettem a szám a csókjáért. Ágyéka tökéletes összhangban lüktetett az enyémmel, forró csókkal tartotta fogva a szám, csípője megmozdult, belőlem pedig ismét kiszakadt a neve, tudtuk, hogy itt a vég. Lassan nyomult előre, majd az utolsó pár miliméternél erőset lökött. A gyönyör remegve áramlott szét bennem, hátra hajtottam a fejem, és a nevét sikítottam. Ajkai az enyémre tapadtak, combjaimmal erősen szorítottam a csípőjét miközben éreztem ahogyan a férfiassága megvonaglik bennem. Fáradtan, rekedtes nyögéssel, hörögve omlott a mellkasomra, szaporán lélegeztünk, behunytam a szemem és végig simítottam zilált fürtjein. Néhány percig csak feküdtünk, a szoba csendjét a heves légzésünk törte meg. Ujjai a hasamra rajzoltak apró mintákat, sóhajtva támaszkodott meg és húzta ki megpuhult hosszát. Felült, csendben figyeltem ahogyan gyakorlott mozdulattal lehúzza az óvszert, görcsöt kötött rá és elsüllyesztette az éjjeliszekrény melletti kukában. Lefeküdt mellém és magunkra húzta a takarót, felé fordultam, ajkaink fáradt, nedves csókban, régi ismerősként köszöntötték egymást. Végig simított az arcomon majd megvillantotta édes gödröcskéit. Kezem magától indult meg felé, mutatóujjammal körberajzoltam a gödröcskéket, majd az ajkát. Megfogta a kezem, a szájához emelte és belepuszilt.
-Szeretlek.-suttogta, majd közelebb húzott magához és arcát elrejtette a hajamban.
Egy lábával az enyéim közé furakodott, átölelte a derekam és csendesen fújtatott a nyakamba.
-Én is szeretlek, Harry.
Felpillantott rám, zöld szemei ismét rabul ejtettek. Tudtam, hogy akármi is fog történni még velünk, megérte megtenni azt a hosszú és fájdalmas utat idáig. Arcomat a vállába temettem, hosszú ujjaival gyengéden simogatta forró testem, beszívtam az ajkam, bár még egy kicsit remegtem, magamra húztam a kezeit. Halkan nevetgélve vont a mellkasára, a fáradtság kezdett úrrá lenni rajtam. Boldognak éreztem magam, azt hiszem életem legmozgalmasabb napján vagyok túl.

~Mia~

A csengő hangjára idegesen fújtatva másztam ki az ágyból, nem igaz, hogy Mark nem tud ajtót nyitni. Nem vártam meg, amíg hazaér. Tulajdonképpen még egy csöppet bűntudatom is volt, mert tudtam, hogy valószínűleg azért érhetett haza annyira későn, hogy még én sem vártam meg, mert elkaphatta Emily-t. Elhessegettem a bűntudatot, egyszerűen annyi lett volna a dolga azért, hogy ne küldjem rá Mark-ot, hogy tartsa a kicsi száját. Mindegy, legalább Mark kiszórakozta magát.

-Jövök már!-üvöltöttem a lépcső tetejéről, majd pizsamában ráérősen lelépdeltem.-Nem fáj az ujja?

Sóhajtva elfordítottam a kulcsot a zárban, meghökkenve bámultam a két egyenruhás rendőrre.

-Miben segíthetek?-öltöttem magamra a legbájosabb mosolyom.

Nem létezik, hogy Emily még be merte köpni ezt az idiótát.

-Ön Amelia Sweets?

-Igen.

-Kérem, fáradjon be velünk a rendőrkapitányságra!

-Mégis miért?!-háborodtam fel.

-Egy bizonyos Mark Ellis, tegnap este erőszakkal elhurcolt egy 17 éves kiskorú lányt, és megpróbálta megerőszakolni. Az ön megbízására.

-Tessék?! 

-Öltözzön fel, és fáradjon be velünk, kérem! 

-Nem! 

-Kisasszony, jogában áll hallgatni, minden amit mond felhasználható ön ellen....

Blablabla, Mark beköpött, ez nem igaz. 

-Jó,jó!-tettem fel a kezem.-Bemegyek, csak fogja be.

