20.rész "Az én problémáim semmik,az övéikhez képest."

Sziasztok! :)
Nincs sok mondanivalóm,köszönöm a komikat,íratkozzatok fel rendszeres olvasónak és utólag is...
Boldog Születésnapot a mi szép szemű Bradford Bad Boy-unknak! :) <3 

Harry úgy tűnt nem szándékozik elmenni,viszont nekem már nem volt kedvem beszélgetni vele,sírni akartam de nem tehettem amíg ott volt.Próbáltam ugyanúgy viselkedni,ahogy azelőtt,de ránézni sem tudtam anélkül,hogy ne rettegjek attól,hogy elsírom magam.Nem kérdeztem a csajról,mert kicsit sem érdekelt és nem akartam hallani ahogy Harry beszél a "barátnőjéről" aki nem én vagyok.
-Felhívom anyukádat.-állt fel a telefonjával a kezében.
Beláthatta,hogy nem érdemes most beszélgetnie velem.Kiment én pedig az oldalamra fordultam és a párnámat magamhoz ölelve kifelé néztem az ablakon.Dühösen töröltem le egy kibuggyanó könnycseppet,amit rögtön utána követett egy másik.Megfordult a fejemben a pengés eset,de aligha találok itt bármi olyat amivel megsebesíthetem magam.Szipogva törölgettem a szemem,majd ahogy kinyílt az ajtó elfordultam és arcomat elrejtettem előle.
-Nemsokára itt lesz.
Aprót bólintottam és behunytam a szemem.
-Mikor akarsz visszamenni Londonba?
-Holnap után,de te nyugodtan maradhatsz még.Nem épp úgy sikerült ez a kiruccanás ahogy terveztük.
-Miért ülsz itt egész nap?
Meglepődhetett mert nem válaszolt rá azonnal,viszont én folytattam,és éreztem ahogy felszökik az agyvizem.
-Miért nem mész haza,Harry?
-Erre te is nagyon jól tudod a választ.
-Nem,világosíts fel róla.
-Azért mert nem akarlak egyedül hagyni.-fúrta zöld tekintetét az enyémbe.
-Itt nem hiszem,hogy találok valami éleset.
-Nem csak amiatt,Milly.
Megvontam a vállam és ismét elfordultam,anya néhány perc múlva gyors léptekkel berontott.
-Kincsem!
Az ágyhoz lépett és ölelgetni,puszilgatni kezdett.
-Azt hiszem,én kimegyek.-állt fel Harry.
-Maradj csak.-mosolygott rá anyu.
-Nem.-rázta meg a fejét és kiment.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó sírni kezdtem,ülő helyzetbe tornáztam magam és anya vállán kezdtem sírni.
-Édesem.-simogatta a hátam.-Nincs semmi baj.
-De van.-csuklottam.-Neki van..anya,nem bírom.-zokogtam fel eme értelmes mondat kinyögése után.
-Emily!-fogta arcomat a keze közé.-Nyugodj meg kislányom!
-Nem,nem megy.-hüppögtem.-Mindent elrontott,az a csaj mindent elrontott.-markoltam bele a hajamba. Tövestől ki tudtam volna tépni,anya finoman megfogta az ujjaim és lefejtette szőke hajamról.
-Milyen lányról beszélsz?
-Harry,barátnője van!-miközben mondtam a hangom emelkedett majd ismét sírásba fulladt.
-Édes kicsikém.-ölelt ismét magához.-Tudom,hogy nagyon rossz,kincsem.
-Nem tudod!-fakadtam ki.-Engem csókolt meg,nekem mondta,hogy szeret és most kiderül,hogy van valaki más! Miért szórakozik velem?!
-Nyugodj meg szépen.-simogatta a hajam.-Mindjárt visszajövök.
