48.rész Koncert & After Party

Félálomban, de észleltem, ahogyan keze végig csúszik a combomon, majd egy sóhajtással közelebb húzott magához és puszit nyomott a homlokomra. Ki akartam nyitni a szemeim, de valami miatt mégsem vettem erőt magamon, ki akartam élvezni az apró kedvességeket. Birtoklóan ölelte át a derekam, haja megcsiklandozta az arcom, miközben óvatos kis puszit lehelt a számra. Akaratlanul is elmosolyodtam, elhúzódott és egy ujját végig húzta az arcomon, azt hihette, hogy álmomban mosolygok. Oldalra fordultam, arcom elrejtettem a mellkasában, egyik tenyerem rásimítottam és halkan szuszogtam.
-Tudom, hogy ébred vagy-kuncogott halkan a fülembe.
-Még...-dünnyögtem, majd megfogtam a kezét és az arcomra tettem.
Ujjaival lágyan simogatott, a hátára fordult, engem pedig a mellkasára húzott. Nevetve csókot nyomtam a rózsaszín ajkakra, akartam, hogy azok az ajkak minden pontom érintsék, behunytam a szemem, hosszan kifújtam a levegőt és szégyenlősen pillantottam a zöld szemekbe.
-Harry?-rebegtem, a hangom még magamnak is nagyon bizonytalanul csengett.
-Tudom mire gondolsz-lehelte, és feljebb húzott magán-De bírom még, ha meg nem akkor, segíts magadon.-nevetett.
Ajkamat rágva figyeltem őt, nedves, rózsaszín ajkai mindig egy kis mosolyra húzódtak, nevetés közben apró ráncoskák jelentek meg a szeménél, beszívtam az ajkam és szégyenlősen kúsztam feljebb hozzá.
-Mi van ha én már nem?
Lesütöttem a szemem, arcomat a nyakába rejtettem miközben rekedtesen nevetett rajtam.
-Azon segíthetek.-duruzsolta a fülembe.
Cseppet sem nőiesen horkantottam, legördültem róla és felhúzott lábakkal bámultam ki a sötétítő közti résen London utcájára. Furcsa, hogy a belvárosban nem élnek emberek, mégis mindig nyüzsgés van, és itt, a külvárosban, bár egy elég jó negyedben, de alig van egy kis élet. Kivéve ha a ház előtt fotósok vagy rajongók állomásoznak. Mögém ült, kezeit a derekamra simította és magához húzott.
-Csak egy szavadba kerül-dörmögte.-szolgálatra készen állok.
Nem bírtam nem mosolyogni rajta, a fene se hinné, hogy abban a gyönyörű, göndör buksijában milyen perverz gondolatok születnek. Meglepett, hogy most amikor én elhatároztam magam, már ő bizonytalankodik, talán tényleg hamar lenne, ki kellene várni a megfelelő pillanatot. Egy nagyon romantikus pillanatot.
Forró csókot hagyott a nyakamon, majd a fülemhez hajolt.
-Nem tudod mennyire nehéz visszautasítani téged.
Egyik kezemmel végig simítottam a kócos, göndör fürtökön.
-Nem akarom, hogy csalódj bennem.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd szemrehányó tekintettel fordultam meg és néztem rá. Ujját a szám elé tette, jelezve, hogy ne beszéljek. Összezárt ajkakkal kerestem a pillantását, ami most kerülte az enyém.
-Tudom, hogy már... mi. És bánom is, mert te nem is akartad igazán, az egész azért volt mert levágtam egy hisztit Niall miatt. Én csak nem akarom elrontani. Remélem megérted.
Az ajkamba harapva bólintottam, lábaim a dereka köré fontam és úgy csúsztam közelebb hozzá. Szája boldogan üdvözölte az enyém, karjai védelmezően fonódtak körém, halkan sóhajtottam, mire játékosan megharapta a nyakam.
-Bocsi.-csapódott be az ajtó.
Értetlenkedve húzódtunk el egymástól és az ajtót fürkésztük, a hang alapján Zayn volt az aki kinyitotta, majd be is csapta. Harry telefonja felvillant a szoba félhomályában, összehúzott szemekkel vette el az éjjeliszekrényről , majd halkan felnevetett és az orrom alá nyomta a készüléket.