-Tiszteletlenül beszél egy rendőrrel...-kezdett el szónokolni a másik is.

-Nem csináltam semmit.-vontam meg a vállam.-Mér' maga olyan különleges, fontos ember? 

-Kisasszony, kérem öltözzön fel. Idelent megvárjuk.

Nagyszerű. Valahogy majd csak kivágom magam ebből az egészből. 

~Emily~

Tudtam, hogy ébren van. Szempillái mozogtak, ajka meg-megrándult, nem szólt, hogy ne bámuljam. Hagytam abban a tudatban, hogy nem tudja, hogy tudom, hogy ébren van. Na, ez egy értelmes mondat lett. 

Kezemet az arcára tettem, hosszú karjával birtoklóan húzott magához, haja kócosan terült szét a párnán. Elöl, hátul, mindenütt volt belőle.

-Tudom, hogy ébren vagy.-nevettem. 

-Nem vagyok jó színész.-dörmögte behunyt szemekkel.

Feljebb húzta rajtunk a takarót, ajka mosolyra húzódott, egyik szemét kinyitotta és az arcomat fürkészte.

-Jó reggelt.-húzott magához, és puszit nyomott a homlokomra.

Minden reggel így akarok ébredni, a karjai közt, és nevetni az édesen fáradt arcán.

-Neked is.

Az ujjaim közé vettem a nyakláncát. Sosem veszi le.

Az arcomat figyelte, miközben elgondolkodva forgattam az ujjaim között a papírrepülős medált.

Feltornázta magát az ágyon, magamra húztam a takarót, és figyeltem, ahogyan kikapcsolja a láncot.

Megkereste a kezem a takaró alatt, óvatosan felhúzott, és úgy helyezkedett, hogy mögöttem legyen. Magam elé fogtam a takarót, a fülemhez hajolt, kócos haja súrolta az arcom.

-Szeretném, ha a tied lenne.

-Hazz, ez a lánc...

-Fontos nekem.-fejezte be helyettem a mondatot.-Azt akarom, hogy te viseld. 

Szó nélkül hagytam, hogy a nyakamba tegye, végig simított a hátamon, majd maga felé fordított és vigyorogva csókot nyomott a számra. Formás ajkai most is, mint eddig mindig, magával ragadtak. Elszakadt a számtól, ujjával lassan lejjebb tolta a takarót a mellkasomról, az ajtón hirtelen kicsapódott, elkapta a derekam, és mielőtt a zaklatónk bármit is meglátott volna, magához ölelt.

-Bocsi!-üvöltött Louis, majd be is csapta.

-Tomlinson! Nem tudod mi az a kopogás?!

-Nagyon cukik vagytok!-nyávogta a folyosóról. 

Egyszerre nevettünk fel. Harry nem szégyenlősködött, kimászott mellőlem, és ádámkosztümben az ajtóhoz ment, lazán kinyitotta és kisétált rajta.

-Harry, nemár'! 

Hallottam, amint vitába száll Zayn-el. Magában pufogva, durcásan lépett vissza, becsapta az ajtót, a kulcsot elfordította a zárban, és bedőlt mellém. Azt hiszem, majd valahogy sikerül megtalálnunk az aranyközéputat, hogy megmaradjon a legjobb barátom is, és együtt lehessünk. Nem lesz könnyű, de tudom, hogy sikerülni fog. 

49.rész Érted bármit megteszek...

Sziasztok! :D
Hát, ez a rész... elég durva lett, na de nem is nagyon magyaráznék. :DD Jó olvasást! 

