26.rész Rita

Hey! :D
Itt is van az új rész,báár ebbe nem sok minden történik,azért remélem tetszeni fog! :)
Nagyon szépen köszönöm a sok komit! Annnnyira jól esik,tényleg! :)) 
Kitartást a hétre!

Big hug: Nessa xx

A fiúk említették,hogy egy rádióban lesznek reggel 8-tól, 10 óra tájban ébredtem fel,még egyedül voltam,ezért pizsamában csörtettem le a lépcsőn,csináltam magamnak kakaót és a kanapéra telepedtem.Unottan kapcsolgattam a tévét,elkortyolgattam a kakaómat,megettem egy szendvicset majd a kinti csodás idő hatására,felszaladtam a szobámba,felvettem egy bikinit,bekentem magam naptejjel és kimentem a hátsó kertbe a medencéhez.
A napszemüveget az orromra csúsztattam és lefeküdtem az egyik napozó ágyra,behunytam a szemem és kiélveztem a kellemesen meleg napfényt,ami elég ritka itt Londonban.Kicsit elszundíthattam mert a telefonom csörgése zökkentett ki a félig éber állapotomból.A kijelzőn Harry vigyorgott, mosolyogva vettem fel.
-Szia.-nyújtózkodtam.
-Szia Milly,nem ébresztettelek fel?
-Nem,kint vagyok már egy ideje napozni.
-Ó,rohanok haza.-dörmögte.
-Tényleg siethetnétek,unatkozok.
-Már úton vagyunk,csak Louis kitalálta,hogy csapjunk egy házi bulit és be kellett jönni piáért.
-Csak Louis találta ki?-vontam fel a szemöldököm,bár úgyse látja.
-Hmm,hát nem igazán.Zayn is benne volt!
-Mii?!-hallottam meg a háttérből Zayn hangját,kisebb dulakodásét majd hangos nevetést.
-Ne öljétek meg egymást.-kuncogtam.
-Oké,sietünk.Szia.
-Szia.-mosolyogtam,és kinyomtam.
Le ejtettem magam mellé a telefont majd úgy döntöttem fürdök egyet,lassan ereszkedtem bele a medencébe.Egyedül közel sem olyan jó pancsolni mint 5 idióta fiúval,kiültem a medence szélére és a lábamat lógatva füleltem,hogy mikor hallom meg a behajtó autó hangját.
Amint ezt meghallottam,megmártóztam a vízben majd kiugrottam és megkerültem a házat,egészen addig a füvön lépkedtem majd amikor megláttam az éppen kikászálódó fiúkat,ráléptem a forró betonra,gyorsan kapkodtam a lábaim,hiszen őrjítően forró volt. Harry pont akkor fordult felém én pedig vizesen a karjaiba ugrottam.
-Le ne tegyél!-fogtam át a nyakát és lábaimat átkulcsoltam a derekán.-Kibaszott forró a beton.
Kinevetett és mit sem törődve azzal,hogy az egész testem vizes,erősen fogott magához.
-Sziasztok.-kukucskáltam át a válla fölött.
-Milly,nagyon gyanús vagy nekem.-húzta össze a szemöldökét Louis.-Nem is csak te,Harry is.
-Miért?-kérdeztük egyszerre.
-Hát ez..-mutogatott.-Én akkor tartom így Eleanort amikor..
-Tudjuk,Louis.-szakította félbe Zayn.
-Éhes vagyok.-kapott ki egy szatyrot a kocsiból Niall.
-Én meg vizes.-nevetett fel Harry.
Szatyrok helyett ő engem cipelt be a házba,amikor beértünk letett a hűs padlóra.Lábnyomokat hagyva magam után,követem őket a konyhába,felültem a pultra és néztem ahogy kipakolják azt a rengeteg piát.
Louis elővett egy rakás pókemberes műanyag poharat és tányért,a piákat betették a hűtőbe,a chipseket a szekrénybe majd Harry az ölembe dobott egy zacskó gumicukrot.
-Imádlak.-rebegtettem meg a szempilláim.
Kibontottam és egy maréknyi gumicukrot dobtam az a számba.
-Én mindig gondolok rád.-vigyorgott.
-Én vettem.-nevetett fel Liam.
-Nekem.-vette ki a kezemből Niall.
Cinikusan vigyorogva adott egy puszit az arcomra,elvette tőlem a gumicukrot és elmasírozott.Durcásan ugrottam le a pultról és a szőkeség után mentem,ledőlt a kanapéra és látványosan a szájába dobálta a gumimacikat.
-Nekem is!-ugrottam le mellé.
-De Liam nekem vette!-húzta el előlem.
-Ne legyél már ilyen önző.-vágtam kiskutya szemeket.
Nagyot sóhajtott és elém tartotta,belemarkoltam,összehúzott szemmel méregette a zacskóban maradt cukrokat,felpattantam és Harry szájába nyomtam egyet.
-Ki jöttök?-pislogtam szépen a pakolászó fiúkra.-Egyedül nem jó.
-Aha.-motyogta teli szájjal Zayn,éppen egy zacskó hagymás chipsen nyammogott.
Megragadtam Harry kezét,ki vágtam az ajtót és magammal húztam ismét átrohantam a forró betonon majd elengedtem a kezét és nagy csobbanással bevágódtam a medencébe.
Mikor felszínre jöttem oda úsztam a széléhez és végig néztem ahogyan ledobálja magáról a ruháit.Megrázta a formás fenekét,elvigyorodott és be ugrott mellém. Hamarosan többiek,már félmeztelenül csattogtak át a kerten,néhány ordítás kíséretében átrohantak a betonon és ők is beugrottak.
Nevetve Liam hátára kapaszkodtam,Louis Harry nyakába,Niall pedig Zayn-re mászott fel és megpróbálták egymást lelökni.Elengedtem Liamet és lebuktam a víz alá,finoman oldalba böktem Harry-t,hallottam ahogy felordít és Louis nagy csobbanással esett a vízbe.
Gyorsan a medence másik végébe úsztam és bájosan mosolyogtam a felháborodott göndörre.
-Ez nem ér! Milly megbökött!
Összepacsiztam Niall-el és a nyelvemet nyújtottam Harry-re,amennyire gyorsan tudott lépkedni a vízben utánam indult,én viszont fürgébb voltam,mielőtt elért volna kimásztam a partra és futásnak eredtem a kertben.Kiugrott és utánam szaladt,vettem egy nagy levegőt és a betonra szaladtam,egyik lábamról a másikra,majd nagyokat ugrálva rohantam körbe,nem lépett rá.
-Ide gyere utánam Styles!-kiabáltam.
A mellkasomig felrántottam a lábam,nevetve szaladt fel a betonra tágra nyílt szemekkel figyeltem ahogyan felém rontott,úgy nézett ki mint egy törött lábú vizes béka. Nevetni kezdtem és már nem törődtem a talpamról a bőrt leégető forrósággal,megragadta a derekam és futásnak eredt velem.
A srácok fuldokolva röhögtek minket a medencében,Harry valamiben megbotlott,elvesztette az egyensúlyát és elterültünk a puha fűben.A hasamat fogva,könnyezve nevettem.
-Jól vagy?-térdelt fel,megpróbált bűnbánó fejet vágni,de túl jól ismertem ahhoz,hogy tudjam,mikor választja el egy hajszál a röhögéstől.
-Nem.-nyögtem.
Kezemet a fejemre tapasztottam,arcáról lehervadt a mosoly és fölém hajolt,lopva a fiúkra kacsintottam majd megragadtam Harry vállát,hátra nyomtam és a mellkasára telepedtem.
-Ez tetszik.-vigyorgott.
-Tényleg?-hajoltam az arcához.
A mellkasán felfedeztem néhány szőrszálat,lejjebb nem akartam nyúlni.
-De még mennyire.-vigyorgott még szélesebben.
Kezemet a mellkasára csúsztattam,a szemem sarkából láttam,hogy a medencében ökörködő srácok most visszafojtott lélegzettel figyeltek még minket.
Amíg a pillantása elkalandozott rajtam,megragadtam egy szőrszálat és kihúztam.A többiek harsány nevetése felhangzott Harry pedig hangos ordítással kapott a mellkasához.
-Áu!-ült fel hirtelen.
Elégedetten fogtam az ujjaim között a Harry szőrt,nevetve másztam ki az öléből és csípőre tett kézzel megálltam előtte.
-Ez gonosz volt.-húzta össze a szemöldökét.
-Eladhatom eBay-en?-nevettem.
Mielőtt még bármit csinált volna,beugrottam a medencébe,sértődötten követett és Louis karjaiba mászott.
-Engem mindig csak bánt mindenki!-kezdte el sajnáltatni magát.
-Ezt megcsinálom ha rossz leszel.-kacagott fel Louis.
-Azt az egyet kitépte Milly!-hisztizett.
Röhögve dőltem neki Zayn-nek,de ő direkt hátrébb lépett és nagy csattanással hátra estem.A szám teli ment vízzel,prüszkölve buktam fel a felszínre.
-Megérdemelted!-rivallt rám azonnal Harry.-Zayn megbosszulta helyettem Rita halálát!
-Ki az a Rita?-vontam fel a szemöldököm.
Sírást színlelt,a hajáról lecsordogáló vizet kezdte drámaian törölgetni az egyik kezével,a másikat a mellkasára tette.
-Akit kitéptél.-szipogott.
Rajta kívül mindenki harsányan nevetni kezdett,neki támaszkodtam a medence szélének és könnyezve ki röhögtem magam.
-Te női nevet adtál a szőrszáladnak?!-háborodott fel Liam.
-Ő volt az első ott!
-De akkor is! Rita?
-Az tetszett naa.-fröcskölt egy kevés vizet Liam arcába.
-Ez rosszabb mint Louis és Kevin.-kacagott mellettem Niall.
-Hagyd ki ebből Kevint! Még nem jött haza...-kezdett el Lou is szipogni.
-Hála Istennek.-motyogta a szőke.
Louis egy csúnya pillantást vetett rá,lebiggyesztettem a szám és Harryhez léptem,karba tett kézzel háttal fordult nekem.
-Naa.-öleltem át.-Ne haragudj.
-Megölted Rita-t.
-Nem tudtam,hogy ő az első.Sajnálom.
-Mit kapok ha megbocsájtok?-fordult meg.
-Amit akarsz.
Kérj puszit,kérj puszit a szádra légysziiii.
-Uuu-kezdték el a többiek.
Harry összevont szemöldökkel az állát dörzsölgetve méregetett.
-Megtartom ezt a lehetőséget későbbre.-vigyorodott el és magához ölelt.
-Rita-t jobban szeretted nálam?
-Nem.-nyomott puszit az arcomra.-De jegyezd meg,egy párhuzamos univerzumba Rita tép ki téged a mellkasomból.
-Hogy adhattál női nevet a szőrszáladnak?-kezdte el Liam.
-Az tetszett!Majd legközelebb Liam lesz a neve.
A délutánt a kertben töltöttük,pancsoltunk,napoztunk,hülyítettük egymást. 6 óra körül bementünk és elkezdtünk készülődni a bulihoz,Niall körbetelefonálta az összes haverjukat majd pakolás helyett elkezdte megenni a chipseket.
-Ne zabáld fel mindet!-kapta ki a kezéből Zayn.
-Alapozok.-nyammogott.
-Fel megyek öltözni.-tettem le az asztalra egy üveg Jack Daniels-t.
-Segítsek?-lépett mellém Harry.-És! Mielőtt elkezdenétek kombinálni.-fordult a fiúk felé.-Csak a ruháját kiválasztani segédkezek.
-Nem kell.-vigyorogtam rá.
-Semmi mamis cucc,se túl kivágott és nem temetésre vagy esküvőre indulsz!
-Jó-jó.-legyintettem és felszaladtam a lépcsőn.
Már tudtam mit fogok felvenni,bezártam a szobám ajtaját,ki kaptam a szekrényből a ruhát,választottam hozzá cipőt (kivételesen nem tornacipőt) fülbevalót,nyakláncot majd bevonultam a fürdőszobába.
A hajamat gondosan megmostam,miután megtörülköztem megszárítottam a hajam ami laza fürtökben omlott a vállamra,enyhe,a ruhámhoz passzoló sminket varázsoltam magamnak,felvettem a ruhámat,felküzdöttem a cipzárt,belebújtam a cipőmbe és legutoljára a fülembe tettem egy fülbevalót és a nyakamba egy nyakláncot.
Vettem egy nagy levegőt,még utoljára megnéztem magam a tükörbe majd elfordítottam a kulcsot a zárban.A fiúk már egytől egyik "party cuccban" feszítettek,nem kell öltönyre meg nem tudom én milyen flancos cuccokra gondolni mint a díjátadókon,fekete,szürke,vagy a ruhámhoz hasonló színű,Louis esetében zöld nadrágban feszítettek és egytől egyik fehér ingben.Lekukkantottam majd leléptem a lépcsőre és lehajtott fejjel lépdeltem le a pillantások kereszttüzében.
-Hű.-szaladt ki Zayn száján.
-Rajtad nem torna cipő van?-szólalt meg Louis is.
Meg rántottam a vállam és rájuk mosolyogtam.
-Azta.-nyögött halkan Harry.
-Nem sokkal jobb mint Mia?-bökte viccesen oldalba Niall.
Kicsit elpirult és küldött egy figyelmeztető pillantást a szőkeségre.
-Nagyon csinos vagy Milly.-ölelt át Liam és adott egy puszit a hajamra.
-Köszönöm,ti is nagyon jól néztek ki.
A csengő megszólalt,jelezve,hogy megékeztek az első vendégek.A Zayn által kevert zene feldübörgött és belépett az ajtón 3 csinos lány akik a barátjuk megölelgetése után rögtön a nyakamba vetették magukat

Nobody compares to you...