Kiment,én pedig a kezembe temetett kézzel kezdtem őrülten sírni,azzal az idegesítő túlságosan tudálékos orvossal jött vissza,aki beletett valami szart az infúzióba. Éreztem,ahogyan szépen lassan lecsillapodok és egyre álmosabb leszek,anyu csendben ült az ágyam szélén és beszélt hozzám de a szemem akaratlanul is lecsukódott és mély álomba szenderültem.
Korán reggel ébredtem,a széken ismét ott ült Harry és nagyon úgy tűnt szundikál,valamikor leszedhették rólam az infúziót és már nem voltam ágyhoz kötve,nagyon kellett pisilni,így csendben kikecmeregtem az ágyból,először meginogtam majd döbbenten vettem észre,hogy kint a fenekem a hülye kórházi köntösből.Be sprinteltem a szobához tartozó mosdóba,ahogyan megláttam a kádat és zuhanykabint,megérezve a saját nem épp kellemes szagom,kibújtam a köntösből és lezuhanyoztam.Zuhanyzás helyett a kádat választottam,tele engedtem forró vízzel,és elmerültem a habokban.Szerencsére Harry,vagy anya behozta a cuccaim így a saját tusfürdőmet használhattam,és gondosan ügyeltem a kötésre,hogy minél kevesebb víz érje.Az ajtó hirtelen kinyílt és Harry lépett be.
-Hát itt vagy.-mosolygott.
A habok mindent eltakartak,de lejjebb csúsztam a vízben,hogy véletlenül se lásson semmit.
-Kimennél?
Szokatlanul bunkón szóltam hozzá.
-Nem.-rázta meg makacsul a fejét és leült a kőre.
Nem gondolkoztam azon,hogy mit mondok vagy megbántom-e,egyszerűen kiszaladt a számon.
-Mia-t nézegesd a kádban.
Az arcáról lehervadt a mosoly és kissé megbántottan nézett rám.
-Miért mondod olyan utálattal a nevét? Nem is ismered!
Nem is akarom ismerni a hülye csajodat,Harold! Felé fordítottam a fejem és összehúzott szemöldökkel néztem rá.
-Mert még csak arra sem voltál képes,hogy mesélj nekem róla!
-Milly,én...-kezdte.
-Tudod mit? Nem érdekel! Szeretnék nyugodtan fürdeni.
-Csak azt ne mond,hogy zavar ha itt ülök.
-De igen,Harry. Kibaszottul zavar!
-Akkor nem zavart,hogy látlak amikor lefeküdtünk?-sziszegte.
-Nem vagyok a barátnőd,hogy csak úgy nézegethess.
-Akkor se voltál az.-hajolt közel az arcomhoz.
-Lehet,de nem én kezdtem el rinyálni Niall-ön.
Dühösen elfordult és kiviharzott az ajtón,fél óráig pancsoltam.Pancsoltam? Ültem,gondolkoztam,bőgtem amíg ki nem hűlt teljesen a víz.Csak miután kiszálltam és levettem az akasztóról a törülközőt,jutott eszembe,hogy a ruháimmal teli szatyrot a szobában hagytam.Magam köré tekertem a törülközőt és kicsattogtam,viszont Harry még mindig ott ült a helyén és vigyorogva lóbálta meg előttem a ruháimat.
-Add ide azokat!-nyúltam egyik kezemmel érte,míg a másikkal a törülközőt fogtam.
Elhúzta előlem,két kézzel kaptam utána,elfeledkezve róla,hogy csak egy törülköző van rajtam.Ahogy a kezem a szatyorhoz ért,a törülköző lecsúszott rólam,ő pedig tágra nyílt szemekkel nézett végig rajtam.Magam elé szorítva a zacskót,felkaptam a törülközőt és berohantam a fürdőszobába.

