Új történet!

Sziasztok! :)
Hosszú ideje már, hogy bezárta kapuit ez a blog, és véget ért Harry és Emily bonyolult története, én mégis mindig kötelességemnek érzem, hogy itt is megosszak mindent, amit a másik két, illetve már három, blogomon. Ugyanis... *dobpergés* *hatásszünet* *reklám* Megnyílt az új blogom! 

KATT

Várok mindenkit soook soook szeretettel! :)

Nessa. xx

Bloglovin

Sziasztok! :)
Úgy érzem nekem is muszáj erről bejegyzést írnom, szóval kérlek titeket, hogy EZT mindenki olvassa el figyelmesen. A blognak már van ilyen bloglovin izébizéje, jobb oldalt az első modulra kattintsatok, ha továbbra is szeretnétek követni. :)

Big hug: Nessa. 

Lopás

Lányok! 
Jó ideje bezárt a blog, és most egy sajnálatos hírrel kell új bejegyzést írnom ide. Ugyanis a történetem lopják! Nem hittem volna, hogy ez előfordul még egyszer, mert már volt rá példa, hogy a sztorim lopták, csak más szavakkal leírta az illető ugyanazokat a történéseket. Most viszont pofátlanul ki lett másolva a prológus. 
Az új blogomon szólt egy lány (innen is nagyon köszönöm LEmi), hogy sajnos lopják a történetem. 
Megkérnélek titeket, hogy kulturáltan kérjétek meg a blog hatalmas, élénk fantáziával megáldott szerzőjét, hogy törölje a blogot! Ha ez nem történik meg, én magam fogok tenni azért, hogy a blog törölve legyen... 
http://millyandharryfriendornot.blogspot.hu/ -Itt a csodás blog. 

Köszönöm mindenkinek aki csak egy kicsivel is megpróbálja jobb belátásra bírni Mrs. Élénkafantáziám-ot!  

Búcsú

Sziasztok! :)
Az "Elloptad a szívem" írása közben, hirtelen elhatározásból, spontán ötletként létrehoztam egy újabb blogot, amit két perc múlva töröltem, majd újból létrehoztam. 
2012. november. 19.-én felkerült a prológus. 
Egy kedves történetet akartam írni, egy lány és egy fiú barátságáról, akik egy nyáron, hosszú idő után újból találkoznak, és szépen, lassan egymásba szeretnek. Ehelyett mit alkottam? Viták, szerelmek, szenvedés, egy makacs lány, meggondolatlan dolgokkal, egy fiú, aki nem veszi észre ami az orra előtt van, később egy ártatlannak tűnő fiú, aki egy gusztustalan alak, és Harry barátnője, később exbarátnője, aki az elejétől fogva egy utálatos nőszemély.  Azt hiszem, elmondhatom, hogy a lehető legnagyobb ellentétét írtam meg az alapötletemnek, de egyáltalán nem bánom. :) 
Sosem hittem, hogy ekkora népszerűségnek fog örvendeni a blogom, hogy ennyi rendszeres olvasóm lesz, és ilyen sok kommentet kapok. A prológushoz két komit kaptam, az első részhez egyet, majd ez szépen lassan elkezdett felfelé haladni. :) Még most sem hiszem el igazán, hogy mennyien szerettétek/ szeretitek a blogom. Hatalmas köszönet mindenkinek! Általatok lettem jobb író. :) 
Köszönöm a rengeteg kommentet, a dicséreteket amiket kaptam tőletek, az összes jó/rossz kritikát a blogról, a rengeteg oldalmegjelenítést, a rendszeres olvasókat, az összes díjat, köszönöm, hogy szavaztatok rám a blogversenyen. Köszönök mindent! Remélem akik ezt a blogom olvasták, olvasni fogják az újat, és a még futó blogomat is! :) Szomorú vagyok, amiért itt véget ér ez a történet, de ugyanakkor boldog is. Köszönöm, hogy írhattam nektek egy lányról, aki utálja a magassarkút, focizik, kicsit fiús, a legjobb barátja segítségével öltözik fel csinosan, és egy kivételesen buta, vagyis inkább vak fiúról, aki nem vette észre azt ami mindvégig az orra előtt volt. :)
Egy élmény volt nektek írni ezt a történetet. :)
Külön köszönet Noricii-nak a gyönyörű fejlécért! :)
Végezetül néhány adat: 

Remélem sikerült valami egyedit alkotnom, és ha nem, akkor is, köszönök mindent! :) 

Szeretlek titeket!

Nessa. xx

Epilógus-You and me together

Sziasztok! :)

Egyszerre vagyok nagyon boldog és szomorú, boldog azért, mert ennyien olvastátok és szerettétek a blogom, egy élmény volt írni, és olvasni a pozitív kommentjeiteket, és nagyon szomorú vagyok, amiért vége. 

Nem most fogok lelkizni, azt hétfőre tartogatom! :D

Remélem a másik két blogomon, még találkozhatok az összes itteni olvasómmal. :)

Szeretlek titeket! Mindent nagyon köszönök!

Nessa. xx

~Ten years later~

Lágy szellő fújta az arcom, az ajkamba harapva hallgattam a gyereksikongatást, miközben hátradőltem a padon, és hagytam, hogy Harry magához húzzon. Az arca, talán azon kívül, hogy reggelente borostás volt, nem változott semmit, a gödröcskék, a széles mosoly, a gyönyörű zöld szemek, és a rakoncátlan fürtjei ugyanolyanok voltak, talán a vonásai erősödtek egy kicsit.
Arcomat az ég felé fordítottam, a hajam hátracsúszott, miközben hunyorogva figyeltem a kissé szürke eget.
Kissé érdes, nagy tenyere sem változott, és a szokásai sem. Egy ujját az állam alá csúsztatta, majd az egész tenyerét az arcomra simította és magához húzott. Dús ajkai mohón kaptak az enyém után, a fürtökbe vezettem az ujjaim és gyengéden megsimítottam a tarkóját. Az évek múlásával a csókja sem változott, néha ugyanolyan heves és akaratos volt, máskor édesen gyengéd és puha.
-Pfuuj!-jött a nevetés nem messze tőlünk.
Harry szája elképesztően szép mosolyra húzódott, elgondolkodva fordult a hintázó gyerekek felé, zöld szemeivel őket fürkészte. Lehajtott fejjel mosolyogtam, miközben a kezeit a derekamra csúsztatta.
-Nem is fúúj!-jött a vékonyka kislány hang.
A halk, tornacipős léptekre felkaptam a fejem, Harry még idejében kitárta a karjait és elkapta a szélvészt. Futás közben maga után húzta a göndör, szőke haját, szikrázó zöld szemeit ránk emelte. Még most is megszédülök,ő teljesen olyan mint mi ketten, a szőke haját tőlem örökölte, míg annak göndörségét az apukájától.
-Ugye, hogy nem fúj, apa?
-Nem.-mosolygott Harry, és a lányunk füle mögé tűrt egy rakoncátlan tincset.
Mosolyogva figyeltem, amint Darcy cuppanós puszit nyom, Harry tökéletesen puha arcára, majd kiugrik az öléből és az apró, fehér tornacipőiben oda lépdel elém.
-Mit szeretnél?-vigyorogtam rá szélesen és a kezeim közé vettem az arcát.
-Hmm.-hümmögött.-Szerinted se fúj, ugye anya?
-Egyáltalán nem.-nevettem.
-Az oviban mindenki szerint fúj, de szerintem nem.-bújt oda hozzám.-Visszamehetek hintázni?
-Menj.-pusziltam meg az arcát.
Szökdécselve szaladt a hinta felé, félúton viszont megbotlott valamiban, és elterült a füvön. Egyszerre ugrottunk fel, míg a kislányunk a nadrágját porolgatva ült a füvön, Harry nagy léptekben szelte át a néhány métert és az ölébe vette.
-Apaa.-nyöszörgött és rúgkapálni kezdett.-Nem fájt! Tegyél le!
Nevetve néztem, amint Harry a feje fölé emeli az apróságot, és felvilágosítja arról, hogy nézzen a lába elé.
-Jó.-visított Darcy.-Leteszel?
-Megsértődök, lerázol.-húzta fel az orrát Hazz.
-Tudod, hogy szeretlek.-paskolta meg az apukája arcát, majd miután földet ért, futásnak eredt.
Időközben odaértem mellé, kezét átdobta a vállamon és puszit nyomott a homlokomra.
-Szép jó napot!-hangzott fel a hátunk mögül Louis.
Megpördültem, mögöttünk mindenki, a saját párjának a kezét fogva lépdelt. 10 év alatt sok minden történt, Liam és Danielle egy időben szakítottak, majd újból kibékültek, és most egy nagyon göndör, nagyon barna hajú kislánnyal büszkélkednek. Louis és Eleanor határozták el a leghamarabb magukat, Lou csupán 23 éves volt, amikor úgy döntött, nőuralom alá kerül, és a kívánsága is teljesült, egy kisfiú védi meg még a légytől is a húgát, az ígéretét is betartotta, ugyanaz az őrült még 30 évesen is, mint volt. Zayn és Perrie, bár mindkettőjük karriere szárnyalt, együtt maradtak, a Little Mix, évekkel ezelőtt betört Amerikába, és bármilyen meglepő, Pezz házasodott először a bandájukból, útban van az első baba. Niall sokáig kereste az igazit, a szöszi srác haja, egy időben majdnem teljesen barna lett, majd újból szőke, és most a kettő közti tökéletes átmenetben pompázik, jó pár barátnője volt, mire több év kihagyás után, ismét találkoztak Sarah-val, javában folynak az esküvői előkészületek.
A szőke, göndör hajkoronával rendelkező lányunk elsüvített mellettünk, Zayn nyakába vetette magát, és nagyra nyílt szemekkel nézte Perrie gömbölyödő pocakját.
Harry kezét fogva léptem hozzájuk, időbe telt, mire végig ölelgettem és puszilgattam a társaságot.
A fiúk nem változtak, ugyanazok az őrültek, akik a videónaplókat csinálták, anno 16-18 évesen. Néha hiányzott az az idő, amikor még csak mi voltunk, de mindenki felnő egyszer, és mi is, gyerekeink vannak/ lesznek, de van ami nem változik. 7 nagylemez és 1 év kihagyás után One Direction karriere magasan ível felfelé, és bár idősebbek lettek, ők ugyanazok a srácok akiknek Harry bemutatott. Egy icipicit szőrösebbek, férfiasabbak, de a hangjuk, a humoruk, és a barátságuk és a szeretetük ugyanaz mint volt. A rajongóik velük együtt nőttek fel, a világon szokatlanul sok Harry/ Louis/ Liam/ Zayn/ Niall keresztnevű kisfiú született. Nem sok jövőt jósoltak nekik, max 3-4 évet, ennek ellenére a fiúbandák rohamosan "termelődnek", majd eltűnnek, de a One Direction örök, és Directionerek vannak, és lesznek is. Az utánpótlásról azt hiszem tudunk gondoskodni, bár a jelenlegi állás szerint, pár év múlva lánybandát alapítunk, de még bármi történhet, azt hiszem, még mindegyikünknek lesznek gyerekei.
Ahhoz képest mennyire féltem 17 évesen attól, hogy elromlik a barátságunk Harry-vel, azt hiszem jól döntöttünk, tekintve az ujjamon csillogó gyűrűt, és a Zayn nyakába csimpaszkodó szőke, szeleburdi kislányt, aki belsőleg kísértetiesen hasonlít, az 5 éves önmagamra.
És, hogy Markkal mi történt? Úgy tudom, 3 évet kapott, a szabadulása után Miával együtt elhagyták Londont. Egy ideig nem tudtam, hogy Miának is köze volt ehhez, végül sikerült kihúznom Harry-ből. Az életünk azóta nyugodt, vitamentes és boldog.
A csuklómon látszódik néhány vágás, de már nem bánom, mert rájöttem, hogy amikor az ember már mindent felad, még mindig van egy utolsó remény.

~My Best Friend, Harry Styles, or not? 

The End.

50.rész Fontos nekem...

Hát, sziasztok! 

Elérkezett ez is, nem kezdenék még neki lelkizni, erre majd lesz egy külön bejegyzés. :D Furcsa helyzetben vagyok, hiszen már csak az epilógus van hátra.

Mint említettem, lesz egy lelkizős bejegyzés, tehát most nem nagyon mondanék semmit. Megkérnék mindenkit, hogy aki olvasta a történetem és netán szerette is, a chatben, vagy lent kommentben, itt, vagy az epilógusnál írja le pár szóban, hogy miért szerette / miért nem. 

Csütörtökön jelentkezem az epilógussal, és remélem, a következő blogom is olvasni fogjátok. Nem tűnök el, a másik blogom ugyanúgy fut, és ott még csak most kezdődnek majd az izgalmak, illetve, az ÚJ BLOGOMON már olvashatjátok a prológust. 

Remélem nem okoztam, és  nem fogok csalódást okozni.

Ölel mindenkit: Nessa. xx

~Emily~

-Harry!-nyúltam remegve a keze után-A kezed...

-Nincs semmi baj, csak megütöttem.-húzta el, majd az arcomhoz nyúlt és végig simított rajta.

Nagyra nyílt szemekkel tapogattam végig a zöldes árnyalatú kezét. A kórház hosszú folyosóján ültünk kettesben. A sebeket rajtam már megtisztította egy orvos, megvizsgáltak, és már csak a papírokra kellett várni. 

-Meg kell röntgenezni.-nyeltem nagyot.

-Kicsim, semmi baj tudom mozgatni.-szorította ökölbe a kezét, majd ki is engedte egyetlen szisszenés nélkül.

Minél hamarabb haza akartam menni, lemosni magamról a koszt, és Mark kezeinek nyomát. Lehunytam a szemem és a vállának dőltem, sóhajtva, magában Markot szidva húzott az ölébe.

Az orvos kijött, át kellett venni és aláírni néhány papírt, majd mindenféle komolyabb sérülés nélkül hazamehettünk. Hiába tiltakoztam, Harry a combom alá nyúlt és úgy vitt ki. A kórház előtt fotósok és riporterek állomásoztak, arcomat a vállába rejtettem előlük, és miközben a fényképezőgépek kattogtak, Paul odaért mellénk és keményen arrébb zavarta a fotósokat.