Halihó! :)

Van egy olyan érzésem,hogy ma nem fogok tudni új részt hozni ezért szeretnélek kárpótolni titeket ezzel. Destiny novella író versenyére írtam,és bár nem értem el vele helyezést,nem vagyok csalódott. 5 novellát írtam erre a versenyre de egyiket sem tartottam elég jónak,mire besokalltam és ezt küldtem el. 

Talán kicsit később sikerül hozni egy részt de ha nem akkor holnap/holnapután jelentkezem! :)

Nagy puszi mindenkinek: Nessa 

A karomban próbáltam álomba ringatni Alexis-t,Zayn még nem ért haza,talán még a válás kimondása előtt úgy döntött nem törődik vele,hogy még van felesége és elkezdi keresni a szerelmet,ami bár itt van az orra előtt,nem veszi észre. 4 év házasság,ennyi jutott nekünk aminek a következménye egy kislány lett,Alexis, a kapcsolatunk mostanában megromlott,alig szólunk egymáshoz,csak ha muszáj,és azok a beszélgetések soha nem végződnek jól.Miközben az ölemben fekvő kis csöppség arcát néztem,akaratlanul is kicsordult egy könnycsepp,az akkor még élő szerelmünk gyümölcse ő.Az arca tiszta Zayn,viszont a haját egyikünktől sem örökölte,már elég hosszú szőke haja van,az enyém barna az övé fekete,hatalmas barna szemei vannak,és amikor mosolyog kis gödröcskék jelennek meg a szája felett.Lassan már 2 éves lesz,egy 2 éves gyerek még nem tudja felfogni mi történik a szüleivel,és előre félek attól a pillanattól amikor majd megkérdezi,hogy apa miért nincs velünk.Biztos neki is furcsa lesz megszokni Zayn nélkül,de talán,hogy még kicsi fel sem fog neki tűnni.Nekem lesz a legnehezebb,ugyan én adtam be a válópert de Zayn érdekében,nekem úgy tűnik már nem boldog velem,és nem szeretném ha miattam lenne boldogtalan.Le töröltem a könnyeimet,látva,hogy Lexi barna szemeivel az arcomat fürkészi.Meg simogattam az arcát és adtam egy puszit a homlokára,megvártam míg be csukja a kis szemeit és elalszik,majd be vittem a szobájába és betakargattam.Vissza mentem a kanapéra,lábamat felhúztam és átkaroltam.
Megpróbáltam visszaemlékezni a ,,régi" időkre,amikor velük együtt jártam az egész világot,mert nehéz lett volna Zayn és a fiúk nélkül hónapokig. Eleanornak köszönhetem,hogy megismertem őket,számomra ő és Louis a tökéletes pár. Zayn volt az egyetlen akivel soha nem jöttem ki,Liam,Niall,Louis és Harry mindannyian próbáltak nyitni felém és rövid idő alatt nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk,Zayn viszont utált,nem tudtam miért,eleinte megpróbáltam vele beszélgetni de folytonosan elutasított és ha én a közelben voltam lelépett az akkori barátnőjével,Perrie-vel. Aztán egy vad buliban részegen  közölte,hogy szakított Perrie-vel és szerelmet vallott,másnap teljesen kijózanodva megismételte a kis monológot és a többiek tudta nélkül randizni kezdtünk.
Az emlék felidézésétől egyszerre mosolyogtam és kezdtem jobban sírni,soha nem bántam meg,hogy bele kezdtünk ebbe a kapcsolatba,és még itt,a válás kimondásától egy hétre sem bánom.Életem legboldogabb 6 éve volt ez,eltekintve a vitáktól amik közel fél éve elkezdődtek.
Idegesített,hogy nem tudom hol van,hogy talán ő már régen túl lépett rajtam és most egy másik nő osztja meg vele az ágyát,de Zayn még egy hétig az én férjem. A telefonomért nyúltam,már elmúlt 10 óra,talán csak elhúzódott a stúdiózás...
Végig dőltem a kanapén,Zayn mindig is utálta ezt a kanapét,kényelmetlennek találta.
Újra a gondolataimba merültem,jobb volt inkább felidézni az emlékeket,mint,hogy gondoljak arra,már nem sokáig lesz Zayn az ,,enyém". A számomra két legkedvesebb emléket játszottam le.

Gyönyörű fehér ruhámban nézegettem magam a tükörben,egy hercegnőnek éreztem magam.A hajam hullámosan omlott a vállamra, apró virágfüzér szerű tiara tartotta a fátylat.
-Gyönyörű vagy.-simított végig a karomon szipogó anyukám.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és óvatosan megöleltem.
Louis rontott be,ki csapta az ajtót majd ahogy meglátott el tátotta a száját és szemei el-vissza cikáztak köztem és Eleanor között,El az egyik koszorúslányom,fehér ruhát viselt,a derekán kis rózsaszín masnival,mellette ugyanolyanban pompázott Waliyha.
-Stella!-pillantott rám és hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Szia Loui.-mosolyodtam el.
-De szépek vagytok lányok.-nyomott puszit Eleanor arcára majd oda jött hozzám is és óvatosan megölelt.
-Lesekedni jöttél be?-dorgálta meg a barátnője.
-Nem,csak én izé,szólni akartam,hogy nemsokára itt a limuzin.
-Neked nem Zaynnel kellene lenned?-vontam fel a szemöldököm. 
-Jól van na.-fújtatott.-Elküldött,hogy nézzem meg milyenek vagytok,mivel őt nem engedik el.
-És megfelelünk?-vigyorogtam.
-Tökéletesen.

Halványan elmosolyodtam az emléktől,Lou-t küldte el megnézni milyenek vagyunk mert ő nem jöhetett.Soha nem akartunk templomi esküvőt attól pedig féltünk,hogy az eső,ami Londonban elég gyakori,tönkre tenné ezért közös megegyezés után,Hawaii-t választottuk.

Ahogy apu karját fogva végig vonultam a székek között,picit elpirultam a rám szegeződő tekintetektől.Ott ültek a barátaink,rokonok,az első sorban a szüleink és a fiúk,az én tanúm Danielle volt,míg Zayn-é Niall. Fel emeltem a fejem és rá néztem,tágra nyílt szemekkel nézett rám és mosolygott.Ahogy oda értünk,apu adott egy puszit az arcomra és Zayn kezébe adta az enyém,óvatosan végig simított a hátamon és könnyes szemekkel lépett arrébb. 
-Csodálatosan szép vagy.-súgta oda egyenlőre még vőlegényem.
Mosolyogva fordultunk szembe az alacsony kissé kopaszodó emberkével,Harry szeretett volna minket összeadni de végül belenyugodott kis durci után,hogy nem lehet.
A monológra alig figyeltem,megismételtem amit kellett de végig Zayn-t figyeltem,magabiztosan állt mellettem és a kezemet szorongatta,végig néztem a srácokon,vigyorogtak mint a tejbe tök de mégis kicsit könnyes szemekkel néztek ránk.A szüleink bőszen törölgették a szemüket,Eleanor és Waliyha egymásba karolva pityergett.
A számat automatikusan hagyták el a szavak,majd csak annyit vettem észre,hogy Zayn puha ajkai az enyémhez simulnak a kis tömeg pedig tapsolni kezd.
-Szeretlek.-döntötte homlokát az enyémnek majd rossz fiúsan elvigyorodott.
-Én is szeretlek.-fontam össze az ujjainkat és hatalmas mosollyal néztem a felénk közeledő Safaa-ra.

Életem legtöbb ölelését aznap gyűjtöttem be,végig ölelgettek a srácok,a testvéreik,Zayn rokonai,az enyémek,Katy Perry,Simon Cowell,egyszóval az összes akit az X-Factor alatt megismertek.
A másik legkedvesebb emlékemet nehezebb volt felidézni,hiszen borzalmasan fájt.

Zayn kezei szorosan fogták az enyémeket miközben iszonyatos kínokat éltem át. Hangos sírás és a fájdalom helyét átvette a boldogság,Zayn az örömtől zokogva szorongatta a kezem és halmozott el puszikkal. Hasonlóan felzokogtam mint ő és simogatni kezdtem kócos fekete haját,amivel most az egyszer nem készülődött órákig.Ahogy a kezembe adták a rózsaszín kis takaróba bugyolált csöppséget úgy éreztem,most már nem csak mi ketten számítunk,most már van valaki akiről nekünk kell gondoskodni és minden percben óvni,tudtuk,hogy a gyerekvállalás számunkra bonyolultabb lesz mint egy átlagos család,de ha Louisnak és Eleanornak nem okozott gondokat,nekünk sem fog. Zayn barna szemei könnyektől fátyolosan nézték a kis baba arcot. Nem sokáig foghattam,pár perc után el vitték engem pedig át toltak egy szobába.
Aznap találkozhattam a többiekkel is,Zayn a szememben a világ legbüszkébb apukájának tűnt,ahogyan óvatosan fogta kezében a kislányát a többiek pedig köré gyűlve csodálták.

A kulcszörgésre felkaptam a fejem és a kezemmel dörzsölni kezdtem az arcom,hogy eltüntessem a sírás minden jelét.
-Szia.-mosolyodott el és be csukta maga mögött az ajtót.
-Szia.-motyogtam.
Le dobta a cuccát és mellém sietett,az állam alá nyúlt és fel emelte a fejem.
-Sírtál?-simított ki egy arcomba lógó barna tincset.
Túl jó szeme van.
A mosoly pillanatok alatt lehervadt az arcáról és fájdalmas tekintettel nézett a szemembe. Az első pillanattól kezdve rajongtam a szeméért,bár az elején nem jöttünk ki jól,a szemeit mindig is imádtam.
Szerettem volna átölelni,hogy a karjaiban aludjak el és tudjam,hogy szeret.De ebbe már nem vagyok biztos.
Le ült mellém és arcát a kezébe temette.
-Miért történt ez velünk?-nézett fel,szemei gyanúsan csillogtak.-Mit rontottam el?
-Semmit.-tettem kezemet a vállára.
-Akkor miért? Miért veszünk össze minden kis apróságon? Valamit el kellett rontanom,beadtad a válópert.
-Úgy érzem, már nem vagy boldog velem.-húztam keserű mosolyra a szám.
Hitetlenkedve fogta kezei közé az arcom és homlokát az enyémnek döntötte.
-Addig vagyok boldog míg itt vagytok nekem.Bármennyit veszekedhetünk,én szeretlek,és nem akarlak titeket elveszíteni.
Az ajkam megremegett,lehet én vagyok egy akkora hülye,hogy beképzelem már nem szeret.De kimondta,most mondta ki én meg csak ülök mint egy idióta.
-Csak adj még egy esélyt,kérlek.Mindent jóvá teszek amit elrontottam.
-A zene az életed Zayn,mi csak hátráltatnánk.
-Nem,nem,nem.-rázta meg kétségbe esetten a fejét.
Nevethetnékem lett,a haja most is tökéletesen állt,reggelente tovább készülődik mint én és akár egyetlen kiálló hajszál miatt is, amit csak ő lát,képes újra csinálni a haját amíg ő nem találja tökéletesnek.
-Ti vagytok a legfontosabb,te is tudod.-fogta meg a kezem.-Hogy mondhatod azt,hogy hátráltatnátok? Kérdezd meg Louist,náluk két kisgyerek van és ők tökéletesen boldogok,nem emlékszel,hogy amikor turnézni indultunk és a pici még 1 éves sem volt elhozta magával?Jött vele Eleanor,ti miért nem jöhetnétek velünk?
-Zayn,a One Directiont akarják és nem egy rakás anyukát kisgyerekekkel.Én nem szeretném ha Alexis egy turnébuszon vagy szállodákban nőne fel.
-Én sem és nem is fog,ezt megígérhetem.Kérlek Stella,csak adj egy esélyt,vagy te,te már nem szeretsz?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Ha nem szeretnélek,akkor itt dekkoltam volna,hogy megvárjalak? Én,attól félek,hogy ez már nem fog működni.
-Kicsim,ha szeretjük egymást minden rendbe jön.
-Mi van ha a szerelem már nem elég?
-Próbáljuk meg.-döntötte homlokát az enyémnek.-Én tudom,hogy menni fog,nincs több hozzád hasonló lány,nekem csak te kellesz.
A szívem őrülten kezdett dobogni a mellkasomban,attól féltem ott helyben ki ugrik.
-Azt hittem mással vagy.-szakadt ki belőlem a sírás.-Azért jöttél későn?
-Nem.-vont az ölébe és óvatosan ringatni kezdett.-Soha nem csalnálak meg.
Kétségbe esetten kapaszkodtam a pólójába miközben ő el-vissza hintázott velem,szipogva öleltem át,itt volt az ideje ennek a beszélgetésnek,hogy őszintén megbeszéljünk mindent.
-Én nem akarok elválni.-töröltem meg a szemem.
-Én sem,elintézzük a papírokat és együtt maradunk.-adott puszit a számra.-Soha többet nem engedem idáig fajulni a dolgokat,többet leszek veletek és veszekedés helyett majd megbeszéljük.-simogatta meg az arcom.
Hetek óta most először,eltekintve a sírástól,beszéltünk normálisan és ez reményt adott.Reményt,hogy igenis ha akarjuk akkor rendbe tudjuk hozni a kapcsolatunkat.Ajkai az enyémhez értek,csókjára megborzongtam és bele túrtam a hajába,hüvelyk ujjával az arcomat cirógatta majd elhúzódott és apró puszikkal hintette be az arcom.
-Hiányoztál.-suttogott.
-Te is.-öleltem át és mélyen beszívtam a bódító illatát.
Át ölelte a derekam,száját ismét az enyémre tapasztotta,ez a csók viszont teljesen más volt mint az előző,előtört belőlünk az egymás iránt érzett visszafojtott vágy.Keze erősen simult a derekamra,lábaim a dereka köré fontam és hozzá simultan szépen kidolgozott felsőtestéhez.Félre söpörte a hajam,el szakadt a számtól és ajkait a nyakamra tapasztotta,végig simított a combomon majd a fenekem alá nyúlva megemelt és megindult fel a lépcsőn,a szobánkba.

