47.rész A magyar nyelv nehézségei

Bonjour! :D

Először is, szeretném megköszönni a 69, rendszeres olvasót! Úgy érzem, Harry velünk van. :'D 

Nem tudom mit mondhatnék még, mindent köszönök! :) Furcsa, hogy már csak 3 rész és az epilógus, nem füllik a fogam hozzá, hogy befejezzem ezt a blogom. :/ 

Nem is húzom tovább az időtöket, élvezzétek még ki a tavaszi szünetet! :) 

Puszi: Nessa xx.

~Emily~

Az ürge még mindig ott ült az asztalnál, folyamatosan éreztem magamon a pillantását és ez kezdett az idegeimre menni. Fontolóra vettem, hogy megfordulok és a középső ujjammal kifejezem a nem tetszésemet. A kapucni alól is jól látszott, hogy rövid, barna haja van, és még bent sem vette le a napszemüveget. Furcsán ismerős volt, de nem bámultam túl sokáig, ezért nem tudtam rájönni ki ez és miért néz ennyire.

Visszafordultam a fiúkhoz és elkortyolgattam a kólámat, próbáltam nem figyelni arra, hogy még mindig néz. 

-Eszünk egy sütit?-emelte fel a fejét Niall.

Bár előtte még mindig ott volt két nagy csirkecomb, neki már a következőn járt az esze.

-Eszünk, ha azt is elpusztítod.-mutatott a tányérjára Liam.

-Kételkedsz bennem?

-Ismerünk, Niall.-veregette meg a vállát Harry.-Gondolkozz el azon inkább, hogy mennyi sütit kérsz.

-Vegyük meg neki az egész cukrászdát.-horkantott fel cseppet sem diszkréten Louis.

Niall nagy szemekkel bámult rá, majd Louis keresztül mászott rajtam és leült a szöszi fiú mellé.

-Tudod, hogy szeretlek.-ölelgette és puszit nyomott az arcára.

Elmosolyodtam és ismét ittam egy kortyot a kólából.

Körülbelül 5 perc alatt Niall eltüntetett a tányérjáról mindent. Fizettünk, és gyalog indultunk egy cukrászda keresésére. Az út nem ment zökkenőmentesen, többször megállítottak minket közös képért, csúnya pillantásokat kaptam, de Harry kitartóan szorongatta a kezem és a derekamat átölelve sétáltunk. Nem éreztem úgy, hogy bármi okom lenne a bűntudatra, elvégre, nem csinálok semmi rosszat azzal, hogy a barátnője vagyok. A tarkóm bizseregni kezdett, hátra pillantottam, de nem láttam senkit. Megráztam a fejem és neki dőltem Harry vállának.

-Szerintetek lesz répás fagyi?-fordult meg csillogó szemekkel Louis.

Elfintorodtam, de nem mutattam ki, mennyire nem szívesen kóstolnám meg a répás fagyit.

-Biztos, hogy lesz.-terelte tovább Liam.

Nem igazán figyeltem merre megyünk, Harry kezét fogtam, és leginkább a lábát figyeltem, ami kétszer akkora mint az enyém, de mégis lépést tudok vele tartani. 

Kezem eltűnt az övében, szerettem ránézni, végre úgy fogom a kezét, ahogyan akarom, végre akkor csókolom meg, amikor kedvem szottyan hozzá, és nem kell attól félnem, mikor történik megint valami rossz, és mikor kötök ki egy kórház intenzív osztályán vérveszteséggel. Hirtelen álltunk meg, nem figyeltem eléggé, ezért Niall hátának ütköztem.

-Bocsi.-nevettem rá.

Kaptam egy aranyos mosolyt, majd arrébb lépett és válogatni kezdett a sütik között. Direkt nem mentünk közelebb, a pultos lány is csak nagy szemekkel nézett rá. 

-Kettő olyat.-mutatott egy habos sütire.-Egy csokisat, három puncsost, egy gesztenyéset, az milyen? 

Összevont szemöldökkel nézett egy csíkos tetejű sütire. A lány furcsa kiejtéssel beszélt, és valami olyat mondott amiről egyikünk sem tudott semmit.

-Eszterházy. 

-Micsoda?-rázta a fejét és felhúzott orral méregette.

-Én azt tudom!-ugrándozott Louis.-Nagyapával ettünk olyat, Magyarországról van!

-Biztos.-vonta meg a vállát a szőkeség.-Abból is kérek kettőt.

-Más valamit?-tette le egy hatalmas tányérra a sütiket.

-Mentolos fagyit, öt gombóccal, de azt csak a sütik után.

Megfogta a külön tálcáját amire kiszedte a lány a sütiket, és toporogva várta, hogy mi is válasszunk. Mindenki meg akarta kóstolni a furcsa nevű sütit, és a neve kimondása helyett, csak ráböktünk. Én bőven megelégedtem azzal az egy szelettel, a többiek viszont legalább három féléből választottak, végül leültünk kint egy üres asztalnál. Liam előkapta a telefonját és mielőtt enni kezdtünk volna, lefényképezte a magyar sütit és feltöltötte twitter-re.

-Mikor voltál te Magyarországon, Louis?-vonta össze a szemöldökét Harry.

-4 éves koromban, nagyapával voltunk Budapesten. De ezt már mondtam, ne mond, hogy nem emlékszel rá mert megsértődök.
-Most, hogy mondod!
Elfojtottam egy mosolyt és a számba tettem egy falatot, finom volt, nem az a tipikus angol teasütemény.
-Ezt tök jó.-bökött rá a villájával Niall.
-Szerintem is.-bólogattak egyszerre.
Néha még meglepődöm ezen...
Mire én eltüntettem azt az egy szeletet, Niall már végzett az összessel és bement a fagyijáért.
-Figyelj.-sóhajtott Louis.-Hívjuk fel nagyapát, ő ki tudja mondani.-halászta elő a telefonját.
-Estherhouse-szerencsétlenkedett Harry.
Liam nevetve hátradőlt a széken és tovább falatozta a sütijét, míg én Louis telefonbeszélgetésére figyeltem.
-Na, ki hangosítalak.-beszélt.
Nyomkodott valamit a telefonján majd mi is hallottuk Keith hangját.
-Figyeljetek srácok. Esz-ter-há-zy.
-Esz.-bandzsított Harry amitől ismét elkapott a nevetés.-Ther.
-Nem, Harry.-nevetett a telefonba Louis nagypapája. -Esz-ter.
-Esz-ther.
Leszaladt a torkomon a kis falat süti, fulladozni kezdtem, egyszerre néztek rám nagyra nyílt szemekkel, először Liam pattant fel, ő berohant, Harry pedig mögém lépett, lenyomta a fejem a térdem közé és úgy, hogy ne fájjon, ütögetni kezdte a hátam.
Liam húzott fel, a kezembe nyomott egy pohár vizet, én pedig félig fulladozva, félig nevetve megittam.
-Jól vagy?-meredtek rám mindannyian.
-Mi történt?-jött a telefonból.
-Milly majdnem meghalt.-pánikolt Lou.
-Jól vagyok.-nevettem.
-Kérsz egy kis fagyit?-nyomta az orrom alá a fagyiját Niall.-Amúgy, min nevettél?
-Harry szeretne magyarul beszélni.-kacarászott Louis.
-De már majdnem megvan.-huppant le mellém a göndör.-Eszther.
-Ter.-hangzott fel a telefonból.
-De nekem az ther! Nem bírom máshogy kimondani!
-Jó.-sóhajtott Tomlinson papa.-Most jön a másik fele, há.
-Micsoda?-ráncolta a szemöldökét.-Nincs is ilyen betű!
-Magyarországon van!-szállt vele vitába Louis.
-Szerintem addig ne egyél, míg ő ezt gyakorolja.-nevettem rá a szöszi fiúra.
-De megolvad.-húzta el a száját.
-Niall, várj egy kicsit.-csitította Liam.
-Hau.-grimaszolt.-Nem megy!
-Menni fog az!-biztatta.-Há.
-Hau, ha, há! Kimondtam!-pattant fel és Louis-val az oldalán öt másodperces örömtáncot jártak
Niall hátra hajtotta a fejét és a hasát fogva nevetett. Még szerencse, hogy nem evett közben, lenyelte volna a kanalat.
-Ügyes vagy, most a vége, zy.
-Thing.
-Semmi köze hozzá.-nevetett fel.-Zy.
-Mondj egy olyan szót amibe van ilyen betű!
-A magyar abc-ben van. Gyerünk, az előbb is kimondtad.
-Jó.-dünnyögött.-De ott az Y-t sem így mondják.
-Ne hisztizz már!-bökte meg Louis.
-Záj.
-Majdnem. Az Y-t ne úgy mond, próbáld úgy, ahogyan én mondom.
-Oké.-sóhajtott.-Zy.
-Ez az!-borult a nyakába Louis.
Cuppanós puszit nyomtam az arcára, megtapsoltuk, még a telefon másik végéről is tapsolt Tomlinson papa.
-Mosd mond ki egybe.-biztatta Liam.
-Hú.-sóhajtott.-Jó, megpróbálóm.
Várakozva néztünk rá, felhúzta az orrát és látszólag nagyon koncentrált.
-Esztherházy.
Megtapsoltuk, a járókelők furcsán néztek ránk és ismét úgy éreztem, hogy valaki figyel, de nem foglalkoztam vele.
-Remek, ügyes vagy.
-Köszi nagyapa.-cuppantott a telefonba Louis.-Szia.
-Sziasztok.-köszönt el nevetve.
-Vegyük fel videóra!-pattant fel Liam.
Előkapta a telefonját, Harry pedig megismételte a majdnem tökéletes kimondott magyar szót. Liam feltöltötte twitter-re és a facebook oldalukra is, majd kifizettük a sütiket és haza indultunk. Már kezdett sötétedni, és a Direction ház elég messze van London belvárosától ezért fogtunk egy taxit és haza vitettük magunkat.

~Mark~

-Rohadt, szúrós szar!-másztam ki a bokrok mögül.

Leszedtem a pulcsimról a ráragadt szarságokat, belerúgtam a növénybe és elindultam. Az emberek nagyokat néztek, szinte beleláttam a fejükbe. Minek bujkál ez a gyerek egy bokorban?

Mer' olyan kedve van. 

Útközben a gatyámból és a pulcsimból szedegettem ki a megbújt ragadós darabokat, jó messze elhúztak gyalog az biztos, először megkajálnak a Nando's-ba aztán a kis sztárocskák benyalják az egész cukrászdát.

Beugrottam a kocsimba. A piros Volkswagen cabrio-t lecseréltem egy fekete terepjáróra, nem épp egy rejtőzködő autó, de jobb mint az a kis szar. 

A hazafelé vezető utat direkt a sztárpalánták utcája felé tettem meg, útközben elnevetgéltem a történteken, először az a nyomorék göndör gyerek szerencsétlenkedik valami hülye szó kimondásán, aztán a kicsike fullad meg majdnem. Pedig az nem lett volna túl jó, van még egy-két dolgom vele. Lassítottam a ház előtt és a napszemüvegem mögül kémleltem be, hatalmas ablakok, amelyek rálátást biztosítanak az ilyen jófej srácoknak mint én. Elvigyorodtam, amikor megláttam a kis csajt az egyik kölyök mellett. Nagyjából meg tudom különböztetni őket, van a szőke, az a sötét hajú arab, meg a göndör, a másik kettő ugyanúgy néz ki. 

Mielőtt feltűnést keltettem volna, elhajtottam. Holnap reggel itt leszek, és addig követem a kicsit amíg egyedül nem hagyják az őrangyalai. 

Otthon, ha lehet azt a koszfészket otthonnak hívni, Mia a tévé előtt ült és unottan kapcsolgatta. Nem tudom miért csövez még mindig nálam, világos, hogy nem érdekli azt a kölyköt, visszahúzhatna már őfelsége a saját kecójába. Kezd az idegeimre menni az állandó nyávogásával, ráadásul semmit nem tesz azért, hogy legyen okom itt tartani.

-Megvolt?-pillantott rám félszemmel.

-Ma nem.

Legyintett és onnastól magasról leszarta, hogy megérkeztem. A konyhában kikaptam egy üveg vizet a hűtőből majd eltűntem a szobám ajtaja mögött. Nagy nap lesz holnap, pihennem kell és fel kell készülnöm.

Olyan ez az egész, mint egy elcsépelt, borzasztó rossz kémfilm, csak én nem kémkedni akarok. Követnem kell, nehogy elszalasszam a lehetőséget. Ha egyedül marad, érkezik Mark, a jófiúnak hitt rossz fiú, és a kis Milly-nek se híre se hamva nem lesz. 

~Emily~

Kisajátítottam magamnak a "kádas" elnevezésű fürdőszobát. Ha nekem egyszer saját házam lesz, teljesen biztos, hogy zuhanyfülkék helyett az összes fürdőszobába kád lesz. Nincs is jobb annál, mint elmerülni a nyakig érő forró vízben. A telefonomból halkan szólt Selena Gomez-Love you like a love song-ja, becsuktam a szemem és halkan dúdolva hátradőltem. A zene egy pillanatra elhallgatott, hangos csipogás jelezte, hogy sms-em jött, majd újra felszólalt a zene. Megtöröltem a kezem egy törülközőbe és megnyitottam az üzenetet, egyetlen egy szó állt benne: Megbánod 

Nem hiszem. Sosem fogom azt megbánni, hogy tisztáztam a Harry körüli undorító pletykákat. A telefont hanyagul letettem és hagytam, hogy tovább szóljon a zene. 

