36.rész Az újságcikk

Harry Styles játszik a nőkkel.

Kitálalt Harry Styles (18) "exbarátnője". Amelia Sweets (19) besokalt,állítása szerint kedvenc bandánk,édes,fürtös fiúja, nem az akinek látszik. A lány mindent elmesélt lapunknak,miszerint Harry hetek óta szórakozik a lányokkal és meglehetősen jól játssza az ártatlan kisfiút. A One Direction körül semmi nem titok,a fiúk nem is titkolják az őrültségüket,büszkén hülyéskednek a színpadon, kedvesek a rajongóikkal,de senki nem gondolta volna,hogy Harry ezt kihasználja.

-Összefekszik az első szembejövő lánnyal.-nyilatkozta Mia.-Azt mondja szeret,de ez nem igaz, miután elhiteti ezt a lányokkal,otthagyja őket valaki másért. Játszik velünk.

Nincs az a lány,aki nem olvadna a fürtös fiú karjaiba,de azért ez csúnya dolog Harry. A lányokat nem szabad kihasználni,még neked sem.

-Nem azért mondom el,hogy rosszat tegyek neki,vagy bármelyik fiúnak, de tudnia kell a világnak,hogy Harry nem az akinek látszik. Egyik reggel, azzal a céllal mentem hozzá,hogy meglepem,de egy másik lánnyal találtam az ágyában, természetesen felkaptam a vizet, összevesztünk,és még aznap szakítottam vele.-meséli könnyekkel küzdve Amelia-De pár nap múlva megkeresett,azt hittem békülni akar,de másnap reggel ugyanúgy otthagyott...

Lapunk egy bennfentese szerint,a lány Emily Stewart volt, Harry gyerekkori barátja.

Vajon mit szól ehhez a fiúk menedzsere? Kíváncsian várjuk,mivel próbálja kivágni magát ebből Harry.

~Emily~

Döbbenten,levegőrét kapkodva toltam el magam elől az újságot,hihetetlen mikre nem képes ez a nő.A címlapon Harry és az én arcom figyelt,mellettünk egy kisebb kép erről a rohadt boszorkányról. A fiúk tágra nyílt szemekkel néztek maguk elé,azt hiszem sokkot kaptak. 

Harry teljesen nyugodtan,mit sem sejtve,csendben lépkedett le a lépcsőn. Az ajkamat harapdáltam és lehajtottam a fejem,már 3 napja nem beszéltünk.
Mia ezt az egészet direkt csinálta,nem fizetünk elő semmilyen újságra,ez pedig be volt dobva.

-Harry!-szólította meg halkan Louis.

Oda ballagott hozzánk,értetlenül tekintett végig a társaságunkon,majd meglátta az újságot és nagyra nyílt szemekkel húzta el előlem. De már késő volt.

-Mi ez?!-csapódott ki a bejárati ajtó és Paul viharzott be az újságot lobogtatva.

-Nem csináltam semmit!-emelte maga elé védekezően a kezét.

-Tényleg nem.-kelt a védelmére Liam.

Paul dühösen lecsapta az újságot az asztalra,Harry le ereszkedett egy székre,tőlem legtávolabb,az asztal másik végébe,a kezébe vette az újságot és miközben olvasott,ajkai összeszűkültek az arcát pedig elöntötte a düh. 

-Ez nem normális!-csapta le az újságot és idegesen járkálni kezdett.-Paul,komolyan nem csináltam semmit!

-Tudok a nőügyeidről,Harry. De ez több a soknál!

-De nem csinált semmit!-pattant fel Louis is,és a barátja védelmére kelt.

-Fiúk!-sóhajtott fel a nagydarab menedzser.

-Paul?-suttogtam.

Úgy éreztem eddig,hogy észre sem vett. Fejét felém fordította és kíváncsian nézett rám.

-Tényleg nem ő volt.-haraptam az ajkamba.-Mia egy szemét, Harry most nem csinált ilyeneket! Együtt voltak,tényleg,de nem hitette el vele,hogy szereti. Nekem is elmondta,hogy ő tényleg szereti Miát.

-Emily,én ezt értem. De ettől nem lesz jobb,mi van köztetek?

-Semmi.-haraptam be a szám és lesütöttem a szemeim.-Aznap este nem bírtam aludni,lejöttem a konyhába,aztán később Harry is,és felajánlotta,hogy aludhatok mellette. Félek a vihartól és mellette mindig biztonságban érzem magam. Mia felfújta ezt az egészet,Harry szakított vele és ez nem tetszett neki.-csuklott el a hangom.-Ez most tényleg nem az ő hibája. 

-Értem.-bólogatott.-Ha ez így marad bajok lesznek fiúk. Felhívtam az újságot,de már nem tudják beszedni a lapokat,tele van ezzel az internet.

~Harry~

Fújtatva,idegesen pattantam ki a kocsiból,be csörtettem a kapun és letámadtam a csengőt. Mivel nem nyitott ajtót, telefonon próbáltam elérni,sikertelenül. Fél órán át dörömböltem,csöngettem,és hívogattam. Az agyvizem kezdett az egekbe szökni,az arcom kipirult,a hajam a tarkómra tapadt mire feladtam és morogva,szitkozódva mentem vissza a kocsihoz.

Mentem néhány kört a városban,az emberek összehúzott szemekkel méregettek,bármerre néztem.Voltak akik most is megállítottak képért,talán nem látták még ezt a hazugságot,vagy vannak olyan hűségesek a rajongóink,hogy nem hiszik el egy szemét picsa baromságát.Mindenesetre,mosolyogva válaszolgattam a kérdéseikre és csináltam velük képeket.

Lehajtott fejjel kullogtam be egy Starbucksba,elsősorban Millynek akartam venni valamit,talán ha azt hiszi nem én vettem,akkor majd megissza. Vettem egy karamellás kapuchino-t,még a pénztáros csaj is csúnyán nézett rám, aki egyébként mindig kedves,aztán megláttam mellette azt azt újságot amin nagy betűkkel állt: "Harry Styles játszik a nőkkel".

Eldörmögtem egy -köszönöm-öt és ki vergődtem a sorból,összesúgtak mögöttem de elengedtem a fülem mellett,és bár rosszul esett,hogy engem állítanak be rossznak,igyekeztem a legkevesebbet kimutatni ebből. Bepattantam a kocsiba és a Nando's felé vettem az irányt,had örüljön Niall is, két csomag csirkeszárnnyal távoztam,és elindultam a legközelebbi Meki felé,hátha ezzel valamennyire tudom csökkenteni a fiúk haragját. Valahogy,most még a vezetés sem dobott fel. Mielőtt hazamentem volna, tettem néhány kört a városban,de csak unottan bámultam az utat és kanyarogtam össze-vissza,ráadásul még melegem is volt. Szokatlan az ilyen idő Londonban,de Milly szereti. Fogadni merek rá,hogy most is kint van a kertben.
Behajtottam a kapun,mielőtt kiszálltam volna,máris láttam a hátsó kertben,egy lenge kis lila ruhában Őt.

~Mia~

Nagyot sóhajtva,mosolyogva tettem le az újságot. Micsoda színésznő rejtőzik bennem,ezt mindenki beveszi, Harry Styles megtanulja egy életre,hogy velem nem lehet szórakozni,és ezt a kis barátnője fogja a legjobban bánni. A telefonom megállás nélkül csörgött, Harry tombolt, néhány nagyon rendes barátom szerint,az ajtóm előtt őrjöng,de ezt megszívta, én nem vagyok itthon. Elégedetten nézegettem a telefonomat,rejtve próbálkozott,de nagyon hülyének néz,ha ezt hiszi,nem tudom,hogy ő ez.

A lábamat feltettem a kis dohányzó asztalra és hátra dőltem az egyébként kényelmetlen kanapén. A cikk túl rövid lett,hosszabbat akartam,de egyenlőre ez is megfelel,verekedni fognak a sztorimért az újságok.
-Mark!-kiabáltam el magam.
A frufrus fiú cinikus mosollyal az arcán jelent meg a szobája ajtajában,ha másnak nem,a dührohamai és a mocskos vágyai miatt érdemes "tartani",egyébként meg,csak úgy mint én,elég jól el tudja játszani az ártatlant. Buta,buta Emily. Rossz vége lesz ennek.
-Nyögjed.-dőlt neki a falnak.-Van már valami?
-Hülye!-rivalltam rá.
-Most mi van? A kicsike már rohanhatott volna a kis barátja védelmére kelni.-nyalta meg az alsó ajkát,perverz vigyorral a képén.
-Harry egyenlőre engem keres.-rebegtettem meg a szempilláim.
-Nagyon jó.-horkantott fel és unottan tapsolt egyet.-Mikor jövök a képbe én?
-Miest Emily,Harry védelmére kel.
-Nem kell rá sokat várni.-húzta szélesebb vigyorra a száját.-Az a csaj nagyon odavan a kölyökért.
-Kitakaríthatnál.-húztam fel az orrom és két ujjam közé csíptem egy párnát.
-Meddig akarsz nálam csövezni?
-Nem sokáig.-borzongtam meg.-Csak megvárom,amíg elég nagy port kavarok a One Direction körül,utána jössz te.
-Addig beérem veled is.-vonta össze a szemöldökét.
-Felejtsd el.-legyintettem és felálltam.

~Emily~

A kertben ücsörögtem,a nap ragyogóan sütött,legalább a napfényt próbáltam élvezni. A napszemüvegem mögül leskelődtem,és unottan tépkedtem a fűszálakat,a ruhám nem sokat melegített,alig takarta a combom,de mivel nem megyek sehova,és itt a fiúk nem azzal foglalják el magukat,hogy engem bámulnak,nem akartam magam farmer rövidnadrággal kínozni. Halvány hegek húzódtak a combomon és a csuklómon is,rájöttem,hogy szánalmasan viselkedtem az utóbbi időben. Butaságokon veszekedtem Harryvel,kiabáltunk egymással,pedig régen egyszer sem vesztünk össze,de ha ilyen lett volna,nyugodtan megbeszéltünk volna mindent. A fájdalmamat magamba fojtottam és ennek az lett a következménye,hogy összeszabdaltam a kezem és a combom. Mi ez,ha nem szánalmas? 

Hátra dőltem,a fű lágyan csiklandozta az arcom,közel sem olyan kedvesen és puhán,mint Harry fürtjei. Már jó 2 órája,hogy elment,próbáltam nyugodt maradni,hiszen ha ideges,általában órákig kóvályog kocsival a városban,hogy elterelje a gondolatait. Fékcsikorgást hallottam,és az első kertbe behajtott a nagy,fekete Range Rover. A napszemüvegem mögül figyeltem,ahogyan kiszáll. Fekete Ramones pólója,szinte itta magába a napfényt,csakúgy mint a fekete farmer ami kiemelte Harry formás,hátsó felét. Néhány fürtje izzadtan tapadt a tarkójára,a ruháihoz illően,egy fekete,márkás napszemüveg takarta el előlem,a gyönyörű zöld szemeket,fürtjei az arcába hullottak. Egyszóval,tökéletesen nézett ki.

Kiemelt egy rakás zacskót az anyós ülésről,McDonalds,Nando's, és...Starbucks. A szívem nagyot dobbant,lassan eltűnt a szemem elől,a teraszon át,láttam ahogyan a nappaliban ülő fiúknak nyújtja a zacskókat,akik örömittasan bontották fel,és kezdték eltüntetni a hamburgereket,Niall esetében a csirkecombokat. Felment a lépcsőn,néhány perc múlva pedig átöltözve viharzott le.Fürtjei rakoncátlanul keretezték az arcát,éles vonásaitól a szívem szaporábban kezdett verni,ártatlan zöld szemeivel rám nézett,majd az asztalhoz ment és kivett belőle egy Starbucks-os poharat. Figyeltem ahogyan Louis-hoz megy és bökdösni kezdi,majd valamit beszél hozzá,de a mindig bohókás srác,megrázta a fejét,és vele együtt a többiek is.

A válla megemelkedett,lehajtotta a fejét és ujjai között idegesen forgatta a poharat,felállt,a lélegzetem elakadt,ahogyan ki tárta az ajtót, és tiszta bőrén megcsillant a napfény. Felém lépdelt,Converse tornacipője alatt csikorgott néha a fű,szégyenlősen felültem és lejjebb húztam magamon a ruhát. Idegesen harapdálta az ajkait,megállt előttem,és esetlenül felém nyújtotta a poharat,úgy,mint azon a napon,az oviban az édességet.

Hajamat a fülem mögé simítottam,és az arcát fürkésztem.

-Ez az enyém?

Lehajtotta a fejét és a cipőjét bámulta.

-Aha.

Ujjaink egy pillanatra összeértek amikor elvettem tőle a poharat.

-Köszönöm.

Hátat fordított és lassú léptekkel vissza indult a házba.

-Harry!-tápászkodtam fel és utána léptem.

A napszemüveget a fűbe dobtam,félve fogtam meg a nagy kezét,arcán értetlenség suhant át.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.

-Csak ne keveredj bele.-tette szabad kezét az arcomra,és hüvelykujjával lágyan végig simított rajta.

Kezét erőtlenül ejtette vissza maga mellé,elengedte az enyémet,de én rögtön utána kaptam és ujjai közé csúsztattam az enyémeket.

-Történt valami?-nézett rám értetlenül.

-Sajnálom. Sajnálom,hogy nem viselkedtem úgy,mint egy barát. Sajnálom,hogy hülyeségeket csináltam. És sajnálom,hogy elmentem Markkal. 

-Milly?-nézett rám félve.-Adhatok egy puszit?-harapdálta az ajkát.

-Ne kérdezz már ilyen hülyeséget!-dobbantottam a lábammal és kicsordult az első könnycsepp.

Hogy juthattunk el odáig,hogy engedélyt kér egy puszihoz...

Értetlen arcát látva,újabb könnycsepp követte az előzőt.

-Szóval?-fürkészte az összekulcsolt kezünket.

-Hogyne adhatnál.-rebegtem.

Görcsösen kapaszkodtam belé,közelebb hajolt,kezeit szorosan maga mellett tartotta,nem ölelt át,úgy ahogyan én őt.Göndör haja puhán simult az arcomhoz,bele akartam túrni,és soha nem engedni el őt,ajka bátortalanul,finoman ért az arcomhoz,majd elhúzódott,én pedig elengedtem.

-Nem sajnálom,hogy szeretlek.-nézett rám.-Várni fogok rád.