Az út csendben telt, Harry tőmondatokban elmondta Paul-nak, hogy nincs komolyabb bajunk, majd magához ölelt és kifelé nézett az ablakon.

Otthon kellemes, meleg fények világították be a házat, bár az idő már jócskán fél 2 körül volt. A fiúk a kanapén ültek és üres tekintettel bámulták a tévét.

-Jól vagytok?-ugrott elénk Liam.

Csak bólintottunk, majd Harry megfogta a kezem és felsegített a lépcsőn.

-Ha végeztél gyere be hozzám.-simított végig az arcomon, majd egy puszi után a szobája felé lépdelt.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, kirobbant belőlem a sírás, az ajkamba harapva elvánszorogtam a fürdőszobáig. Undorodva húztam le magamról az elszakadt rózsaszín ruhát, véres volt, mocskos, és Mark hozzáért. A sarokba rúgtam, majd néhány perc múlva utánaküldtem a mai napon viselt fehérneműim is. Beálltam a zuhany alá, könnyeim a vízzel keveredtek, a lefolyóban eltűnt a lemosott kosz rólam. Bőszen szappanoztam át újra és újra a testem, hogy eltüntessem magamról Mark kezének a nyomát. Hajat mostam, finom, barack illatú tusfürdővel még utoljára átdörzsöltem magam, majd fáradtan, mégis valamilyen izgatottsággal léptem ki a kabinból. Magam köré tekertem egy törülközőt, elidőztem a hajam megszárításával, majd a szekrényemhez mentem, és a fehérneműket feltúrva, az ajkamat rágva húztam elő egy fekete darabot, amin vékony, rózsaszín szalag húzódott. Dobogó szívvel vettem elő, a hozzá tartozó hálóinget. Gondolkodás nélkül húztam fel, majd eligazgattam magamon. Hülyén éreztem magam benne, a modellek mindig szépek és szexik az ilyen darabokban, na meg, olyanok mint a fogpiszkáló, én meg... mint egy fejlődő 13 éves. Az ilyet nem B kosaras melltartójú lányoknak találták ki. Idegesen és kissé feszülten húzgáltam magamon a tükör előtt, szőke hajam lágy hullámokban keretezte az arcom, mielőtt még átvettem volna egy kinyúlt pólót, kulcsra zártam a szobám ajtaját, és megpróbáltam észrevétlenül átsuhanni Harry-hez.

A szobájában csend volt, csak a zuhany hangját hallottam. Felhúzott lábakkal leültem az ágyára, füleltem, mikor hal el a csempére érkező víz hangja, majd amikor ez megtörtént, dübörgő szívvel vártam, hogy kilépjen. A hajszárító hangja sem terelte el a gondolataim, sőt, még jobban száguldani kezdtek. Amint ez is elhalt, torkomban dobogó szívvel figyeltem a megmozduló kilincset. Lehajtott fejjel lépett ki, nedves mellkasa vonzotta a tekintetem, felemelte a fejét, majd abba a pillanatban egy lépést hátrált, és az ajtónak nyomta a hátát.

~Harry~

Még félig vizesen léptem ki, a gondolataim a mai nap körül forogtak, nem bírtam felfogni, amit Mark két ütés között, vigyorogva közölt velem. " Ha a kicsi nem pofázik, Mia nem uszít rá." Lehajtott fejjel léptem ki, majd meghökkenve pillantottam az ágyamra, ott ült egyetlen kis hálóingben, olyanban, amilyet még egyszer sem láttam rajta. A gondolataim teljesen más irányba terelődtek. Éreztem, hogy a "kis Harry" megkeményedik odalent, hátraléptem, de az ajtó akadályozott, így csak hozzápréseltem magam. A szívem meglódult a mellkasomban, még felhorzsolt térdekkel is sokkal szebb volt, mint az összes eddigi barátnőim.
-Milly...-suttogtam alig hallhatóan.
Egy könnycsepp szántotta végig az arcát, rájöttem, hogy nem utasíthatom el. Egy ilyen nap után inkább örülnöm kellene, hogy még akarja, hogy hozzáérjek, de annyira törékenynek tűnik. Megnedvesítettem az ajkaim, és bár félő volt, hogy az agyam helyett néhány perc múlva a gatyám veszi át az irányítást, leültem mellé és magamhoz öleltem.
-Miért nem akarod?-szipogott.
-Ha tudnád mennyire akarom...De, most pihenned kell.
-Harry, nem tudok.-remegett meg a hangja-Nem megy, mindig azt érzem, hogy fogdos, nem akarom. Egyedül te érj hozzám!
Hangja kétségbeesett volt, ujjai a lepedőt markolták. Lassan lefejtettem róla és a karjait a nyakam köré fontam. Lágyan csókoltam meg, mohón kapott a szám után. Végig simítottam a haján majd ujjaim a hálóing kivágásánál állapodtak meg. Halkan sóhajtott, amitől mosoly kúszott az arcomra. Ujjai hevesen csúsztak a hajamba, néhány másodpercre elhúzódtam, ajkaink súrolták egymást. Hevesen vettem a levegőt, igyekeztem úrrá lenni saját magamon.Arcomat elrejtettem a gyönyörű, vékony nyakában, csókokkal hintettem be, miközben a kezem lassan a hátára kalandozott. Ujjaimmal a melltartóját kerestem, de egyszerre kuncogtunk fel, amikor helyette csak a a fekete anyagot találtam. Lábai a derekam köré fonódtak és közelebb csúszott, homlokomat az övének támasztottam és a szemébe néztem miközben megfogtam a fekete csipke anyagot és oda sem nézve lassan áthúztam a fején. Hosszú, szőke haja a melleire omlott, és eltakarta előlem azokat. Végig simítottam az arcán, szemeimet egyetlen pontra szegeztem, és a szőke hajkoronát hátra söpörtem.

-Istenem.-sóhajtottam.

Nyelvem végigszántotta az alsó ajkam, a derekánál fogva húztam teljesen magamhoz, combjai erősen fogták közre a csípőm, homlokomat a meztelen vállának döntöttem, a kezem a gyönyörű mellére csúszott. Óvatosan rámarkoltam, hüvelykujjammal végig simítottam rajta és behunytam a szemem. Finom ujjait megéreztem a szabadulni akaró dudoron.

-Vedd le, Harry.-utasított halkan.

-Még nem.-suttogtam a fülébe. 

Kezeimet továbbra sem vettem le, gyönyörű, kerek idomairól, arcát a nyakamba fúrta és lágy csókokkal hintette a vállam és a nyakam. Kissé megemeltem és teljesen az ölembe ültettem, kezemet feljebb csúsztattam az álla alá és megcsókoltam. Telt ajkai csábítóan lassú összhangban mozogtak az enyémmel, nyelvem átcsusszant a szájába, csípőjét előre tolta, ujjai a hajamba vándoroltak. 

Nyoma sem volt a napokban köztünk lévő eszeveszett vágynak, ujjaim végig húztam a derekán, halkan a számba sóhajtott, kezem megállapodott az aprócska, fekete franciabugyi szélénél.
Apró puszikkal szakítottam meg a csókot, gyengéden kiemeltem az ölemből és végig fektettem az ágyon. Szőke haja beterítette a párnát, gyönyörű felsőteste megbabonázott, fejemet a hasára hajtottam és lágy, finom kis puszikat adtam rá. Ujjai a hajam simogatták, felemeltem a fejem és újból megpusziltam a száját, abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne, hogy nála gyönyörűbb teremtést keresve sem találhatnék. Éveken át ott volt előttem, együtt nőttünk fel, végignéztem, ahogyan a szöszi kislányból egy gyönyörű nő lesz, és nem kaptam a lehetőségen, de talán jobb is, most értünk meg egymásra.
Apró kezei a boxerem széléhez csúsztak, ajkaim az övére tapasztottam és engedtem neki, hogy addig húzza az anyagot ameddig csak bírja. Megkönnyebbülés volt, amikor lekerült rólam, már nem gátolt semmi. Elhúzódtam és fogva tartottam a szemeit mielőtt lepillantott volna. Lélegzete elakadt egy pillanatra, akaratlanul is önelégült mosoly kúszott az arcomra, még mindig lassan vezettem le a kezem. Megemelte a csípőjét én pedig a bokájáig lehúztam a csipkét, könnyedén lerúgta és magához húzott. Szívem őrülten dobogott a mellkasomban, a tökéletesség feküdt alattam, hibátlan volt.
Homlokomat az övének döntöttem, ujjaim gyengéden végig húztam a combjai közti területen, ujjait a vállamba nyomta.
-Css.-csitítottam és a lehető legközelebb húztam magamhoz.-Én nem bántalak.
Arcomat a hajába fúrtam, a derekánál fogva tartottam meg.
-Harry, n-nem kell...
-Hidd el, hogy kell.-suttogtam.-Én nem használlak ki, nem foglak bántani.
-Tudom.-simított végig az arcomon.
Két ujjam a számba vettem, erősen fogtam a derekát miközben először egy, majd két ujjam tüntettem el benne. Fenekét az ágyékomhoz nyomta, nyögve nyomtam beljebb az ujjaim miközben ő megvonaglott. Lassan megmozgattam, majd óvatosan pumpálni kezdtem. Lehunyt szemekkel, őrülten dobogó szívvel, és lüktető alsótesttel simultam egyre jobban hozzá. Puha bőre az enyémhez simult, szabad kezemmel a hasát simogattam, szaggatottan lélegzett, a füléhez hajoltam és halkan becézgettem.
Nehezen vettük a levegőt, mielőtt kihúztam volna az ujjaim, körözni kezdtem vele. Dereka az ágyékomhoz simult, a hajam máris izzadt volt, el-elakadó lélegzettel kereste meg a hasát simogató kezem.
-Állj meg!-kapott levegő után.
Még egyszer végig simítottam az érzékeny pontján majd elhúztam a kezem. Remegett a karjaimban, keményen az ajkába harapott és behunyta a szemét. Óvatosan fölé gördültem és végig simítottam az arcán. Bátorítóan mosolyogtam rá, mire az ő szép arcára is kiült egy mosoly.
-Biztos?-kérdeztem miközben a szemét néztem.
Aprót bólintott, végig simítottam az arcán. Kihúztam a fiókot és kivettem az apró ezüstcsomagolású óvszert. Fogaimmal gyorsan feltéptem, tekintetét magamon éreztem, miközben felgörgettem, majd lesöpörtem az ágyról a kis csomagolást. Pillantását fogva tartottam, miközben elhelyezkedtem felette. Lassan csúsztam be, az ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kezdjek el káromkodni. Szaporán lélegzett, hátra hajtotta a fejét és a takaróba markolt.
-Fáj?-hajoltam az arcához és édes puszikkal hintettem be.
Beszívta az alsó ajkát, egyik kezét gyorsan a hajamba csúsztatta és megkapaszkodott a fürtökben.
-Mintha elsőnek történne.-suttogott alig hallhatóan.
-Mert velünk először történik. Először úgy, ahogyan kell.
El akartam venni az összes fájdalmát amit akaratomon kívül okoztam. Nem számítottam rá, hogy fájni fog neki, de meglepően szűk volt és tudtam, hogy feszül.
Egy gyengéd, mégis erőteljes mozdulattal előre toltam a csípőm. Egymás szemébe néztünk, mozdulatlan maradtam, had szokjon meg. Behunyta a szemét, szaporán lélegzett, míg én előre hajoltam és gyengéd csókokkal hintettem be az arcát. Nem tudtam uralni a levegővételeim, a szívem átszakítani készülte a mellkasom. Aprót mozdultam, feje hátracsuklott és halkan nyöszörgött.
-Sajnálom.-súgtam a fülébe.
Ujjaim végig vezettem az oldalán, majd gyengéden megmarkoltam a melleit.
Homlokom a mellkasának döntöttem és aprót előre mozdultam. Meglepetésként ért a halk nyögés ami elhagyta az ajkait.
-Jó?-pillantottam fel rá és ismét megtámaszkodtam a kezeimen.
Remegve bólintott. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem, óvatosan kihúztam magam, majd egy erőteljes lökéssel ismét benne voltam.
-Senki nem érhet többet hozzád.Az enyém vagy, Milly.
Lábai a derekam köré fonódtak, körmeit végig húzta a hátamon.Önkéntelenül csuklott hátra a fejem, aprócska kezét felvezette a mellkasomon végül pedig a vállamnál állapodott meg. Olyan lassan csináltam amennyire csak tudtam, az érzés mégis sokkal erősebb volt, mint eddig bármikor. Tudtam, hogy ennél meghittebb és aranyosabb egy lánnyal sem volt még. Előre dőltem, mozgás közben ajkaink gyengéden súrolták egymást, sóhajai a számban haltak el, érinteni akartam mindenhol. Nem mertem és nem is akartam belegondolni, mit csinált volna vele az a mocsok, ha nem érünk időben oda. Kisöpörtem a haját az arcából, hosszan csókoltam, testünk egymásba olvadt és szinte lángoltunk. Nem akartam, hogy ennek bármikor is vége legyen.