20 percig csak áztattam magam, amikor kezdett elhűlni a víz, engedtem le belőle, és újabb adag forrót folyattam. Normálisan megmosakodtam, majd leengedtem a vizet és felvettem a "pizsamám". A lábamat beledugtam még egy régebben vásárolt puha, bojtos papucsba, és a telefonomat szorongatva kiléptem a fürdőszobából. A fiúk még utoljára, alsógatyában kifosztották a hűtőt, vagyis, Niall kifosztotta a hűtőt, a többiek beszélgettek. Louis egy répát rágcsált, Harry kakaót ivott, Liam pedig csak ült és folyamatosan beszélt. Hiányzott mellőlük Zayn, de tudtam, hogy ha nincs itt, az azt jelenti, hogy kibékültek Perrie-vel. Mosolyogva ültem fel a pultra, Harry vállára hajtottam a fejem és hátulról átöleltem.

-Éhes vagy?-fordult felém.-Csinálok neked valamit ha szeretnéd.

Megráztam a fejem és puszit nyomtam az arcára. Csoda lenne ha még férne valami a gyomromba.

-Ilyen lehetőséget elszalasztani.-rázta a szőke fejét Niall.

-Hát, nekem sose ajánlja fel, hogy csinál kaját.-morgolódott Louis.

-Ez nem igaz! Szoktam neked csinálni sajtos tésztát! 

-Akkor ha én kérem, és nem ajánlod fel!

-Örülj neki, hogy csinál!-nevetett fel Liam.-Szerintem én lefekszem.

-Mi is.-bólogattak egyszerre.

Félelmetes...

Először Liam, majd Niall lépett le, hárman maradtunk, nem sokkal Niall után viszont Loui is bejelentette, hogy "megerőszakolja az ágyát". Ajajj...

-Gyere.-mosolygott rám Harry és leemelt a pultról. 

A kezét fogva lépdeltem fel utána a lépcsőn. Behúzta a sötétítőt és ledőlt az ágyára. Kitárt karokkal nagyokat pislogott rám, óvatosan leültem és hozzábújtam.

-Alszol velem, ugye?

-Nem is tudom.-piszkáltam meg a fürtjeit.-Ki kéne pihenned magad holnapra.

-Csak alszunk, megígérem.

-Rendben.-adtam be a derekam.

Tulajdonképpen, akkor is vele aludtam volna ha nem kérdezi meg. 

Bebújtam mellé, felhúzta magunkon a takarót és a karjaiba zárt. A hajam simogatta és beszélt hozzám, nem tudom pontosan miről, az elején még elkezdte mondani, az "Emlékszel amikor..." kezdetű történeteket rólunk, de nem tudtam rá végig figyelni. A szemeim lassan lecsukódtak és a megnyugtató, mély hangjára álomba szenderültem.

46.rész Események...

Sziasztok! :)
Ezzel a résszel, most nem igazán vagyok megelégedve:/ nem nagyon volt ötletem, de végül kihoztam valamit magamból, ígérem, hogy a következő részek jobbak lesznek. :)
Ééés, tavaszi szünet!! *-* 
Pihenjétek ki magatokat, és ne feledjétek, bármennyire is hideg van, és nem túl tavaszias az időjárás de nemsokára itt a nyár.
Még egy fontos közlendőm lenne utána abbahagyom a rizsázást. Elkészült az új blogom, bár még csak a kinézet, és azon is fogok alakítgatni. Szeretném, ha kommentben leírnátok, hogy a fejléc és a cím alapján, szerintetek miről fog szólni a történet. :3 KATT

Jó pihenést, sok puszi: Nessa xx

-Harry! Megtennéd, hogy a dalra figyelsz?!-hallgatott el a zene és a helyét Paul hangja váltotta fel.
-Hogyne.-dünnyögte, majd felém fordult és egy kacér mosollyal nézett rám.
-Megköszönném.
Újra játszani kezdtek, felcsendültek a One Thing első akkordjai, én pedig kicsire összehúzva magam, az egyik ülőhelyről figyeltem a fiúk arcát. Niall néha összevigyorgott Louis-val, Zayn éneklés közben Liamet bökdöste, míg Harry azzal foglalta el magát, hogy felhívja magára Louis figyelmét.
-Srácok!-üvöltötte túl a zenét Paul.-Nyugodjatok már le!
-Pisilni kell.-nyöszörgött összeszorított lábakkal a szöszi.
A menedzserük morcosan legyintett, mire a srácok a színpad különböző pontjain szétszóródtak, Niall pedig elrohant a vécére.
-Nem értem miért kiabál Paul.-dőltem neki Harry vállának, aki éppen akkor huppant le mellém az egyik székbe.-A színpadon és hülyéskedni fogtok.
-Most sem tévedtél.-fogta meg a kezem.-Ugye eljössz holnap?
-Persze.-bólintottam nagyot.
-Lesz utána egy after party is.
-Oké.-nyújtózkodtam.
-Harry! Emily!
Egyszerre fordultunk Paul felé, aki egy újságot szorongatva nagy léptekkel közeledett felénk.
-Ezt te nyilatkoztad?-dobta le a combomra az újságot.
Fellapoztam és olvasni kezdtem a cikket.

Emily Stewart kitálal

Hetek óta cikkeznek az újságok, és az internet is tele van, Harry Styles állítólagos nőügyeivel. Ideje tisztázni mindent, a dologról Emily, Harry egyik "áldozata" nyilatkozott nekünk, önszántából.

-Harry fülig szerelmes volt Miába, Holmes Chapelben voltunk amikor megtudtam, hogy barátnője van. Amikor hazamentünk megismerkedtem Miával, sajnos az ismerkedésünk nem volt éppen kedves, mert egy beszólást tett Niall-re, én pedig a hajába kentem a tejszínhabot. Harry megharagudott rám emiatt, jól összevesztünk, de nemsokkal utána ki is békültünk. Ez az egész pletykálás abból indult ki, hogy Mia azt nyilatkozta: megcsalta velem Harry. Pedig ez nem igaz, milliószor elmondtuk már mindketten, hogy teljesen ártatlan dolog miatt aludtam vele.

-Tehát,azt mondod,ennek a lánynak egy szava sem igaz?
-Amit Hazzáról mondott nem. Harry nem szórakozik a lányokkal,nem vagyok az áldozata, és nem csalta meg velem Miát. Arról nem tudok, hogy az igaza-e ami utána történt köztük. De mi akkor nem voltunk együtt, és tényleg csak azért aludtam vele, mert félek a vihartól. Lehet, hogy ez gyerekes, de esküszöm ez az igazság. Véletlenül találkoztunk a konyhában, ha nem hív akkor bementem volna Niall-höz, vagy bármelyik másik fiúhoz. Kérdezze meg őket, nagyon szoros a kapcsolatunk, ők olyanok mint a testvéreim.
-Azt nem tudod miért szakítottak,és ki szakított kivel?
-Fogalmam sincs.Annyit tudok,hogy Harry szakított Miával.
-Amelia azt állította,hogy ez fordítva volt.
-Én Harry-nek hiszek...
Megmutattuk Emily-nek, a minap kikerült újságcikket róla, és Harry-ről, ám a lány nem volt hajlandó nyilatkozni róla, minden kérdést elutasított.
-Harry nem csinált semmi olyat, amit Mia állít.
Még egy kérdés erejéig, sikerült feltartani, őt.
-Harry, a menedzser, vagy esetleg a fiúk bármelyike kért meg, hogy beszélj nekünk erről?
-Nem tudják, hogy itt vagyok. 
Kiderült azóta, hogy Emily és Harry egy párt alkotnak, amit az énekes büszkén felvállal. Ha igaz amit a barátnő állít, Harry egyáltalán nem rossz fiú. Kíváncsian várjuk, mit reagál erre Amelia.

A cikk végére értem, büszke voltam magamra, hogy megtettem amit meg kellett. Visszaadtam Paul-nak az újságot, és büszkén néztem fel a szemébe.
-Igen. 
Én is furcsálltam, hogy nem ferdítették el a dolgot. Harry kivette Paul kezéből az újságot, és a fényképeinkkel tarkított cikket kezdte olvasni.
-Rendben.-bólintott ellágyulva Paul.-Köszönjük.
Valami olyat tett, amin én magam is meglepődtem. Összeborzolta a hajam.
Mosolyogva szedtem rendbe a kusza tincseim és rámosolyogtam.
Harry ledobta maga mellé az újságot, kézen fogott és felhúzott. Követtem, nem tudtam, hogy haragszik-e, ezért nem szóltam semmit, hangtalanul követtem a színpad háta mögé, a backstage-be.
-Haragszol?-haraptam az ajkamba, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.
-Hogy haragudnék?-lépett közelebb, és a fülem mögé tűrt egy tincset.-Köszönöm.
Szorosan átölelt, arcát a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzett. Fejemet a vállára hajtottam, nem tudom meddig álltunk ott ölelkezve, olyan volt, mintha megállt volna az idő és csak mi léteznénk.
Nem szóltam neki az sms-ről amit Miától kaptam, azóta nem küldött, és talán rájött, hogy nem félek tőle.
Az állam alá nyúlt, felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Egy hevesebb mozdulattal az ajtónak nyomott és halkan belenyögött a csókba, majd amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan távolodott el és megrázta göndör fürtjeit.
-Menjünk ki!-húzta végig a nyelvét rózsaszín ajkain.
Bólintottam, kezemet az övébe csúsztattam és kimentünk.
Louis a nyakamba ugrott, kis híján felborított, de Harry-nek köszönhetően talpon maradtam. Kaptam egy cuppanós puszit az arcomra, majd visszamentem a helyemre, és csendben figyeltem a próbát.

~Mia~

Dühösen vágtam be magam mögött az ajtót, Mark a konyhában ült és a hűtőben turkált amikor bevágtattam és ledobtam a konyhaasztalra az újságot. 

Egy sörrel a kezében nekidőlt a konyhapultnak és röhögve lapozta fel.

-Végre!-nevetett.-Mit hittél? Hogy majd kussolni fog mert kapott egy sms-t? Szerintem tudja, hogy tőled volt. 

-Azt csinálsz vele amit akarsz.-böktem ki.

Szélese elvigyorodott, nem akartam tudni a mocskos gondolatait.

-Akkor én lelépek.-lökte el magát a pultról.-Megfigyelem a kicsikét.

Legyintettem és ott hagytam a konyhában. Leszarom mit csinál azzal a kis hülyével.

~Mark~

Egy napszemüveget toltam az orromra, felhúztam a tetőt a kocsimon, és útnak indultam vele. Először a kis csávók házát vettem célba, az összes kocsi a helyén volt, viszont mozgást, vagy bármi jelt, hogy otthon vannak, nem vettem észre. A nagy felhajtás miatt, a holnap koncertjük miatt a 02-ben, tudtam, hogy valószínűleg hol vannak és mit csinálnak, így tovább hajtottam.

Leállítottam az autóm egy parkolóban, és onnan figyeltem, hogy mikor szándékoznak kijönni. Fél 3-volt, meddig tarthat egy próba? 

Szerencsére nem kellett túl sokat ott dekkolnom a kocsiban, fél 4-kor nagy röhögés közepette megjelentek, és gyalog, kapucnival a fejükön indultak el. Amint egyedül hagyják a kis csajt, nem fog így nevetgélni.

Jócskán lemaradva tőlük, elindultam és lassan követtem őket. Többen rám dudáltak, de egy beintéssel elintéztem a dolgot és higgadt maradtam. Láttam, ahogyan bemennek egy Nandos-ba, ismét leállítottam az autót, kiszálltam, és az ajtó előtt lézengtem. Feltűnés nélkül léptem be, a napszemüveget és a kapucnit nem vettem le, rendeltem egy kólát, és a kajálda másik végében leültem.

Nem figyeltek rám, én viszont a napszemüvegem mögül tökéletesen ráláttam mindenkire.

~Emily~

Úgy éreztem figyelnek, lenyeltem a falatot, és hátrafordultam. Egy nőn és a kisgyerekén kívül egy napszemüveges ürge ücsörgött egy kólával jó messze tőlünk, megrántottam a vállam és visszafordultam a többiekhez. Kezdek paranoiás lenni. 

Louis és Harry egymást szórakoztatták az üdítőhöz kapott szívószállal, Niall elfoglalta magát a rengeteg csirkecomb elpusztításával, Liam próbált rendet teremteni, míg Zayn csak elgondolkozva turkálta a kaját.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Tessék?-kapta fel a fejét.

-Jól vagy?-vontam össze a szemöldököm és az arcát fürkésztem.

-Aha.-hajtotta le a fejét.

Hosszan kifújtam a levegőt. Van valami baja, de ha kérdezősködök nem fogja elmondani, nehezen nyílik meg.

-Összevesztünk Perrie-vel.-szólalt meg halkan.-Nem jön el holnap.
-Mi történt?
-Pletykák.-harapdálta idegesen az ajkát.
-Zayn, menj el hozzá, és mond el, hogy nem igaz semmi. Hinni fog neked.
-Úgy gondolod?-emelte rám a hatalmas barna szemeit.
Bólintottam és halványan rámosolyogtam. Felkapta a tatyóját, és hirtelen felállt.
-Hova mész?-nézett rá nagyra nyílt szemekkel Niall.
-Perrie-hez.-túrt a hajába.-Van egy kis dolgom.
-Itthon alszol?-nevetett rá Harry.
-Nem tudom.-vigyorogtak össze, majd Zayn mindenkivel pacsizott, nyomott egy puszit a fejem tetejére és egy köszönöm-öt suttogva kiviharzott.