A szikrázó napsütésben,a pimasz fénysugarak megcsillantak a haján,ahogyan hátat fordított nekem és be ballagott.Egy helyben állva figyeltem,a fiúk csakúgy mint én,addig néztek utána,amíg el nem tűnt a lépcső legfelső foka után. Erőtlenül botorkáltam oda a pohárhoz,lerogytam a fűbe és egyik kezemmel,a szerencsétlen Starbucks-os,kávéval teli poharat szorongattam,úgy mintha a világ legnagyobb kincse lenne,másik kezemet Harry puszijának a helyére tettem.

Ő sem tudja,milyen lehetetlen dolgot kért tőlem,ne keveredjek bele...

Nem fogom hagyni,hogy egy féltékeny,hülye csaj,tönkretegye azt,amit Harry felépített,nem hagyom,hogy bármi rosszat tegyen az Ő és a fiúk karrierével. 

~Harry~

Az ablakban ülve figyeltem,ahogyan összekuporodik a fűben. Ruhája szabadon hagyta csinos lábait,szőke haja körbelengte az arcát ahogyan a lágy szellő fújdogálta. Egyik kezében,ujjai között tartotta a poharat,a másikat az arcán pihentette. Ha az egész világ elítélne,Mia hülye sztorija miatt,de Őt boldoggá tudnám tenni, örömmel elszöknék vele egy olyan helyre,ahol senki nincs rajtunk kívül,és örökké ott maradnánk,távol az összes pletykától,és a rosszindulatú emberektől.

Halványlila ruhájában,a térdeit felhúzva,miközben a haja lágyan szálldosott körülötte,leginkább úgy nézett ki mint egy tündér.Áramütésként söpört végig rajtam egy érzés,valami olyan,amit soha nem éreztem még.

Egy mosolyáért feladnék mindent,egyetlen mosolyért,csakhogy rám nevessen, a csillagot is leszedném az égről. Látni ahogy boldog,többet ér mint bármi más. Én pedig elcsesztem,boldogtalan lett miattam,fájdalmat okoztam neki,és ennek többször nem szabad megtörténnie. Megbabonázva néztem,ahogyan ártatlanul ült a kertünkben és néha belekortyolt az italba,nem akarok már semmit,és senkit. Egyedül Őt...
-Harry!-kopogott be az ajtón Louis.
Nem akartam felállni,jól esett nézni,ahogyan élvezi a napfényt. A napszemüvege a fűben hevert,hátradőlt,szemei csukva voltak,arcát melengette a nyári,késő délutáni,kellemes napsütés. Hosszú,szőke haján megcsillantak a napsugarak. Csendben gyönyörködtem benne.
-Itt vagy?-dugta be a fejét Lou.
Fejemet felé fordítottam,de rögtön fordultam volna is vissza Milly felé.
Be csukta maga mögött az ajtót és az ablakhoz húzta a másik fotelt,leült velem szemben,és hozzám hasonlóan,ő is Milly-t nézte.
Szinte rá tapadtam az ablaküvegre,ruháját egy pillanatra felkapta a szél,ijedten kapott utána és le rángatta a combján. Durcás arcán jót mosolyogtam.
-Nem ismerek rád.-lökte meg Louis a vállam.
Felé fordultam és mosolyra húztam a szám,majd újból Milly-t kezdtem nézni.
-Harry,kérdezek valamit,de őszintén válaszolj.-komolyodott el a hangja.
-Volt már rá példa,hogy nem válaszoltam őszintén?-vontam fel a fél szemöldököm.
-Nem,de ez komoly. Na,ne zavarj meg!
-Bocsi.-mosolyogtam,és néztem,ahogyan Milly,finom kezével a fűszálakkal játszik.
-Szereted?-tette fel Louis azt a kérdést,amire annyira készült.-Kivételesen nem fogok mérgelődni,nem csapok hisztit és nem leszek féltékeny,csak néha...
-Louis?-sütöttem le a szemem.
-Igen?-hajolt bizalmasan közelebb.
-Soha,egy lányt sem szerettem még ennyire.

35.rész Álmatlanság

Sziasztok!! 

Tudom,hogy későn hoztam a részt,de valami eszméletlen sűrű napom volt,de itt vagyok az új résszel. Annyit fűznék csak hozzá,hogy szinte alig történik benne valami :/ de azért remélem tetszeni fog. 

Puszi:Nessa xx

~Harry~

Le hajtott fejjel,még mindig dühösen és szomorúan lépkedtem Louis mellett. Nem szóltunk egymáshoz,ilyenkor nem érdemes hozzám szólni,megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor a sötétben feltűnt előttünk a célom. Szaporábban szedtem a lábaim és amint beléptünk lerohantam a pultot,valami öreg fószer állt mögötte.

-Mit adhatok?-fordult felém és szemeivel feltűnően méregetett. 

-Whiskeyt.-mondtam ki ami először eszembe jutott.

-Elég lesz neki egy sör is.-lépett mellém Louis.

Értetlen fejjel néztem rá.

-Nem!-tiltakoztam.

-Harry!-sóhajtott.-Ez nem megoldás!

Fojtott hangon beszélt,de meg sem rezzentem.

-Leszarom.

A pultos értetlenül nézett ránk,felé fordultam és nyomatékosan közöltem vele,hogy mit kérek. Lou a fejét rázva követett egy asztalhoz,le hanyatlottam egy fotelbe és egy húzásra legurítottam a poharam tartalmát.

-Ennyi bőven elég volt!-húzta el előlem,amikor intettem,hogy kérek még egyet.

-Hagyjál már!-morogtam.

-Paul nem fog ennek örülni.

-Nem érdekel Paul.

A teli poharat elém csúsztatta a csávó és mielőtt még Louis el vette volna tőlem,lehúztam.

-Menjünk haza,Harry!

-Indulhatsz.-rántottam meg a vállam.-Majd hazamegyek amikor akarok.

Hátra dőltem és elgondolkozva figyeltem a pohár alján olvadozó jégkockákat.Idegesen fürkészte az arcom,éreztem ahogyan a két pohár pia kezd a fejembe szállni. Elő kapta a telefonját és valamit pötyögött rajta,de nem foglalkoztam vele,kértem még egy pohárral.

-Uram,nem lesz ennyi elég?

-Nem.-vettem el a poharat.

Mit foglalkozik vele? Örüljön neki,hogy jön a pénz.

Ujjaim között fogtam a teli poharat,már nem tűnt annyira csábítónak,Lou látszólag nem foglalkozott többet velem.Kis kortyokban tüntettem el a pohár tartalmát,le tettem az asztalra és felkönyökölve rá,ide-oda tologattam.

Valaki erősen megragadta a vállam,értetlenül pislogtam magam elé,előttem,az asztalon 5 üres pohár hevert,felrántott a fotelből és két oldalról közre fogtak.

-Gyerünk,Harry.-indult volna el velem,de a lábaim nem engedelmeskedtek,én pedig azt sem tudtam hol vagyok.

Valahogy kivonszoltak,bent találtam magam egy ismerős kocsiban,ahogy le ültem,a fejem le bukott és a megivott italokat viszont láttam a két ülés között. Louis egy zsebkendővel a számat törölgette,az előttem ülők lehúzták az ablakot és elindultunk,ellöktem Lou kezét és hátra hanyatlottam az ülésen.A számban kellemetlen íz volt,egy sötét hajú srác hátra nyújtott egy üveget,megpróbáltam rájönni ki az,de azt se tudom én ki vagyok.

-Igyál.-nyomta a kezembe.

Louis elvette tőlem és lecsavarta róla a kék kupakot,elvettem,de a szám helyett,az üveg tartalmának a felét magamra borítottam.Egyik kezével megtámasztotta a fejem,a másikkal a számhoz emelte az üveget és megitatott.Az autó lefékezett és behajtott egy ismerős kapun,egy ismerős ház udvarába.

~Emily~

A szobámban kuporogtam,az ajtóm most is be volt zárva,ahogyan pár nappal ezelőtt. Minden újra kezdődött, nehéz volt elhinni,hogy eddig tartott. Már 2 óra elmúlt,amikor halkan kopogott valaki.

-Milly,nyisd ki az ajtót,légyszíves.-jött Niall hangja.

 Szipogva feltápászkodtam az ágyról és elfordítottam a kulcsot a zárban,majd hátat fordítottam és bedőltem az ágyneműmbe. A szőke fiú félve lépett be,beharaptam a szám,hogy elfojtsam feltörni készülő zokogásom.Le ült az ágyam szélére és bátortalanul simogatta a hátam,neki maradt a nehezebb feladat. Míg Liam és Zayn érte ment Harryért,ő maradt velem.

-Jól vagy?-kérdezte halkan.

Hümmögve arcomat a párnába fúrtam.
-Nem vagy éhes?
-Nem.-mosolyodtam el szomorúan.
-Ő csak jót akar neked.-harapta be a száját.
-Niall,ne tarts előadást nekem róla,kérlek.
-Nem akarok.-sütötte le a szemét.
-Sajnálom,nem akarlak megbántani.-néztem a kék szemeibe.
-Semmi baj,csak ne csinálj butaságot,jó?
Bólintottam,és magamhoz öleltem a párnámat.
-Jó éjszakát.-adott apró puszit a hajamra.
-Neked is.
Borzalmasan jó éjszakám lesz...Miután becsukódott utána az ajtó,hosszú percekig csak feküdtem és a plafont bámultam,az ablakon éles fény szűrődött be,felálltam és oda léptem. Három fiú ugrott ki,Harry begördülő Audijából és a hátsó ülésről szedték ki őt. Göndör haja csapzott volt,oldalról Liam és Zayn támogatta,Louis előre sietett,ahogyan eltűntek a szemem elől,azzal együtt hallottam a bejárati ajtó nyitódását,és hangokat.
Be haraptam a szám és elhúztam a függönyt,az ágyamra ültem és felhúzott térdeimet átkaroltam. Ha nem hívom fel Zaynt,és nem hagyom ott őt,akkor ez nem történt volna. Ha nem megyek el Markkal,akkor nyugodtan, a karjai közt aludhatnék most.Mindig ott van a ha...
Halkan kopogtam az ajtómon,a folyosóról hallottam,hogy valószínűleg most viszik be a szobájába.
-Gyere.-motyogtam halkan.
Liam nézett be,lehajtottam a fejem,miközben belépett és leült mellém.
-Sajnálom.-sírtam el magam.
-Semmi baj.-mosolygott és megsimította a karom.-Nem a te hibád.
-De...nem kellett volna elmennem.
-Milly,oda mész ahova akarsz,nem dönthet róla.
-Nem értem miért kellett utánam jönnie.-ráztam értetlenül a fejem.
-Mert félt,és nem csak ő,de egyedül neki van arra bátorsága,hogy kövessen téged,még ha ezzel kockára teszi a kapcsolatotokat.
-Hol volt?-motyogtam.
-Egy kocsmában,Louis-val,meg öt üres pohárral.
-Jól van?-harapdáltam az ajkam.
-Most ért a" mindenkivel bunkó vagyok" fázisba,azt se tudja kik vagyunk,se azt,hogy ő ki. Behányt a kocsijába,de jól van,legalább lesz mivel lekötnie magát.
Elhúztam a szám és bólintottam.
-Próbálj meg aludni.-hajolt közelebb és megpuszilta a homlokom.
-Rendben.-motyogtam.-Jó éjt.
-Jó éjt.
Álmatlanul forgolódtam,a másik szobából hangokat hallottam,vízcsobogást,majd néhány dübbenést,ha betakaróztam melegem volt,ha lerúgtam fáztam,sehogy nem volt jó. Hiányzott mellőlem ő.
Az éjszakát az óra figyelésével töltöttem,a percek lassan teltek,de én nem álmosodtam el,ha elszundítottam,néhány perc múlva biztos,hogy felébredtem.Reggel 7-nél tovább nem bírtam,karikás szemekkel,kialvatlanul,pizsamában vánszorogtam le a lépcsőn. A reggeli napfény fájdalmasan szúrta a szemem,szinte égette a retináimat. 0 életkedvvel vonszoltam magam a konyhába,előkaptam egy bögrét és lustán főztem egy erős kávét,csak miután már kiöntöttem,jöttem rá,hogy kinek a bögréjéből iszom. Egyetlen fiút ismerek,aki még 18 évesen is Spongyabobos bögréből kakaózik reggelente,ahhoz túl lusta voltam,hogy átöntsem egy másik bögréből és kettőt mossak el,így hát összehúztam magamon a köntöst és kiültem a kerti nagy hintába,oda hol pár nappal ezelőtt elmondtam neki mit érzek. Nem tudom miért ennyire bonyolult mostanában az életem,életünk. 17 éven át éltem egy kisvárosban,ebből 15-öt a legjobb barátommal aki elhúzott egy tehetségkutatóba és hirtelen világsztár lett,reményekkel telve felutazom hozzá,de beleesek és elveszítem. Ha nem jelentkezik az X-Factorba,ha nem megy el,ha nem lesz világsztár,akkor talán örökké ott maradtunk volna.
Hülyeségeket beszélek,önző vagyok. Ha ott maradunk,Harry nem váltja valóra az álmát,nem kap ilyen barátokat,és ha ott maradunk,akkor is felnövünk egyszer,és akkor egy másik lány úgyis elvette volna tőlem. Lánnyal vagy anélkül,Holmes Chapel vagy London,egyszer úgyis eljött volna az a nap,amikor már nem csak egymásnak vagyunk.
Pityeregve kortyoltam bele a kávéba,de az olyan erősre sikeredett,hogy a szemem az eddiginél is jobban kezdett könnyezni. Felhúztam a lábaim és a térdemre hajtottam a fejem,még hűvös volt,de jó időnek néztünk elébe. Még jó ideig nem számíthattam a fiúkra, hosszú éjszakánk volt, őket ez kiüti.
Nem törődve a fájdítóan keserű ízre,elkortyoltam a kávét és még egy darabig ücsörögtem a reggeli hűvösben. Megfogtam a bögrét és be csoszogtam a házba,nem néztem a medencére,egyáltalán semmire sem akartam nézni,mindenről ő jutott eszembe. A bögrét a mosogatóba tettem,elöblítettem és szárazra töröltem,majd visszatettem a helyére,valamiért most Spongyabob vigyorgó képe sem dobott fel. Le vágódtam a kanapéra,unottan kapcsolgattam a tévét,híradót néztem,mesét,zenét hallgattam,de egyik sem kötött le.
-Hát te?-jött fentről Zayn rekedtes hangja.
Összerezzentem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel,nem kell egyedül unatkoznom.
-Nem aludtam éjjel semmit.-csuktam be a szemem és fáradtan hátradőltem.
A konyhába botorkált és töltött magának a kávéból.
-Ne!-sipákoltam,de már belekortyolt.
A szeme először kidülledt,majd az egészet a mosogatóba köpte.
-Mi ez a szar? Meg akarsz mérgezni?-nevetett.
-Nem.-nyöszörögtem.
-Te ezt megittad?-borította mindet a mosogatóba.
-Meg.
-Jézusom.-szörnyülködött.
Le huppant mellém a kanapéra,a fejembe fájdalom hasított de nem törődtem vele.
-Szarul nézel ki.-méregetett.
-Szarul is érzem magam.-vontam meg a vállam.
-Nem megsérteni akarlak,vagy bármi olyan,de ez nem te vagy,Milly. Hova lett az a mindig mosolygós,vidám lány?
-Eltűnt.
-És mikor szándékozik visszajönni?
-Nem tudom.-motyogtam.
-Ideje lenne már,mert piszkosul hiányzik mindegyikünknek.
Az ajkamat harapdáltam és fel néztem rá.
-Nekem Harry hiányzik.-gördült ki egy könnycsepp.
-Jajj ne! Ne sírj légyszi!
-Sajnálom.-sütöttem le a szemem.
-Na,gyere ide!-tárta ki a karját
Az arcomat dörzsölgetve bújtam hozzá,a hátamat simogatta és lágyan dülöngélt velem.
-Minden rendbe fog jönni.-suttogta.
-Mindig ezt mondja mindenki,de nem.-csuklott el a hangom.
Nagyot sóhajtott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe.
-Ne sírj.-törölte meg az arcom.
Le hajtottam a fejem és szárazra törölgettem a kipirosodott szemeim.
-Menj ki és pihend ki magad!
-Nem tudok aludni.
-Milly!-rohant le a lépcsőn Louis.
Összerezzentem az éles hangra és felé fordultam.
-Halkabban,alszanak a többiek.-motyogtam és lehajtott fejjel piszkáltam a pizsamanadrágom.
-Ne! Légyszi!-guggolt le elém.
Értetlenül néztem rá,Louis nem túl sokszor nyilvánult meg még így előttem,Harryt és a fiúkat mindig megvigasztalta a sajátos módján,de velem ilyet még nem csinált.
Szinte a nyakamba ugrott és bocsánatot kért,kérlelt,hogy ne sírjak.
-Nem haragszom.-veregettem meg a vállát.-De megfojtasz.
-Sajnálom.-tette fel a kezét.-Sajnálom.
Zayn is hasonlóan hozzám,értetlen képpel bámult rá.
-Kérlek,ne haragudj rá!
-Lou,korán van nekem még ehhez,nem aludtam semmit.
-De ha veled van akkor tudsz aludni,vagy nem,de az már más. Beszéljétek meg!
-Egyenlőre nem tudom hova tenni,hogy miért követtetek.
-Louis,nem értem miért ordibálsz korán reggel.-botorkált le a lépcsőn Liam.-Jó reggelt.
-Neked is.-motyogtam.
-Bocsi.-mentegetőzött Lou.-Csak,már megint sírt és nem akarom!
-A kávéba tegyél egy csomag cukrot,mert Milly tervezett megmérgezni.-mosolyodott el Zayn.
-Kajáát!-rohant le a lépcsőn kinyújtott karokkal Niall.
Feltépte a hűtőajtót és ami a kezébe akadt,az asztalra dobálta. Figyeltem ahogy a kenyerét megkeni nutellával,vajjal,és mézet csorgat a tetejére,beletett valami felvágottat,paradicsomot,paprikát,almát,és egy darab epres haribo-t.
-Kértek?-nyújtotta felénk.
-Nem.-fintorogtunk.
-Jó étvágyat.-erőltettem meg egy mosolyt.
-Köszi.-nyammogott teli szájjal és kék szemeivel az arcomat fürkészte.-Jól vagy?
Megvontam a vállam és felhúztam a térdeim,az elfogyasztott,tömény koffein ellenére,nem sok hiányzott ahhoz,hogy elaludjak. Lehet Harry döntött jól, seggrészegre inni magunkat és felejteni pár órára nem lehet rossz.
Mindenki elfoglalta magát valamivel,Zayn a tévét kapcsolgatta,Niall az asztalnál ült és ette a nem túl csábító szendvicsét,Liam a kávéfőzővel harcolt,Louis pedig szüntelenül fürkészte az arcomat.
-Felmegyek,visszafekszem egy kicsit aludni.-mondtam halkan,és felálltam.
Bólogattak és mindannyian nézték ahogyan felfelé lépkedek,alig értem fel a legfelső lépcsőfokra,Harry-be ütköztem. Döbbenten bámultam egy pillanatra a kómás zöld szemekbe,majd elkaptam a tekintetem és kikerültem. Be siettem a szobámba,a hátamon éreztem a pillantását,mielőtt becsuktam volna magam mögött az ajtót,láttam ahogyan nagyot sóhajt,megmarkolja a korlátot,és ingadozva elindul lefelé a lépcsőn.