~Emily~

-Senki nem érhet többet hozzád.-mondta inkább saját magának mint nekem.-Az enyém vagy, Milly.
Lábaim a dereka köré fonódtak, körmeim végigszántották a hátát. Hátra hajtotta a fejét, tenyeremet végig húztam a mellkasán majd a vállába kapaszkodtam meg. Lassan csinálta, minden egyes mozdulatával érintette a g-pontom, ajkaink súrolták egymást. Egy pillanatra mintha elkalandozott volna, majd hosszú ujjaival kisimította az arcomból a hajam és megcsókolt. Lassú mozgásra ösztönzött, ágyéka minden lökésénél az enyémhez simult. Talán egyszer sem értek még hozzám ennyire gyengéden, légzése nehéz volt, homlokán izzadtság gyöngyözött, éreztem a hasamban egyre jobban duzzadó gyönyört.
Nem létezett semmi más csak ő, zöld szemei fogva tartották a tekintetem, ajkai résnyire nyíltak és rekedtesen nyögött. Lassú mozdulatai egy leheletnyivel gyorsabbak lettek, ujjai összefonódtak az enyémekkel, behunytam a szemem, teljesen elveszítettem önmagam, és a számon már nem jött ki semmi más, csak az ő neve.
-Nyisd ki a szemed!-kérlelt halkan.
Komoly erőfeszítésekkel, de sikerült, és újból elmerültem a smaragdzöld szempárban, ujjaim a vállába nyomtam és a lábaim erősebben fogták közre a derekát.
-Harry!-szakadt fel belőlem.
-Tudom.-dőlt előre és ismét lassítani kezdett.-Kérlek kicsim, tartsd még.
Remegő ajkakkal bólintottam. Ujjaim önálló életre kelve csúsztak a göndör fürtök közé, arcomat a vállába temettem miközben keze fel-le járt a hasam és a combom között. Megállt, láttam a levegőben a párát ami a köztünk lévő forróságtól megjelent és az ablaküvegen kicsapódott. Keze felfedezte a testem minden pontját, gyengéden simogatta a combom, ajkaim remegtek, az arcát figyeltem, amint ujja végigszántott egy apró anyajegyet, a szája felfelé húzódott. Lehajolt hozzám, orrát az enyémhez dörgölte, akaratlanul is halkan felnevettem, összecsücsörítettem a szám a csókjáért. Ágyéka tökéletes összhangban lüktetett az enyémmel, forró csókkal tartotta fogva a szám, csípője megmozdult, belőlem pedig ismét kiszakadt a neve, tudtuk, hogy itt a vég. Lassan nyomult előre, majd az utolsó pár miliméternél erőset lökött. A gyönyör remegve áramlott szét bennem, hátra hajtottam a fejem, és a nevét sikítottam. Ajkai az enyémre tapadtak, combjaimmal erősen szorítottam a csípőjét miközben éreztem ahogyan a férfiassága megvonaglik bennem. Fáradtan, rekedtes nyögéssel, hörögve omlott a mellkasomra, szaporán lélegeztünk, behunytam a szemem és végig simítottam zilált fürtjein. Néhány percig csak feküdtünk, a szoba csendjét a heves légzésünk törte meg. Ujjai a hasamra rajzoltak apró mintákat, sóhajtva támaszkodott meg és húzta ki megpuhult hosszát. Felült, csendben figyeltem ahogyan gyakorlott mozdulattal lehúzza az óvszert, görcsöt kötött rá és elsüllyesztette az éjjeliszekrény melletti kukában. Lefeküdt mellém és magunkra húzta a takarót, felé fordultam, ajkaink fáradt, nedves csókban, régi ismerősként köszöntötték egymást. Végig simított az arcomon majd megvillantotta édes gödröcskéit. Kezem magától indult meg felé, mutatóujjammal körberajzoltam a gödröcskéket, majd az ajkát. Megfogta a kezem, a szájához emelte és belepuszilt.
-Szeretlek.-suttogta, majd közelebb húzott magához és arcát elrejtette a hajamban.
Egy lábával az enyéim közé furakodott, átölelte a derekam és csendesen fújtatott a nyakamba.
-Én is szeretlek, Harry.
Felpillantott rám, zöld szemei ismét rabul ejtettek. Tudtam, hogy akármi is fog történni még velünk, megérte megtenni azt a hosszú és fájdalmas utat idáig. Arcomat a vállába temettem, hosszú ujjaival gyengéden simogatta forró testem, beszívtam az ajkam, bár még egy kicsit remegtem, magamra húztam a kezeit. Halkan nevetgélve vont a mellkasára, a fáradtság kezdett úrrá lenni rajtam. Boldognak éreztem magam, azt hiszem életem legmozgalmasabb napján vagyok túl.

~Mia~

A csengő hangjára idegesen fújtatva másztam ki az ágyból, nem igaz, hogy Mark nem tud ajtót nyitni. Nem vártam meg, amíg hazaér. Tulajdonképpen még egy csöppet bűntudatom is volt, mert tudtam, hogy valószínűleg azért érhetett haza annyira későn, hogy még én sem vártam meg, mert elkaphatta Emily-t. Elhessegettem a bűntudatot, egyszerűen annyi lett volna a dolga azért, hogy ne küldjem rá Mark-ot, hogy tartsa a kicsi száját. Mindegy, legalább Mark kiszórakozta magát.

-Jövök már!-üvöltöttem a lépcső tetejéről, majd pizsamában ráérősen lelépdeltem.-Nem fáj az ujja?

Sóhajtva elfordítottam a kulcsot a zárban, meghökkenve bámultam a két egyenruhás rendőrre.

-Miben segíthetek?-öltöttem magamra a legbájosabb mosolyom.

Nem létezik, hogy Emily még be merte köpni ezt az idiótát.

-Ön Amelia Sweets?

-Igen.

-Kérem, fáradjon be velünk a rendőrkapitányságra!

-Mégis miért?!-háborodtam fel.

-Egy bizonyos Mark Ellis, tegnap este erőszakkal elhurcolt egy 17 éves kiskorú lányt, és megpróbálta megerőszakolni. Az ön megbízására.

-Tessék?! 

-Öltözzön fel, és fáradjon be velünk, kérem! 

-Nem! 

-Kisasszony, jogában áll hallgatni, minden amit mond felhasználható ön ellen....

Blablabla, Mark beköpött, ez nem igaz. 

-Jó,jó!-tettem fel a kezem.-Bemegyek, csak fogja be.

-Tiszteletlenül beszél egy rendőrrel...-kezdett el szónokolni a másik is.

-Nem csináltam semmit.-vontam meg a vállam.-Mér' maga olyan különleges, fontos ember? 

-Kisasszony, kérem öltözzön fel. Idelent megvárjuk.

Nagyszerű. Valahogy majd csak kivágom magam ebből az egészből. 

~Emily~

Tudtam, hogy ébren van. Szempillái mozogtak, ajka meg-megrándult, nem szólt, hogy ne bámuljam. Hagytam abban a tudatban, hogy nem tudja, hogy tudom, hogy ébren van. Na, ez egy értelmes mondat lett. 

Kezemet az arcára tettem, hosszú karjával birtoklóan húzott magához, haja kócosan terült szét a párnán. Elöl, hátul, mindenütt volt belőle.

-Tudom, hogy ébren vagy.-nevettem. 

-Nem vagyok jó színész.-dörmögte behunyt szemekkel.

Feljebb húzta rajtunk a takarót, ajka mosolyra húzódott, egyik szemét kinyitotta és az arcomat fürkészte.

-Jó reggelt.-húzott magához, és puszit nyomott a homlokomra.

Minden reggel így akarok ébredni, a karjai közt, és nevetni az édesen fáradt arcán.

-Neked is.

Az ujjaim közé vettem a nyakláncát. Sosem veszi le.

Az arcomat figyelte, miközben elgondolkodva forgattam az ujjaim között a papírrepülős medált.

Feltornázta magát az ágyon, magamra húztam a takarót, és figyeltem, ahogyan kikapcsolja a láncot.

Megkereste a kezem a takaró alatt, óvatosan felhúzott, és úgy helyezkedett, hogy mögöttem legyen. Magam elé fogtam a takarót, a fülemhez hajolt, kócos haja súrolta az arcom.

-Szeretném, ha a tied lenne.

-Hazz, ez a lánc...

-Fontos nekem.-fejezte be helyettem a mondatot.-Azt akarom, hogy te viseld. 

Szó nélkül hagytam, hogy a nyakamba tegye, végig simított a hátamon, majd maga felé fordított és vigyorogva csókot nyomott a számra. Formás ajkai most is, mint eddig mindig, magával ragadtak. Elszakadt a számtól, ujjával lassan lejjebb tolta a takarót a mellkasomról, az ajtón hirtelen kicsapódott, elkapta a derekam, és mielőtt a zaklatónk bármit is meglátott volna, magához ölelt.

-Bocsi!-üvöltött Louis, majd be is csapta.

-Tomlinson! Nem tudod mi az a kopogás?!

-Nagyon cukik vagytok!-nyávogta a folyosóról. 

Egyszerre nevettünk fel. Harry nem szégyenlősködött, kimászott mellőlem, és ádámkosztümben az ajtóhoz ment, lazán kinyitotta és kisétált rajta.

-Harry, nemár'! 

Hallottam, amint vitába száll Zayn-el. Magában pufogva, durcásan lépett vissza, becsapta az ajtót, a kulcsot elfordította a zárban, és bedőlt mellém. Azt hiszem, majd valahogy sikerül megtalálnunk az aranyközéputat, hogy megmaradjon a legjobb barátom is, és együtt lehessünk. Nem lesz könnyű, de tudom, hogy sikerülni fog. 

49.rész Érted bármit megteszek...

Sziasztok! :D
Hát, ez a rész... elég durva lett, na de nem is nagyon magyaráznék. :DD Jó olvasást! 

Nessa. xx

Lehet csak hülyéskedik, csak rám akar egy kicsit ijeszteni. De akkor miért cibál, miért okoz szándékosan fájdalmat? Nyoma sincs, a kedved, illedelmes, vicces Mark-nak, aki a Hyde Park-ban galambokat rajzolt.
-Mark!-rebegtem.-Ne, ne ez nem vicces! Fáj!
-Nem viccelek, kislány.
Rántott egyet a hajamon, visítva kaptam a fejemhez, keze ismét a számra tapadt, nem tudtam semmit sem csinálni ellene. Hol vannak ilyenkor az emberek? Ezt miért nem látja senki? Bezzeg ha Paris Hilton vesz egy rágót azt az egész világ tudni fogja. Végig rángatott egy hosszú, végtelennek tűnő utcán, majd egy teljesen eldugott utcába vitt. Bevonszolt egy undorító, sötét helyre. A meztelen lábam valami nyálkás, gusztustalan dologhoz ért, de nem volt időm elborzadni rajta, hátamat egy téglafalnak vetette. Éreztem, ahogyan roppannak a csontjaim, nagyot nyekkenve csuklottam kicsit össze.
-Játszunk egy kicsit!-hajolt a fülemhez.
Szabad kezemet felemeltem és bele akartam markolni a hajba, de a dús, Justin Bieber-es haj helyet nem találtam mást, csak pár centis tüsi hajat. Haj helyett a tarkójába mélyesztettem a körmeim, káromkodva elengedett, majd a kezét lendítette felém, de még időben az arcom elé kaptam a kezem és leguggoltam.
Remegtem a félelemtől. Se telefon, se táska nem volt nálam, nem tudtam lefizetni, hogy engedjen el, és még csak segítséget sem tudtam hívni. Könnyek peregtek le az arcomon, amikor durván felrántott, a hátamon jó pár lila folt keletkezhetett, mert erősen a falnak vetett és beütöttem mindenem. Ő volt az, aki pár nappal ezelőtt a Nando's-ban bámult. És én nem ismertem fel. Szólnom kellett volna a fiúknak.
-Adj szépen egy csókot.-hajolt a nyakamhoz.
-Adjon a halál!-szűrtem a fogaim közt.
Mélyen, perverzül felnevetett, az undorító, nyálas szája a nyakamhoz tapadt, oda, ahol nemrég még Harry ajkai szívogatták a bőröm. Kezeimet a falhoz szorította, így csak annyival tudtam ellenkezni, hogy hevesen ráztam a fejem.
-Hagyj békén!-kiabáltam.-Segítség!
-Kussoltasd el magad!-rivallt rám.-Nem segít senki, azok a kis gyökerek még csak észre sem fogják venni, hogy eltűntél.
-Ne nevezd őket gyökérnek!
Megemeltem a lábam, és hirtelen mozdulattal az ágyékába térdeltem.
Nyögve összegörnyedt, engem, és az anyukám is szidta. Kezét a gyenge pontjához szorította, a hátam fájt, amikor ellöktem magam a faltól, futásnak eredtem, és már kezdtem megkönnyebbülni, amikor két undorító kéz megragadta a derekam. Hangos üvöltöttem Harry nevét, de nem hallotta meg senki, legfőképpen nem ő.
Hasra estem a betonon, a ruhám szoknya része egy reccsenéssel elszakadt, Mark megragadta a bokám, és úgy próbált meg visszavonszolni, de a beton felsértette a combom, a karom, és a szabad részét a mellkasomnak is. Visításom visszhangzott a kihalt utcarészen, felrántott a földről, és a karomnál fogva rángatott vissza a sötét zsákutcába. Ezúttal a fejem koppant nagyot a falon, torkomból fulladozó zokogás tört fel, befogta a szám, és olyan erősen szorította, hogy azt hittem, meg akar ölni. Kábán pislogtam, amikor hirtelen elrántotta a kezét, és az erősen csattant az arcomon. Soha, egyetlen férfi sem ütött meg, pláne nem rángatott a hajamnál fogva, és húzott maga után a betonon.
-Kérlek, ne!-emeltem az arcom elé a kezem.
A fájó pontra simítottam koszos tenyerem, lüktetett, az ajkam felrepedt és biztos voltam benne, hogy piros tenyérnyom díszeleg az arcomon, a térdeim és a combom is vérezhetett, a könyökömön és a csuklómon, amennyit ki tudtam venni a sötétben, ujjnyomok voltak. Megalázott, bántani akart, talán mindig is azt akart. Én csak egy naiv kislány voltam akit elbűvölt egy kedvesnek hitt fiú. Harry-nek végig igaza volt, ő mindvégig védeni akart tőle, mert sejtette, milyen egy gusztustalan alak. De én nem hallgattam rá akkor, összevesztem vele egy ilyen rohadék miatt.
-Fogd be a szád!
Fejemet óvatosan a falnak döntöttem, arcomat kellemesen hűtötte le, behunytam a szemem, akartam, de nem tudtam ellenkezni. Erősen gondoltam Harry-re, a fejemben elkezdtek lejátszódni az emlékek. Az egész testem fájt, gyengének éreztem magam, az arcomon pedig könnyek csorogtak le. Ő volt az, aki mindig, minden helyzetben megvédett, ő volt akinek elmondhattam mi a bajom és megvigasztalt, neki köszönhetek mindent. Csak vele kellett volna maradnom, és nem történt volna ez.
Cipzár hangja törte meg a beállt csendet, kinyitottam a szemem, és láttam, ahogyan a nadrágját rajta tartó, övvel babrál.
-Nem!-kiáltottam.
-Kuss!-emelte meg a kezét, de már az sem érdekelt, ha megüt.
Kirántottam magam a kezei közül, ám amint elengedett, már újból rajtam voltak a mocskos mancsok, vonaglottam, de a szorítás egyre csak erősödött, majd ismét a falnak préselt, undorító ágyékát pedig nekem nyomta. Hirtelen ötlettől vezérelve, nem gondoltam a fájdalomra, és teljes erőből lefejeltem. Hangosan ordított, belemarkolt a hajamba, körmeim a karjába mélyesztettem, ütöttem ahol csak értem, és ismét megpróbáltam tökön rúgni, de elkapta a combom. Nem ütött meg, helyette ujjával elkezdte felgyűrni a ruhám. Feladtam.