Bocsi:$$$ Ugye nem zavartam meg semmit? :D

Paul szólt, hogy igyekezz, mennünk kell próbálni. -.- 

Puszii: Zayn 

Nevetve simítottam ki egy tincset az arcomból, elhúztam a sötétítőt és boldogan néztem szembe a beáradó napsütéssel. Bár néhol, egy-egy sötétebb felhő elúszott az égen, a nap ragyogóan sütött és az idő is 25°C körül lehetett. 

-Felöltözöm-hajoltam le hozzá és puszit nyomtam az ajkaira.

Pimasz mosollyal az arcán bólintott, de ahelyett, hogy elhúzódtam volna, újabb csókot nyomtam az ajkaira.

-Nem tudnád elrontani.-simítottam meg az arcát, majd felegyenesedtem és elhagytam a szobáját.

~Mark~

Nagyot fújtam, amikor Csipkerózsika végre felébredt és elhúzta a sötétítőt a göndör gyerek szobája ablakánál. Nem sok ilyen dolgot tettem még, de most talpig gusztustalan zöldben ültem egy faágon és leselkedtem. Fintorogva figyeltem amint lehajol, a nyalakodásukat nem volt kedvem végignézni ezért inkább a kerek fenékre összpontosítottam. Kiment a szobából, erősen kapaszkodtam az ágba, majd leugrottam a fáról és a sarkon álló kocsimhoz rohantam. Idő kérdése és elindulnak. A hátsó ülésen átvedlettem a ronda zöld ruhákat feketére és a kormányon dobolva vártam, hogy kijöjjenek. Ennyit még egy csajért se tettem, a legtöbbjük naiv volt, észrevette, hogy követem, játszottak velem, tetszett nekik, de amikor egy sötét helyre értünk, már nem annyira. De ő ebben is más, egy rakás hülye gyerek van a nyomában a nap 24 órájában és arra is ugranak, ha egy légy rászáll egy szőke hajszálára.

Halkan, berregve indítottam el az autót, amint behajtott egy fekete kisbusz az utcába, a szőke és az arab mentek elöl, az ikrek, vagy nem, mit tudom én, szorosan a nyomukban, miközben valamin hevesen vitatkoztak, és végül zárásképp, egymás kezét fogva andalgott ki a két galambocska. Jóval lemaradva, de követtem őket, még azt is engedtem, hogy útban a belváros felé, beelőzzön két autós, de még így sem vesztettem el őket.

A 02.-nél álltak meg, nagydarab menedzser terelte be őket a néhány ott várakozó fotós között. Ennyi fotós előtt nem tudom elkapni akármit is csinálok. 4 órán át dekkoltam a melegben a kocsiban, a hátam kezdett beállni, így a felénél tettem egy sétát, és vettem kaját. 

Egyetlen egyszer merészkedett ki, a fotósok addigra eltűntek, én pedig már nyitottam az ajtót, hogy a nyomába eredjek, de követte őt a szőke gyerek. Magamban pufogva csaptam be az ajtót, nem azért nem mentem utoljára, mert annyira félek a "testőrétől", hanem mert ha meglát, 100%, hogy hívja a kis haverjait, de még talán a rendőröket is. Egy kis játékért meg nem kell kihívni a zsarukat, nem is kockáztattam, nem hiányzik, hogy lecsukjanak, eleget büntet az a picsa a saját házamban.

Egyszer kijött az arab csávó a göndörrel az oldalán, míg ő elszívott egy cigit, a kis pajtása jó messze állt tőle és befogott orral magyarázott valamit. Fintorogva néztem, ahogyan az utca másik végén előbukkan a kiszemeltem a szőkével, majd futásnak ered és ráugrik a göndör hajúra. Nem épp kellemes a délutánt egy kocsiban tölteni, de mire hazaindultak eléggé felpörögtem, és követtem őket.

~Emily~

-Harry?-nyitottam be a szobájába.

Arcára mosoly szökött amikor egy szál pólóban megpillantott az ajtójában ácsorogni. Fekete, szűk nadrágban és fehér ingben feszített, a pulzusom megemelkedett, őrjöngő szívvel bámultam rá.

-Gyere.-fogta meg a kezem.

Visszasírtam azokat az időket, amikor még röhögve az arcomba dobta a nadrágját, én pedig anélkül mentem ki a ruháiban az utcára, hogy rosszul éreztem volna magam.