34.rész Lebuktunk

A számat rágva,idegesen kapargattam a körmömről a lakkot,a fiúk nem nagyon figyeltek rám,aminek most örültem. Harry eszeveszettül nyomkodta a joystick-ot,amivel épp megpróbálta megelőzni Zayn száguldó autóját a képernyőn,felemeltem a fejem és elidőztem egy ideig a fürtjein. Ha elmegyek,talán vége lesz ennek ami most van köztünk,akkor én dobom el magamtól őt,pedig ennyi szenvedés után,most többé kevésbé,azt hiszem, megkaptam amit akartam. Ha nem megyek,azzal Markot sértem meg,akármit teszek valakinek rosszul fog esni,és,bár Harry ezerszer fontosabb mint Mark,úgy érzem el kell mennem,hogy ne legyek pofátlan,és telefonon közöljem vele,hogy semmi nem lehet köztünk.
-Itt vagy?-lengette meg előttem Hazza a kezét.
-Hmm? Aha.-pislogtam fel rá kómásan.
Arrébb dúrta Liamet és lehuppant mellém,cuppanós puszit nyomott az arcomra, amitől a vérnyomásom valószínű az egekbe szökött,ha nem megyek el,akkor egy ideig,vagy talán örökké elhalmoz a puszijaival,ha elmegyek,azzal kockára teszem ezt.
-Minden rendben?-hajolt a fülemhez.
Elhúztam a szám és a pólóm sarkát kezdtem piszkálni,megfogta a kezem és szó nélkül húzott fel a kanapéról.
-Mindjárt jövünk.-szólt a fiúknak.
Engedelmesen,a kezét szorítva követtem fel a lépcsőn,a szobája ajtaját hangtalanul csukta be mögöttem és az ágyához vezetett.
-Mi a baj?-fürkészett zöld szemeivel.-Megbántottalak?
-Nem.-ráztam a fejem.
Kíváncsian és kissé idegesen nézett rám,beharaptam a szám és lehajtottam a fejem.Az állam alá nyúlt és lágyan megcsókolt,nagyot sóhajtottam és közelebb húztam magamhoz.
-Harry?-vettem nagy levegőt és félve belenéztem a zöld szemeibe.
-Igen?-húzódott közelebb.
-El kell mennem Markkal.
A kijelentésem lesokkolta,egy helyben ült és bámult maga elé.
-Mi az,hogy el KELL?-emelte ki az utolsó szót.-Egyáltalán miért? Én azt hittem megpróbáljuk,erre te közlöd velem,hogy elmész azzal a gyerekkel!-pattant fel,és idegesen nézett rám.
Próbáltam nyugodt maradni,nagy levegőt vettem és kisöpörtem a szememből pár hajszált.
-Nem akarok bunkó lenni,és telefonon megmondani neki,hogy...
-Hogyne.-morgott.-Ha ezt én csinálnám,te mit mondanál? Neked tetszene?
-Semmit,mert én bízok benned.-ráztam a fejem és felálltam az ágyáról.
-Én is bízok benned.-kapta el a kezem és visszahúzott.-Abban a Markban nem bízok.
-Én is ezt mondanám.-húztam gúnyos,szomorú mosolyra a szám.
Kihúztam a kezemet az övéből,de helyette a derekamat fogta meg és maga felé fordított.
-Milly,ne kezdjük újból,kérlek.
-Te kezded,Harry.
-Sajnálom,de én tényleg csak féltelek. Nem tetszik nekem,ahogy stíröl téged.
-De ezt miért csak úgy tudod elmondani,hogy kiabálsz?
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét és a kezébe vette az enyémet.-Igazad van.
Kihúztam a kezemet az övéből,reménytelenül nézett utánam,miközben én becsuktam magam mögött az ajtót.

~Louis~

Egyszerre kaptuk el a fejünket a tévéről,Harry fújtatva lerohant a lépcsőn,majd akkora erővel vágta le magát a kanapéra,hogy az legalább fél centit elmozdult a helyéről. Ajajj. Karba tett kézzel hanyatt dőlt és magában morgott valamit,sóhajtva feltápászkodtam és leültem mellé,engem követtek a többiek.

-Mi történt?-sóhajtott nagyot Zayn.

Valami érthetetlent morgott,amire csak hülye pillantásokat vetettünk rá.

-Jó,akkor most mond el morgás meg mindenféle csúnya szó nélkül.-mondta teljesen nyugodtan Liam.

-Cenzúrázd magad, Styles.-löktem meg a vállammal,de a szokásos jókedvű vigyor helyett,csak összehúzott szemmel motyogott valamit.

Úgy nézett ki mint egy óvodás kiskölyök akitől elvették a kedvenc játékát.

-Harry,vagy elmondod normálisan,hogy mi bajod,vagy felmegyek és megkérdezem Millytől.-jött elő a szokásos,túl jól beváló fenyegetésével Liam. Ez nem csak Harrynél válik be.

-Elmegy vacsorázni azzal a hülye gyerekkel.-morgott.

Egy pillanatra mindegyikünk hitetlenkedve meredt rá,majd én tértem először magamhoz.

-Biztos kell lennie valamilyen normális magyorázatnak, egész nap elválasztani se lehetett titeket egymástól.

-Hát pedig elmegy.

-Miért?-pislogott rá Niall.

-Végig hallgattad?-hajolt az arcába Zayn,mintha valami kihallgatás lenne.

Le sütötte a szemét,és még mindig durcásan meredt maga elé.

-Nem,mi? 

A ház előtt leparkolt egy piros cabrio.

-Mi ez?-néztem ki az ablakon.

A lámba fénye egy pillanatra elvakított,majd lekapcsolta a fényszórókat és egy fufrus fiú ugrott ki.

-A picsába.-pattant fel dühöngve Harold.-Tartsátok fel Millyt amíg elkészülök.

-Mit akarsz csinálni?-fordultam felé.

-Utánuk megyek.-kapott fel egy szürke pulcsit a fotelból,ami bár Zayn-é,most nem szóltunk érte.

Milly tipegett le a lépcsőn,a lábán lila converse cipő volt,ami tökéletesen illett a kis lila blézeréhez és táskájához.

Ahogy leért,Harry kitárta az ajtót,amin épp be akart csöngetni,Mark barátunk.

-Hello.-intett az ajtóban álló srác.

-Harry,haver,keres anyukád telefonon.-ragadta meg a vállát Zayn,és a gyilkos pillantásokat lövelő Harryt elrángatta az ajtóból.

Niall és Liam próbálta feltartani Millyt,miközben Harry dühösen felbaktatott a lépcsőn,és jól hallhatóan,gyerekesen bevágta a szobája ajtaját. 

-Niall,hozok neked kaját,csak engedj ide.-hallottam meg Milly hangját.

-Szóval,hány éves is vagy?-méregette Zayn az ajtóban toporgó fiút.

-20.-válaszolta tömören.

Zayn mellé ugrottam és gúnyosan,összehúzott szemekkel méregettem az eléggé gyerekes külsejű,állítólag 20 éves hősszerelmest. 

-Milly csak 17.

Cinikus mosollyal megrántotta a vállát.

-3 év nem sok.

-Vegyél fel kabátot,hideg van.-jött Liam hangja a konyhából.

A zsebemben megcsörrent a telefonom,és nem kellett megnéznem ahhoz,hogy tudjam ki hív. Harry készen van.

-Szia Mark.-jött ki angyali mosollyal az arcán,2 kísérővel.

-Hali.-intett és ellökte magát az ajtónktól.

-Haza hozod?-nézett rá,egyáltalán nem hozzá illő módon,csúnyán,Niall.

-Ja.
Az órámra néztem,fél tíz,Niall-ön kívül,ez elég késői vacsorának számít,főleg egy lánynak.
-Sziasztok.-húzott fel egy fehér,rövidke kabátot Milly és kikerült minket.
-Hello.-fogta meg a kezét Mark.
Mindannyian dünnyögtünk valamit,megvártuk míg beszállnak a kocsiba,majd Harry lerohant a lépcsőn,felkapta a kocsikulcsát és nagy léptekkel az ajtóhoz trappolt. Felvettem az első,kezem ügyébe kerülő cipőmet és egy kabátot,majd utána eredtem.
-Majd jövünk.-húztam el a szám és intettem a srácoknak.
Harry bevágta magát az Audijába,és már felpörgette a motort,amikor kiértem és a kocsi után rohantam,lelassított és megvárta míg beszállok.
-Mit csinálsz?-pislogott rám egyszerre értetlenül és sürgetően.
-Veled megyek.-rántottam meg a vállam és bepattantam.
A motor felpörgött és elindult arra,amerre Mark hajtott Millyvel.
-Tudod hova mennek?
-Aha.-fordította el a kormányt és lekanyarodott.
Nemsokára lassított és egy utcasarkon leállította a kocsit a parkolóban,kikapcsoltam az övet,ő már trappolt is az utcán,és hanyagul megnyomott a kulcscsomóján egy gombot,miután becsaptam magam mögött az ajtót és utána rohantam. A fejébe húzta a kapucniját és zsebre dugott kézzel lépdelt.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem.
-Nem tudom.
-Akkor meg mi a francnak jöttünk?-csattantam fel.
-Nem mondtam,hogy gyere. Rossz előérzetem van.
Felhúztam a kapucnim,és csak reménykedni mertem benne,hogy nem most kezd el esni az eső.
-Paranoiás vagy.-nevettem.
-Lehet,de inkább képzelődjek,minthogy valami baja legyen.
Hirtelen megállt előttem,egyre inkább kezdtem úgy érezni magam,mintha valami pocsék kémkedős filmbe kerültem volna.Óvatosan bekukucskált az ablakon,a válla felett én is be láttam,Milly háttal ült nekünk és  csak turkálta az ételt,miközben Mark folyamatosan jártatta a száját és erősen bámulta a lány dekoltázsát.
-Nézd,hogy bámulja.-morgott.-Seggfej.
A szememet forgatva elfojtottam egy mosolyt és fontolgattam,hogy leülök a lépcsőre,de ahhoz hideg volt. Egyébként, rajtuk kívül csak egy öreg házaspár és egy család volt,két kisgyerekkel,nem épp megfelelő hely ahhoz,hogy bármit is csináljon Millyvel.

