15.rész Menj el!

Boldog Új Évet Drágáim! :D

Háromnegyed 4 én pedig várogatom Harry "nagy bejelentését".Mit meg nem teszek én érte...

A szilveszteremről had ne meséljek :D remélem nektek is jól telt. :* 

A szemem kezd leragadni DE még mindig itt ülök és azthiszem amíg várok írom a másik blogom :D

Tartogatok még nektek 1-2 meglepetést.

Öleléés :D <3 

Nessa xx

Kómásan nyúltam a telefonomért,kikerestem Harry számát és már hívtam is.Az éjszaka közepén áthívom,más nem lehet ennyire hülye csak én.Eszembe jutott,hogy Louis vele alszik ezért gyorsan kinyomtam és visszaejtettem fejemet a párnára.Pár perc múlva azonban villogni,majd zenélni kezdett a telefonom,feltápászkodtam és felvettem.
-Szia.-suttogott,nem tűnt épp fáradtnak.-Miért hívtál?
-Nem tudom.-törölgettem álmosan a szemem.-Nem jössz át?
Fél 2 és én ezt kérdezem tőle,hát normális vagyok? Nem,biztosan nem.
-Nyisd ki az ajtót,mindjárt ott vagyok.
Nem volt időm ellenkezni,kinyomta.Fel vettem a köntösöm és a lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót és leosontam a lépcsőn.El fordítottam a kulcsot a bejárati ajtóban és amíg őt vártam,leültem a kanapéra.Minek hívtam át az éjszaka közepén? Egyáltalán minek hívtam fel?!Át öleltem a lábam és a fejemet a térdemre hajtottam. Az ajtó halkan kinyílt majd be is csukódott,mivel villanyt nem csuktam elindult fel a lépcsőn.Halkan megszólítottam,felém fordult.Még a sötétben is láttam azokat a gyönyörű szemeit.
-Gyere.-fogta meg a kezem.
Maga után húzott,halkan be csukta mögöttünk a szobám ajtaját és le húzott az ágyra.Fejemet a vállára hajtottam,az ölébe húzott és a hátam simogatta.
-Történt valami?-suttogta.
A pólójába markoltam és amennyire csak lehetett közel húztam magamhoz.
-Csak maradj itt.-motyogtam.
Végig fektetett az ágyon,de ahogy eltávolodott tőlem már nyúltam is érte.Le vette a nadrágját és a zakóját majd pólóban bújt be mellém,magához ölelt és betakart.Sírni akartam de nem tudom miért és min,egyszerűen csak ki kívánkoztak a könnyeim.Jól esett belefúrni az arcom a pólójába és mélyen beszívni azt a jellegzetes finom illatát.Miután sikerült úgy éreznem,hogy már nem fogok sírni,elengedtem.
-Bocsi,hogy felkeltettelek meg áthívlak,nem tudom mi ütött belém.
-Nem aludtam.-simított végig a hajamon.-Louis iszonyúan horkol.Ha már itt vagyok,elmondhatnád mi bánt.Tudod úgy mint régen.
Úgy mint régen...régen nem voltam szerelmes beléd,régen minden percem veled töltöttem és eszem ágába sem jutott volna,hogy ha egy házban fogunk élni elköltözzek,régen nem feküdtünk le egyszer se.
-Semmi.-motyogtam.-Nem tudom,Harry.-ültem fel és arcomat a kezembe temettem.
Ő is fel tornázta magát és a takarót kezdte gyűrögetni.
-Délután még minden rendben volt.-nézett a szemembe.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Próbáltunk úgy tenni,de az rendben volt,hogy lefeküdtünk? Nyilvánvaló,hogy nem jelentett neked semmit de nekem...Felejtsük el.-ráztam a fejem és vissza borultam a párnámra.
-Nekem nem jelentett semmit?-fordított gyengéden maga felé.-Akkor ez sem fog semmit sem jelenteni.-tapasztotta száját az enyémre.
Miért csinálja ezt? Akaratlanul is,saját magamat meglepve,sóhajtottam fel jólesőn és beletúrtam göndör hajába.
-Ne csináld.-fordítottam fel a fejem.-Menj el,légyszí.A srácok aggódni fognak érted.
-Nem értelek Milly.-rázta meg a fejét.
Dühös volt,láttam rajta,hogy dühös.Felvette a nadrágját,magára kapta a zakóját és a cipőjét.
-Majd zárd be az ajtót.-vetette oda.
A kezem remegni kezdett,beharaptam a szám és néztem utána,ahogyan halkan lemegy a lépcsőn.Miután meghallottam az ajtó halk csukódását felálltam,és lementem,hogy bezárjam az ajtót. A konyhában ittam egy pohár vizet,remélve,hogy csillapítani tudom a hirtelen előjött migrént.A pohár remegett a kezembe,elegem volt mindenből,elég ebből,hogy egyre nagyobb hülyeségeket csinálok.El öblítettem a poharat és visszaosontam a szobámba,nehogy felébresszem Eleanort is.Az ágy helyett a fürdőszobát céloztam meg,nem tudom miért jöttem ide.A kezembe akadt egy borotvapenge,hirtelen elhatározástól,összeszorítottam a szemem és apró sebet ejtettem magamon.Egyetlen kis 1-2 centis csík,éreztem ahogyan langyos vérem végig folyik a karomon ezzel összevérezve a tiszta köntösöm.Rosszabbra számítottam.
-A fenébe.-motyogtam és le vettem a köntösöm.
A csuklómra szorítottam egy papír zsebkendőt,mielőtt még valami mást is összevéreznék.Furcsa,de megkönnyebbültem.Tudtam,hogy nem vehetek fel anélkül rövid ujjút,hogy valaki ki nem szúrná a csuklómon azt a kis vágást.A köntösömből megpróbáltam kidörzsölni a vérfoltot,több kevesebb sikerrel.
Ott hagytam és visszamentem a szobámba,a zsebkendőt a kukába dobtam és pár pillanatig szemléltem az apró vágást.Szememből megállíthatatlanul kezdtek folyni a könnyek,ez is csak egy újabb hülyeség,egyel több vagy kevesebb,mit számít már?
A szekrényhez lépkedtem és kutatni kezdtem,a legaljában találtam meg azt a pólót,amit még akkor ajándékozott nekem,amikor bekerült az X-Factorba. Az orromhoz emeltem és mélyen beleszívtam,átjárta az egész testem a kellemes illat,le kaptam a pizsama felsőm és felvettem. El akartam szívni egy szál cigit de nem is volt most nálam,és kár lenne ezt a finom illatot cigiszaggal elnyomni,Harry amúgy is utál minden ilyet. Le dőltem az ágyamra,a takaró ezalatt a pár perc alatt is átvette az illatát.

~Harry~

Reggel nyűgösen,hisztisen keltem fel.Nem lett jó kedvem a többiek hülyeségétől és a házunkban amúgy is mindig megtalálható jókedvtől.Kedvetlenül görnyedtem a rántottám és egy pohár kakaó fölött.Hiába kellett volna sietnünk egy dedikálásra a többiek kaját dobáltak egymásra,harsányan nevettek amibe én most nem illettem bele.

-Nem vagyok éhes.-álltam fel és otthagytam őket.

-Morci vagy édes?-kiabált utánam Louis.

Nem válaszoltam,felcaplattam a lépcsőn,szinte beszakítottam a szobám ajtaját és öltözni kezdtem.Most is megpróbáltam gondosan összeválogatni a ruháim de most az öltözködéshez volt a legkevesebb életkedvem.Azt reméltem,hogy majd a sok mosolytól,öleléstől,szeretettől amit kapok jobb kedvem lesz.A hajamat csak megráztam,fogat mostam majd begomboltam magamon az ingemet,felvettem a cipőm és lementem a most már üres konyhába. Liam a tévé előtt ült, a többiek még valószínű készülődtek.

-Történt valami Hazza?-nézett rám.

Tudom,hogy segíteni szeretne és nem akarok bunkó lenni vele.

-Csak fáradt vagyok.-eresztettem meg egy halvány mosolyt.

Megveregette a vállam,a többiek egymás után szaladtak le a lépcsőn,kivéve Louist aki lecsúszott a korláton,hogy aztán  leessen a végén.

-Próbáld meg nem összetörni magad.-húztam fel a földről.-Nincs kedvem tőled is megválni. 

Összehúzott szemöldökkel végig mért,tudom,hogy ki fog faggatni.Adott egy puszit az arcomra,az arcomat a kezemmel legyezgetni kezdtem,hogy ne tűnjön fel a többieknek is a rossz kedvem.

Paul parkolt le a kisbusszal a ház előtt,ki vergődtük magunkat az ajtón és bepattantunk a kisbuszba.Kórusban köszöntöttük a menedzserünket,az úton nagyrészt csak hallgattam a hülyeségeiket de néha én is benyögtem 1-1 perverzebb beszólást. Valamivel jobb kedvvel ugrottam ki a pláza előtt,Paul a hátsó ajtón beterelt minket és egy hosszú asztalnál kaptunk helyet.A lányok tolongtak és ahogy megláttak minket sikongatni kezdtek,mosolyogva integettem nekik majd helyet foglaltam Louis és Zayn között.Mosolyogva váltottam pár szót minden lánnyal,kifejezték a szeretetüket,megjegyezték,hogy szép a szemem,vagy,hogy milyen jól nézek ki.Aláírtam nekik a CD-t,könyvet,vagy csak a papírlapot amire kérték az aláírást majd tovább adtam Louisnak és egy közös kép,ölelés után elbúcsúztam tőlük. A sor lassan egyre rövidebb lett,a kezem már zsibbadt ezért elnézést kértem az előttem álló szőke,12 év körüli lánytól és belekortyoltam a vízbe amit elém tettek,megmozgattam az ujjaim és neki is aláfirkantottam a CD-t.

-Szabad olyan képet csinálni amin mindannyian rajta vagytok?-kérdezte tőlünk egy barna,göndör hajú lány.

Felálltunk és a lán köré állva belevigyorogtunk az anyukája fényképezőgépébe.

-Én is szeretnék.-pislogott nagyokat egy másik.-De nem szeretném ha Niall rajta lenne.

Felszökött az agyvizem,soha nem beszéltem még csúnyán egyetlen rajongóval sem de most rendesen vissza kellett fognom magam.Láttam Niall arcáról lekonyulni a mosolyát.

-Nem.Niall is közénk tartozik.-jelentettem ki.

Tisztában voltam vele,hogy bunkó voltam,Zayn arca vöröses színt öltött,visszament a helyére és nagyot kortyolt a vizéből,Niall csendesen leült és magába szívta a kedves szavakat amiket vigasztalásul mondtak neki.Louis lesajnálóan méregette a lányt,én pedig még mindig azon igyekeztem,hogy ne kezdjek el vele ordítozni,Liam halkan megpróbálta neki elmagyarázni,hogy Niall is közénk tartozik. Megveregettem a szőke bandatagunk vállát,hátrafordult és eleresztett egy mosolyt.Abban a pillanatban elpárolgott az iránta érzett minden haragom Milly miatt.Leültem a helyemre és tovább dedikáltam. Fájó kezekkel,integetve és puszikat dobálva álltunk fel az utolsó aláírást is kiosztva a helyünkről.Paul visszakísért minket a kocsihoz,bevágódtunk a hátsó ülésre.

Otthon fáradtan borultunk le a kanapéra azonban Louis,Liam és Zayn közölte,hogy lelépnek a barátnőikhez.

-Louis.-szólt utána Niall.-Megyek veled,meglátogatom Emilyt.

A szívem mintha összezsugorodott volna,nem haragudtam a szőkeségre emiatt,joga van akkor elmenni hozzá amikor akar,csak rosszul esett,hogy Milly engem az éjszaka közepén elküldött.

~Niall~

Louis mellett ülve azért imádkoztam,hogy túléljem ezt a rövid utat.Nem épp biztonságos vele egy autóban ülni,ha ő vezet.Biztonságban megérkeztünk Eleanor lakásához,meglepett,hogy Harry otthon maradt,egész nap a dedikálásig furcsán viselkedett,azt reméltem majd eljön ő is,hiszen tegnap együtt töltötték a délutánt.

-Szia.-öleltem meg Louis szépséges barátnőjét.

Irigy voltam rá,tulajdonképpen Zaynra és Liamre is,sőt még Harryre is.Mindannyiuknak van valakije kivéve nekem,engem még néhány rajongó sem szeret. Nagyot sóhajtva indultam fel a lépcsőn,hogy magára hagyjam a romantikázó párost.Bekopogtam Millyhez,egy kék hosszú-ujjúban nyitott ajtót,nem lepődtem meg a vastag pulcsin,odakint nem éppen van meleg.