~Harry~

Már hosszú percekkel ezelőtt kiment, talán elszúrtam. Nem kellett volna ennyit innom, nem borult volna el az agyam. Felálltam a fotelből, ahol meg akartam várni. A fiúk mind a barátnőikkel táncoltak, én pedig kifelé indultam. Agy szál ingben mentem ki az ajtón, a hideg szél az arcomba fújta a hajam. Ujjaimmal hátratúrtam, majd Milly-t keresve körülnéztem. Nem állt kint, lehet elkerültük egymást, visszafordultam, és bementem a pubba. Szemeimmel őt kerestem az emberek között, nem lett volna nehéz megtalálni, azt a rikító rózsaszín, habos ruhát, és a gyönyörű szőke hajkoronát, én mégsem láttam sehol. Bolyongtam az emberek közt, nem találtam meg. Louis csapódott a vállamnak, és kissé ittasan próbált táncra bírni.

-Nem tudom hol van Milly!-üvöltöttem a fülébe.

Ujjai ellazultak rajtam, a kék szemek ijedtséget tükröztek.

-Nem veled volt?

-Táncoltunk és...utána kiment levegőzni. Azt mondta két perc, de már negyed órája vártam bent, kimentem, de nincs ott!

A hangom fokozatosan lett ijedtebb, a végén már félig sírva kiabáltam túl a zenét.

-Összeszedjük a többieket. Próbáld meg felhívni.

-Nálam van a táskája, benne van a telefonja is. Nem tudom elérni.

-Bazdmeg.

Próbáltam egyenletesen lélegezni, az eddig megivott pia köde, egy szempillantása alatt eltűnt az agyunkból. 

Csak két percre hagytam egyedül, két kibaszott percre, és annyi idő alatt eltűnt. Baja is eshet. Londonban annyi kegyetlen ember van, és ő olyan ártatlan.

A fiúk idegesen fújtatva csapódtak oda hozzám, Zayn a kezembe nyomta a kabátom, majd elkomorult arccal, és az én szememben is ott csillogó pánikkal nyomta a kezembe a kabátom.
-Mi lesz a lányokkal?-harapdáltam idegesen az ajkaim.
-Leültek, ott van velük Olly.-nézett rám Liam.-Nem lesz semmi baj, Harry.
Elszorult a torkom. Baj, bármi baj történhet vele.
Niall mellénk csapódott, idegesen beszélt mindenről. Én csak felemelt fejjel kullogtam utánuk, és a szemeimmel Milly-t kerestem az utcán.
-Harry...- szólított meg Louis, aki a kis csoportunkat vezette Liammel. Nem tudtam merre voltunk, egyet akartam, minél hamarabb, ismét a karjaimban tartani Milly-t.
-Niall!-szólt rá élesebben Liam.-Maradj nyugton, meg fogjuk találni!
Összeszorított szájjal bólintott.
Louis lefordult egy sarkon, lemaradtam a többiektől, és amikor egy lámpaoszlop fényében megcsillant valami, azonnal lecövekeltem.
-Állj!
Futva indultam felé, kis híján felbuktam, a fehér magassarkúban, ami az út közepén hevert, térdre estem, nem sokkal messzebb tőle, egy aprócska fülbevaló csillogott. London legelhagyatottabb helyén voltunk ahol nagyrészt bűnözők, és drogosok tanyáznak.
-Gyere, Harry!-nyúlt a hónaljam alá Liam és felrántott a földről.
-Valaki elvitte!-kiabáltam.
-Meg fogjuk találni!-ragadta meg a karom Zayn és magával húzott. Görcsösen szorítottam magamhoz az apró cipőt, a fülbevalót a zsebembe tettem, már nem éreztem, hogy fáznék. Meg akartam találni.
Csendben lépdeltünk, halkan szipogtam, majd amikor nem túl messze tőlünk, éles visítást hallottam, egyszerre kaptuk fel a fejünket.
-Harry!
A kétségbeesett hangja volt az, ami egy pillanat alatt megemelte, a már eddig is bennem tomboló adrenalinszintet, elöntött a harag, és a többieket lehagyva, megpróbáltam futás közben rájönni, merről jött a hang.
-Ne rohanj már!-kapta el a karom Louis, egyedül ő ért be.
-Valaki bántani akarja!
-Harry, maradj nyugton légyszíves! Ne rohanj, lehet többen vannak, ha meghallják, hogy jövünk elviszik Milly-t vagy tényleg bántani fogják!
-Te nem hallottad?! A nevemet kiabálta, Louis! Valami rohadék már bántja!
Könnyek csorogtak végig az arcomon, talán a düh-től, vagy már attól a tudattól, hogy valami mocsok bántja Őt. De ha megtaláljuk, azt nem éli túl.
Beértek a többiek, nagyokat fújva megmarkoltam Louis kabátját, és úgy lépdeltem utána.
A visítás betöltötte az utcát, egyszerre káromkodtunk mind az öten, Liam és Zayn kezei megragadtak, Niall ökölbe szorított kézzel, potyogó könnyekkel lépkedett mellettem.
A sikoltozás elhalt, de ettől csak még rosszabb előérzetem lett. A lábam ismét megakadt valamiben, lehajoltam, nem sok hiányzott hozzá, hogy futásnak eredjek, az ujjaim között egy elég hosszú, élénk rózsaszín, háló szerű anyag volt.
Besokalltam, és úgy tűnt, ez adta meg a plusz löketet a többieknek is. Rohantam amennyire csak tudtam, egy romos házhoz értünk, amikor hangokat hallottam. Dulakodásét, majd szitkozódást, és ijedt zihálást. Tudtam, hogy Milly az. Két kéz ragadta meg a csuklóm, Zayn elém lépett és a mellkasomnak nyomta a kezét. Fújtattam, és arrébb löktem, megtántorodott, de nem esett el, kihúztam a kezeim Louis és Liam szorításából, Niall még elkapta a vállam, de egy könnyed mozdulattal leráztam magamról a kezét, és halkan, összeszorított fogakkal lépdeltem előre. A falra simítottam a kezem, és előre hajoltam. A látvány sokkolt, valami szakadt, mocskos alak szorította őt a falhoz, miközben a ruhája alatt nyúlkált. Milly lehunyt szemekkel, arcát a falnak döntötte, a sötétben is láttam, hogy gyönyörű teste tele van horzsolásokkal, haja kócos volt, arca meggyötört, és úgy tűnt feladta. Egy kéz ért a vállamhoz, Louis hajolt át felettem˛.
Nem tudtam már türtőztetni magam, a barátaimmal együtt rontottam ki a fal takarásából.

~Emily~

Gyűlöltem, ahogyan undorítóan simult hozzám. Gyűlöltem amiért csalódnom kellett benne, amiért bántott, miatta veszekedtem rengeteget Harry-vel, és most ezt teszi velem. Gyűlöltem Markot, teljes szívemből.

Remegve fújtam ki a levegőt, egyenlőre még szórakozott velem, a belső combom simogatta, de én egyáltalán nem akartam, nem akartam, hogy hozzám érjen. Soha többé nem akartam senkit sem, hogy így érjen hozzám, kivéve Harry. A kezére vertem, de csak nevetett rajtam, és feljebb csúsztatta. Az események felpörögtek, ujját a bugyimba akasztotta, hiába tiltakoztam, elkezdte lefelé húzni, kipattantak a szemeim, szorosan összezártam a lábaim. A szemem sarkából alig észrevehető mozgást láttam, a könnyektől és a sötétben nem láttam ki volt az, de egy kéz megragadta a vállát és erősen elrántotta tőlem, azzal egy időben, egy másik az én derekamat fogta át, és erősen, mégis gyengéden vont a mellkasára. Ismertem az illatot, a széles mellkast, remegve nyitottam ki a szemeim, Liam nézett le rám, arca megvonaglott, erősen ölelt magához, miközben sírni kezdtem. 

-Itt vagyunk.-suttogott, és jobbra-balra kezdett dülöngélni velem.

Megfordultam a karjaiban, szemeimmel Harry-t kerestem, a lélegzetem elállt, amikor rájöttem, melyikőjük Ő. Ajka felrepedt, és teljes erőből orrba vágta Markot. Sosem volt verekedős fiú, egyetlen egyszer sem keveredett olyan igazán nagy balhéba, kicsit talán béna is volt, két ballábas. Ki tudtam venni a másik alakot is, Zayn volt, és nem leállítani akarta Harry-t, teljes erőből ágyékon rúgta a támadóm, aki ezután felhördült, és a földre rogyott. 

Liam átfogta a fejem, és a mellkasára vont. Szorosan öleltem, de a másik két fiút még nem találtam meg. Niall szőke tincsei megcsillantak a lámpa fényében, a füléhez szorosan tartott egy telefont és valamit nagyon gyorsan magyarázott. Louis-t kerestem, a sötétből lépett elő, megragadta Harry vállát, aki még mindig ököllel püfölte Mark gusztustalan képét, Zayn nagyot fújt, és Louis-val együtt leszedték róla. Hosszú percekig hallgattam, amint fölé hajolva üvölt vele. Ami a legjobban meglepett, hogy még Liam sem avatkozott bele, hagyta, hogy Zayn és Harry, amennyire csak tudják, elverjék Markot. 

-Elég, Harry!-szólt rá higgadtan Louis.

-Nem!-rántotta ki a kezét, és még egyszer szájba törölte a földön kiterülő férfit.-Még egyszer, a közelébe ne merj menni egyetlen lánynak se! Meg ne lássalak a barátnőm közelében, undorító, gusztustalan, féreg! 

Amint befejezte a mondandóját, kirántotta magát Zayn és Louis szorításából. Nagy léptekkel szelte át a köztünk lévő távolságot. Ajkai mohón tapadtak az enyémre, hevesen csókolt, megmarkoltam az ingét, zokogtam, de nem akartam elengedni őt. Elhúzódott, zöld szemei dühtől csillogtak, kezét az arcomra tette és végig tapogatott. A karjaiban éreztem igazán, mennyire hideg van.

-Jól vagy?-fúlt el a hangja. 

Remegve bólintottam, ujjaim erősen markolták az ingét. 

-Soha többé, senki nem bánthat!
-M-megütött.
Erősebben szorított magához, könnycseppek gördültek végig az arcán, göndör haja csapzottan lógott az arcába. Kisimítottam őket a szeméből, halkan sírdogálva öleltem magamhoz. Figyeltem, amint elengedi az arcom és letérdel előttem. Kezével végig tapogatta a lábaim, nem ért a fájó sebekhez, fokozatosa egyenesedett fel, a karjaimat kezdte vizsgálni, ujját végig húzta rajta, felszisszent a hosszú horzsolások láttán, keményen harapott az alsó ajkába, ujját végighúzta az egyetlen, nagyjából sértetlen területen, ami csak azért maradt úgy, mert felemeltem a fejem, miközben végighúzott a betonon. Mélyen lélegzett, kezemet az arcára simítottam, megfordított, a hátamat nézte, amely valószínűleg tele volt lila foltokkal.
-Verekedtél.-suttogtam.
-Érted bármit megteszek!-nézett le rám majd a hajam kezdte simogatni--Rohadék, nem ússza meg!-szorultak ökölbe a kezei.

Visszafordultam felé, a válla felett láttam, amint Niall a zsebébe csúsztatja a telefonját, majd nagy léptekkel indul meg Mark felé. Zayn elé lépett, és a mellkasánál fogva nyomta hátra.
-Engedj el!-sziszegte.
-Niall, ne verekedj, elintéztük!
-Mintha annyira fosnék a kis szöszitől.-nyögött "poénosan" Mark.
-Kussolsz!-rivallt rá Liam.
Zayn halkabban beszélt pár szót Niall-nek, majd elengedte a szőke srác kezét.
-Gratulálok!-vigyorgott le rá a szöszi.-Elérted, hogy összeveresd magad a One Direction két tagjával! Minden elismerésem, nem hittük volna, hogy Zayn és Harry így tudnak verekedni! De melegen ajánlom, hogy kurvára kerüld el Milly-t és az összes lányt!
Meghökkenve néztünk rá, majd Niall valami olyat tett, amin mindannyian meglepődtünk, arcon köpte, majd átlépett rajta is egyenesen felénk igyekezett. Louis, mint egy börtönőr, állt szorosan a fal mellett, és bámult, a felkelni nem bíró Mark-ra, akinek az arcán Niall nyála csordogált végig.
-Töröld le egy zsebkendővel, és add el eBay-en!-nevetett fel Liam.
A távolból szirénázás hallatszott, láttam, a szemem sarkából láttam, ahogyan Mark nyögve próbált felkelni, de Liam visszanyomta a földre és valamit sziszegett neki, elbújtam Harry karjaiban, miközben magamhoz öleltem a szőke fiút.
Egyikőjüket sem akartam elengedni, az ölelésünkhöz lassan csatlakozott Liam, majd Zayn, és végül Louis is.
-Annyira megijesztettél!-fogta a kezei közé az arcom Zayn.-remélem tudod, hogy soha többé nem mész egyedül sehová! Harry feszt abban a csinos kis hátsódban lesz.
Egymásra mosolyogtak, egy rendőrautó parkolt le, és két egyenruhás rendőr szállt ki belőle. Még közel sincs vége az estének. Remegve néztem, ahogyan váltanak pár szót a fiúkkal. Szorosan kapaszkodtam Harry-be, gyengének éreztem magam. Markot felrángatták a földről, a kezeit bilincsbe tették, és belökték a rendőrautóba.
-A kisasszonynak be kell jönnie vallomást tenni.
-Nem lehetne holnap?-ölelt magához Harry.
-De, vigyék be a kórházba!
A rendőr végig simított a fejemen majd bevágódott a vezető ülésbe és szirénázva elhajtottak.
-Húzzunk el innen!-motyogta Louis.
Harry a karjaiba vett, hiába akartam tiltakozni ellene, akármennyire bizonygattam, hogy tudok járni, nem engedett, mondván, hogy mezítláb vagyok, bántottak. A karjaiban cipelt vissza a szórakozóhelyhez, a nyakába kapaszkodtam, lábaim a dereka köré fontam, míg ő a combomnál fogva erősen tartott. Út közben egyikünk sem beszélt, Harry a hátam simogatta, én a nyakába fúrtam a fejem és mélyeket lélegeztem.
Paul már ott toporgott az épület előtt, amint meglátott minket nagyot sóhajtott, megpróbált kivenni Harry kezéből, de ő erősen tartott. Beültünk a kisbusz hátsó ülésére, már ott ültek a lányok és mindannyian egyszerre kezdtek beszélni. Csak fáradtan mosolyogtam,  miközben bekászálódtak a fiúk, és Paul elindult a kórház felé. Útközben Harry védelmezően fogott, elkezdtem sírni, fulladoztam, a szememből potyogtak a könnyek.