~Emily~

-Szóval,akkor többször nem randizhatunk?

-Találkozhatunk,és barátok maradhatunk,de én szeretem Harryt. Nem akarlak megbántani,soha nem akartalak,de ez így alakult. Tényleg sajnálom.-mondtam.

-Értem.-húzta el a száját.

Kínosan éreztem magam és legszívesebben már mentem volna haza,sőt el sem kellett volna jönnöm,de már mindegy. 

-Akkor most együtt vagytok?

-Hát,valami olyasmi.

-Akkor már értem miért nézett rám úgy.-nevetett.

Halványan rámosolyogtam és idegesen piszkáltam egyik kezemmel a hajamat,a másikban a villával a kaját.

-Ha akarod elcsomagoltathatjuk.-bökött a tányérom felé.-A világért sem szeretném magamra haragítani a One Directiont.

Ez a mondata kissé cinikusnak tűnt,legalábbis nekem annak,de elengedtem a fülem mellett.

-Nem kell.-mosolyogtam rá és a villámra tekertem a tésztából.

-De,jobb ha megyünk. Az ajtóban állnak.

-Kik?-értetlenkedtem.

-A barátod,meg a haverja.

Az ajtó felé kaptam a fejem,és tényleg ott voltak,a tekintetem összetalálkozott Harry zöld szemeivel,mögötte pedig ott pislogott Lou.

-Ezt nem hiszem el.

~Harry~

Összehúzott szemekkel,Mark minden mozdulatát figyeltem,csak egyszer tesz olyat,ami Millynek nem tetszik,berontok és megajándékozom egy két sérüléssel,és magasról teszek az újságokra.

-Tapló köcsög.-motyogtam amit Louis csak egy nevetéssel díjazott.

Legalább ő viccesnek találja.

Idegesített,hogy az én barátnőmmel ül egy asztalnál,az én barátnőm melleit bámulja,és ki tudja milyen dolgokat mond az ÉN barátnőmnek. Milly hirtelen felénk kapta a fejét és már nem volt időm eltűnni,egyenesen rám nézett, Lou arcáról lehervadt a mosoly,elfehéredve néztem a dühös lányra.

-Lebuktunk.-motyogta.

Hátráltam egy lépést az ajtótól, Milly gyönyörű arcát elöntötte a düh.

Látszólag nyugodtan lépett ki az ajtón,Louis a karomnál fogva húzott hátrébb. 

-Mit kerestek itt?-szegezte nekünk a kérdést.

-Mi,izé.-vakargatta a tarkóját Louis.-Csak erre jártunk.

Milly mögött láttam,ahogy Mark rendezi a számlát,majd felállt és ő is kilépett az ajtón. Nagyszerű,már csak ez hiányzott.

-Mi ez,Harry?! 

Nem szóltam semmit,lehajtott fejjel ácsorogtam Louis mellett,és kedvem lett volna letörölni a vigyort,mark cuki kis pofájáról.

-Nem hiszem el,hogy képes vagy utánam jönni!-kiabált.

Most az egyszer egy szót sem szóltam,elkeseredetten néztem rá,és igyekeztem felfogni azt a tényt,hogy megint minden kezdődik elölről,eddig tartott a boldogságunk,kemény 1 nap. 

-Milly..-próbálkozott Louis.

-Ne! Hagyjatok békén!-emelte fel a kezét.

-Hallgass meg.-léptem közelebb hozzá.

-Miért?! Amikor te sosem hallgatod meg amit mondani akarok!

Az utcán ilyen későn járkáló emberek mind minket néztek,de nem törődtem vele.

-Kérlek,Milly...

-Haza akarok menni.-jelentette ki és sietősen megindult abba az irányba,amerről jöttünk.

-Elviszlek.-ment utána Mark.

-Ne! Csak,hogy Harry nyugodtan legyen.

Előkapta a telefonját és a füléhez emelte,úgy hallottam Zaynnel beszél.

Mint egy szerencsétlen,csak álltam ott,is végig néztem ahogyan beszáll Zayn autójába,a barátom vetett egy sajnálkozó pillantást a kormány mögül és elhajtottak.

-Gyere.-fogta meg a karom Lou és finoman húzni kezdett.

-Nem megyek még haza.-motyogtam és felnéztem rá.

-Mit akarsz csinálni?

Megrántottam a vállam és elindultam a másik irányba,ügyet sem vetve Markra.

-Harry.-jött utánam kitartóan Louis.

-Egyedül akarok maradni.

-Piálhatunk együtt is.

Gondolatolvasó.Louis néha nagyon tudja mi jár a fejemben. A kocsim ott maradt a sarkon,Mark pedig beszállt a piros autójába és elhajtott. 

-Jól szórakoztam-vetett egy cinikus mosolyt a kormány mögül amiért ismét kedvem lett volna képen vágni.

Ökölbe szorítottam a kezembe,de Lou megragadott és elrángatott onnan,mielőtt bevertem volna a képét.

33.rész Beautiful Morning

OMG!! 23!!! 23 komit kaptam az előző részhez! *-* Ez eddig a legtöbb <33 fantasztikusak vagytok,köszönöm szépen! :') <33

Remélem ez a rész is legalább annyira fog tetszeni mint az előző :))

Szeretlek titeket :** Nessa xxx

~Harry~

Szőke haja beterítette a mellkasom,alvás közben átölelt és halkan szuszogott,lábaink egymásba gabalyodtak. Nem is tudom mikor ébredtem utoljára így egy lánnyal,jó régen lehetett...

Nem akartam még felébreszteni,jól esett nézni őt,néha motyogott valamit,vagy csak mozgolódott.Haját óvatosan elrendeztem,nehogy zavarja,majd a hátát simogatva néztem ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Órákig tudtam volna bámulni, de megérezhette,hogy nézem és álmosan felemelte a fejét,kisimítottam a haját az arcából és mosolyogva figyeltem amint feljebb küzdi magát és arccal a párnába esik. Nem tudtam,hogy most mi van köztünk,járunk-e vagy nem? Fogalmam sincs,bár a tegnap este után elég fura lenne ha nem,miután bejöttünk el sem lehetett volna tépni minket egymás szájától,mentségemre legyen,hogy nem mentünk tovább.

A hátára fordult és feljebb húzta magán a takarót,úgy látszik Londonba visszatért az esős idő,mert behallatszott,ahogyan az ablakon kopognak az esőcseppek. Egymás felé fordultunk,szemében ugyanazt láttam amit tegnap este akkor,amikor kimondta azt a szót.Felbátorodva közelebb csúsztam hozzá, édes mosoly terült szét az arcán, először orromat gyengéden az övéhez érintettem,majd amikor ajkai súrolták az enyémeket,megcsókoltam. Egyikünk sem volt most mohó,miközben csókolt,kezét a tarkómra tette és ujjaival tekergette a hajam,elmosolyodott én pedig elhúzódtam.Egy pillanatig fürkésztem az arcát,szemeit boldogan csillogtak,jó érzés volt látni,hogy nem néz rám furcsán,utálattal,és,hogy egyáltalán rám néz.
Kezét nem vette le a hajamról,mosolyogva és kicsit elkalandozva tekergette a fürtjeim,behunytam a szemem és közelebb húzódtam hozzá. Szeretem ha egy lány a hajamat piszkálja.

~Emily~

Harryvel így ébredni, a világ legfurcsább és legjobb dolga.Arcát teljesen elrejtette a hajamban,légzését éreztem a nyakamon,miközben a fürtjeit piszkáltam. Egy teljesen másik világban jártam,egy olyanban ahol csak ketten vagyunk. Még mindig annak a hatása alatt voltam,hogy elmondtam neki,és ezek szerint ő is valami ilyesmit érezhet irántam. Kezemet az arcomra tettem,rögtön feltűnt,hogy ajkaim a szokásosnál egy kicsit duzzadtabbak,elmosolyodtam és le ejtettem a kezem. Harry izmos karját és hátát simogattam,ami mély sóhajaiból ítélve tetszett neki. Úgy döntöttem,hagyom ezt a dolgot magától kibontakozni kettőnk között,nem biztos,hogy jó lenne ha túl komolyan vennénk és ezt is,mint régebben minden mást,megbeszélnénk. Elég furán venné ki magát,ha leülnénk és megtárgyalnánk,hogy "na, mától járunk".

Eltávolodott és kíváncsi,mélyzöld szemeivel az arcomat fürkészte,ilyenkor jön a legjobb rész. Kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához,ajkai bátortalanul érintették az enyémet,csakúgy mint néhány perccel ezelőtt. Ma még egy szót sem beszéltünk,azt hiszem,az ilyen dolgokhoz nem is kell beszélni.

-Gyere!-fogta meg vigyorogva a kezem és felhúzott.

Ujjait összekulcsolta az enyémmel majd hirtelen megállt előttem,neki ütköztem a hátának,viszont ő ezt kihasználta és felkapott a hátára. Ijedten kapaszkodtam belé,csípőjét szorosan körbefontam a lábammal,kezeimmel a vállába kapaszkodtam,nevetve nyúlt a combom alá és leszaladt velem a lépcsőn.Felültetett a konyhapultra majd elővett két tányért és müzlit szórt bele,nyakon öntötte tejjel és felült mellém. Az egyiket felém nyújtotta,elvettem tőle és a vállának dőlve kanalaztam magamba.

-Mikor jönnek haza a többiek?-pillantottam fel rá.

-Nem tudom.-rántotta meg a vállát és puszit nyomott a fejem búbjára.

A tányért a mosogatóba tettem,csakúgy mint Harry. Egy ideig csendben ücsörögtünk a konyhapulton,ami igazán kellemes hely. Hirtelen leugrott mellőlem és azzal együtt erősen megfejelte a konyhaszekrény sarkát,egy hangos káromkodás kíséretében oda kapta a kezét és szitkozódva szorította.

-Úristen! Jól vagy?!-ugrottam le.

Megfogtam azt a kezét amit nem szorított a fejére,magammal húztam a mosogatóhoz és megvizeztem egy tiszta törülgető ruhát. Óvatosan elhúztam onnan a kezét és megpróbáltam a lehető legóvatosabban a púpra tenni a hideg vizes ruhát,de még így is felszisszent.

-Nagyon fáj?-pislogtam rá ijedten.

-Nem.Hagyd.-fogta meg a kezem és elhúzta onnan.

Aggodalmasan néztem a kissé felszakadt,púpos területre.

-Megpróbálok valamennyire laza lenni,erre lefejelem azt a szart.-kacagott és összehúzott szemmel bökött a konyhaszekrényre.