~Harry~

Ott állt előttem meztelenül és döbbent arccal pillantott le magára,ki kapta a kezemből a cuccait,felkapta a törülközőt és a lehető leggyorsabban vissza sietett a szobájához tartozó fürdőszobába.Éreztem ahogyan a nadrágom egyre szűkebb lesz és egy dudor jelzi,hogy kurvára nem közömbös.Az a pár másodperc amíg láthattam,pont elég volt arra,hogy beinduljon a fantáziám.Szemem előtt szinte lepergett miket művelnék vele.Megráztam a fejem,hiszen nekem barátnőm van,de álljunk csak meg. Miával pontosan őt próbálom elfelejteni,ezek után tuti,hogy van valami kis gyökér csávó aki megbántotta és azért tette ezt magával.Csak tudjam meg ki volt az...Hátra dőltem a széken,amin pár napja ücsörgök,de nem bírtam sokáig ülve maradni ezért inkább rendbe tettem az ágyát és megnyomtam a nővér hívó gombot. Milly nemsokára ruhában,felcopfozott hajjal,és enyhe sminkkel az arcán lépett ki,látványosan kerülte a tekintetem.Nemsokára egy duci ápolónő döcögött be,elhadartam neki,hogy haza szeretném vinni Milly-t,majd összeszedelődzködtünk és kifelé indultunk.Ahogyan elhaladtunk a gyerek osztály mellett,vágyódva pillantottam be,itt rohadok 3 napja de még nem mentem be hozzájuk,hazaviszem őt és visszajövök.
Útközben egy szót sem szólt hozzám kezeit a melle elé fonta és kifelé nézett az ablakon,bekísértem és bármennyire is haragszik rád,adtam egy puszit az arcára,remélve,hogy megbocsájt a pillanatnyi szemétkedésemért. Át rohantam hozzánk,elhadartam anyának hova megyek és miért,majd be is pattantam a kocsimba és megtettem ugyan azt az utat amit már napok óta.A recepción döbbenten fogadott a középkorú nő.
-Itt felejtettek valamit,Mr.Styles?
-Nem.-ráztam meg mosolyogva a fejem.-Megoldható,hogy bemenjek a gyerekekhez?-vakargattam meg félve a tarkóm.
-Sajnálom,de nem tudunk jelenleg annyi pénzt kifizetni.
-Nem kérek érte semmit.-ráztam hevesen a fejem.-Csak be szeretnék menni hozzájuk.
-Nos,hát akkor semmi akadálya.
Steril ruhákat kellett felvennem,hiszen sajnos jó pár rákos kisgyerek is volt,készségesen tisztálkodtam és vettem fel a ruhákat,majd egy fiatalabb orvos beterelt egy nappali szerű otthonos helyiségbe,ahová kihozták a járni képes gyerekeket,azzal a mesével,hogy valami meglepetést kapnak.Ahogyan beléptem,páran felsikítottak,a szívem szakadt meg ahogyan rájuk néztem.Beharaptam a szám,majd mosolyogva köszöntöttem őket,egy 11 éves körüli kislány sírva fakadt.Néhányan tágra nyílt szemekkel néztek rám,elő halásztam a zsebemből egy noteszt és leültem közéjük.Körém özönlöttek,én pedig mindenkinek a nevére dedikáltam valamit,a telefonommal elkészítettük a közös képeket és megígértem nekik,hogy előhívatom és be fogom hozni.Másfél órán át ültem közöttük,beszélgettem velük,ölelgettem őket,énekeltem,és végig hallgattam a borzalmas,horror filmbe illő történetüket az eddigi nehéz életükről.Nem akartam sírni,mégis kissé szipogva öleltem mindannyiukat,egyenként magamhoz,majd körbe jártam azoknak a gyerekeknek a szobáit,akik nem tudják elhagyni az ágyukat. Általuk jöttem rá,hogy az én problémáim semmik,az övéikhez képest.
Megtörten vettem vissza a saját ruháim és fogadtam a hálálkodásokat,előhalásztam a pénztárcám,és egy vastag köteg bankjegyet nyomtam annak az orvosnak a kezébe aki elkísért.
-A gyerekek nevében is,nagyon köszönjük.
-Nem tesz semmit.-motyogtam és halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

~Louis~

-Add ide!-vergődtem át magam a kanapén és Zayn hátára vetődtem.

Megmarkoltam a répáimmal teli zacskót,leugrottam róla és elszaladtam vele.

-Srácok.-jött le a lépcsőn Niall.

-Miva'?-kérdeztük,mindegyikünk szája tele volt valamivel.

Én elégedetten rágcsáltam egy óriási finom répát,Liam egy szendvicsen nyammogott,míg Zayn egy csomag chipset tömött magába.

-Kiengedték Milly-t.-huppant le Zayn mellé.

Érdeklődve figyeltem rá,és leültem a csodálatos kerek fenekemmel a szőnyegre.

-Vissza fog költözni.-folytatta.-Harry azt akarja.

-Kibékültek?-nézett rá reménykedve Liam.

A szőkeség megrázta a fejét.

-Nem tudom.Sírt a telefonba.

-Várjál,te most Millyvel vagy Harryvel beszéltél?-értetlenkedett Zayn.

-Millyvel.-forgatta meg a szemeit.

Nagyot haraptam a répámba.

-Ti tudtok Harry csajáról?-tette fel ezúttal a kérdést Niall.

-Miáról?-kérdeztem.-Ja,kényes picsa.Nem tudom mi a francot eszik rajta,lehet,hogy szép de borzasztó természete van,nem úgy mint nekem,vagy Millynek.

Zayn elég látványosan megborzongott,majd a chipset Niall felé nyújtotta aki a lábát Zayn ölébe tette és belemarkolt a hagymás chipsbe.

-Mindenki tudott róla,Niall. Még ide is hozta mielőtt elmentek volna.

-Ja.-röhögött fel Zayn.-Akkor volt kellemetlen a szobánkban lenni.

-Fúj.-húztam el a szám.-Elég szar lesz,ha Millynek hallgatni kell ahogy akcióznak.
-Nem kell.-szólt közbe Liam.-Nem hiszem,hogy Harry annyira pofátlan,hogy idehozza mikor itt van.
-Ne felejtsd el,hogy Harry teljesen hülye és nem veszi észre azt se ami az orra előtt van.-mondta ki a gondolataimat Zayn.
Felálltam,és úgy döntöttem megkímélem Milly-t a cipekedés és hasonló dolgok miatt a visszaköltözését illetően,na meg már szeretethiányom volt.
-Elhozom Milly cuccait.-közöltem a répámon nyammogva a többiekkel.
-Segítsek?-kérdezte Liam.
Megráztam a fejem és kibattyogtam a kocsimhoz,Eleanor nagy mosollyal az arcán nyitott ajtót.Azt hiszem,a pakolás még várhat.