-Szia Niall.-eresztett meg egy mosolyt és arrébb állt,hogy bemenjek.

-Szia.-vigyorogtam vissza.

Ki lesett mögülem,mintha várna még valakit,de aztán becsukta és lehuppant az ágyára.

A szeme alatt hatalmas karikák éktelenkedtek és feszülten húzogatta a pulcsija ujját.

-A többiek is jöttek?-emelte rám kék szemeit.

-Csak Louis,délelőtt dedikáláson voltunk a többiek leléptek a barátnőjükhöz Harry meg egész nap olyan furcsán viselkedett.-ráztam a fejem és próbáltam kiolvasni valamit az arcából,hogy rájöjjek tud-e valamit Harry rosszkedvének okáról.Az arca megrándult és lehajtotta a fejét,haja az arcába hullott,ahogy odanyúlt,hogy kisimítsa az arcából a pulcsijának ujja felhúzódott én pedig megdermedve bámultam a csuklóján végigfutó mély vágást.A pulcsija után kapott és lerántotta,az agyamban élénken élt a friss seb képe.Megfogtam a csuklóját és óvatosan feljebb húztam a kék pulcsit,hogy jobban megnézzem,hátha csak én láttam rosszul.

-Niall,ne.-rántotta el a kezét.

Utána kaptam és felhúztam a pulcsi ujját,tágra nyílt szemekkel figyeltem,hogy nem csak egy vágás van a csuklóján.

-Szét tört a kezemben egy pohár.-hadarta.

-Megkérdezhetem Eleanortól,hogy talált-e szilánkokat?-vontam fel a szemöldököm és ujjamat végighúztam az egyik hosszú seben.

-Nem.-hajtotta le a fejét és halkan felszisszent.

A szívem szakadt meg,nem tudtam miért csinálta,hogy mi vette rá erre de a gondolattól is rosszul lettem,hogy ilyet tett magával.

-Hiányzik Holmes Chapel.-nézegette a csuklóját majd újra lehúzta a pulcsija ujját.

-Nekem is Mullingar,de nem teszem ezt.

-Mert téged van ami ideköt.-nézett a szemembe.

-Mert téged nem köt ide senki?-néztem továbbra is a kezét,bár elrejtette előlem a friss sebeket.-Itt van Harry,itt vagyunk mi,Eleanor,Perrie,Danielle.

Fájdalmasan elmosolyodott,nem tudom mi a baj,de azt tudom,hogy meg akarom őt védeni minden őt ért rossztól,fájdalomtól,és saját magától.Magamhoz öleltem,megcsapott egy enyhe cigiszag ami a máskor őszibarack illatú hajából árad,megpróbáltam elvonatkoztatni ettől és a hátát simogattam miközben elsírta magát a vállamon.

14.rész Best Friends Forever

Sziasztok! :D

Nem túl sok mondanivalóm van,itt is ugyanaz ami a másik blogomon :D Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak ;) 

Ez az év utolsó része,szeretném megköszönni nektek,hogy ennyien olvassátok a blogomat és kommenteltek. Köszönöm a díjakat,minden kedves szavatokat. Jó érzés,olyat írni ami tetszik nektek.Remélem 2013-ban is velem maradtok,és legalább ilyen lelkesedéssel mint idén fogjátok várni Milly és Harry barátságának(?) fojtatását. Sikerekben gazdag és nagyon boldog új évet kívánok nektek! Mindent köszönök.Imádlak titeket!! 

Millió puszi: Nessa ♥ 

~Emily~

Harry minden megtett,vagy épp meg nem tett mozdulatával az őrületbe kergetett.Egyetlen dolog visszhangzott a fejemben. Még,még,még...
Rá akartam szólni,de szavak helyett csak valami érthetetlen nyöszörgés hagyta el a szám de ő ebből is értette.Ki rántotta a fiókot,nem szeretnénk kis Hazzát. Bele martam a hátába és az ajkamba haraptam,hatalmas volt.El káromkodtam magam,amin nevetni kezdett de nem mozdult pár hosszú másodpercig.Innen már nincs visszaút.
-Mindjárt elmúlik.-suttogta a fülembe.
Finoman a nyakamra tapasztotta a száját,bele túrtam a hajába és lehunytam a szemem.Csak egy kicsit mozdult meg de máris jóleső sóhaj szakadt fel belőlem.Mennyire bánom,hogy eddig nem ismertem ezt a vágytól elfeketült szemű Harryt. Volt már dolgom pár fiúval de egyikkel se volt ilyen,Harry egyszerre volt gyengéd és nagyon vad.Az apró csókjaival elterelte a figyelmem a heves,gyors mozdulatairól és végig a szemembe nézett.
Egyre jobban kezdtem érezni,az alhasamban azt a szorító érzést.
-Harry.-szakadt ki belőlem a neve.Gyorsan kapkodtam a levegőt.
-Tudom kicsim.-temette arcát a vállamba.
Egy darabig nem mozdult,belemarkolt a takaróba és csak egy picit mozdult meg,ennyi elég is volt.A hátam ívben megfeszült és hangos nyögéssel egyszerre lett olyan hirtelen vége az egésznek,mint ahogyan elkezdődött. Lökött még párat levezetőnek,majd pihegve hanyatlott le mellém.
Hirtelen annyira szerencsétlennek éreztem magam és hiányzott valami,egy ilyen együttlét után vágytam rá,hogy azt mondja szeretlek,de jelenleg én sem tudtam most mi a fene lesz velünk.
Látszólag ő is pont annyira zavart volt mint én,magam elé fogtam a takarót és a ruháim után kutatva körbe néztem a szobában.Elveszítettem a legjobb barátom.Ezek után már sose lesz olyan mint régen.
-Hova mész?-kérdezte.
Vizslató tekintete előtt,felszedegettem a földről a ruháim és a szobájához tartozó fürdőszoba felé igyekeztem.
-Haza kellene mennem.-túrtam bele idegesen kócos hajamba.
-Ne,még ne.-pattant fel.-Nem ezért hívtalak át,nem így terveztem.Maradj még,nézzünk meg egy filmet.
Lehet ennek ellenállni? NEM! Több év gyakorlás után se.
-Rendben.-sóhajtottam.-De akkor is fel kell öltöznöm.
Motyogott valamit az orra alatt,de már nem hallottam mert becsuktam magam mögött az ajtót.Farkasszemet néztem a tükörképemmel,miért van bűntudatom? Erre vágytam már hetek óta.
Fel rángattam magamra a ruháim,valamennyire rendbe hoztam a hajam és nagy levegőt véve kimentem hozzá.Egy világos színű nadrágban és ugyanabban a fehér ingben feszített,amit körülbelül egy órája cibáltam le róla.Mintha mi sem történt volna,megfogta a kezem és maga előtt le vezetett a nappaliba.A többiek még sehol sem voltak,kezdett az az érzésem lenni,hogy ez az egész előre ki lett tervelve.
-Mielőtt bármit is mondasz.-szakította félbe a gondolatmenetem.-Tényleg nem így akartam,azzal a céllal hívtalak fel,hogy megnézzünk egy filmet,vagy bármi olyat csináljunk amit régen,de ott volt az a gyerek a parkban.
-Mark.
-Az,és kezdett megint az az érzésem lenni,hogy lecserélsz,először Niall most meg ez a Mark,és minden kirobbant belőlem.Tudom,hogy az csak rátesz egy lapáttal,hogy nem voltak itthon a többiek,de ha itthon lettek volna tartom magam és nem mondom azokat,amik ide vezetett.
Olyan aranyos volt,ahogy ott ült a DVD-s polc előtt és teljesen komolyan nekem beszélt.A szám mosolyra húzódott,azért egy kicsit még mindig megmaradt köztünk amit az évek alatt felépítettünk.Az ölébe másztam és szorosan megölelgettem.
-Nem cseréllek le senkire.-fogtam kezeim közé az arcát.-Jól jegyezd meg Harold.
-Ne hívj így.
-Miért ne?Olyan cuki neved van.
Meg forgatta a szemét és várakozva nézett rám.
-Nem fogsz megszabadulni tőlem.Nem akarlak lecserélni se Niallre se Markra,senkire!
-Biztos?
-Teljesen.-nyomtam puszit az arcára.
-Haragszol?-hajtotta le a fejét.
-Nem.-mosolyodtam el.-Lehet,hogy ez kellett izé ahhoz,hogy tudjuk,hogy milyenek vagyunk őőő,ilyen helyzetben.
-Aha.-húzta el a száját.
Nem gondoltam komolyan,ahogy abban is biztos vagyok,hogy ő sem amiket fent a szobájában mondott.
-Mit nézzünk?-fordult a polc felé.
Mellé ültem és a kezembe vettem az első DVD-t amit megláttam. Paranormal Activity 3.
-Ezt.-nyomtam a kezébe.
Meg rántotta a vállát és a DVD lejátszóba csúsztatta,hátunkat a kanapénak vetettük,elindította és eleinte teljesen nyugisan bámultunk a képernyőre. Amikor a csávó a haverjával nézte a felvételeket és hangokat hallott,összerezzentem majd amikor a szekrényhez lépett és a csaj előugrott valami hülye álarcban,egyszerre ordítottunk fel és tört ki belőlünk a nevetés. Mire megnyugodtunk újra az éjszakai felvételeket kezdték játszani,azokat amin a kis csaj le megy és csinál valamit a nappaliban.
-Vas happenin?!-csapódott ki a bejárati ajtó.
*Lö Harry és Milly hatalmasat ordít,Zayn röhög*
-Mit néztek?-masírozott oda hozzánk és a tévére lesett.-Ezt már láttam.-húzta el a száját.-Harry mész valahova este?
-Nem.Mert?
-Csak kérdeztem,lelépek Perrie-vel.
-Jó.-nézett tágra nyílt szemekkel a tévére.
-Jó újra itt látni.-nyomott puszit Zayn a homlokomra.-Szólhattatok volna.
-Majd legközelebb.
-Psszt!-pisszegett le minket a göndör.
Mindketten a tévére néztünk,koromsötétben álltak a tükör előtt,majd felcsukták a villanyt és kilestek.
Harry arcát figyeltem,tudtam,hogy ordítani fog.Amint ez megtörtént nevetve borultam el.
-Ez nem vicces.-durcáskodott.
-De az.-vetődött le a kanapéra Zayn.
Hamarosan megunta és fel ment a szobájába,mi pedig maradtunk ott egymásnak dőlve és néztük a vége felé közeledő filmet.
-Nem akarom tovább nézni.-nyöszörgött és elbújt mögém.
Rezzenéstelen arccal néztem ahogy a pasi lemegy és egy csapat gonosz öreg néni készül arra,hogy kinyírja.Az egésznek azzal lett vége,hogy a csávót megölik és a banya az egyik kislánnyal elvonul.
Ki kapcsoltam a tévét.
-Nem akarsz ma itt aludni?-nézett rám.
-Beijedtél?
-Kicsit,de attól még nem vagyok kevésbé bátor és hősies.-húzta ki magát.-Csak nem akarok egyedül aludni.
-Nem tudom.-túrtam bele a hajamba.-Jó ötlet ez?
-Nem.-húzta el a száját.
Mindketten tudtuk,hogy nem lenne túl normális dolog,ha egy ilyen nap után még együtt is aludnánk.
-Majd alszol Lou-val.
Bólintott.A hasam éhesen megkordult,el is felejtettem,hogy a starbucks-os süti óta nem sokat ettem,vagyis,tulajdonképpen semmit.
-Csinálok neked valamit enni.-pattant fel.
Utána mentem és felültem a pultra,onnan néztem ahogyan nagy gonddal csinál két szendvicset.Leugrottam a a pultról és az asztalhoz ültem.
-Szendvics ala Harry.-tette elém az egyik tányért.
-Köszi.-vigyorogtam rá.
Leült mellém és falatozni kezdtünk,jól esett a gyomromnak a normális kaja.Miután befejeztük,ketten elmosogattuk a felgyülemlett edényeket,tányérokat.
-Hétvégén eljössz a koncertünkre?-pillantott rám egy tányér mögül amit épp szárazra törölt.
-Ki nem hagynám.
El vigyorodott,elpakoltunk és felszaladtam Zaynhez köszönni neki.
Be léptem a szobájába,egy fekete nadrágban és fehér ingben igazgatta a haját a tükör előtt.
-Mizu csajszi?-mosolygott rám.
-Semmi,hova mentek? Nagyon ki öltöztél.
-Vacsorázni viszem Perrie-t.
-Nagyon romantikus.-vigyorogtam.-Harry hazavisz,csak azért jöttem fel,hogy elköszönjek.
-Máris mész? Azt hittem itt alszol.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Érezzétek jól magatokat.-nyomtam puszit az arcára.-Szia.Puszilom Perrie-t is.
-Átadom.Szia.
Le ugráltam a lépcsőn és Hazzával az oldalamon mentünk el a kertben álló Audihoz.
-Meguntad a Range Rovert?
-Dehogy,csak pihizik a kicsikém.Tudod,rendbe rakják a gumikat meg átnézik.
Be pattantam az anyósülésre és elindultunk a jelenlegi otthonomhoz.
-Bejössz?-pislantottam rá,mielőtt kiszálltam volna.
Louis és Eleanor az ajtóban álltak,ahogy megláttak minket Lou dobott egy puszit Harrynek és intett,hogy várja meg.
Ki szállt,és együtt masíroztunk be a szerelmesekhez.
-Szia életem.-ugrott Loui visítva Harry nyakába.
-Szerelmeem.-kiabált túl a göndör is és úgy tettek,mintha csókolózni akarnának.
-Legalább ne előttem csalj meg Tomlinson.-dorgálta meg Eleanor.
-Nem csallak meg.
-Szia El.-nyomott puszit Eleanor arcára.
-Szia Harry.-mért végig minket,hasonló arccal ahhoz ahogy Louis szokott.
-Niall hívott,hogy vigyünk haza kaját a Nando's-ból.-közölte Louis.-Neked miért nem mondta?
-Nincsenek otthon.Zayn este Perrie-vel megy valahova a többiekről nem tudok semmit.
-Louis ma este muszáj vele aludnod mert beijedt a horror filmtől.-mutattam rá a mellettem ácsorgó fiúra.
-Milyen meglepő.Megijedtél drága?-csipkedte meg az arcát.
-Igen.-motyogott.
Zsebében csörögni kezdett a telefonja,pár szót mondott az illetőnek,aki nagy valószínűséggel Niall,mert a Nando's-ról beszélt.
-Menjünk mert Niall hisztizik,hogy éhes.
Mindkettőjüket megöleltem,Louis adott egy csókot a mellettem álló lánynak majd a kocsihoz mentek és elhajtottak.
-Mit csináltatok?-nézett rám kedves mosollyal Eleanor.
Neki láttam elmesélni a délután történt dolgokat,egy eseményt viszont mélységesen elhallgattam.
-Örülök,hogy most már minden oké köztetek.
Remélem tényleg az...
Rámosolyogtam és nekiálltam főzni egy teát. Minden oké? Lehet,hogy közel sem.Lehetünk még barátok így is? Tudok anélkül ránézni,hogy ne jusson eszembe a vágytól fekete zöld szeme,és azok a szavak amiket a fülembe suttogott? Majd kiderül...

