21.rész He is Traitor...and me,Jealous

~Emily~

Anya és Anne az ebédlőben ücsörgött,míg hozzám bejött Gemma és hasonlóan a testvéréhez,faggatni kezdett arról,miért csináltam,de neki is pont csak annyit mondtam mint Harrynek.

-Gemma!-kiabált fel Anne a lányának.

Le kísértem,még mielőtt kilépett volna az ajtón szorosan megölelt,ennyi volt a pillanatnyi jókedvem,újra magamba zárkóztam.A hűtőhöz léptem,kivettem egy üveg vizet és vissza indultam a szobámba.

-Emily!-szólt utánam anya.-Beszélgessünk egy kicsit,édesem.Holnap már mentek is vissza.

Semmi,ismétlem SEMMI kedvem nem volt beszélgetni,eleget beszéltem ma már,mégis a hűs flakont szorongatva leültem anya mellé a kanapéra.

-Haragszol Harryre?-kérdezte.

Nagy levegőt vettem és a bekötött kezemet kezdtem bámulni.

-Egy kicsit.-vallottam be.

-Amiatt a lány miatt?

-Nem.-nyeltem nagyot.-Kicsit összekaptunk,még a kórházban.

-Miért tetted ezt magaddal,kicsim?-nézett rám könnyes szemekkel és a kezemet kezdte simogatni.

-Sok minden van amit nem tudsz anyu.-hajtottam le a fejem.

-Akkor mond el.Eddig mindent megbeszéltünk.

-Sajnálom.-ráztam meg a fejem.-Túl nehéz lenne,már rég nem vagyok olyan erős lány mint voltam.

Felálltam,nem szólt utánam,így felszaladtam a lépcsőn.A szobámban az ágyamra dőltem,a bőröndömből sem tudtam kipakolni,sikeresen elbasztam az itt töltött időt,gratulálok Emily! Az ablakom elé ültem és onnan néztem a naplementét,amikor felfigyeltem a ház előtt megálló ismerős Range Rover-re.Vágyódva néztem a kocsiból kiszálló göndör hajú fiúra,egyenesen a szobám ablakára nézett és egy halvány mosollyal az arcán,intett.Leszálltam a párkányról és visszafeküdtem az ágyamra,a kötést piszkáltam a kezemen.Valamikor elaludhattam,mert amikor felkeltem már sötét volt,felültem és megdörzsöltem a szemem. Harry szobájából fény szűrődött,felálltam és a fürdőszobába indultam,akaratlanul is az ablakra pillantottam,Harry az ágyán feküdt és telefonált,a szívem összerándult a mosolyától.Nevetett,bárcsak tudnék szájról olvasni...Észrevette,hogy nézem,most is,mint amikor hazaért,küldött felém egy mosolyt.Lehajtottam a fejem és kivettem pár ruhát a bőröndömből,a fürdőszobába igyekeztem.Lassan vettem le magamról a ruháim,hirtelen minden mozdulat fájt,a fejemet teszem rá,hogy a csajával beszélt.Megnyitottam a vizet és beálltam alá,majd hirtelen elzártam a meleget és hideget folyattam magamra,hogy valamelyest kitisztuljon a fejem.Amikor kellően átfagytam újra megnyitottam a meleget,miután meguntam az ácsorgást elzártam és szárazra töröltem magam.Felvettem a pizsamám,ami jelen esetben Hazza egyik pólója és a bugyim volt,a hajamat kibontva hagytam és mit sem törődve a függöny elhúzásával,vagy bármi hasonlóval,bedőltem az ágyamba és már aludtam is.
Reggel arra keltem,hogy valami nekiütődik az ablaknak,nehézkesen nyitottam ki a szemem és az ablakra néztem,a damilszálon most ott lógott egy kis papírlap.Nagy nehezen felkeltem,és kinyitottam az ablakot,Harry már nem volt ott a szobájában,de a kis üzenet csak tőle jöhetett.

Jó reggelt! :)
Nem akartalak felébreszteni,de nemsokára indulnunk kellene.Készülődj!

Kétség kívül ő küldte,a szálkás betűk és az elkapkodott smiley rá vall.Nagyot nyújtóztam és a bőröndömhöz léptem,ahonnan egy lenge nyári ruhát,amit még valamikor apától kaptam, és egy fehér kötött kardigánt vettem ki.Felöltöztem,a hajamat két kis copfba kötöttem és enyhén barack színű árnyalatokkal kisminkeltem magam. Összepakoltam a cuccaim,rendet raktam a szobámba és egy mosolyt erőltetve az arcomra lementem anyához.
-Szia.-nyomtam puszit az arcára.
-Szia kicsim.-mosolygott rám.-Csinos vagy.
-Köszi.
Az asztalhoz ültem,elém tett egy tányér rántottát és miután megettem,átmentünk a szomszéd házba,Harryékhez.
-Sziasztok.-mosolygott ránk Anne.
-Szia.-köszöntem de a tekintetemmel már Harryt kerestem.
-Harry még eszik.-terelt be a nappaliba.
Bólintottam és elengedtem a bőröndöm,csak ácsorogtam anya mellett,viszont ő úgy döntött iszik egy kávét,leültem Gemma mellé a kanapéra.
-Olyan keveset tudtunk beszélgetni.-mosolygott rám halványan.
-Sajnálom.-piszkáltam meg az egyik copfom.
-Ugyan már,lesz még időnk.-tette kezét a karomra.-Remélem rendbe jössz.-ölelt át.-Vigyázz az öcsémre.
-Rendben.-bólintottam.
-Szia Milly.-jött ki a konyhából Harry miközben még nyammogott a reggelijén.
Édes látványt nyújtott,ahogyan a megszokott Harry ruhákban,Harry illattal,rakoncátlan hajjal,és teli szájjal csoszogott elő.
-Szia.-krákogtam.
Fel szaladt az emeletre és a cuccaival tért vissza,az anyukáink,Joe és Gemma kísértek ki a kocsihoz.
-Vigyázz magadra.-ölelt magához anyu.
Mindenkit kicsit pityeregve megölelgettem,majd beszálltam Harry mellé és még egy mosolyt magamra erőltetve integettem nekik.Az utunk egy darabig síri csöndben telt,csak a motor hangját,és az autópályán mellettünk elhúzó autók hangját hallottuk.
-Meddig nem szólsz még hozzám?-nézett rám egy pillanatra Harry.-Tudom,hogy bunkó voltam,de te is.Próbálj meg adni egy esélyt Miának,nem is ismered,biztos vagyok benne,hogy meg fogod kedvelni.Aranyos lány.
Képzelem...
-Jó.-csak ennyire telt tőlem.
Nagyot sóhajtott,ennyi volt a beszélgetésünk,ezután a fülembe tettem a fülesem és zenét hallgattam,míg fel nem tűnt London.
-Louis telefonált,hogy elhozta a cuccaid.Szóval,ha csak nem szeretnél Eleanor-hoz menni,akkor hozzánk viszlek.
-Oké.
Már a sarokról láttam a házukat,hevesen dobogó szívvel tornáztam feljebb magam az ülésen,majd ahogyan megállt az autóval,kikaptam a bőröndöm és beszaladtam a kapun.Zayn kicsapta az ajtót és a karjába zárt,szorosan öleltem magamhoz.
-Milly.-simogatta a hajam.-Mi történt?
Eleredtek a könnyeim,kivette a kezemből a táskáim és a kezemnél fogva húzott maga után.
-Sziasztok.-pislogtam ki a könnyeim mögül a többiekre.
Felugrottak és oda verekedték magukat hozzám,jól esett ahogyan mindannyiuk megölel és megpuszil.Szipogva és a könnyeimet törölgetve nevettem rá Lou-ra aki a kezembe nyomott egy répát azzal a bölcsességgel,hogy a répa elűzi a rossz dolgokat.
-Sziasztok.-lépett be Harry is.
Tanácstalanul álltam a nappali közepén a cuccaimmal,Liam felkísért a régi,új szobámba ahová már bevitték a cuccaim.
-Nem vagy éhes?-állt meg az ajtóban Niall.
Nem tudom miért lepődtem meg ezen a kérdésén,megráztam a fejem és a fürdőszobába vittem egy csapat ruhát,begyűrtem a mosógépbe és egy kis mosóport rászórva beindítottam.
-Azt hittem abbahagytad.-lépett mellém és a kötést kezdte nézni.
-Nem.-lábadt könnybe a szemem.-Sajnálom.
Magához ölelt,miközben sírni kezdtem.
-Hozok fel neked valamit enni.-engedett el.-Nézzünk meg a többiekkel egy filmet.
-Oké.-csillant fel a szemem.
Nemsokára Harry kivételével mindenki beözönlött hozzám,Niall hozott chipset,üdítőt és kész popcorn,a Másnaposok 2.-őt néztük.Befészkeltem magam Liam és Niall közé és elfelejtkezve mindenről,velük együtt nevettem.
-Mindjárt jövök.-álltam fel.
-Nee! Maradj!-kapta el a kezem Zayn.
-Mindjárt visszajövök.-húztam ki a kezem az övéből.
-Mit szeretnél?-pattant fel Louis.-Majd én felhozom.
-Nem kell,Lou. Van lábam.
-Deee nem,maradj csak.-állt fel Niall is.
-Srácok! Miért nem mehetek le?
-Mert.-kezdett bele Liam.-Itt van.
-Mi? Ki van itt?-szökött magasba a hangom.
-Harry új csaja.-köhintett Louis.
Faképnél hagytam őket és látszólag nyugodtan lesétáltam a lépcsőn,a legfelső lépcsőfokról már láttam a turbékoló párocskát. Harry ölébe ült és nagyon elmélyültek egymás szájában,a szám kiszáradt és azt hiszem, a szívem is kihagyott egyet.
Mielőtt elmenekülhettem volna,Harry észrevett.
-Milly!-vigyorgott rám.-Gyere le!
A lábam magától indult meg,és ahogyan Harry bizonyos barátnője engem szemlélt szinte elsüllyedtem.
-Ne haragudjatok,csak le akartam jönni még kajáért.
-Milly.-mosolygott.-Ő a barátnőm,Mia-mutatott az ölében terpeszkedő lányra.
-Aha.-bólintottam.-Szia.-intettem és már meg is fordultam.
Ha szemmel ölni lehetne,már biztos meghaltam volna.
-Várj már.-kapta el a csuklóm,azt amit megvágtam.
A fájdalmamnak,véletlenül hangot adtam,majd a szám elé kaptam a kezem.
-Bocsi.Elfelejtettem.
-Hali.-pattant fel az öléből Mia.
Valószínű eddig tartott míg eljut az agyáig,hogy köszönni kéne.
-Mia vagyok.
-Emily.-nyögtem.
-Aha,tudom. Hazza barátja.Csini a ruhád,kár,hogy több éve lejárt.
Ahogy azt mondta "Hazza" meg tudtam volna fojtani,már csak azért is,mert az ÉN Hazzám ölében ült az ÉN Hazzám szájában matatott és az ÉN Hazzám barátnője.A ruhámat meg csak ő ne cikizze,Mrs.Nézdmegjólamellemet. Arra is rájöttem,mit eszik rajta a külsején kívül Harry,ez a csaj úgy nyávog mint egy kényes macska.
-Milly!-rohant le a lépcsőn Niall,miközben majdnem elesett a saját lábában.
Mia,nevetni kezdett a szőke fiú bénázásán,amit Harry nyál csorgatva hallgatott. Niall kezét az enyémbe csúsztatta.
-Gyere,menjünk vissza.-húzott maga után.
-Vele kavarsz?-bökött megvetően az ír srácra.
Az a bizonyos pumpa felszökött de mielőtt nekiugrottam volna,Louis is lejött a lépcsőn.
-Áruló.-sziszegte összehúzott szemöldökkel Harrynek.
-Baby,ezt,hogy érti?-fordult Harry felé.
-Csak hülyéskedik.-rázta meg a fürtjeit.
Niall megszorította a kezem és finoman maga előtt tolt,miközben Louis utánunk hozott egy üveg colát.
-Azt hittem megtéped.-vigyorgott rám Lou.
-Nem sok kellett hozzá.-fújtattam.-Jókor jöttetek.
Be vonszoltak a szobámba,az ágyamra vetődtem és a fejemet Zayn lábára hajtottam.
-Mi volt?-kérdezte.
-"Csini a ruhád,kár,hogy több éve lejárt."-mondtam hasonló nyávogós hangnemben.-Mia vagyok,aha tudom,Hazza barátja.-forgattam a szemem.
A fiúk jól szórakoztak rajtam,de én legbelül fortyogtam a dühtől.Miben jobb ez a nyávogós picsa nálam?!
-Csak azt nem értem.-adtam hangot az értetlenségemnek.-Miért jobb ez nálam?-pattantam fel az ágyon és a kezemmel az ajtóra mutogattam.
-Nem jobb.-húzta meg a ruhám szélét Liam.-Ülj le,Milly.
Törökülésben lehuppantam és a körmeimet a tenyerembe mélyesztettem,a fejem lehet már vöröses árnyalatot öltött,de ahelyett,hogy lenyugodtam volna csak még dühösebb lettem.
-Ti kedvelitek?-dühöngtem.
-Nem!-vágták rá kórusban.
Leszálltam az ágyról és körbe kezdtem járkálni a szobában.
-Milly,ülj már le légyszíves.-fogta meg a derekam Louis és az ágyra ültetett.-Nagy levegő.-guggolt le előttem.-Ki-be,ki-be.
Szót fogadtam neki,és a szemébe nézve csináltam amit mondott.
-Utálom azt a nőt.
-Jól van,nyugi.-simogatta meg a hajam Zayn.-Mi se szeretjük.
-Mi a fenét képzel magáról.-szökött fel ismét az agyvizem.-"Vele kavarsz?" Te kavarsz Harryvel,bazdmeg.-morogtam.
-Milly.-nevetett fel Niall.-Hallod magad? Nyugi már.
-Van itthon csoki?-dőltem neki Liam vállának.
-Van,de nem te mész le érte.-kacagott fel Louis.-Még véletlenül kopaszon fog távozni a hölgyemény.
-Az nem véletlenül lesz.-vigyorogtam.
Felpattant,pár perc múlva pedig egy nagy tábla csokival tért vissza,letörtem egy kockát és vártam,hogy felolvadjon a számba,azonnal éreztem,hogy megnyugszom.
-Kislány,valaki iszonyatosan féltékeny.-nyomott puszit a hajamra Zayn.
-Én nem vagyok féltékeny! Arra a csajra kurvára nem!-pattantam fel ismét.
Miért nem bírok ülve maradni ha ideges leszek?
-Nem rá.-húzott vissza.-Maradj a seggeden.
-Nem vagyok rá féltékeny.-méregettem összehúzott szemekkel az ajtót.
Nem? Hogy nem-e? Ó,dehogynem! A rohadt életbe,hogy ne lennék féltékeny!