-Ne próbálj meg semmit.-öleltem át.-Annak sosincs jó vége.
-Köszi.-nevetett.
Lábujjhegyre álltam és óvatosan megpusziltam a homlokát.
-Így már sokkal jobb.-vigyorgott és kisimította az arcomból a hajam.
Kezeit a derekam köré fonta,homlokát az enyémnek döntötte és finom puszikat adott a számra,elvarázsolva hajoltam még közelebb hozzá,mosolyogva megsimította az arcom és puha szájával megkereste az enyémet. Nyelve lágyan végig szántotta az alsó ajkam és utat tört magának, a halk köhintésre ijedten rebbentünk szét.
-Lebuktatok.-vigyorgott a lépcső utolsó fokáról Niall.
Le sütöttem a szemem miközben ő leugrott onnan és szép nyugodtan a hűtőhöz lépdelt.
-Mióta vagy itthon?-ült le az asztalhoz Harry és az ölébe húzott.
-Éjfél körül jöttem.-rántotta meg a vállát a szőkeség és leült velünk szemben,egy tányérral maga előtt.
-Hogy sikerült a randi?-pillantottam fel rá.
Még szélesebben vigyorogni kezdett,összenézett Harryvel mire mindketten felnevettek.
-Jól,de szerintem nektek is lenne mit mesélni.
Hümmögve,rózsaszín arcomat elrejtettem Harry meztelen vállában,elgondolkodva körberajzoltam hasán az izmokat,összerezzent és megfogta a kezem.
-Ezt direkt csinálod?-nevetett és a szájához emelte a kezem.
-Na de gyerekek!Az asztalnál? Előttem?
-Bocsi,csak elgondolkoztam.-pirultam el még jobban.
El engedte a kezem és átölelte a derekam.
-Szóval?-vigyorgott ránk Niall.-Minden oké?
-Szerintem igen.-nyomott puszit az arcomra.
Mosolyogva bólintottam,Niall hangosan csámcsogott a müzlin és részletesen ecsetelni kezdte a tegnapi randiját,egy ideig figyelmesen hallgattam,tényleg nagyon figyelmesen! De utána a figyelmem Harry hasizmaira terelődött,elvégre "VIP" helyről nézhetem.
-Itt vagy?-bökött meg finoman.
-Tessék?-kaptam fel a fejem.-Ja,igen,figyelek.
-Látom,csak épp másra.-vigyorgott cseppet sem sértődötten Niall.
Az ajtó csukódott és nemsokára Louis trappolt be,aki nem mellesleg majdnem dobott egy hátast attól amit lát.A hajából csöpögött a víz,nagyra nyílt szemekkel bámult ránk,majd a szája lefelé görbült és a szeméhez kapott.
-Te szemét áruló!-csapkodta Harry vállát,aki mindezt nevetve tűrte.-Mindent tudni akarok!-ült le, lábait keresztbe tette és felkönyökölt az asztalra.
A rövid nadrágom szárát húzogattam,nehogy véletlenül felcsússzon,mert ha észrevenné a sebeket,az lehet valami vitát robbantana ki köztünk,és azt nagyon nem akarom.
Zayn is megérkezett,aki hasonlóképpen reagált mint Lou,csak ő nem kezdte el csapkodni.
-Ha tudtam volna,hogy ehhez az kellett,hogy elhúzzunk itthonról,akkor rögtön az első vitátok után 2 napig haza se jövünk.-rázta meg a fejét majd ránk mosolygott.
-Jártok?-hajolt előre Louis,tekintete kettőnk között cikázott,ez volt az a kérdés amire én sem tudtam a választ.
-Hát...-kezdte Harry,de megakadt és segélykérően pillantott rám.
Kezét az enyémbe csúsztatta és feljebb húzott az ölében,ezzel egy kis időt nyerve.
-Próbálkozunk.-nyögtem ki helyette.
-Valami olyasmi.-vakargatta a tarkóját.
Mindig ezt csinálja ha zavarban van.
-Aha,valami olyasmi mint a járás.Értem én.-bólogatott Lou.-Vagy mégsem.
-Ezt én se értem.-tolta el maga elől a tányérját Niall.
-Majd Liam.-legyintett Zayn.
-Mi van velem?-lépett be a hiányzó bandatag.
Megállt az ajtóban és barna szemeivel minket nézett majd elmosolyodott és elvette Niall elől az üres tányért.
-Hát,az.-kezdte Lou.-Hogy most Harry meg Milly..hogy kell ezt elmagyarázni?-értetlenkedett.
-Izé.-kapott ki egy almát a gyümölcstartóból Niall.
-Eddig jó.-nevetett fel Liam.
-Na,szóval az van,hogy ők ketten valami olyasmit csinálnak mint a járás,de csak próbálkoznak vele.-nyammogott az almáján.
-Akkor valaki érthetőbben elmondaná?-pislogott körbe értetlenül.
-Megpróbálom.-sóhajtott nagyot Zayn.
-Ez jó lesz.-dőlt hátra vigyorogva Harry és magával húzott engem is.
-Ők.-mutatott ránk.-Próbálnak járni de nem.
-Mi nem?-röhögött fel hangosan Liam.
-Ezt lehetetlen elmagyarázni!-csapott az asztalra Louis.
-Mondjátok el inkább ti.-huppant le velünk szembe Liam.
-Ez olyan ciki.-fúrtam bele nevetve az arcom Harry hajába.
-Meg érthetetlen.-rázta a fejét Loui.
-Most már tényleg nem értem.-húzta el a száját Liam.
Harry nagyot sóhajtott és előre dőlt,közben szorosan tartotta a derekam.A száját szólásra nyitotta majd be is csukta.
-Mit csináltál a fejeddel?-hajolt az arcába Niall és összehúzott szemmel nézte a púpot.
-Beverted az ágytámlába,ugye?-veregette meg a vállát Louis.
Az arcomat a kezembe temettem és nevetve előre dőltem az asztalon.
-Mi?-vonta fel a szemöldökét. Igen,biztos.
Nagyra nyílt szemekkel néztem rá,a fiúk pedig harsányan nevetni kezdtek.
-Ja,nem!! Nem! Bevertem a konyhaszekrénybe!
-Perverzek.-ráztam meg nevetve a fejem és kimásztam az öléből.
Harry reménytelenül próbálta kimagyarázni magát,az biztos,hogy egy ideig ezzel fogják szívatni.
Kimentem a konyhából és a nappaliba telepedtem,felhúztam a lábam és bekapcsoltam a tévét,elkeserített,hogy ma nem fogok tudni a kertben ücsörögni az eső miatt,de inkább nem foglalkoztam vele és valami buta mesét néztem.
-Mi ez?-huppant le mellém Harry,már ő is nevetett az egészen.
Meg rántottam a vállam és közelebb bújtam hozzá.
-Fáj még?-érintettem meg finoman a helyet amit jól beütött.
-Most nem.-hajolt közelebb.
Újabb lágy csókban forrtunk össze,nem tudom mihez lehetne ezt hasonlítani,nincs még egy ilyen jó dolog.
Ujjaim akaratlanul is végig simították izmos hasát,ajkait egy pillanatra elszakította az enyémtől és elmosolyodott.
Amikor felnéztem mind a 4 fiú minket bámult a konyhaajtóból.
-Ne zavartassátok magatokat.-rázta meg a fejét Zayn.
-Igen,most kivételesen nem fogok hisztit csapni,és nem fújolok.-bólogatott Lou.
-Lekötelezel.-vigyorgott rá Harry.
Le pillantottam,a szemeim elkerekedtek és talán túl hirtelen mozdulattal kaptam a combomhoz,mindannyian rám néztek,Harry lassan arrébb tolta a kezem és lejjebb húzta a nadrágom szárát. Nem szólt egy szót sem,ahogyan a többiek se. Visszafojtott lélegzettel vártam mikor rohannak le,és mikor csap át az álmom rémálommá,de nem történt semmi. Arcomat megpróbáltam elrejteni,lehajtottam a fejem és a mutató ujjammal a felső testén lévő anyajegyeket piszkálgattam,amik miatt Louis mindig piszkálja.
-Nincs semmi baj.-hajolt a fülemhez és lágy puszit adott az arcomra.
Meglepődtem,de én sem szóltam semmi,megfogta a kezem és felhúzott a kanapéról. Az alsó ajkamat rágva követtem fel a lépcsőn,becsukta mögöttem az ajtót és finoman nekitolt.
-Tudok mindenről.-húzta fel a nadrágom és ujját szomorúan végig húzta az egyik behegesedő seben.
-H-honnan?-suttogtam.
-Miután összevesztünk Mark miatt, amikor hazajöttem a fiúk biztattak,hogy jöjjek be hozzád és kérjek mindenért bocsánatot,de te aludtál,a takaród lecsúszott,és nem volt rajtad nadrág.-simított végig a combomon.
-Sajnálom.-sütöttem le a szemem.
-Ennek soha nem szabadott volna megtörténnie,mindig meg akarlak védeni mindentől,erre miattam csináltad ezeket.
-Ugye.-nyeltem nagyot.-Nem azért vagy velem,hogy ne..?-remegett meg a hangom.
-Nem! Nem.-rázta hevesen a fürtjeit és közelebb simult.-Szeretlek.
Nem néztem rá,lehajtottam a fejem és hagytam,hogy a hajam az arcomba hulljon.Az állam alá nyúlt és édes csókot lehelt a számra.
-Ne csináld többet,az nekem sokkal rosszabb mint neked.-ölelt át és arcát a hajamba temette.
Szorosabban húztam magamhoz,percekig álltunk ott egymást ölelve.
-Nem akarsz felöltözni?-kuncogtam.
-Zavar?-lépett hátrébb már szélesen vigyorogva és tett egy kört a csípőjével.
-Nem,de akkor viseld el,hogy egész nap bámullak.
-Ruhában nem vagyok szexi?-biggyesztette le a száját.
-Nem mondtam.-nevettem.-Tőlem lehetsz így egész nap,csak meg ne fázz.
Kihúzta a szekrényt és előkapott egy rövid ujjú pólót,mosolyogva néztem ahogy eldönti melyik az eleje,majd átbújtatta a fejét, és elrejtette előlem izmos felsőtestét.
-Átmegyek a szobámba,én is felöltözök.-indultam az ajtó felé.
Alig léptem  ki,már félig felhúzott farmerben jött utánam és megpróbálta begombolni a nadrágot.
-Nem fogok előtted öltözni,akármennyire is szeretnéd.-kaptam elő a szekrényemből egy fehér "Love and Peache" feliratos pólót miközben ő elterült az ágyamon.
-Miért nem?-pimaszkodott.-Már mindent láttam.
Megpróbáltam észrevétlenül előkapni a szekrényem alsó fiókjából egy melltartót,de meglátta és összehúzott szemöldökkel,vigyorogva követte minden mozdulatom. Úgy döntöttem kiszúrok vele,magammal vittem a fürdőszobába a pólót,de nadrágot szándékosan nem vittem magammal. Sárga-fekete fehérneműben kitártam az ajtót, amint a szeme rám vándorolt,elvigyorodott és feltápászkodott az ágyról.
-Ezt direkt csinálod,ugye?-lépett mögém és nagy kezeivel átfogta a derekam.
-Azt mondtad már mindent láttál.-rántottam meg ártatlanul a vállam.-Nem tudok semmi újat mutatni.-indultam meg a fürdőszoba felé,de megállított.
-Én ilyet nem mondtam.
-Lehet,de nekem ez úgy jött le.
-Igazuk van a fiúknak,ez tényleg elég fura köztünk.-nevetett.
-Azt akarod,hogy halál komolyan vegyem?-vontam fel a szemöldököm.-Harold! Soha többet rá ne merj nézni egy másik lányra se!-böktem meg a mellkasát.
-Nagyon édes,ahogy egy szál fehérneműben bökdösöl.-kacagott.
-Vérig sértettél.-legyintettem és sarkon fordultam.
-Hé,ne olyan sietősen!-húzott vissza.
-Styles,eddig ha ezt csináltam,nem reagáltál így.-pislogtam rá ártatlanul.
-Honnan tudod mik játszódtak le a fejemben? Mindig is tudtam,hogy jó nő vagy,már az oviban is látszódott.
-Engedsz felöltözni?
-Nem.-rázta vigyorogva a fejét.
Valaki halkan kopogott,még mielőtt megszólalt volna,tudtam,hogy Liam az. Egyedül ő kopogna mielőtt bejön.
-Harry!-kiabált.
El engedte a derekam, és még mielőtt visszatarthatott volna, beiszkoltam a fürdőszobába,és nevetve csuktam be magam mögött az ajtót.

32.rész Nem kell Harry pótléknak

~Harry~

Egy ideje már egyedül ültem a kanapén,kintről Milly lányos sikoltása és a fiúk ordibálása szűrődött be,hozzá még Spongyabob,most idegesítőnek tűnő nevetése a tévéből. Egy pillanatra megingott bennem az,hogy ő viszont szeret,hiszen annyira nyilvánvalóan kimutatta,hogy nem akar velem lenni és még csak rám se akar nézni.Megráztam a fejem és kipillantottam az ablakon,Milly a lábaira tapadó térdnadrágban és vizes pólóban menekült Louis és Zayn elől,tisztában voltam vele,miért nem öltözik át. Hirtelen felém fordult,pillantása egy másodpercre összefonódott az enyémmel,a következő pillanatban pedig már Zayn leterítette és kegyetlenül csikizni kezdte.Nevetése be hallatszott,még mindig kifelé néztem,Niall és Liam a medencében hülyéskedtek,Louis viszont eltűnt.A talpainak csattogását már azelőtt hallottam,hogy megjelent volna az üvegajtó előtt,nem törődött azzal,hogy mindent összevizez,becsattogott és vizes testével a hátamra ugrott.

Nevetve löktem le magamról,a szőnyegre bukfencezett és kék szemeivel nagyokat pislogott rám.

-Nem jössz ki?-kérdezte.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Nem hívott.Louis,biztos nem csak szórakoztok velem?

Szeme összeszűkült,le guggolt elém és az arcomba hajolt.

-Te azt mered feltételezni,hogy átvágunk?-minden szónál egyre hangosabban beszélt.-Csalódtam benned.-huppant le a seggére és a tévé felé fordult.

-Ne haragudj.-öleltem át a vállát.

-Aaa.-rebegtette meg a szempilláit.-Rád nem bírok.-cuppantott.

Egy vizes,nevetgélő társaság vonult be a nappaliba,Louis mivel már nagyjából lecsöpögött a szőnyegre, a fürdőszobába indult,én pedig mint egy hűséges kiskutya,követtem.

A kezembe nyomott egy rakás törülközőt és kifelé indult,a fiúknak odadobtam a törülközőket,majd Milly elé sétáltam és finoman a kezébe adtam egy kék törülközőt,amin a monogramom díszelgett.Ahogyan elvette tőlem,ujjaink összeértek,egy pillanatra úgy éreztem mintha megrázott volna az áram.

-Köszi.-motyogta és elhúzta a kezét.

Fehér pólója a felsőtestére tapadt,tisztán kirajzolódott a csipkés rózsaszín melltartója ami egy időre berögzült a fantáziámba és különböző gondolatok suhantak át az agyamon. Olyanok,amik ha egy pillanatra is a Mark kölyök eszébe jutnak,agyonverem. Nem tudom mióta vagyok ennyire erőszakos,mostanában minden közelében lévő fiút (kivéve a banda tagjait),aki csak ránéz,meg tudnám fojtani. Mellesleg ilyenkor félek magamtól...

Az arcom kissé pirosas színt vett fel amikor rájöttem,hogy egy ideje némán bámulom,gyorsan hátat fordítottam neki és látszólag nyugodtan a konyhába mentem. Ismétlem,látszólag! A konyhában a hűtőből előkaptam egy flakon jeges vizet és egy keveset a pólóm alá csorgattam,valamivel le kell hűteni magam,jobb lett volna ha ezt a vizet nem a hátamra hanem egyenesen a gatyámba öntöm,de az egész üveggel.

Vizes pólóban indultam fel a lépcsőn,direkt nem néztem feléjük,becsoszogtam a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót és az ablakokat kitártam miközben különböző dolgok cikáztak ide-oda a fejemben. Rövid, de annál közelebbi "viszonyainkban", ha lehet ezt így nevezni,tökéletesen megbizonyosodtam arról,hogy a szája csak az enyémhez illik tökéletesen,csak az én kezembe illik bele, és csak az én ágyamban lehet. Na jó,ez több mint perverz volt,de igenis így van. Milly az enyém.

~Emily~

Fáradtan,a gondolataimba merülve feküdtem a kanapén,félig Zaynen,de nem úgy tűnt mint akit nagyon zavar, a szeme éppen nem csukódott még le teljesen,de nagyon úgy nézett ki mint aki alszik. Louis és Niall nagyokat kacagott valami műsoron,Liam valamit a konyhában ügyködött. Rájöttem,hogy lehet Harry nélkül élni, de én nem tudok. Akármennyire is próbáltam úgy tenni mint aki magasról leszarja,hogy ő is itt van,és nem foglalkozik vele, mégis nagyon rossz volt egyedül itt hagyni,míg kint voltunk,végig éreztem magamon a pillantását. 

-Emily.-jött Liam hangja a konyhából.

Óvatosan felültem,nehogy felébresszem a szundító Zaynt,bár ha eddig Louis visítva nevetése nem verte fel akkor semmi.

Becsoszogtam hozzá és felültem a pultra,kíváncsian néztem az illatozó sütit amit épp akkor vett ki a sütőből. 