Baby let me be your last first kiss

Sziasztok! :D
Szokásom novellákat írni,ezt egy versenyre írtam de végül nem küldtem el mert nem tartom ahhoz elég jónak,a másik blogomra is kitettem és akkor már ide is :D Remélem tetszeni fog.Mindenkit puszilok :)

Nessa xx

Louis, mint egy hóember állt előttem az ajtóban.
-Szia.-köszöntem és mit sem törődve nedves arcával puszit nyomtam a szájára.-Gyere be!
-Nem.-rázta meg fejét makacsul.
Megijedtem, hogy valamiért haragszik rám, netán így karácsony előtt egy nappal jönne rá, hogy nem szeret.
-Inkább te öltözz fel.-vigyorodott el.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert, elviszlek valahova.
Tudtam, hogy vele nem érdemes kötekedni, amit ő a fejébe vesz az úgy is lesz, és bármennyire próbálom kihúzni belőle mit akar, nem fogja elmondani.
Le akasztottam a fogasról a szürke, elől több gombbal ellátott szövet kabátom. Fel segítette, majd a lábamra húztam a csizmám, feltekertem a nyakam köré a sálam, a fehér,Liammel vásárolt pandás sapimat pedig a fejembe nyomtam, majd ki léptem mellé a hóba. Be zártam magam mögött az ajtót, kesztyűs kezét az enyémbe csúsztatta és egymásba kapaszkodva csúszkáltunk el a kocsiig. A hó még most is esett, egyre nagyobb, és nagyobb pelyhekben. Londonban sajnos nagyon ritkán esik a hó, amit én sajnálok, szeretem a havat. Kislány koromban mindig én örültem a legjobban ha reggel ébredés után az ablakon kinézve hótakaró borította a nagy kertünket. Tegnap meglepetés volt erre a látványra ébredni, és ellentétben sok más emberrel, én örülök neki, bár csúszósak tőle az utak,és veszélyes a közlekedés de számomra ezt most a Jézuska hozta.
Gondolataimból felébredve nagy lendületet vettem és a legközelebbi nagy jégtábla felé kezdtem futni, mikor hozzáért a csizmám megcsúsztam, már felkészültem,hogy a fejem hatalmasat fog koppanni a jégen, de az utolsó pillanatban egy erős kéz megfogott és nevetve húzott fel.
-El fogsz csúszni.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Majd elkapsz.-simogattam meg a hidegtől kipirult arcot.
Ajkai megkeresték az enyémet és erősen magához szorítva megcsókolt, az esőben csókolózás szép, de az ha az egyre jobban hulló hóban csókol meg életed nagy szerelme, az sokkal szebb. Át öleltem és amennyire csak lehetett közel húzódtam hozzá, levegő hiányában szakadtunk el ágymástól, de továbbra is apró puszikat adott a számra.
-Alexis?-suttogott.
-Tessék?-válaszoltam hasonlóan halk hangnemben ahogyan az előbb ő megszólított.
-Szeretlek.-nyomott puszit az arcomra.
-Én is.
Szorosan a mellkasához bújtam, hosszú percekig álltunk ott a kocsifelhajtón és ölelkeztünk, majd megfogta a kezem és udvariasan ki tárta előttem a kocsi ajtót. Gyors léptekkel megkerülte a járművet, közben majdnem elcsúszott, de úgy tett mintha direkt csinálná és hősiesen huppant le mellém.
Ki nyitotta a kesztyűtartót és egy fekete kendőt húzott elő belőle.
-Fordulj meg!
-El akarsz rabolni?-kuncogtam.
-Igen.-hajolt a fülemhez.-Elrabollak és az Északi sarkon fogunk élni egy igluban az eszkimókkal amíg a yetik meg nem esznek minket vacsorára. Gondolj csak bele milyen romantikus lenne.
-Igazad van. Nem minden yeti ehet vacsorára ilyen aranyos,énekes srácokat.
-Na látod.-vigyorgott.
-De én nem szeretném végig nézni ahogy az én kis Loulou-m megeszik a yetik.-pislogtam rá.
-Ezért kell bekötni a szemedet.
A szemem elé tette a fekete kendőt,megkötötte és megpuszilt.
Semmit nem láttam ami egy kicsit zavart és hülyén éreztem magam, be indította az autót és ki állt vele, kb fél óra után az út kezdett döcögősebbé válni, a hó csikorgott a kerekek alatt, valami olyan helyre visz, amerre nem sokan járnak, így nincs letakarítva az út. Ha jól számoltam még 10 perc utazás után megállt, ki ugrott a kocsiból, elkezdtem feszegetni a kendőt de mielőtt le szedtem volna, az én oldalamon is ki nyílt az ajtó és kisegített.
-Majd én.-nyúlt a kendőhöz.
Ahogy a fekete kendő lecsúszott, az elém táruló látványtól el akadt a lélegzetem. Tágra nyílt szemekkel néztem a hatalmas faházra, körülötte kb 1 méter magas fa kerítés, mögötte hatalmas fák.
-Tetszik?-mosolygott.
-Gyönyörű.-ámuldoztam.
-Akkor, remélem nincs semmi ellenvetésed az ellen, hogy itt töltsd velem az éjszakát.
-Nincs.-nyögtem.-De jó ötlet ez?Mikor akarsz indulni Doncasterbe?
-Elégedj meg annyival, hogy estére ott leszünk.-simított végig az arcomon.-Gyere, menjünk be.-fogott kézen és elindult a kerítés felé.
Zsebében matatott egy kis ideig, majd az ajtó zárába dugta a kulcsot és ki nyitotta. Egy világos szobában találtam magam, a kandallóban ropogó tűz árnyéka a világos falakon játszott, egy gyönyörűen feldíszített karácsonyfa állt nem messze tőle. A kandalló felett piros zoknik lógtak, előtte egy nagy fehér, bolyhos szőnyeg, és egy vöröses színű sötétítő az ablak előtt és egy a falakhoz hasonló színű kanapé.
A látásom könnyek homályosították el, Louis mosolyogva magához ölelt és a hátam simogatta.
-Ez csodálatos.-töröltem meg a szemem.
-Akkor miért sírsz, kicsim?-fogta kezei közé az arcom.
-Mert, ilyet értem még senki nem tett.
-Épp itt volt az ideje.-mosolygott.
Le segítette a kabátom, a csizmánkról le rúgtuk a lábtörlőn a havat, fejemről le kaptam a havas sapkát a hajamat pedig megráztam, a sapkától le lapult, most pedig kócosan meredezett mindenfelé. Le simítottam és a kabátja cipzárjával szerencsétlenkedő Louis felé fordultam. Szerencsésen be csípte a sálat, de sikerült kiszabadítanom.
-Köszönöm.-puszilt meg.
Le vette a meleg ruhákat, egy szürke pulcsit viselt a kabát alatt, megragadta a kezem és egy másik helyiség felé kezdett húzni. A derekamnál fogva ültetett fel a konyhapultra, elő vett két bögrét és nekiállt forrócsokit csinálni.
-De profi vagy.-nevettem.
Még a sajtosmakarónit is nekem, vagy Harrynek kell megcsinálni, ahhoz képest most gyakorlottan pakolászik. El mosolyodott, be tette a bögréket a mikróba majd hozzám lépett és a combomra tette a kezét.
Közelebb hajoltam, de ő gyorsabb volt, ajkai gyengéden simultak hozzá az enyémhez, nyelvét végig húzta alsó ajkamon, bebocsájtást kérve, és kapva. Elképesztően lassan csókolt, közben kezei combomról a derekamra csúsztak és közelebb vont magához. A mikró halk jelzésére húzódtunk el egymástól, arrébb lépett és ki vette a két illatosan gőzölgő bögrét. Le ugrottam a pultról és követtem őt vissza a nappaliba.
Odakint már kezdett sötétedni, a hó pedig még mindig gyönyörűen hullott.
Hátunkat a kanapénak vetve, gőzölgő forrócsokival a kezünkben néztünk ki az ablakon. Tekintetemet el szakítottam onnan és helyette a vállának dőlve néztem a kandallóban lobogó tüzet. Bele kortyoltam forró italba, jól esett ahogyan belülről felmelegít.
Akaratlanul is eszembe jutottak a szüleim, 4 évvel ezelőtt, 15 éves koromban meghaltak egy autóbalesetben, hatalmas megrázkódtatás volt számomra, 17 éves voltam, amikor a kereszt szüleimmel Londonba költöztünk, ott ismerkedtem meg a fiúkkal. Anyáék imádnák Louist.
-Min gondolkozol?-simított végig a hajamon.
-Anyáék szeretnének.-néztem bele gyönyörű kék szemeibe és kezemet az övébe csúsztattam.
-Úgy gondolod?
-Biztos vagyok benne.-bújtam a karjai közé és onnan néztem tovább a tüzet.
-Büszkék lennének rá, hogy ilyen csodálatos kislányuk van.
Elmosolyodtam, nem azért jöttünk ide, hogy erről beszélgessünk.
Le tettem magunk mellé az üres bögrét,miután ő is megitta, percekig ültünk csendben, egymást ölelve.A haját piszkáltam,nem győztem betelni édes arcának látványával,szerettem az arcát nézni, a haját birizgálni és órákig tudnám nézni azokat a kék szemeket.
-Szeretnék, kérdezni valamit.-törte meg a csendet.
Várakozón néztem rá, ki emelt az öléből és a fa alá mászott,vicces volt ahogyan négykézláb oda mászik és teljesen be bújik alá.Valamit a kezében szorongatva mászott vissza hozzám, le ült mellém és megfogta az egyik kezem, a másikban,egy apró dobozt szorongatott.Ahogy felpattintotta, a szívem őrült vágtába kezdett a mellkasomba.
-Alexis Jamien Swan.-nézett a szemembe közben pedig idegesen megvakargatta a tarkóhát.-Lennél a,a feleségem?Persze csak ha el tudnál viselni egy ilyen idiótát egész életedben.-nevetett.
Szememből kibuggyant egy könnycsepp, valahogy furcsa volt őt így látni, annyira komolynak és idegesnek tűnt,hogy eszembe sem jutott azt hinni, hogy hülyéskedik. Egyetlen egy szó visszhangzott a fejemben. Hajában és a pulcsiján tűlevelek voltak, igazából,nem így képzeltem el azt, hogy ha nekem megkérik a kezemet az ilyen lesz. Először is mert nem hittem,hogy ez valaha meg fog történni, másodszor pedig a filmekben mindig egy étteremben vagy hasonló helyen szmokingban és szép ruhában történik. De én sosem éreztem magam egy átlagos lánynak és nem is találtam túl romantikusnak a térden állós sablonosan hangzó elhadart szöveget.Számomra ez volt a tökéletes leánykérés,egy kandalló előtt,odakint folyamatosan hulló hóban,csak kettesben.
-Igen.-hagyta el a számat.
-Igen?-ismételte hitetlenkedve.
-Igen Louis William Tomlinson,szeretném elviselni az összes hülyeségedet egész életemben.-kuncogtam.
Arca felderült, az ujjamra húzta az apró gyűrűt és várakozva nézett rám. Hosszú percekig csodáltam,a kandalló fényében szikrázó aprócska kék követ miközben az arcomon egyre gyorsabban folytak a könnyek. Megtörölte az arcom és magához ölelt, egyszerre sírva és nevetve kezdtem szedegetni a hajából az aprócska zöld tűleveleket. Megcsókoltam,érintésétől mintha meggyulladtam volna, felforrósodott köztünk  a levegő. Először az ölébe húzott majd végig döntött a szőnyegen, bele túrtam a hajába és úgy húztam magamhoz közelebb. Az, hogy mellettünk a kandallóban ég a tűz, csak még romantikusabbá tette az egészet.
-Szeretlek.-suttogtam, miközben végig simítottam a hátán és ismét kócos hajába túrtam.
-Mindennél jobban.-csókolt meg sokadjára.-Alexis Tomlinson.-vigyorodott el.
-Jól hangzik.
-Szerintem is.
Úgy néz ki nem csak a havat hozta nekem a Jézuska, Louis életem legszebb karácsonyát és a legszebb karácsonyi ajándékot adta nekem, egy olyan fiú szerelmét aki valószínűleg életem utolsó percééig és még annál is tovább fogja minden nap éreztetni velem.