Nessa. xx

Lehet csak hülyéskedik, csak rám akar egy kicsit ijeszteni. De akkor miért cibál, miért okoz szándékosan fájdalmat? Nyoma sincs, a kedved, illedelmes, vicces Mark-nak, aki a Hyde Park-ban galambokat rajzolt.
-Mark!-rebegtem.-Ne, ne ez nem vicces! Fáj!
-Nem viccelek, kislány.
Rántott egyet a hajamon, visítva kaptam a fejemhez, keze ismét a számra tapadt, nem tudtam semmit sem csinálni ellene. Hol vannak ilyenkor az emberek? Ezt miért nem látja senki? Bezzeg ha Paris Hilton vesz egy rágót azt az egész világ tudni fogja. Végig rángatott egy hosszú, végtelennek tűnő utcán, majd egy teljesen eldugott utcába vitt. Bevonszolt egy undorító, sötét helyre. A meztelen lábam valami nyálkás, gusztustalan dologhoz ért, de nem volt időm elborzadni rajta, hátamat egy téglafalnak vetette. Éreztem, ahogyan roppannak a csontjaim, nagyot nyekkenve csuklottam kicsit össze.
-Játszunk egy kicsit!-hajolt a fülemhez.
Szabad kezemet felemeltem és bele akartam markolni a hajba, de a dús, Justin Bieber-es haj helyet nem találtam mást, csak pár centis tüsi hajat. Haj helyett a tarkójába mélyesztettem a körmeim, káromkodva elengedett, majd a kezét lendítette felém, de még időben az arcom elé kaptam a kezem és leguggoltam.
Remegtem a félelemtől. Se telefon, se táska nem volt nálam, nem tudtam lefizetni, hogy engedjen el, és még csak segítséget sem tudtam hívni. Könnyek peregtek le az arcomon, amikor durván felrántott, a hátamon jó pár lila folt keletkezhetett, mert erősen a falnak vetett és beütöttem mindenem. Ő volt az, aki pár nappal ezelőtt a Nando's-ban bámult. És én nem ismertem fel. Szólnom kellett volna a fiúknak.
-Adj szépen egy csókot.-hajolt a nyakamhoz.
-Adjon a halál!-szűrtem a fogaim közt.
Mélyen, perverzül felnevetett, az undorító, nyálas szája a nyakamhoz tapadt, oda, ahol nemrég még Harry ajkai szívogatták a bőröm. Kezeimet a falhoz szorította, így csak annyival tudtam ellenkezni, hogy hevesen ráztam a fejem.
-Hagyj békén!-kiabáltam.-Segítség!
-Kussoltasd el magad!-rivallt rám.-Nem segít senki, azok a kis gyökerek még csak észre sem fogják venni, hogy eltűntél.
-Ne nevezd őket gyökérnek!
Megemeltem a lábam, és hirtelen mozdulattal az ágyékába térdeltem.
Nyögve összegörnyedt, engem, és az anyukám is szidta. Kezét a gyenge pontjához szorította, a hátam fájt, amikor ellöktem magam a faltól, futásnak eredtem, és már kezdtem megkönnyebbülni, amikor két undorító kéz megragadta a derekam. Hangos üvöltöttem Harry nevét, de nem hallotta meg senki, legfőképpen nem ő.
Hasra estem a betonon, a ruhám szoknya része egy reccsenéssel elszakadt, Mark megragadta a bokám, és úgy próbált meg visszavonszolni, de a beton felsértette a combom, a karom, és a szabad részét a mellkasomnak is. Visításom visszhangzott a kihalt utcarészen, felrántott a földről, és a karomnál fogva rángatott vissza a sötét zsákutcába. Ezúttal a fejem koppant nagyot a falon, torkomból fulladozó zokogás tört fel, befogta a szám, és olyan erősen szorította, hogy azt hittem, meg akar ölni. Kábán pislogtam, amikor hirtelen elrántotta a kezét, és az erősen csattant az arcomon. Soha, egyetlen férfi sem ütött meg, pláne nem rángatott a hajamnál fogva, és húzott maga után a betonon.
-Kérlek, ne!-emeltem az arcom elé a kezem.
A fájó pontra simítottam koszos tenyerem, lüktetett, az ajkam felrepedt és biztos voltam benne, hogy piros tenyérnyom díszeleg az arcomon, a térdeim és a combom is vérezhetett, a könyökömön és a csuklómon, amennyit ki tudtam venni a sötétben, ujjnyomok voltak. Megalázott, bántani akart, talán mindig is azt akart. Én csak egy naiv kislány voltam akit elbűvölt egy kedvesnek hitt fiú. Harry-nek végig igaza volt, ő mindvégig védeni akart tőle, mert sejtette, milyen egy gusztustalan alak. De én nem hallgattam rá akkor, összevesztem vele egy ilyen rohadék miatt.
-Fogd be a szád!
Fejemet óvatosan a falnak döntöttem, arcomat kellemesen hűtötte le, behunytam a szemem, akartam, de nem tudtam ellenkezni. Erősen gondoltam Harry-re, a fejemben elkezdtek lejátszódni az emlékek. Az egész testem fájt, gyengének éreztem magam, az arcomon pedig könnyek csorogtak le. Ő volt az, aki mindig, minden helyzetben megvédett, ő volt akinek elmondhattam mi a bajom és megvigasztalt, neki köszönhetek mindent. Csak vele kellett volna maradnom, és nem történt volna ez.
Cipzár hangja törte meg a beállt csendet, kinyitottam a szemem, és láttam, ahogyan a nadrágját rajta tartó, övvel babrál.
-Nem!-kiáltottam.
-Kuss!-emelte meg a kezét, de már az sem érdekelt, ha megüt.
Kirántottam magam a kezei közül, ám amint elengedett, már újból rajtam voltak a mocskos mancsok, vonaglottam, de a szorítás egyre csak erősödött, majd ismét a falnak préselt, undorító ágyékát pedig nekem nyomta. Hirtelen ötlettől vezérelve, nem gondoltam a fájdalomra, és teljes erőből lefejeltem. Hangosan ordított, belemarkolt a hajamba, körmeim a karjába mélyesztettem, ütöttem ahol csak értem, és ismét megpróbáltam tökön rúgni, de elkapta a combom. Nem ütött meg, helyette ujjával elkezdte felgyűrni a ruhám. Feladtam.