-Konyhatündér.-mosolyogtam rá.

-Haha.-bökött finoman oldalba.-Fel vinnél ebből Harrynek?

-Miért pont én?-háborodtam fel.

-Mert Zayn alszik,Louis és Niall nagyon jól szórakozik a tévén,én pedig nem hagyhatom ezt itt.-bökött a tűzhelyen fővő vanília pudingra.

-Louis biztos felviszi neki.

-Milly.-sóhajtott.-Kérlek.

-De miért?-ugrottam le a pultról.

-Mert hiányzol neki,és tudom,hogy ő is neked.

-Ezért vigyek fel neki egy tányér sütit?

-Igen.-bólintott.-Csak egy percre szólj már hozzá!

-Attól,hogy felviszem még nem biztos,hogy hozzá szólok.-makacskodtam.

Nagyot sóhajtott és egy tányérra pakolt pár szelet sütit.

-Jó.-dünnyögtem bosszúsan és elvettem előle a tányért.-De ha összeveszünk az a te hibád lesz!

-Vállalom érte a felelősséget.-mosolygott.

Sóhajtozva,magamban puffogva lépkedtem fel a lépcsőfokon majd megálltam Harry szobája előtt és egy nagy levegővétel után óvatosan bekopogtam.

Ki tárta az ajtót és kissé döbbenten néztem rá.

-Mit szeretnél?-mért végig zöld szemeivel.

Hangja szinte simogatott,nem volt bunkó velem,pedig arra számítottam.Az arcom vörösbe váltott amikor rájöttem,hogy a pólóm még mindig nedves.

-Liam küldött sütit.-dadogtam zavartan és felé nyújtottam.

Szemeivel némán fürkészett egy darabig,majd elvette tőlem a tányért.

-Köszönöm.

Ajkainak mozgása magával ragadott de még idejében föleszméltem és megfordultam,hogy lemenjek a lépcsőn,de valami visszatartott.Hosszú ujjai gyengéden a csuklóm köré fonódtak,nem húzott vissza,megvárta míg én fordulok felé.Kérdőn néztem a zöld szempárba,bár ne tettem volna,a lábaim vészesen meginogtak alattam.

-Sajnálom.-húzott gyengéden közelebb magához.

Felém hajolt, a légzésemet már nem tudtam uralni,akaratlanul is szaporábban vettem a levegőt mint általában,fürtjei finoman megcsikizték az arcom,amikor ellenállhatatlanul édes,óvatos puszit lehelt az arcomra.

-Szeretlek.-adott még egyet a homlokomra.-Nem bírom,ha haragszol rám.

-Adj egy kis időt.-suttogtam.

Nem ezt akartam mondani,de ez jött ki a számon.Fejemet az falba akartam verni amiért ekkora baromságot mondtam.

-Rendben.-mosolyodott el egy kicsit és elengedte a kezem.

Csendben lecsoszogtam a lépcsőn,Liam hülyén vigyorogva várt a konyhában.

-Na? Túlélted?

-Aha.-dünnyögtem és kezemet az arcomra tettem.

A hely ahol megpuszilt,égni kezdett,szinte kiáltozott még több ilyen után,Liam összevont szemöldökkel méregetett majd megrázta a fejét és elém csúsztatott egy darab almás fahéjas sütit.

-Megmentettem neked.

A nappali felé pillantottam,ahol a három fiúból kettő a süteményen nyammogott,egy pedig nyugodtan szunyókált félig lelógva a kanapéról.

Beleharaptam a sütibe és elgondolkodva,az államat a tenyerembe ejtettem és kifelé néztem az ablakon,zsebemben a telefonom rezegni kezdett,előhalásztam és kedvetlenül nyitottam meg az sms-t,Marktól. 

Holnap este eljössz velem vacsorázni? :)

A számat vonogatva,de egy igent pötyögtem vissza,majd ledobtam a telefont az asztalra.

-Minden oké?-fürkészte a telefonom Liam.

A kijelzőn már nem én vigyorogtam Harryvel,hanem elsötétült.

-Aha.Csak írt Mark.

-És azért vagy ilyen.-vakargatta meg az állát.-Semmilyen? 

-Hmm.-hümmögtem.

-Pedig én azt hittem kedveled.

-Kedvelem is.De nem kell Harry pótléknak.

A göndör hajú fiú az utolsó darab sütin nyammogva lépett be,éppen akkor,amikor ez a mondat elhagyta a számat,miközben széles vigyor ült ki az arcára én egészen a fülemig pirultam. Liam szeme közöttünk cikázott,de egyikünk sem szólt semmit,ő a mosogatóba tette a tányért és öntött magának egy pohár narancslevet,amíg én azon gondolkoztam,hogy milyen jelentéktelen dologról kezdje el fecsegni ami eltereli a figyelmem. Féltem attól,hogy ezzel a mondattal elárultam magam.

A poharat a tányérja után a mosogatóba tette és ki lépdelt a konyhából,amint eltűnt,fejjel az asztalra estem és eltakartam vörös füleim. Az életem kezd olyan lenni mint egy elcsépelt,borzasztóan szar romantikus film! Egy gyanútlan lány nyárra a legjobb barátjához jön,szépen lassan beleszeret de egy nap részegen lefekszik a barátjának a barátjával,kiderül,egyre többet vitatkoznak,majd a szerencsétlen elkezdi magát vagdosni,kórházba kerül mert megtudja,hogy a barátjának barátnője van,aki egy buta liba, óó azt kihagytam,hogy előtte lefeküdt a legjobb barátjával is.Összevesznek,kibékülnek,összevesznek,kibékülnek,bejön a képbe egy másik fiú aki nyomul a csajra,összevesznek,a hülye csaj nem szól hozzá majd amikor közli a barátjának (aki néhány perccel azelőtt megpuszilta) a barátjával,hogy a fiú aki nyomul rá,nem kell pótléknak,és akkor csodák csodájára belép a kiszemelt fiú,alias a legjobb barát. Az az egyetlen baj,hogy az ilyen filmek mindig azzal végződnek,hogy kiderül,a fiú is szereti a lányt,egymás karjaiba borulnak (szó szerint) és boldogan élnek amíg meg nem halnak. 

De az én filmemnek nem sok esélye van arra,hogy így végződik.

Ilyenkor komolyan azt hiszem,hogy még az a maradék eszem is elment.

~Niall~

Ujjaimmal hevesen nyomkodtam a gombokat,Louis állítása szerint FIFA-ban,legyőzhetetlen,márpedig szerintem igenis le tudom győzni.Zayn horkantott egyet,amire az ellenfelem röhögésben tört ki,kihasználtam a pillanatot és belőttem a labdát a kapuba.

Már épp örömujjongásban törtem volna ki,amikor Harry fülig érő,idióta vigyorral vonult át a szobán.

-Megosztanád velünk mi váltott ki belőled ilyen édes mosolyt?-kapta el a lábát Louis és felpillantott a göndörre.

-Nem.-rázta meg a fejét makacsul de a vigyor nem tűnt el az arcáról.-Majd később,most még próbálom feldolgozni.

Zayn horkolva meg akart fordulni,egy dübbenéssel a padlón találta magát és értetlenül maga elé pislogva felült miközben én igyekeztem nem meghalni a röhögéstől. Viccesen nézett ki,ahogyan összehúzott szemekkel magában szitkozódva visszamászott a kanapéra,Louis még nálam is hangosabban röhögött,Liam és Milly is kidugta a fejét a konyhából,ám a lány elég gyorsan vissza is bújt.

A telefonom rezegni kezdett, összerándult a gyomrom amikor megláttam ki küldte az sms-t,az arcomról már nekem se akart eltűnni a vigyorgás.

-Ma este nem leszek itthon.-közöltem a fiúkkal és feltápászkodtam.

-Hova mész?-ásított Zayn.

-Randizni viszek egy lányt.-büszkélkedtem.

-Nahát! Niall!-robbant ki a konyhából Liam.-Ki az? Hogy néz ki?

-Mindent a maga idejében.-veregettem meg a vállát.

Igyekeztem nyugodt maradni,de ahogy beértem a szobámba kedvem lett volna össze-vissza ugrálni.Végre!

~Harry~

Nem hagyhattam ki,hogy én is a többiekkel,megjátszott sírással az ajtóig kísérjem Niallt,Zayn még utoljára,megigazgatta a szőkeség haját,úgy mint az anyukák majd papír zsebkendőket lobogtatva figyeltük ahogy beszáll a taxiba. 

Egyedül Milly vette komolya ezt az egészet,persze nekünk is fontos,hogy Nialler randija jól sikerüljön,de mi ezt hülyéskedéssel fejezzük ki,míg ő tulajdonképpen megszervezte az egész randit.Szememmel követtem őt,kitárta az ajtót és a kertbe ment,a kellemes nyári éjjel engem is erősen csalogatott az udvarra.

-Harry!-szóltak utánam a fiúk,teljesen egyszerre. Néha ez nekem is fura.

-Mi is lelépünk.-vigyorgott rám Zayn.

-Jó ötlet itt hagyni őket?-vonta fel a szemöldökét Lou.

-Nem fogjuk kinyírni egymást.-krákogtam,miközben Millyt figyeltem amint felhúzott lábakkal leül a kerti hintára.

-Mégis csak ti vagytok a legkisebbek.-kezdett aggodalmaskodni Liam.

-Tudok vigyázni rá!-közöltem kissé élesebben.

-Csak szívatunk.-röhögött Zayn.-Mostanában semmi nem esik le.-rázta a fejét.

Pacsiztam velük és addig bent maradtam amíg mindannyian el nem mentek,a kanapéra ültem és egy ideig azon gondolkoztam,hogy kimenjek-e. Előtúrtam a szekrényemből egy kapucnis felsőmet és azzal a kezemben indultam ki a kertbe,amint meglátott lesütötte a szemét. Leültem mellé és a hátára terítettem a pulcsimat.

-Elmentek a fiúk?-pillantott rám.

Napok óta most először szólt magától hozzám.

-Igen.-dőltem hátra.-Vedd fel.-böktem a pulcsimra.-Meg fogsz fázni.

Engedelmesen felhúzta a ruhámat,úgy nézett ki benne mint egy férfi pulcsiban feszítő angyalka.

-Amit hallottál a konyhában.-vett nagy levegőt.

-Igen?-hajoltam közelebb hozzá és vágyakozva néztem az ajkaira.

-Harry.-remegett meg a hangja.

Dübörgő szívvel vártam mit fog mondani,kezemet óvatosan az álla alá csúsztattam, a csókjánál jobban csak arra vágytam,hogy beszéljen hozzám,mintha semmi rossz nem történt volna.

-Szeretném,szeretném ha tudnád,hogy nem akarom elrontani a barátságunkat,de már nem bírom.-szipogott.

-Mond ki!-húzódtam még közelebb hozzá.

Meglepetten nézett rám,kezemet az álláról a tarkójára vezettem és ujjaimmal óvatosan a hajával kezdtem szórakozni.Habozott,többször is nagy levegőt vett.

-Nem rontasz el semmit,mindig itt leszek neked.

-Szeretlek.

Ahogy kimondta,ajkaimat mohón az övéire tapasztottam,puha szája épp oly mohón követelt mint amennyire én akartam. Felsőtestemmel teljesen az övéhez simultam,a szájába sóhajtottam,ahogyan vékony karjaival próbálta az utolsó milimétereket is eltüntetni köztünk.Mellei hozzám préselődtek,egy kicsit elhúzódtam,nyöszörögve túrt a hajamba és húzott vissza,lehajtottam a fejem és szórakozottan végig simítottam az oldalán.Meguntam a lábaink közt lévő távolságot,megragadtam a derekát és az ölembe ültettem,mielőtt újból megcsókoltam volna,orromat finoman az övéhez dörgöltem miközben ő lábaival szorosan körbe ölelt.

-Annyira régóta várom ezt.-mondtam.

Beszéd közben szám az övéhez ért,behunyta a szemét és ujjaival a tarkómat cirógatta.Gyengéd puszikkal hintettem be az arcát majd lejjebb haladtam és játékosan morogva,finoman a nyakába haraptam,ujjait a hajamba vezette,még lejjebb haladtam,számmal már a bő póló kivágásánál jártam,ujjaimmal mit sem törődve a pulcsim épségével egyre lejjebb húztam.

Remegő kezekkel tolt el magától,arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba temette,mindketten erősen szuszogtunk.

-Menjünk be.-simítottam végig ujjammal az arcán.

Aprót bólintott,kezét bátortalanul az enyémbe csúsztatta,ujjaim összekulcsoltam az övével. Aznap este az én ágyamban aludt el.

31.rész Miattam van...

Sziasztok! :)

39 rendszeres olvasó *-* áá köszönöm!! :D

Oldalt a chat fölött kint van egy kis kék madárka,mivel most már twitteren is elérhettek :) Szóóóval, follow me! :D 

Puszi: Nessa

~Emily~

Felkaptam a fejemet az ajtócsapódásra,Niall már régen kiment,rájött,hogy rajtam most semmi nem segít és inkább egyedül hagyott.Az ajtóhoz léptem és óvatosan kikukucskáltam a résen,még éppen láttam ahogyan a göndör hajú fiú eltűnik a mellettem lévő szoba ajtaja mögött. Fellélegeztem,halkan becsuktam az ajtót és neki dőltem,lassan le ereszkedtem és fejemet a térdemre hajtottam. Nem lesz ez így jó,jobb lenne ha haza mennék,de itt van Mark,vele egész jól kijövök,talán lenne esély kettőnknek,most nem mehetek el.

A fiúk valószínűleg megpróbáltak bejutni Harryhez,mert Louis elég dühösen parancsolta neki,hogy nyissa ki az ajtót.A kezemet a fülemre szorítottam de még úgy is hallottam mindent,hirtelen csend lett,vagy beengedte őket,vagy feladták. Egyre inkább kezdtem úgy érezni,hogy elvesztettem a legjobb barátom. De mi van ha én ezt nem akarom? Markért megéri haragban lenni vele? Nem. Egyértelműen nem. De mindig ezt fogja csinálni ha valaki olyannal kezdek randizni aki nem tetszik neki? Mindig ott van az a de...

Át kellene mennem hozzá, és mint az értelmes emberek,megbeszélni mindent. És most tényleg mindent.

A lábaim valamiért nem mozdulnak,pedig át akarok menni hozzá.

Ha csak ülök itt nem lesz jobb semmi,de már annyiszor megpróbáltuk ezt helyrehozni,lehet az kevés volt, de félek tőle,hogy ha most kibékülünk pár nap múlva ismét összeveszünk.