13.rész Ördög vs Angyal.

Sziasztook! :D
Mindenki túlélte a karácsonyt? Mit hozott a Jézuska? :D
Ezt a részt éjjel fél 1-kor sikerült megírni úgyhogy ha van a vége fele helyesírási hiba azt a fáradtsága (ami nemvolt) fogom. :D Jó olvasást!  :3

Nessa xx

Nehéz volt megszokni a fiúk nélkül és bár Eleanor aranyos volt és megpróbált kirángatni a búskomorságból,hiányzott ez az 5 idióta.1 hét alatt sikerült berendezkednem arra a kis időre,amit itt szándékozok eltölteni.Nem akarok sokáig maradni,szeretnék találni munkát és egy kicsi albérletet ahol meghúzhatom magam amíg nem lesz meg annyi pénz,hogy tudjak venni egy kisebb házat.Louis gyakran megfordult itt,olyankor próbálok eltűnni,hogy ne zavarjam őket.A többiek is gyakran eljönnek,de Harryvel ahelyett,hogy minden rendeződött volna köztünk,csak még jobban eltávolodtunk egymástól.
-Szia.-dőlt neki nagy mosollyal az arcán Louis az ajtónak.
Félre tettem az ölemből a laptopom és próbáltam vidám mosolyt erőltetni az arcomra.
-Szia Lou.
-Hogy vagy?-ült le az ágyra mellém.
Meg rántottam a vállam.
-Megvagyok.Ti?
-Ugye tudod,hogy visszajöhetnél?
-Tudom,Louis.De nem szeretnék,nem miattatok csak...
-Értem én.-simított végig a karomon.-Hiányzol Harrynek.
-Ő is hiányzik nekem.-húztam fel a lábam és átkaroltam.-De akárhányszor eljön,alig szólunk egymáshoz.
-Hétvégén lesz egy koncert,gyere el te is.Talán az adrenalintól majd jobb kedve lesz.
-Rendben.-bólintottam.-Elmegyek sétálni.-álltam fel és a szekrényhez sétáltam.
-Nem kell elmenned azért mert én itt vagyok.-mosolygott.
-Nem azért megyek el.
Naná,hogy nem...fő az őszinteség Emily. Már nem szeretem,ha Millynek hívnak,ezt a becenevet Harry aggatta rám még 6 éves korunkban és egyedül az ő szájából tűrtem el,mára már mindenki így ismer,de vissza kívánkozok abba az időbe ahol még csak neki voltam Milly. Bár már lehet a mindig vidám Milly meghalt,és helyette van egy búskomor Emily.
-Te tudod.-állt fel.
Egy ölelés után kiment,és én egyedül maradtam a ruháimmal és az egyre mélyebb depivel. Fel vettem egy angol zászlós rövidnadrágot,egy fehér pólót,a hajamat kibontva hagytam és az orromra csúsztatva a napszemüvegem,megpróbáltam anélkül elhúzni,hogy megzavarnám a kanapén romantikázó szerelmeseket.
-Merre mész?-szólított meg El.
-Csak sétálni,meg lehet beülök valahova enni.Kértek valamit?
-Ha mész a Starbucks fele akkor hozhatnál valami finomat.-mosolygott.
-Oké.-húztam fel a lábamra a fehér Conversem.-Te szeretnél valamit Loui?
-A-aa.-rázta meg a fejét.
-Akkor,sziasztok.-kaptam fel a táskám.
-Szia.
Ki siettem az ajtón és mentem amerre láttam,be ültem egy Starbucks-ba,ettem egy sütit és elkortyolgattam egy fehér csokis kávécsodát,elvitelre kértem egy ugyanolyat Eleanornak és folytattam az utamat a Hyde Park felé.Le ültem az egyik padra és felhúzott lábakkal csak néztem magam elé.
-Szia.-érintette meg a vállam valaki.
Megfordultam és egy aranyos,frufrus fiúval találtam szemben magam.Kicsit olyan JB-s frizurája volt fején pedig egy sapka díszelgett,ilyesmiket láttam már Louis és Zayn buksiján is.
-Öhm,hello.-köszöntem.
Kedvesnek tűnt és egyáltalán nem valami nagymenő gyökérnek.
-Leülhetek?-pislantott körbe.
A többi pad mind tele volt,öreg nénik vagy szerelmespárok foglalták el,a fű pedig nedves volt így lehetetlen lett volna anélkül leülni,hogy miután feláll az ember ne nézzen ki úgy mint aki bepisilt.
-Persze.-húzódtam arrébb.
-Köszi.-huppant le.-Egyébként Mark vagyok.-nyújtotta felém a kezét.
-Emily.-fogadtam el.
Elő vett egy rajztömböt,ceruzákat és a közelben lévő magvakat csipegető galambokat kezdte rajzolni.
-Régóta élsz Londonban?-kérdezte.
-Nemrég költöztem ide a barátaimhoz,eddig Holmes Chapelben éltem.Te?
-Ízig-vérig londoni vagyok.Csodálatos város.-nézett körbe szeretetteljesen.
-Tényleg az.
-Hogy hívják a barátaid? Nem szeretnék tolakodni vagy bármi,csak lehet ismerem őket.
Tuti,hogy ismered őket,ha nem is személyesen akkor a tévéből.Kis habozás után végül sikerült kinyögnöm.
-A legjobb barátomat Harrynek.
Ha eddig nem jött volna rá akkor a Holmes Chapel és a Harry név után kezdhet neki derengeni valami a kilétem felől.Kivéve,hogyha ősember és egy barlangban él tévé,internet és mindenféle olyan dolog nélkül ami tudatná vele mi is az a One Direction.
-Sok Harryt ismerek.-nevetett.
-Harry Styles.
-Szívatsz?-tette félre a ceruzáját és látszólag érdeklődve nézett rám.
-Nem.-vettem elő a telefonom és megmutattam a közös képünket.
-Ez még nem bizonyít semmit.-vigyorgott.-Lehet csak egy rajongó vagy aki találkozott vele.-húzta össze a szemöldökét.
Látszott rajta,hogy csak szórakozik.
-Megeshet.-rántottam meg a vállam.
-Pedig én azt hittem,hogy lesz egy kis esélyem nálad.De most,hogy így mondod,téged láttalak a szőke gyerekkel az újságba.
-Niall,és nem a pasim.
-Szóval akkor lenne valamennyi esélyem?-húzódott félmosolyra a szája.
Nem gondolod,hogy kicsit rámenős vagy? Kb fél órája tudom,hogy létezel.
-Talán.-rántottam meg a vállam és ki űzve magamból minden bunkóságot,rámosolyogtam.
Lehet tényleg csak ismerkedni szeretne,és itt lenne az esély arra,hogy kiverjem a fejemből Harryt,és ő igazán  aranyos srácnak tűnik.Mellettem megcsörrent a telefonom és a kijelzőn Hazza ellenállhatatlanul mosolygott rám.
-Tényleg nem vicceltél.-vigyorgott mellettem Mark.
-Nem szokásom hazudni,főleg nem a barátaimról.-küldtem felé egy mosolyt és felemeltem a telefonom.-Szia.-szóltam bele.
-Szia Milly,nincs kedved eljönni?
Meglepett a kérdése,amióta elköltöztem,nem jártam a Direction házban,és nem is hívott fel.
-A Hyde Parkban vagyok,haza viszem Eleanornak a kávéját és elmegyek.-kezdtem el piszkálni egy nadrágomból kilógó cérnaszálat.
-Érted megyek.
Meglódult a szívem,egy kocsiban lenni vele.
-Nem szükséges,így is gyorsan odaérek.
Mi a fenét csinálsz te idióta?!
-Milly.-sóhajtott.-Had menjek érted.
-Oké.
-Nemsokára ott vagyok.-élénkült fel a hangja.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Szia hercegnő.
A pulzusom az egekbe szökött,ki nyomtam és hátra dőltem a padon.
-Most meglátod majd,hogy nem kamuztam.-vigyorogtam rá a mellettem rajzolgató srácra.
Ha Louis látná,hogy ez a srác micsoda madarakat,pardon,Kevineket rajzol.
-Kíváncsi vagyok.
El beszélgettük azt a pár percet,aztán a kijáratnál megláttam Harry Audiját.
-Hű.Micsoda kocsija van.-nézett tátott szájjal Hazza nem kicsit drága járgányára.
Nem akartam elmondani,hogy ez csak az egyik a sok közül.Ne nézzen felvágósnak.
-Itt a számom.-nyomott a kezembe egy kis papírfecnit.
-A kocsiból megcsörgetlek.Örülök,hogy találkoztunk.-mosolyogtam rá.
-Én is.Szia.
-Szia.-intettem és futásnak eredtem.
Harry az autójának támaszkodott és messziről méregette Markot.Nem vont kérdőre,szorosan magához ölelt majd ki nyitotta nekem az ajtót és be ültünk.
-Be vihetem Eleanornak a kávéját?
-Aha,de szerintem most nem kávézni szeretne.-nevetett.-Louis nem veszi fel a telefont,ki van kapcsolva.
Elmosolyodtam,régen nem halottam már a perverz beszólásait sőt,régen beszélgetett velem így.Halkan léptünk be a házba,próbáltunk nem odafigyelni a fentről szűrődő hangokra de kitört belőlünk a nevetés.A szám elé tapasztottam a kezem,letettem a pultra a poharat,letéptem a hűtőről egy kis papírcetlit.
Harrynél vagyok.  Milly xx
Firkantottam rá.
Harry mellettem a pultnak támaszkodva,összeszorított szájjal próbálta visszatartani a nevetést.Be csúsztattam a papírt a pohár alá,kézen fogtam és ki botorkáltunk a házból.A kocsiban mindkettőnkből kitört a nevetés.Be indította és 10 perc autózás után,megérkeztünk az ismerős ház felé.
Arra számítottam,hogy otthon lesznek a többiek is,de a ház teljesen One Direction mentes volt,kivéve a kezemet szorongató fiút.
-Többiek?
-Nem tudom,amikor eljöttem még itthon voltak.Menjünk fel.
Szorosan mögötte lépkedtem fel a lépcsőn,maga előtt betolt a szobájába és az ágyra ültünk.
-Nem szeretnél visszajönni?-pislantott le a kezünkre.
-Nem hiszem,hogy az jó ötlet lenne.
-Miért? Megígérem,hogy nem fogok semmi olyat csinálni amit nem akarsz,elfogadom,ha te Niallt szereted.
-Harry azt hittem ezen már túl vagyunk.-pattantam fel.
Ha ezért hívott ide,akkor jobb is ha most elmegyek.
-Nem szeretem úgy Niallt.
-De lefeküdtél vele.-nézett a szemembe.
Zöld szemeiben eddig számomra egy ismeretlen dolog csillogott.
-Részegen Harry. Azt sem tudtam én kivagyok,ha te lettél volna ott akkor lehet veled...
-Ez a bajom Milly.-állt fel ő is és kezét a derekam köré fonta.
-Miről beszélsz?
Próbáltam kerülni a tekintetét,keze szorosan fonódott a derekam köré,szája csak pár centire volt az enyémtől.Pulzusom már az egekben volt,a levegő elakadt bennem és lehajtott fejjel néztem a kezét amely lassan a derekamról lejjebb csúszott.
-Tudod,hogy miről.Elegem van,hogy én csak pár apró puszit kapok tőled,míg vele lefeküdtél.
-De annyiszor mondtam már,hogy részegen. Mit akarsz még?
-Téged.
Megdermedtem a karjaiban,az arcom eredeti színéből pipacspirosra változott.Finoman neki nyomott a falnak és kezével megtámaszkodott a két oldalamon.
-Szeretlek.Nem tudom erre mikor jöttem rá,és azt sem,hogy te mit érzel.De megőrülök nélküled,lehet,hogy ezzel mindent elrontok de akkor legalább tudni fogom,hogy én megpróbáltam.
-Tudod mennyire fájt amikor megcsókoltál és utána otthagytál Harry?
-Tudom,de azt hittem és még most is azt hiszem,hogy te nem akartad.
-De akartam.
-És most akarod?-fúrta zöld szemeit az enyémbe.
-Mindennél jobban.
Egyre nehezebben kaptam levegőt,ahogyan finom,hívogató ajkai az enyémhez közeledtek.Óvatosan simultak az enyémhez és életem legfinomabb,leggyengédebb csókját éltem át.Egyik pillanatról a másikra a gyengéd csókja átment vad követelőzésbe.Megragadtam az ingét,ami egészen idáig szexin feszült rajta.El felejtettem,hogy mire készülünk és,hogy ezzel talán a barátságunkat tesszük kockára.De most nem érdekelt semmi és senki rajta kívül.Le rángattam róla a fehér inget és hozzásimultam izmos mellkasához.Halk,mélyről jövő nyögés kíséretében megragadta a derekam és az ágyához vitt. Ezt az oldalát,még nem volt szerencsém megismerni.Pupillája kitágult,hátra dőlt és az ölébe húzott.Keze be kalandozott a pólóm alá és le rántotta rólam.