Amelia "Mia" Sweets

20.rész "Az én problémáim semmik,az övéikhez képest."

Sziasztok! :)
Nincs sok mondanivalóm,köszönöm a komikat,íratkozzatok fel rendszeres olvasónak és utólag is...
Boldog Születésnapot a mi szép szemű Bradford Bad Boy-unknak! :) <3 

Harry úgy tűnt nem szándékozik elmenni,viszont nekem már nem volt kedvem beszélgetni vele,sírni akartam de nem tehettem amíg ott volt.Próbáltam ugyanúgy viselkedni,ahogy azelőtt,de ránézni sem tudtam anélkül,hogy ne rettegjek attól,hogy elsírom magam.Nem kérdeztem a csajról,mert kicsit sem érdekelt és nem akartam hallani ahogy Harry beszél a "barátnőjéről" aki nem én vagyok.
-Felhívom anyukádat.-állt fel a telefonjával a kezében.
Beláthatta,hogy nem érdemes most beszélgetnie velem.Kiment én pedig az oldalamra fordultam és a párnámat magamhoz ölelve kifelé néztem az ablakon.Dühösen töröltem le egy kibuggyanó könnycseppet,amit rögtön utána követett egy másik.Megfordult a fejemben a pengés eset,de aligha találok itt bármi olyat amivel megsebesíthetem magam.Szipogva törölgettem a szemem,majd ahogy kinyílt az ajtó elfordultam és arcomat elrejtettem előle.
-Nemsokára itt lesz.
Aprót bólintottam és behunytam a szemem.
-Mikor akarsz visszamenni Londonba?
-Holnap után,de te nyugodtan maradhatsz még.Nem épp úgy sikerült ez a kiruccanás ahogy terveztük.
-Miért ülsz itt egész nap?
Meglepődhetett mert nem válaszolt rá azonnal,viszont én folytattam,és éreztem ahogy felszökik az agyvizem.
-Miért nem mész haza,Harry?
-Erre te is nagyon jól tudod a választ.
-Nem,világosíts fel róla.
-Azért mert nem akarlak egyedül hagyni.-fúrta zöld tekintetét az enyémbe.
-Itt nem hiszem,hogy találok valami éleset.
-Nem csak amiatt,Milly.
Megvontam a vállam és ismét elfordultam,anya néhány perc múlva gyors léptekkel berontott.
-Kincsem!
Az ágyhoz lépett és ölelgetni,puszilgatni kezdett.
-Azt hiszem,én kimegyek.-állt fel Harry.
-Maradj csak.-mosolygott rá anyu.
-Nem.-rázta meg a fejét és kiment.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó sírni kezdtem,ülő helyzetbe tornáztam magam és anya vállán kezdtem sírni.
-Édesem.-simogatta a hátam.-Nincs semmi baj.
-De van.-csuklottam.-Neki van..anya,nem bírom.-zokogtam fel eme értelmes mondat kinyögése után.
-Emily!-fogta arcomat a keze közé.-Nyugodj meg kislányom!
-Nem,nem megy.-hüppögtem.-Mindent elrontott,az a csaj mindent elrontott.-markoltam bele a hajamba. Tövestől ki tudtam volna tépni,anya finoman megfogta az ujjaim és lefejtette szőke hajamról.
-Milyen lányról beszélsz?
-Harry,barátnője van!-miközben mondtam a hangom emelkedett majd ismét sírásba fulladt.
-Édes kicsikém.-ölelt ismét magához.-Tudom,hogy nagyon rossz,kincsem.
-Nem tudod!-fakadtam ki.-Engem csókolt meg,nekem mondta,hogy szeret és most kiderül,hogy van valaki más! Miért szórakozik velem?!
-Nyugodj meg szépen.-simogatta a hajam.-Mindjárt visszajövök.
Kiment,én pedig a kezembe temetett kézzel kezdtem őrülten sírni,azzal az idegesítő túlságosan tudálékos orvossal jött vissza,aki beletett valami szart az infúzióba. Éreztem,ahogyan szépen lassan lecsillapodok és egyre álmosabb leszek,anyu csendben ült az ágyam szélén és beszélt hozzám de a szemem akaratlanul is lecsukódott és mély álomba szenderültem.
Korán reggel ébredtem,a széken ismét ott ült Harry és nagyon úgy tűnt szundikál,valamikor leszedhették rólam az infúziót és már nem voltam ágyhoz kötve,nagyon kellett pisilni,így csendben kikecmeregtem az ágyból,először meginogtam majd döbbenten vettem észre,hogy kint a fenekem a hülye kórházi köntösből.Be sprinteltem a szobához tartozó mosdóba,ahogyan megláttam a kádat és zuhanykabint,megérezve a saját nem épp kellemes szagom,kibújtam a köntösből és lezuhanyoztam.Zuhanyzás helyett a kádat választottam,tele engedtem forró vízzel,és elmerültem a habokban.Szerencsére Harry,vagy anya behozta a cuccaim így a saját tusfürdőmet használhattam,és gondosan ügyeltem a kötésre,hogy minél kevesebb víz érje.Az ajtó hirtelen kinyílt és Harry lépett be.
-Hát itt vagy.-mosolygott.
A habok mindent eltakartak,de lejjebb csúsztam a vízben,hogy véletlenül se lásson semmit.
-Kimennél?
Szokatlanul bunkón szóltam hozzá.
-Nem.-rázta meg makacsul a fejét és leült a kőre.
Nem gondolkoztam azon,hogy mit mondok vagy megbántom-e,egyszerűen kiszaladt a számon.
-Mia-t nézegesd a kádban.
Az arcáról lehervadt a mosoly és kissé megbántottan nézett rám.
-Miért mondod olyan utálattal a nevét? Nem is ismered!
Nem is akarom ismerni a hülye csajodat,Harold! Felé fordítottam a fejem és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Mert még csak arra sem voltál képes,hogy mesélj nekem róla!
-Milly,én...-kezdte.
-Tudod mit? Nem érdekel! Szeretnék nyugodtan fürdeni.
-Csak azt ne mond,hogy zavar ha itt ülök.
-De igen,Harry. Kibaszottul zavar!
-Akkor nem zavart,hogy látlak amikor lefeküdtünk?-sziszegte.
-Nem vagyok a barátnőd,hogy csak úgy nézegethess.
-Akkor se voltál az.-hajolt közel az arcomhoz.
-Lehet,de nem én kezdtem el rinyálni Niall-ön.
Dühösen elfordult és kiviharzott az ajtón,fél óráig pancsoltam.Pancsoltam? Ültem,gondolkoztam,bőgtem amíg ki nem hűlt teljesen a víz.Csak miután kiszálltam és levettem az akasztóról a törülközőt,jutott eszembe,hogy a ruháimmal teli szatyrot a szobában hagytam.Magam köré tekertem a törülközőt és kicsattogtam,viszont Harry még mindig ott ült a helyén és vigyorogva lóbálta meg előttem a ruháimat.
-Add ide azokat!-nyúltam egyik kezemmel érte,míg a másikkal a törülközőt fogtam.
Elhúzta előlem,két kézzel kaptam utána,elfeledkezve róla,hogy csak egy törülköző van rajtam.Ahogy a kezem a szatyorhoz ért,a törülköző lecsúszott rólam,ő pedig tágra nyílt szemekkel nézett végig rajtam.Magam elé szorítva a zacskót,felkaptam a törülközőt és berohantam a fürdőszobába.