~Harry~

Már hosszú percekkel ezelőtt kiment, talán elszúrtam. Nem kellett volna ennyit innom, nem borult volna el az agyam. Felálltam a fotelből, ahol meg akartam várni. A fiúk mind a barátnőikkel táncoltak, én pedig kifelé indultam. Agy szál ingben mentem ki az ajtón, a hideg szél az arcomba fújta a hajam. Ujjaimmal hátratúrtam, majd Milly-t keresve körülnéztem. Nem állt kint, lehet elkerültük egymást, visszafordultam, és bementem a pubba. Szemeimmel őt kerestem az emberek között, nem lett volna nehéz megtalálni, azt a rikító rózsaszín, habos ruhát, és a gyönyörű szőke hajkoronát, én mégsem láttam sehol. Bolyongtam az emberek közt, nem találtam meg. Louis csapódott a vállamnak, és kissé ittasan próbált táncra bírni.

-Nem tudom hol van Milly!-üvöltöttem a fülébe.

Ujjai ellazultak rajtam, a kék szemek ijedtséget tükröztek.

-Nem veled volt?

-Táncoltunk és...utána kiment levegőzni. Azt mondta két perc, de már negyed órája vártam bent, kimentem, de nincs ott!

A hangom fokozatosan lett ijedtebb, a végén már félig sírva kiabáltam túl a zenét.

-Összeszedjük a többieket. Próbáld meg felhívni.

-Nálam van a táskája, benne van a telefonja is. Nem tudom elérni.

-Bazdmeg.

Próbáltam egyenletesen lélegezni, az eddig megivott pia köde, egy szempillantása alatt eltűnt az agyunkból. 

Csak két percre hagytam egyedül, két kibaszott percre, és annyi idő alatt eltűnt. Baja is eshet. Londonban annyi kegyetlen ember van, és ő olyan ártatlan.