~Harry~

Eddig is tudtam,milyen egy bombázót hívhatok a legjobb barátomnak,de erre nem számítottam.El akadó lélegzettel és egyre jobban feszülő nadrággal néztem az elém táruló lány természetesen kerek melleit.Halk káromkodás hagyta el a szám amin ő csak elmosolyodott és beletúrt a hajamba.Vajon Niallel is ezt csinálta?
Kicsit feszültnek éreztem,mégis bátran nyúlt a nadrágom övcsatja után.
-Felejtsd el ki vagyok.-csókoltam bele gyönyörű fehér nyakába.
Felül kerekedett rajtam,kezemet a fenekére csúsztattam miközben ő végig csókolta a mellkasom.Ki gomboltam a nadrágját és óvatosan lefelé kezdtem húzni.
Mi a fenét csinálok?
Hirtelen olyan volt mintha az egyik vállamon ülne egy angyal a másikon meg egy ördög.Az angyal arra biztat,hogy engedjem el és ne bonyolítsam túl ezt a már rég nem baráti barátságot,az ördög viszont teli torokból üvölti,hogy rángassam le róla az összes ruháját és mutassam meg,milyen ha nem csak barátok vagyunk.Én pedig az ördögnek fogadok szót.Elfogott a szédülés attól ami elém tárult,sok lányt láttam már,de ő egyikhez sem hasonlítható.Köpni nyelni nem tudtam,ha azt mondom ruhában is őrült szexi akkor ez lesz a halálos ítéletem.Az a legjobb barát jelző most megváltozni kezd,lehet azután is a legjobb barátom ha ezt most megtesszük,vagy végleg tönkreteszek mindent.Habár,ehhez ketten kellünk,ha tönkre is megy,legalább nem egyedül én hanem mi tesszük tönkre,de az is megeshet,hogy nem rossz értelemben felejtsük el a barátságunkat.
-Ígérj meg valamit Hazza.-fogta kezei közé az arcom.Zihált,és selymes szőke haja most kócosan állt összevissza,beindító.
-Bármit.-fogtam meg a törékeny kezét és az arcomról lejjebb vezettem a mellkasom felé.
-Ha ez nem megy.-nagyot nyelt.-Ha nem megy akkor is a legjobb barátom maradsz.
-Megígérem.-motyogtam.
Tekintetemet le sem tudtam venni a szájáról,gyönyörű ajkai kicsit megduzzadtak az előbbi vad csókcsatánk miatt.Hirtelen bevillant a Enrique,a 15 éves kori spanyol szerelme,akaratlanul is elvigyorodtam.
-Mi olyan vicces?-nézett rám összehúzott szemöldökkel.
Lehet én vagyok a komolytalan,hogy ilyen helyzetben eszembe jut az első pasija,aki számomra egy nyáladzó kis culero (seggfej) volt.
-Semmi preciosa (drága).
-Köcsög.-csapott nevetve a mellkasomra.
-Micsoda erőszakos nőszemély vagy querida (szívem).
-Enrique egy pendejo (idióta,hülye) volt.-dörgölte a legérzékenyebb pontomhoz a csípőjét.
Felnyögtem,beletúrtam dús hajába és magamhoz húztam.
Dios mío...Estoy enamorado. 

Mark Ellis

12.rész Fáj itt maradni

Hahó! :)

Mint már a másik blogomon említettem,kezdek belefáradni ebbe a felhajtásba,nem volt időm le ülni és írni,ezért hoztam ilyen későn az új részt. A két ünnep között jelentkezem új résszel.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Puszi: Nessa  xx

~Emily~

A lentről szűrődő hangokra sem voltam hajlandó elhagyni a szobámat,biztosan hazaért Harry. Akkor meg főleg nem megyek le.Valaki kopogott,fáradtan fordítottam fejemet az ajtó felé és elnyögtem egy "gyere"-t.

-Harry hullarészeg.-vetődött le az ágyamra Zayn.

-Mit szeretnél,mit csináljak?

-Azt hajtogatja,hogy elbaszta.Valami csaj hívta fel Louist egy kocsmából,hogy ott van Harry és részegen sír a vállán és a te nevedet ismételgeti.Tudod mit baszott el?-ült fel.

Nem szóltam semmit így belekezdett.

-Azt,hogy miután megcsókolt beijedt és otthagyott. 

-Figyelj Zayn,Harrynek ez csak egy,egy kis szeretethiány volt.

-Szeretethiány a fenét! Az ember részegen a legőszintébb,menj le és nézd meg miket magyaráz Liamnek.

-Jól sejtem,hogy ha nem megyek magamtól leviszel?-piszkáltam a takarót.

-Jól.Szóval emeld fel a csinos kis feneked és menj le.

-Oké.-túrtam bele a hajamba.

Csak a lépcsőig kellett mennem,hogy halljam miket mond.Zayn ott állt mellettem és az arcomat nézte.

-A Télapó piál.Ott ült egyedül részegen.-hallottam meg Harry nehezen kinyögött szavait.-Az a csaj megitatott velem valami sárgát,olyan volt mintha valaki bele pisilt volna.

-Örülsz?-néztem a mellettem álló fiúra.

-De,az előbb még nem,menj le Milly,kérlek!

-Nem.-ráztam meg makacsul a fejem és vissza igyekeztem a szobámba.

-Miért kell ennyire túlreagálni ezt?-puffogott.-Visít rólatok,hogy szeretitek egymást de csak szarakodtok.

-Holnap keresek egy albérletet.-közöltem.

-Mi?-képedt el.-Ne,Milly...

-Vagy albérlet,vagy haza megyek Holmes Chapelbe.

-Miért nem maradsz itt?

-Elég bajt csináltam már.-húzódott keserű mosolyra a szám.

-Ne viccelj,maradj.

-Nem,Zayn.Túlságosan fáj.

-Segítek.-sóhajtott.-De Harry ezért meg fog ölni.

-Fáradt vagyok.-sóhajtottam.-Nem baj ha lefekszem?

-Nem.Jó éjszakát kislány.-nyomott puszit az arcomra.-Ne merj semmi baromságot csinálni.

-Jó.Neked is.

Be csuktam magam mögött az ajtót,mit csinálhatnék? Ebbe a szobában nem sok olyan dolog van amivel árthatnék magamnak,a borotvapengén kívül,de az túl fájdalmas halál lenne.Elég legyen Emily! Minek csinálod ezt? Megőrültél?! Fiúk miatt sose borulsz ki és Harry miatt tiszta idióta vagy! 

Nagyszerű,magammal beszélgetek.Tényleg kezdek megőrülni.

Egy gyors zuhany után be dőltem az ágyamba és a fejemre húztam a takarót.Semmire sem vágytam jobban mint pár óra öntudatlanságra.

~Harry~

-Szép jó reggelt egyetlen kis alkoholista idiótám!

Nagyszerű dolog borzasztó fejfájással  Louis hülyeségére ébredni.

-Fogd be.-nyögtem és a fejemre húztam a takarót.

-Milly tegnap elrohant és csak,hogy tudd. Egy doboz cigit szorongatott és Niall rángatta le a hídról.

-Milyen híd?

Minden túl zavaros volt,a fejem eszeveszettül sajgott és azt sem tudtam hol és ki vagyok.

-Egyet találhatsz.

-Mi történt?

-Tudod mi drágám?-rántotta le a fejemről a takarót.-Az,hogy a legjobb barátod akibe nem mellesleg szerelmes vagy,tegnap arra készült,hogy le ugorjon a hídról és meg is teszi ha a másik legjobb barátod nem ér oda időben és hozza haza! És tudod most mit csinál? Pakol bazdmeg! 

-Mivan? Hova pakol? Ne ordíts már!

-Elmegy,nem találnak albérletet és Eleanorhoz költözik. Köszönd meg magadnak és a hisztizésednek,már azt hittük,hogy amikor megcsókoltad végre együtt lesztek de megint elrohantál.Egyetlen percen múlt,hogy ne ugrojon le! Felfogtad?! Egy perc!

Lassan eszembe jutottak a tegnap történtek és a fájdalom egy hatalmas késként fúródott a mellkasomba. Majdnem elveszítettem.

-Hol van?-ültem fel de egyből vissza is hanyatlottam mert elfogott a szédülés.

-A szobájában,Zayn segít neki összepakolni.Ezt már nem csinálod vissza,azt mondta fáj neki látni téged ezért megy el.

-De nem mehet el.-szorult el a torkom.

-El fog menni,Harry.-gyengült el a hangja.