~Zayn~

A hazaút egy részét futva tettem meg, de nem igazán szándékoztam London belvárosából teljesen hazáig rohanni, ezért fogtam egy taxit és hazavitettem magam. Ledobtam az izzadt göncökkel teli táskát és a nadrágom zsebeit kiforgatva, végre megtaláltam a lakáskulcsot. Nem túlzok, ha azt mondom, még soha nem siettem ennyire sehová. Felcaplattam a szobámba, válogatás nélkül előkaptam egy tiszta, fekete nadrágot, hozzá pedig egy fehér inget. Pofátlanság lenne melegítőben vagy izzadtan beállítani hozzá.

A táskámból az izzadt ruhákat a szennyes tartóba dobáltam, majd amit viseltem is melléjük küldtem és megnyitottam a vizet. Megmostam a hajam, és gyorsan megmosakodtam. Vizesen léptem ki, egy törülközőt tekertem a derekam köré, egy másikkal pedig a hajamat dörzsölgettem.

Szárazra töröltem magam, felkaptam egy tiszta boxert és egy készlet fésűvel, meg a hajszárítómmal felszerelkezve kiléptem a szobámba, és az egész alakos tükör előtt igyekeztem megszárítani a hajam. Miután teljesen megszáradt, felöltöztem. Úgy néztem ki, mint amikor díjátadóra, vagy valami fontos eseményre megyünk, csak éppen nyakkendőt nem kötöttem, részben azért, mert bénán tudom megkötni. Kipakoltam a hajlakkot, hajzselét, és gondosan, minden tincsemre ügyelve megcsináltam a hajam. Elégedetten néztem meg magam, a lezserebb hatásért feltűrtem az ingem a könyökömig, majd egy tiszta, fekete Supra cipőt húztam a lábamra, felkaptam a kabátom és a kocsikulcsomat dobálva, bezártam az ajtót. Útközben megálltam virágot venni, így egy csokor rózsával felszerelkezve, enyhébb gyomorideggel tettem meg az utat Perrie-hez.

Mielőtt kiszálltam volna, megnéztem magam a visszapillantó tükörben, majd becsaptam az ajtót, és felvonszoltam magam a lépcsőn. Félve nyomtam meg a csengőt, és vártam, hogy ajtót nyisson. 

Már feladtam a reményt, amikor halk lépteket hallottam bentről, majd kattant a zár, és szembetaláltam magam vele. Szép szemeiben düh csillant, és be akarta vágni előttem az ajtót, de az utolsó pillanatban oda tettem a lábam.

-Hallgass meg!

Vonakodva, de kinyitotta az ajtót és arrébb állt. Míg beléptem, volt időm végig mérni. Haja a vállára omlott, szürke melegítőt és egy mintás, fehér pólót viselt, szemei kissé pirosak voltak. 

-Ülj le!-intett a kanapé felé.

Esetlenül nyomtam a kezébe a rózsákat, majd egy puszit nyomtam a puha arcára.

Szótlanul leültem, egy ideig a kezemet bámultam, majd ráemeltem a tekintetem.

-Te is tudod, milyenek a riporterek...-kezdtem nagyot nyelve.

A virágot egy vázába tette, és leült velem szembe. 

-Zayn, a képeken te vagy, egy másik lánnyal.

-Én vagyok.-bólintottam, majd előhalásztam a telefonom.-És nem egy másik lánnyal, hanem veled.

Az orra alá nyomtam a telefont, amire letöltöttem a még régebben rólunk készült képeket. 

Arcán fokozatosan megjelent a felismerés, egyszerre láttam rajta düh-t és megkönnyebbülést.

-Photoshop...-nyögte majd arcát a tenyerébe ejtette.-De egy hülye vagyok.

Felálltam és leültem mellé, nem húzódott el, a vállamra hajtotta a fejét és szorosan magához ölelt.

-Sajnálom, Zayn. Meg kellett volna hallgatnom téged.

Közelebb vontam magamhoz, és puszit adtam a hibátlan, rózsaszín ajkaira.

Mosolyogva hallgattam, ahogyan magában pufogva lehordta az összes újságírót. Ritka alkalmak egyike, amikor Pezz csúnyán beszél.

Kisimítottam az arcából a haját, felemeltem a fejét és egy csókkal belé fojtottam a szót.

Karjai a nyakam köré fonódtak, megemeltem és az ölembe ültettem. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.

-Jól nézel ki.-húzódott el és végig mért.

-Te is.-tértem át a nyakára.

Halkan dünnyögött valamit, ujjaimmal a pólója szélénél babráltam, halkan kuncogott, amikor becsúszott alá a kezem és végig simítottam a lapos hasán.

-Itt maradsz?-suttogta.

-Szeretnéd?-emeltem fel a fejem.

Elpirulva bólintott, végig simítottam az arcán és újból megcsókoltam. Egyre hevesebbek lettünk, lassan kigombolta az ingem, majd lefejtette rólam. Engedelmesen hagytam, hogy ő irányítson.

Hirtelen kiugrott az ölemből, az ajtóhoz sietett és elfordította a kulcsot a zárban, elővettem a zsebemből a telefonom, és küldtem egy sms-t Liamnek, hogy nem alszom otthon. Perrie hosszú ujjai kivették a kezemből a telefont, hanyagul ledobta a kanapéra és az ölembe ült.

Forró csókokkal borítottam be az arcát, idegesített, hogy rajtam már nincsen póló, de az ő felsőtestét még mindig eltakarja előlem az a vékony anyag. Az arcom megvonaglott, amikor áthúzta a fején és a nappali másik felébe dobta, minden amit eddig nem láttam, most elém tárult, és még jobban beindította a fantáziám.

45.rész Éljünk a mának

Nehezen fújta ki a levegőt, kezét az arca elé tette, mellkasa szaporán emelkedett fel-le.
-Ne haragudj.-haraptam keményen az ajkamba.
-Semmi baj.-emelte el a kezét az arca elöl és elmosolyodott.
-Ki vagy te, és hová lett Harry?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
Halkan felnevetett, megdörzsölte az arcát, beletúrt a hajába és feltápászkodott. Nem hagyhattam, hogy kimenjen. Megfogta a kilincset, felpattantam az ágyról, megfogtam a pólóját és ezúttal én nyomtam a falhoz. Pipiskedve hajoltam az arcához, ajkai elnyíltak miközben lehajolt hozzám.
Éreztem a kemény pontot a nadrágjában, széles mosoly szökött az arcomra, az ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam. Halkan felnevettem amikor szorosabban fogta át a derekam és rekedtesen felnyögött.
-Milly! Ha aludni akarsz velem ma este, akkor ne csináld ezt!
Elmosolyodtam és elszakadtam az ajkaitól.
A hajába túrt és gyorsan kiment, megráztam a fejem és a szekrényhez léptem. Kivettem egy rózsaszín pólót és tiszta fehérneműt, a hajamat összefogtam egy kusza kontyba és a fürdőszobába mentem.
Bezártam magam mögött az ajtót és vetkőzni kezdtem, nem nyugodtam meg teljesen, a kapcsolatunk nagyon törékeny és bármikor jöhet egy olyan dolog amin összekapunk. Beálltam a kellemesen meleg víz alá, felemeltem az arcomat és hagytam, hogy a víz végig csorogjon rajtam. 20 percig csak álltam és csak később kezdtem el tisztálkodni, megmostam a hajam és miután végeztem, még ráérősen megtörülköztem és bekentem magam testápolóval. A hajam vége kezdett megszáradni és lágy hullámokban beterítette a hátam, felöltöztem, még utoljára megnéztem magam a tükörben és eldöntöttem, hogy nem fogok azon görcsölni, mi lesz velünk ha mégsem megy. Most boldog vagyok, és azt hiszem ő is az. Éljünk a mának.
A tükörképemre mosolyogtam majd megfordultam és kilibbentem a fürdőszobából, Harry az ágyamon ült egy szál boxerban és unottan bámulta a tévét. Mosolyogva vetődtem le mellé, fejemet az ölébe hajtottam és az arcát fürkésztem.
-Sokáig vártál?-kérdeztem.
-Hmm, csak fél óra.-hajolt le és megpuszilta  a szám.-Még mindig gyorsabb voltál mint Zayn.
-Mit csináljunk?-tápászkodtam fel.
-Lenne egy-két ötletem.-nevetett.-De inkább nézzünk valami filmet.
-Mocskos fantáziád van, mondták már?
-Neked is, ha tudod mire gondolok.-közölte szélesen vigyorogva.
-Választasz vagy válasszak én filmet?
-Ha te választasz az tuti, hogy valami nyálas szerelmes film lesz.-nyújtotta rám a nyelvét.
-Úgy ismersz?
-Nem, de félek, hogyha horrort választasz akkor én jobban fogok félni mint te.-nevetett.
-Akkor nem választok horrort.-vontam meg a vállam.
-Válasszunk együtt!-fogta meg a kezem és felhúzott az ágyról.
Átmentünk a szobájába, levágta magát a DVD-s polc elé és kutakodni kezdett.
-Nézzük az 50 első randit!-csillant fel a szemem és diadalmasan levettem a polcról.
-Mondtam, hogy valami nyálas lesz!
-Ez nem nyálas!-szálltam vele vitába.-Szeretem Adam Sandler-t.
-Legyen gyereknap.-sóhajtott fel drámaian.
-Tudom, hogy te is szereted ezt a filmet!-böktem meg a mellkasát.
Magához húzott és nevetve puszit nyomott a homlokomra, felsóhajtottan és átöleltem. Jó érzés volt átölelni, tudni, hogy mellettem van, megnyugtatott, hogy amíg ő itt van, nem fogok éjszakákat átsírni és nem csinálok butaságokat.
-Na, gyere.-fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra.
-Nem megyünk vissza a szobámba?
-Itt is jó.-vonta meg a vállát.-Vagy visszamenjünk?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
Becsúsztatta a DVD lejátszóba a lemezt és elindította. Figyeltem, ahogyan gondosan elrendezi a párnákat, bebújtam a takaró alá és neki dőltem, kihúzta a fiókot, áthajoltam a válla felett és a rengeteg csoki mellett, felfedeztem kis ezüstös papírba csomagolt dolgokat. Nevetve dőltem vissza a párnák közé, míg ő becsapta a fiókot.
-Elővigyázatos vagyok.-motyogta.
-Dugi csokik?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem. Direkt miattad vannak itt.-vigyorgott.
-Aha.-bólogattam.-Kapok egy olyan mentolosat?-mutattam rá az egyikre.
Kivette az apró csomagolásból a kis kocka alakú csokit és felém nyújtotta. Egyikünket sem zavarta, hogy a film már ment, hátradőlt és felém fordulva a számba nyomta a csokit.
-A te hibád lesz ha elhízok.-nyomtam egy ragacsos puszit a szájára.
-Ennyitől nem, és a csoki segíti a boldogsághormonok termelődését.
-De bölcs vagy.
-Boldog vagy?-nyúlt megkomolyodva az állam alá.
Úgy tettem mintha elgondolkoznék, az elképesztő zöld szempár ijedtebben kezdett csillogni, közelebb bújtam hozzá és felemeltem a fejem.
-Mióta idejöttem, most vagyok a legboldogabb.
-Sajnálom amik történtek. Hülye voltam, hogy nem vettem észre mi történik veled...
Halványan elmosolyodtam és arcomat a nyakába temettem egy kis időre, mélyen beszívtam a bódító illatát, egy aprócska puszit adtam a nyakára, megremegett, én pedig elhúzódtam.
-Most keresnem kell egy új legjobb barátot?
-Ne merd!-fogta meg a csuklóm és végig döntött az ágyon.-Én vagyok az első és az egyetlen legjobb barátod. Ugye?
-Hát persze.-nevettem és feljebb húztam.-A legjobb barátom aki máshogy is a barátom.
-Igen.-bólintott.
-Furcsák vagyunk...
-Mindig is azok voltunk.-húzta széles vigyorra a száját.
Ujjaimmal végig simítottam a gödröcskéin majd kicsit megemeltem a fejem és megcsókoltam. Ha ilyen tempóval haladunk, nem tudom meddig fogja bírni az az elhatározásom, hogy még nem tesszük meg.
Ajkai mohón falták az enyémet, egy gyors mozdulattal a hátára fordult és engem a mellkasára húzott.
Pihegve emeltem fel a fejem, tenyeremet végighúztam a hibátlan mellkasán. Érezni akartam őt, érezni ahogyan   mellkasa lángba borulva simul az enyémhez, forró csókjait a számon, behunytam a szemem és a fejemet a mellkasára hajtottam. Hibát követnénk el, ha most, meggondolatlanul, csupán az egymás iránt érzett féktelen vágy miatt tennénk meg. Leszálltam róla, kihúztam a háta mögül egy csokit és lehajtott fejjel a párnák közé bújtam.
A szememmel követtem magas alakját, lehajolt hozzám, forró csókot lehelt a számra, majd eltűnt a fürdőszobaajtó mögött.
Messzire mentünk és ezt ő is tudja. A tévé felé fordultam és elgondolkozva bámultam a képernyőn, rózsaszín pólóban és kókuszdió "mellekkel" parádézó Rob Schneider-t.