Valahogyan elvergődtem az ágyamig, levettem a nadrágom és arcomat a párnába fúrtam,aludni az egyik legjobb dolog a világon,álmodban nem bánt senki,és álmodban nem haragszik rád az a fiú aki a legfontosabb az életedben.

~Harry~

-Nem játszhatsz a lányokkal!-bölcselkedett Liam.

-Tudom.Nem így akartam...

Louis még mindig dühösen körbe-körbe járkált a szobámban,kezdtem tőle szédülni,de továbbra is figyeltem az arcát.

-Komolyan nem értem mi történt veled.-rázta meg a fejét és rám pillantott.

Most jön a Louis féle őszinteségi roham,avagy a komoly Lou.

Lehajtottam a fejem és a takarót piszkáltam,Milly rossz,vagy talán inkább aranyos szokása átragadt rám is.

-Menj át hozzá és kérj bocsánatot.Köcsög voltál vele.-veregette meg a vállam Zayn.

-Te ismered köztünk a legjobban,tőled várja el,hogy törődj vele.-jött Nialltől.

-De ha törődni akarok csak megsértődik.-dünnyögtem.

-Nem,Harry. Nem azért sértődött meg mert törődni akarsz vele,hanem mert ahelyett,hogy normálisan elmondanád neki,hogy nem bízol meg abban a Markban,inkább kiabálsz vele. Te hogy éreznéd magad az ő helyében? Csak azért is el fog menni,hogy megmutassa,hogy nem számít neki amit mondasz,pedig nagyon is.-szónokolt Lou.

-De bölcs vagy.

-Van 4 húgom.-húzta mosolyra a száját,úgy nézett ki,kezd elpárologni a dühe.

-Srácok.-pillantottam fel bűntudatosan.-Bocs a tegnapiért.

Louis megölelt,és a többiektől is kaptam 1-1 mosolyt.

-Menj át hozzá.-biztatott Niall.-Egy ideje már bent van és sír.

Beletúrtam a hajamba,hosszan kifújtam a levegőt és felálltam az ágyamról, a szobája ajtajáig jöttek utánam, és csak miután bekopogtam fordultak el,és mentek le a lépcsőn. Innen már nincs visszaút.

Nem jött válasz,megpróbálkoztam kinyitni az ajtót,és csodák csodájára,nem volt bezárva. Félve léptem be,Milly az ágyán feküdt és csendesen szuszogott.A látványtól nagyobbakat dobbant a szívem,halkan osontam el az ágyáig és leültem a szélére,a takarót a lábai közé vette és szorosan ölelte magához,pofátlanság vagy perverzség,de nem kerülte el a figyelmem formás feneke, és hosszú lábai. A szemem megakadt valamin, közelebb hajoltan és nagyobbra nyitottam a szemem, de sajnos nem én láttam rosszul, a combján 3 hosszú seb húzódott. Mintha valaki a torkomat szorongatta volna,alig kaptam levegőt a megdöbbenéstől, én vagyok az oka,ezeket miattam csinálta. Könnyek marták a szemem,nehezen vettem a levegőt, óvatosan,hogy fel ne ébresszem felálltam és amilyen gyorsan csak lehet,pipiskedve mentem az ajtóig,ahogy becsukódott mögöttem,valahogy élőhalott állapotban csoszogtam le a lépcsőn,mit sem törődve a szememből hangtalanul folyó könnyekkel,levágtam magam az utolsó lépcsőfokra.

Nem szabadott volna hagynom,hogy ez történjen.Ha visszaforgathatnám az időt addig a napig amíg el nem hozom a repülőtérről,mindent máshogy csinálnék. Egy seggfej vagyok,ő nem ilyen barátot érdemel.

-Harry!-szólítgattak már egy ideje,de nem volt erőm rájuk nézni.

-Haver!-húzott fel a lépcsőről Zayn.

A lábaim meginogtak alattam,most valahogy nem akartak megtartani,2 oldalról körbe fogtak és elvonszoltak a kanapéig,felhúztam a lábaim és összekuporodtam. Hát igen,ez Harry Styles.

-Harry.-guggolt le elém Louis és halkan próbált kizökkenteni ebből az állapotomból.
Hüppögve emeltem rá a szemem. Micsoda szánalmas látvány lehetek.
-Mi a baj?-simított végig a hajamon.
Mindannyian körülöttem álltak,hülyén éreztem magam ennyi engem figyelő szempártól,szólásra nyitottam a szám,de beszéd helyett csak valami érthetetlent sikerült kinyögnöm.Nyöszörögve húztam magamhoz egy párnát és elrejtettem benne az arcom. Próbáltam nagyokat lélegezni és megnyugodni,pirosló szemekkel tornáztam fel magamat a kanapén és szembenéztem az engem figyelő ijedt fiúkkal. Komolyan, most olyan lehetek mint egy kis csaj akit életében először dobtak. Liam letett elém egy pohár vizet és körbe ültek.Lehúztam a hideg vizet,Niall a kezembe nyomott egy adag zsebkendőt,megtöröltem vele az arcom és kifújtam az orrom.
-Milly.-nyögtem ki halkan a nevét.-Össze van vagdosva a combja.-szorult el ismét a torkom.
A feszültséget szinte érezni lehetett,csendben,összeszorított szájjal meredtek maguk elé,miközben én az alsó ajkamat harapdálva próbáltam feldolgozni a tényt,hogy minden miattam van.
-Beszéltetek?-törte meg a kínos csendet krákogva Zayn.
-Alszik,véletlenül láttam meg.-hajtottam le a fejem.
-Harry?-emelte rám barna szemeit Liam.-Komolyan nem tudsz még most se semmit?
-Tudom,hogy miattam van!-vertem bele ököllel a combomba.
Louis finoman szét feszegette az ujjaim,mind a négyen rám bámultak.
-És a kezéről nem tudsz valamit? Hogy miért csinálta?-kérdezte halkan Niall.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Harry,a kurva életbe nem igaz,hogy ennyire hülye legyél!-pattant fel Zayn.-Te! Pont te,nem veszed észre azt,hogy mi van szegénnyel!
Nagy szemekkel bámultam rá, tényleg nem tudtam,mire akar kilyukadni.
-Te rohadt sötét vagy haver!-rázta meg a fejét.-Más esetben hagynám,hogy magadtól jöjj rá,de már nagyon elegem van abból,hogy ezt csináljátok.
-Mi van?!-ugrottam fel és kissé inogva szembenéztem velük.
-Az,hogy szerelmes beléd, te idióta!-bökött mellbe Zayn.
Mintha jó alaposan fejbe vertek volna,régi ismerős,valaki akit nagyon jól ismerek,de nem Josh,Niall,vagy bármelyik fiú a bandából,és nem meri neki elmondani. Eddig bírta a lábam,mint egy totyogó kisbaba,seggre estem és a szőnyegről bámultam rájuk.
-Mi?-suttogtam.
-Igen,Harry.-veregette meg a vállam Louis.-És őszintén szólva,komolyan nem tudom,hogy lehetsz néha ennyire hülye.
-Honnan veszitek?
-Nem vagyunk vakok.-fojtott el egy mosolyt Zayn.
-Tegnap elmondta,hogy csak azért nem mondja el neked mert fél attól,hogy ha nem működne köztetek akkor elveszítene.
-De ez nem igaz.-túrtam bele a hajamba.-Mekkora gyökér vagyok.
-Igen.-vigyorogtak.
-De addig nem mondhatom el,hogy,hogy én is,amíg itt van ez a Mark.
-Mindenki tudja,hogy nem szereti.-horkantott fel Niall.-Már csak azért ment el vele randizni,hogy téged bosszantson.
A szám egy kicsit felfelé kunkorodott,Miát akartam,amikor itt volt a szemem előtt az a lány aki igazából kell.Várnom kell rá,nekem kell megszereznem,de ahhoz ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Milly álmosan,a szemét dörzsölgetve csoszogott a lépcsőn,a combját egy térdnadrág takarta el előlem,a fiúk először rá,majd rám bámultak.Mekkora barom lennék ha hagynám,hogy az a paprikajancsi elvegye őt tőlem.
-Sziasztok.-húzta ki a gumit a hajából,feltűnően kerülte a pillantásom.
-Szia.-mondták egyszerre.
Szőke haja a vállára omlott,szinte nyál csorgatva figyeltem ahogy a hűtőhöz lépdel és kivesz valami epres joghurtitalt.Louis finoman oldalba bökött,megráztam a fejem és a távirányítóért nyúltam.
-Történt valami?-huppant le Zayn mellé és becsukta a szemeit.-Hangosak voltatok.
-Bocsi.Csak játszottunk.-hadarta Liam.-Aludtál?
-Ja,értem.-kortyolt bele a joghurtba.-Aha.
Louisnak dőltem és unott arccal ide-oda kapcsolgattam a csatornák között.

~Emily~

Ujjaim közt fogva az üveget,úgy tettem mintha annyira érdekelne mit tartalmaz,pedig nem,csak az arcom elé emelt üveggel jól tudom álcázni,hogy Harryt bámulom.Szokatlanul jókedvűnek tűnt,ahogyan mindenki más is körülöttem,bár nem szóltam hozzá,anélkül is tudtam,hogy valami történt.

Felhúztam a lábam és Niall vállának dőlve unottan pislogtam a tévére,legszívesebben Harry ölébe bújtam volna,de hát ugye haragszom rá.Vagyis csak haragudtam...

Álmosan megdörzsöltem a szemem és azon kezdtem gondolkozni,hogy milyen hülyeséget álmodtam,tisztán emlékszem rá,hogy csillámpónik is voltak benne,elkapott a nevethetnék,elfojtottam egy mosolyt és az arcom elé emeltem,egy Harry illatú párnát.

-Min vigyorogsz?-bökött oldalba Zayn.

-Hülyeséget álmodtam.-emeltem el a szemem elől a párnát és helyette magamhoz öleltem majd mélyen beleszippantottam.

Harry nem nézett rám,Louisnak dőlve leragadt valami mesénél és nagyokat kacagott rajta a barátjával,bármennyire is haragszik most rám,jó volt látni,hogy nevet. 

Kinéztem az ablakon,még mindig világos volt és szépen sütött a nap.Felpattantam a kanapéról és kitártam az ajtót,a napfény lágyan simogatta az arcom én pedig mezítláb szaladtam ki a kertbe.Hátradőltem a fűben és csak bámultam az eget,az ajkamat harapdálva,amilyen hirtelen kijöttem,olyan hirtelen ültem fel. Egyedül nem jó ezt csinálni,egyedül semmi nem jó.Felálltam és a lábamat a medence hűvös vizébe lógattam,az ajtócsapódásra felkaptam a fejem és a felém közeledő Liamre mosolyogtam.

-Nem is mesélted milyen volt a lányokkal.-ült le mellém és hasonlóan hozzám ő is belelógatta a lábát a vízbe.

-Jól éreztem magam.-mosolyogtam.

-Bocsi,hogy felébresztettünk.

-Nem baj.-ráztam meg a fejem.-Nem aludhatok egész nap.

-Miért ne?-nevetett.-Zaynnek megy.

Rá mosolyogtam és kezemmel a vizet kezdtem piszkálni.

-Meddig nem fogtok még beszélgetni?-célzott a bent nevető,göndör hajú fiúra.

Megrántottam a vállam és ruhástól ereszkedtem bele a vízbe,bevizeztem a hajam és nevetve ugrottam fel.

-Nem vagy százas.-rázta meg nevetve a fejét.

-Tudom.-pancsoltam-Nem jössz be?

-Nem.De szerintem bent van valaki aki vállalkozna erre.

-Igazad van!-pattantam fel.

Át csattogtam a kerten és vizesen tártam ki az ajtót.

-Louis?! Kérsz egy ölelést?

Mielőtt bármit is reagált volna a hátára ugrottam.

-Naa!-kapta el a kezem.-Ezt most visszakapod!-emelt a hátára.

A vállán cipelt vissza a medencéhez,belé kapaszkodtam és ahogy beledobott volna,magammal rántottam őt is.

-Nem csak rá gondoltam.-motyogta Liam.

~Mia~

Jókedvűen majdhogynem már dúdolva tipegtem az épület felé,amint az ajtóhoz értem,magamra öltöttem a depis,megtört exbarátnőt,akinek összetörte a szívét a a gonosz,tapló Harry Styles. Remélem érzitek az iróniát. Kinyitottam a nagy üveg ajtót és szomorú ábrázattal be masíroztam.

-Amelia?-jött velem szembe egy nő.

-Igen.-nyögtem,mintha fájna beszélni.

-Már várnak.-intett.

Követtem egészen addig amíg egy nagy "Victoria" felirattal ellátott ajtóhoz nem értünk.Bekopogott és mocskos mancsait a hátamra téve,beterelt az ajtón.

Egy pletykára éhesen vigyorgó nő fogadott,már nem voltam annyira biztos benne,hogy ezt akarom csinálni,a pillanatnyi gondolatot kivertem a fejemből és leültem vele szemben. Szinte itta a szavaim.

-Azt nem tudod,hogy hívják a másik lányt?

-Emily Stewart.

Felírta a nevét egy papírra amire egészen idáig szorgalmasan körmölt.

-Köszönöm.-mosolygott.

-Én,tényleg nem azért mondtam el,hogy sajnáltassam magam.

Szemembe könnyek szöktek,de ez is a színjátékomhoz tartozott.

-Csak,az embereknek tudniuk kell,hogy ő nem az aki.

-Ne aggódj,jövőhéten mindenki megtudja.-vigyorgott.

Biccentettem és felálltam a székről.

-Viszlát!

Nem vártam meg amíg köszön,magamtól is kitaláltam az épületből,amint becsukódott az ajtó mögöttem elvigyorodtam és nagy léptekkel tipegtem arra amerről jöttem. Édes a bosszú...

30.rész

Sziasztok! :D

Borzasztóan fájó torokkal de itt vagyok az új résszel :D

Elég sok szemszögből írtam a történéseket,remélem tetszeni fog :*

Új résszel kedden jelentkezem!

Jó hétvégét! :)

Nessa xx

~Emily~

-Szia.-huppant le mellém mosolyogva Zayn.

Gyorsan megtöröltem az arcom és felfelé húztam a számat,de mosoly helyett inkább csak egy grimaszt tudtam kipréselni magamból.Szerencsére nem várta el,hogy úgy vigyorogjak mint akinek semmi baja.