-Akkora egy balf*sz vagyok.
-Dehogy.-tette kezét a vállamra.-Minden rendbe fog jönni,csak vedd észre,hogy ő mit érez.
-Tudod mit éreztem tegnap amikor megcsókoltam? Megijedt,először megdermedt.Ez szerinted mi?
-A reakció arra,hogy meglepődött.Te komolyan vak vagy?
-Ismerem Milly-t.
-Ezek szerint mégsem.Süt róla,hogy szeret téged.
Befelé fordultam és az éjjeliszekrényemen fekvő közös képünkre pillantottam,egy amin a fiúkkal vagyunk öten,és egy amin Emilyvel vagyok.
-Hitted volna,hogy valaha is el akarja magától dobni az életét egy fiú miatt?
-Nem,még csak nem is sírt ha dobták.Azt mondta lesz majd jobb.
-Vedd észre mit érez.Gyere le,Liam csinált reggelit.-fordult sarkon és ki ment.
Miután elég erőt gyűjtöttem ahhoz,hogy lemenjek.Alsónadrágban,rosszkedvűen csattogtam le a lépcsőn és ültem le Niall mellé az asztalhoz.
-Jó reggelt.-motyogtam és el vettem a gyógyszert amit Liam elém csúsztatott.-Kösz.
Niall mellettem rántottát tömött magába,nekem viszont az étel látványától is felfordult a gyomrom.Csináltam két pirítóst és azt próbáltam legyűrni.
-Louis sokáig nyaggatott?-szólalt meg halkan Nialler.
-Nem nyaggatott.-kortyoltam bele a kellemesen hideg vízbe.
-Miért ittad le magad tegnap?-ült le a másik oldalamra Liam.-De az jobban érdekel,hogy miért hagytad csak úgy ott Milly-t.Tudod mit akart csinálni?
-Igen,tudom Liam! Nem akarom még egyszer végig hallgatni!
A szőke bandatag mellettem összerezzent a hirtelen jött dühkitörésemtől.
-Vágom,hogy most én vagyok a szar! De próbáljátok már magatokat beleképzelni a helyembe!-pattantam fel.
Ott hagytam a pirítósokat és a fiúkat akik értetlenül bámultak utánam.
-Nem úgy értettem.-motyogott Liam.
Nem jártam sok szerencsével a menekülést illetően,a lépcsőn Zaynbe ütköztem aki egy fehér bőröndöt húzott maga után.
-Szia.-köszönt.
Csak bámultam le a bőröndökre,tényleg komolyan gondolja,hogy elmegy.
-Zayn.-lépett ki a szobájából Milly. Most is gyönyörű volt,még így kicsit vörös szemekkel is.-Ó.
-Akkor,én izé,leviszem a bőröndödet.-lépett le Zayn.
-Szia.-bámultam le a padlóra.
-Szia Harry.-próbált meg elslisszolni mellettem.
-Miért mész el?-fogtam meg a kezét.
Szomorúan elmosolyodott.
-Mert ha most nem megyek el akkor csak veszekedni fogunk.
-Nem,kérlek ne.
-Sajnálom.-húzta ki kezét az enyémből és le szaladt a lépcsőn.
Ledermedve álltam és csak néztem utána.Szőke haja egy copfba kötve libegett ide-oda minden lépésénél,szemei viszont a megszokott vidámság helyett,amivel ezidáig rám nézett,most csak fájdalom csillogott.Le ültem oda ahol eddig álltam és csak néztem,ahogyan össze szedi a dolgait és néha elsétál mellettem.Végig mértem a hosszú,formás lábait,hibátlan alakját amiért talán csak pár szót kellene mondanom és az enyém lehetne.Amikor viszont összeszedtem erre a bátorságom csöngettek,Louis egyből az ajtóhoz ugrott és hosszú csókkal üdvözölte barátnőjét. Eleanor most is jókedvű volt,hogy ne legyek vele bunkó,fel álltam a lépcsőről és egy öleléssel üdvözöltem.
-Szia Harry.-mosolygott rám.-Hogy vagy?
Mosolya mögött láttam egy kis aggódást,nagyot nyeltem amiből már tudta,hogy nem az igazat fogom mondani.
-Jól.-nyögtem.
-Gyere ide.-tárta ki a kezét és magához ölelt.
-Annyira szerencsétlen vagyok.
-Dehogy.-simogatta meg a hátam.-Neked köszönhetem Louist is.-nevetett.
Mosolyt erőltettem magamra és elengedtem.
-Azért majd beengedsz?
-Persze.Hidd el,hogy majd minden rendbe jön.
-El?-lépett be a konyhába Milly.-Készen vagyok.
Ettől a két szótól összerándult a szívem és a sírhatnék kerülgetett.
-Biztos nem baj?-hajtotta le a fejét.
-Nem.Legalább nem leszek egyedül.-mosolygott rá.
Ki mentem utánuk a többiekhez,felsorakoztak az ajtóhoz és egyenként megölelték őt.
-Hát.-állt meg előttem.-Szia Harry.
Be haraptam a szám és bele néztem a gyönyörű szép szemeibe.
-Ne menj el.-szaladt ki a számon.
Megölelt,hihetetlenül jól esett az ölelése,bele fúrtam a fejem a nyakába és szorosan öleltem.
-Szia.-nyomott puszit az arcomra.
Fel vette az egyik bőröndjét,le sokkolva néztem,ahogyan be szállnak Louis autójába és elmennek.Elment,elköltözött.

~Emily~

-Mesélj csajszi.-húzott le a kanapéra El.-Mi történt?

Elszakadt a cérna,egészen idáig tudtam türtőztetni magam,még Harry karjaiban sem kezdtem el sírni de most minden kijött és zokogva borultam Eleanor vállára.

-Nyugodj meg.-simogatta a hátam.

A kezembe nyomott egy doboz zsebit,felállt és egy nagy doboz csoki jégkrémmel jött vissza.

-Mesélj édes.Mi történt?

Neki álltam elmesélni a az elmúlt napok történéseinek,néha megálltam és nagy levegőt vettem,vagy épp a számba tömtem egy kanál jégkrémet.

11.rész First last kiss

~Emily~

Nem tudom miért,vagy honnan jött az ötlet,de elszántan léptem oda egy olyan pillanatban Zaynhez amikor épp egyedül volt.

-Zayn.-fogtam meg a kezét és bűntudatosan pislogtam magam elé.-Tudsz adni egy cigit?-hadartam el.

-Mióta cigizel kislány?

-Nem fogok rászokni,de most kell egy szál.

Elő húzott a zsebéből egy kis dobozt és lopva a kezembe nyomott egy szálat.Kicsit úgy éreztem magam mint amikor általánosban Harry és anyáék tudta nélkül kipróbáltam egy akkori barátoknak hitt gyökerekkel akik mint kiderült,bele vittek volna a rosszba ha Hazza nem jön rá mit művelek.

-Ajánlom,hogy csak most az egyszer.Nem szeretném ha tönkre tennéd magad.

Bólintottam,a zsebembe csúsztattam a szálat és le kuporodtam a kanapéra,várva,hogy mikor jön el a pillanat amikor kiszökhetek és elszívhatom.

Harry és Niall battyogtak le a lépcsőn,egyetlen lila folt vagy karcolás nélkül,látszólag mindegyikük épségben volt. Nialler egyből a konyhába indult majd fél perc múlva valamit ordított a szénről mire mindenki felpattant és be rohant.Ki száguldottam az ajtón és a lépcsőre leülve meggyújtottam és nagyot szívtam bele. Először kicsit köhögni kezdtem,majd ahogy még egyszer bele szívtam megnyugtatott ez a mondjuk csak ki,szar.Egy káros szar amit szívok,villámcsapásként ért mit is művelek de mielőtt én magam tettem volna le,valaki ki húzta a számból.A kissé piszkos fehér converse-ből már tudtam ki az,félve pillantottam fel rá. Undorodva fogta az ujjai között,messzire el tartva magától le ült mellém és elnyomta a Zayn számára elhelyezett hamutartóban. Félre tolta,hogy ne az orrunk alá füstölögjön és kérdőn pillantottam rá.

-Menj be és mosd meg a fogad.-utasított.-Utána beszélgethetünk.

Szófogadóan bólintottam és le hajtott fejjel vissza mentem a házba,a többiek még mindig a konyhában voltak.Fel szaladtam a lépcsőn és egyenesen a szobámhoz tartozó fürdőszobába vettem az irányt.Elő kaptam a fogkefém és nagy adag fogrémet rá nyomva erősen sikálni kezdtem a fogam,miután teljesen cigi mentesnek éreztem a szám,megmosakodtam és farkasszemet néztem a tükörképemmel.

Kisírt vörös szemek,kócos szőke haj, részegen lefeküdtem a legjobb barátom egyik legjobb barátjával,és most a cigi is.Sürgősen változtatnom kell.

Le battyogtam a lépcsőn és ki mentem a még mindig teraszon ücsörgő Harryhez. Le ültem mellé,egy percig csak csendben néztük a kertet majd megszólalt.

-Miért csináltad?-fordult felém.

-Mert sok volt ez a pár nap.-motyogtam.-Sajnálom.

-Ér valamit,ha azt kérem ne csináld többet? Megígértem Bessnek,hogy vigyázok rád.

Bólintottam és le hajtott fejjel a körmömet tanulmányoztam.Végig simított az arcomon és egy puszit adott.Égett a bőröm ott ahol hozzám ért a szája,pulzusom felgyorsult de hiába reagált így a testem,a szám nem mondta ki az érzéseim. Vajon csak anya miatt nem akarja,hogy cigizzek? Lehet én már nem is érdeklem annyira...Hülyeség! Mit gondolok,egy több éves barátságot nem lehet így eldobni.
-Néha úgy szeretném tudni mi jár a fejedben.-húzódott közelebb és kezét az enyémbe csúsztatta.
Az én kezem szinte elveszett az övében,szerettem volna ha megölel,vagy csak egy picit is ennél jobban érezteti velem,hogy szeret.Még ha nem is úgy ahogyan én szeretném.

-Nem szeretnéd azt tudni.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-De,akkor tudnám mi bánt.Utálok veled veszekedni és utálom ha sírsz vagy magadat károsítod.Régen soha nem veszekedtünk.
-Mert régen csak ketten voltunk.-meredtem magam elé.-Ne érts félre,nagyon szeretem a srácokat.
-Most is ketten vagyunk.-csúsztatta kezét az állam alá és csodálatos zöld szemeit az enyémbe fúrta.
Pillantásom le kalandozott a szájára és ezt sajnos észre is vette.
-Tudom,hogy minden megváltozott és,hogy ez neked nehéz.De én még mindig az a Harry vagyok,te pedig még mindig Milly vagy.
-Sokszor már nem tudom ki vagyok.-motyogtam.
-Én tudom.-simított végig hüvelykujjával az arcomon.
Annyira szerettem volna ha megcsókol,de erre hiába vártam nem tette,kis ideig csendben ültünk ő pedig még mindig az arcomon tartotta a kezét.Át öleltem és feltörni készülő könnyeim elrejtése képen arcomat a mellkasába rejtettem.Ki akartam mondani mit érzek,egyetlen szó lett volna de amikor el határoztam magam,ő hamarabb szólalt meg mint én.
-Tudod,hogy szeretlek.Ugye?
A szívem bukfencezett egyet a mellkasomban,de amikor rá jöttem mit is ért a "szeretlek" szó alatt újra jéggé fagyott.
-Én is szeretlek Harry.-mondtam alig hallhatóan.
Göndör fürtjei csiklandozták az arcom,meglepődtem,hiszen még ülve is majdnem egy fejjel magasabb mint én.Váratlanul ért amikor ajkai finoman az enyémhez értek,meg akadt bennem a levegő,nyelve finoman be furakodott a számba,egy sóhaj tört elő belőlem és a kezem önálló életet élve fonódott át a nyakán.Bentről hangos kiabálás szűrődött.Kezeit a derekamra csúsztatta miközben ajkai mohón tapadtak az enyémre.A szívem őrülten kezdett verni,mióta Londonba jöttem erre várok,és most végre az enyém.Talán ez az első és utolsó csók vele,ki kell élveznem.Elmondhatatlanul jó érzés volt bele túrni a fürtjeibe,aztán mint egy álomból fölébredve,jobban mondva inkább ki rángatva,húzódott el.
Levegőért kapkodtam,ahogyan ő is.Vártam,hogy mondjon valamit de elfordult és a másik irányba nézett. 
-Ezt nem lett volna szabad.Ne haragudj.-állt fel.
Rám se nézett,egy világ omlott össze bennem,az a világ amit ezalatt a fél perc alatt ő újra épített és most össze is döntötte.
Halk csukódás,és már nem ült mellettem.Bentről hallottam,hogy egyszerre ordítanak rá a srácok.
-Most meg mi a fenét csinálsz?
Nem hallottam mit válaszol,és nem is akartam látni mit tesz.Be mentem,a fiúk le dermedve álltak és néztek utána a lépcsőn.
-Milly!-visított rám Louis.-Mit csinálsz?!
Fel kaptam a táskám és az ajtó felé indultam és mielőtt még bárki is utánam jött volna,ki léptem az ajtón és futásnak eredtem.Hosszú percekig teljes erővel rohantam,hogy magam mögött hagyjam a Direction házat majd amikor erőteljesen szúrni kezdett az oldalam lépésbe váltottam.Lihegve vettem az irányt a legközelebbi kisbolt felé ahonnan két perc múlva egy doboz cigivel és egy öngyújtóval  távoztam.Le ültem a legközelebbi padra,gondolkozás nélkül a számba vettem és meggyújtottam.Nem sokáig bírtam ülve maradni így elindultam a Temze felé. Elindultam a híd felé,mennyivel könnyebb lenne minden ha most innen ugranék egy fejest.Vettem egy nagy levegőt,de mielőtt még bármit is tehettem volna,valaki megragadott hátulról és a derekamnál fogva vissza rántott.Megfordultam így egyenesen Niall kék szemeivel találtam szemben magam.
-Nem akarom tudni mire készültél és miért szorongatsz egy doboz cigit,de most azt ide adod és haza megyünk.
-Nem megyek vissza.
-Mit akarsz csinálni?
Le pillantottam a vízre.Meghalni Niall! 
-Add azt ide.-mutatott a már teljesen üres doboz cigire.
A kezébe adtam,max 2 szál van még benne.Meg fogta a kezem és húzni kezdett maga után,a legközelebbi kukába hajította és mit sem törődve az ellenkezésemmel, be tuszkolt egy taxiba és be diktálta a címet. Útközben egyenként felhívta a fiúkat,kivéve egyet...arról,hogy megtalált és úton vagyunk.Nem szóltam hozzá,nem az ő hibája ami történt és rá nem haragszom,max azért,hogy megtalált.