~Harry~

Fejemet az ajtónak döntöttem és hosszan kifújtam a levegőt, a szívem a torkomban dobogott, zúgott a fülem, és a boxer már nagyon szűknek bizonyult. Gyorsan kibújtam belőle, és ma már másodjára álltam be a zuhany alá. Jéghideg vizet folyattam magamra, ahogyan először megcsapta a hátam, ordítani lett volna kedvem, majd hozzászoktam és odalent szépen, lassan lenyugodtak a kedélyek. Átfagyva léptem ki, csak a derekam helyet, most nyakig betekertem magam a törülközőmmel. A hajamból csöpögött a hideg víz amitől néha felszisszentem. Szárazra töröltem magam, majd elővettem még egy törülközőt a szekrényből és erősen dörzsölni kezdtem vele a hajam. Félig szárazra töröltem, megvontam a vállam, a fésűmmel gyorsan átfutottam rajta majd egy nagy levegőt vettem és kimentem.
Milly az ágyamon ült, szája édes mosolyban foglalt helyet csinos arcán. Csilingelő nevetésétől futkosott a hideg a hátamon, a tévére pillantottam, és magamban nyugtáztam, hogy nem engem nevet ki. Egy pillanatra behunytam a szemem és kifújtam az addig bent tartott levegőt, megráztam a nedves hajam és az ágyhoz mentem. Arrébb húzódott én pedig befészkeltem magam mellé.
-Jól vagy?-harapott az ajkaiba és az arca rózsaszínes árnyalatot öltött.
Halkan hümmögve hajoltam közelebb hozzá, ajkai mohón tapadtak az enyémre, ujjaimat a hajába vezettem, majd még időben észbe kaptam és hosszas erőfeszítéseket téve, elhúzódtam tőle.
-Nem fog ez sokáig menni.-motyogta halkan és közelebb csúszott hozzám.
Nevetve hátratúrtam a hajam és az egyik tenyeremet a hátára simítottam. Bár nehéz, had ne fejezzem ki csúnya szavakkal, mennyire nehéz nem letepernem akárhányszor a közelemben van, de próbálom tiszteletben tartani a döntését, hogy egyenlőre még nem...
Pedig mennyire jó lenne újból, sokkal érzelmesebben érezni őt, formás ajkait az enyémen, a hangját amint a nevemet... Elég, Harry!
Éreztem valamit megmoccanni odalent, az arcom akaratlanul is rózsaszínben kezdett pompázni, pedig még egyszer sem jöttem zavarba egy-egy perverzebb gondolatomtól. Figyelme ismét a tévé felé irányult, a kezembe vettem az ő apró, kecses kis kezét és az ujjait piszkáltam miközben néhol megborzongva hallgattam a nevetését. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy azok az apró kezek mennyit könnyíthetnének rajtam. Teljesen igaza van, ha életem függne tőle, akkor sem bírnám sokáig...
-Nem is nézed!-fordult hirtelen felém, tettetett felháborodással.
Az összekulcsolt kezünkre nézett, ajkai résnyire szétnyíltak, szemeivel az enyémet kereste, de én lesütöttem és a kezét fixíroztam.
-Kikapcsoljam?
-Nem!-kaptam fel a fejem.-Nézd végig nyugodtan.
-De nélküled nem jó.-húzta el a száját.
Feljebb ültem, magamhoz húztam őt és a vállára hajtott fejjel próbáltam a tévére koncentrálni.
Hajának epres illata az orromba kúszott és ismét elterelte a figyelmem a filmről. Óvatosan próbáltam az arcomat egyre jobban a hajába fúrni, mélyen belélegeztem a kellemes illatot, kezeit megéreztem a hajamon, elhúzódtam tőle és kómásan pislogtam rá. Mosolyogva megrázta a fejét, kimászott mellőlem és a leállította a DVD lejátszót, kivette a lemezt, a szobára hirtelen sötétség borult, hallottam ahogyan a helyére teszi a filmet, majd a telefonja hirtelen felvillant a sötétben és kis híján megvakultam.
-Bocsi.-suttogta.
Feljebb ültem, megráztam a párnákat és elhelyezkedtem az ágyon, nevetve átmászott rajtam és bebújt mellém. Orromat az övének dörgöltem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Kisimítottam egy kósza, szőke tincset az arcából, egyszerre hajoltunk egymáshoz és puha csókban forrtunk össze. Egyetlen szó piszkálta azóta a gondolataimat, hogy a parkban hivatalosan is egy pár lettünk, tulajdonképpen már előtte is rengetegszer mondani akartam neki. Azt akarom, hogy tudja...
-Milly?-suttogtam.
-Hmm?-hümmögött becsukott szemekkel.
Hüvelykujjammal végig simítottam az arcán és a füléhez hajoltam.
-Szeretlek.
Kinyíltak azok a nagy, okos szemei, néhány másodpercig az arcomat nézte, majd elmosolyodott és közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek, Hazz.
Rámosolyogtam, arcomat eltüntettem a szőke hajtömegben és behunytam a szemem.

~Emily~

Mindig is sokáig tudtam nézni az arcát miközben alszik, ha tudná, hogy nézem, már valószínűleg kedvesen lecsapott volna, de amit nem tud, az nem fáj, és ebben az esetben nem idegesíti vagy hozza zavarba, így nyugodt szívvel fürkésztem az édes arcot. Karjai ragaszkodóan fonódtak a derekam köré, göndör hajában néhol felfedeztem a saját, szőke hajszálaim. Szempillái megrebbentek, ajka felfelé húzódott.

-Ne nézz!-emelte fel a kezét és játékosan az orromba csípett.

Sértődötten felhúztam az orrom.

-De olyan aranyos vagy.-hajoltam a füléhez.

-Én azt elhiszem, és tudom is.-vigyorgott csukott szemmel.-De még álmos vagyok, miért nem alszol?

Az ajtó felől dübörgés hallatszott majd a kilincs hirtelen lenyomódott, de mivel be volt zárva az ajtó, ahelyett, hogy az illető bejött volna, erősen megfejelte a fát.

Egy darabig nevetve hallgattuk Louis káromkodását, hiszen ki próbált volna meg ilyen erővel berontani Harry szobájába, ha nem ő? 

-Harry!-kiáltott.-Nyisd ki az ajtót!

-Alszok!

-Na persze, alva ordibálsz?!

-Ez a rejtett képességem!

-Milly veled van?

-Aha.-krákogott.

-Ja, akkor jó. Majd gyertek le kajálni mielőtt Niall felzabál mindent!

-Kicsim!-üvöltött vigyorogva mellőlem Harry.

-Mond, életem!

-Hozol be kaját, egyetlenem?

A kezemet a szám elé tapasztottam és úgy nevettem.

-Nem!-jött a komorabb válasz.

-Örihari lesz!

-Nincs hari! Szeretlek! Amúgy, alvás közben éhes vagy?

-Igen, a rejtett képességemhez szükség van ételre! 

-Akkor a csodálatos rejtett képességeddel vonszold le a formás hátsódat a lépcsőn és egyél!

-Hoztatok kaját?!

-Mi lenne, ha kiabálás helyett kinyitnád az ajtót?-csavartam az ujjam köré egy göndör tincsét.

-Ez egy nagyon jó ötlet!-jött Lou hangja az ajtó másik feléről.

-Nincs kedvem felállni...

Nagyot sóhajtottam, lerúgtam magamról a takarót, elkapta a derekam és egy gyors mozdulattal visszahúzott egy csókra. Rá mosolyogtam, felálltam és elfordítottam a kulcsot a zárban.
-Van rajtad ruha?-mért végig nagy szemekkel Tommo.
-Fogd be, Louis!
-Mire számítottál?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem erre.-kacagott fel.-Harry? Te nyitott szemmel is tudsz aludni?
-Újabb rejtett képesség.-vigyorgott.
-Jó reggelt!-vonszolta be magát az ajtón, félig nyitott szemekkel Zayn.- Louis, ha kérhetlek, halkabban üvöltözz, van aki még aludna!-dőlt be Harry mellé az ágyba.
Arrébb dúrtam az arab srácot és kettőjük közé fészkeltem be magam.

44.rész

Jelentem, megérkezett az új rész! Sokáig azt hittem nem lesz kész, mert nem igazán volt ötletem, de végül sikerült! Még mielőtt elkezdenétek olvasni, egy kicsit még feltartalak titeket. :$

Mint ahogyan már írtam, jelentkeztem a bloggal egy blogversenyre és most a segítségetekre lenne szükségem. Van egy kategória: -a legkedveltebb blog.

Aki szereti a blogom, szavazna rá ITT? :) 

Köszönöm szépen! :)

Puszi: Nessa xx

~Victoria Monroe~

(Főszerkesztő a "The Sun" újságnál) 

-Emberek!-léptem ki az irodám ajtaján.

Mindenki felém kapta a fejét, elmosolyodtam, és az előtérbe topogtam. Körém gyűltek, hiszen mindenki arra volt kíváncsi, mit akart Emily Stewart. 

-Mindenki hagyja abba amit csinált! Megvan az újság fő cikke! Barbara!-fordultam a megszeppent nő felé.-Szerkessz új címlapot, a királyi párról szóló riport ráér.

-Rendben.-bólogatott.

-Igyekezz!-tapsoltam kettőt, mire ijedten a saját kis irodája felé indult.

-Victoria kisasszony!-fordult vissza.-Kaphatnék egy piszkozatot a cikkből? 

A kezébe nyomtam a kinyomtatott papírokat.

-Köszönöm.

-Mindenki csinálja a maga dolgát.-mosolyogtam.

Elhúzták a szájukat, mindenki a "nagy cikket" akarta szerkeszteni, de ilyet nem adok ki a kezem közül.

-Hozz be egy kávét!-haladtam el a kis rövid hajú nő mellet, hogy is hívják? Mindegy, nem lényeg...

Becsuktam magam mögött az ajtót és kényelembe helyeztem magam a székemben, magam elé vettem a laptopot, és nekiláttam megfogalmazni a cikket.

Hatalmas botrány, és veszekedés lesz abból, ha ez a két kiscsibe szembeszáll egymással. Bár, ez a Styles kölyök tényleg elég helyes.