-Nem tudom mit kell felvenni egy koncertre.-suttogtam szégyenlősen pirulva.

-Semmi extrát.-simított végig a derekamon.-De azért segítek.

Egy sötét farmert emelt ki a szekrényből, aminek az oldala nem volt összevarrva, hanem masnikkal fogták össze. Felém nyújtotta, gondolkodás nélkül vettem el tőle, majd a fehér, mélyen dekoltált felsőbe is beleegyeztem.

-Az after party-ra?-rágtam az ajkaim.

Csibészes vigyorral az arcán lépett a másik szekrényhez és a nyári/ koktélruháim között kezdett kutakodni.

-Ezt felveszed a kedvemért?-emelt ki egy hatalmas, rózsaszín darabot.

Felül kövek díszítették, majd rózsaszín, könnyed anyag omlik le, alig combközépig.

-Azt akarod, hogy ebben a vattacukorban bulizzak? 

-Olyan jól állna.-húzta el a száját.

-Add ide!-sóhajtotta és kivettem a kezéből.

Cuppanós puszit nyomott a homlokomra, a fejemet ráztam, miközben kiment a szobámból. Kibújtam a pólóból, a fejemen áthúztam a fehér, általa kiválasztott felsőt, majd magamra küzdöttem a nadrágom.

Egy táskába gyűrtem a rózsaszín ruhát, mellé dobtam, egy fehér, magassarkút(!!). Magassarkút, bizony ám. Mégsem jelenhetek meg az oldalán tornacipőben.

A hajamat loknikba göndörítettem, cicás, enyhén rózsaszín árnyalatú szemeket varázsoltam magamnak. Mire készen lettem, Paul dudált, magamra rántottam egy fehér Converse cipőt, felkaptam a dzsekim és a táskám, majd lerohantam a lépcsőn.

Izgatott voltam, az úton végig a lábammal doboltam és lelkesen vártam, hogy kezdjenek. 

A szemeim nagyra nyíltak, a hatalmas, sorban álló tömeg láttán, ők nem vettek észre minket, mert más irányból jöttünk, de mi tökéletesen rájuk láttunk. A sporttáskámat szorongatva lépdeltem Paul előtt, a fiúkat rögtön az öltözőjükbe terelték sminkelni, öltözni. Kaptam egy csókot Harry-től majd egyedül maradtam. Kíváncsian néztem körbe, elindultam végig a hosszú folyosón, szereztem kávét és azt kortyolgatva lementem a földszintre. Nem számítottam üvegajtókra, így ezernyi lány szempárja meredt rám, majd visítva durakodtak közelebb. Felmenekültem a lépcsőn, kis híján felbuktam a saját lábamban amikor beestem az öltözőbe.

Minden nagyon gyorsan történt, én a színpad oldalán kaptam helyet, míg ők még egyszer bejárták, majd elkezdték beengedni az embereket. A tömeg egyre csak gyűlt, minden fény eltűnt, és egy robbanással énekelve ugrottak elő a fiúk. Nem sokáig maradtam ülve, mellettem álltak néhányan, köztük Eleanor, Danielle, Perrie, és egy számomra ismeretlen barna hajú lány, velük együtt visítottam és ugráltam végig a koncertet. A lassú számoknál egymás nyakába borulva énekeltünk és sírtunk, a fiúk háromszor öltöztek át, boldogan néztem rájuk, szikrázott az arcukról, mennyire imádják ezt csinálni. 

A két órás koncert gyorsan elrepült, és én Eleanor kezét szorongatva mentem be az öltözőbe, amíg a fiúk dedikálni mentek. A segítségével átvettem a rózsaszín, habos-babos göncöt, Lou, mármint a stylis, segítségével a hajam újra loknikba göndörítettük, mert a koncert alatt az ugrálásban szétzilálódott és kirúgta a göndörítést. Utoljára a lábam dugtam bele a magassarkúba, tettem két kört a szobában anélkül, hogy megbicsaklott volna a bokám. Eleanor egy kék, az enyémhez hasonló ruhát húzott, később csatlakozott hozzánk Perrie, Danielle, és mint később megtudtam, Sarah is, aki Niall barátnője. Mindannyian gyönyörűen néztek ki és látszólag egyikőjük sem vonakodott a magassarkú cipőtől, a fiúk szuszogva, kipirult arccal, és széles vigyorral estek be. Lehajtottam a fejem és szégyenlősen fixíroztam a lábaim.