25.rész Túl hülye ahhoz,hogy észrevegye azt ami az orra előtt van

Hi Everybody!
Nagyon-nagyon köszönöm a sook komit <3 iszonyúan jó érzés,hogy ennyi embernek tetszik amit csinálok. Remélem most is ilyen aktívak lesznek. ;)
A másik blogomon kitettem egy szavazást,miszerint :Ki legyen a következő blogom főszereplője?
Azért nem tettem ki ide is,mert ha esetleg ugyanannyi szavazat érkezik valamelyik másik fiúra,akkor nem tudnék dönteni.Szavazzatok! :) 

Mindenkit puszilok: Nessa xx

Nyelve finoman végig szántotta alsó ajkam és szinte szétfeszítette a szám,nyelveink forró,tüzes táncot jártak majd Harry megragadta a derekam és az ágyra dobott. Egy hatalmas csattanás,dübörgő szívvel hirtelen ültem fel,azonnal megszédültem,odakint tombolt a vihar,feltápászkodtam és kibotorkáltam a szobámból.Levonszoltam magamat a lépcsőn a konyhában ittam egy pohár vizet,nekitámaszkodtam a pultnak és vettem egy nagy levegőt. Harry botorkált le a lépcsőn,beletúrt göndör hajába és fel emelte a fejét,ahogy meglátott egy pillanatra meglepettség suhant át az arcán majd elmosolyodott és felém lépdelt.
-Mit csinálsz te itt ilyenkor?-nyomott puszit az arcomra.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
Végig néztem kockás hasán,kintről ismét felhangzott a vihar hangja,összerezzentem.
-Jól vagy,Milly?-lépett közelebb.
Lassan bólintottam de az újabb dörgésre kezemben megremegett a pohár, kis híján leejtettem,ezért inkább letettem a pultra.
-Hé.-fogta meg a karom.-Nincs semmi baj,ez csak egy kis vihar.-fúrta zöld szemeit az enyémbe.
Átölelt,lábaink egymásnak simultak,csak a bő pólóm anyaga választott el attól,hogy érezzem izmos hasát az enyémnek simulni.Arcomat a vállába fúrtam,kiélveztem amíg a karjai közt lehettem.
-Gyere,menjünk fel.-fogta meg a kezem.
Eltávolodott,engedelmesen követtem,majd felérve a lépcső tetejére megindultam a saját szobám felé,de visszahúzott.

-Aludj velem.-suttogott.
A számat szólásra nyitottam,tenyerét finoman rá csúsztatta és be tolt maga előtt a szobájába,az ágya úgy nézett ki mintha nem ő,hanem egy kiskutya aludt volna benne.Tenyerét elvette a szám elől és a derekamra tette nagy kezeit.Tiltakozni akartam de a villámlásra és a hozzá tartozó dörgésre összerándultam és jobban bújtam Harryhez. Az ágyához terelt leültem rá és magamra húztam az egyik takarót,megkerülte és bebújt mellém,néhány másodpercig figyeltem ahogyan elhelyezkedik,magára húzta a takarót és nagyokat pislogott rám. Háttal feküdtem le mellé,a nyakamig húztam a takarót,kezével viszont beférkőzött alá és a derekamnál fogva húzott közel magához,arcát a hajamba fúrta és csendesen szuszogott. Minden egyes hatalmas dörrenésre közelebb húzott magához,megnyugtatott,amikor a vihar csendesedett sikerült álomba merülnöm a karjai között.
Éjszaka többször is felijedtem,rosszat álmodtam,ilyenkor mindig megnyugtatott és sikerült újból elaludnom.
Reggel egy éles hangra ijedtünk fel mindketten,álmosan dörzsöltem meg a szemem és az órára pillantottam,ami most fél 1-et mutatott,Mia állt az ajtóban és dühös szemekkel méregetett minket.
-Tudtam!-visított.
Túl fáradt voltam ahhoz,hogy tudjam miről beszél és látszólag Harryt sem érdekelte igazán,álmosan nagyokat pislogott a barátnőjére,majd ásított egyet. A lábaink egymásba gabalyodtak,felült és álmos szemekkel nézte a tomboló lányt.
-Elárulod,miért fekszik az ágyadban!?-mutatott rám.-Tudtam,hogy én csak szórakozni kellek!
-Mia,miről beszélsz?-pattant fel már ő is dühösen.-Vihar volt,megijedt,lent találtam a konyhában! Azért hoztam fel,mert tudtam,hogy egyedül nem tudna aludni! Hallod te magadat?
-Mi van már megint?-jelent meg az ajtóban Louis.
Már teljesen felöltözött,egy szürke nadrágot és kötött pulcsit viselt,nagy szemei köztünk cikáztak majd megállapodott rajtam és elmosolyodott.
Ledobtam magamról a takarót,kikerültem az éppen veszekedő párt és megálltam Louis mellett.
-Igazat mond.-mutattam Harryre.-Nem csináltunk semmit,bízhatnál benne.-ráztam meg kócos fürtjeim és a döbbent Mia mellett kimentem a szobából.
Még hallottam a veszekedés hangfoszlányait amikor Louis mellett lementem a lépcsőn és leültem a többiek mellé a kanapéra.
-Jó reggelt!-mosolyogtak rám.
-Min veszekednek?-mutatott fel Niall.
Magamra húztam egy pokrócot,behunytam a szemem és nekidőltem Zayn vállának.
-A vihar miatt nem tudtam aludni.-kezdtem bele.-Lejöttem a konyhába,Harry is pont akkor jött le és azt mondta aludjak vele,nem akartam,de féltem.-nyögtem ki.-Mia félreértette.
Ahogyan kimondtam a szőke hajú lány lerohant a lépcsőn,egyenesen az ajtó felé,felkapta a kabátját és kirontott a hidegbe,jó hangosan bevágva maga mögött az ajtót.
Harry ennél már sokkal nyugodtabban,mezítláb,boxerban lépdelt le a lépcsőn és levágódott a kanapéra,óvatosan lehúzta rólam a pokrócot és bebújt mellém,fejét álmosan a vállamra hajtotta.
-Sajnálom.-simítottam meg göndör haját.
Halkan dünnyögött valamit,megdörzsöltem a szememet és a minket néző fiúkra mosolyogtam.
-Harry.-szólította meg halkan Liam.
-Hm?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Mi történt?
-Hisztis.-rántotta meg a vállát.-Biztos megjött neki.-kuncogott.
Egyszerre kezdtek el röhögni,Harry csak mosolygott és továbbra is párnának használta a vállamat.
-Az baj,ha nem nagyon érdekel mit gondol?-emelte fel a fejét.
-Attól függ,hogy nézzük.-rántotta meg a vállát Zayn.-Ha szereted igen,ha nem akkor nem.Szereted?
-Nem tudom,szép meg minden,csak...vele nem lehet normálisan beszélgetni semmiről.
-Harry.-kapott levegő után Louis.-Te mióta akarsz beszélgetni is egy nővel?
-Nagyon vicces vagy,Lou.-lökte meg finoman a vállát.
-Hazza.-tette kezét a vállára.-mivel a legjobb barátod vagyok és egyben a szeretőd,kötelességem elmondani neked.Szívem,te nem vagy szerelmes,Miába legalábbis nem,1 hét ismeretség után jöttetek össze,az kevés idő arra,hogy megismerd.Hú,milyen bölcs lettem.
Akaratlanul is elmosolyodtam Louis utolsó mondatán,a többiek helyeslően bólogattak.
-Álmos vagyok.-dünnyögtem.-Visszamegyek,lefekszem.
-Megyek veled.-nyújtózott nagyot Harry.
A fiúk hangos "uuuu"-zásba kezdtek,nem foglalkoztam azzal mire gondolhatnak,leragadó szemekkel lépdeltem be a szobámba,azt hittem Harry a sajátjába megy,de követett és otthonosan bedőlt az én ágyamba.
-Ha visszajön Mia,haragudni fog.
-Nem jön vissza.-nyújtózott nagyot és magára húzta a takarót.-Gyere ide!-tárta ki a karját.
Leültem az ágyra,engedtem,hogy a karjába zárjon.Istenem,hogy a fenébe ne engedtem volna! Az egy mennyország amikor átölel,arcomat a nyakába fúrtam miközben ő végig simított a hajamon.
-Tegnap azt mondtad szereted,mi változott meg egy éjszaka alatt?
-Rájöttem,hogy benne egy más lányt keresek,de ő nem az a lány akit én akarok.
Halkan hümmögtem pedig belülről ismét éreztem,hogy összetörök. Mia nincs,másik lány van.
-Tetszik neked az a Mark?
-Eddig kétszer találkoztam vele,mindkétszer véletlen, én nem szeretném másban keresni akit igazából akarok.-pillantottam rá.
-Ki az?-kérdezte.-Miatta csináltad ezeket is ugye?-fogta meg a kezem.
-Gondolkozz.-húztam fel a lábaim és átkaroltam.-Tényleg nem tudod?
-Niall?-vonta fel a szemöldökét.-Azt mondtad ismerem,szóval valaki a bandából.
-Nem,Niall.
-De a többieknek van barátnője.-tanakodott.
Lesütöttem a szemem és a takarót fixíroztam.
-Milly! Ugye nem?
-Nem,Harry. Nem Niall és a többiek se,szeretem őket de csak úgy mint testvért.
-Josh?-találgatott.
-Nem.
-Komolyan nem tudom.-rázta meg kuncogva göndör fürtjeit.-Megismertél valakit?
-Régi ismerős.
-Tudja,hogy szereted?
-Félek elmondani neki.
-Ne félj,szerintem nincs olyan hülye aki neked nemet mondana.Gyönyörű vagy,okos,elbűvölő,kedves,kell ennél több?
-Te is tudod,hogy nem így megy.
Lehajtotta a fejét,kezébe vette az én kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
-Mi lesz veled meg Miával?
-Szakítani fogok vele,próbálom szeretni, de nem megy.Főleg,hogy nem is kedvel téged.
-De...
-Én kértem meg,hogy próbáljon meg kibékülni veled,igazából meg tudott volna ölni azért mert tönkretetted a haját.-nevetett.
Elmosolyodtam,fel kellett dolgoznom,hogy csak színészkedett,de igazából nem csalódtam,legbelül tudtam,hogy ő nem egy olyan lány akire csak rájön a békülhetnék.
-Azt hittem miatta fogsz rám haragudni.
-Akkor haragudtam,de amikor kiszaladtál megijedtem.Megváltoztál,érzékenyebb lettél dolgokra.
-Meglehet.
-És csendesebb is,régen mindig harsány voltál,mindenki tudta,hogy soha nincs rosszkedved. Mostanában meg egy kis morci manó vagy.-nevetett és puszit adott az arcomra.-Nem akarom,hogy szomorú legyél valaki miatt,és azt sem,hogy kárt tegyél magadban.
-Néha azt hiszem nincs más megoldás.-sóhajtottam.
-De,szólsz nekem.
-És te ugyan mit csinálsz?-nevettem.
-Hát.-tűnődött el.-Leszólítom és, hékácskaa a barinőmnek tetszel.-rebegtette meg hosszú szempilláit.
Nevetve dőltem el,ahogyan vinnyogós hangon a szempilláit rebegtetve,hülyén vigyorgott leginkább Miára hasonlított.
-Olyan hülye vagy.-böktem finoman oldalba.
-Nem jobban mint amennyire te voltál.Vissza akarom kapni a régi Millyt .El akarom felejteni,hogy valami idióta miatt kerültél kórházba. Azért vagy itt,hogy szórakozz,azt szeretném ha ősszel is itt maradnál,hogy amíg mi nem vagyunk itthon itt tanulj és amikor hazajövök mosolyogva várj rám,nem pedig,hogy vérző karral vigyelek kórházba.
Elmosolyodtam,fejemet az ölébe tettem.
-Voltál már szerelmes Milly,ha szakítottak veled kemény voltál és nem sírtál,nem fér a fejembe most mi történt.
-Én sem tudom.Az a fiú akit szeretek,túl hülye ahhoz,hogy észrevegye azt ami az orra előtt van.-mosolyodtam el halványan.-Pedig,azt hiszem eddig Őt szeretem a legjobban
-Enrique-nél is jobban?-hülyéskedett.
-Sokkal jobban.-emeltem fel a fejem az öléből és egy pillanatra a szemébe néztem,majd elfordítottam a fejem és kifelé bámultam az ablakon.
-Tudod,hogy nem bántani akartalak.-simított végig az arcomon.
-Tudom,Enrique egy idióta volt.
-Azt biztos.-sóhajtott.-Nem sok kellett hozzá,hogy akkor megkeressem és péppé verjem.-nevetett.-Nem tudott téged megbecsülni,pedig valami olyat adtál neki amit senki másnak.
-Ne beszéljünk erről.
-Pedig kellene,Milly. Nem szabad magadban tartani.
-Már régen túl vagyok azon a korszakon,nem fekszek le az első szemebjövő fiúval.
-Az kéne még.-nevetett fel.-Nem cserélünk szerepet,kislány.
-Miről beszélsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Rólam terjesztik,hogy már megvolt fél London.-vonta meg a vállát majd nevetni kezdett.
-Van valami igazság alapja?
-Hogyne lenne.-húzta ki magát büszkén.
Az ijedt arcomra ismét elnevette magát,átölelt és puszit nyomott az arcomra.
-Dehogy van.
Fellélegeztem,kibújtam az öleléséből és a szekrényemhez mentem.
-Már nem vagy álmos?-vonta fel a szemöldökét.
-De,csak már úgy sem bírnék aludni,te feküdj le nyugodtan,végül is én nem hagytalak.
-Ne öltözz már fel.-vette ki a kezemből a fekete csőnadrágot.-Lazuljunk,Milly. Be fekszünk a kanapéra,egész nap filmet nézünk,gumicukrot,chipset meg csupa egészségtelen kaját zabálunk.Ki kell élvezni a szabadságot,pár hét múlva elkezdjük felvenni az új dalokat,addig nincs kedvem semmi megerőltetőt csinálni.
-Rendben.-adtam be a derekam.
-Csinos ez a nadrág.-emelte fel és szemlélni kezdte a nadrágom hátsó részét.-Ki fogja emelni a feneked.
-Add azt ide!-kaptam utána nevetve.
-Néha kölcsön adhatod majd,de lehet a gyíkot nem fogom tudni ebbe bele paszírozni,ki kell majd engedni a derekát.
-Felejtsd el,ez új nadrág.-vettem ki a kezéből.
-Louisnak veszek majd egy ilyet a szülinapjára.-vonta össze a szemöldökét.
-Decemberbe lesz,június van.
-Ne zökkents ki a világomból.-legyintette meg az orrom.
-Ezer bocsánat.
-Vagy egy ilyen nadrágot veszek neki,vagy egy olyan kis cuki rózsaszín fehérnemű szettet ami van a szekrényedbe.
-Te turkáltál a cuccaim között?!-szökött fel a hangom.
-Én aztán nem,magától csúszott ki a fiók.
-Na megállj!-nevettem.
-Ugyan már,láttalak már úgy sokszor.
-Akkor se turkálj abba a fiókba.-mutattam rá.
-Némelyikbe megnéznélek.
-Harry!-csaptam a vállára.
-Jól van na.-nyomott puszit az arcomra.-Menjünk le.
Nagyot nyújtóztam,kezemet az övébe csúsztattam és lementünk a nappaliban szórakozó társasághoz,Louis Zayn hátán ült és azt ordibálta,hogy "gyí Zayn paripa,vágtass",Zayn pariba viszont a nevetéstől és Louis pihe könnyű testétől alig állt a lábán,Liam lepkehálóval kergetett majmokat a tévé képernyőn,Niall szokásához hűen evett és kiröhögte a többieket. Jó kis napnak nézek elébe.