~Harry~

Ott állt előttem meztelenül és döbbent arccal pillantott le magára,ki kapta a kezemből a cuccait,felkapta a törülközőt és a lehető leggyorsabban vissza sietett a szobájához tartozó fürdőszobába.Éreztem ahogyan a nadrágom egyre szűkebb lesz és egy dudor jelzi,hogy kurvára nem közömbös.Az a pár másodperc amíg láthattam,pont elég volt arra,hogy beinduljon a fantáziám.Szemem előtt szinte lepergett miket művelnék vele.Megráztam a fejem,hiszen nekem barátnőm van,de álljunk csak meg. Miával pontosan őt próbálom elfelejteni,ezek után tuti,hogy van valami kis gyökér csávó aki megbántotta és azért tette ezt magával.Csak tudjam meg ki volt az...Hátra dőltem a széken,amin pár napja ücsörgök,de nem bírtam sokáig ülve maradni ezért inkább rendbe tettem az ágyát és megnyomtam a nővér hívó gombot. Milly nemsokára ruhában,felcopfozott hajjal,és enyhe sminkkel az arcán lépett ki,látványosan kerülte a tekintetem.Nemsokára egy duci ápolónő döcögött be,elhadartam neki,hogy haza szeretném vinni Milly-t,majd összeszedelődzködtünk és kifelé indultunk.Ahogyan elhaladtunk a gyerek osztály mellett,vágyódva pillantottam be,itt rohadok 3 napja de még nem mentem be hozzájuk,hazaviszem őt és visszajövök.
Útközben egy szót sem szólt hozzám kezeit a melle elé fonta és kifelé nézett az ablakon,bekísértem és bármennyire is haragszik rád,adtam egy puszit az arcára,remélve,hogy megbocsájt a pillanatnyi szemétkedésemért. Át rohantam hozzánk,elhadartam anyának hova megyek és miért,majd be is pattantam a kocsimba és megtettem ugyan azt az utat amit már napok óta.A recepción döbbenten fogadott a középkorú nő.
-Itt felejtettek valamit,Mr.Styles?
-Nem.-ráztam meg mosolyogva a fejem.-Megoldható,hogy bemenjek a gyerekekhez?-vakargattam meg félve a tarkóm.
-Sajnálom,de nem tudunk jelenleg annyi pénzt kifizetni.
-Nem kérek érte semmit.-ráztam hevesen a fejem.-Csak be szeretnék menni hozzájuk.
-Nos,hát akkor semmi akadálya.
Steril ruhákat kellett felvennem,hiszen sajnos jó pár rákos kisgyerek is volt,készségesen tisztálkodtam és vettem fel a ruhákat,majd egy fiatalabb orvos beterelt egy nappali szerű otthonos helyiségbe,ahová kihozták a járni képes gyerekeket,azzal a mesével,hogy valami meglepetést kapnak.Ahogyan beléptem,páran felsikítottak,a szívem szakadt meg ahogyan rájuk néztem.Beharaptam a szám,majd mosolyogva köszöntöttem őket,egy 11 éves körüli kislány sírva fakadt.Néhányan tágra nyílt szemekkel néztek rám,elő halásztam a zsebemből egy noteszt és leültem közéjük.Körém özönlöttek,én pedig mindenkinek a nevére dedikáltam valamit,a telefonommal elkészítettük a közös képeket és megígértem nekik,hogy előhívatom és be fogom hozni.Másfél órán át ültem közöttük,beszélgettem velük,ölelgettem őket,énekeltem,és végig hallgattam a borzalmas,horror filmbe illő történetüket az eddigi nehéz életükről.Nem akartam sírni,mégis kissé szipogva öleltem mindannyiukat,egyenként magamhoz,majd körbe jártam azoknak a gyerekeknek a szobáit,akik nem tudják elhagyni az ágyukat. Általuk jöttem rá,hogy az én problémáim semmik,az övéikhez képest.
Megtörten vettem vissza a saját ruháim és fogadtam a hálálkodásokat,előhalásztam a pénztárcám,és egy vastag köteg bankjegyet nyomtam annak az orvosnak a kezébe aki elkísért.
-A gyerekek nevében is,nagyon köszönjük.
-Nem tesz semmit.-motyogtam és halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

~Louis~

-Add ide!-vergődtem át magam a kanapén és Zayn hátára vetődtem.

Megmarkoltam a répáimmal teli zacskót,leugrottam róla és elszaladtam vele.

-Srácok.-jött le a lépcsőn Niall.

-Miva'?-kérdeztük,mindegyikünk szája tele volt valamivel.

Én elégedetten rágcsáltam egy óriási finom répát,Liam egy szendvicsen nyammogott,míg Zayn egy csomag chipset tömött magába.

-Kiengedték Milly-t.-huppant le Zayn mellé.

Érdeklődve figyeltem rá,és leültem a csodálatos kerek fenekemmel a szőnyegre.

-Vissza fog költözni.-folytatta.-Harry azt akarja.

-Kibékültek?-nézett rá reménykedve Liam.

A szőkeség megrázta a fejét.

-Nem tudom.Sírt a telefonba.

-Várjál,te most Millyvel vagy Harryvel beszéltél?-értetlenkedett Zayn.

-Millyvel.-forgatta meg a szemeit.

Nagyot haraptam a répámba.

-Ti tudtok Harry csajáról?-tette fel ezúttal a kérdést Niall.

-Miáról?-kérdeztem.-Ja,kényes picsa.Nem tudom mi a francot eszik rajta,lehet,hogy szép de borzasztó természete van,nem úgy mint nekem,vagy Millynek.

Zayn elég látványosan megborzongott,majd a chipset Niall felé nyújtotta aki a lábát Zayn ölébe tette és belemarkolt a hagymás chipsbe.

-Mindenki tudott róla,Niall. Még ide is hozta mielőtt elmentek volna.

-Ja.-röhögött fel Zayn.-Akkor volt kellemetlen a szobánkban lenni.

-Fúj.-húztam el a szám.-Elég szar lesz,ha Millynek hallgatni kell ahogy akcióznak.
-Nem kell.-szólt közbe Liam.-Nem hiszem,hogy Harry annyira pofátlan,hogy idehozza mikor itt van.
-Ne felejtsd el,hogy Harry teljesen hülye és nem veszi észre azt se ami az orra előtt van.-mondta ki a gondolataimat Zayn.
Felálltam,és úgy döntöttem megkímélem Milly-t a cipekedés és hasonló dolgok miatt a visszaköltözését illetően,na meg már szeretethiányom volt.
-Elhozom Milly cuccait.-közöltem a répámon nyammogva a többiekkel.
-Segítsek?-kérdezte Liam.
Megráztam a fejem és kibattyogtam a kocsimhoz,Eleanor nagy mosollyal az arcán nyitott ajtót.Azt hiszem,a pakolás még várhat.

19.rész My heart is broken...

Sziasztok! :)

Új rész,egyetlen nap után.Türelmetlenek vagytok :P én pedig nem szeretném ha gonosznak hinnétek ezért megírtam az új részt.Nem húzom tovább az időtöket,a részért cserébe viszont soksoksooksok komit kérek szépen. :* A végén kötelező hallgatni a dalt,csak úgy mellékesen megjegyzem,hogy James Arthur volt a kedvencem,ezért az ő verzióját raktam ki,az eredeti helyett. :)