~Harry~

Balf*sz,ez vagyok én.Gratulálok Harry,sikerült mindent tönkretenned.Miért is ne,hogy amikor minden rendbe jönne megint elrontod.De annyira jó volt.

Fel pattantam az ágyamról és kutatni kezdtem a ruháim között.Le vettem a pólóm és egy tiszta inget húztam fel.Ki léptem a szobámból,túl nagy csend volt.Amikor le értem a lépcsőn megbizonyosodtam róla,hogy elmentek valahová a srácok,és Milly sincs sehol.

Fel kaptam a Range Rover kulcsát,az ajtót be zártam magam mögött. Be szálltam az autómba és elindultam. Ha Louis tudná hova megyek biztos megöl,de amit nem tud az nem fáj. Túl gyorsan értem oda a célomhoz és egy kicsit megingott az elhatározásom. Mit keresek én egy 30 akárhány éves nő háza előtt amikor Milly is ott van? Egyszerű. Emily sosem lesz az enyém. Ki szálltam a kocsiból,be csaptam magam mögött az ajtót és elindultam befelé,félve nyomtam meg a csengőt.Sokáig álltam ott és már szinte rá tenyereltem de nem jött ki senki.Fújtatva vágtattam vissza a kocsihoz és elhajtottam,jobb is,hogy nincs itthon.

Nem tudtam hova mehetnék,haza menni nem volt kedvem így össze-vissza kocsikáztam a városban,bár lehet nem volt túl biztonságos úgy vezetnem,hogy végig az járt a fejemben mennyire jó volt őt megcsókolni.Nem tudom honnan volt bátorságom megtenni és utólag már bánom is,ezzel mindent tönkre tettem,de azt a percet biztos,hogy soha nem felejtem el.Le parkoltam az egyetlen olyan hely előtt,ahol nem tekintenek rám úgy mint a híres Harry Stylesre,ki szálltam és szinte be rohantam a kicsi helyre. Nem szoktam kocsmába járni de most ez az egyetlen dolog amivel felejthetek.Le hajtott fejjel léptem a pulthoz,nem sok hozzám hasonló korú volt még itt,tulajdonképpen az egész majdnem tök üres volt.Egy szakállas bácsi ült az egyik boxban és kissé kómásan szemezett az italával,nézzenek oda,piál a Télapó. Haha Harry annyira vicces vagy..
-Kérsz valamit?-jött oda elém egy 26-27 év körüli szőke csaj.
Tetőtől talpig végig mértem,szemem megállapodott a dekoltázsán majd nagy nehezen el fordítottam a fejem és rá néztem.
-Valami ütőset.-motyogtam és megindultam az egyik üres box felé.
Ez a csaj nyomába se ér Emilynek.
A telefonom piszkáltam amíg ki nem hozta,egy kis ideig szemeztem a pohárral majd gondolkodás nélkül lehúztam.Tényleg nagyon erős.Éreztem ahogyan az alkohol a fejembe száll,elég lett volna ez az egy pohár is de még mindig tudom ki vagyok és mit csináltam.
-Még egyet,légyszíves.
-Nem szeretnél inkább egy kólát?
-Nem.
Meg rántotta a vállát,el vette előlem a poharat és fél perc után újra töltve tette le elém.Amikor érte nyúltam megcsörrent a telefonom,csak egy pillantást vetettem a kijelzőre és ki is nyomtam.Az utolsó cseppig le nyeltem amit elém rakott,marta a torkom de egyre jobban kezdtem öntudatlan állapotba kerülni.Sírni lett volna kedvem,de már nem tudtam miért,azt se tudtam,hogy a fenébe kerültem ide.A látásom elhomályosult de még láttam ahogy elém csúsztatnak egy pohár sárga löttyöt. Ki pisilt bele a poharamba?
-Idd meg.-tolta még közelebb.
Kicsit remegő kezekkel megfogtam és csalódottan vettem észre,hogy ebbe nem volt egy gramm alkohol se.Minden 
-Van erre valami közeli ismerősöd?-kérdezte és el vette a telefonom.
-Milly.-bukott le a fejem az asztalra.

10.rész Felejtsünk el mindent

Sziasztok kis türelmetlenek! :D

Meghoztam a várva várt részt :D Gondolom nem az én hülyeségem akarjátok olvasni szóval gyerünk lefelé görgetni és olvasni.

Millió puszi: Nessa :*

Egy csík,nem vagyok terhes! NEM vagyok terhes! El dobtam a tesztet, ki rohantam a fürdőszobából és az ágyon ülő Zayn karjaiba vetettem magam.
-Nem.-ráztam a fejem miközben potyogtak a szememből a könnyek.-Nem vagyok terhes.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját,megszorongatott majd felhúzott az ágyról és kifelé kezdett tolni.
-Mond meg a többieknek is,béküljetek ki Harryvel.
-Nem.-cövekeltem le a szoba közepén-Nem megyek ki innen.Küldök egy sms-t Niallernek,de nem megyek ki.
-Milly ne hülyéskedj!Menj ki és beszéld ezt meg Harryvel.
-Nem.
-Emily az Isten szerelmére.-sóhajtott.-Ne gyerekeskedjetek már,a vak is látja mennyire oda vagytok egymásért,Harry ha úgy vesszük ma elszólta magát.Menj ki aztán legközelebb max a kanapén smárolva akarlak látni titeket.
-Felejtsd el,tudod mit közölt ma velem? Azt,hogy olyan vagyok mint a húga,normális ember nem szerelmes a húgába.
-Te teljesen hülye vagy.-kezdett nevetni.
-Kösz,megmondod Niallnek vagy küldjek neki sms-t?
-Egyik se,mert most kijössz.
-Biztos,hogy nem.-ráztam makacsul a fejem.
-Fogadunk?-vigyorgott.
Megrántottam a vállam és kihívóan összehúztam a szemöldököm.
-Vesztettél.-kapott a vállára és nagy léptekkel megindult kifelé.
-Nee! Zaayn! Tegyél le!-csapkodtam a hátát.
Ki nyitotta Niall szobájának ajtaját és le dobott a szőkeség és Liam közé az ágyra.
-Szeretnél valamit mondani nekik?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem vagyok terhes.-hadartam.
-Hála Istennek.-temette arcát a kezébe.-Honnan tudod?
-Malik szerzett tesztet.-böktem a karba tett kézzel ácsorgó srácra.
-Szívesen.
-Akkor most már kibékültök Harryvel?-pislogott rám nagyokat Liam.
-Nem hiszem.-túrtam bele a hajamba.-Nagyon haragszik.
-Csak hiszed.-horkant fel Zayn.-Ha magadtól nem mész viszlek.
-Pedig én itt maradok.-bújtam el a két srác háta mögé.
Ahelyett,hogy megvédtek volna elkapták a derekam és Zayn kezébe nyomtak.Árulók!Szorosan összezártam a szám és szabadulni próbáltam,berúgta Hazza szobájának ajtaját és bele ültetett a göndör ölébe.Tágra nyílt szemekkel nézett rám,megpróbáltam elszaladni de Zayn lefogott és örökösen vissza nyomott a zöldszemű ölébe.
-Mi a szart csináltok?-morgott.
-Tudod mit?-vágta csípőre a kezét haragosan a barna srác.
Annyira mérgesnek tűnt,hogy inkább nyugton maradtam és meglepetten bámultam Zaynre,aki most különösen mérgesnek tűnt. Ha Lou csinálja ezt meg sem lepődök,de Zayntől ez szokatlan volt. Louis önelégült fejjel nézte Zayn míg mi megszólalni sem bírtunk.
-Tudod mi a szart csinálok?! Megpróbálom rendbe hozni amit elbasztatok! Ahelyett,hogy örülnél neki,hogy itt van Milly a tíz napból hatot veszekedtél vele!
-Alaptalanul?-vágott vissza Harry.-Nem szórakozásból csinálom! Szerinted nekem jó veszekedni?! Imádom nézni,hogy eltűnik az egyik legjobb barátommal  és mikor visszajön kiderül,hogy lefeküdtek és még ráadásul annyira felelőtlenek,hogy lehet terhes is!
-Nem vagyok terhes.-motyogtam.
Egy pillanatra elhallgatott,még mindig az ölében ültem de nem is akartam felállni onnan,vártam mikor fonódik keze a derekam köré és húz a mellkasára.
-Tudod mi a baj veletek?-mutogatott köztünk,most már nyugodtabban Zayn.
-Vakok vagytok.-szólt közbe Louis.
-Pontosan! Nem veszitek észre,hogy szeretitek egymást.
-Tudjuk,hogy szeretjük egymást.A veszekedések ellenére is Harry a legjobb barátom.-motyogtam és megtöröltem a könnyes arcom.
-Te sírsz?-fogta le a kezem és elhúzta az arcom elől.-Milly,kérlek ne.-húzott a mellkasára.
Niall és Liam az ajtóban állt,míg Zayn és Louis csak nézett ránk.
Megmarkoltam a pólóját és szorosan a mellkasához bújtam,meg könnyebülés volt ahogyan át ölel és megpróbál lenyugtatni.
-Css.-kezdett el előre-hátra dülöngélni.
-Idióta vagyok.-túrtam bele a hajamba,ki akartam tépni mindet idegességemben.-Felelőtlen,hülye.
Lassan ki slisszoltak az ajtón és be csukták maguk mögött,egyedül hagyva Harryvel.
-Figyelj rám!-nyúlt az állam alá és fel emelte a fejem.-Bármit teszel,ha kisbabát vársz is.-pislantott a hasamra.-Akkor is szeretni foglak,bármi történhet te akkor is az a szomszéd kislány leszel akivel oviban elfeleztem a csokimat.
Megrándult a szám és egy icipicit elmosolyodtam.
-Azért mert előtte bele ejtetted a homokba.-nevettem és megtöröltem a szemem.
-Az nem baj.-nevetett fel ő is.-A szándék a lényeg.
Bólintottam és megöleltem őt.
-Ne haragudj.-motyogtam.
-Te se,borzalmas barát vagyok mostanában.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Van okod rá,hogy haragudj.
-Felejtsünk el mindent jó? Semmit nem mondtam és nem voltunk sose összeveszve.-mosolygott.
-Rendben.-bólogattam.
Semmit nem mondtam.
A hirtelen beálló csendben össze fűzte az ujjainkat,a szívem őrült vágtába kezdett és reménykedve pillantottam az ajkaira.Hátha..
-Menjünk le a többiekhez.-mosolygott.
Mit hittem.
Fel álltam az öléből és megindultam az ajtó felé,meg sem lepődtem,hogy a fiúk ott álltak.Áthatóan méregettek minket,Louis megrázta a fejét és azt morogva,hogy "vakok" elindult lefelé a lépcsőn.
-Niall.-szólt oda Harry a szőkeségnek aki összerezzenve fordult felé.
-Meg akarsz ölni?-nézett rá ijedten.
-Elgondolkoztam rajta.-túrt bele fürtjeibe.
Istenem de rohadt szexi...
Niall le sütötte a szemét és a zokniját kezdte tanulmányozni.
-De aztán rájöttem,hogy nélküled nem lenne teljes a banda.-vigyorodott el.
Az első gondolatom erre "Ahw" és "De cukiii"
-Azért,beszélgessünk egy kicsit.
-Ne öld meg.-csúsztattam kezemet a mellkasára,talán egy kicsit túl félreérthetően.-És ne bántsd.
-Nem fogom.-mosolygott.
Be vonultak a szobába én pedig a többiekkel hallgatózás helyett le mentem a lépcsőn.

