19.rész My heart is broken...

Sziasztok! :)

Új rész,egyetlen nap után.Türelmetlenek vagytok :P én pedig nem szeretném ha gonosznak hinnétek ezért megírtam az új részt.Nem húzom tovább az időtöket,a részért cserébe viszont soksoksooksok komit kérek szépen. :* A végén kötelező hallgatni a dalt,csak úgy mellékesen megjegyzem,hogy James Arthur volt a kedvencem,ezért az ő verzióját raktam ki,az eredeti helyett. :)

Nessa xxx

Döbbenten néztem a kezemen végig folyó meleg vérem amely a kezemről a szobám tiszta padlójára fojt,fájt,de megmozdulni sem bírtam és csak néztem a csuklóm,ennyire még sosem vérzett.
-Milly!-Harry ordítva rontott be,szinte betörte a szobám ajtaját.-Mi a francot csinálsz?!-ordított velem,de a hangja el-el csuklott.
Mit sem törődve,hogy perpillanat tiszta vér vagyok,megmarkolta a csuklóm,azt amit megvágtam.Felszisszentem,lazított a szorításán de ujjaival még mindig erősen nyomta a vágást.
-Nem vagy normális!-fordított egy erőteljes,mégsem durva mozdulattal maga felé.
Csak néztem rá,így még sosem bánt velem,magából kikelve kidagadó erekkel üvöltött,torka szakadtából üvöltött mégis egyfajta melegség járt át,mert tudtam,hogy törődik velem.Le rángatott maga után a lépcsőn,ahol a nappaliban anya és Anne döbbent arcával találtam szemben magam,mit sem törődve a szüleinkkel,a kezembe nyomta a kabátom és a csuklómat erősen szorítva vezetett ki maga után az ajtón.A hideg megcsapott,mély levegőt vettem,hogy kitisztuljon a fejem,anya idegesen kiabált utánunk.Hatalmasat csalódhatott bennem. Harry nagy keze az én véremtől volt mocskos,de úgy tűnt nem érdekli.Ki nyitotta a kocsi ajtót,de csak bámultam rá mígnem erőt gyűjtöttem.
-Nem vérezem össze a kocsidat.-közöltem teljesen higgadtan miközben a csuklómra fonódó ujjait néztem.
-Fogd be!
Szinte benyomott az anyós ülésre,szorító ujjai miest elengedték a kezem,a vérem újból gyorsabban kezdett folyni,de már közel sem annyira,mint néhány perce.Rám zárta az ajtót,kezemet az ölembe ejtettem és nagy ívben szarva arra,hogy mi fog velem történni,hátra dőltem az ülésen.Éreztem,ahogyan meleg vérem a meztelen combomra folyik,akkor esett le igazán,hogy pizsamában vagyok.A pólómon egy nagy vérfolt éktelenkedett,a rövidnadrágom széle pedig élénk piros volt.Be vágódott mellém majd beindította a Range Rovert,és őrült tempóban kezdett hajtani,beszélt hozzám és egyik kezével a csuklómat markolta,de a hangja lassan elmosódott és már csak a homályos arcára tudtam koncentrálni.Ha meg kel halnom legalább ő legyen az akit utoljára látok,a fürtjei,az utat figyelő zöld szemei,és a szája amiből most különböző,válogatott káromkodások távoztak.Becsuktam a szemem,és elraktároztam magamban mindent aminek köze van hozzá,az utolsó pillanataimban is az együtt töltött perceinkre akarok emlékezni.
Egy gép idegesítő,egyenletes csipogására ébredtem,hát úgy néz ki mégsem haltam meg.A szememet lassan kinyitottam és szétnéztem a fehér falú szobában,az ágy mellett egy állványon valami zacskó lógott.Le pillantottam magamra,a kezem erősen bekötve feküdt mellettem,az egész testemből mintha kiűztek volna minden erőt.A hasamon Harry feje pihent,göndör haja most is rakoncátlanul állt,ő pedig egyenletesen szuszogott.A szívem nagyot dobbant,talán a a mennyországba kerültem és ott egy Harrynek kinéző kórházi angyal alszik rajtam,lehet meghaltam,csak a pokolban,vagy a mennyországban is meg kell gyógyítani a lelkeket. Buta gondolatmenetemből Harry,vagy az angyal mocorgása zökkentett ki,gyorsan lehunytam a szemem és úgy tettem mint aki alszik. Nagyot sóhajtott,és valószínű a szemét dörzsölgetve,ahogyan reggel mindig teszi,elhelyezkedett.Homlokomon megéreztem a puha ajkát,összerezzentem és már nem bírtam tovább tettetni,hogy alszom.Óvatosan kinyitottam a szemem,ő pedig döbbent tekintettel nézett rám,kezét az arcomra tette és ujjával végig simított rajta,az arca megrándult,és megjelentek azok a jellegzetes nevető ráncok a szeménél.
-Szia.-szólalt meg,a hangja rekedtes volt.