Drága Manóim!
Ugye emlékeztek a blogversenyre, amire jelentkeztem? Kértem, hogy szavazzatok, és tegnap este nagyon sírtam, ugyanis, az én blogom nyert a "Legkedveltebb blog" kategóriában. Csakis nektek köszönhetem, hiszen ez rajtatok múlt. Már nem egyszer sírtam kommenteken, de most igazán volt okom, hihetetlen érzés, hogy szeretitek a történetem/történeteim. Köszönöm szépen NEKTEK! Mindenkinek aki szavazott, köszönöm, hogy olvassátok a blogjaim! Hihetetlen nagy köszönet érte, hogy kommenteltek, mindenkit nagyon szeretek! <3 
És ezt nem hagyhatom ki...:D Köszönöm szépen a brit X-Factor-nak, hogy ezt az 5 tökéletes fiút egy csapatba tették! Köszönöm a One Direction-nek, hogy vannak, és írhatok róluk, szebbé teszik az életem. :3 <33 
Továbbá, köszönöm a Six roses, one bouquet...-os lányoknak! :) <3 

Még egyszer nagyon köszönöm, szeretlek titeket!

Nessa xx.

48.rész Koncert & After Party

Félálomban, de észleltem, ahogyan keze végig csúszik a combomon, majd egy sóhajtással közelebb húzott magához és puszit nyomott a homlokomra. Ki akartam nyitni a szemeim, de valami miatt mégsem vettem erőt magamon, ki akartam élvezni az apró kedvességeket. Birtoklóan ölelte át a derekam, haja megcsiklandozta az arcom, miközben óvatos kis puszit lehelt a számra. Akaratlanul is elmosolyodtam, elhúzódott és egy ujját végig húzta az arcomon, azt hihette, hogy álmomban mosolygok. Oldalra fordultam, arcom elrejtettem a mellkasában, egyik tenyerem rásimítottam és halkan szuszogtam.
-Tudom, hogy ébred vagy-kuncogott halkan a fülembe.
-Még...-dünnyögtem, majd megfogtam a kezét és az arcomra tettem.
Ujjaival lágyan simogatott, a hátára fordult, engem pedig a mellkasára húzott. Nevetve csókot nyomtam a rózsaszín ajkakra, akartam, hogy azok az ajkak minden pontom érintsék, behunytam a szemem, hosszan kifújtam a levegőt és szégyenlősen pillantottam a zöld szemekbe.
-Harry?-rebegtem, a hangom még magamnak is nagyon bizonytalanul csengett.
-Tudom mire gondolsz-lehelte, és feljebb húzott magán-De bírom még, ha meg nem akkor, segíts magadon.-nevetett.
Ajkamat rágva figyeltem őt, nedves, rózsaszín ajkai mindig egy kis mosolyra húzódtak, nevetés közben apró ráncoskák jelentek meg a szeménél, beszívtam az ajkam és szégyenlősen kúsztam feljebb hozzá.
-Mi van ha én már nem?
Lesütöttem a szemem, arcomat a nyakába rejtettem miközben rekedtesen nevetett rajtam.
-Azon segíthetek.-duruzsolta a fülembe.
Cseppet sem nőiesen horkantottam, legördültem róla és felhúzott lábakkal bámultam ki a sötétítő közti résen London utcájára. Furcsa, hogy a belvárosban nem élnek emberek, mégis mindig nyüzsgés van, és itt, a külvárosban, bár egy elég jó negyedben, de alig van egy kis élet. Kivéve ha a ház előtt fotósok vagy rajongók állomásoznak. Mögém ült, kezeit a derekamra simította és magához húzott.
-Csak egy szavadba kerül-dörmögte.-szolgálatra készen állok.
Nem bírtam nem mosolyogni rajta, a fene se hinné, hogy abban a gyönyörű, göndör buksijában milyen perverz gondolatok születnek. Meglepett, hogy most amikor én elhatároztam magam, már ő bizonytalankodik, talán tényleg hamar lenne, ki kellene várni a megfelelő pillanatot. Egy nagyon romantikus pillanatot.
Forró csókot hagyott a nyakamon, majd a fülemhez hajolt.
-Nem tudod mennyire nehéz visszautasítani téged.
Egyik kezemmel végig simítottam a kócos, göndör fürtökön.
-Nem akarom, hogy csalódj bennem.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd szemrehányó tekintettel fordultam meg és néztem rá. Ujját a szám elé tette, jelezve, hogy ne beszéljek. Összezárt ajkakkal kerestem a pillantását, ami most kerülte az enyém.
-Tudom, hogy már... mi. És bánom is, mert te nem is akartad igazán, az egész azért volt mert levágtam egy hisztit Niall miatt. Én csak nem akarom elrontani. Remélem megérted.
Az ajkamba harapva bólintottam, lábaim a dereka köré fontam és úgy csúsztam közelebb hozzá. Szája boldogan üdvözölte az enyém, karjai védelmezően fonódtak körém, halkan sóhajtottam, mire játékosan megharapta a nyakam.
-Bocsi.-csapódott be az ajtó.
Értetlenkedve húzódtunk el egymástól és az ajtót fürkésztük, a hang alapján Zayn volt az aki kinyitotta, majd be is csapta. Harry telefonja felvillant a szoba félhomályában, összehúzott szemekkel vette el az éjjeliszekrényről , majd halkan felnevetett és az orrom alá nyomta a készüléket.

Bocsi:$$$ Ugye nem zavartam meg semmit? :D

Paul szólt, hogy igyekezz, mennünk kell próbálni. -.- 

Puszii: Zayn 

Nevetve simítottam ki egy tincset az arcomból, elhúztam a sötétítőt és boldogan néztem szembe a beáradó napsütéssel. Bár néhol, egy-egy sötétebb felhő elúszott az égen, a nap ragyogóan sütött és az idő is 25°C körül lehetett. 

-Felöltözöm-hajoltam le hozzá és puszit nyomtam az ajkaira.

Pimasz mosollyal az arcán bólintott, de ahelyett, hogy elhúzódtam volna, újabb csókot nyomtam az ajkaira.

-Nem tudnád elrontani.-simítottam meg az arcát, majd felegyenesedtem és elhagytam a szobáját.

~Mark~

Nagyot fújtam, amikor Csipkerózsika végre felébredt és elhúzta a sötétítőt a göndör gyerek szobája ablakánál. Nem sok ilyen dolgot tettem még, de most talpig gusztustalan zöldben ültem egy faágon és leselkedtem. Fintorogva figyeltem amint lehajol, a nyalakodásukat nem volt kedvem végignézni ezért inkább a kerek fenékre összpontosítottam. Kiment a szobából, erősen kapaszkodtam az ágba, majd leugrottam a fáról és a sarkon álló kocsimhoz rohantam. Idő kérdése és elindulnak. A hátsó ülésen átvedlettem a ronda zöld ruhákat feketére és a kormányon dobolva vártam, hogy kijöjjenek. Ennyit még egy csajért se tettem, a legtöbbjük naiv volt, észrevette, hogy követem, játszottak velem, tetszett nekik, de amikor egy sötét helyre értünk, már nem annyira. De ő ebben is más, egy rakás hülye gyerek van a nyomában a nap 24 órájában és arra is ugranak, ha egy légy rászáll egy szőke hajszálára.

Halkan, berregve indítottam el az autót, amint behajtott egy fekete kisbusz az utcába, a szőke és az arab mentek elöl, az ikrek, vagy nem, mit tudom én, szorosan a nyomukban, miközben valamin hevesen vitatkoztak, és végül zárásképp, egymás kezét fogva andalgott ki a két galambocska. Jóval lemaradva, de követtem őket, még azt is engedtem, hogy útban a belváros felé, beelőzzön két autós, de még így sem vesztettem el őket.

A 02.-nél álltak meg, nagydarab menedzser terelte be őket a néhány ott várakozó fotós között. Ennyi fotós előtt nem tudom elkapni akármit is csinálok. 4 órán át dekkoltam a melegben a kocsiban, a hátam kezdett beállni, így a felénél tettem egy sétát, és vettem kaját. 

Egyetlen egyszer merészkedett ki, a fotósok addigra eltűntek, én pedig már nyitottam az ajtót, hogy a nyomába eredjek, de követte őt a szőke gyerek. Magamban pufogva csaptam be az ajtót, nem azért nem mentem utoljára, mert annyira félek a "testőrétől", hanem mert ha meglát, 100%, hogy hívja a kis haverjait, de még talán a rendőröket is. Egy kis játékért meg nem kell kihívni a zsarukat, nem is kockáztattam, nem hiányzik, hogy lecsukjanak, eleget büntet az a picsa a saját házamban.

Egyszer kijött az arab csávó a göndörrel az oldalán, míg ő elszívott egy cigit, a kis pajtása jó messze állt tőle és befogott orral magyarázott valamit. Fintorogva néztem, ahogyan az utca másik végén előbukkan a kiszemeltem a szőkével, majd futásnak ered és ráugrik a göndör hajúra. Nem épp kellemes a délutánt egy kocsiban tölteni, de mire hazaindultak eléggé felpörögtem, és követtem őket.

~Emily~

-Harry?-nyitottam be a szobájába.

Arcára mosoly szökött amikor egy szál pólóban megpillantott az ajtójában ácsorogni. Fekete, szűk nadrágban és fehér ingben feszített, a pulzusom megemelkedett, őrjöngő szívvel bámultam rá.

-Gyere.-fogta meg a kezem.

Visszasírtam azokat az időket, amikor még röhögve az arcomba dobta a nadrágját, én pedig anélkül mentem ki a ruháiban az utcára, hogy rosszul éreztem volna magam.

-Nem tudom mit kell felvenni egy koncertre.-suttogtam szégyenlősen pirulva.

-Semmi extrát.-simított végig a derekamon.-De azért segítek.

Egy sötét farmert emelt ki a szekrényből, aminek az oldala nem volt összevarrva, hanem masnikkal fogták össze. Felém nyújtotta, gondolkodás nélkül vettem el tőle, majd a fehér, mélyen dekoltált felsőbe is beleegyeztem.

-Az after party-ra?-rágtam az ajkaim.

Csibészes vigyorral az arcán lépett a másik szekrényhez és a nyári/ koktélruháim között kezdett kutakodni.

-Ezt felveszed a kedvemért?-emelt ki egy hatalmas, rózsaszín darabot.

Felül kövek díszítették, majd rózsaszín, könnyed anyag omlik le, alig combközépig.

-Azt akarod, hogy ebben a vattacukorban bulizzak? 

-Olyan jól állna.-húzta el a száját.

-Add ide!-sóhajtotta és kivettem a kezéből.

Cuppanós puszit nyomott a homlokomra, a fejemet ráztam, miközben kiment a szobámból. Kibújtam a pólóból, a fejemen áthúztam a fehér, általa kiválasztott felsőt, majd magamra küzdöttem a nadrágom.

Egy táskába gyűrtem a rózsaszín ruhát, mellé dobtam, egy fehér, magassarkút(!!). Magassarkút, bizony ám. Mégsem jelenhetek meg az oldalán tornacipőben.

A hajamat loknikba göndörítettem, cicás, enyhén rózsaszín árnyalatú szemeket varázsoltam magamnak. Mire készen lettem, Paul dudált, magamra rántottam egy fehér Converse cipőt, felkaptam a dzsekim és a táskám, majd lerohantam a lépcsőn.

Izgatott voltam, az úton végig a lábammal doboltam és lelkesen vártam, hogy kezdjenek. 

A szemeim nagyra nyíltak, a hatalmas, sorban álló tömeg láttán, ők nem vettek észre minket, mert más irányból jöttünk, de mi tökéletesen rájuk láttunk. A sporttáskámat szorongatva lépdeltem Paul előtt, a fiúkat rögtön az öltözőjükbe terelték sminkelni, öltözni. Kaptam egy csókot Harry-től majd egyedül maradtam. Kíváncsian néztem körbe, elindultam végig a hosszú folyosón, szereztem kávét és azt kortyolgatva lementem a földszintre. Nem számítottam üvegajtókra, így ezernyi lány szempárja meredt rám, majd visítva durakodtak közelebb. Felmenekültem a lépcsőn, kis híján felbuktam a saját lábamban amikor beestem az öltözőbe.