~Emily~

-Niall, légyszíves.-nézett körbe Liam.-Próbálj meg normálisan enni.
-Most mi bajod vele?-röhögött fel Zayn.-Csak egy fél csirke lóg ki a szájából.
-Hello.-jelent meg két lány az asztalunknál.
-Sziasztok.-pislogott fel rájuk mosolyogva Harry.
-Szabadna képet és aláírást?-szorongatott a kezében egy könyvet(!) a fiúkról.
Ezek mindenhová magukkal cipelnek ilyen tárgyakat?
-Ühüm.-nyöszörgött Niall egy csirkecombbal a szájában.
Az egyik lány halkan nevetett rajta, míg a másik elfojtva egy mosolyt, Harry elé csúsztatta a könyvet.
-Kicsi?-fordult felém.
A megszólításra enyhén elpirultam, igyekeztem elkerülni a két lány gyilkos tekintetét.
-Van nálad egy toll?
-Oh, nálam van!-kapott a táskájához az eddig szótlan lány és a kezébe nyomott egy zöld, zselés tollat amin Niall! díszelgett.
Harry aláfirkantotta majd csúsztatta tovább Louis-nak.
-Uhm.-kapott egy szalvétáért Niall és hátrahajtott fejjel lenyelte a csirkét.
Fintorogva megtörölte a kezét a szalvétába, de a fele a mancsaira ragadt. Megrántotta a vállát és a nadrágjába törölte, majd elvette a felé nyújtott tollat Liam-től és aláírta.
-Olyan tollal se dedikáltam még, amin én vagyok.-forgatta az ujjai közt, majd mosolyogva összecsukta a könyvet és a két lány kezébe adta.
-Külön képet szeretnétek, vagy amin mindannyian együtt vagyunk?-karolta át a hosszú, barna hajút, aki eddig csak nevetgélt, Zayn.
-Lehetne mindkettőt?-szólalt meg helyette a másik és az ujjai között forgatva a fényképezőgépet, irigykedve pislogott a barátnőjére.
-Hogyne.-bólintott mindenki helyett Liam.
Lefényképezték egymást a lányokkal, én addig csendben ültem és a villámmal a kajában turkáltam.
-Milly!-lépett elém Louis.-Csinálsz egy képet mindannyiunkról?
-Persze.-mosolyodtam el és feltápászkodtam.
Néhány vendég, akik nem igazán törődtek azzal, hogy a One Direcion is jelen van, ügyet sem vetettek rájuk, és szerintem már azért imádkoztak, hogy tűnjünk el innen. Egymásba karoltak, közrefogták a két lányt és mindannyiuk széles mosolyra húzta a száját, elkattintottam a gépet, majd visszanéztem és végül a beszédesebb lány kezébe adtam.
-Kösz.-vetett rám egy gyilkos pillantást.
-Szívesen.-mosolyogtam.
Nem tervezem összeomlani, azért mert két lány csúnyán néz rám. A kezébe adtam a fényképezőgépet, még egyszer rájuk mosolyogtam, majd visszaültem a helyemre miközben ők még ölelkeztek egy sort a fiúkkal.
Még akkor sem szólta semmit amikor Harry puszit adott nekik, azt már régen elfogadtam, hogy naponta lányok veszik körül, és igen, fog velük puszilkodni, de amíg nem ad rá okot, nem leszek féltékeny. Eddig mindent meg tudtunk beszélni, ezután miért ne menne?
Megittam a kólám és nagyrészt megettem a kajámat mire visszaültek.
-Bocsi.-nyomott puszit Harry az arcomra.
-Nem baj.
-Meneküljünk!-suttogott Zayn.-Mennek a képek twitterre!
-Bocsi!-intett Liam az egyik felszolgáló lánynak.-Be lehetne ezeket csomagolni?
-Persze.-szökött széles mosoly az arcára.-Esetleg kértek még valamit?
-Aha.-csámcsogott Niall.-Még egy doboz csípős csirkeszárnyat.
-Rendben.-firkantotta, majd egyesével felszedte a tányérokat és a karján egyensúlyozva elindult a konyha felé.
Vártunk rá néhány percet, majd nagy léptekkel elhagytuk a Nando's-t.
-Ejnye.-ráztam a fejem.-Menekültök a rajongók elöl.
-Máskor szívesen találkozunk velük.-magyarázott a kóláját szürcsölve Zayn.-De most fáradtak vagyunk.
Egyszerre húzták a fejükbe a kapucnijukat, én a napszemüvegem mögül, Harry kezét fogva nézelődtem az utcán. Szeretem Londont. Szeretem az összes piros buszt, a telefonfülkéket, az embereket, a sárga taxikat, mindent ami itt van. A nap már teljesen lement mire hazaértünk, sokáig kószáltunk a városban.
Alig léptünk be az ajtón, felszaladtam Harry szobájába, lekaptam a szekrény tetejéről a focilabdáját majd tovább mentem a saját szobámba, felkaptam egy kopott, szürke kapucnis pulcsit a ruhámra, és felvettem a tornacipőm. Lerobogtam a lépcsőn, elhúztam Liam előtt és kirohantam a kertbe.
Nem érdekelt, hogy ruhában vagyok. Én ugyan nem öltözök még egyszer át.
Szórakozottan tologattam ide-oda a lábammal a labdát, majd egy gyors mozdulattal alá nyúltam és a lábfejemen egyensúlyoztam.
-Ügyes.-lépett ki az ajtón vigyorogva Niall.
-Köszi.-emeltem meg a labdát, elkaptam, és az ujjaim közt játszottam vele.-Egyébként, mi újság azzal a lánnyal akivel randizni voltál?
-Semmi.-rántotta meg a vállát.
-Hogy érted?-huppantam le a földre és érdeklődve néztem rá.
Követte a példámat és leült velem szemben.
-Nem igazán...-kereste a szavakat.-fogadta el, szóval, a velem járó dolgokat. Érted..
-Igen.-sóhajtottam.-Sajnálom, Niall.
-Nem kell.Megvagyok egyedül is.-rántotta meg a vállát.-Csak néha jó lenne...
Megértően bólintottam, és lehajtott fejjel a kezeim közt forgattam a labdát.
-Nem fázol?-pillantott le a lábaimra.
Megráztam a fejem, felhúztam a pulcsim ujját és a sebhelyeket nézegettem. Niall volt az első aki megtudta, ezen a nyáron elég sok mindenen mentünk keresztül, jó, hogy még tudunk így beszélgetni. Akármi is történt kettőnk között.
-Bemegyünk?-törte meg a beállt csendet.
-Én még maradok egy kicsit.-mosolyogtam rá.
-Oké.-tápászkodott fel.-Vegyél fel valamit!
Rá nevettem majd én is felálltam, de ahelyett, hogy követtem volna, erőteljeset rúgtam a labdába majd utánaszaladtam. Nem tudom ez mire jó, talán feszültséglevezetésnek, de az utóbbi napokban minden voltam, csak éppen feszült nem. A hajam az arcomba lógott, a labdát a combomon egyensúlyoztam ezért nem söpörtem ki az arcomból, mert lehet, hogy akkor leejtettem volna a labdát.
Az ajtócsukódásra felkaptam a fejem, mire a labda leesett a lábamról, utánakaptam és meg tudtam tartani a bokámmal. Harry lépett ki a ajtón, letettem a labdát és egy pillanatig elbűvölten néztem a magas alakját. Kezében egy szürke melegítőalsót és két bögrét szorongatott.
Letette a bögréket a lépcsőre, a melegítővel a kezében igyekezett felém.
-Vedd fel!-nyomta a kezembe egy puszi kíséretében.-Meg ne fázz.
Dünnyögve felhúztam a nadrágot, a ruhát nem vetettem le, viszont felette volt a pulcsim.
-Miért nem mondtad, hogy focizni akarsz?-fogta meg a kezem és a lépcső felé vezetett.
Megvontam a vállam és nekidőltem, egyik karját átdobta a vállamon és újabb puszit adott az arcomra. Leültünk a lépcsőre, egy macskás bögrét a kezembe nyomott amin a cicák feje felett hatalmas betűkkel állt: "Boldog Születésnapot".
Elkalandozva kortyoltam bele a meleg kakaóba, akkor jöttem rá, tényleg mennyire hideg van. A melegség átjárta a testem és kellemesen fölmelegített, neki dőltem a vállának és elgondolkozva néztem magam elé. Finom érintésére a derekamnál kizökkentem a gondolataim közül, haja lágyan végigsimított az arcomon amikor felém fordította a fejét. Elvesztem a zöld szemekben, orrát játékosan az enyémhez dörgölte mire halkan felnevettem, kezem magától indult meg, beletúrtam a hajába. Kezei megfeszültek a derekamon, rájöttem, hogy most már észrevétlenül próbálhatom meg feszegetni nála azokat a határokat, amiket még nem ismerek. Hümmögve hajolt közelebb, ajkai gyengéden értek az enyémhez, letettem a bögrét és a karjaimat a nyaka köré fontam. Gyengéden megharaptam az alsó ajkát, és amíg az én szám mosolyra húzódott, az övéi közül rekedtes nyögés csúszott ki.
-Ne csináld!-motyogta és néhány másodpercig elhúzódott.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, ajkai újból az enyémre tapadtak, még jó, hogy én ne csináljam.
Egyik kezemet felcsúsztattam a hátán, hagytam, hogy a nyelvével szétfeszítse a szám. Keze a combom felé kalandozott, lihegve húzódott el és rögtön befelé nézett. Szemei összeszűkültek majd felnevetett.
-Louis stopperórával mérte meddig csókolózunk.
-Nem jó!-lépett ki az ajtón az emlegetett srác, és felmutatott egy tesitanároknál használatos stopperórát.-Később nyomtam rá, de még így is több mint egy perc, jól bírjátok.
Kínosan nevetve megdörzsöltem az arcom, az száz, hogy nem szégyenlősek egymás előtt. És valljuk csak be, kinek jutott volna eszébe stopperórával lemérni, hogy a legjobb barátja meddig csókolózik a barátnőjével? A barátnőjével. Furcsa így használni, Harry a pasim. Fhu nem, így nem jó, olyan...nem hozzám való ez a szó. Hazza a barátom, és én vagyok a barátnője. Hozzá kell szoknom még ehhez. Egyenlőre furcsa megszokni azt a tényt, hogy köztünk minden megváltozott, de hát ezt akartam. Még mindig féltem tőle, hogy köztünk ez nem fog menni és örökre elveszítem. Szeretem őt csókolni, szeretem az érintéseit, őt magát, de akárhányszor egymáshoz érünk, egy apró, vékony hang mintha sipítozná a fejemben, hogy még azelőtt hagyjuk ezt abba, hogy bármi rossz történik. Egy pillanatra megingott bennem az elhatározás, hogy valóban be merem, és be akarom vállalni annak a veszélyét, hogy egy durva összeveszés után szakítunk és elveszítem.
-Itt vagy?-húzta el a kezét a szemem előtt.
Megráztam a fejem és értetlenül pislogtam egyik fiúról a másikra. Néhány perc kiesett.
-Ja, igen, csak elbambultam.
Valakivel beszélnem kellett erről, valaki olyat kellett hívnom aki tud segíteni.
-Felhívom anyát.-mosolyogtam.
Bólintott és egy puszit nyomott az arcomra, kikaptam a zsebemből a telefonom és Louis-t kikerülve bementem a házba. Szokásukhoz hűen, ismét a nappaliban randalíroztak, Zayn és Niall a tévén virtuálisan ugráltak valami emberkével, Liam a laptopján pötyögött. Felszaladtam a lépcsőn és becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, nekidőltem a falnak és rányomtam anya nevére.
-Szia, Emily!-harsant fel a vidám hangja.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Történt valami?-váltott vidámból a hangja gondterheltté.
-Nem. Csak, elbizonytalanodtam.
-Hogy érted ezt, szívem?
-Hát...-harapdáltam idegesen az ajkaim.-nem tudom mennyire volt jó ötlet ez. Mi van ha nem fog működni kettőnk között és a barátságunknak is vége lesz?
-Kicsim, ez csak rajtatok múlik. A ti döntésetek volt, hogy bevállaljátok-e ennek a kockázatát. Tudnál a barátja lenni úgy is, ha előtte együtt jártatok?
-Látod? Ez az! Nem tudom!
-Nyugodj meg, szerintem nem bomlana fel egy több éves barátság emiatt. Ha nem megy, leültök és megbeszélitek úgy mint régen.
Halkan hümmögtem, jelezve, hogy nem igazán tudom ezt elképzelni egy hatalmas vita után.
Kopogás nélkül nyitott be valaki, szembe találtam magam egy csalódott, zöld szempárral.
-Később beszélünk.-mondtam a telefonba és lehajtottam a fejem.
-Ne aggódj!
-Szia, anya.
-Szia.
Kinyomtam, nem nézve rá, a telefont a zsebembe csúsztattam. Talpa alatt megnyikordult a padló, miközben tett egy lépést felém, beszívtam az alsó ajkam és rá emeltem a tekintetem. Hirtelen visszafordult, azt hittem elmegy és amilyen hirtelen elkezdődött köztünk ez az egész, olyan hamar vége is lesz. Elfordította a kulcsot a zárban, zakatoló szívvel figyeltem ahogyan megfordul és közelebb lép hozzám.
-Megígértem, hogy mindig a barátod leszek.-hajolt közel az arcomhoz, ujjait összefonta az enyémekkel.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.-De mi van ha összeveszünk egyszer és szakítunk, utána pedig már nem menne?-mondtam el egy szuszra ami bánt.
-Milly...-sóhajtott.-Nem akarod ezt?
-De! De, akarom!-védekeztem.-Félek.
-Figyelj!-húzódott el és a hajába túrt.-Ha nem akarod, inkább hagyjuk.
Felhúztam a pulcsim ujját és felé nyújtottam a kezem.
-Ezek azért vannak, mert nem akarlak?
Behunyta a szemét és hosszan kifújta a levegőt. Ujjait a csuklóm köré fonta, kinyitotta a szemét és fájdalmas arccal méregette a hosszú sebeket.
-Ha nem megy-remegett meg a hangja.-addig melletted leszek amíg azt nem mondod, hogy hagyjalak békén és nem kérsz a barátságomból sem.
Ez volt az a mondat, amikor legszívesebben földhöz vágtam volna valamit. Leengedtem a kezem, megragadtam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz húztam. Mellkasa megfeszült, majd folyamatosan engedett és gyengéden a falnak nyomott. Csókja egyre hevesebb lett, megfogta a csuklóm, a nyaka köré fonta a karjaim, mellkasunk egymásnak nyomódott. Hátra hajtottam a fejem, ajkát elszakította a számtól és áttért az eddig érintetlen területre. Hátráltam, de már nem léphettem tovább, hátraestem az ágyon és rántottam magammal őt is. Akaratlanul is félreérthető pozícióba kerültünk, a fejem lassan kezdett kitisztulni, de ahhoz nem volt akaratom, hogy őt leállítsam. Lehúzta a cipzárt a pulcsimon és kihámozott belőle. A melegítőből már én bújtam ki, ujjai fel-le vándoroltak a combomon majd ismét forró csókban forrtunk össze. Elhúzódott, megragadta a pólóját és lehúzta. Elém tárult a hibátlan mellkasa, rózsaszín köd lepte el a józan gondolkodásom, felültem, tenyeremet a hasára simítottam, hamarosan ismét egymásba gabalyodva feküdtünk az ágyon. Keze a hátam mögé kalandozott és a ruhám cipzárját kereste.
-Ne!-fogtam meg a kezét.
Behunytam a szemem és nagy levegőt vettem.
Elhúzta a kezét és a hátára fordult. Ha komolyan gondoljuk, akkor ennek még nem most van itt az ideje.

Awh *-*

Igen, értelmes címet adtam ennek a bejegyzésnek, de amit most érzek az tényleg, ennyivel tudom kifejezni. Awhawhawh*-*
És most jöjjön amit közölni szeretnék: 

Nagyon nehéz volt dönteni az első 2 hely között, nagyon pici volt a különbség, imádtam a novelládat! :)

Nagyon gratulálok Nessa! :))

Nem tudom elhinni. :) Sokat jelent nekem ez az eredmény.

Nos, a "művem" pedig amivel 2. helyezést értem el, egy régebbi novellám amin alakítgattam. Tudom, hogy már olvastátok, de mégis szeretném kitenni. :) 

Don’t wanna be without you...

Le hajtott fejjel lépkedtem végig a sírok között,a hosszú turné után egyből ide vezetett az utam,Harry,Zayn,Liam és Louis mind a barátnőjükhöz mentek,ahogyan én is.Kezemben a virágot szorongatva,engedtem,hogy azok a bizonyos sebek felszakadjanak,könnyekkel küzdve tettem meg az utolsó pár métert majd megálltam az "ismerős" fehér sír előtt.