24.rész Attracted to you...

-Lehet már unod,hogy mindig ezt mondom.-sóhajtott.-Elég bonyolult mostanában a kapcsolatunk,ne kerülgessünk semmit,ez így van.
Beharaptam a szám és a fülembe tóduló vérrel,őrülten dobogó szívvel,reménykedve néztem rá.
-Nem lenne bonyolult.-szóltam közbe.-Ha tudnám mit érzel.Miért csókolsz meg,ha van barátnőd? Miért,ha nem szeretsz?
-Milly,én..-kezdte.
-Hallgatlak.-sóhajtottam.
-Ez nem olyan egyszerű.-túrt bele a hajába.-Beszéljük meg akkor,ha nem lesz itt Mia.
-Lesz olyan is?
-Azt hittem kibékültetek.-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Igen.-piszkáltam egy nadrágomból kilógó cérnaszálat.-Nem azért mondtam,csak...te képes vagy vele jó pofizni mikor előtte velem csókolóztál?
-Milly. Te komolyan nem veszed észre mi a fene van?!-csattant fel.
A hirtelen hangnemváltozástól összerezzentem,majd nem sokkal utána az ölében találtam magam.Meglepetten néztem,ujjaival közbe zárta a csuklóm,majd lazított rajta és kezeimet a nyaka köré fonta.
-Srácok.-hallottuk meg az ajtó másik oldaláról Liam hangját.-Ne kezdjétek már,legalább most ne veszekedjetek.
-Ezt megbeszéljük még.-nézett a szemembe.
Kissé kábultan álltam fel és elhagytam a szobáját. Ez már megint mi a franc volt??
Átbattyogtam a szobámba,ahol még mindig ott ültek a többiek,kábultan a szekrényemhez mentem és kikaptam belőle egy kapucnis felsőt,melegítőt,és egy sportcipőt.
-Elmegyek futni.-motyogtam és becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját.
A tükörben farkasszemet néztem magammal,megfordult a fejemben a penge,felemeltem,de végül nem tettem meg.
-Milly!-dörömbölt az ajtón Niall.-Ne merj semmit se csinálni!
Pont jókor jött.
Kitártam az ajtót és ezúttal 7 szempárral találtam szembe magam,időközben megérkezett hozzájuk Harry is.
Elé tartottam a karomat,megvártam míg szemre veszi,majd becsaptam előtte az ajtót és nekidőltem.
Vettem egy nagy levegőt,levedlettem a nadrágom és felhúztam a szürke melegítőt,a rövid ujjú pólómra felhúztam a kardigánt,a hajamat lófarokba kötöttem és nem nézve senkire, kimentem.
-Hova mész?-pislogott rám nagyokat Louis.
Halványan elmosolyodtam és előszedtem a fülhallgatóm.
-Csak a parkba,elmegyek futni.
-Elkísérlek.-tápászkodott fel Liam.
-Nem fogok semmit se csinálni.-néztem rá.-Kell egy kis magány.
Megértően bólintottak,nem néztem rá az ágyamon ülő szerelmespárra,Mia tekintete valahogy furcsának tűnt.
Kilépdeltem a szobámból,a nappaliban leültem a kanapéra és felhúztam a lábamra a cipőm,mielőtt elhagyhattam volna a házat,Pezz futott utánam.
-Mi történt?-húzott vissza a kapucnimnál fogva.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.-Tényleg semmi,Perrie.
-Milly. Mit csinált?-nézett a szemembe.
-Semmit,Liam jókor jött.-bújtam ki a keze közül,majd futásnak eredtem.
A telefonomon elindítottam Rita Ora-R.I.P című számát,a fülest a fülembe dugtam és a zene ütemére kocogtam a park felé.Kifulladva vetődtem le egy padra,magam mellé dobtam a telefonom és kilihegtem magam.
-Emily?-zökkentett ki egy hang.
Felé kaptam a fejem,kisebb gondolkodás után rájöttem,hogy vele találkoztam egyszer,pont ugyanezen a helyen.
-Mark?-mértem végig.
-Igen,sziaa Szupersztárbarátnő-húzta mosolyra a száját.
A szememet forgatva egész testemmel felé fordultam.
-Mi járatban?-kérdezte,
-Futni voltam.-töröltem meg a homlokom.-Te mit csinálsz itt?
Felmutatott maga mellől egy rajztáblát,rajta egy csókolózó szerelmespárral.A szívem összerándult,beharaptam az ajkam majd kissé erőltetetten elmosolyodtam.
-Gyönyörű.-ahogy mondtam,megremegett a hangom.
-Jól vagy?-tette kezét a vállamra.
-Igen.-ráztam meg a fejem.
-Hívni akartalak,csak twitteren trend volt,hogy a sztárhaverod Holmes Chapelben van,gondoltam,hogy te is vele mentél.-mosolygott.
-Igen,vele voltam.Vagyis,nem éppen...-sóhajtottam.
-El szeretnéd mondani?
-Kórházban voltam.-tűrtem a fülem mögé egy copfomból kilógó hajtincset.-Mindegy.
-Beteg vagy?-nézett végig rajtam vizslató szemekkel.
-Nem.-ráztam meg a fejem és felhúztam a karomon a felsőm.
Meghökkenve nézte meg a kezemen a már teljesen begyógyult kezemet,ajkaimat összeszorítottam és felálltam.
-Azt hiszem,most hazamegyek.
-Elkísérlek,ha nem baj.
-Úgy,hogy ezt tudod még haza akarsz kísérni?-nevettem fel keserűen.
-Miért ne? Nem ítéllek el emiatt,biztos van oka annak amiért csináltad,de szerintem nem kéne.-pillantott rám félénken.-Semmi nem éri meg,hogy magadat tedd tönkre.
-Talán.-dörzsöltem meg a hegeket.
-Van valami köze a Styles gyerekhez? Bocs,nem akarok tolakodni.
-Honnan veszed?-suttogtam,csak ennyi jött ki a torkomon.
-Amikor először találkoztunk és érted jött,látszódott rajtatok,hogy van valami köztetek.
-Ja.-horkantam fel.-Harrynek van barátnője.
Ahogy kimondtam,a szám elé kaptam a kezem és hevesen körülnéztem,reméltem senki nem hallotta meg.
-Nyugi.-mosolygott.-Nem mondom el senkinek,nem vagyok fan.
Lassan egymás mellett gyalogolva tettük meg az utat,egyik kezét zsebre dugta, másikkal a rajzos cuccait szorongatta.Ahogy a kapuhoz értünk,lecövekeltem,vettem egy nagy levegőt és felpillantottam a házra.
-Remélem nem pletykálod el az összes haverodnak,hogy itt lakik a One Direction.-nevettem.
-Igazából,van egy húgom.-vakargatta meg a tarkóját.
-Hívj fel és megbeszélem a fiúkkal. Szívesen találkoznak a rajongóikkal.
-De csak ha tényleg nem baj.
-Nem,dehogy.
-Ööö.-nézett rám zavartan.
Nevetni kezdett és a szemével felpillantott az emeleti ablakra,ahol ott csüngött 5 fiú és Pezz,úgy tűnt Mia vagy hazament,vagy nem kíváncsiskodik.
-Ne is törődj velük.-nevettem.-Mindig ezt csinálják.
-A göndörke elég furán néz,félek tőle.-poénkodott.
-Ha belépek elkezdenek kombinálni.-forgattam meg a szemeim majd rámosolyogtam.-Tudom,hogy fiúk közt nem olyan népszerűek,de ők is csak átlagos srácok.Olyanok mint a testvéreim.
-Igen,látszik.
Louis összehúzott szemekkel,karba tett kézzel méregette Markot,Harry arcáról semmit nem tudtam leolvasni,a többiek hülyén vigyorogtak és szívecskéket meg puszit dobáltak,Perrie csak mosolygott.
-Azt hiszem,most megyek.
-Lenne kedved valamikor meginni valamit?-kérdezte.
-Igen.Majd hívj fel.
-Okés,szia.-intett.
-Szia,Mark.
Sarkon fordultam és nyugodt léptekkel bementem,ahogy kitártam az ajtót,már ott álltak előttem mindannyian és végig mértek.
-Ki volt ez a gyerek?-kérdezte komoran Harry.-Azt mondtad futni mész,nem azt,hogy valami fiúval találkozol.
-Harry,nem vagy az apja.Ne kérd számon.-veregette meg a vállát Liam.
-Hagyd Liam.
Közelebb léptem a zöldszemű vádlómhoz és fel néztem rá.
-A neve Mark,futni voltam mert felidegesítettél.-böktem meg a mellkasát.
-Hogyne,mindenről én tehetek.-dünnyögött.
Elengedtem a fülem mellett,a feszültséget érezni lehetett,a többiek csak csendben néztek ránk,arra várhattak mikor robban ki az újabb veszekedés.
-Már láttad.Egyébként,Harry,azt hiszem nem kell mindent elmondanom neked,te se mondtál semmit Miáról,pedig azt mondtad mi még mindig mindent megbeszélhetünk.
Megfordultam és felszaladtam a szobámba,menekülni könnyebbnek tűnt mint ott maradni,összeveszni vele és sírni. Nagy levegőt vettem,most először nem vágtam be a szobám ajtaját,már az a veszély fenyegetett,hogy kiszakad/betörik,szétcseszem a keretet és nem lesz ajtóm.Lassan levedlettem magamról a ruháim,felvettem Harry egyik bő pólóját,ami valamilyen rejtélyes módon az én szekrényemben volt,és befeküdtem az ágyamba. Elhúztam a függönyt és a tévét kezdtem kapcsolgatni,eligazgattam a párnákat,az egyikre hajtottam a fejem és csak bámultam magam elé.
A szobám ajtaja lassan kinyílt,lustán felemeltem a fejem,Harry állt ott és bűnbánóan nézett rám.Halkan becsukta maga mögött az ajtót és arrébb lökve egy takarót,leült mellém.
-Már megint elbasztam,ugye?-suttogott.
-Nem.-dünnyögtem.
Egyik kezemmel feljebb húztam magamon a takarót,elmosolyodott,ahogyan,meglátta a kivillanó pólót ami az övé volt,bár én viseltem...
-Dehogynem.-simított végig a hajamon.-Én csak..hidd el,hogy nem megbántani akartalak,Milly,nincs jogom parancsolgatni neked.Csak szeretném ha tudnád,hogy féltelek,London cseppet sem olyan,amilyennek sokan hiszik.Sokaknak nem az jut eszedbe,ha rád néznek,hogy aranyos vagy,hanem,szóval tudod...
-Senki szerint nem vagyok aranyos.
-Mert szerinted az nem aranyos,ahogy a párnáid között az én pólómban azon rágódsz,hogy már megint mi van velünk?
-Nem.
-Rossz példa volt.-sóhajtott.-Az aranyos,amikor meglátlak reggel a pólómban,ahogy az asztalnál ülve kakaót iszol,vagy ha a srácokkal hülyéskedsz.
Ujjával végig simított az arcomon,elpirultam és a szemét néztem,ami végig vándorolt rajtam.
-Még az is aranyos,amikor üvöltesz velem.Mint egy dühös kiskutya..-mosolyodott el.
A szívem egyre nagyobbakat dobbant,a fejem alá tettem még egy párnát és úgy néztem rá.
-Régen mindig veled indult és veled zárult a napom,mi változott meg?
-Felnőttünk,híres lettél,barátnőd van.-soroltam az érveket.
-Milly.-hajolt közel az arcomhoz.-Már többször mondtam,fogalmam sincs róla te mit érzel, de én...
Nagyra nyílt szemekkel reménykedve vártam,hogy mivel fejezi be ezt a mondatot.
-Kicsit se vagy már közömbös.-túrt bele a hajába.
Lassan bólintottam,belülről viszont ismét éreztem,hogy a szívemen repedések keletkeznek és közel kerül ahhoz,hogy ismét összetörjön miatta,vagy inkább érte.
-Szeretem Miát,de,hozzád is vonzódom.
Vonzódik,aha,az jó. Szóval NEM szeret csak vonzódik...
-Nem tudom már mit akarok.-rázta meg a fejét.
Kezem akaratlanul indult meg felé,az arcára simítottam és felemeltem,nagy zöld szemeivel rám nézett.
-Majd ha eldöntötted,szólj.
Bólintott,ismét lesütötte a szemét és a paplan alól kilógó lábaim fürkészte.
-Miatta csináltad? Emiatt a Mark miatt vagdostad magad?
A nevét úgy köpte,mintha egy undorító betegség vagy valami élősködő lenne.
-Nem,akár hiszed akár nem.Aki miatt csináltam,jobban ismered mint hinnéd.
Értetlenül pislogott rám,halványan elmosolyodtam és lerúgtam magamról a takarót.
-Megfürdök.-nyújtóztam.
Végig mérte a combjaim,az ajkába harapott és rám nézett.
-Lejössz még?
-Nem tudom,mindenesetre,ha itt "alszik" Mia.-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.-Halkabban.
Becsuktam magam mögött az ajtót,ledobtam magamról a pólóját,a mosógépre tettem,gonoszul elvigyorodtam,amikor eszembe jutott,hogy kint hagytam valamit.Mielőtt kiléptem volna,végig néztem magam a tükörben,fekete,csipke francia bugyiban és melltartóban álltam,szőke hajam lazán a vállamra omlott,a hasam lapos volt,bár lehet tényleg kellene fogyókúráznom,a kezemen még ott éktelenkedtek a hegek,de összességében normálisan néztem ki. Kiléptem az ajtón,Harry még mindig ott ült az ágyamon,ahogyan meglátott a szája résnyire nyílt,zöld szeme sötétebb árnyalatot öltött.Tiszta fehérneműt kaptam ki a szekrényből,majd elégedetten mosolyogva eltűntem a fürdőszoba ajtó mögött. Ha nem is szeret,legalább valamit kiváltok belőle.