Minden nagyon gyorsan történt, én a színpad oldalán kaptam helyet, míg ők még egyszer bejárták, majd elkezdték beengedni az embereket. A tömeg egyre csak gyűlt, minden fény eltűnt, és egy robbanással énekelve ugrottak elő a fiúk. Nem sokáig maradtam ülve, mellettem álltak néhányan, köztük Eleanor, Danielle, Perrie, és egy számomra ismeretlen barna hajú lány, velük együtt visítottam és ugráltam végig a koncertet. A lassú számoknál egymás nyakába borulva énekeltünk és sírtunk, a fiúk háromszor öltöztek át, boldogan néztem rájuk, szikrázott az arcukról, mennyire imádják ezt csinálni. 

A két órás koncert gyorsan elrepült, és én Eleanor kezét szorongatva mentem be az öltözőbe, amíg a fiúk dedikálni mentek. A segítségével átvettem a rózsaszín, habos-babos göncöt, Lou, mármint a stylis, segítségével a hajam újra loknikba göndörítettük, mert a koncert alatt az ugrálásban szétzilálódott és kirúgta a göndörítést. Utoljára a lábam dugtam bele a magassarkúba, tettem két kört a szobában anélkül, hogy megbicsaklott volna a bokám. Eleanor egy kék, az enyémhez hasonló ruhát húzott, később csatlakozott hozzánk Perrie, Danielle, és mint később megtudtam, Sarah is, aki Niall barátnője. Mindannyian gyönyörűen néztek ki és látszólag egyikőjük sem vonakodott a magassarkú cipőtől, a fiúk szuszogva, kipirult arccal, és széles vigyorral estek be. Lehajtottam a fejem és szégyenlősen fixíroztam a lábaim.

-A fenébe.-lépett oda hozzám Harry, és mit sem törődve a többiekkel, szenvedélyes csókot lehelt a számra.

Nevetve öleltem át, igyekeztem nem visongva a nyakába borulni és órákon át mesélni mennyire jó volt a koncert.

-Lélegzetelállítóan nézel ki.-súgta a fülembe.-Nem akarod átvenni tornacipőre?-bökött a lábamra.

Makacsul ráztam a fejem, bár a lábam már most fájt, kitartottam amellett, hogy én ma ebben élem túl az estét.

-Vedd át, baby. Nekem tornacipőben is nagyon tetszel.

-Nem.

Bár a megszólítástól libabőrös lettem, ezúttal nemet mondtam neki. A társaságunk felbolydult, a fiúk átvették az átizzadt ingeket és nadrágokat, rendbe szedték a hajukat, majd mindenki a saját barátnőjének a kezét szorongatva indult ki az éjszakába. Bedurakodtunk Paul kocsijának a hátsó ülésére, hárman ültek előre, és megindultunk a szórakozóhely felé. Útközben végig hallgattunk egy hosszú monológot arról, hogy ne verjük szét a helyet, ne részegedjünk le és futkossunk meztelenül az utcán, célzott itt Harry egy régebbi akciójára, maradjunk közel egymáshoz, ne csináljunk meggondolatlan dolgokat, és lehetőleg ne fényképezzenek le minket részegen. Mindez semmit nem ért, amint odaértünk, a fiúk őrjöngve vetették ki magukat a kocsiból, nekem egy jó ideig tartott volna kikászálódni abban a cipőben, ha Harry nem siet a segítségemre és emel ki. Nevetve ölelt magához, és nem törődve a vakuval villogó fotósokra, csókot nyomott a számra és be vezetett. Dübörgött a zene és már ahogy beléptünk, éreztem, hogy táncolni akarok. Louis vigyorogva mindkettőnk kezébe nyomott egy kékes folyadékkal teli poharat. Hümmögve húztam le, a hirtelen alkoholtól megborzongtam, megvártam míg Harry megissza majd karon ragadtam és behúztam az emberek közé. Nem kerülte el a figyelmem, hogy itt nagyrészt csak brit hírességek tartózkodtak, nem túl messze tőlünk, Niall az oldalán Sarah-val, Olly Murs-el beszélgetett, Louis és Eleanor, Rita Ora-val iszogatott, egy sarokban mintha Emma Watsont is felfedeztem volna, de minden ilyen hírességgel nem foglalkoztam, egyetlen fiú érdekelt, az aki sunyi vigyorral ragadta meg a derekam és kezdte mozgatni. Hátra hajtottam a fejem, hagytam, hogy a hajam hátracsússzon a vállamról, Harry mozgásától és a zenétől, na meg talán az előbb megivott tömény alkoholtól is éreztem, hogy lassan levetkőzöm minden gátlásom. Testem szorosan nyomult az övének, kezeit a derekamon pihentette, csípőm a zene ritmusára együtt mozgott az övével, feje egy kicsit előre bukott, ajkai a nyakamra tapadtak. Lélegzetünk egyre gyorsabb lett, egy erős taszításra egyszerre kaptuk fel a fejünket, ám az illető addigra tovább állt. 

-Igyunk valamit.-hajolt a fülemhez és megfogta a kezem.

Remegve bólintottam, előre hoztam a hajam, hogy eltakarjam az előbbi incidense emlékeztetőjeleként a piros foltot a nyakamon. Liam mellé ültem, Harry kért valami koktélt, bíztam benne ezért amikor kihozták nem kérdeztem mi az, egyszerűen csak a számhoz emeltem és megkóstoltam. Enyhén kiwi és narancs íze keveredett az alkohollal, Zayn is kezdett feloldódni és immáron Lou-val és Perrie-vel táncolt.

-Tetszett a koncert?-mosolygott rám Liam.

Hevesen bólogattam, és az asztal alatt nevetve söpörtem le Harry kutakodó kezeit a lábamról.

Hamar elrángatta tőlünk Dani, mosolyogva néztem ahogy egymáshoz bújva, nem törődve a gyors zenére, jobbra-balra dülöngélnek. Rajtunk kívül mindenki táncolt, Harry szemei fátyolosan figyelték az arcom, egy kicsit elengedtem magam, és hagytam, hogy a keze a megengedettnél feljebb csússzon a combomon. Egy lassú szám indult, felpattantam, megragadtam a kezét és magammal húztam. Mintha az alkohol egy csapásra örült volna ki a szervezetéből, józanabban pislogott rám, átölelte a derekam és a mellkasához húzott. Karjaim a nyaka köré fontam, amennyire csak tudtam hozzásimultam, El is felejtkeztem a kényelmetlen magassarkúról.

Aranyos dolgokat suttogott a fülembe miközben oldalra dülöngélt velem, ajkai súrolták az arcom, felemeltem a fejem a mellkasáról és engedtem a csábításnak, ajkaink narancs ízű csókban találkoztak. A DJ egy keveréssel a lassúból újabb gyors dalra váltott, de mi nem húzódtunk el egymástól. Ajkai gyengéden simogatták az enyém, kezei erőtlenül csúsztak le a derekamról, lihegve emeltem el a fejem.

-Nem baj, ha kimegyek két percre?-hajoltam a füléhez.

-Veled menjek?

-Nem kell.-túrtam hátra a hajam.

-Rendelek valamit.-villantotta meg ezer wattos mosolyát.

Rámosolyogtam, majd lehajtott fejjel, heves "bocsi"-kat mormolva átverekedtem magam a tömegen, míg végül az ajtónál kötöttem ki. Hátamat a falnak vetettem, nem éreztem a hideget, talán az előbbi forró csóktól, vagy a benti melegtől, amit még éreztem. Egy erős kéz ragadta meg a bal karom, mielőtt sikolthattam volna, egy mocskos, nagy kéz tapadt a számra.

-Fogd be a kis szád és nem lesz semmi baj.-mormolta a fülembe a kegyetlenül ismerős hang, majd rántott egyet rajtam és vonszolni kezdett az ellenkező irányba, egy sötét zug felé.

Dünnyögve próbáltam kivergődni a kezei közül, viszont a szorítás a karomon és a derekamon egyre csak erősödött. Hol vannak ilyenkor azok a rohadt paparazzik?! 

Undorodva, de a kezébe haraptam, ám ahelyett, hogy elrántotta volna, csak erősebben szorította a számra és felnevetett. Könnyek csordultak ki a szememből, Harry-re és a fiúkra gondoltam akik bent vannak a pubba és most valószínűleg iszogatnak vagy táncolnak. Velem kellett volna jönnie valakinek, ha nem is Harry-nek, mert vele csak forró csókcsatába keveredtünk volna ott kint, Liam vagy valamelyik lány biztos szívesen kijött volna velem 2 percig. Megbotlottam, az egyik cipő leesett a lábamról, de nem vehettem fel, erősen húzott maga után a férfi, a kövek felsértették meztelen talpam. Összeszorított fogakkal próbáltam szabadulni, felemeltem a jobb kezem, és belemartam a támadóm engem markoló karjába. Szitkozódva kapott a karjához, amelyből vér serkent ki, a földre estem, fejem nagyot koppant a betonon, igyekeztem nem gondolni a fájdalomra amely a fejemben, a talpamban, és a hátsómon volt a legintenzívebb. Feltápászkodtam, de mielőtt elszaladhattam volna, a kezét megéreztem a hajamban, erősen rántotta hátra a fejem, egy sikoltás szaladt ki a számon, mocskos mancsai ismét rátapadtak, nyögve próbáltam szabadulni, sikertelenül. Erőszakosan vonszolt a hajamnál fogva, éreztem, ahogyan jó pár hajszálamtól megválok, de akármennyire is fájt, nem sikolthattam mert féltem, hogy magamra haragítom és nem csak a hajamtól válhatok meg.

Egy lámpaoszlopnál megpillantottam a támadóm, pánik suhant át az arcomon, a felismerés villámcsapásként ért, és akaratlanul is összerezzentem. A férfi aki rángatott, nem volt más, mint a parkban rajzolgató kedves fiú, Mark.

Hey! :)

Happy Easter! :)

47.rész A magyar nyelv nehézségei

Bonjour! :D

Először is, szeretném megköszönni a 69, rendszeres olvasót! Úgy érzem, Harry velünk van. :'D 

Nem tudom mit mondhatnék még, mindent köszönök! :) Furcsa, hogy már csak 3 rész és az epilógus, nem füllik a fogam hozzá, hogy befejezzem ezt a blogom. :/ 

Nem is húzom tovább az időtöket, élvezzétek még ki a tavaszi szünetet! :) 

Puszi: Nessa xx.

~Emily~

Az ürge még mindig ott ült az asztalnál, folyamatosan éreztem magamon a pillantását és ez kezdett az idegeimre menni. Fontolóra vettem, hogy megfordulok és a középső ujjammal kifejezem a nem tetszésemet. A kapucni alól is jól látszott, hogy rövid, barna haja van, és még bent sem vette le a napszemüveget. Furcsán ismerős volt, de nem bámultam túl sokáig, ezért nem tudtam rájönni ki ez és miért néz ennyire.

Visszafordultam a fiúkhoz és elkortyolgattam a kólámat, próbáltam nem figyelni arra, hogy még mindig néz. 

-Eszünk egy sütit?-emelte fel a fejét Niall.

Bár előtte még mindig ott volt két nagy csirkecomb, neki már a következőn járt az esze.

-Eszünk, ha azt is elpusztítod.-mutatott a tányérjára Liam.

-Kételkedsz bennem?

-Ismerünk, Niall.-veregette meg a vállát Harry.-Gondolkozz el azon inkább, hogy mennyi sütit kérsz.

-Vegyük meg neki az egész cukrászdát.-horkantott fel cseppet sem diszkréten Louis.

Niall nagy szemekkel bámult rá, majd Louis keresztül mászott rajtam és leült a szöszi fiú mellé.

-Tudod, hogy szeretlek.-ölelgette és puszit nyomott az arcára.

Elmosolyodtam és ismét ittam egy kortyot a kólából.

Körülbelül 5 perc alatt Niall eltüntetett a tányérjáról mindent. Fizettünk, és gyalog indultunk egy cukrászda keresésére. Az út nem ment zökkenőmentesen, többször megállítottak minket közös képért, csúnya pillantásokat kaptam, de Harry kitartóan szorongatta a kezem és a derekamat átölelve sétáltunk. Nem éreztem úgy, hogy bármi okom lenne a bűntudatra, elvégre, nem csinálok semmi rosszat azzal, hogy a barátnője vagyok. A tarkóm bizseregni kezdett, hátra pillantottam, de nem láttam senkit. Megráztam a fejem és neki dőltem Harry vállának.

-Szerintetek lesz répás fagyi?-fordult meg csillogó szemekkel Louis.

Elfintorodtam, de nem mutattam ki, mennyire nem szívesen kóstolnám meg a répás fagyit.

-Biztos, hogy lesz.-terelte tovább Liam.

Nem igazán figyeltem merre megyünk, Harry kezét fogtam, és leginkább a lábát figyeltem, ami kétszer akkora mint az enyém, de mégis lépést tudok vele tartani. 

Kezem eltűnt az övében, szerettem ránézni, végre úgy fogom a kezét, ahogyan akarom, végre akkor csókolom meg, amikor kedvem szottyan hozzá, és nem kell attól félnem, mikor történik megint valami rossz, és mikor kötök ki egy kórház intenzív osztályán vérveszteséggel. Hirtelen álltunk meg, nem figyeltem eléggé, ezért Niall hátának ütköztem.

-Bocsi.-nevettem rá.

Kaptam egy aranyos mosolyt, majd arrébb lépett és válogatni kezdett a sütik között. Direkt nem mentünk közelebb, a pultos lány is csak nagy szemekkel nézett rá. 

-Kettő olyat.-mutatott egy habos sütire.-Egy csokisat, három puncsost, egy gesztenyéset, az milyen? 

Összevont szemöldökkel nézett egy csíkos tetejű sütire. A lány furcsa kiejtéssel beszélt, és valami olyat mondott amiről egyikünk sem tudott semmit.

-Eszterházy. 

-Micsoda?-rázta a fejét és felhúzott orral méregette.

-Én azt tudom!-ugrándozott Louis.-Nagyapával ettünk olyat, Magyarországról van!

-Biztos.-vonta meg a vállát a szőkeség.-Abból is kérek kettőt.

-Más valamit?-tette le egy hatalmas tányérra a sütiket.

-Mentolos fagyit, öt gombóccal, de azt csak a sütik után.