Nessa xxx

Döbbenten néztem a kezemen végig folyó meleg vérem amely a kezemről a szobám tiszta padlójára fojt,fájt,de megmozdulni sem bírtam és csak néztem a csuklóm,ennyire még sosem vérzett.
-Milly!-Harry ordítva rontott be,szinte betörte a szobám ajtaját.-Mi a francot csinálsz?!-ordított velem,de a hangja el-el csuklott.
Mit sem törődve,hogy perpillanat tiszta vér vagyok,megmarkolta a csuklóm,azt amit megvágtam.Felszisszentem,lazított a szorításán de ujjaival még mindig erősen nyomta a vágást.
-Nem vagy normális!-fordított egy erőteljes,mégsem durva mozdulattal maga felé.
Csak néztem rá,így még sosem bánt velem,magából kikelve kidagadó erekkel üvöltött,torka szakadtából üvöltött mégis egyfajta melegség járt át,mert tudtam,hogy törődik velem.Le rángatott maga után a lépcsőn,ahol a nappaliban anya és Anne döbbent arcával találtam szemben magam,mit sem törődve a szüleinkkel,a kezembe nyomta a kabátom és a csuklómat erősen szorítva vezetett ki maga után az ajtón.A hideg megcsapott,mély levegőt vettem,hogy kitisztuljon a fejem,anya idegesen kiabált utánunk.Hatalmasat csalódhatott bennem. Harry nagy keze az én véremtől volt mocskos,de úgy tűnt nem érdekli.Ki nyitotta a kocsi ajtót,de csak bámultam rá mígnem erőt gyűjtöttem.
-Nem vérezem össze a kocsidat.-közöltem teljesen higgadtan miközben a csuklómra fonódó ujjait néztem.
-Fogd be!
Szinte benyomott az anyós ülésre,szorító ujjai miest elengedték a kezem,a vérem újból gyorsabban kezdett folyni,de már közel sem annyira,mint néhány perce.Rám zárta az ajtót,kezemet az ölembe ejtettem és nagy ívben szarva arra,hogy mi fog velem történni,hátra dőltem az ülésen.Éreztem,ahogyan meleg vérem a meztelen combomra folyik,akkor esett le igazán,hogy pizsamában vagyok.A pólómon egy nagy vérfolt éktelenkedett,a rövidnadrágom széle pedig élénk piros volt.Be vágódott mellém majd beindította a Range Rovert,és őrült tempóban kezdett hajtani,beszélt hozzám és egyik kezével a csuklómat markolta,de a hangja lassan elmosódott és már csak a homályos arcára tudtam koncentrálni.Ha meg kel halnom legalább ő legyen az akit utoljára látok,a fürtjei,az utat figyelő zöld szemei,és a szája amiből most különböző,válogatott káromkodások távoztak.Becsuktam a szemem,és elraktároztam magamban mindent aminek köze van hozzá,az utolsó pillanataimban is az együtt töltött perceinkre akarok emlékezni.
Egy gép idegesítő,egyenletes csipogására ébredtem,hát úgy néz ki mégsem haltam meg.A szememet lassan kinyitottam és szétnéztem a fehér falú szobában,az ágy mellett egy állványon valami zacskó lógott.Le pillantottam magamra,a kezem erősen bekötve feküdt mellettem,az egész testemből mintha kiűztek volna minden erőt.A hasamon Harry feje pihent,göndör haja most is rakoncátlanul állt,ő pedig egyenletesen szuszogott.A szívem nagyot dobbant,talán a a mennyországba kerültem és ott egy Harrynek kinéző kórházi angyal alszik rajtam,lehet meghaltam,csak a pokolban,vagy a mennyországban is meg kell gyógyítani a lelkeket. Buta gondolatmenetemből Harry,vagy az angyal mocorgása zökkentett ki,gyorsan lehunytam a szemem és úgy tettem mint aki alszik. Nagyot sóhajtott,és valószínű a szemét dörzsölgetve,ahogyan reggel mindig teszi,elhelyezkedett.Homlokomon megéreztem a puha ajkát,összerezzentem és már nem bírtam tovább tettetni,hogy alszom.Óvatosan kinyitottam a szemem,ő pedig döbbent tekintettel nézett rám,kezét az arcomra tette és ujjával végig simított rajta,az arca megrándult,és megjelentek azok a jellegzetes nevető ráncok a szeménél.
-Szia.-szólalt meg,a hangja rekedtes volt.
A számat szólásra nyitottam,de nem jött ki hang a torkomon,iszonyúan szomjas voltam.A kezembe nyomott egy poharat,amiből az összes vizet ki ittam.
-Hol vagyok?-köszörültem meg a torkom,a hangom furcsán csengett.
-Kórházban.-hajtotta le a fejét.
Bele akartam túrni a göndör fürtjeibe,hozzábújni és a fülébe suttogni,hogy szükségem van rá,mégsem tettem.
Az emlékeim lassan visszatértek,eszembe jutott,ahogyan végig rángat a házunkon,miközben ordít,és csúnyán beszél velem.Erőtlenül mosolyogva nagyokat pislogott rám.
-Annyira megijesztettél.
-Sajnálom.-suttogtam elhaló hangon.
-Miért tetted ezt magaddal,Milly?-fogta meg óvatosan a fájó kezem.
-Ááá!-nyílt ki az ajtó és egy szemüveges,ősz hajú orvos lépett be.-Örülök,hogy felébredt Emily! Hogy érzi magát?
-Csodásan.-feleltem cinikusan vigyorogva.
Mégis,hogy érezném magam egy kórházi ágyon miközben mindenféle csövek lógnak ki belőlem, maga barom? Mellesleg,még mindig nem tudom,hogy meghaltam-e,esetleg álmodok,vagy élek-e.
Mit sem törődve a rossz modorommal,valamit csinált az infúziós csővel amit Harry árgus szemekkel figyelt.
-Kisasszony,remélem tisztában van vele,hogy kezelésre szorul.A csuklóján több  behegedt vágás van.
-Nem kell kezelés.-fordultam óvatosan az oldalamra.-Különben sem lakok már itt.
-Figyeljen rám,Emily!-ült az ágy szélére.-Magának komoly lelki problémái lehetnek ha ezt tette magával.
-Az csak az én dolgom,hogy milyen problémáim vannak és mit teszek.
A bunkóságom ellenére sem hervadt le az arcáról az a kedvesnek szánt irritáló mosoly,húzzon ki és had maradjak egyedül Harryvel,ne papoljon felesleges dolgokról.
-Az nem normális dolog,ha egy 18 éves nő ilyet tesz magával.
-17 éves vagyok.
-Milly,kérlek hallgasd végig a doktor urat.-küldött felém egy kedves mosolyt Harry.
-Emily,felírok magának néhány nyugtatót és javaslom,hogy járjon el hetente legalább 1 alkalommal pszichiáterhez,hogy kibeszélje magából a gondjait.2 napig bent tartjuk ellenőrzésre.-állt fel és végre az ajtó felé masírozott.
-Szép napot Mr.Styles,jobbulást Emily!
-Viszlát.-krákogtuk kórusban.
-Ez most magázott vagy tegezett?-kérdeztem,tulajdonképpen saját magamtól.
-Felhívom Bess-t,hogy felébredtél.-nyúlt a telefonja után.
-Légyszi,még ne.-hunytam be a szemem.-Nem szeretnék anyával bunkó lenni,nincs hangulatom a beszélgetéshez.
-Zavar ha itt vagyok?
Kinyitottam a szemem és alig észrevehetően megráztam a fejem.Össze kulcsolta az ujjainkat én pedig behunyt szemmel gondolkoztam,már majdnem elaludtam amikor megszólalt.
-Lemegyek az automatához.-köhintett-Szeretnél valamit?
-Crispy Rools-t,ha van.-mosolyodtam el.-És egy üdítőt.
Bólintott és kiment,kicsit jobban szemügyre vettem a szobát,az ágyam mellett egy szék volt,amin eddig ő ült,egy asztal,amin vázában néhány szál virág volt és egy doboz csoki,az állvány,és a gépek amelyek most is csipogással jelezték,hogy élek,vagy ha halott vagyok akkor azt,hogy nem.
Pár perc múlva visszatért,két doboz üdítővel és néhány Crispy Rolls-al.
-Tulajdonképpen.-vakargattam meg a tarkóm.-Meghaltam?
-Micsoda?-nevetett fel halkan.
-Fogalmam sincs róla,hogy meghaltam-e vagy élek,esetleg álmodok,és te az igazi,álombeli vagy egy angyal Harry vagy.
-Nem haltál meg.-simított végig az arcomon.-Hála Istennek nem haltál meg.
Az egyik csokiért nyúltam,az ujjaim erőtlenül fonódtak köré és bontották ki,majd a számba vettem és nagyot haraptam belőle.A csokitól állítólag boldog lesz az ember én pedig jelenleg erre vágyom a legjobban.
-Hány napja vagyok itt?-tettem fel a következő kérdést.
-Tegnap előtt hoztalak be.Azóta néhányszor felkeltél már és beszélgettünk is,de zavaros dolgokat mondtál.
-Miket?-nyögtem.
-Hát,például,hogy nem akarsz elveszíteni.-szemezett az ölében tartott csokijával.-De nem értem miért gondolod vagy gondoltad azt,hogy valaha is el fogsz engem veszíteni.
-Én sem tudom.-suttogtam.
Ó dehogynem.
-Mondtam még valamit amiről tudnom kellene?
-Azt,hogy nagyon szexi és kívánatos vagyok.-felelte teljesen komolyan.
-Micsoda?!-szökött fel a hangom legalább 3 oktávot.
-Csak vicceltem.-mosolygott.-Azt mondtad,hogy szeretsz.
Az a legrosszabb abban ha az ember rá van kötve egy ilyen szív dobogás vagy nem tudom milyen megfigyelő gépre,hogy azt más is meghallja,ha a szíved hevesebben kezd verni.
-Értem.Bármi más?
Közelebb hajolt az arcomhoz,ajkainkat néhány centiméter választotta el egymástól,én pedig nem tudtam visszafogni a mellkasomban hevesen dobogó szívemet.
-Miért csináltad?
-Sok minden történt velünk mostanában.Nem vagyok annyira erős lány,mint hiszed,én sem tudok mindent elviselni,Harry.
-Mi az a minden? Megbántottalak? Valaki más bántott meg? Megkeresem és péppé verem.-dühöngött.
-Nem.-mosolyodtam el szomorúan és végig simítottam édes arcán,amelyre most nem ült ki széles,csábító mosolya.-A verekedés nem a te stílusod,Hazz.
-Érted bármit megtennék.-suttogta és a fülem mögé tűrt egy tincset.-Bántott valaki?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Tudom,hogy vannak gondjaink.-fogta nagy kezébe az én vékony,erőtlen kezem,és apró köröket rajzolt a tenyeremre.-De nekem még mindig bármit elmondhatsz és ez soha nem fog megváltozni.
-Hát persze.-mosolyogtam.
Kíváncsi vagyok ez akkor is élni fog-e,amikor majd képbe kerül az a Mia,és rám már nem lesz időd. Harry ha szerelmes,akkor nagyon,és bármit megtenne az adott lányért,minden szabad percét vele tölti és az első szavára ugrik.Hosszú,végtelennek tűnő percekig ültünk,vagyis én feküdtem,és rajzolt köröket a tenyeremre.
-Nem tudom elhinni,hogy ezt tetted magaddal.-harapta be az alsó ajkát és nagyokat pislogva nézett a kötésbe burkolt csuklómra.-Meg is halhattál volna.
Hatalmas veszteség lett volna,én nem vagyok sztár,értem nem rajonganak millióan, ha egy picivel mélyebben vagy közelebb egy érhez,húzom végig a kezemen a pengét,nem egy világ gyászol meg,hanem az anyukám,meg talán még pár ember.Többen inkább örültek volna neki,hogy nem szívom el más,fontosabb emberek elől a levegőt.
-Nagy kár lenne.-suttogtam.
-Igen!Igen az lenne!-emelte fel a hangját.
A kis gép ismét gyorsabban kezdett csipogni oda kapta a fejét és elhallgatott.
-Ne haragudj,nem akartalak megijeszteni.-szólalt meg már normális hangnemben.-Nem tudom mi vagy ki miatt csináltad ezt,de nem akarom,hogy ez még egyszer megtörténjen.Szeretném ha vissza költöznél hozzánk,hogy tudjak rád vigyázni.
Tudjak rád vigyázni.Néhány másodpercig ízlelgettem ezt a mondatot,fel kellett dolgoznom.
-Nem tudom mennyire jó ötlet ez.-piszkáltam meg a takaróm csücskét.
-Az.-bólintott magabiztosan.
-Honnan tudod ennyire biztosan?
-Mert ott vannak a többiek is.-hajtotta le a fejét.
Aha,a többiek,meg bizonyára Mia is ott van. Amelia,micsoda idióta név.Harry és Amelia,Amelia és Harry. Hát nem sokkal jobban hangzik az Emily és Harry? A rajongók ebből is valami furcsa nevet kreálnának,Hamelia,fujj. Hemily,még ez is jobb.Egy kis terv kezdett megfogalmazódni a fejemben aminek a megvalósításához jobb ha visszaköltözök hozzájuk.
-Ahogy gondolod.
Bólintott egyet,én pedig leküzdhetetlen vágyat éreztem arra,hogy megkérdezzem ki az a Mia és mit akar tőle.
-Harry?-szólítottam meg halkan.
-Hmm?
-Ki az a Mia?
A szeme egy pillanatra elkerekedett,majd a fülééig pirult és lehajtott fejjel tanulmányozta a tornacipőjét.
-Mia a barátnőm.
Mintha egy hatalmas követ ejtettek volna a szívemre,a szemem könnyes lett ezért elfordítottam a fejem és csak egy értem hagyta el a szám.Befelé fordultam és szinte éreztem,ahogyan a szívem apró,milliónyi darabra törik majd azokat a darabokat is bezárják egy pincébe,aminek a kulcsa egy fiúnál van,annál aki sikeresen elérte,hogy széttörjön és bezárják.De az a baj,hogy a darabokkal,mélyen a pincében is minden porcikáját szeretem,a fejemben pedig visszapörgettem,amikor szinte a falnak nyomva suttogta nekem,hogy szeret.