-A fenébe.-lépett oda hozzám Harry, és mit sem törődve a többiekkel, szenvedélyes csókot lehelt a számra.

Nevetve öleltem át, igyekeztem nem visongva a nyakába borulni és órákon át mesélni mennyire jó volt a koncert.

-Lélegzetelállítóan nézel ki.-súgta a fülembe.-Nem akarod átvenni tornacipőre?-bökött a lábamra.

Makacsul ráztam a fejem, bár a lábam már most fájt, kitartottam amellett, hogy én ma ebben élem túl az estét.

-Vedd át, baby. Nekem tornacipőben is nagyon tetszel.

-Nem.

Bár a megszólítástól libabőrös lettem, ezúttal nemet mondtam neki. A társaságunk felbolydult, a fiúk átvették az átizzadt ingeket és nadrágokat, rendbe szedték a hajukat, majd mindenki a saját barátnőjének a kezét szorongatva indult ki az éjszakába. Bedurakodtunk Paul kocsijának a hátsó ülésére, hárman ültek előre, és megindultunk a szórakozóhely felé. Útközben végig hallgattunk egy hosszú monológot arról, hogy ne verjük szét a helyet, ne részegedjünk le és futkossunk meztelenül az utcán, célzott itt Harry egy régebbi akciójára, maradjunk közel egymáshoz, ne csináljunk meggondolatlan dolgokat, és lehetőleg ne fényképezzenek le minket részegen. Mindez semmit nem ért, amint odaértünk, a fiúk őrjöngve vetették ki magukat a kocsiból, nekem egy jó ideig tartott volna kikászálódni abban a cipőben, ha Harry nem siet a segítségemre és emel ki. Nevetve ölelt magához, és nem törődve a vakuval villogó fotósokra, csókot nyomott a számra és be vezetett. Dübörgött a zene és már ahogy beléptünk, éreztem, hogy táncolni akarok. Louis vigyorogva mindkettőnk kezébe nyomott egy kékes folyadékkal teli poharat. Hümmögve húztam le, a hirtelen alkoholtól megborzongtam, megvártam míg Harry megissza majd karon ragadtam és behúztam az emberek közé. Nem kerülte el a figyelmem, hogy itt nagyrészt csak brit hírességek tartózkodtak, nem túl messze tőlünk, Niall az oldalán Sarah-val, Olly Murs-el beszélgetett, Louis és Eleanor, Rita Ora-val iszogatott, egy sarokban mintha Emma Watsont is felfedeztem volna, de minden ilyen hírességgel nem foglalkoztam, egyetlen fiú érdekelt, az aki sunyi vigyorral ragadta meg a derekam és kezdte mozgatni. Hátra hajtottam a fejem, hagytam, hogy a hajam hátracsússzon a vállamról, Harry mozgásától és a zenétől, na meg talán az előbb megivott tömény alkoholtól is éreztem, hogy lassan levetkőzöm minden gátlásom. Testem szorosan nyomult az övének, kezeit a derekamon pihentette, csípőm a zene ritmusára együtt mozgott az övével, feje egy kicsit előre bukott, ajkai a nyakamra tapadtak. Lélegzetünk egyre gyorsabb lett, egy erős taszításra egyszerre kaptuk fel a fejünket, ám az illető addigra tovább állt. 

-Igyunk valamit.-hajolt a fülemhez és megfogta a kezem.

Remegve bólintottam, előre hoztam a hajam, hogy eltakarjam az előbbi incidense emlékeztetőjeleként a piros foltot a nyakamon. Liam mellé ültem, Harry kért valami koktélt, bíztam benne ezért amikor kihozták nem kérdeztem mi az, egyszerűen csak a számhoz emeltem és megkóstoltam. Enyhén kiwi és narancs íze keveredett az alkohollal, Zayn is kezdett feloldódni és immáron Lou-val és Perrie-vel táncolt.

-Tetszett a koncert?-mosolygott rám Liam.

Hevesen bólogattam, és az asztal alatt nevetve söpörtem le Harry kutakodó kezeit a lábamról.