Megfogta a külön tálcáját amire kiszedte a lány a sütiket, és toporogva várta, hogy mi is válasszunk. Mindenki meg akarta kóstolni a furcsa nevű sütit, és a neve kimondása helyett, csak ráböktünk. Én bőven megelégedtem azzal az egy szelettel, a többiek viszont legalább három féléből választottak, végül leültünk kint egy üres asztalnál. Liam előkapta a telefonját és mielőtt enni kezdtünk volna, lefényképezte a magyar sütit és feltöltötte twitter-re.

-Mikor voltál te Magyarországon, Louis?-vonta össze a szemöldökét Harry.

-4 éves koromban, nagyapával voltunk Budapesten. De ezt már mondtam, ne mond, hogy nem emlékszel rá mert megsértődök.
-Most, hogy mondod!
Elfojtottam egy mosolyt és a számba tettem egy falatot, finom volt, nem az a tipikus angol teasütemény.
-Ezt tök jó.-bökött rá a villájával Niall.
-Szerintem is.-bólogattak egyszerre.
Néha még meglepődöm ezen...
Mire én eltüntettem azt az egy szeletet, Niall már végzett az összessel és bement a fagyijáért.
-Figyelj.-sóhajtott Louis.-Hívjuk fel nagyapát, ő ki tudja mondani.-halászta elő a telefonját.
-Estherhouse-szerencsétlenkedett Harry.
Liam nevetve hátradőlt a széken és tovább falatozta a sütijét, míg én Louis telefonbeszélgetésére figyeltem.
-Na, ki hangosítalak.-beszélt.
Nyomkodott valamit a telefonján majd mi is hallottuk Keith hangját.
-Figyeljetek srácok. Esz-ter-há-zy.
-Esz.-bandzsított Harry amitől ismét elkapott a nevetés.-Ther.
-Nem, Harry.-nevetett a telefonba Louis nagypapája. -Esz-ter.
-Esz-ther.
Leszaladt a torkomon a kis falat süti, fulladozni kezdtem, egyszerre néztek rám nagyra nyílt szemekkel, először Liam pattant fel, ő berohant, Harry pedig mögém lépett, lenyomta a fejem a térdem közé és úgy, hogy ne fájjon, ütögetni kezdte a hátam.
Liam húzott fel, a kezembe nyomott egy pohár vizet, én pedig félig fulladozva, félig nevetve megittam.
-Jól vagy?-meredtek rám mindannyian.
-Mi történt?-jött a telefonból.
-Milly majdnem meghalt.-pánikolt Lou.
-Jól vagyok.-nevettem.
-Kérsz egy kis fagyit?-nyomta az orrom alá a fagyiját Niall.-Amúgy, min nevettél?
-Harry szeretne magyarul beszélni.-kacarászott Louis.
-De már majdnem megvan.-huppant le mellém a göndör.-Eszther.
-Ter.-hangzott fel a telefonból.
-De nekem az ther! Nem bírom máshogy kimondani!
-Jó.-sóhajtott Tomlinson papa.-Most jön a másik fele, há.
-Micsoda?-ráncolta a szemöldökét.-Nincs is ilyen betű!
-Magyarországon van!-szállt vele vitába Louis.
-Szerintem addig ne egyél, míg ő ezt gyakorolja.-nevettem rá a szöszi fiúra.
-De megolvad.-húzta el a száját.
-Niall, várj egy kicsit.-csitította Liam.
-Hau.-grimaszolt.-Nem megy!
-Menni fog az!-biztatta.-Há.
-Hau, ha, há! Kimondtam!-pattant fel és Louis-val az oldalán öt másodperces örömtáncot jártak
Niall hátra hajtotta a fejét és a hasát fogva nevetett. Még szerencse, hogy nem evett közben, lenyelte volna a kanalat.
-Ügyes vagy, most a vége, zy.
-Thing.
-Semmi köze hozzá.-nevetett fel.-Zy.
-Mondj egy olyan szót amibe van ilyen betű!
-A magyar abc-ben van. Gyerünk, az előbb is kimondtad.
-Jó.-dünnyögött.-De ott az Y-t sem így mondják.
-Ne hisztizz már!-bökte meg Louis.
-Záj.
-Majdnem. Az Y-t ne úgy mond, próbáld úgy, ahogyan én mondom.
-Oké.-sóhajtott.-Zy.
-Ez az!-borult a nyakába Louis.
Cuppanós puszit nyomtam az arcára, megtapsoltuk, még a telefon másik végéről is tapsolt Tomlinson papa.
-Mosd mond ki egybe.-biztatta Liam.
-Hú.-sóhajtott.-Jó, megpróbálóm.
Várakozva néztünk rá, felhúzta az orrát és látszólag nagyon koncentrált.
-Esztherházy.
Megtapsoltuk, a járókelők furcsán néztek ránk és ismét úgy éreztem, hogy valaki figyel, de nem foglalkoztam vele.
-Remek, ügyes vagy.
-Köszi nagyapa.-cuppantott a telefonba Louis.-Szia.
-Sziasztok.-köszönt el nevetve.
-Vegyük fel videóra!-pattant fel Liam.
Előkapta a telefonját, Harry pedig megismételte a majdnem tökéletes kimondott magyar szót. Liam feltöltötte twitter-re és a facebook oldalukra is, majd kifizettük a sütiket és haza indultunk. Már kezdett sötétedni, és a Direction ház elég messze van London belvárosától ezért fogtunk egy taxit és haza vitettük magunkat.

~Mark~

-Rohadt, szúrós szar!-másztam ki a bokrok mögül.

Leszedtem a pulcsimról a ráragadt szarságokat, belerúgtam a növénybe és elindultam. Az emberek nagyokat néztek, szinte beleláttam a fejükbe. Minek bujkál ez a gyerek egy bokorban?

Mer' olyan kedve van. 

Útközben a gatyámból és a pulcsimból szedegettem ki a megbújt ragadós darabokat, jó messze elhúztak gyalog az biztos, először megkajálnak a Nando's-ba aztán a kis sztárocskák benyalják az egész cukrászdát.

Beugrottam a kocsimba. A piros Volkswagen cabrio-t lecseréltem egy fekete terepjáróra, nem épp egy rejtőzködő autó, de jobb mint az a kis szar. 

A hazafelé vezető utat direkt a sztárpalánták utcája felé tettem meg, útközben elnevetgéltem a történteken, először az a nyomorék göndör gyerek szerencsétlenkedik valami hülye szó kimondásán, aztán a kicsike fullad meg majdnem. Pedig az nem lett volna túl jó, van még egy-két dolgom vele. Lassítottam a ház előtt és a napszemüvegem mögül kémleltem be, hatalmas ablakok, amelyek rálátást biztosítanak az ilyen jófej srácoknak mint én. Elvigyorodtam, amikor megláttam a kis csajt az egyik kölyök mellett. Nagyjából meg tudom különböztetni őket, van a szőke, az a sötét hajú arab, meg a göndör, a másik kettő ugyanúgy néz ki. 

Mielőtt feltűnést keltettem volna, elhajtottam. Holnap reggel itt leszek, és addig követem a kicsit amíg egyedül nem hagyják az őrangyalai. 

Otthon, ha lehet azt a koszfészket otthonnak hívni, Mia a tévé előtt ült és unottan kapcsolgatta. Nem tudom miért csövez még mindig nálam, világos, hogy nem érdekli azt a kölyköt, visszahúzhatna már őfelsége a saját kecójába. Kezd az idegeimre menni az állandó nyávogásával, ráadásul semmit nem tesz azért, hogy legyen okom itt tartani.

-Megvolt?-pillantott rám félszemmel.

-Ma nem.

Legyintett és onnastól magasról leszarta, hogy megérkeztem. A konyhában kikaptam egy üveg vizet a hűtőből majd eltűntem a szobám ajtaja mögött. Nagy nap lesz holnap, pihennem kell és fel kell készülnöm.

Olyan ez az egész, mint egy elcsépelt, borzasztó rossz kémfilm, csak én nem kémkedni akarok. Követnem kell, nehogy elszalasszam a lehetőséget. Ha egyedül marad, érkezik Mark, a jófiúnak hitt rossz fiú, és a kis Milly-nek se híre se hamva nem lesz. 

~Emily~

Kisajátítottam magamnak a "kádas" elnevezésű fürdőszobát. Ha nekem egyszer saját házam lesz, teljesen biztos, hogy zuhanyfülkék helyett az összes fürdőszobába kád lesz. Nincs is jobb annál, mint elmerülni a nyakig érő forró vízben. A telefonomból halkan szólt Selena Gomez-Love you like a love song-ja, becsuktam a szemem és halkan dúdolva hátradőltem. A zene egy pillanatra elhallgatott, hangos csipogás jelezte, hogy sms-em jött, majd újra felszólalt a zene. Megtöröltem a kezem egy törülközőbe és megnyitottam az üzenetet, egyetlen egy szó állt benne: Megbánod 

Nem hiszem. Sosem fogom azt megbánni, hogy tisztáztam a Harry körüli undorító pletykákat. A telefont hanyagul letettem és hagytam, hogy tovább szóljon a zene. 

20 percig csak áztattam magam, amikor kezdett elhűlni a víz, engedtem le belőle, és újabb adag forrót folyattam. Normálisan megmosakodtam, majd leengedtem a vizet és felvettem a "pizsamám". A lábamat beledugtam még egy régebben vásárolt puha, bojtos papucsba, és a telefonomat szorongatva kiléptem a fürdőszobából. A fiúk még utoljára, alsógatyában kifosztották a hűtőt, vagyis, Niall kifosztotta a hűtőt, a többiek beszélgettek. Louis egy répát rágcsált, Harry kakaót ivott, Liam pedig csak ült és folyamatosan beszélt. Hiányzott mellőlük Zayn, de tudtam, hogy ha nincs itt, az azt jelenti, hogy kibékültek Perrie-vel. Mosolyogva ültem fel a pultra, Harry vállára hajtottam a fejem és hátulról átöleltem.

-Éhes vagy?-fordult felém.-Csinálok neked valamit ha szeretnéd.

Megráztam a fejem és puszit nyomtam az arcára. Csoda lenne ha még férne valami a gyomromba.

-Ilyen lehetőséget elszalasztani.-rázta a szőke fejét Niall.

-Hát, nekem sose ajánlja fel, hogy csinál kaját.-morgolódott Louis.

-Ez nem igaz! Szoktam neked csinálni sajtos tésztát! 

-Akkor ha én kérem, és nem ajánlod fel!

-Örülj neki, hogy csinál!-nevetett fel Liam.-Szerintem én lefekszem.

-Mi is.-bólogattak egyszerre.

Félelmetes...

Először Liam, majd Niall lépett le, hárman maradtunk, nem sokkal Niall után viszont Loui is bejelentette, hogy "megerőszakolja az ágyát". Ajajj...

-Gyere.-mosolygott rám Harry és leemelt a pultról. 

A kezét fogva lépdeltem fel utána a lépcsőn. Behúzta a sötétítőt és ledőlt az ágyára. Kitárt karokkal nagyokat pislogott rám, óvatosan leültem és hozzábújtam.

-Alszol velem, ugye?

-Nem is tudom.-piszkáltam meg a fürtjeit.-Ki kéne pihenned magad holnapra.

-Csak alszunk, megígérem.

-Rendben.-adtam be a derekam.

Tulajdonképpen, akkor is vele aludtam volna ha nem kérdezi meg. 

Bebújtam mellé, felhúzta magunkon a takarót és a karjaiba zárt. A hajam simogatta és beszélt hozzám, nem tudom pontosan miről, az elején még elkezdte mondani, az "Emlékszel amikor..." kezdetű történeteket rólunk, de nem tudtam rá végig figyelni. A szemeim lassan lecsukódtak és a megnyugtató, mély hangjára álomba szenderültem.

46.rész Események...

Sziasztok! :)
Ezzel a résszel, most nem igazán vagyok megelégedve:/ nem nagyon volt ötletem, de végül kihoztam valamit magamból, ígérem, hogy a következő részek jobbak lesznek. :)
Ééés, tavaszi szünet!! *-* 
Pihenjétek ki magatokat, és ne feledjétek, bármennyire is hideg van, és nem túl tavaszias az időjárás de nemsokára itt a nyár.
Még egy fontos közlendőm lenne utána abbahagyom a rizsázást. Elkészült az új blogom, bár még csak a kinézet, és azon is fogok alakítgatni. Szeretném, ha kommentben leírnátok, hogy a fejléc és a cím alapján, szerintetek miről fog szólni a történet. :3 KATT

Jó pihenést, sok puszi: Nessa xx

-Harry! Megtennéd, hogy a dalra figyelsz?!-hallgatott el a zene és a helyét Paul hangja váltotta fel.
-Hogyne.-dünnyögte, majd felém fordult és egy kacér mosollyal nézett rám.
-Megköszönném.
Újra játszani kezdtek, felcsendültek a One Thing első akkordjai, én pedig kicsire összehúzva magam, az egyik ülőhelyről figyeltem a fiúk arcát. Niall néha összevigyorgott Louis-val, Zayn éneklés közben Liamet bökdöste, míg Harry azzal foglalta el magát, hogy felhívja magára Louis figyelmét.
-Srácok!-üvöltötte túl a zenét Paul.-Nyugodjatok már le!
-Pisilni kell.-nyöszörgött összeszorított lábakkal a szöszi.
A menedzserük morcosan legyintett, mire a srácok a színpad különböző pontjain szétszóródtak, Niall pedig elrohant a vécére.
-Nem értem miért kiabál Paul.-dőltem neki Harry vállának, aki éppen akkor huppant le mellém az egyik székbe.-A színpadon és hülyéskedni fogtok.
-Most sem tévedtél.-fogta meg a kezem.-Ugye eljössz holnap?
-Persze.-bólintottam nagyot.
-Lesz utána egy after party is.
-Oké.-nyújtózkodtam.
-Harry! Emily!
Egyszerre fordultunk Paul felé, aki egy újságot szorongatva nagy léptekkel közeledett felénk.
-Ezt te nyilatkoztad?-dobta le a combomra az újságot.
Fellapoztam és olvasni kezdtem a cikket.