18.rész Talán mégsem a londoni levegő tehet róla...

Sziasztok! :)
Nem sok mondanivalóm van,csak annyi,hogy a megszokottnál kevesebb komit kaptam az előző részhez,viszont ezt írjuk a félév rovására. 
Remélem tetszeni fog ez a rész ;)

Puszi:Nessa

A napjaim szokatlanul mosolygósan teltek,bár Harryvel a randi óta nem sokat beszéltünk,vagy amikor találkoztunk a többiek is ott voltak és az egész beszélgetésünk hülyéskedésbe fulladt a többiekkel.A kezemen a sebek szépen behegedtek de lett néhány új is,ha depisebb pillanatomba kerültem,viszont tökéletesen elrejtettem a többiek elől és Niall sem látta meg az újabbakat.Szombaton végig tomboltam egy koncertjüket,vasárnap pedig Harryvel nekivágtunk a közel 3 órás útnak Holmes Chapelbe. Útközben elfoglaltam magam a telefonommal,neteztem,zenét hallgattam és beszélgettem Harryvel,aki szigorúan az utat nézte.Valamikor bealudtam és csak akkor ébredtem fel amikor a fejem nagyot koppant és Harry nevetni kezdett,a fejemet dörzsölgettem és kinyújtottam rá a nyelvem.Ahogy feltünedeztek az ismerős házak,valami furcsa érzés hatalmába kerített,hirtelen visszavágytam abba az időbe,amikor még kézen fogva csatangoltunk itt és az egymás közti legnagyobb gondunk az volt,hogy hova menjünk aznap délután.
Lelkesen fordultam teljesen az ablak felé és kémleltem ki az ismerős utcákon sétáló ismerős emberekre,letekertem az ablakot és hevesen integetve minden ismerősünkre ráköszöntem.
-Nyugi már.-nevetett és megrángatta a pólóm.
Toporzékolva vártam,hogy megérkezzünk,majd ahogy az autó megállt a szomszédos házaink előtt kiugrottam,kivágtam a kaput és lehasaltam a finom Holmes Chapel-i fűre. Harry hasonlóan tett és nevetve,egymás csikizve hemperegtünk meg a fűben.
-Látom megérkeztetek.-állt meg anyu előttünk.
Felugrottam és majdnem összefejelve Hazzával,puszit nyomtam anyu arcára.
-Szia.-ölelgettem meg,Harry a kezeimet finoman lefejtette róla,majd erőteljesebben mégis gyengéden meglökött én pedig seggre estem a fűben és onnan figyeltem ahogy az ÉN anyukámat szeretgeti.
-Ti sem változtok.-borzolta össze anyu a hajam.
Ó ha tudnád mennyi minden történt drága anyucikám..
A nyelvemet nyújtottam a fürtösre majd versenyt futottunk a szomszéd házig,a kapun egymást lökdösve vergődtünk be és szinte beestünk Gemma lábai elé.
-Anya!!-kiáltotta el magát.-Megjöttek!
-Szia Gemma!-pattantunk talpra és egyszerre ugrottunk rá Harry nővérére.
-Sziasztok.-nyögött valahol köztünk,Harry jó kisfiúsan adott neki egy puszit és engem a hátára kapva bevonultunk Anne-hez a konyhába.
-Szia anya!-futott oda,én már láttam,hogy ebből nem jövünk ki jól mert a kő vizes volt,Harry pedig elég béna,így ő seggre esett én pedig mivel a hátán ültem,estem vele.
Kiterültünk a konyha padlóra és egymáson röhögtünk.
-Már kintről hallottam,hogy megérkeztetek.-rázta nevetve a fejét Anne.
Feltápászkodtunk és hasonlóan mint kint,őt is megölelgettük,hirtelen a londoni kusza kapcsolatunknak vége lett és újra azok az idióta kölykök lettünk akik még azelőtt voltunk,hogy Harry elment volna.
-Jó látni,hogy nem változtatok meg.-borzolta össze Harry haját.-Pakoljatok le és remélem éhesek vagytok,csapunk egy kis kerti partyt.
Tapsikolni kezdtünk és felverekedtük magunkat a lépcsőn,mivel a kezemen még mindig rajta volt a fásli nem látták meg a friss sebeket és eddig rá sem kérdezett senki mi az.Levágódtam az ágyra,arra az ágyra ahol órákon át tudtuk szórakoztatni egymást,filmeztünk,beszélgettünk,hülyítettük egymást,ez az ágy több millió agysejt elpusztításának tanúja.Le vágódott mellém,vigyorogva néztem végig a krémszínű falon függő képeken,még az is kint van amin az ovi előtt napszemüvegben pózolunk.
-Haza megyek.-tornáztam fel magam.
-Nemár.-nyavalygott.
-Úgy is mindjárt átjövünk.-nevettem és puszit nyomtam az arcára.
-Siessetek.-szólt utánam.
A vigyort le sem lehetett volna törölni az arcomról,le ugráltam a lépcsőn,az ajtó pont akkor nyílt és Joe lépett be,Harry nevelőapukája,vigyorogva köszöntöttem majd szökdécselve átfutottam a saját házunkhoz.Felszaladtam a szobámba és rögtön az ablakhoz mentem,hogy átkukkantsak a szomszéd ház enyémmel szembeni ablakára,ahol a szobájában Harry rendezgette a dolgait. Nevetve integetett és kinyitotta az ablakot,régebben az ablakaink között húzódott egy vékony damilszál,amit még apu függesztett fel ,és azon keresztül leveleztünk egymással az éjszaka közepén.A damil még mindig ott volt,ahogyan a kissé rozsdás csipeszből és drótokból eszkábált kis levelező szerkezetünk is.
Le siettem anyához és leültem az asztalhoz,ahol egy tálba szedte ki a bepácolt húst.
-Mi újság Hercegnőm?-mosolygott.-Minden rendben?
-Most igen.-mosolyogtam.
-Mi az,hogy most? Mert nem mindig?
-Mostanában nem.
Anyának nem szégyelltem elmondani,hogy mi van köztünk Hazzával,persze a borotvapengés esetről még előtte is mélyen hallgatok.Részletesen elmeséltem neki mindent ami velünk történt,MINDENT,Niall-t és Harry-t is,egyedül a vagdosást nem.Anya az a tipus aki nem ordítja le a fejem,ha hülyeséget csinálok,ami elég gyakran megesik,hanem megpróbálja velem értelmesen megbeszélni és együtt keresünk megoldást.
-Remélem minden rendbe fog jönni.-simogatta meg a fejem.
-Átmegyünk?-pislogtam rá nagyokat.
Nevetni kezdett,a kezembe nyomott egy tálca sütit és kiterelt az ajtón,anyu Anne-el ellentétben nem házasodott újra,bár ahogyan tudom,most randizgat valakivel.A Styles család már kint ücsörgött a kertben amikor odaértünk,leültem Harry mellé és a fejemet a vállának döntöttem míg Joe gyakorlottan fordítgatta a húsokat.Gemmával tipikus lányos dolgokról beszélgettünk,amit Harry szem forgatva hallgatott és néha benyögött valamit.
-Mi van veletek Londonban?-tette fel a kérdést Anne.
Összerezzentünk,bár anyu tudta,Anne és a többiek nem,viszont nem akartunk hazudni,egymás társaságában viszont erről nem akartunk beszélni.
-Semmi.-szorította meg lopva a kezem.
Gemma mindentudóan vizslatott minket.
-Semmi nem lehet,az öcsikém világsztár.Van már barátnőd?
-N-nincs.De van egy lány,aki tetszik.-rajzolt az ujjával köröket a tényárjára.
Megpróbáltam leplezni a döbbenetemet és a hirtelen rám zúduló fájdalmat,Harrynek van valakije,aki nem én vagyok. Féltékenység,düh,és mérhetetlen fájdalom járta át az egész testem,nemcsak lelki,fizikai fájdalmat is éreztem,a halántékom iszonyatosan fájni kezdett,a kezemet hirtelen rányomtam mire mindenki rám nézett Harry pedig utánam kapott.
-Nincs semmi baj,csak megszédültem.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Biztos jól vagy kincsem?-nézett rám aggodalmaskodva anya.
-Igen,nincs semmi baj,régóta nem ettem.
Nem hazudtam,reggel óta egy falatot sem ettem,de most úgy éreztem nem kell semmi,a gyomrom akármennyire is kiáltozott étel után,nem kívántam,Joe és a látszat kedvéért viszont legyűrtem egy szelet húst és próbáltam elcsacsogni a többiekkel.Ennyi volt,hogy rendbe hozunk mindent Holmes Chapelben,szóval egy lány aki tetszik neki,ebben a pillanatban a pokolba kívántam azt a lányt amiért mindent elrontott. Mintha direkt történne minden,és Isten újabb csapást akarna rám mérni,Harry telefonja megcsörrent,akaratlanul is a kijelzőre pillantottam amin egy bizonyos Mia név villogott.Anya és Gemma engem bámult,Harry a fülééig pirult és bocsánatot kérve elvonult a telefonjával,lehajtottam a fejem és a villámmal el-vissza tologattam a tányéromon a krumplit,küzdve az előtörni készülő könnyeim ellen,láttam magam ahogyan este ismét végig szánt a kezemen a penge,ezúttal mélyebb sebet ejtve.A gyomrom felfordult és gyorsan beszaladtam a házba,tudtam mi merre van,ez a ház a második otthonom,így gondolkodás nélkül zuhantam be az első utamba kerülő fürdőszobába,lerogytam a WC mellé,még épp időben.Ahogyan a számat elhagyta a ma megevett csekély mennyiségű étel,undorító változata,azzal együtt kezdtek potyogni a könnyeim.Senki nem jött utánam,lehúztam a WC-t,lehajtottam az ülőkét és rá ültem,felhúztam a lábam,átkaroltam és sírni kezdtem.Végleg el fogom őt veszíteni. Miután erőt vettem magamon,megmostam az arcom,kiöblítettem a szám és falfehér arccal indultam vissza a társasághoz,viszont az ajtónál Anne-be ütköztem.
-Bocsánat.-motyogtam és megpróbáltam elslisszolni mellette.
-Milly.-szólított a becenevemen és a keze közé fogta az arcom.-Jól vagy drágám?
-Igen,csak...-nem tudtam befejezni,a könnyeim szüntelenül patakzottak le az arcomon.
-Szívem.-ölelt magához.-Mi a baj?
-Se-semmi.-csuklottam és a kézfejemmel törölgetni kezdtem az arcom.-Csak hiányoztatok.
Végül is,nem hazudok nagyot,hiányoztak de azért nem szoktam sírni,és ő is tudja,hogy nem ez a teljes igazság.
-Menj vissza a többiekhez.-paskolta meg az arcom.-Főzök neked egy teát.
Mosolyogva bólintottam,elvettem egy zsebkendőt és a tükörben kicsit rendbe szedtem a sminkem.
-Minden rendben kicsim?-pislogott rám ijedten anya.
-Igen.-mosolyogtam.-Csak az utazástól kicsit felfordulhatott a gyomrom.
Harry és Gemma ugyanolyan arccal méregettek,talán Hazza tekintetében valami mást is felfedeztem,de nem tudom mit.
-Jól vagy Milly.-hajolt közelebb és alig érezhető gyengéd puszit adott az arcomra.
-Igen.-dőltem neki egy pillanatig.
Az orromba beférkőzött az illata amitől ismét megszédültem egy kicsit.
-Ne ijesztgess.-fonta kezeit a derekam köré és nagyokat pislogva megölelt.
Joe anyával beszélgetett,Gemma turkálta az ételt,Harry elengedett,Anne egy kancsó teával és Harry kövér macskájával az oldalán tért vissza.
-Dusty!-kiáltott fel mellettem.
Majdnem felborította az asztalt miközben felpattant és a macskája felé szaladt,aki látva fürtös gazdiját,megszaporázta a lépteit. Hazza lehuppant a fűbe és szeretetteljesen magához ölelte a macskáját.
-Nem változik.-rázta mosolyogva a fejét anya.
Egy ideig csendben néztem őket,miközben Anne elém csúsztatott egy pohár teát.Ügyet sem vetve a társaságra kezdtem szaladni feléjük és most először azóta,hogy Harry kijelentette tetszik neki valaki,és felhívta valami Mia,kezdtem el őszintén mosolyogni.Lehuppantam a göndörke és a macskája mellé és szinte az ölébe mászva nyúltam a cicáért.
-Szia Dusty.-öleltem magamhoz és arcomat a tiszta szőrébe fúrtam.
Felhúztam a lábam és helyet adva Harrynek,hogy ő is hozzáférjen a macskájához kezdtem vadul becézgetni és simogatni Dusty-t.Viszont a cica csupán fél óráig kötötte le a figyelmem,sötétedés után indultunk haza anyával,hosszú ideig elidőztem Harry karjaiban és úgy öleltem,mintha az életem múlna rajta.
-Jól van már.-nevetett rajtunk Joe.-Egy éjjelt kibírtok egymás nélkül.
Harry mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra majd annyit suttogva,hogy Aludj jól elengedett,én pedig anyával átsétáltam a szomszédba.Nem kérdezett semmit,lezuhanyoztam,majd pizsamában,bekötött kézzel vonultam le ahol az asztalon már várt ráma meleg kakaóm,miközben ittam,arra gondoltam,hogy Harry is biztosan kakaózik.
-Mi történt a kezeddel?-fogtam meg a csuklóm anya.
-Elestem.-nevettem el magam.-Tudod milyen béna vagyok és elestem egy pohárral a kezemben.
Megrázta a fejét.
-Vigyázhatnál magadra jobban kislányom,olyan szép vagy,de a térded mindig tele van sebekkel.
-Már nem.-haraptam be a szám.-Már rég nem olyan semmi mint volt.
-Mert felnőttök,édesem.
-De én nem akarok felnőni.-töröltem meg a szemem.-Azt se akarom,hogy elmenjünk,nem akarom,hogy sztár legyen,és nem akarom,hogy más lány hozzáérjen.-toporzékoltam,úgy mint egy 5 éves.-Én a fűbe akarok játszani vele,azt akarom,hogy kézen fogva öreg néniket megbotránkoztatva hülyéskedjünk az utcán és a Tescoba ordibáljon és dobálja a kajákat.-engedtem utat a könnyeimnek.-Azt akarom,hogy csak az enyém legyen.
Nem szólt egy árva szót sem,magához ölelt és hagyta,hogy kiadjak magamból mindent,bömböltem mint egy csecsemő,és azokat a dolgokat kezdtem sorolni,mit akarok és mit nem.
Miután megnyugodtam,szótlanul,egy jó éjt puszi után felmentem a szobámba,leoltottam a villanyt,és a bőröndömből kivettem a kis tasakba rejtett borotvapengét,lecsuktam a villanyt és mély sebet ejtettem a csuklómon,a többi vágás mellé.A figyelmemet egy valami kerülte el,a szomszéd ház,szemközti ablakából engem figyelő göndör hajú fiú,akinek az elfehéredett,halálra vált arccal néz rám,majd hirtelen eltűnik és a következő pillanatban már a a szobám felé rohan,miközben a kezemből ömlik a vér.