A fiúk idegesen fújtatva csapódtak oda hozzám, Zayn a kezembe nyomta a kabátom, majd elkomorult arccal, és az én szememben is ott csillogó pánikkal nyomta a kezembe a kabátom.
-Mi lesz a lányokkal?-harapdáltam idegesen az ajkaim.
-Leültek, ott van velük Olly.-nézett rám Liam.-Nem lesz semmi baj, Harry.
Elszorult a torkom. Baj, bármi baj történhet vele.
Niall mellénk csapódott, idegesen beszélt mindenről. Én csak felemelt fejjel kullogtam utánuk, és a szemeimmel Milly-t kerestem az utcán.
-Harry...- szólított meg Louis, aki a kis csoportunkat vezette Liammel. Nem tudtam merre voltunk, egyet akartam, minél hamarabb, ismét a karjaimban tartani Milly-t.
-Niall!-szólt rá élesebben Liam.-Maradj nyugton, meg fogjuk találni!
Összeszorított szájjal bólintott.
Louis lefordult egy sarkon, lemaradtam a többiektől, és amikor egy lámpaoszlop fényében megcsillant valami, azonnal lecövekeltem.
-Állj!
Futva indultam felé, kis híján felbuktam, a fehér magassarkúban, ami az út közepén hevert, térdre estem, nem sokkal messzebb tőle, egy aprócska fülbevaló csillogott. London legelhagyatottabb helyén voltunk ahol nagyrészt bűnözők, és drogosok tanyáznak.
-Gyere, Harry!-nyúlt a hónaljam alá Liam és felrántott a földről.
-Valaki elvitte!-kiabáltam.
-Meg fogjuk találni!-ragadta meg a karom Zayn és magával húzott. Görcsösen szorítottam magamhoz az apró cipőt, a fülbevalót a zsebembe tettem, már nem éreztem, hogy fáznék. Meg akartam találni.
Csendben lépdeltünk, halkan szipogtam, majd amikor nem túl messze tőlünk, éles visítást hallottam, egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Harry!
A kétségbeesett hangja volt az, ami egy pillanat alatt megemelte, a már eddig is bennem tomboló adrenalinszintet, elöntött a harag, és a többieket lehagyva, megpróbáltam futás közben rájönni, merről jött a hang.
-Ne rohanj már!-kapta el a karom Louis, egyedül ő ért be.
-Valaki bántani akarja!
-Harry, maradj nyugton légyszíves! Ne rohanj, lehet többen vannak, ha meghallják, hogy jövünk elviszik Milly-t vagy tényleg bántani fogják!
-Te nem hallottad?! A nevemet kiabálta, Louis! Valami rohadék már bántja!
Könnyek csorogtak végig az arcomon, talán a düh-től, vagy már attól a tudattól, hogy valami mocsok bántja Őt. De ha megtaláljuk, azt nem éli túl.
Beértek a többiek, nagyokat fújva megmarkoltam Louis kabátját, és úgy lépdeltem utána.
A visítás betöltötte az utcát, egyszerre káromkodtunk mind az öten, Liam és Zayn kezei megragadtak, Niall ökölbe szorított kézzel, potyogó könnyekkel lépkedett mellettem.
A sikoltozás elhalt, de ettől csak még rosszabb előérzetem lett. A lábam ismét megakadt valamiben, lehajoltam, nem sok hiányzott hozzá, hogy futásnak eredjek, az ujjaim között egy elég hosszú, élénk rózsaszín, háló szerű anyag volt.
Besokalltam, és úgy tűnt, ez adta meg a plusz löketet a többieknek is. Rohantam amennyire csak tudtam, egy romos házhoz értünk, amikor hangokat hallottam. Dulakodásét, majd szitkozódást, és ijedt zihálást. Tudtam, hogy Milly az. Két kéz ragadta meg a csuklóm, Zayn elém lépett és a mellkasomnak nyomta a kezét. Fújtattam, és arrébb löktem, megtántorodott, de nem esett el, kihúztam a kezeim Louis és Liam szorításából, Niall még elkapta a vállam, de egy könnyed mozdulattal leráztam magamról a kezét, és halkan, összeszorított fogakkal lépdeltem előre. A falra simítottam a kezem, és előre hajoltam. A látvány sokkolt, valami szakadt, mocskos alak szorította őt a falhoz, miközben a ruhája alatt nyúlkált. Milly lehunyt szemekkel, arcát a falnak döntötte, a sötétben is láttam, hogy gyönyörű teste tele van horzsolásokkal, haja kócos volt, arca meggyötört, és úgy tűnt feladta. Egy kéz ért a vállamhoz, Louis hajolt át felettem˛.
Nem tudtam már türtőztetni magam, a barátaimmal együtt rontottam ki a fal takarásából.

~Emily~

Gyűlöltem, ahogyan undorítóan simult hozzám. Gyűlöltem amiért csalódnom kellett benne, amiért bántott, miatta veszekedtem rengeteget Harry-vel, és most ezt teszi velem. Gyűlöltem Markot, teljes szívemből.