A számat szólásra nyitottam,de nem jött ki hang a torkomon,iszonyúan szomjas voltam.A kezembe nyomott egy poharat,amiből az összes vizet ki ittam.
-Hol vagyok?-köszörültem meg a torkom,a hangom furcsán csengett.
-Kórházban.-hajtotta le a fejét.
Bele akartam túrni a göndör fürtjeibe,hozzábújni és a fülébe suttogni,hogy szükségem van rá,mégsem tettem.
Az emlékeim lassan visszatértek,eszembe jutott,ahogyan végig rángat a házunkon,miközben ordít,és csúnyán beszél velem.Erőtlenül mosolyogva nagyokat pislogott rám.
-Annyira megijesztettél.
-Sajnálom.-suttogtam elhaló hangon.
-Miért tetted ezt magaddal,Milly?-fogta meg óvatosan a fájó kezem.
-Ááá!-nyílt ki az ajtó és egy szemüveges,ősz hajú orvos lépett be.-Örülök,hogy felébredt Emily! Hogy érzi magát?
-Csodásan.-feleltem cinikusan vigyorogva.
Mégis,hogy érezném magam egy kórházi ágyon miközben mindenféle csövek lógnak ki belőlem, maga barom? Mellesleg,még mindig nem tudom,hogy meghaltam-e,esetleg álmodok,vagy élek-e.
Mit sem törődve a rossz modorommal,valamit csinált az infúziós csővel amit Harry árgus szemekkel figyelt.
-Kisasszony,remélem tisztában van vele,hogy kezelésre szorul.A csuklóján több  behegedt vágás van.
-Nem kell kezelés.-fordultam óvatosan az oldalamra.-Különben sem lakok már itt.
-Figyeljen rám,Emily!-ült az ágy szélére.-Magának komoly lelki problémái lehetnek ha ezt tette magával.
-Az csak az én dolgom,hogy milyen problémáim vannak és mit teszek.
A bunkóságom ellenére sem hervadt le az arcáról az a kedvesnek szánt irritáló mosoly,húzzon ki és had maradjak egyedül Harryvel,ne papoljon felesleges dolgokról.
-Az nem normális dolog,ha egy 18 éves nő ilyet tesz magával.
-17 éves vagyok.
-Milly,kérlek hallgasd végig a doktor urat.-küldött felém egy kedves mosolyt Harry.
-Emily,felírok magának néhány nyugtatót és javaslom,hogy járjon el hetente legalább 1 alkalommal pszichiáterhez,hogy kibeszélje magából a gondjait.2 napig bent tartjuk ellenőrzésre.-állt fel és végre az ajtó felé masírozott.
-Szép napot Mr.Styles,jobbulást Emily!
-Viszlát.-krákogtuk kórusban.
-Ez most magázott vagy tegezett?-kérdeztem,tulajdonképpen saját magamtól.
-Felhívom Bess-t,hogy felébredtél.-nyúlt a telefonja után.
-Légyszi,még ne.-hunytam be a szemem.-Nem szeretnék anyával bunkó lenni,nincs hangulatom a beszélgetéshez.
-Zavar ha itt vagyok?
Kinyitottam a szemem és alig észrevehetően megráztam a fejem.Össze kulcsolta az ujjainkat én pedig behunyt szemmel gondolkoztam,már majdnem elaludtam amikor megszólalt.
-Lemegyek az automatához.-köhintett-Szeretnél valamit?
-Crispy Rools-t,ha van.-mosolyodtam el.-És egy üdítőt.
Bólintott és kiment,kicsit jobban szemügyre vettem a szobát,az ágyam mellett egy szék volt,amin eddig ő ült,egy asztal,amin vázában néhány szál virág volt és egy doboz csoki,az állvány,és a gépek amelyek most is csipogással jelezték,hogy élek,vagy ha halott vagyok akkor azt,hogy nem.
Pár perc múlva visszatért,két doboz üdítővel és néhány Crispy Rolls-al.
-Tulajdonképpen.-vakargattam meg a tarkóm.-Meghaltam?
-Micsoda?-nevetett fel halkan.
-Fogalmam sincs róla,hogy meghaltam-e vagy élek,esetleg álmodok,és te az igazi,álombeli vagy egy angyal Harry vagy.
-Nem haltál meg.-simított végig az arcomon.-Hála Istennek nem haltál meg.
Az egyik csokiért nyúltam,az ujjaim erőtlenül fonódtak köré és bontották ki,majd a számba vettem és nagyot haraptam belőle.A csokitól állítólag boldog lesz az ember én pedig jelenleg erre vágyom a legjobban.
-Hány napja vagyok itt?-tettem fel a következő kérdést.
-Tegnap előtt hoztalak be.Azóta néhányszor felkeltél már és beszélgettünk is,de zavaros dolgokat mondtál.
-Miket?-nyögtem.
-Hát,például,hogy nem akarsz elveszíteni.-szemezett az ölében tartott csokijával.-De nem értem miért gondolod vagy gondoltad azt,hogy valaha is el fogsz engem veszíteni.
-Én sem tudom.-suttogtam.
Ó dehogynem.