Kiss You

FIGYELMEZTETÉS!

Ezt a kis monológot a jelenlegi gyenge pillanatomban írom,szóval nem kötelező elolvasni! :)

Kiss You

Ismét egy csodálatos klip ezektől a csodálatos fiúktól. Haldoklok a nevetéstől,a Nouis pillanatoktól,az egész kliptől :') Olyan hülyék és ez olyan jó! :) Érzelgős leszek,de innen is köszönöm nekik,hogy vannak.Valahogy velük még a legrosszabbat is könnyű elviselni! :) Remélem nem néztek tiszta idiótának,hogy feljövök a blogomra és arról hadoválok,hogy köszönöm,hogy vannak. o.O :$

Remélem ti is hasonlóan jól szórakoztok a klipen és nektek is tetszik. :) Puszillak titeket :*

Jó éjszakát! :)  Nessa xxx 

17.rész Randevú

~Emily~

-Nem akarok menni.-mondtam el sokadjára is Eleanornak.

Látszólag nagyon élvezte,hogy körbe foroghat körülöttem miközben a hajamat,sminkemet csinálta vagy épp a ruhámat igazgatta.

-Nem halsz bele egy vacsorába velünk.-futott át a göndörítővel azon a pár tincsen amit szabadon hagyott.

A tornacipős lábamat fürkésztem,leginkább úgy néztem ki mint aki most szabadult egy tejszínhabos flakonból.Bokáig egész jó minden,kivéve a csuklómat elcsúfító fehér kötéstől .De hát,ugyebár elestem egy pohárral a kezemben.A lábamon most is egy tornacipő figyelt és nem magassarkú,ebbe az egybe törődött bele El.Nem vagyok hajlandó kényelmetlen cipőkbe belepréselni a lábam.

-Menjetek ketten,nem érzem jól magam.

-Emily.-nézett rám szigorúan.-Kérlek.

Megadtam magam és duzzogva álltam fel,gyönyörűen kisminkelt,csodaszéppé varázsolt,mégsem éreztem magam jól a bőrömben.

-Felöltözök.-vonult ki a szobámból.

Nagyot sóhajtva mentem le a lépcsőn és amíg rá vártam,a kanapéra telepedtem és unottan kapcsolgattam a tv-t.Amikor Louis csöngetett,Eleanor ugyanabban a ruhában szaladt ki ajtót nyitni amiben fél órával ezelőtt volt.Végig néztem ahogy sugdolóznak valamiről majd Louis vigyorogva felém közelített.Ő sem volt túlságosan kicsípve,piros nadrág és a szokásos csíkos póló.

-Nekem miért kellett így kiöltözni?-pillantottam El-re.-Ti nem vagytok így kicsípve.

-Azért.-paskolta meg Lou az arcom.-Mert ma te randizol.

-Nem.-vágtam rá és felpattantam,elkapta a derekam és már a hátára emelt volna.

-Ne! Tönkreteszed a ruhát!-kiáltott rá Eleanor.

-Bocsi.-vigyorgott rá.