CAMILLA HOLMES

1994-2011

You know I’ll be.Your life.Your voice.Your reason to be.My love.My heart.Is breathing for this.Moment.

In time.I’ll find the words to say.Before you leave me today.

Könnyekkel küzdve olvastam végig a sorokat,míg fejemben ott visszhangzott a dal,és Camilla csilingelő boldog nevetése. A fiúk választották ezt az idézetet,a saját dalunkból, mert én akkor fizikailag képtelen voltam leszervezni egy temetést. Tökéletes választás volt,minden kifejezett amit éreztem iránta.

-Niall!-kukucskált be az ajtón mosolyogva.-Jó leszek így?-lépett be és megpördült előttem a virágos ruhájában.

-Tökéletes.-mosolyogtam rá,és magamhoz húztam egy csókra.

Meg igazította rajtam az ingem gallérját,kezét a tarkómra csúsztatta és megcsókolt.

-Szeretlek.-motyogtam közbe.

-Én is szeretlek.-mosolygott rám,szemei elképesztően szépek voltak,ahogy rám nézett láttam benne a boldogságot,és a remélhetőleg irántam érzett szerelmet.

Kézen fogtam és együtt léptünk ki a szobámból,le a lépcsőn majd a nappaliba ahol már a többiek csak ránk vártak.

-Camilla.-vigyorgott rá Louis.-Nagyon csinos vagy!

-Köszönöm.-mosolygott szerényen.

Attól nem kellett félnem,hogy a srácok közül bárki is elszédítené őt tőlem.

Térdre estem,fojtogattak a könnyek amiknek végül utat engedtem,nem érdekelt ki lát, már rég nem érdekelt semmi.Az apró csokrot bele tettem a sír mellett elhelyezett vázába és csak néztem magam elé. Annyi mindent kellett volna neki még elmondanom,nekünk lett volna közös jövőnk.

-Boldog Születésnapot, Niall!-fúrta arcát a nyakamba.

A gyönyörtől még kábán öleltem őt magamhoz,alig tudtam felfogni,hogy ő már teljes egészében az enyém.Féltem hozzá érni,annyira aprónak és törékenynek tűnt,mint egy porcelánbaba.

Tenyerét az arcomra tette,felé fordultam, át öleltem a derekát és óvatosan adtam egy puszit gyönyörű, rózsaszín ajkaira.

-Köszönöm.-mosolyogtam és mélyen beszívtam az illatát.

A fehér kis hálóing ott hevert az ágy mellett,nem elcsábítani akart azzal,hogy fekete csipkés rongyokba bújik,egyszerű,fehér combközépig érő hálóinget viselt,mell alatt kis masni díszítette ennyi volt az összes extra rajta.Tökéletesen tükrözte őt, és engem így is azonnal levett a lábamról,bár azt hiszem,engem a pizsamájaként szolgáló kék pólómba és fehér rövidnadrágjában is ugyanezt a hatást érte volna el.

Megborzongtam,az alig 1,5-2 órával ezelőtt történt események felidézésétől.Meleg barna szemeivel az arcomat fürkészte,mosoly szökött az arcára majd fejét a mellkasomra hajtotta és átölelt.Csodálattal néztem rá,halkan szuszogott amiről megbizonyosodtam,hogy alszik így én is álomra hajtottam a fejem.

Halkan, szipogva töröltem meg az arcom,a nadrágom tiszta piszok lett,ez érdekelt most a legkevésbé,lágy szellő kapott bele a hajamba,összébb húztam magamon a kabátom,kicsit olyan érzésem volt,mintha itt lenne velem. Pedig én nem azt akartam,hogy csak olyan érzésem legyen,hogy itt van. Azt akartam,hogy itt legyen,megvigasztaljon, és nyugtasson meg,hogy minden rendbe fog jönni. A mosolyát akartam látni,érezni ahogyan megölel.

Bátortalanul emelte rám a tekintetét,mintha félnie kellene valamitől.Soha az életbe egy ujjal nem bántottam,így nem értettem miért néz rám így.

-Mondanom kell valamit.-hajtotta le a fejét,szőke haja az arcába hullott.

Meg fogtam a kezét,újból rám nézett.

-Niall.-kezét a hasára tette.

Ez az egy mozdulat el árult mindent,először döbbenten néztem rá,majd hirtelen öntött el a boldogság.

-Kisbabát várok.-fejezte be a mondatot én pedig öröm mámorban úszva kaptam fel.

-Ez csodálatos!-örvendeztem és össze-vissza puszilgattam hibátlan arcát.

Ha itt lenne,együtt készülhettünk volna a babára,eljárhattam volna vele ultrahangra,apró ajándékokkal halmoztam volna el őt,és a kisbabát is. A mi kisbabánkat. Akit soha nem fogok látni,soha nem fogja nekem azt mondani,hogy apa,egyszer sem kell majd megvigasztalnom ha elesik. Nem tarthattam a karomban,nem hallhattam ahogyan felsír,még csak nem is láthattam egyetlen pillanatra sem.

A legfájdalmasabb emlék tört utat magának az emlékezetemben,ahogyan a kamion száguld felénk és Camilla oldaláról bele csapódik a kocsiba,hallottam a sikítását,ahogyan a nevemet kiabálja.Ezerszer kívántam bárcsak én haltam volna meg helyette,de valami csoda, vagy inkább átok folytán én most itt vagyok.

Baleset történt,a kamion sofőrje 12 órán át vezetett,és elaludt a volánnál így hajtott belénk.

Nem lehettem ott a temetésén,ahogy Liam mesélte,én kómában feküdtem a kórházban. Camilla volt az egyetlen lány aki elfogadta az életem,és az összes hibámmal együtt tisztán szeretett és a kegyetlen élet el vette őt tőlem.

Rázott a zokogás,kezem a hideg kövön pihent,nem akartam arra gondolni, hogy alattam alig pár méterre egy fa "dobozban" fekszik.

A halála után,úgy éreztem nincs már értelme élnem,komolyan fontolóra vettem,hogy kilépek a bandából,de a fiúk és a rajongók mindvégig mellettem voltak/vannak ezért maradtam. Nem néztem tv-t,nem olvastam újságot nem csináltam semmit,csak gitároztam,ültem a szobámban,vagy épp próbáltam nem lehúzni a koncertek hangulatát.Úgy hittem a rajongóink is belátják,hogy én már nem az vagyok aki voltam,nem vagyok a bandába való és nyugodt szívvel bújhatok el minden és mindenki elől. Az életvidám,őrült,vicces Niall Horan,Camillával együtt elment,és maradt helyette egy búskomor,haszontalan,sírdogáló fiú.

Halk léptek hallatszottak mögülem,reméltem,hogy nem valami rajongó látott meg,bár aligha csatangolnak ilyenkor egy temetőben. Egyáltalán mit keresnének egy temetőben? Egy kéz csúszott a vállamra,fel néztem,könnyben úszó szemeimmel is ki tudtam venni,hogy körülöttem virágot szorongatva áll 4 fiú.

-Minden rendben?-kérdezte Liam,bár láttam ő is a könnyeivel küzd,Camilla olyan volt nekik mint a testvérük.

Meg töröltem a szemem,mellettem Harry szipogott csendesen,ő volt Camilla legjobb barátja,neki köszönhetem,hogy megismertem ezt a csodálatos lányt. Bár az elején sosem értettem,hogy lehet egy olyan idióta,perverz, fiúnak a legjobb barátja egy szende,visszahúzódó kislány,ahogyan teltek a hónapok megértettem. Harrynek kellett valaki akivel mindent megoszthat,ugyanakkor megvédheti, akár az élete árán, ők ketten tökéletesen kiegészítették egymást,én pedig sosem voltam féltékeny rá.

Mind az öten együtt mentünk ki,úgy éreztem nincs sok erőm ahhoz,hogy most vezessek,még szerencse,hogy Paul is velük jött,de ő a kocsinál maradt.Be vágódtam a hátsó ülésre,és míg hazafelé fuvarozott, kifelé kémleltem az ablakon,minden utcáról volt egy vele eltöltött emlékem. Egy pad ahol akár az éjszaka közepén ücsörögtünk,egy fa ami alatt elbújt a karjaim közt,így,hogy visszatértünk Londonba,akármilyen kétségbeesetten is próbáltam menekülni az emlékek elől,nem tudtam,és nem is nagyon akartam. Amíg emlékeztem rá, nem mindig éreztem úgy,hogy örökre elment. 

-Azt akarná,hogy boldog legyél és tovább lépj.-beszélt hozzám Zayn.

-Tudom.De nem megy.

-Menni fog,erős vagy.-biztatott Liam.

Valamiért elhittem neki,hogy képes vagyok túl lépni a gyászon,boldog akartam lenni,de mégis úgy éreztem Camillával együtt a boldogságom is meghalt. Harry csendben,elfojtott hüppögéssel csúsztatott a kezembe egy zsebkendőt miközben Louis próbálta őt vigasztalni, de még a mindig vidám barátunknak is nagyon kellett igyekeznie,hogy ne kezdjen el sírni.Megtöröltem a szemem és nekidőltem az üvegnek, ahhoz,hogy megpróbáljak valamelyest túl lenni ezen az időszakon,elsősorban rájuk van szükségem,és később talán valakire,aki a mosolyával új értelmet ad az életemnek.

43.rész Once upon a beautiful day...

Sziasztok! :)
Annyi mondanivalóm van a részről, hogy ez most nem épp egy történésekben gazdag, de tartogatok még meglepetéseket a végére. Nem kell elkeseredni,hogy most már csak ilyen részek lesznek. :P :D
Van még egy-két ötletem:3