-Mondtam még valamit amiről tudnom kellene?
-Azt,hogy nagyon szexi és kívánatos vagyok.-felelte teljesen komolyan.
-Micsoda?!-szökött fel a hangom legalább 3 oktávot.
-Csak vicceltem.-mosolygott.-Azt mondtad,hogy szeretsz.
Az a legrosszabb abban ha az ember rá van kötve egy ilyen szív dobogás vagy nem tudom milyen megfigyelő gépre,hogy azt más is meghallja,ha a szíved hevesebben kezd verni.
-Értem.Bármi más?
Közelebb hajolt az arcomhoz,ajkainkat néhány centiméter választotta el egymástól,én pedig nem tudtam visszafogni a mellkasomban hevesen dobogó szívemet.
-Miért csináltad?
-Sok minden történt velünk mostanában.Nem vagyok annyira erős lány,mint hiszed,én sem tudok mindent elviselni,Harry.
-Mi az a minden? Megbántottalak? Valaki más bántott meg? Megkeresem és péppé verem.-dühöngött.
-Nem.-mosolyodtam el szomorúan és végig simítottam édes arcán,amelyre most nem ült ki széles,csábító mosolya.-A verekedés nem a te stílusod,Hazz.
-Érted bármit megtennék.-suttogta és a fülem mögé tűrt egy tincset.-Bántott valaki?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Tudom,hogy vannak gondjaink.-fogta nagy kezébe az én vékony,erőtlen kezem,és apró köröket rajzolt a tenyeremre.-De nekem még mindig bármit elmondhatsz és ez soha nem fog megváltozni.
-Hát persze.-mosolyogtam.
Kíváncsi vagyok ez akkor is élni fog-e,amikor majd képbe kerül az a Mia,és rám már nem lesz időd. Harry ha szerelmes,akkor nagyon,és bármit megtenne az adott lányért,minden szabad percét vele tölti és az első szavára ugrik.Hosszú,végtelennek tűnő percekig ültünk,vagyis én feküdtem,és rajzolt köröket a tenyeremre.
-Nem tudom elhinni,hogy ezt tetted magaddal.-harapta be az alsó ajkát és nagyokat pislogva nézett a kötésbe burkolt csuklómra.-Meg is halhattál volna.
Hatalmas veszteség lett volna,én nem vagyok sztár,értem nem rajonganak millióan, ha egy picivel mélyebben vagy közelebb egy érhez,húzom végig a kezemen a pengét,nem egy világ gyászol meg,hanem az anyukám,meg talán még pár ember.Többen inkább örültek volna neki,hogy nem szívom el más,fontosabb emberek elől a levegőt.
-Nagy kár lenne.-suttogtam.
-Igen!Igen az lenne!-emelte fel a hangját.
A kis gép ismét gyorsabban kezdett csipogni oda kapta a fejét és elhallgatott.
-Ne haragudj,nem akartalak megijeszteni.-szólalt meg már normális hangnemben.-Nem tudom mi vagy ki miatt csináltad ezt,de nem akarom,hogy ez még egyszer megtörténjen.Szeretném ha vissza költöznél hozzánk,hogy tudjak rád vigyázni.
Tudjak rád vigyázni.Néhány másodpercig ízlelgettem ezt a mondatot,fel kellett dolgoznom.
-Nem tudom mennyire jó ötlet ez.-piszkáltam meg a takaróm csücskét.
-Az.-bólintott magabiztosan.
-Honnan tudod ennyire biztosan?
-Mert ott vannak a többiek is.-hajtotta le a fejét.
Aha,a többiek,meg bizonyára Mia is ott van. Amelia,micsoda idióta név.Harry és Amelia,Amelia és Harry. Hát nem sokkal jobban hangzik az Emily és Harry? A rajongók ebből is valami furcsa nevet kreálnának,Hamelia,fujj. Hemily,még ez is jobb.Egy kis terv kezdett megfogalmazódni a fejemben aminek a megvalósításához jobb ha visszaköltözök hozzájuk.
-Ahogy gondolod.
Bólintott egyet,én pedig leküzdhetetlen vágyat éreztem arra,hogy megkérdezzem ki az a Mia és mit akar tőle.
-Harry?-szólítottam meg halkan.
-Hmm?
-Ki az a Mia?
A szeme egy pillanatra elkerekedett,majd a fülééig pirult és lehajtott fejjel tanulmányozta a tornacipőjét.
-Mia a barátnőm.
Mintha egy hatalmas követ ejtettek volna a szívemre,a szemem könnyes lett ezért elfordítottam a fejem és csak egy értem hagyta el a szám.Befelé fordultam és szinte éreztem,ahogyan a szívem apró,milliónyi darabra törik majd azokat a darabokat is bezárják egy pincébe,aminek a kulcsa egy fiúnál van,annál aki sikeresen elérte,hogy széttörjön és bezárják.De az a baj,hogy a darabokkal,mélyen a pincében is minden porcikáját szeretem,a fejemben pedig visszapörgettem,amikor szinte a falnak nyomva suttogta nekem,hogy szeret.