A derekamnál fogva cipelt ki a kocsihoz,ahol be ültetett a hátsó ülésre és miután behuppant előre,bezárta az ajtót.A szemem szikrákat szórt a lelkesen integető vendéglátóm felé,pár perc múlva már a Direction ház előtt állt az autó. Harryt is hasonló módon "pakolta" be a kocsiba,hosszú percekig megrökönyödve néztünk rá,fejemet végül Louis hangjára elfordítottam róla és kifelé néztem az ablakon. Lou beszéde után csend telepedett az autóra,mígnem megérkeztünk egy puccos étterem elé,amely előtt most nem álltak autók.Tátott szájjal bámultam,Louis kiszállt és kinyitotta az ajtót.
-Madame.-vigyorgott.
-Köszi.-motyogtam és ki másztam.
Az ujjaimat tördelve vártam,hogy valami történjen.
-Befelé gyerekek.-lökte mellém Harryt.
Finoman be lökdösött,vonakodva léptem az étterembe,az egész gyertyákkal volt tele,egy kis út vezetett egy asztalhoz,az ajkamba haraptam és a tornacipőm néztem.
-Fogadok ezt nem 2 órával ezelőtt agyaltad ki.-nézett rá összehúzott szemekkel Harry.
-Nem,Eleanort akartam elhozni de nektek erre nagyobb szükségetek van.-veregette meg a barátja vállát.-Élvezzétek ki.-fordult sarkon és egyet intve nekünk kirobogott az ajtón.
-Hát,izé.-túrt bele göndör hajába amitől felszökött a pulzusom.-Üljünk le.
Csendben végig lépkedtem a gyertyákkal kirakott úton,ki húzta nekem a széket amire egy halk köszönömöt elsuttogva leültem.Pont annyira ideges volt amennyire én.
Elvett egy étlapot és nézegetni kezdte,hasonlóképpen tettem én is.Le eresztette és az arcomat nézte.
-Mi történt a kezeddel?-fogta meg óvatosan a befáslizott kezem.
Összerezzentem az érintésétől,az arcom vörösbe váltott.
-Elestem egy pohárral a kezemben.
Óvatosan rápillantottam,halálra vállt arccal nézte a kezem,majd a szájához emelte és apró puszit adott rá.Ahogy a szája a bőrömhöz ért,hirtelen nagyon melegnek éreztem a ruhám.
-Nem akartalak megbántani.-néztem most először az érkezésünk óta a szemébe.
-Tudom.-eresztette el a kezem.-Nem haragszom.Ha már itt kell ülnünk,együnk valamit.-vette újból a kezébe az étlapot.
-Nem kell itt ülnöd.-pislogtam rá nagyokat.
-Szerintem,van egy pár dolog amit meg kellene beszélnünk.-nézett a szemembe.-
-Igen.-suttogtam.
Kezét az arcomra csúsztatta és felemelte a fejem.
-Sose változol.-mosolyodott el.-Tornacipő.
Ezúttal én is elmosolyodtam és büszkén néztem le a fehér tornacipőbe bújtatott lábamra.
-Nagyon gáz?
-Nem,leginkább úgy nézel ki mint egy hercegnő,vagy egy tornacipős angyal.
Elpirultam és elvettem az étlapot,valahonnan a konyhából kijött egy pincér,felvette a rendelésünket és amíg vártunk a kajára,kértünk két pohár kólát.Nagyon romantikus együtt kólázni egy étteremben,ennél csak a sör lenne jobb.Elmélyülve forgattam benne a szívószálam,idegesített,hogy annyira bénák vagyunk,hogy még csak valami normális dologról sem tudunk beszélgetni egymással.Ismét a kezemért nyúlt,megfogta és óvatosan hozzáért a fáslihoz.
-Ne.-húztam el.-Még fáj.-böktem ki az első dolgot ami eszembe jutott,ha nem mondom akkor leszedi róla.
-Bocsi.-engedte el,viszont helyette összekulcsolta az ujjainkat.-Tudom,hogy mostanában sok baromságot csináltam.-hajtotta le a fejét.
-Te?-vontam fel a szemöldököm.-Minden miattam van.
-De miattam is,ahelyett,hogy melletted lettem volna csak veszekedtem.
-Felejtsük el.-ráztam meg a fejem.
-Amit mondtam múltkor...-vett nagy levegőt.
A pincér közeledett felénk,elhallgatott és beleivott a kólájába.
-Jó étvágyat!-tette le elénk amit rendeltünk.
-Köszönjük.-válaszoltuk kórusban.
Egyikünk sem nyúlt hozzá,megvártuk míg elmegy a pincér,ismét nagy levegőt vett és újból belekezdett a mondandójába.
-A múltkor amit mondtam.-túrt bele a hajába.-Komolyan gondoltam.
-Mire gondolsz?-hajtottam le a fejem és a villámmal piszkálni kezdtem a salátám.
-Szeretlek,és szar látni,hogy Niall már fontosabb neked mint én.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá,a szívem meglódult és kiugrani készült a mellkasomból.
-Féltékeny vagy Niallre?
-Nem,vagyis,nem tudom.Csak,engem elküldtél és ő meg olyan sokáig volt ott délután.
A torkom elszorult és úgy éreztem egyetlen falat saláta sem megy le tovább rajta.
-Soha senki nem lesz annyira fontos mint te.-emeltem fel a fejem.-Rájuk nem kell féltékenynek lenned.
-Biztos?-húzta el a száját.
-Biztos.-mosolyodtam el.-Te vagy a legjobb barátom,bármi történik is.
Bólintott,most már oldottabban viselkedtünk,megpróbáltunk jelentéktelen dolgokról beszélgetni miközben megettük a vacsoránkat.Felidéztünk pár régi emléket amiken jót nevettünk,előkerült az X-Factor amiről már mindketten tudtuk,hogy mi történt a másikkal,mégis újból elsoroltuk.Az X-Factor után,a hirtelen jött híresség stb...
Teli hassal dőltünk hátra a széken,nem épp olyan volt ez az egész mint egy randi.
-Felhívjam Louis-t,hogy jöjjön értünk?
-Majd haza sétálok.-mosolyodtam el.
-Elkísérlek.-emelte rám gyönyörű smaragd szemeit.
Hülyeség volt tőlem,hogy kabát nélkül jöttem el,ennyire rövid ruhában de nagyobb kedvem volt sétálni mint Louis kérdezősködését hallgatni.Felálltunk,megköszöntük a vacsorát és a gyertyák között az ajtóhoz masíroztunk és elhagytuk a mai estére csak nekünk fenntartott éttermet.Ahogy megcsapott a hideg szél megborzongtam,Hazza lekapta magáról a zakóját és a vállamra terítette.
-Hagyd csak.-próbáltam levenni.
-Nem,anélkül megfázol.-igazította vissza rám.
Rajta is csak egy vékony ing volt de tudtam,hogy hiába próbálnám ráerőszakolni a zakót úgyse venné fel,így inkább hozzábújtam,hogy valamelyest legalább én melegítsem,na meg hát,jól is esett.Lassan andalogtunk végig az utcákon,úgy nézett ki az ég,mintha vihar közeledne ezért nem sokan mászkáltak az utcán,azok is akik kint voltak,nem nagyon figyeltek ránk.Szótlanul tettük meg a bő fél órás utat,a lábaimat már nem éreztem és még a zakón keresztül is átfáztam.Megkönnyebbültem amikor feltűnt az ismerős kis ház,ahol jelenleg lakom.Az ajtóig kísért,aztán valami ahhoz hasonló történt mint ami a filmekben szokott.Szótlanul álltunk egymással szemben,rajtam az ő zakója.
-Remélem,jól érezted magad.-hajtotta le a fejét.
-Igen.-mosolyodtam el, a vállamról le csúsztattam a ruhadarabot és a kezébe adtam.
-Haragszol Lou-ra?
-Nem,csak már megunhatták,hogy szerencsétlenkedünk.-bámultam a cipőmet.
-Louis néha csinál meggondolatlan dolgokat.-mosolygott.-De soha nem azért,hogy rosszat tegyen.
-Tudom.Bejössz?
-Nem.-rázta meg a fejét,göndör fürtjei ide-oda mozogtak,kedvem támadt beletúrni a hajába.
Hosszú percekig ismét csak néztünk egymásra majd kezeit a derekamra csúsztatta,ajkai egyre közelebb voltak az enyémhez,mígnem puha csókban egyesültek.A vállamat meg csapta a hideg és megborzongtam,közelebb húzott magához de nem szakadt el a számtól.Nem akartam,hogy ennek bármikor is vége legyen.Nyelveink lassú táncot jártak egymással,kezeim a nyaka köré fontam és lábujjhegyre álltam,hogy még jobban elmélyítsük ezt a csókot.Levegőért kapkodva engedtük el egymást,arca kipirult de csibészesen mosolygott.
-Jó éjszakát.-nyomott puszit az arcomra és sarkon fordult.
-Neked is.-motyogtam és addig bámultam utána,míg futva el nem érte a sarkot és eltűnt.
Kábultan nyitottam ki az ajtót, és rúgtam le a cipőmet.
-Mindent láttam!-ugrott visítva a nyakamba.-Tudtam,hogy igazunk lesz!-ugrált.-Együtt vagytok?
-Nem.-válaszoltam kábán.-Fogalmam sincs most mi van.
-Nekem igen! Láttam MINDENT!-emelte ki a 'mindent' szócskát.-Harry elég szépen rád van indulva.-nevetett.
-Eleanor!-szóltam rá,de én is nevetni kezdtem.
-Mi történt az étteremben? Mesélj!-húzott le a kanapéra.
-Megfürödhetek?
-Tetszett neki a ruhád?
-Azt hiszem,még a cipőm is.-mosolyogtam.-Ha megfürödtem mindent elmesélek.-álltam fel.
-Siess!-kiabált utánam.
Mosolyogva rohantam fel a lépcsőn,felkaptam az ágyról a pizsamám és a fürdőszobába masíroztam.Letekertem a kezemről a kötszert,a vágások elég mélyek és hosszúak voltak,aligha okozhatta ezt pohár,ahogyan a többiek,Niall-t kivéve,tudják.Nagyon kell vigyáznom,hogy senki ne lássa meg.Óvatosan levettem a ruhám és a mosógépre tettem,kibújtam a fehérneműmből,a hajamat kiengedtem,sajnáltam,hiszen nagyon szép volt és El sokat foglalkozott vele amíg ilyen lett.Beálltam a forróvíz alá,vigyázva a sebekre,mosakodtam meg,ha belekerült egy kis tusfürdő őrülten csípni kezdte,ilyenkor kiugrottam és a csap alá téve hideg vizet folyattam rá.20 perc után megtörülköztem, felöltöztem,újra kötést tettem a sebekre és törölközőből turbánt csináltam a vizes hajamra,le mentem a kanapén váró Eleanorhoz.
-Mi történt? Többször is megcsókolt? Mit ettetek? Tetszett az étterem?-rohant le a kérdéseivel.
-Először is,sajnálom,hogy keresztbe húztuk a randitokat.
-Ugyan már!-legyintett.-Louis találta ki,és én örülök,hogy kezdetek összemelegedni.-vigyorgott.
-Ne kombinálj.-nevettem.
-Szóval,többször is megcsókolt?
Nagy levegőt vettem,és az elejétől kezdve egészen addig míg el nem tűnt a sarkon,mesélni kezdtem.

16.rész "Vigasztaljon,hogy miattatok csinálom..."

~Niall~

Miután megnyugodott bocsánatot kért és mosolyt erőltetve magára,beszélgetni próbált de láttam,hogy nem sok kedve van bájologni.

-Miért csináltad?-fogtam meg a kezét és sokadjára is szemlélni kezdtem a vékony csuklóját elcsúfító hosszú sebeket.

Láttam,hogy habozik,lesütötte a szemét és nagy levegőt vett.

-Bízhatsz bennem.-tettem kezemet az álla alá.

-Lefeküdtünk Harryvel.-hadarta.

Egy pillanatra kihagyott a szívem és megrökönyödve bámultam a bűntudatos,de még így is csodaszép arcát.

-Éjjel elhívtam,nem tudom miért csak felhívtam és eljött.Kiszaladt a számon,hogy semmi nincs rendben köztünk és,hogy az neki nem jelenthetett semmit,erre megint megcsókolt én pedig arra kértem,hogy menjen el.Haragszik rám,Niall.-nézett rám könnyes szemekkel.

-Akkor azért volt ma olyan furcsa.-dörgöltem meg az állam.

-Hagyjuk,jó? Ne mond el senkinek.-nézett a kezére.-Légyszi.

-Rendben,de ígérd meg,hogy nem csinálod többet.

Nagyokat pislogva nézett rám.

-Ne kérj olyat,amit nem biztos,hogy betudok tartani.

-Segíteni fogok.-nyomtam puszit a homlokára.-Bármi történjen is én itt leszek.

Szipogva bújt ismét hozzám.

-Menjünk le a többiekhez.-simogattam meg a hátát.

-Had legyenek kettesben,így is elég szar,hogy nem találok albérletet.