Nessa. xx

Testemet körülölelte a puha, illatos hab. Nem tudom hogyan, de rájöttem, hogy a földszinti különálló fürdőszobában, amelyik nem tartozik egyik szobához sem, egy hatalmas kád van. Lehunytam a szemem,a fejemet hátradöntöttem és kiélveztem ahogyan a forró víz melengeti a testemet. Kis híján elaludtam, amikor egy ijedt hang a nevemet kiabálta.
-Lent vagyok!-üvöltöttem amennyire hangosan csak tudtam.
-Hol?-jött az értetlen, ám de annál édesebb, rekedtes hang.
-A földszinten, a kádas fürdőszobában.
Nyílt az ajtó, ösztönösen csúsztam lejjebb a kádban, de a habok mindent eltakartak a kíváncsian fürkésző zöld szemek elől.
-Fhu.-állt meg az ajtóban és résnyire nyílt szájjal engem nézett.
Zavarba jöttem a pillantásától, megragadta a kilincset és egy lépést hátrált.
-Nem kell kimenned.-szóltam utána.
-De. Most, muszáj.
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Kuncogva csúsztam lejjebb, annyira, hogy csak a fejem látszódjon ki a vízből. Elgondolkoztam az utóbbi hetekben történteken, sok butaságot csináltam, holott az lett volna a legegyszerűbb ha már az elején mindent elmondok neki, megkíméltem volna saját magam a szenvedéstől.
Mosolyogva felálltam, mikor már úgy éreztem, teljesen szétáztam. Felvettem egy szürke, pamut rövidnadrágot és a pizsama felsőm. Hajamat egy kontyba fogtam és kimentem.
-Ki pancsoltad magad?-vigyorgott rám Zayn a kanapéról.
-Meg ne szólalj!-mutogatott az ujjával Louisnak Harry.
-Én nem.-vigyorgott sunyin.
Értetlenül kapkodtam a fejem közöttük, végül leültem Liam és Niall közé a kanapéra.
-Mi történt?-pislogott körbe értetlenül Niall.
-Semmi.-veregette a vállát Liam.
És én tényleg nem tudtam mi történt, Louis és Harry farkasszemet nézett, Zayn pedig azt figyelte, hogy melyikőjük pislog először.
-Az a fura.-dőlt hátra Louis, látszólag feladta a küzdelmet.-Hogy ha akkor jössz be a fürdőszobába amikor én fürdök, arra sose reagálsz így.
-Örülj neki, addig jó míg nem gerjed rád Harry.-szólt közbe nevetve Liam.
-Perverz estét tartotok fiúk? Mert akkor én inkább felmegyek.
-Ne!-ugrott oda mellém Harry, és a lábaival arrébb lökte Liamet.-Jók leszünk!
-A magad nevében beszélj!-nevetett fel Lou.
-Kimegyek a kertbe.-nyújtózkodtam.
-Nemár, Milly.-dünnyögött Zayn.-Miattunk? Mert ha igen akkor jók leszünk, tényleg.
-Nem miattatok.-ráztam meg a fejem.-Csak mert jó idő van kint.
-Értem.-húzta el a száját.
Elhúztam a hátsó kertbe vezető üvegajtót, mezítláb átszaladtam a kerten és leültem a nagy hintába. Egyáltalán nem éreztem a hideget, pedig már elmúlt hatóra. Mivel nyár van még világos volt, és Londontól teljesen eltérően, napok óta nagyon jó idő van. Nem kánikula, hanem az a kellemes meleg. Felhúztam a lábaim,a fejemet megtámasztottam és egy kicsit meglöktem magam. Harry lépett ki az ajtón, és nagy léptekkel közeledett felém. Leült mellém és pár pillanatig csendben méregette az arcom.
-Sokat ülsz itt.-simított ki egy kósza tincset az arcomból.
-Szeretem ezt a helyet.-mosolyogtam rá.
Ő is felhúzta a lábait és felém fordult. A könyökére támaszkodott míg másik kezével óvatosan elkezdte piszkálgatni a kontyom. Sorban húzgálta ki a hajtűket, de én nem ellenkeztem. Óvatosan kihúzta a gumit a hajamból, ami így szépen leomlott a vállamra, majd ujjaival eligazgatta.
-Így jobb.-adott félénk puszit a szám sarkába.-Nem fázol?-simította nagy tenyerét a combomra.
-Nem. Olyan szép idő van.
Szája felfelé húzódott, kezem akaratlanul indult meg felé. Beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Ajkai lágyan kóstolgatták az enyém, végtelennek tűnő pillanatokig elhúzódott, ajkaink éppen csak érintették egymást. Egyik kezét a tarkómra, másikat a derekamra tette, nyelve lágyan végigszántotta az alsó ajkam, végül becsusszant a számba és forró, kínzóan lassú táncba kezdett az enyémmel. Nem ő volt az első akivel csókolózok, de az ő csókja messze nem olyan volt mint az eddigiek. Amikkel eddig volt szerencsém, vagy inkább szerencsétlenségem megismerkedni, azok mint követelőzőek voltak, Harry csókja viszont finom, egyszerre gyengéd és tüzes, éreztem rajta, hogy ő is tovább akar menni, de csak akkor ha én is, és életemben először éreztem azt, hogy egy fiú tényleg szeret.
Kábán húzódtunk el egymástól, fejemet a vállára hajtotta és megpróbáltam elhessegetni az agyamat elborító ködöt. Rájöttem, hogyha együtt akarunk maradni, őszintének kell lennünk egymáshoz, és én ma nem voltam vele őszinte.
-Harry?-pislogtam fel rá.
-Hm?
-El kell mondanom valamit.-harapdáltam a szám.-Légyszi ne legyél mérges.
-Ugye nincs köze, ahhoz a Markhoz?
-Nincs.-ráztam meg a fejem.
-Rendben.-sóhajtott megkönnyebbülten.
-Szóval. Ma azért mentem később a próbára, mert bementem annak az újságnak a szerkesztőségébe, ahol megjelentek azok a cikkek rólad.
Bátortalanul felnéztem rá, de az arckifejezéséből semmit nem tudtam kiolvasni.
-Elmondtam, hogy te nem szórakoztál a lányokkal...
-Ne fojtasd!-tette fel a kezét, de a hangja teljesen nyugodt volt.-Miért?
-Mert nem hagyhatom, hogy rosszat terjesszenek rólad.-nyeltem nagyot.-Azért nem mondtam el, mert tudom, hogy úgyis megakadályoztad volna. De azt nem akarom, hogy az újságból tudd meg. Haragszol?
-Nem.-mosolyodott el, és közelebb vont magához.-Köszönöm.
Ajkaink újabb puha csókban találkoztak, én pedig szinte szárnyaltam a boldogságtól. Amíg ő velem van, nemhogy Mia, de senki nem bánthat. Ha ez nem így lenne, akkor is megtettem volna.
-Alszol ma velem?-motyogta halkan a fülembe.
Aprót bólintottam, orrát játékosan az enyémhez dörgölte, halkan kuncogott miközben elhúzódott tőlem.
Kábán néztem az ajtó felé, ahogyan odanéztem, 4 kíváncsi fej tűnt el onnan. Halkan felnevetem, mire ő is abba az irányba nézett és megrázta göndör fürtjeit.
-Megint leselkednek?
Aprót bólintottam, lábaimat az ölébe tettem és lassan kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaim. Szórakozottan végighúzta mutatóujját a bal lábamon majd feje fölé emelte a kezeit és nyögve nyújtózkodott.
-Menjünk be.-mosolygott rám.
Kiemeltem az öléből a lábaim, a fű hűsen csiklandozta a talpaim, míg én nem csaptam zajt, az ő Converse cipője alatt halkan ropogott a föld. A fiúk túl csendben ültek a kanapén és úgy tettek, mintha annyira lekötné őket a tévézés.
Megráztam a fejem és leültem közéjük.
-Mit láttatok srácok?-vigyorogtam.
-Kellett volna látnunk valamit?-adta az ártatlant Louis.
-Én mintha úgy láttam volna, hogy leselkedtek.
-Mi?-nevetett fel Liam.-Biztos csak képzelődtél.
-Meglehet.-bólogattam.
-Ugyan Milly.-nevetett fel Harry-Hogy feltételezhetsz olyat a srácokról, hogy leselkednek?
-Jól van na!-röhögött fel Zayn.-Tényleg leselkedtünk, már ez is bűn?
-Mi érdekelt annyira?-rebegtettem meg a szempilláim.
-Hát -nyöszörgött Niall.-Csak úgy eltűntetek egymás után, és Louis azt mondta..
-Persze, persze!-háborodott fel Lou.-Mindig rám kell fogni!
-De hát te mondtad!-kiáltottak fel egyszerre. Félelmetes...
-Árulók.-sziszegte.
-Louis csak érdeklődő, ugye Tommo?-csipkedte meg az arcát Zayn.
-Így van.-bólintott nagyokat.-Harry-t ismerve én hangokat vártam...
-Louis!-ugrott rá hátulról Hazz.-Befogjam helyetted a csinos kis szádat?
-Adj egy csókot!-fordult hátra visítozva.
Kezét Harry szája elé csapta és úgy tettek mintha csókolóznának.
Nevetve megráztam a fejem és felálltam, Harry elfordította a fejét, le vergődte magát a kanapéról és mielőtt kimentem volna, elkapta a derekam. Niall éles hangjára egyszerre kaptuk oda a fejünket, Louis őt támadta le és az oldalát csikizte, egyszerre borultak le a kanapéról és egymáson röhögve fetrengtek.
-É-éhes vagyok!-kacarászott a szöszi.-Na-Nando's-ba akarok menni.
-Uu! Menjünk!-ugrott fel Liam.
-Menjünk?-hajolt a fülemhez Harry.
Megvontam a vállam és kibújtam az öleléséből.
-Várjatok meg. Én azt hittem már nem megyünk sehova és pizsamában vagyok.
-Siess.-toporgott Niall.
Felszaladtam a lépcsőn, viszont mielőtt még becsuktam volna a szobám ajtaját, Harry slisszolt be.
-Szóval, most te lesekszel?-vontam fel a szemöldököm.
-Csak egy kicsit.-vigyorgott és leült az ágyamra.-És gondoltam segítek a ruhaválasztásban.
-Először megpróbálom egyedül.-kacsintottam rá.-Délelőtt is egész jól sikerült.
Leheveredett az ágyamra, miközben én kinyitottam a szekrényajtót és némi keresgélés után elővettem egy egyberuhát. A felső része fehér volt,míg a szoknyája kék virágmintás. Kerestem egy hozzáillő szandált, és kiegészítőnek előkotortam egy masnis nyakláncot.
-Megfelelő?-mutattam fel a ruhát.
Vigyorogva bólintott majd felkönyökölt az ágyamon. Kibújtam a pólómból de amikor felé fordultam, már nem volt ott. Tenyerei meztelen derekamra csúsztak és egy mozdulattal magához húzott.
-Olyan szép vagy.-hallottam meg rekedtes hangját a fülemnél.
Felé fordultam, arcán játékos mosoly terült szét, ujjaival a melltartóm körül legyeskedett,de arrébb csúsztattam a kezét.
-Úgy volt, hogy kajálni megyünk.-haraptam az ajkamba.-És, hogy egy kicsit lesekszel.
-Fel is kell deríteni a terepet.-nevetett fel halkan.
Az ajtóm hirtelen kivágódott, ijedten rebbentünk szét, Niall és Louis nagyra nyílt szemekkel néztek ránk, majd röhögve bevágták az ajtót és hallottam, ahogyan levágtatnak a lépcsőn, hogy elújságolják a többieknek mit láttak.
-Ezek nem normálisak.-rázta a fejét mérgesen.
-Új még ez nekik, egy ideig szívatni fognak.-nyomtam puszit az arcára.
Pillantásai kereszttüzében levettem a nadrágom, majd belebújtam a ruhámba. Lábaimat a szandálba csúsztattam, míg ő mögém lépett, a nyakamba tette a nyakláncot és ráadásként forró puszit adott a fülem mögötti puha területre. Beletörődtem abba, hogy még egyszer meg kell majd fürödnöm és azzal a céllal indultam be a fürdőszobába, hogy kifessem magam.
-Ne!-vette ki a kezemből a szemceruzát.-Felesleges.
-De hát..
-Nincs "de hát"-vigyorgott.-Azt akarom, hogy mindenki megtudja, hogy a barátnőm smink nélkül is gyönyörű.
-Nem megyek be a belvárosba smink nélkül.-ráztam makacsul a fejem.
-Légyszi.-ölelt át.-A kedvemért.
Nagy szemeket meresztett rám, hosszan kifújtam a levegőt és a helyükre tettem a sminkjeim. Miért van az, hogy ő mindig eléri amit akar?
-Azt a finom szájfényt megengedem.-vigyorgott.
Mosolyogva megráztam a fejem és az ajkaimra kentem egy keveset belőle, ám alighogy tettem vissza, ajkai az enyémre tapadtak és nyelvével finoman lenyalta az ízesített ajakfényt. Halkan hümmögve a hajamba túrt, nyelvével többször is végigsiklott az ajkaimon, vonakodva engedett el.
-Szeretnéd megenni?-nyomtam nevetve az orra alá.
-Nem.A szádról finomabb.
Hosszú,egyenes hajamat átszántottam a fésűvel. Egy kistáskába tettem a telefonom és a pénztárcám, majd kezemet az övébe csúsztattam és együtt mentünk le a lépcsőn.

Közlendő. :)

Hey! :)
Ezúttal nem résszel jelentkezem, hanem lenne egy kis mondandóm. :)
Jelentkeztem egy blogversenyre, mégpedig 3 kategóriában:
-Legérzelemdúsabb blog
-Legjobb One Direction fanfic
-Legkedveltebb blog
Sokat gondolkoztam rajta, hogy merjek-e jelentkezni, végül rájöttem, hogy semmit nem veszíthetek vele. Szurkoljatok! :) <3

http://summerb-katieboo-boo-jenna-diana.blogspot.hu

Nessa. xx

42.rész Őszinteség...

Csendben ültem az ágyam szélén,lehunytam a szemem és hagytam,hogy a napsugarak melengessék az arcom. A hajam kócosan meredezett mindenfelé, a kinyúlt pizsama felsőm gyűrötten lógott rajtam,a kellemes napsütésre próbáltam ébredezni. Az ajtóm kitárult és Harry jött be rajta,teljesen felöltözve.

-Most ébredtél fel?-ült le mellém és puszit nyomott az arcomra.

Nyöszörögve a mellkasába fúrtam az arcomat,nevetve végig simított a hajamon és eldőlt velem az ágyon.

-Hova mész?-húzgáltam a pólóját.

-Hétvégén lesz egy koncert,mennünk kell próbálni. Jössz?

-Később utánatok megyek.-ásítottam.-Hol lesz?