Emily Stewart kitálal

Hetek óta cikkeznek az újságok, és az internet is tele van, Harry Styles állítólagos nőügyeivel. Ideje tisztázni mindent, a dologról Emily, Harry egyik "áldozata" nyilatkozott nekünk, önszántából.

-Harry fülig szerelmes volt Miába, Holmes Chapelben voltunk amikor megtudtam, hogy barátnője van. Amikor hazamentünk megismerkedtem Miával, sajnos az ismerkedésünk nem volt éppen kedves, mert egy beszólást tett Niall-re, én pedig a hajába kentem a tejszínhabot. Harry megharagudott rám emiatt, jól összevesztünk, de nemsokkal utána ki is békültünk. Ez az egész pletykálás abból indult ki, hogy Mia azt nyilatkozta: megcsalta velem Harry. Pedig ez nem igaz, milliószor elmondtuk már mindketten, hogy teljesen ártatlan dolog miatt aludtam vele.

-Tehát,azt mondod,ennek a lánynak egy szava sem igaz?
-Amit Hazzáról mondott nem. Harry nem szórakozik a lányokkal,nem vagyok az áldozata, és nem csalta meg velem Miát. Arról nem tudok, hogy az igaza-e ami utána történt köztük. De mi akkor nem voltunk együtt, és tényleg csak azért aludtam vele, mert félek a vihartól. Lehet, hogy ez gyerekes, de esküszöm ez az igazság. Véletlenül találkoztunk a konyhában, ha nem hív akkor bementem volna Niall-höz, vagy bármelyik másik fiúhoz. Kérdezze meg őket, nagyon szoros a kapcsolatunk, ők olyanok mint a testvéreim.
-Azt nem tudod miért szakítottak,és ki szakított kivel?
-Fogalmam sincs.Annyit tudok,hogy Harry szakított Miával.
-Amelia azt állította,hogy ez fordítva volt.
-Én Harry-nek hiszek...
Megmutattuk Emily-nek, a minap kikerült újságcikket róla, és Harry-ről, ám a lány nem volt hajlandó nyilatkozni róla, minden kérdést elutasított.
-Harry nem csinált semmi olyat, amit Mia állít.
Még egy kérdés erejéig, sikerült feltartani, őt.
-Harry, a menedzser, vagy esetleg a fiúk bármelyike kért meg, hogy beszélj nekünk erről?
-Nem tudják, hogy itt vagyok. 
Kiderült azóta, hogy Emily és Harry egy párt alkotnak, amit az énekes büszkén felvállal. Ha igaz amit a barátnő állít, Harry egyáltalán nem rossz fiú. Kíváncsian várjuk, mit reagál erre Amelia.

A cikk végére értem, büszke voltam magamra, hogy megtettem amit meg kellett. Visszaadtam Paul-nak az újságot, és büszkén néztem fel a szemébe.
-Igen. 
Én is furcsálltam, hogy nem ferdítették el a dolgot. Harry kivette Paul kezéből az újságot, és a fényképeinkkel tarkított cikket kezdte olvasni.
-Rendben.-bólintott ellágyulva Paul.-Köszönjük.
Valami olyat tett, amin én magam is meglepődtem. Összeborzolta a hajam.
Mosolyogva szedtem rendbe a kusza tincseim és rámosolyogtam.
Harry ledobta maga mellé az újságot, kézen fogott és felhúzott. Követtem, nem tudtam, hogy haragszik-e, ezért nem szóltam semmit, hangtalanul követtem a színpad háta mögé, a backstage-be.
-Haragszol?-haraptam az ajkamba, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.
-Hogy haragudnék?-lépett közelebb, és a fülem mögé tűrt egy tincset.-Köszönöm.
Szorosan átölelt, arcát a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzett. Fejemet a vállára hajtottam, nem tudom meddig álltunk ott ölelkezve, olyan volt, mintha megállt volna az idő és csak mi léteznénk.
Nem szóltam neki az sms-ről amit Miától kaptam, azóta nem küldött, és talán rájött, hogy nem félek tőle.
Az állam alá nyúlt, felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Egy hevesebb mozdulattal az ajtónak nyomott és halkan belenyögött a csókba, majd amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan távolodott el és megrázta göndör fürtjeit.
-Menjünk ki!-húzta végig a nyelvét rózsaszín ajkain.
Bólintottam, kezemet az övébe csúsztattam és kimentünk.
Louis a nyakamba ugrott, kis híján felborított, de Harry-nek köszönhetően talpon maradtam. Kaptam egy cuppanós puszit az arcomra, majd visszamentem a helyemre, és csendben figyeltem a próbát.

~Mia~

Dühösen vágtam be magam mögött az ajtót, Mark a konyhában ült és a hűtőben turkált amikor bevágtattam és ledobtam a konyhaasztalra az újságot. 

Egy sörrel a kezében nekidőlt a konyhapultnak és röhögve lapozta fel.

-Végre!-nevetett.-Mit hittél? Hogy majd kussolni fog mert kapott egy sms-t? Szerintem tudja, hogy tőled volt. 

-Azt csinálsz vele amit akarsz.-böktem ki.

Szélese elvigyorodott, nem akartam tudni a mocskos gondolatait.

-Akkor én lelépek.-lökte el magát a pultról.-Megfigyelem a kicsikét.

Legyintettem és ott hagytam a konyhában. Leszarom mit csinál azzal a kis hülyével.

~Mark~

Egy napszemüveget toltam az orromra, felhúztam a tetőt a kocsimon, és útnak indultam vele. Először a kis csávók házát vettem célba, az összes kocsi a helyén volt, viszont mozgást, vagy bármi jelt, hogy otthon vannak, nem vettem észre. A nagy felhajtás miatt, a holnap koncertjük miatt a 02-ben, tudtam, hogy valószínűleg hol vannak és mit csinálnak, így tovább hajtottam.

Leállítottam az autóm egy parkolóban, és onnan figyeltem, hogy mikor szándékoznak kijönni. Fél 3-volt, meddig tarthat egy próba? 

Szerencsére nem kellett túl sokat ott dekkolnom a kocsiban, fél 4-kor nagy röhögés közepette megjelentek, és gyalog, kapucnival a fejükön indultak el. Amint egyedül hagyják a kis csajt, nem fog így nevetgélni.

Jócskán lemaradva tőlük, elindultam és lassan követtem őket. Többen rám dudáltak, de egy beintéssel elintéztem a dolgot és higgadt maradtam. Láttam, ahogyan bemennek egy Nandos-ba, ismét leállítottam az autót, kiszálltam, és az ajtó előtt lézengtem. Feltűnés nélkül léptem be, a napszemüveget és a kapucnit nem vettem le, rendeltem egy kólát, és a kajálda másik végében leültem.

Nem figyeltek rám, én viszont a napszemüvegem mögül tökéletesen ráláttam mindenkire.

~Emily~

Úgy éreztem figyelnek, lenyeltem a falatot, és hátrafordultam. Egy nőn és a kisgyerekén kívül egy napszemüveges ürge ücsörgött egy kólával jó messze tőlünk, megrántottam a vállam és visszafordultam a többiekhez. Kezdek paranoiás lenni. 

Louis és Harry egymást szórakoztatták az üdítőhöz kapott szívószállal, Niall elfoglalta magát a rengeteg csirkecomb elpusztításával, Liam próbált rendet teremteni, míg Zayn csak elgondolkozva turkálta a kaját.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Tessék?-kapta fel a fejét.

-Jól vagy?-vontam össze a szemöldököm és az arcát fürkésztem.

-Aha.-hajtotta le a fejét.

Hosszan kifújtam a levegőt. Van valami baja, de ha kérdezősködök nem fogja elmondani, nehezen nyílik meg.

-Összevesztünk Perrie-vel.-szólalt meg halkan.-Nem jön el holnap.
-Mi történt?
-Pletykák.-harapdálta idegesen az ajkát.
-Zayn, menj el hozzá, és mond el, hogy nem igaz semmi. Hinni fog neked.
-Úgy gondolod?-emelte rám a hatalmas barna szemeit.
Bólintottam és halványan rámosolyogtam. Felkapta a tatyóját, és hirtelen felállt.
-Hova mész?-nézett rá nagyra nyílt szemekkel Niall.
-Perrie-hez.-túrt a hajába.-Van egy kis dolgom.
-Itthon alszol?-nevetett rá Harry.
-Nem tudom.-vigyorogtak össze, majd Zayn mindenkivel pacsizott, nyomott egy puszit a fejem tetejére és egy köszönöm-öt suttogva kiviharzott.

~Zayn~

A hazaút egy részét futva tettem meg, de nem igazán szándékoztam London belvárosából teljesen hazáig rohanni, ezért fogtam egy taxit és hazavitettem magam. Ledobtam az izzadt göncökkel teli táskát és a nadrágom zsebeit kiforgatva, végre megtaláltam a lakáskulcsot. Nem túlzok, ha azt mondom, még soha nem siettem ennyire sehová. Felcaplattam a szobámba, válogatás nélkül előkaptam egy tiszta, fekete nadrágot, hozzá pedig egy fehér inget. Pofátlanság lenne melegítőben vagy izzadtan beállítani hozzá.

A táskámból az izzadt ruhákat a szennyes tartóba dobáltam, majd amit viseltem is melléjük küldtem és megnyitottam a vizet. Megmostam a hajam, és gyorsan megmosakodtam. Vizesen léptem ki, egy törülközőt tekertem a derekam köré, egy másikkal pedig a hajamat dörzsölgettem.

Szárazra töröltem magam, felkaptam egy tiszta boxert és egy készlet fésűvel, meg a hajszárítómmal felszerelkezve kiléptem a szobámba, és az egész alakos tükör előtt igyekeztem megszárítani a hajam. Miután teljesen megszáradt, felöltöztem. Úgy néztem ki, mint amikor díjátadóra, vagy valami fontos eseményre megyünk, csak éppen nyakkendőt nem kötöttem, részben azért, mert bénán tudom megkötni. Kipakoltam a hajlakkot, hajzselét, és gondosan, minden tincsemre ügyelve megcsináltam a hajam. Elégedetten néztem meg magam, a lezserebb hatásért feltűrtem az ingem a könyökömig, majd egy tiszta, fekete Supra cipőt húztam a lábamra, felkaptam a kabátom és a kocsikulcsomat dobálva, bezártam az ajtót. Útközben megálltam virágot venni, így egy csokor rózsával felszerelkezve, enyhébb gyomorideggel tettem meg az utat Perrie-hez.

Mielőtt kiszálltam volna, megnéztem magam a visszapillantó tükörben, majd becsaptam az ajtót, és felvonszoltam magam a lépcsőn. Félve nyomtam meg a csengőt, és vártam, hogy ajtót nyisson. 

Már feladtam a reményt, amikor halk lépteket hallottam bentről, majd kattant a zár, és szembetaláltam magam vele. Szép szemeiben düh csillant, és be akarta vágni előttem az ajtót, de az utolsó pillanatban oda tettem a lábam.

-Hallgass meg!

Vonakodva, de kinyitotta az ajtót és arrébb állt. Míg beléptem, volt időm végig mérni. Haja a vállára omlott, szürke melegítőt és egy mintás, fehér pólót viselt, szemei kissé pirosak voltak. 

-Ülj le!-intett a kanapé felé.

Esetlenül nyomtam a kezébe a rózsákat, majd egy puszit nyomtam a puha arcára.

Szótlanul leültem, egy ideig a kezemet bámultam, majd ráemeltem a tekintetem.

-Te is tudod, milyenek a riporterek...-kezdtem nagyot nyelve.

A virágot egy vázába tette, és leült velem szembe. 

-Zayn, a képeken te vagy, egy másik lánnyal.

-Én vagyok.-bólintottam, majd előhalásztam a telefonom.-És nem egy másik lánnyal, hanem veled.

Az orra alá nyomtam a telefont, amire letöltöttem a még régebben rólunk készült képeket. 

Arcán fokozatosan megjelent a felismerés, egyszerre láttam rajta düh-t és megkönnyebbülést.

-Photoshop...-nyögte majd arcát a tenyerébe ejtette.-De egy hülye vagyok.

Felálltam és leültem mellé, nem húzódott el, a vállamra hajtotta a fejét és szorosan magához ölelt.

-Sajnálom, Zayn. Meg kellett volna hallgatnom téged.

Közelebb vontam magamhoz, és puszit adtam a hibátlan, rózsaszín ajkaira.

Mosolyogva hallgattam, ahogyan magában pufogva lehordta az összes újságírót. Ritka alkalmak egyike, amikor Pezz csúnyán beszél.

Kisimítottam az arcából a haját, felemeltem a fejét és egy csókkal belé fojtottam a szót.

Karjai a nyakam köré fonódtak, megemeltem és az ölembe ültettem. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.

-Jól nézel ki.-húzódott el és végig mért.

-Te is.-tértem át a nyakára.

Halkan dünnyögött valamit, ujjaimmal a pólója szélénél babráltam, halkan kuncogott, amikor becsúszott alá a kezem és végig simítottam a lapos hasán.

-Itt maradsz?-suttogta.

-Szeretnéd?-emeltem fel a fejem.

Elpirulva bólintott, végig simítottam az arcán és újból megcsókoltam. Egyre hevesebbek lettünk, lassan kigombolta az ingem, majd lefejtette rólam. Engedelmesen hagytam, hogy ő irányítson.

Hirtelen kiugrott az ölemből, az ajtóhoz sietett és elfordította a kulcsot a zárban, elővettem a zsebemből a telefonom, és küldtem egy sms-t Liamnek, hogy nem alszom otthon. Perrie hosszú ujjai kivették a kezemből a telefont, hanyagul ledobta a kanapéra és az ölembe ült.

Forró csókokkal borítottam be az arcát, idegesített, hogy rajtam már nincsen póló, de az ő felsőtestét még mindig eltakarja előlem az a vékony anyag. Az arcom megvonaglott, amikor áthúzta a fején és a nappali másik felébe dobta, minden amit eddig nem láttam, most elém tárult, és még jobban beindította a fantáziám.