~Niall~

Félve léptem be Harry után,meggyőződésem volt,hogy úgy se hagyja annyiban ezt.Ehelyett viszont meglepődtem a kérdésén.

-Jó volt?

Vajon ezt most ezért kérdezi,hogy ha azt mondom igen,akkor le keverjen egy nagyot,ha meg nem,akkor..akkor is.Nem szóltam semmit csak bámultam rá.

-Úgy nézek ki mint aki bántani akar? Haragudtam,hogyne haragudtam volna!Megdugtad Emilyt!-mondta ki kertelés nélkül.

Bravo Harry,erre már én is rá jöttem.

-Ühüm.-hümmögtem.

-Én jobban ki akadtam mint te.-túrt a hajába.-Szeretem őt.

-Tudom.

-Jó volt?-kezdett nevetni,ez az a perverz Harry akit én ismerek.

-Jó.-haraptam be a szám és nevetve bámultam a padlót.-Ha elmondod neki mit érzel...

-Felesleges.-szakított félbe.-Millynek én csak a barátja vagyok,ezt meg nem szeretném elrontani.Majd túl leszek rajta.-mosolygott,de ez nem igazi mosoly volt.

-Figyelj,én nem akarok beleszólni semmibe.De ő maga mondta nekem,hogy szeret téged.

Egy pillanatra megdermedt.

-Biztos nem úgy gondolta.

-Bocs haver,de te hülye vagy.-kezdtem nevetni.

-Így is majdnem elrontottam.-morgott.

-Vagyis majdnem összejöttetek.-javítottam ki.

Meg rázta a fejét és ki ment,utána mentem,le robogtam a lépcsőn és a konyhába mentem,jó régen ettem már....

Borzasztó füst szag csapott meg,köhögve nyitottam ki a sütő ajtaját és egy konyha ruhával ki emeltem a szént(?).

-Mióta égettek szenet a sütőbe?!-kiabáltam ki a többieknek.

-A süti!!-visítottak fel egyszerre.

-A répáim!!

Végre kezd visszatérni minden a rendes kerékvágásba.

~Harry~

Csak mosolyogtam amikor a fiúk egymáson átvergődve robogtak be a konyhába,ahelyett,hogy én is ott a mentem volna,hogy megnézzem milyen szenet égettek én elindultam kifelé a lépcsőn ücsörgő szőke lányhoz. Már épp oda értem amikor feltűnt mi van a kezében,egyből felment bennem a pumpa de vettem két nagy levegőt és ordibálás helyett lassan elhúztam a tolóajtót és ki vettem a szájából.

9.rész Semmi sem biztos

Na tessék :D 

Hétfőt mondtam erre szombaton hozok új részt,és miért? Mert türelmetlenek vagytok :P Nembaj,nagyon jól esett,hogy ennyire várjátok a folytatást *-*

Jól olvasást! :) 

Nessa

~Liam~

A fiúkkal megpróbáltunk valamit ügyeskedni Niallnek,egy ideje nem jön ki a szobájából és gondoltuk egy kis süti felvidítaná.Kintről hangokat hallottam és Louis már az ajtónál is termett,résnyire nyitotta és kukucskálni kezdett.

-Miért akarsz lerázni?-hallottuk meg Harry kissé feszült hangját.

-Louis csukd be az ajtót,ne hallgatózz!

-Psszt!-pisszegtek le.

-Ne próbálj meg nekem hazudni.Mit nem mondasz el? Haragszol rám?

-Nem,Harry.-Milly hangja remegett.
-Akkor? Miért nem akarsz velem lenni?

Most már én is oda mentem és fél szemmel őket néztem a résen,Harry kezével mindkét oldalról elzárta az utat Emily elől.

-Akarok,de félek.
-Tőlem?-döbbent meg göndör hajú barátunk.

-Nem.Istenem Harry.-kezdett sírni a szőke lány.

Egy icipicit meghatódva figyeltem ahogyan Harry magához öleli és megpróbálja megnyugtatni.

-Nem tudjuk,hogy,hogy tegnap védekeztünk-e és...-kezdett hadarni.

Mindegyikünk enyhén sokkot kapott. Hazza egy kis ideig csak bámult maga elé,majd kezét Milly hasára csúsztatta és pár pillanattal később erőtlenül le is ejtette róla és a kanapéhoz botorkált.Le ült és arcát a tenyerébe temette majd válla megrázkódott amit Emily halálra vállt arccal figyelt.

-Nem hiszem el.Ez nem történhet meg.Ott nem.-mutatott Milly hasára.-Ott nem lehet Niall gyereke.Nem lehet!Ott csak az én gyerekem lehet!Csak az enyém!

Tágra nyílt szemekkel néztük az eseményeket,Harrynek nem Niallel volt baja,hanem azzal,hogy nem az övé a gyerek.Feltéve ha van..

Amint rájött mit mondott fogta magát és felrohant a lépcsőn,Louis arrébb állt az ajtóból és le ült az asztalhoz,Zayn hasonlóképpen tett én pedig maradtam a helyemen és azt figyeltem,szüksége lesz-e valami segítségre Emilynek. Csak ült ott,kezét a hasára tette és meredten nézett maga elé.Meguntam és egy kicsit meg is ijedtem,ki nyitottam az ajtót és oda mentem hozzá.Észre sem vett,csak miután megfogtam a kezét és óvatosan megpróbáltam felhúzni,összerezzent és felpillantott rám.

-Gyere.-állítottam talpra.

Térde megroggyant, a dereka után kaptam és ölbe vettem.Sírni kezdett én pedig meg indultam vele felfelé a lépcsőn.Fél kézzel ki nyitottam a szobájának ajtaját és óvatosan az ágyra tettem.
-Milly?-ráztam meg finoman.
Nem reagált,csak folytak az arcán a könnyek én pedig kezdtem be pánikolni.
-Emily?-próbálkoztam.
-Hívjak mentőt?-jött az ajtó felől Louis halk hangja.
-Nem.-szólalt meg végre,magához ölelte a párnáját és arcát beletemetve felzokogott.
Valamit mondott,de nem értettem.Végig simítottam a hátán és tanácstalanul bámultam az ágyon fekvő mindig mosolygós lányt,aki most szinte már hisztérikusan sír.Louis teljesen nyugodtan besétált,óvatosan el vette tőle a párnát,maga felé fordította és puszit nyomott a könnyes arcra.
-Minden rendben lesz.-törölte meg a nedves arcot és rá mosolygott majd hátat fordított és ki masírozott.
-Egyedül maradhatok?-pillantott rám.
-Ha bármi hülyeséget mersz csinálni...-kezdtem de félbeszakított.
-Nem fogok.
-Szólj ha szeretnél valamit.
-Most biztos egy felelőtlen cafkának gondoltok.-pityeredett el ismét.
-Nem,nem dehogyis.Mindenki csinál butaságokat.
-De én már annyit csináltam.
-Ez nem igaz.-nyomtam puszit a homlokára és ki mentem.
Louis Harry ajtaja előtt állt és megpróbálta rá venni,hogy nyissa ki,sikertelenül.
-Ha nem engedsz be most azonnal széttöröm ezt a rohadt ajtót!-fenyegetőzött. 
Bentről valami morgás hallatszott de továbbra sem nyitotta ki,Louis ököllel kezdte ütni.Le fogtam a kezét és magam után vonszoltam le a lépcsőn,a dugi kulcsos kosárhoz vezettem,és a kezébe nyomtam a "Harry" táblácskás kulcsot.Itt mindenkinek van a szobájához egy kulcs,arra az esetre ha elveszítenénk,de ilyenkor is jól jön.Vetett rám egy hálás pillantást és fel szaladt a lépcsőn.

~Niall~

-Niall? Be engedsz?-hallottam meg az ajtó túl oldaláról Liam kissé aggodalmas hangját.

Fel tornáztam magamat az ágyról és ki nyitottam az ajtót.

-Tudom mi történt.-közölte.

-Csodálatos.-morogtam.

Nem akartam vele bunkó lenni,de ez így sikerült.Nem az volt a baj,hogy talán gyerekem lesz,hanem az,hogy olyan lánytól lesz,ha lesz...akivel csak barátként szeretjük egymást. Milly aranyos,gyönyörű lány de nem vagyok belé szerelmes.Ha olyan lánytól lenne akivel le akarom élni az életem,akkor most én lennék a világon a legboldogabb,de így csak sajnálni tudom a talán születendő gyerekem.

-Remélem magadtól is tudod,hogy nem bújhatsz ki az alól,hogy ha van ez a kisbaba akkor neked is foglalkozni kell vele.-kezdett szónokolni.

-Tudom,Liam.-ültem le az ágyamra.-Én örülnék neki,de tönkre tettem Milly életét és lehet a gyerekemét is.Hogy fog felnőni? Ha Harry végre rájön,hogy szereti akkor...

-Elfogadja.-szólt közbe.-De most eléggé ki van borulva.

-Tessék? Tudja?

-Hallgatóztunk,épp megpróbált elmenni a gyógyszertárba de Harry megállította,hogy majd ő elviszi.Az egészből az lett,hogy megtudta és közölte Milly hasára mutogatva,hogy ott nem lehet más gyereke csak az övé.

-Hol vannak?-túrtam bele a hajamba.

-Bezárkóztak a szobájukba,Louis Harryvel próbál beszélni,Milly szerintem enyhén sokkot kapott és azt kérte,hogy hagyjuk egyedül.

-Harry meg akar ölni?

-Nem.-nevetett.-Nekem úgy jött le,hogy nem haragszik rád.

-Pedig megtehetné.-sóhajtottam.

-Bármi is lesz,mi mindig itt leszünk.-veregette meg a hátam.

~Louis~

Nyugodt arcot varázsolva magamnak óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban és be masíroztam Harry szobájába. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.

-Hagyj most békén Lou.-nézett rám.

Az arca meggyötört volt,szeme kipirosodott a sírástól.

-Ezt most azonnal elfelejtheted.-ültem le az ágyára.

-Akkor maradj itt.-rántotta meg a vállát és befelé fordult.

-Legalább látom ha valami hülyeségre készülsz.-motyogtam.

-Mit csinálnék?-ült fel hirtelen.-Azon gondolkozok,hogy ki heréljem-e Niallt vagy én felejtsem el Millyt!

-Egyik se.Amíg nem biztos,jobb ha nem szólsz bele.

-De én szeretem.-hajtotta le göndör fejét.-És szar,igen kurva szar azt látni,hogy Niallnek fog gyereket szülni és nem nekem!

-Semmi nem biztos még.Az lenne a legjobb ha átmennél hozzá és beszélnétek.
-Nem.-vágta magát hasra és elfordult.
-És elárulod,hogy miért?
-Mert nem akarok.
-Olyan vagy mint egy óvodás. 
-Az óvodásoknak nincsenek gondjaik,nekem vannak.
-Lehet,hogy egyel kevesebb lenne,ha ahelyett,hogy hisztizel elvitted volna és akkor már mindent tudnánk.
-Hisztizek? Louis az a lány akit szeretek lehet az egyik legjobb haveromtól terhes! Ez hiszti?!
-Igazad van.-sóhajtottam.-Bocsi,fel se tudom fogni milyen lehet.
-Ne akard megtudni.-motyogta.

~Emily~

"Ott csak az én gyerekem lehet"-visszhangzott a fejemben.Mit jelentsen ez? Lehet jobb lett volna ha maradok a seggemen Holmes Chapelben és akkor nem keveredtem volna ekkora bajba.Fel akartam hívni Perrie-t,hogy hozzon egy tesztet de az elég feltűnő lenne ha Zayn Malik barátnője terhességi tesztet vásárol.Azzal csak az ő nyakukra hoznék még valami bajt.Ki csapódott az ajtó és Zayn lépett be.

-Tessék.-nyomott a kezembe valamit.

Tágra nyílt szemekkel néztem meg a kis dobozt.

-Honnan szerezted?-pillantottam fel rá.

-Vannak haverjaim a srácokon kívül Londonba,nem volt nehéz megkérni Sam barátnőjét,hogy vegyen egyet.Most viszont csináld meg,nem túl jó nézni,hogy ki vannak akadva a barátaim.Megvárlak.

Bólintottam és a kezemben szorongatva a teszteket be mentem a fürdőszobába.El olvastam mit kell csinálni majd miután le telt az a pár végtelennek tűnő perc,félve néztem meg.