-Szia,Zayn.-motyogtam.

-Hogy érzed magad?-vizslatott nagy barna szemeivel.

Meztelen lábfejemet még finoman melegítette a gyér napsütés,a rózsaszín térdnadrágba bújtatott lábamat elgondolkodva figyeltem,csak,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Azok a szemek mintha belelátnának az emberbe...

-Megvagyok.-rántottam meg a vállam.-Te?

-Nem szeretnél bejönni?-tette kezét a vállamra.

Megráztam a fejem,hosszan sóhajtott és a lábára könyökölt.

-Jól érezted magad azzal a fiúval?-mosolygott és az arcomat figyelte.

Megrántottam a vállam és fel néztem rá.

-Aha.-préseltem ki magamból.

-Figyelj! Nekem elmondhatod milyen volt,bármelyikünknek elmondhatod,te vagy nekünk kishúgunk.-mosolygott.

Erre a mondatéra könny szökött a szemembe,neki dőltem a vállának,átölelt miközben halkan szipogtam rajta,nem érdemlem meg őket,mióta itt vagyok csak felforgattam az amúgy sem túl nyugodt életüket.

-Szóval,jól érezted magad? 

-Csak beszélgettünk,meg elmentünk fagyizni.-hajtottam le a fejem.

-Hát,nem túl kreatív a srác.-nevetett. 

Elmosolyodtam és ismét felpillantottam rá.A bejárati ajtó csapódott és Niall hangját hallottam,be pillantottam, a szőke fiú akkor tett le a pultra rengeteg Nando's-os zacskót,a többiek mind oda gyűltek,Harry viszont továbbra is csak ott ült a kanapén és valami buta mesét nézett.

-Bejössz enni?-zökkentett ki Zayn.

-Nem tudom.-kezdtem el piszkálni egy masnit a nadrágomon.

-Naaa.-lökött meg finoman a vállával.

-Rendben.-mosolyogtam.

Felállt majd a kezét nyújtotta és felhúzott,követtem őt be a házba,Niall mosolyogva a kezembe nyomott egy tányérral a kedvenc ételéből.Megköszöntem,majd továbbra is Zayn után lépkedve leültem a nappaliba,megpróbáltam elbújni mellette Harry szeme elől. 

Étvágytalanul piszkáltam a villámmal a csirkecombot és ettem belőle néhány falatot,csak a látszat kedvéért. Harryn és rajtam kívül mindenki nevetett valamin.

-Milly!-visított fel Louis.

-Hmm?-emeltem fel a fejem.

-Elmeséled milyen volt a randi azzal a Markkal?-rebegtette meg a szempilláit.

Akaratlanul is észrevettem,hogy Harry vállai és állkapcsa megfeszül a névre.

-Csak beszélgettünk,meg elmentünk fagyizni.-mosolyogtam.

Bevallom,egy kicsit jól esett idegesíteni Harryt.

-Kifosztottad legalább?-vigyorgott Liam.

-Nem,csak egyet ettem.

-Én a helyedbe kértem volna tízet.-nyammogott Niall.

-Tudjuk.-nevettek fel egyszerre.

Harry fújtatva felpattant,a konyhába trappolt és a tányérját a mosogatóba lökte.

-Nem értem mi a f*szért nem szólsz hozzám!-emelte fel a hangját.-Az szerinted nekem milyen,hogy a haverjaimmal megosztod,hogy milyen volt randizni azzal a kis gyökérrel,velem meg nem?!

Ledöbbenve néztem rá,Zayn kezeit az enyémre tette,lassan éreztem ahogyan elönt a düh.

-Én csak meg akarlak védeni! De végig se hallgatsz!-dühöngött.

-Megvédeni?!-pattantam fel.-Azzal megvédesz,hogy veszekszel velem?!

-Harry!-szólította meg halkan,de figyelmeztetően Louis.

-Kértelek,hogy ne menj el vele mert nem bízok benne.-mondta már halkabban,de még mindig dühösen.

-Kértél?!-rivalltam rá.-Az neked kérés amit csináltál?! Harry, ha te így tudsz valamit kérni,akkor inkább ne foglalkozz velem és ne akarj te megvédeni senkitől,mert már kurvára unom,hogy ezt csinálod!

-Én csinálom?!-emelte fel ismét a hangját.-Megpróbáltam bocsánatot kérni,de nem vagy hajlandó megállni nekem egy percre,hogy végig mondjam amit akarok!

-Hallgatlak!-fontam össze a mellem előtt a karomat.

Zöld szemeivel dühösen méregetett,sarkon fordult és nagy léptekkel,fújtatva ment fel a lépcsőn.

~Harry~

Dühösen a táskámba dobáltam egy nadrágot és pólót,majd a hátamra dobtam és letrappoltam a lépcsőn,a fiúk még mindig a kanapén ültek,elhaladtam mellettük,felkaptam a lábamra a cipőm és kilépni készültem az ajtón amikor Louis keze megragadta a pólómat.

-Hova mész?-vont kérdőre.

-Mit tudom én.-morogtam és megpróbáltam kiszabadulni,legjobb barátom fogságából.

-Addig nem engedlek el amíg nem mondod meg,hogy hova mész!

-Mit érdekel az téged?-válaszoltam a kellőnél kicsit hevesebben és sokkal csúnyábban,annál,ahogyan vele kellene beszélnem.-El innen!

-Harry!-szólt hozzám az átlagnál hangosabban Liam.

Először megdöbbentem azon,hogy ő így is tud beszélni.

-Hagyjatok már békén!-rántottam ki a pólómat Louis keze közül,az anyag egy reccsenéssel vált meg egy darabjától,szitkozódva,egyik kedvenc Ramones pólómat gyászolva vágtam be magam mögött az ajtót.

A kocsihoz rontottam,és mit sem törődve szeretett autóm épségével,hatalmas erővel vágtam be a Range Rover ajtaját,a távirányítóval kinyitottam a kaput,majd letekertem a kocsi ablakát és kidobtam rajta,majd becsukja az aki akarja.

Céltalanul,a jogsimat kockáztatva,hajtottam a városban mint az őrült.Egy ismerős környéken kötöttem ki,a táskámat a hátamra kapva,ugrottam ki a kocsiból és becsörtettem a kapun,bekopogtam az ajtón és vártam,hogy valaki kinyissa.Bentről hangokat hallottam,majd megjelent előttem az exbarátnőm.

-Te mit csinálsz itt?-tátotta el a száját.

Megragadtam a derekát,számat az övéhez nyomtam és beljebb toltam,az ajtót berúgtam és elfordítottam a kulcsot a zárban.Nem nézett ki úgy,mint aki ellenkezni akar.

-Miért van elszakadva a pólód?-fogta az ujjai közé,miközben elindultam vele fel a lépcsőn.

-Nem érdekes.-morogtam.

Cseppet sem finomkodva,tettem le az ágyára,majd megváltam szakadt felsőmtől.Itt legalább nem kell kussolni.

~Emily~

Szívószálammal csendben kavargattam az üdítőmet és csak bambultam, a lábainknál sorakoztak az eddig összevásárolt cuccok. Nem szóltam bele abba amiről beszélgettek,egy kicsit sem akartam Harry-ről társalogni,ez nem az ő hibájuk,senkivel nem akarok róla beszélni.2 óra vásárolgatás nekem bőven elég volt,jól éreztem magam velük,de már mennék haza,vissza a szobámba. A kiürült poharat arrébb csúsztattam és a könyökömre támaszkodva körbe néztem a bevásároló központban,fájt a fejem és kicsit émelyegtem is.
-Jól vagy?-fogta meg a kezem Danielle.
-Persze.-ráztam meg a fejem,bár nem tett valami jót émelygő gyomromnak.
Mosolyt erőltettem magamra és feléjük fordultam.
-Nem is mondtad el,milyen volt a randid Markkal?-mosolygott rám szélesen Perrie.
-Hm.-túrtam bele a hajamba.-Mark rendes srác,helyes is,de nem...-vettem nagy levegőt.-nem tudom,hogy akarok-e vele járni.
-Tetszik neked?-jött a kérdés Eleanortól.
-Jól néz ki,csak...
-Nem Harry.-simogatta meg a karom Dani.
-Igen.-krákogtam.-De,fogok még találkozni Markkal,szeretném ha működne köztünk.-rajzolgattam az ujjammal köröket az asztalra.-Akkor is ha ez Harrynek nem tetszik.
-Mondta Zayn,hogy megint összezördültetek.-húzta el a száját Pezz.
-Nem beszélgethetnénk inkább másról?-hajtottam le a fejem.
-Akartok még menni valahova?-pislantott körbe Eleanor.
Egyszerre ráztuk meg a fejünket,előre örültem,hogy hazamehetek.
-Akkor felhívom Louis-t.-kapta elő a telefonját.
Miközben telefonált,mindegyikünk megfogta a saját cuccait,kifosztottunk egy fehérnemű üzletet, és a combomon húzódó sebek ellenére,vettem néhány nyári ruhát is,sapkákat,napszemüveget és néhány pólót.
Nem sokat kellett várnunk Lou-ra,amint ki értünk feltűnt a sarkon az autója,Eleanor az anyós ülésre,mi pedig hátulra ültünk.A zacskókat az ölembe tettem és a fejemet a hideg üvegnek döntöttem,ritka az ilyen meleg Londonban.
-Mi szépet vásároltatok lányok?-vigyorgott hátra Louis.
-Csak ruhákat.-rántotta meg a vállát Danielle.
Akaratlanul is megláttam Louis tenyerét El combján pihenni,az újonnan vásárolt napszemüvegem az orromra csúsztattam és kifelé bámultam az ablakon. A telefonom rezegni kezdett a nadrágom zsebében,sóhajtva halásztam ki és nyitottam meg a Marktól érkező üzenetet.

Nem akarsz meginni velem valamit? :)-állt benne.

Nem vagyok otthon.Sajnálom.

Hazudtam, a kocsi abban a pillanatban ahogy elküldtem az sms-t,megállt alattunk. Ki kászálódtunk,egy mosolyt erőltettem magamra és integettem a kertben hülyéskedő 3 fiúnak,mindenki ott volt,Harry kivételével.
A többiek kint maradtak velük,de én bementem a szobámba és kipakoltam az új ruhákat.
-Szia.-nyílt az ajtó és Niall mosolyogva lépett be rajta.
-Szia,Niall.-mosolyogtam rá.
-Hogy érezted magad?-ült le az ágyam szélére.
-Jól.-mosolyogtam és egy vállfára akasztottam egy virágos ruhát.
Kék szemeivel érdeklődve pislantott a szatyrokba,szerencsére csak abba ahol a ruhák voltak.
-Soha nem fogom megérteni a lányokat.-rázta meg a fejét.-Miért kell egy ruhából több színű?-emelt ki két ugyanolyan ruhát,csak az egyiken a virágok és a derék része lila volt, a másikon zöld.
A számat szólásra nyitottam de feltette a kezét ezzel belém fojtva a szót.
-Ne! Úgy sem értem meg.-vigyorgott.
-Harry hazajött már?-ültem le az ágy szélére és a fehérneműket tartalmazó szatyrot óvatosan arrébb tettem.
-Nem.-hajtotta le szőke fejét.-Ki van kapcsolva a telefonja.
Nagyot sóhajtva arcomat a tenyerembe temettem,hevesen küzdök kibuggyanó könnyeim ellen,minden miattam van. Niall mintha olvasna a gondolataimban,kezét a vállamra tette és közelebb húzódott hozzám.
-Nem miattad van,ő kezdte.-motyogta halkan.
-Akkor is,nem kellett volna nekem felkapni a vizet.-töröltem meg a szemem.-Most azt se tudom hol van.
Lassan már alig tudtam beszélni,minden szó közepe körül egy csukáshoz hasonló valami hagyta el a szám,ledőltem az ágyamba és magamra húztam a takarót,Niall csendben simogatta a hajam és próbált nyugtatni.
-Haza fog jönni.-mormolta.
-De hol volt egész éjjel?-néztem rá a könnyeim mögül.
Tétovázott,ezt ő sem tudta és nem akart hazudni nekem,a tudattól,hogy senki nem tudja hol van Harry,csak még jobban sírni kezdtem.
-Hé,Milly.-feküdt le mellém.-Ne sírj már.-simogatta a hajam.
-Olyan hülye vagyok.-fúrtam arcomat a mellkasába.
Nem törődött vele,hogy a könnyeimmel eláztatom,és a lefolyó fekete szemfestékkel összepiszkolom a pólóját,kitartóan próbált megnyugtatni.

~Mia~

Amikor kinyitottam a szemeim,Harry már nem feküdt mellettem,a gondolattól,hogy talán visszakaptam,mosoly szökött az arcomra,valami olyasmit reméltem,hogy lent van és épp arra készül,hogy az ágyamba hozzon nekem reggelit.Le simítottam a hajamat és felültem a szétzilált takarók és párnák között,reggeli nélkül,a fürdőszobából,már felöltözve lépett be a szobámba Harry. Ügyet sem vetve rám,a táskájához ment és beledobta azt a szakadt pólót amit tegnap viselt.

-Hova sietsz?-vágódtam hátra és felkönyököltem.

-Haza megyek.

-Miért nem maradsz még egy kicsit?-búgtam a lehető legcsábosabb hangomon.

-Mia.-sóhajtott.-Nem akarlak visszakapni.

-Mi van?-szökött fel a hangom.

-Jól hallottad.

-Akkor meg a francért jöttél ide tegnap?

Jelentőségteljesen az ágyamra pillantott majd kilépett a szobámból,ahogy becsukódott mögötte az ajtó felkaptam egy párnát és neki vágtam,majd felpattantam,magamra kaptam egy pólót és le csörtettem utána.

-Szórakozni akarsz velem?-húztam vissza és az arcába hajoltam.

-Én se tudom minek jöttem ide tegnap.

A közelségemtől azt reméltem felolvad a jég és nem taszít el magától,de ugyanolyan hidegen válaszolt..

-Én igen.-csavartam az ujjam köré egy tincsét.

Ujjait a csuklóm köré fonta és elhúzta a fürtjeitől,hitetlenkedve bámultam rá.

-Sajnálom,Mia.

-Húzzál el innen.-léptem hátrébb és kezemmel az ajtó felé legyintettem.

Sarkon fordult és becsukta maga után az ajtót,dühösen vágtam le magam a rózsaszín párnák közé a kanapéra és onnan néztem ahogyan elhajt.