Hamar elrángatta tőlünk Dani, mosolyogva néztem ahogy egymáshoz bújva, nem törődve a gyors zenére, jobbra-balra dülöngélnek. Rajtunk kívül mindenki táncolt, Harry szemei fátyolosan figyelték az arcom, egy kicsit elengedtem magam, és hagytam, hogy a keze a megengedettnél feljebb csússzon a combomon. Egy lassú szám indult, felpattantam, megragadtam a kezét és magammal húztam. Mintha az alkohol egy csapásra örült volna ki a szervezetéből, józanabban pislogott rám, átölelte a derekam és a mellkasához húzott. Karjaim a nyaka köré fontam, amennyire csak tudtam hozzásimultam, El is felejtkeztem a kényelmetlen magassarkúról.

Aranyos dolgokat suttogott a fülembe miközben oldalra dülöngélt velem, ajkai súrolták az arcom, felemeltem a fejem a mellkasáról és engedtem a csábításnak, ajkaink narancs ízű csókban találkoztak. A DJ egy keveréssel a lassúból újabb gyors dalra váltott, de mi nem húzódtunk el egymástól. Ajkai gyengéden simogatták az enyém, kezei erőtlenül csúsztak le a derekamról, lihegve emeltem el a fejem.

-Nem baj, ha kimegyek két percre?-hajoltam a füléhez.

-Veled menjek?

-Nem kell.-túrtam hátra a hajam.

-Rendelek valamit.-villantotta meg ezer wattos mosolyát.

Rámosolyogtam, majd lehajtott fejjel, heves "bocsi"-kat mormolva átverekedtem magam a tömegen, míg végül az ajtónál kötöttem ki. Hátamat a falnak vetettem, nem éreztem a hideget, talán az előbbi forró csóktól, vagy a benti melegtől, amit még éreztem. Egy erős kéz ragadta meg a bal karom, mielőtt sikolthattam volna, egy mocskos, nagy kéz tapadt a számra.

-Fogd be a kis szád és nem lesz semmi baj.-mormolta a fülembe a kegyetlenül ismerős hang, majd rántott egyet rajtam és vonszolni kezdett az ellenkező irányba, egy sötét zug felé.

Dünnyögve próbáltam kivergődni a kezei közül, viszont a szorítás a karomon és a derekamon egyre csak erősödött. Hol vannak ilyenkor azok a rohadt paparazzik?! 

Undorodva, de a kezébe haraptam, ám ahelyett, hogy elrántotta volna, csak erősebben szorította a számra és felnevetett. Könnyek csordultak ki a szememből, Harry-re és a fiúkra gondoltam akik bent vannak a pubba és most valószínűleg iszogatnak vagy táncolnak. Velem kellett volna jönnie valakinek, ha nem is Harry-nek, mert vele csak forró csókcsatába keveredtünk volna ott kint, Liam vagy valamelyik lány biztos szívesen kijött volna velem 2 percig. Megbotlottam, az egyik cipő leesett a lábamról, de nem vehettem fel, erősen húzott maga után a férfi, a kövek felsértették meztelen talpam. Összeszorított fogakkal próbáltam szabadulni, felemeltem a jobb kezem, és belemartam a támadóm engem markoló karjába. Szitkozódva kapott a karjához, amelyből vér serkent ki, a földre estem, fejem nagyot koppant a betonon, igyekeztem nem gondolni a fájdalomra amely a fejemben, a talpamban, és a hátsómon volt a legintenzívebb. Feltápászkodtam, de mielőtt elszaladhattam volna, a kezét megéreztem a hajamban, erősen rántotta hátra a fejem, egy sikoltás szaladt ki a számon, mocskos mancsai ismét rátapadtak, nyögve próbáltam szabadulni, sikertelenül. Erőszakosan vonszolt a hajamnál fogva, éreztem, ahogyan jó pár hajszálamtól megválok, de akármennyire is fájt, nem sikolthattam mert féltem, hogy magamra haragítom és nem csak a hajamtól válhatok meg.

Egy lámpaoszlopnál megpillantottam a támadóm, pánik suhant át az arcomon, a felismerés villámcsapásként ért, és akaratlanul is összerezzentem. A férfi aki rángatott, nem volt más, mint a parkban rajzolgató kedves fiú, Mark.