23.rész Ne ítélj elsőre

Hiába bújtam el a szobámban, a gondolataim és a fiúk elől nem tudtam elmenekülni.Nem értem miért csókol meg,vagy tesz olyat amit aztán megbán? Miért hiszem azt,hogy van egyetlen apró kis remény szikra is,hogy az enyém legyen? Soha nem lesz az,csak legalább ne csinálná ezt.
-Milly,ne haragudj de átmegyek Harryhez.-állt fel Louis-Ő is hajlamos baromságokat csinálni.
-Jó,persze.-töröltem meg a szememet és arcomat visszarejtettem a párnámba.Nem kerülte el a figyelmem az az "is" szócska.
-Nem szeretnénk két "csoportra" oszlani.-rajzolt idézőjeleket Liam.
-Nem is kérem,menjetek át hozzá nyugodtan.-erőltettem meg egy mosolyt.-Én lehet áthívom Perrie-t.
-Ez jó ötlet.-simogatta meg a hajam Zayn.
Feltornáztam magam és az arcomat hevesen törölgetve a telefonomért nyúltam,Niall a kezembe nyomott egy zsepit,kifújtam az orrom majd kikerestem Pezz telefonszámát és megnyomtam a hívás gombot.
-Szia,Milly.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Szia.
-Van valami baj?
-Ühüm.-hümmögtem.-Át jössz egy kicsit?
-Indulok.Ne csinálj semmi hülyeséget,mindjárt ott vagyok és kibeszéljük azt az idiótát.
-Nem idióta.-nevettem el magam.
-Tökmindegy.Maradj nyugton a seggeden,negyed óra és ott vagyok egy doboz jégrémmel meg kávéval.Szia.
-Szia,Pezz.
Kinyomtam és visszadőltem az ágyamba,nyakig magamra húztam a takarót és onnan pislogtam az engem bámuló fiúkra.
-Megleszel addig míg jön Perrie?-kérdezte Louis.
-Persze.Menjetek.
-Én itt maradok addig.-mondta Niall.-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne átmennem.Miattam csináltad.
-Rád nem haragszik.Menj csak.
-Ne sírj,légyszi.-adott puszit a homlokomra Zayn.
Rámosolyogtam,megvártam míg kimennek majd a fejemre húztam a takarót és összeszorítottam a szemem.Valahol az álom és az ébrenlét szélén álltam amikor csöngettek,kibújtam az ágyamból és Zaynnel a nyomomban lementem a lépcsőn.Ő ragyogó mosollyal üdvözölte a barátnőjét,miután megölelgették egymást Zayn visszament Harryhez,Perrie pedig felém fordult.Szabad kezével megfogta az enyémet és bevonszolt maga után a szobámba.
-Mesélj!-huppant le az ágyamra.
Elővett két műanyag kanalat,felbontotta a jégrémet és belenyomta.
-Ismered a barátnőjét?-húztam el a szám.
-Személyesen nem,Zayn mondta,hogy van valami undok csaja.Mit csinált?
-Beszólt Niallnek.-tömtem a számba egy adag puncs jégrémet.-Ezért a fejére fújtam a tejszínhabot,belekentem a hajába,figyelmeztettem,hogy ne merje megbántani a fiúkat,feljöttem,Miácska elvonult,Harry-vel egymásnak estünk,utánarohantam,megcsókolt,közölte,hogy nem kellett volna én pedig most itt vagyok.-tártam szét a kezem.-Röviden összefoglalva ennyi.
-Akkor most mond el a hosszabb verziót.Miért szólt be Niallnek?
-Harry reggelit csinált.-sóhajtottam.-Palacsintát,Mia nem volt hajlandó belőle enni mert elhízik,én a számba tömtem egy nagy adag nutellás tejszínhabosat,erre közölte velem,hogy jobb lenne ha gyümölcsöt reggeliznék mert van egy kis "úszógumim".
-Hogy jön itt képbe Niall? Egyébként ez nem igaz,pont jó vagy így.
-Niall,mondjuk úgy,a védelmemre kelt és megkérdezte tőle,hogy van-e valami baja a szemének. Erre azt a választ kapta,hogy az övének nincs,de ha Niall szemüveges lenne úgy nézne ki mint egy stréber.-fújtattam.-Ezért nyomtam a fejére a tejszínhabot.
-Igen,eddig értem.Nem semmi vagy.-nevetett.-Szóval,ezután elment és Harry-vel összevesztetek emiatt.
-Ühüm.-bólintottam.
-Te utána mentél,és ő megcsókolt?
-Azt hiszem.-túrtam bele a hajamba.-De olyan rövid volt,és utána azt mondta,hogy nem kellett volna.
-Jajj,szívem.-ölelt magához.-Sajnálom.
Valahogy előtte könnyebb volt sírni,a kezembe nyomta a zsepiket miközben a számba nyomtam a hideg édességet és próbáltam megnyugodni.
-Holmes Chapelben mi történt?-szegezte pillantását a bekötött kezemre.
-Akkor tudtam meg,hogy van valakije.
-De ez nem megoldás,Milly.
-Tudom,de már előtte is csináltam.-rántottam meg a vállam.
-Tudott róla valaki?-simogatta meg a hajam.
-Niall,de csak mert meglátta.Akkor csináltam először.
-Hogy kezdődött?
-Az éjszaka közepén áthívtam Harryt,megcsókolt,összevesztünk,hazament,sírtam,bevonultam a fürdőszobába és ez lett.-foglaltam össze röviden.
-Te is tudod,hogy ez nem lesz ez így jó.Zayn mondta,hogy néha cigizel is.
-Megnyugtat.-rántottam meg a vállam.
-De az nem megoldás!-fordított maga felé.-Miért nem beszélitek meg?
-Mert ő engem nem szeret.-néztem bele a szemébe.-Szórakozik.
-Akkor mond meg neki,hogy ne szórakozzon veled! De szerintem nincs igazad,nem hiszem,hogy valaha is eszébe jutott volna játszani veled,ha veszekedtek akkor is azért mert félt téged,Milly.
-Azelőttig,hogy idejöttem lehet így volt,de már minden megváltozott,Perrie. Már semmi nem olyan mint régen.-csordult ki egy könnycsepp.
Hevesen letöröltem és a számba nyomtam a nagy kanál jégrémet.
-Próbáljátok meg ezt egymás között megbeszélni,tudom,hogy a fiúk is segíteni akarnak,de ez csak a ti dolgotok.Ígérd meg,hogy megpróbálod.
-Rendben.-bólintottam.
Az ajtóm nagy erővel vágódott ki,ma már sokadjára.4 fiú csődült be rajta és morogva vágódtak le az ágyamra,elképzelni se tudtam mi történhetett.
-Itt van.-morogta Louis.
Két szóból már tudtam mi a rosszkedvüknek az oka,és azt is ki miatt ilyenek,felálltam és egy nagy levegővétel után az ajtóhoz sétáltam.
-Hova mész?-ragadta meg a kezem Liam.
-Bocsánatot kérek tőlük.
-Ne hülyéskedj már!-ordított rám kórusban Louis és Zayn.-Pont,hogy neki kellene bocsánatot kérni.
-De nem akarom,hogy Harry haragudjon rám.-homályosult el a tekintetem.
Sarkon fordultam,ám ahogyan kinyitottam az ajtót szembetaláltam magam azzal a két személlyel,akikhez épp indultam. Mia lehajtott fejjel,valószínűleg frissen mosott hajjal állt Harry mellett,annyira irigyeltem,Harry keze a derekán nyugodott és szinte a két szép szeméből sugárzott a bűntudat és a szerelem.
-Beszélhetnénk?-emelte rám a tekintetét Mia.
Megdöbbenve,lassan bólintottam,Harry adott neki egy puszit,majd beslisszolt a szobámba,hátranéztem,Perrie küldött felém egy biztató mosolyt,a fiúk csak fejcsóválva néztek rám,míg Harry leült Louis mellé és lassan simogatni kezdte a hátát és bocsánatot kért tőle. A Larry Stylinson némi duzzogás után újra az igazi volt és Louis Harry öléből bámult ránk. Behúztam az ajtót és megindultam magam mögött Miával a nappaliba,leültem rá és felhúztam a lábam.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-sóhajtott.
Rám emelte a szemeit,az egyik tincsem kezdtem piszkálni.Nem tudtam mit mondjak,meglepődtem.
-Bunkó voltam veled és Niall-el is,megérdemeltem,hogy a hajamba kented a tejszínhabot.
-Miért vagy vele ilyen? Ő nem ártott neked semmit,vagy igen?
Óvatosan leült mellém,megtöröltem a szemem és várakozva néztem rá.
-Azért mert irigy vagyok rád.
-Rám?-tátottam el a szám.
-Igen.-mosolyodott el,nem tudtam,hogy őszinte-e vagy csak színészkedik.-Ők mindannyian annyira szeretnek téged,látszik rajtuk. Niall-t tűnt a legkönnyebbnek azért bántani,hogy téged hergeljelek. Nézd Emily, sajnálom,ez elég szemét dolog volt tőlem,nem kezdhetnénk újból?
-Csak egy kérdést még. Miért akartál engem idegesíteni?
-Harry mindig rólad beszél,így Milly,úgy Milly. Amíg te kórházban voltál sokat sírt miattad.haragudtam rád,mert úgy tűnt téged sokkal jobban szeret,pedig én vagyok a barátnője.Amikor idejöttem úgy néztél rám,mintha valaminek én lennék az oka,erre rátett egy lapáttal,hogy Niall lerohant utánad és Louis is. Úgy tűnt téged mindenki szeret itt,de neked ez nem elég,meg akartam mutatni,hogy nem szerethet téged mindenki,de rosszul sült el.Sajnálom,félreismertelek.
-Ahogyan én is téged.-bólintottam.-Emily Stewart vagyok.-nyújtottam felé mosolyogva a kezem.
-Amelia Sweets.-rázta meg.
Sokkhatásként ért amit mondott,ennek az egésznek lehet én vagyok az oka.Belülről mardosott a bűntudat,hogy vagyok képes adni neki az ártatlant mikor alig pár órája megcsókolt a barátja.
Nem tudtam mennyit tud abból amik köztünk történtek Harryvel,de nem én leszek az aki keresztbe húzza a kapcsolatukat,lehet ez volt a tervem,de így már nem akarom.Nyilvánvaló,hogy boldogok.Nekem miért nem elég azt tudni,hogy Hazza boldog?
-Nincs harag?-pislantott rám félve.
Nincs? Nincs...megpróbálom elfogadni,hogy Harry már nem csak az enyém.Régebben nem okozott problémát,hogy elfogadjam,van még egy lány az életében,akit nálam is jobban szeret,még ha az 30 éven fölüli is,célzok itt Hazz,korához képest,szép Caroline nevezetű "barátnőjére".De ez így más,hiszen én is szeretem.
Ijedten pislogott rám,rájöttem,hogy elbambultam és nem válaszoltam azonnal a kérdésére.
-Nincs.-mosolyogtam rá.-Csak arra kérlek-nyeltem nagyot-hogy soha ne bántsd őt meg szándékosan.Olyan nekem mint a bátyám.
Komoly erőfeszítések kellettek ahhoz,hogy ezt kimondjam.
-Nem ígérhetek semmit,nem tudom mi lesz velünk,úgy érzem csak egy futó kaland vagyok az életében valaki más pótolására.De nem bántanám meg soha.
Bólintottam,magamat is meglepve,átöleltem,kezdem érteni mit szeret benne Harry. Nem olyan amilyennek én,és a fiúk gondoltuk,az undok,bántó Mia csak egy álarc volt,igazából viszont egy kedves lány aki szereti Harryt. Lehet,hogy nem leszünk legjobb barátnők,sőt,ez teljesen biztos,de el fogjuk viselni egymást.Mosolyogva visszaölelt,halk köszönöm-öt suttogott a fülembe,majd elengedtük egymást és felmentünk. Ahogyan benyitottam a fiúk lélegzetvisszafojtva pislantottak ránk,Harry zöld szemei várakozóan ugrált kettőnk között.
-Megbeszéltük.-mosolyodott el Mia.
-Igen.-néztem a mellettem álló szőke lányra majd bemásztam Liam és Niall közé. Pezz felpattant Zayn mellől és bemutatkozott neki.
-Perrie Edwards vagyok,Zayn barátnője.-ölelte át.
-Igen,tudom. Harry mesélt már rólad. Amelia Sweets vagyok.
Harry tekintete összefonódott az enyémmel,majd felém hajolt.Tágra nyílt szemekkel,ijedten pislogtam a mellettem ülő Liamre,viszont Hazz ajkai csak a homlokomat érintették.
-Köszönöm.-mosolyodott el.-Én is szeretnék majd beszélni veled.
Aprót bólintottam majd ő visszafordult és játékosan ki dúrta az öléből Louis-t és a helyére Miát ültette,irigykedve pislogtam rájuk,nekidőltem Niallnek,és az ajkamba harapva néztem ahogyan szóba elegyedik a többiekkel.Próbáltam mosolyogva beszélgetni,nevetgélni velük,viszont miután már úgy éreztem,megfulladok ennyi ember között,felálltam és kimentem a konyhába. A pultnak támaszkodtam,neki döntöttem a fejem és nagy levegőt vettem,engedtem egy pohár vizet,lehúztam és csak bámultam magam elé,amikor feltűnt egy felém közeledő göndör hajú fiú zöld szeme,a lépcső utolsó fokáról.
Letettem a poharat és csak álltam.
-Beszélgessünk egy kicsit,Milly.-fogta meg a kezem.
Lenéztem az ő nagy kezében elvesző kezeimre,csak álltam,mint egy idióta,éreztem,hogy sírni fogok de nagyokat pislogtam,hogy visszatartsam a könnyeim.
-Most már mindig ez lesz?-nyögtem.-Mindig veszekedni fogunk?
Nem válaszolt,behúzott a szobájába,becsukta mögöttünk az ajtót és leültünk az ágyára.Az ágyára,ahol valószínűleg életemben először és utoljára kerültem testileg is,igazán közel hozzá.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Még mindig te vagy anyával,és Gemmával a legfontosabb nő az életemben,és ez soha nem is fog megváltozni.
-Dehogynem.-mosolyogtam rá a könnyeim mögül.
Szólásra nyitotta a száját,amíg beszélt csendben maradtam,hosszú idő óta először éreztem úgy,hogy visszakaptam a legjobb barátom,de már ez sem olyan volt mint régen.

22.rész An exciting morning

Halihó! :D
Bár "csak" kettő komit kaptam még három helyett,úgy döntöttem nem leszek gonosz és felteszem az új részt. Kérek szépen sok komit :*