Remegve fújtam ki a levegőt, egyenlőre még szórakozott velem, a belső combom simogatta, de én egyáltalán nem akartam, nem akartam, hogy hozzám érjen. Soha többé nem akartam senkit sem, hogy így érjen hozzám, kivéve Harry. A kezére vertem, de csak nevetett rajtam, és feljebb csúsztatta. Az események felpörögtek, ujját a bugyimba akasztotta, hiába tiltakoztam, elkezdte lefelé húzni, kipattantak a szemeim, szorosan összezártam a lábaim. A szemem sarkából alig észrevehető mozgást láttam, a könnyektől és a sötétben nem láttam ki volt az, de egy kéz megragadta a vállát és erősen elrántotta tőlem, azzal egy időben, egy másik az én derekamat fogta át, és erősen, mégis gyengéden vont a mellkasára. Ismertem az illatot, a széles mellkast, remegve nyitottam ki a szemeim, Liam nézett le rám, arca megvonaglott, erősen ölelt magához, miközben sírni kezdtem. 

-Itt vagyunk.-suttogott, és jobbra-balra kezdett dülöngélni velem.

Megfordultam a karjaiban, szemeimmel Harry-t kerestem, a lélegzetem elállt, amikor rájöttem, melyikőjük Ő. Ajka felrepedt, és teljes erőből orrba vágta Markot. Sosem volt verekedős fiú, egyetlen egyszer sem keveredett olyan igazán nagy balhéba, kicsit talán béna is volt, két ballábas. Ki tudtam venni a másik alakot is, Zayn volt, és nem leállítani akarta Harry-t, teljes erőből ágyékon rúgta a támadóm, aki ezután felhördült, és a földre rogyott. 

Liam átfogta a fejem, és a mellkasára vont. Szorosan öleltem, de a másik két fiút még nem találtam meg. Niall szőke tincsei megcsillantak a lámpa fényében, a füléhez szorosan tartott egy telefont és valamit nagyon gyorsan magyarázott. Louis-t kerestem, a sötétből lépett elő, megragadta Harry vállát, aki még mindig ököllel püfölte Mark gusztustalan képét, Zayn nagyot fújt, és Louis-val együtt leszedték róla. Hosszú percekig hallgattam, amint fölé hajolva üvölt vele. Ami a legjobban meglepett, hogy még Liam sem avatkozott bele, hagyta, hogy Zayn és Harry, amennyire csak tudják, elverjék Markot. 

-Elég, Harry!-szólt rá higgadtan Louis.

-Nem!-rántotta ki a kezét, és még egyszer szájba törölte a földön kiterülő férfit.-Még egyszer, a közelébe ne merj menni egyetlen lánynak se! Meg ne lássalak a barátnőm közelében, undorító, gusztustalan, féreg! 

Amint befejezte a mondandóját, kirántotta magát Zayn és Louis szorításából. Nagy léptekkel szelte át a köztünk lévő távolságot. Ajkai mohón tapadtak az enyémre, hevesen csókolt, megmarkoltam az ingét, zokogtam, de nem akartam elengedni őt. Elhúzódott, zöld szemei dühtől csillogtak, kezét az arcomra tette és végig tapogatott. A karjaiban éreztem igazán, mennyire hideg van.

-Jól vagy?-fúlt el a hangja. 

Remegve bólintottam, ujjaim erősen markolták az ingét. 

-Soha többé, senki nem bánthat!
-M-megütött.
Erősebben szorított magához, könnycseppek gördültek végig az arcán, göndör haja csapzottan lógott az arcába. Kisimítottam őket a szeméből, halkan sírdogálva öleltem magamhoz. Figyeltem, amint elengedi az arcom és letérdel előttem. Kezével végig tapogatta a lábaim, nem ért a fájó sebekhez, fokozatosa egyenesedett fel, a karjaimat kezdte vizsgálni, ujját végig húzta rajta, felszisszent a hosszú horzsolások láttán, keményen harapott az alsó ajkába, ujját végighúzta az egyetlen, nagyjából sértetlen területen, ami csak azért maradt úgy, mert felemeltem a fejem, miközben végighúzott a betonon. Mélyen lélegzett, kezemet az arcára simítottam, megfordított, a hátamat nézte, amely valószínűleg tele volt lila foltokkal.
-Verekedtél.-suttogtam.
-Érted bármit megteszek!-nézett le rám majd a hajam kezdte simogatni--Rohadék, nem ússza meg!-szorultak ökölbe a kezei.