-Ne hülyéskedj már,húzzál lefele.-nevettem rá.
Fintorogva felállt,le rángatta a csuklójára a pulcsit és a kezembe kapaszkodva lépkedett le mögöttem a lépcsőn.
-Menjünk inkább sétálni.-motyogta.
-Sziaaa Milly!-hangzott fel Louis hangja a kanapéról.
Már fel is ugrott és a mögöttem lapító lány nyakába vetette magát.
-Szia Lou.-erőltetett mosolyt az arcára.
-Mi ez a búskomorság?-ráncolta össze a szemöldökét.
Ha más nem,Louis tuti,hogy észreveszi ha van valami baj.
-Semmi.-vigyorodott el,de ujjaival még mindig feszülten fogta a pulcsi ujját.
Louis pár másodpercig átható tekintettel méregette,egészen addig míg Milly le nem ült Eleanor mellé a kanapéra. Szépen összebarátkoztak ezalatt a pár hát alatt,eddig is jól kijöttek de most már minden gond nélkül tudnak csacsogni tipikus lányos dolgokról,vagy éppen lelkizni.

~Harry~

Niall furcsán viselkedett amikor hazajött,a szokásos jókedv helyett szótlanul felvonult a szobájába.Nem mentem utána,nem akartam tudni mi van már megint.Ma Milly neki elmondja a bajait nekem már miért nem? 4 éves korunk óta  legjobb barátok vagyunk most meg minden megváltozik. Le csörtettem a konyhába és az összes itthon megtalálható jégkrémet bekebelező Zayn felé fordultam és áthajolva a válla felett elvettem egy csomag chipset a polcról és egyetlen szó nélkül vissza indultam a lépcsőn.
-Harry.-szólt utánam ezzel a padlóra küldve az összes szájában lévő jégrémet.
Undorodva nézek a rózsaszín olvadt foltokra és a chipset eldobva már nyúlok a felmosóért.
-Mondjad.-szólok oda.
Nem terveztem annak,de elég bunkóra sikeredett.Elengedte a füle mellett és a karomért nyúlt,vissza tettem a felmosót a helyére és engedelmesen követem a kanapéhoz.
-Összevesztetek?-méregetett barna szemeivel.
-Nem tudom.-nyúltam a chipsért de kivette a kezemből.
Sértődötten bámulok utána,én láttam meg előbb és ha Niall vagy Louis lejön,tuti,hogy azt már nem én fogom megenni.
-Add vissza.
-Majd ha elmondtad mi van.-akaratoskodott.
-Semmi.-néztem bele a barna szemeibe és ismét az ÉN chipsemért nyúltam.
-Harold!-parancsol rám és a fotelba dobja.
-Tudni akarod?-pattantam fel.
-Jó lenne,mert unom már,hogy akárhányszor lejössz olyan fejed van mint aki a temetésére indul! Múltkor semmi bajotok nem volt.
-Frászt nem.Tudnád előtte mi volt...-szaladt ki a számon.
Még érdeklődőbben nézett rám,felvonta a szemöldökér és karba tett kézzel várta,hogy mondjak valamit.
-Addig nem kapod meg.-bökött a chipsre.-Amíg el nem mondod.
-Lefeküdtünk!-ordítottam magamból kikelve.
Szemei elkerekedtek.
-Este meg elküldött!Most már békén hagysz?!
Felkaptam a zacskó chipset és elrohantam,a döbbent arccal rám meredő barátaim mellett,egyenesen fel a szobámba.Ennyit arról,hogy nem tudja meg senki.Az ajtót jó hangosan bevágtam magam mögött,lehet,hogy gyerekes,de most az a legkevesebb,hogy az ajtót bevágom.Törni,zúzni lenne kedvem.
Kényelmetlen ruháimból kibújtam és meztelenül vetődtem le az ágyra,a távirányítóért nyúltam és valami normális műsor után kutatva kapcsolgattam a tv-t.Alig maradtam egyedül a chipsemmel már kopogtak is. Nem szóltam vissza,az lenne a legjobb ha mindenki békén hagyna.
-Harry.-dugta be a fejét Zayn.
Felsóhajtottam és a chipset a hátam mögé toltam,nehogy megint elvegye.
-Nem veszem el.-rázta meg bűntudatosan a fejét.-Nem akartalak feldühíteni,csak segíteni akartam.
-Tudom.-enyhültem meg.-Nem akartam ordibálni.
Le ült az ágyamra,kivételesen nem szólított meg,hogy ne meztelenkedjek.Tudja,hogy a szobámban akkor vagyok így amikor akarok,vagyis,mindenhol akkor vagyok így amikor akarok.Felé nyújtottam a chipsem de megrázta a fejét és kis ideig csak nézett maga elé.
-Akkor ez a baj?-emelte rám barna szemeit.
-Az,hogy lefeküdtünk? Részben,eddig is minden szétcsúszott de ezzel még jobban. Az,hogy elküldött az éjszaka közepén,miután Ő hívott át? Igen!
-Tudod milyenek a nők.-mosolyodott el.
-De ő nem nő.-nézek rá.-Ő Milly,és nekem még mindig az a kislány akit oviban megismertem.
-Fogadd el haver,ő is épp úgy megnőtt ahogy te.Biztos vagy benne,hogy szereted? Mármint úgy szereted..mert ebből nekem az jön le,hogy inkább testvéredként szereted.
-Te a húgaidra be vagy indulva?-meredtem rá tágra nyílt szemekkel,majd látva az arckifejezését elröhögtem magam.
-Beszélj vele.-utasít.
-Nem.-makacsoltam meg magam.-Megint el fog küldeni.
-Nem küld el,ő nem fog lépni.Abban a tudatban él,hogy nem szereted.
-De én szeretem,ő nem..
-De igen,Harry! Én reméltem nem nekem kell ezt közölnöm veled,de ti mindketten nagyon hülyék vagytok ha ezt nem veszitek észre.
-Átvetted Liam szerepét és te fogsz mostantól szerelemből okosítani?-mosolyodtam el.
-Nem.-nevetett.-Csak gondoltam elmondom én mit látok.Szóval emeld fel a segged,öltözz fel és húzzál át hozzá.
-Majd holnap.
Megforgatta a szemét és nagyot sóhajtva kiment,erősen megnyomva a távirányító gombjait,kapcsolgattam a csatornák között de amikor sokadjára mentem végig mind a száz csatornán,dühösen kapcsoltam ki és vágtam magam hasra.Mielőtt pár óra öntudatlanságba estem volna,az ajtóm kicsapódott és Louis a hátamra ugrott.
-Nemár.-dünnyögtem a párnámba.-Aludni akarok.
-Aludni rá érsz este is.Most viszont elmegyünk a lányokkal kajálni!
-Már este van.Nem megyek sehova.
-Csak hiszed.-kacsintott.-Nagyon is jönni fogsz.
-Lou,nemár.-meresztettem rá a szemeim.
-Ne nézz így.-csapott finoman az arcomra.-Ezzel a nézéssel Milly-t csábítsd el.
-Már nem vagy féltékeny?-pislogtam nagyokat.-Fogadok nem is szeretsz.-fordultam az oldalamra és drámaian szipogni kezdtem.
-De szeretlek.-nyomott puszit az arcomra.-Azt nem szeretem,ha ilyen kis morci vagy.-húzta meg a hajam.
-Au.-dörzsöltem meg a fejem.
-Öltözz fel,nemsokára megyek értük.
-Kik jönnek?
-Eleanor,Danielle,Perrie és..
-Nem megyek.-húztam a fejemre a takarót.
-Mi a francért csinálod ezt?-kezdett dühös lenni.
-Tudod miért?-pislogtam ki a takaró mögül.-Mert elküldött.
-Rosszabb vagy mint az összes húgom amikor szerelmi bánatuk van.-nevetett.-Megbántják őket azok a kis köcsögök.-fűzte hozzá halkabban.
-Mikor megyünk haza?
-Úgy érted,haza haza?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen.Hiányzik anya.
-Óó.-harapta be a száját.Valahogy ez Millytől sokkal szexisebb.
Szeme felcsillant,ez rosszat jelent.
-Jövőhéten,hazamentek MINDKETTEN.-emelte ki.
-Jó.-rántottam meg a vállam.
Lehet London az oka annak ami velünk történt,persze,biztos egy város tehet róla,hogy balfék vagy Harry...
-Öltözz fel.-paskolta meg az arcom.-Megyek a csajokért.
-Várj.-szóltam utána.-Hova megyünk? Nando's-ba?
-Nem.-vigyorgott.-Csípd ki magad Harold.
Sóhajtva léptem a szekrényemhez,ki vettem egy fehér inget,az elmaradhatatlan fekete zakóm és egy világos színű nadrágot,lezuhanyoztam,és egy darabig meztelenkedtem még,amíg megszáradt a hajam.Fel küzdöttem magamra a ruháim,most különösen nehéz volt felöltözni,mivel nem volt semmi kedvem sem menni.
Le mentem a lépcsőn,de rajtam kívül mindenki melegítőgatyában punnyadt a kanapén.
-Ti nem öltöztök?-néztem nagyra nyílt szemekkel a társaságra.
-Nem,ugyanis neked van most randid,nem nekünk.-közölte vigyorogva Liam.
-De Louis..
-Sziaa édes.-csapódott ki a bejárati ajtó,a következő pillanatban pedig már a hátamon csimpaszkodott.
Meg ragadta a kezem és mielőtt bármit is mondhattam volna,be lökött a kocsija hátsó ülésére,egyenesen egy gyönyörű,fodros,fehér ruhában feszítő királylány mellé.Nem a ruha volt a gyönyörű,helyesbítek,nem csak az.hanem az a lány,aki viselte.Selymes szőke haja egy kontyba volt tűzve és pár tincs kiállt belőle,valószínű Eleanor műve. Csuklója körül fásli volt,egy pillanatig ledermedve néztem,fogalmam sem volt mi történhetett.Ugyanolyan tágra nyílt szemekkel nézett rám,ahogyan én rá. Louis bevágódott a vezető ülésbe és mielőtt szökni próbáltunk volna,bezárta az ajtókat.
-Szóval.-fordult hátra.
Egyszerre kaptuk rá a fejünket,én haragosan néztem rá,míg Milly elpirulva nézett ki az ablakon.
-Bevált a tervem.-vigyorgott önelégülten.-Ma csak ti-mutatott ránk-mentek vacsorázni.
-De azt mondtad,hogy Eleanor is jön.-pislogott ijedten a mellettem ülő hercegnő.
Ez a jó szó,ebben a ruhában olyan mint egy hercegnő,bár lehet azok nem hordtak ilyen rövid ruhát.Szinte nyál csorgatva néztem a lábait.
-Vigasztaljon,hogy miattatok csinálom.Mert szar nézni a fancsali képeteket.
Vállat vont,és előre fordult.Beindította a kocsit,én pedig belenyugodva a sorsomba,hátradőltem. Végül is lehet valami jó fog kisülni ebből az egészből.