Puszi: Nessa xx

Éjjel furcsa hangokra ébredtem,és mivel a fiúk ragaszkodtak hozzá,hogy az éjszakát mind a négyen az én szobámban töltsék,ők is ugyanazt hallották amit én.A másik szobából szűrődő,női hangot,és egy férfiét is,és pontosan tudtuk kihez tartoznak a hangok és mit csinálnak. Zayn a földről egy matracról pislogott rám,Louis mellőlem,mert ragaszkodott hozzá,hogy ő aztán nem alszik a földön,Niall és Liam Zayn mellől.Csak ültem,és bámultam a falat,vártam mikor kezd el pattogni a mennyezetről a festék,vagy mikor csúszik be egy ágy,ledöntve a falat, a szobámba.Elfehéredő ujjakkal markoltam a takarót majd a fejemre rántottam a párnát és erősen szorítottam rá,nagy levegőt vettem és az ajkamba haraptam,nehogy valami olyat ordítsak amit megbánnék.
-Harry bazdmeg! Kussoljatok már!-ordibálta Zayn.
Le ültek mellém,Liam mellkasára hajtottam a fejem,tenyerét a fülemre tette,mintha azzal teljesen el tudná zárni amit hallanom kell,de nem.Dühtől és fájdalomtól eltorzuló arccal markoltam a hajamba,Louis azonnal a kezem után kapott és lefejtette szőke hajkoronámról,mielőtt kitépném mind egy szálig.
-Holnap meg fogom őt ölni.-szuszogott Louis.-Pofátlan balfasz.
Furcsa volt ezt pont az ő szájából hallani,mióta ismerem őket Louist egyszer sem hallottam csúnyát mondani rá,mindig csak a "szerelmeskedés" és állandóan hangoztatták,hogy ők a legjobb barátok.De úgy látszik a Larry Stylinson BFF-nél is van vita,talán miattam,vagy az épp...maradjunk annyiban,hogy szórakozó Mia miatt.
A hangok felerősödtek,kénysztetést éreztem rá,hogy megvágjam magam,de itt voltak a fiúk.
-Direkt csinálja,az a nő tudja,hogy szeretem Harryt.-suttogtam.
Fejemet még jobban Liam mellkasába fúrtam és nagyokat lélegezve próbáltam kizárni a hangokat.
-Jobb lett volna ha maradok Eleanornál.-szorítottam össze a szemem.
-Ha én holnap beszélek vele nem hozza ide többet éjszakára azt a csajt.-húzta össze a szemét Zayn.
-Nyugi,Milly.-ölelt át Niall.
Jobban nem is eshetett volna egy Horan ölelés,kibújtam Liam karjai közül és kiélveztem amíg megszeretget.Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia milyen ha Niall megölel.
Hirtelen csend lett,kifújtam az eddig bent tartott levegőt,elengedtem Niallt és a fürdőszobába csattogtam,mind a négyükkel a nyomomban.Fejemet a csap alá hajtottam és hideg vizet folyattam rá,majd megtörülköztem és egy mosolyt erőltettem magamra.
-Jobbra nem is ébredhettünk volna az éjszaka közepén.-fordultam feléjük.
-Ja.-morgott Louis.
Ha meglátom azt a csajt nekiugrok és kitépem az összes szál haját.Fűrészbe illő jelenetek fogalmazódtak meg bennem a Miától való megszabadulásra.Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot,és az akkor lesz,ha egyetlen szavával vagy tettével megbántja Harryt vagy a többi fiút.Azt vigyorogva fogom elviselni,hogy cikiz,beszólogat nekem és a szomszéd szobában akciózik Harryvel,de egyetlen rossz szó valamelyik fiúhoz és robban a bomba.
-Mire gondolsz kislány?-dobta át karját a vállamon Zayn.
Elvigyorodtam és felnéztem az arab srácra.
-Nem akarod tudni.
-Segíthetek esetleg valamiben?
-Szövetkezni akarsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Srácok,nem kéne.-szólt közbe Liam.-Mégiscsak egy lány.
-Az engem meggátol bármiben is? Én is az vagyok.-rántottam meg a vállam.-Egyébként nem,Zayn.Én is várom a pillanatot.
-Milly,esküszöm,hogy ilyenkor félek tőled.-nevetett fel Louis.
-Titeket nem bántalak,Boo Bear.-veregettem meg a vállát.
Rám nyújtotta a nyelvét a beceneve hallatán,vissza mentünk a szobámba,ahol már nem kellett attól rettegni,hogy ahol most a fiúk fekszenek,ott hirtelen Harry ágyát fogom találni.
Be vetődtem az ágyamba és összébb kucorodtam,így mellém még négyen paszírozták be magukat,egész kényelmes is volt,még a lábam is megtaláltam a nagy tappancsok között.
Hasra fordultam és behunytam a szemem,az álom hamar jött a szememre és még a srácok kórusban horkolása sem ébresztett fel,ellenben a reggel rosszallóan minket bámuló szempár igen.
-Ejnye,ejnye.-rázta meg a haját.-Négy fiúval egyszerre? Nem sok ez egy kicsit?
Nagy levegő,kifúj. Liam alig észrevehetően kinyitotta a szemét,majd egyszerre néztek fel kómásan mind a négyen. Ezt gyakorolták??
-Én eggyel is tudok kussolni.-mosolyogtam rá.
Niall nevetni kezdett majd feltornázta magát és kicsattogott Mia mellett,jól megrázva a formás kis alsónadrágba bújtatott ír popóját.
-Amúgy meg.-dörzsöltem meg a szemem.-Ki a fene mondta,hogy bejöhetsz?
-Harry mondta,hogy szóljak,kész a reggeli.-biggyesztette le a száját.
-Harry mióta csinál reggelit?-tátotta el a száját Liam.
-Jó hatással vagyok rá.-villantotta meg a mosolyát a meglepett fiúra.
Hahh,tényleg,micsoda példamutató nő vagy...igazi példakép az olyan hülye gyerekek számára mint amilyen én is vagyok.
-Ételmérgezést kapunk.-motyogta Zayn.
-Kopogásról hallottál már?-morogtam és kimásztam az ágyból.
Nagyot nyújtóztam és a fürdőszobába mentem,miután fogat mostam és valamelyest normális hajat varázsoltam magamnak,pizsamával,kiugrasztva az ágyamban fetrengő fiúkat,lecsoszogtunk a konyhába ahol már Niall jóízűen evett egy szendvicset.
-Szia.-öleltem át Harryt,szemétség vagy nem,direkt csináltam,hátha kicsit felhergelem őkelmét.
-Szia Milly.-villantotta meg édes mosolyát amitől azon nyomban elolvadtam.
Hogy tudok a saját magam boldogságára gondolni mikor világos,hogy szereti Miát? Kegyetlen,egoista,szemét,agresszív vagy Emily. Ó,igen,de még mennyire.
Puszit nyomott az arcomra,kiélveztem a hidegen méregető szempár látványát,leültem a reggeliző Niall mellé és elvettem az asztal közepén fekvő tányérról egy palacsintát.Zayn gyanús szemekkel méregette,Louis csak megrántotta a vállát és a szájába tömött egyet.
-Ez nem is olyan rossz.-nyammogott.
Gondosan megkentem az enyémet nutellával és nagyot haraptam belőle,az étvágyam viszont abban a pillanatban ment el teljesen,hogy Mia csak úgy lesmárolta Harryt. Mivel érdemeltem ki,hogy ezt kelljen látnom korán reggel?! Ráadásul még éjszaka is őket kelljen hallgatnom.
Louis alig észrevehetően megszorította a kezemet az asztal alatt,Liamtől kaptam egy együtt érző pillantást de Zayn ismét nem tudta tartani a száját.
-Turbékoljatok már máshol.-morogta.-Reggeliznénk.
-Ja,izé,bocs.-túrt bele göndör hajába.
Lehajtottam a fejem,a hajam az arcomba hullott eltakarva a vöröslő képernyőm,kezemet a nutellás üvegben lévő villára (?) kulcsoltam.
-Miért van villa a nutellában?-vonta fel Harry cukorfalat barátnője a szemöldökét. Remélem érzitek az iróniát.