-02.Majd szólok,hogy engedjenek be.-tűrt a fülem mögé egy kócos tincset.
-Mikor mentek?-nyújtózkodtam.
-Miest Niall befejezte az evést és megjön Paul. Lejössz?
Bólintottam és nagy nehezen feltápászkodtam.
-Szeretem ezt a pólót.-fogta át a derekam és közelebb húzott magához.
Lepillantottam a fehér Ramones logós pólómra,14-15 évesen éltem a Ramones fan korszakom és onnan maradt meg,és ha most nyújtózkodok akkor egy kicsit kivillan a hasam.
-Azért mert neked is van?-vontam fel a szemöldököm.
-Is.-lehelt egy puszit a számra.-Meg egyéb okok miatt.
Játékosan meglegyintettem a fürtös buksiját,megfogta a csuklóm és a nyaka köré fonta a kezem.
-Na,miért bántasz?-hajolt a fülemhez és finoman a puha bőrbe harapott.
-Miért harapdálsz?-nevettem.
Hümmögve elhúzódott majd megfogta a kezem és ki vezetett a szobából,engedelmesen és még kissé fáradtan követtem le a lépcsőn. Levágódott a konyha asztalhoz egy székre és az ölébe húzott.
-Megjöttek a galambocskáink.-vigyorgott Louis.
-Nektek is jó reggelt.-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt.-tömött a szájába Niall egy kanál gabonapelyhet,beszéd közben pedig néhány darabot az asztalra köpött. Kulturált.
-Fúj már, Niall.-vinnyogott Lou.-Olyan kis undi vagy!
A szöszi megvonta a vállát és vigyorogva,nyitott szájjal megrágta a darabokat.
-Érik a pofon.-dünnyögött továbbra is Tomlinson.
-Naaa,ne mond már ilyet!-tette a kezét Zayn, Niall fülére.
-De hát olyan kis gusztustalan!-háborgott.
-Hova kerültem.-fúrtam az arcomat Harry vállába.
Nevetve végigsimított a hajamon és puszit nyomott a fejem búbjára.
-Az nem gusztustalan amikor Harry-vel büfögőversenyt rendeztek?-jött le a lépcsőn Liam.
-Psszt!-pisszegte le Harry.
-Tudom miket szoktál csinálni.-nevettem rá.
-Te nem jössz velünk?-pislantott rám Zayn.
-Később.Most keltem fel.
Megértően bólogatott és belekortyolt a kávéjába.
-Törött lábujjal fogsz koncertezni?
-Nem tehetek mást.-vonta meg a vállát.
-Justin Bieber is koncertezett már törött lábbal.-nézett körbe ártatlanul Niall.-Neked csak a lábujjad van eltörve.
-Justin egy hős.-veregette meg a vállát Liam.
-Ahhoz képest,hogy "csak" a lábujjam tört el,eléggé be voltál szarva.-nézett rá szemrehányóan Zayn.
-Szeretlek, Zayn.
-Én is szeretlek,Niall.-lágyult el.
-Nemár,még sírni fogok.-szipogott Louis.
Kintről egy autó dudált,dünnyögve felálltak,Niall még bekanalazta a müzlijét majd félrelökte a tányért és a cipőjéhez vágtatott. Kelletlenül kiszálltam Harry öléből és átöleltem.
-Mikor jössz?
-Dél körül.-pillantottam az órára ami fél 11-et mutatott. Reméltem,hogy délre végzek...
-Hozol majd kaját?-lépett oda hozzánk Nialler.
-Csirkeszárnyat szeretnél?
Nagyot bólintott,majd vigyorogva puszit nyomott az arcomra és a többiek után szaladt,akik már csak Harry-t várták.
-Menjetek ki,mindjárt megyek én is.-szólt oda göndör.
-Gyors menet?-kacagott Louis.
-Húzzál már ki!-röhögött fel ő is és a nyelvét nyújtotta rá.
Igen,éljenek az érett felnőtt fiúk. Nevetgélve kimentek,hogy egy darabig a menedzserüket fárasszák.
-Mit fogsz csinálni?
-Felébredek.-nevettem.
Utálok hazudni neki,de nem mondhatom el hova készülök mert akkor 100%,hogy haragudna,magukkal rángatna a próbára és árgus szemekkel figyelné minden mozdulatom.
-Küldjek érted taxit?
-Nem.-nevettem.-Majd hívok.
-Rendben.-sóhajtott.
Kintről ismét dudált Paul.
-Menj,és ügyes legyél.-mosolyogtam rá.
-Szeretlek.
A szívem erre a szóra nagyot dobbant,időm viszont nem volt,hogy mondjak bármit is,puha ajkaival belém fojtotta a szót és egy rövid csók után felkapta a táskáját.
-Én is szeretlek.-néztem utána kábán.
Rám mosolygott majd rántott egyet a válltáskáján és kiment. Szédelegve felmentem a lépcsőn,mivel kint ragyogóan sütött a nap,de azért egy kicsit hűvös volt,egy narancssárga csőnadrágot vettem fel,hozzá fehér,hosszított rövid ujjút amin egy sárga "béke" jel díszelgett. A nyakamba aggattam egy nyakláncot és előkotortam a fehér,magas szárú Conversem.Fogat mostam, a hajamat egy szoros copfba kötöttem a fejem tetejére, a frufrumat pedig púposan felcsatoltam,szemeimet halványan kihúztam fekete szemceruzával és átpödörtem a pilláim,végül az ajkaimra kentem egy kis szájfényt és késznek nyilvánítottam magam. Egy kis táskába süllyesztettem a pénztárcám,néhány zsebkendőt,a lakáskulcsot,és ha esetleg szükség van rá, a személyim. A számba dobtam egy rágót,hívtam egy taxit és miután bezártam magam mögött az ajtót,a lépcsőn ülve vártam,hogy megérkezzen.
Beültem egy 30-as évei elején járó férfi mögé,elhadartam a címet,ahová menni szeretnék,és csendben kifelé néztem az ablakon. Néhányszor elkaptam a pillantását,ahogyan a visszapillantóból elég furcsán méregetett,de nem foglalkoztam vele. Kitett a nagy épület előtt,kifizettem és szorosan markolva a táskámat,lépdeltem a bejárat felé.
Azt hiszem,tudták,hogy először járok ott,egyszerre többen indultak meg felém,végül megelőzött egy pasast,egy fiatalabb,rövid,barna hajú nő és bájvigyorral az arcán kérdezősködni kezdett. Zavartan válaszoltam minden kérdésére,és elmondtam miért is jöttem.
-Csak nem te vagy Emily Stewart?-kapta a kezét a szája elé.
Biztos vagyok benne,hogy már akkor tudta ki vagyok,amikor beléptem.
-De igen.-eresztettem meg egy mosolyt.
-Ülj le,kérsz valamit?
-Nem,köszönöm.-huppantam le az egyik nagy,fekete fotelba.
-Azonnal szólok Victoria kisasszonynak!
Feszengve,lehajtott fejjel ücsörögtem. Akárki elhaladt mellettem,jól megbámult,de igyekeztem nem tudomást venni róluk. A rövid hajú nő,név szerint Erica,visszatért egy magas,tekintélyt parancsoló nővel.
Felálltam és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Két puszit nyomott az arcomra,majd a kezét a hátamra tette és beterelt maga előtt az irodába.
-Miről szeretnél nekem mesélni?-vette maga elé a fehér,Apple laptopot.
Megköszörültem a torkom,nagy levegőt vettem,és elkezdtem a mondandómat.
Jól tudtam,hogy ezzel csak magamra haragítom Miát,de ugyebár borzalmasan rettegek tőle (remélem érzitek az iróniát), és ha ez kell ahhoz,hogy ne nézzenek csúnyán Harry-re,akkor örömmel megteszem. Sőt,egy kicsit jót is tesz a lelkemnek,hogy "szembeszállok" a gonosz ex barátnővel,már csak utóbosszúnak azért is amiért bántotta Niall-t. A tejszínhabos eset nem épp elégítette ki a felé irányuló haragom, ami azóta csak még jobban felgyülemlett bennem. Rezzenéstelen arccal elmondtam mindent az elejétől a végéig,Victoria pedig minden szavam szorgosan pötyögte be a laptopjába.
-Tehát,azt mondod,ennek a lánynak egy szava sem igaz?
-Amit Hazzáról mondott nem. Harry nem szórakozik a lányokkal,nem vagyok az áldozata, és nem csalta meg velem Miát. Arról nem tudok,hogy az igaza-e ami utána történt köztük. De mi akkor nem voltunk együtt,és tényleg csak azért aludtam vele,mert félek a vihartól. Lehet,hogy ez gyerekes,de esküszöm ez az igazság. Véletlenül találkoztunk a konyhában,ha nem hív akkor bementem volna Niall-höz,vagy bármelyik másik fiúhoz. Kérdezze meg őket,nagyon szoros a kapcsolatunk,ők olyanok mint a testvéreim.
-Azt nem tudod miért szakítottak,és ki szakított kivel?
-Fogalmam sincs.-ráztam meg a fejem.-Annyit tudok,hogy Harry szakított Miával.
-Amelia azt állította,hogy ez fordítva volt.
-Én Harry-nek hiszek...
Elmosolyodott és bólintott. Az asztalán hevert egy újság,felkapta és a kezembe nyomta.
-Mondanál pár szót erről?-vigyorgott gonoszan.
A szemeim nagyra nyíltak, a döbbenettől elfelejtettem levegőt venni. A címlapon MI!! virítottunk,elég furcsa pózban,a tegnapi randinkon.
-S-sajnálom,erről nem.
-Ti vagytok a képen?-faggatott továbbra is.
Nem értem mit nem fogott fel abból,hogy nem szeretnék erről beszélni!
Bár már tökmindegy mit mondok,mindenki tudni fogja,hogy már nem csak barátok vagyunk. Tökéletesen látszik,hogy az bizony én vagyok,és más göndör hajú fiúval elég ritkán tűnök fel az újságban. Sőt,ha nem ismerném őket egyáltalán nem szerepelnék napilapokban,tévében,stb... Senki nem tudná ki az az Emily Stewart.
-Harry nem csinált semmi olyat,amit Mia állít.-hadartam,majd felkaptam a táskám.
Elmosolyodott. Tudta,hogy úgyse mondok semmit a cikkről.
-Még egy kérdést engedj meg.
Megfordultam és sürgetően néztem rá.
-Harry,a menedzser,vagy esetleg a fiúk bármelyike kért meg,hogy beszélj nekünk erről?
Miért beszél többesszámban??
-Nem tudják,hogy itt vagyok. Viszlát.
Kinyitottam az ajtót,és nagy léptekkel végig mentem a folyosón. Kikerültem néhány embert,hívtam egy taxit,idegesen elmondtam,hogy hová jöjjön,majd kint megvártam. Amíg várakoztam,egy újságosnál megvettem azt az újságot,amin mi virítottunk a címlapon,és hatalmas betűkkel állt: "Barátság" vagy mégsem? 
Idegesen lapoztam a 3. oldalra,de mielőtt belekezdtem volna a cikk elolvasásába,begördült a taxi,én pedig bevágódtam a hátsó ülésre.

~Harry~

-Harold Edward Styles!

Ajajj.

A zene elhallgatott,Josh röhögött egy jót a szerencsétlenségemen,miközben én besorakoztam Louis és Zayn közé.

-Ha Zayn törött lábujjal jól megcsinálja,te miért nem tudod normálisan elénekelni?

-Bocsánat.

-Kezdjük elölről! Figyelj a szövegre! 

A dal közepéig minden jól ment,figyeltem a mozdulataimra, a szövegre,egyszer sem botlottam meg a saját lábamban,és nem énekeltem véletlen csúnya szavakat valami más helyett,amikor aztán nyílt egy ajtó. Odakaptam a fejem,a mikrofon egy pillanat alatt repült a kezemből,ami elől Louis ijedten ugrott hátrébb. Leugrottam a színpadról és rohantam felé. Elkaptam a derekát,ajkaimat az övére tapasztottam és szorosan öleltem magamhoz.

-Hello, hercegnőm.-nyomtam puszit az arcára.

-Szia.-nevetett.

Paul halkan motyogott valamit. Elvettem tőle a zacskókat és a kezét fogva visszamentünk a színpadhoz.

-Kaja!-ordibált Niall és már ki is kapta a kezemből az egyik zacskót.

-Sikerült felébredni?-motyogtam a fülébe.

Az ajkába harapva bólintott,a kezében idegesen forgatott egy újságot,én pedig már előre félve tőle,hogy megint mit terjesztenek rólam,óvatosan kivettem a kezéből.

Ahhoz képest,hogy valami nagyon rosszat sejtettem,nem volt túl vészes.

-Nincs belőle semmi baj.-dobtam le a színpadra.-Nem akarlak eltitkolni.

-Meg fognak ölni.-motyogta.

-Nem,dehogy. 

-Az enyém előbb voltál mint az övék.-húzta fel durcásan az orrát.

-Szeretnéd ha letagadnálak?-vontam fel a szemöldököm.

-Kit akarsz letagadni?-lépett oda Paul.

A kezébe nyomtam az újságot majd a kezemmel jeleztem,hogy menjen arrébb. Megrázta a fejét de elment.

-Mi? Nem!

-Akkor ezt megbeszéltük.-mértem végig.-Csinos vagy.

-Köszi.-szökött pír az arcára.

Niall nyakig zsírosan,egy csirkecombbal a kezében leült a színpad közepére és ebédelt. A többiek is szép lassan kivették a kezemből a zacskókat és csatlakoztak hozzá.

-Hogy megy a próba?-kérdezte.

-Most már jobban fog menni.-nevettem.-Pault az őrületbe kergettem a bénázásommal. Nem tudtam odafigyelni.

-Te nem eszel?-nyújtott felém egy Mekis dobozt.

-Fiúk! Nem a színpadon kellene enni.-magyarázott Paul.

-Most már mindegy.-vonta meg a vállát Liam,és beleharapott a hamburgerébe.

-Harry!-hangzott el az én nevem is.

Félve fordultam meg,kivettem Milly kezéből a dobozt és védekezően az arcom elé tettem.

-Miért nem tudsz odafigyelni a lesifotósokra? 

-Azért lesifotósok,hogy olyan képeket csináljanak olyan dolgokról,amiket nem kellene tudni az egész világnak.-szólt közbe a színpadról Louis.-Egyébként mi az?

-Nem szeretted volna,ha megtudják?-fordult Milly felé.

-Igazából,teljesen mindegy,hogy tudják-e vagy nem. Az nem változtat semmin.-vonta meg a vállát.

Büszkén magamhoz öleltem és ártatlan szemekkel néztem Paul-ra.

-Rendben.-bólintott.-Azért figyeljetek oda. Fejezzétek be az evést! Kezdünk!

Visszaadtam a dobozt,még nem igazán voltam éhes. Sokkal inkább piszkálta a fantáziám a játék,ami ajándékba jár a Happy Meal menühöz,de azt hiszem,egy ideig kibírom nélküle is.

-Ülj le valahova.-mosolyogtam.

-Oké.

Puszit nyomtam az arcára,majd felugrottam a színpadra. Egy zsebkendőt nyomtam Niall kezébe,majd felszedtem a mikrofonom a színpad másik feléből és beálltam a helyemre.

Elindult a Stand up, és a roppant bonyolult koreográfiára összpontosítottam,ami abból állt,hogy az "Oh" részeknél feltett kézzel ugrálunk,majd a So put your hands up-nál letesszük,ezt még egyszer megcsináljuk,végül a levegőbe bokszolunk. Borzasztó bonyolult,de néha még ezt sem tudtuk egyszerre csinálni. Mindenesetre,egy ülőhelyről mosolygó,gyönyörű lány arca ösztönzött arra,hogy ne szúrjam el.