Visszafordultam felé, a válla felett láttam, amint Niall a zsebébe csúsztatja a telefonját, majd nagy léptekkel indul meg Mark felé. Zayn elé lépett, és a mellkasánál fogva nyomta hátra.
-Engedj el!-sziszegte.
-Niall, ne verekedj, elintéztük!
-Mintha annyira fosnék a kis szöszitől.-nyögött "poénosan" Mark.
-Kussolsz!-rivallt rá Liam.
Zayn halkabban beszélt pár szót Niall-nek, majd elengedte a szőke srác kezét.
-Gratulálok!-vigyorgott le rá a szöszi.-Elérted, hogy összeveresd magad a One Direction két tagjával! Minden elismerésem, nem hittük volna, hogy Zayn és Harry így tudnak verekedni! De melegen ajánlom, hogy kurvára kerüld el Milly-t és az összes lányt!
Meghökkenve néztünk rá, majd Niall valami olyat tett, amin mindannyian meglepődtünk, arcon köpte, majd átlépett rajta is egyenesen felénk igyekezett. Louis, mint egy börtönőr, állt szorosan a fal mellett, és bámult, a felkelni nem bíró Mark-ra, akinek az arcán Niall nyála csordogált végig.
-Töröld le egy zsebkendővel, és add el eBay-en!-nevetett fel Liam.
A távolból szirénázás hallatszott, láttam, a szemem sarkából láttam, ahogyan Mark nyögve próbált felkelni, de Liam visszanyomta a földre és valamit sziszegett neki, elbújtam Harry karjaiban, miközben magamhoz öleltem a szőke fiút.
Egyikőjüket sem akartam elengedni, az ölelésünkhöz lassan csatlakozott Liam, majd Zayn, és végül Louis is.
-Annyira megijesztettél!-fogta a kezei közé az arcom Zayn.-remélem tudod, hogy soha többé nem mész egyedül sehová! Harry feszt abban a csinos kis hátsódban lesz.
Egymásra mosolyogtak, egy rendőrautó parkolt le, és két egyenruhás rendőr szállt ki belőle. Még közel sincs vége az estének. Remegve néztem, ahogyan váltanak pár szót a fiúkkal. Szorosan kapaszkodtam Harry-be, gyengének éreztem magam. Markot felrángatták a földről, a kezeit bilincsbe tették, és belökték a rendőrautóba.
-A kisasszonynak be kell jönnie vallomást tenni.
-Nem lehetne holnap?-ölelt magához Harry.
-De, vigyék be a kórházba!
A rendőr végig simított a fejemen majd bevágódott a vezető ülésbe és szirénázva elhajtottak.
-Húzzunk el innen!-motyogta Louis.
Harry a karjaiba vett, hiába akartam tiltakozni ellene, akármennyire bizonygattam, hogy tudok járni, nem engedett, mondván, hogy mezítláb vagyok, bántottak. A karjaiban cipelt vissza a szórakozóhelyhez, a nyakába kapaszkodtam, lábaim a dereka köré fontam, míg ő a combomnál fogva erősen tartott. Út közben egyikünk sem beszélt, Harry a hátam simogatta, én a nyakába fúrtam a fejem és mélyeket lélegeztem.
Paul már ott toporgott az épület előtt, amint meglátott minket nagyot sóhajtott, megpróbált kivenni Harry kezéből, de ő erősen tartott. Beültünk a kisbusz hátsó ülésére, már ott ültek a lányok és mindannyian egyszerre kezdtek beszélni. Csak fáradtan mosolyogtam,  miközben bekászálódtak a fiúk, és Paul elindult a kórház felé. Útközben Harry védelmezően fogott, elkezdtem sírni, fulladoztam, a szememből potyogtak a könnyek.