-Mert Liam fél..-kezdte Niall.
-Nem szeretem a kanalakat.-fejezte be Liam,amit már elkezdett a szőke srác.
-Egyél.-puszilta meg Mia száját Harry.
-Nem Baby,bocsi.
-De hát direkt azért csináltam mert itt vagy!
-Elhízok.-dőlt hátra a széken.
A hűtőhöz léptem és kivettem belőle a tejszínhabot,a palacsintámat vastagon megkentem nutellával és rányomtam jó sok tejszínhabot,én nem hízok el kisanyám.
-Jobb lenne ha te is valami gyümölcsöt reggeliznél.-mért végig.-Rád férne.
-Mit mondasz?-szökött fel Niall hangja.
-Ez van.-mondtam teli szájjal.
-Van egy kis úszógumija.-rántotta meg a vállát.
-Neked van valami baja a szemednek?-hitetlenkedett.
-Nincs,de ha neked lenne egy cuki kis szemüveged,tudod olyan ami passzol a fogszabidhoz,eskü egy kis strébernek néznének.-vigyorodott el.
Felpattantam a kezembe vettem a tejszínhabos flakont és szép nyugodtan felálltam,úgy tettem mintha nem felé mennék,majd oda ugrottam és a flakon tartalmát a visítozó lány fejére fújtam.
-Harry!-vinnyogott.
A göndör viszont meghökkenve állt és bámult ránk,belemarkoltam a szőke hajába és mélyen belekentem az összes fehér habot.
-Tanuld meg szépen.-dörzsöltem bele a hajába.-Hogy ne merd még egyszer leszólni,cikizni vagy egyetlen szóval is megbántani a barátaimat.-csaptam le a tejszínhabot az asztalra.
A srácok egytől egyig meghökkenve néztek rám,majd Zayn elvigyorodott és Niallel az élen kezdtek hangos röhögésbe,Harry kivételével.
-Finom volt a reggeli.-sétáltam el Hazza előtt.
-Nem is csinálsz semmit?-nyöszörgött a tejszínhabfejű.
Kiélveztem,ahogyan a zöld szempár a hátsó felemre szegeződik,figyelve a járásomra,nyugodtan battyogtam el a lépcsőig.
-Lehet,hogy nekem van úszógumim -kacsintottam-de én még mindig nem csak arra kellek a fiúknak,hogy jól meghúzzanak.Legközelebb szorítsd össze a pici szádat,hogy ne verd fel az egész házat a nyögdécseléseddel. Nem gerjedünk rá.
Vigyorogva felszaladtam a szobámba,elégedetten dőltem hátra az ágyamon,a fiúk fél perc sem telt el,már nevetve estek be az ajtómon.
-Kislány.-huppant le mellém Zayn.-Nem semmi vagy.
Megrántottam a vállam és elmosolyodtam,látva a vidám társaságot.
-Láttátok az arcát?-feküdt a hasát fogva az ágyamra Louis.-Harry!-vinnyogott fel pontosan úgy mint az áldozatom.
Elégedetten hátradőltem,Niall ült mellém cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Kösz,Milly.-mosolygott rám azzal az édes fogszabályzós mosolyával.
Az ajtóm kicsapódott és Harry dühös fejjel viharzott be.
-Hogy tehetted,Milly?!
-Micsodát?-mosolyogtam rá és megrebegtettem a szempilláim.
A többiek azonnal elhallgattak és minket néztek.
-Nagyon jól tudod!-ordított önmagából kikelve amitől nekem is elborult az agyam.
-Én?!-pattantam fel.-Te teljesen hülye vagy,Harry?! Hallottad mit mondott?!
-Miattad ment el!
-Legalább lesz okod majd békítésként megbaszni! Én vagyok a szar azért mert megvédtem a barátaimat?! Te még őt véded?! Kurvára nagyot csalódtam benned,Harold Edward Styles!-böktem meg a mellkasát.-Már tegnap este is bepofázott Niallnek.-hajoltam az arcához.-Én pedig rohadtul nem fogom eltűrni,hogy megbántsa valamelyikőjüket is,leszarom,hogy a barátnőd.
Tetszett,ahogyan gyorsabban kezdte szedni a levegőt,míg az arcába hajoltam,de ez az állapot nem tartott sokáig,hátrébb ugrott és dühösen nézett rám.
-Te ezt nem fogod fel,Milly.-rázta meg göndör fürtjeit.
-Mit?! Te nem veszed észre,hogy állandóan beszól nekem? Ha ő pofázhat én miért ne?!
Elhallgatott,lehajtotta a fejét,amitől egy pillanatra megenyhültem de nagy levegőt vettem és folytattam.
-Ha neked már a barátaid helyett fontosabb az a csaj akit pár hete ismersz,akkor azt elfelejtheted,hogy mi ketten ismerjük egymást.
Nagy zöld szemeivel rám bámult,beletúrtam a hajamba és az ágyamra másztam Liam és Louis közé.
-Tudod,hogy igaza van.-nézett a barátjára Louis.
-Ne oktassatok már ki állandóan!-kiabált majd kiviharzott a szobámból,hangosan bevágva maga mögött az ajtót.
A szememet marni kezdték a könnyek,felpattantam és utána loholtam,még mielőtt becsapta volna a szobája ajtaját,beértem és megfogtam a pólóját. Ziháltam,a sírás kerülgetett,és alig láttam.
-Milly.-kapott utánam.
Belekapaszkodtam a pólójába és magamhoz rántottam.
-Ne haragudj.-ziháltam,és a lehető legjobban szorítottam.
-Te,ne haragudj.-simított végig a hajamon.-Igazad volt.
-Nem szólok bele többet.-engedtem el és mit sem törődve a potyogó könnyeimmel,a szemébe néztem.-Csak beszéld meg vele,hogy ne bántsa a srácokat,az nem érdekes nekem miket mond.
Kézfejemmel megtöröltem az arcom és sarkon fordultam,egyetlen lépést sem tettem meg,a keze megragadta azt a csuklóm,amelyik nincsen "felszabdalva",berántott a szobájába,majd becsapta az ajtót és hozzá préselt.Mellkasa az enyémhez simult,szaporán vette a levegőt,majd hirtelen puha ajkait megéreztem az enyémeken.Egész testemben megborzongtam,nyelve akaratosan tört utat a számba és követelőzve,mintha az élete múlna rajta,csókolt.Majd amilyen hirtelen történt,olyan hamar lett is vége.Elengedett,kezeim erőtlenül csúsztak le magam mellé,és tágra nyílt szemekkel bámultam rá.
-Ezt nem lett volna szabad.-sütötte le a szemét.
Beszívtam az alsó ajkam,hogy még egy pillanatig érezzem az ízét.
-Ne szórakozz velem.-suttogtam,valahogy csak ennyi jött ki a számon.
Kinyitottam az ajtót és a könnyeimmel küzdve átrohantam a szobámba.

21.rész He is Traitor...and me,Jealous

~Emily~

Anya és Anne az ebédlőben ücsörgött,míg hozzám bejött Gemma és hasonlóan a testvéréhez,faggatni kezdett arról,miért csináltam,de neki is pont csak annyit mondtam mint Harrynek.

-Gemma!-kiabált fel Anne a lányának.

Le kísértem,még mielőtt kilépett volna az ajtón szorosan megölelt,ennyi volt a pillanatnyi jókedvem,újra magamba zárkóztam.A hűtőhöz léptem,kivettem egy üveg vizet és vissza indultam a szobámba.

-Emily!-szólt utánam anya.-Beszélgessünk egy kicsit,édesem.Holnap már mentek is vissza.

Semmi,ismétlem SEMMI kedvem nem volt beszélgetni,eleget beszéltem ma már,mégis a hűs flakont szorongatva leültem anya mellé a kanapéra.

-Haragszol Harryre?-kérdezte.

Nagy levegőt vettem és a bekötött kezemet kezdtem bámulni.

-Egy kicsit.-vallottam be.

-Amiatt a lány miatt?

-Nem.-nyeltem nagyot.-Kicsit összekaptunk,még a kórházban.

-Miért tetted ezt magaddal,kicsim?-nézett rám könnyes szemekkel és a kezemet kezdte simogatni.

-Sok minden van amit nem tudsz anyu.-hajtottam le a fejem.

-Akkor mond el.Eddig mindent megbeszéltünk.

-Sajnálom.-ráztam meg a fejem.-Túl nehéz lenne,már rég nem vagyok olyan erős lány mint voltam.

Felálltam,nem szólt utánam,így felszaladtam a lépcsőn.A szobámban az ágyamra dőltem,a bőröndömből sem tudtam kipakolni,sikeresen elbasztam az itt töltött időt,gratulálok Emily! Az ablakom elé ültem és onnan néztem a naplementét,amikor felfigyeltem a ház előtt megálló ismerős Range Rover-re.Vágyódva néztem a kocsiból kiszálló göndör hajú fiúra,egyenesen a szobám ablakára nézett és egy halvány mosollyal az arcán,intett.Leszálltam a párkányról és visszafeküdtem az ágyamra,a kötést piszkáltam a kezemen.Valamikor elaludhattam,mert amikor felkeltem már sötét volt,felültem és megdörzsöltem a szemem. Harry szobájából fény szűrődött,felálltam és a fürdőszobába indultam,akaratlanul is az ablakra pillantottam,Harry az ágyán feküdt és telefonált,a szívem összerándult a mosolyától.Nevetett,bárcsak tudnék szájról olvasni...Észrevette,hogy nézem,most is,mint amikor hazaért,küldött felém egy mosolyt.Lehajtottam a fejem és kivettem pár ruhát a bőröndömből,a fürdőszobába igyekeztem.Lassan vettem le magamról a ruháim,hirtelen minden mozdulat fájt,a fejemet teszem rá,hogy a csajával beszélt.Megnyitottam a vizet és beálltam alá,majd hirtelen elzártam a meleget és hideget folyattam magamra,hogy valamelyest kitisztuljon a fejem.Amikor kellően átfagytam újra megnyitottam a meleget,miután meguntam az ácsorgást elzártam és szárazra töröltem magam.Felvettem a pizsamám,ami jelen esetben Hazza egyik pólója és a bugyim volt,a hajamat kibontva hagytam és mit sem törődve a függöny elhúzásával,vagy bármi hasonlóval,bedőltem az ágyamba és már aludtam is.
Reggel arra keltem,hogy valami nekiütődik az ablaknak,nehézkesen nyitottam ki a szemem és az ablakra néztem,a damilszálon most ott lógott egy kis papírlap.Nagy nehezen felkeltem,és kinyitottam az ablakot,Harry már nem volt ott a szobájában,de a kis üzenet csak tőle jöhetett.

Jó reggelt! :)
Nem akartalak felébreszteni,de nemsokára indulnunk kellene.Készülődj!

Kétség kívül ő küldte,a szálkás betűk és az elkapkodott smiley rá vall.Nagyot nyújtóztam és a bőröndömhöz léptem,ahonnan egy lenge nyári ruhát,amit még valamikor apától kaptam, és egy fehér kötött kardigánt vettem ki.Felöltöztem,a hajamat két kis copfba kötöttem és enyhén barack színű árnyalatokkal kisminkeltem magam. Összepakoltam a cuccaim,rendet raktam a szobámba és egy mosolyt erőltetve az arcomra lementem anyához.
-Szia.-nyomtam puszit az arcára.
-Szia kicsim.-mosolygott rám.-Csinos vagy.
-Köszi.
Az asztalhoz ültem,elém tett egy tányér rántottát és miután megettem,átmentünk a szomszéd házba,Harryékhez.
-Sziasztok.-mosolygott ránk Anne.
-Szia.-köszöntem de a tekintetemmel már Harryt kerestem.
-Harry még eszik.-terelt be a nappaliba.
Bólintottam és elengedtem a bőröndöm,csak ácsorogtam anya mellett,viszont ő úgy döntött iszik egy kávét,leültem Gemma mellé a kanapéra.
-Olyan keveset tudtunk beszélgetni.-mosolygott rám halványan.
-Sajnálom.-piszkáltam meg az egyik copfom.
-Ugyan már,lesz még időnk.-tette kezét a karomra.-Remélem rendbe jössz.-ölelt át.-Vigyázz az öcsémre.
-Rendben.-bólintottam.
-Szia Milly.-jött ki a konyhából Harry miközben még nyammogott a reggelijén.
Édes látványt nyújtott,ahogyan a megszokott Harry ruhákban,Harry illattal,rakoncátlan hajjal,és teli szájjal csoszogott elő.
-Szia.-krákogtam.
Fel szaladt az emeletre és a cuccaival tért vissza,az anyukáink,Joe és Gemma kísértek ki a kocsihoz.
-Vigyázz magadra.-ölelt magához anyu.
Mindenkit kicsit pityeregve megölelgettem,majd beszálltam Harry mellé és még egy mosolyt magamra erőltetve integettem nekik.Az utunk egy darabig síri csöndben telt,csak a motor hangját,és az autópályán mellettünk elhúzó autók hangját hallottuk.
-Meddig nem szólsz még hozzám?-nézett rám egy pillanatra Harry.-Tudom,hogy bunkó voltam,de te is.Próbálj meg adni egy esélyt Miának,nem is ismered,biztos vagyok benne,hogy meg fogod kedvelni.Aranyos lány.
Képzelem...
-Jó.-csak ennyire telt tőlem.
Nagyot sóhajtott,ennyi volt a beszélgetésünk,ezután a fülembe tettem a fülesem és zenét hallgattam,míg fel nem tűnt London.
-Louis telefonált,hogy elhozta a cuccaid.Szóval,ha csak nem szeretnél Eleanor-hoz menni,akkor hozzánk viszlek.
-Oké.
Már a sarokról láttam a házukat,hevesen dobogó szívvel tornáztam feljebb magam az ülésen,majd ahogyan megállt az autóval,kikaptam a bőröndöm és beszaladtam a kapun.Zayn kicsapta az ajtót és a karjába zárt,szorosan öleltem magamhoz.
-Milly.-simogatta a hajam.-Mi történt?
Eleredtek a könnyeim,kivette a kezemből a táskáim és a kezemnél fogva húzott maga után.
-Sziasztok.-pislogtam ki a könnyeim mögül a többiekre.
Felugrottak és oda verekedték magukat hozzám,jól esett ahogyan mindannyiuk megölel és megpuszil.Szipogva és a könnyeimet törölgetve nevettem rá Lou-ra aki a kezembe nyomott egy répát azzal a bölcsességgel,hogy a répa elűzi a rossz dolgokat.
-Sziasztok.-lépett be Harry is.
Tanácstalanul álltam a nappali közepén a cuccaimmal,Liam felkísért a régi,új szobámba ahová már bevitték a cuccaim.
-Nem vagy éhes?-állt meg az ajtóban Niall.
Nem tudom miért lepődtem meg ezen a kérdésén,megráztam a fejem és a fürdőszobába vittem egy csapat ruhát,begyűrtem a mosógépbe és egy kis mosóport rászórva beindítottam.
-Azt hittem abbahagytad.-lépett mellém és a kötést kezdte nézni.
-Nem.-lábadt könnybe a szemem.-Sajnálom.
Magához ölelt,miközben sírni kezdtem.
-Hozok fel neked valamit enni.-engedett el.-Nézzünk meg a többiekkel egy filmet.
-Oké.-csillant fel a szemem.
Nemsokára Harry kivételével mindenki beözönlött hozzám,Niall hozott chipset,üdítőt és kész popcorn,a Másnaposok 2.-őt néztük.Befészkeltem magam Liam és Niall közé és elfelejtkezve mindenről,velük együtt nevettem.
-Mindjárt jövök.-álltam fel.
-Nee! Maradj!-kapta el a kezem Zayn.
-Mindjárt visszajövök.-húztam ki a kezem az övéből.
-Mit szeretnél?-pattant fel Louis.-Majd én felhozom.
-Nem kell,Lou. Van lábam.
-Deee nem,maradj csak.-állt fel Niall is.
-Srácok! Miért nem mehetek le?
-Mert.-kezdett bele Liam.-Itt van.
-Mi? Ki van itt?-szökött magasba a hangom.
-Harry új csaja.-köhintett Louis.
Faképnél hagytam őket és látszólag nyugodtan lesétáltam a lépcsőn,a legfelső lépcsőfokról már láttam a turbékoló párocskát. Harry ölébe ült és nagyon elmélyültek egymás szájában,a szám kiszáradt és azt hiszem, a szívem is kihagyott egyet.
Mielőtt elmenekülhettem volna,Harry észrevett.
-Milly!-vigyorgott rám.-Gyere le!
A lábam magától indult meg,és ahogyan Harry bizonyos barátnője engem szemlélt szinte elsüllyedtem.
-Ne haragudjatok,csak le akartam jönni még kajáért.
-Milly.-mosolygott.-Ő a barátnőm,Mia-mutatott az ölében terpeszkedő lányra.
-Aha.-bólintottam.-Szia.-intettem és már meg is fordultam.
Ha szemmel ölni lehetne,már biztos meghaltam volna.
-Várj már.-kapta el a csuklóm,azt amit megvágtam.
A fájdalmamnak,véletlenül hangot adtam,majd a szám elé kaptam a kezem.
-Bocsi.Elfelejtettem.
-Hali.-pattant fel az öléből Mia.
Valószínű eddig tartott míg eljut az agyáig,hogy köszönni kéne.
-Mia vagyok.
-Emily.-nyögtem.
-Aha,tudom. Hazza barátja.Csini a ruhád,kár,hogy több éve lejárt.
Ahogy azt mondta "Hazza" meg tudtam volna fojtani,már csak azért is,mert az ÉN Hazzám ölében ült az ÉN Hazzám szájában matatott és az ÉN Hazzám barátnője.A ruhámat meg csak ő ne cikizze,Mrs.Nézdmegjólamellemet. Arra is rájöttem,mit eszik rajta a külsején kívül Harry,ez a csaj úgy nyávog mint egy kényes macska.
-Milly!-rohant le a lépcsőn Niall,miközben majdnem elesett a saját lábában.
Mia,nevetni kezdett a szőke fiú bénázásán,amit Harry nyál csorgatva hallgatott. Niall kezét az enyémbe csúsztatta.
-Gyere,menjünk vissza.-húzott maga után.
-Vele kavarsz?-bökött megvetően az ír srácra.
Az a bizonyos pumpa felszökött de mielőtt nekiugrottam volna,Louis is lejött a lépcsőn.
-Áruló.-sziszegte összehúzott szemöldökkel Harrynek.
-Baby,ezt,hogy érti?-fordult Harry felé.
-Csak hülyéskedik.-rázta meg a fürtjeit.
Niall megszorította a kezem és finoman maga előtt tolt,miközben Louis utánunk hozott egy üveg colát.
-Azt hittem megtéped.-vigyorgott rám Lou.
-Nem sok kellett hozzá.-fújtattam.-Jókor jöttetek.
Be vonszoltak a szobámba,az ágyamra vetődtem és a fejemet Zayn lábára hajtottam.
-Mi volt?-kérdezte.
-"Csini a ruhád,kár,hogy több éve lejárt."-mondtam hasonló nyávogós hangnemben.-Mia vagyok,aha tudom,Hazza barátja.-forgattam a szemem.
A fiúk jól szórakoztak rajtam,de én legbelül fortyogtam a dühtől.Miben jobb ez a nyávogós picsa nálam?!
-Csak azt nem értem.-adtam hangot az értetlenségemnek.-Miért jobb ez nálam?-pattantam fel az ágyon és a kezemmel az ajtóra mutogattam.
-Nem jobb.-húzta meg a ruhám szélét Liam.-Ülj le,Milly.
Törökülésben lehuppantam és a körmeimet a tenyerembe mélyesztettem,a fejem lehet már vöröses árnyalatot öltött,de ahelyett,hogy lenyugodtam volna csak még dühösebb lettem.
-Ti kedvelitek?-dühöngtem.
-Nem!-vágták rá kórusban.
Leszálltam az ágyról és körbe kezdtem járkálni a szobában.
-Milly,ülj már le légyszíves.-fogta meg a derekam Louis és az ágyra ültetett.-Nagy levegő.-guggolt le előttem.-Ki-be,ki-be.
Szót fogadtam neki,és a szemébe nézve csináltam amit mondott.
-Utálom azt a nőt.
-Jól van,nyugi.-simogatta meg a hajam Zayn.-Mi se szeretjük.
-Mi a fenét képzel magáról.-szökött fel ismét az agyvizem.-"Vele kavarsz?" Te kavarsz Harryvel,bazdmeg.-morogtam.
-Milly.-nevetett fel Niall.-Hallod magad? Nyugi már.
-Van itthon csoki?-dőltem neki Liam vállának.
-Van,de nem te mész le érte.-kacagott fel Louis.-Még véletlenül kopaszon fog távozni a hölgyemény.
-Az nem véletlenül lesz.-vigyorogtam.
Felpattant,pár perc múlva pedig egy nagy tábla csokival tért vissza,letörtem egy kockát és vártam,hogy felolvadjon a számba,azonnal éreztem,hogy megnyugszom.
-Kislány,valaki iszonyatosan féltékeny.-nyomott puszit a hajamra Zayn.
-Én nem vagyok féltékeny! Arra a csajra kurvára nem!-pattantam fel ismét.
Miért nem bírok ülve maradni ha ideges leszek?
-Nem rá.-húzott vissza.-Maradj a seggeden.
-Nem vagyok rá féltékeny.-méregettem összehúzott szemekkel az ajtót.
Nem? Hogy nem-e? Ó,dehogynem! A rohadt életbe,hogy ne lennék féltékeny!

Amelia "Mia" Sweets