18.rész Talán mégsem a londoni levegő tehet róla...

Sziasztok! :)
Nem sok mondanivalóm van,csak annyi,hogy a megszokottnál kevesebb komit kaptam az előző részhez,viszont ezt írjuk a félév rovására. 
Remélem tetszeni fog ez a rész ;)

Puszi:Nessa

A napjaim szokatlanul mosolygósan teltek,bár Harryvel a randi óta nem sokat beszéltünk,vagy amikor találkoztunk a többiek is ott voltak és az egész beszélgetésünk hülyéskedésbe fulladt a többiekkel.A kezemen a sebek szépen behegedtek de lett néhány új is,ha depisebb pillanatomba kerültem,viszont tökéletesen elrejtettem a többiek elől és Niall sem látta meg az újabbakat.Szombaton végig tomboltam egy koncertjüket,vasárnap pedig Harryvel nekivágtunk a közel 3 órás útnak Holmes Chapelbe. Útközben elfoglaltam magam a telefonommal,neteztem,zenét hallgattam és beszélgettem Harryvel,aki szigorúan az utat nézte.Valamikor bealudtam és csak akkor ébredtem fel amikor a fejem nagyot koppant és Harry nevetni kezdett,a fejemet dörzsölgettem és kinyújtottam rá a nyelvem.Ahogy feltünedeztek az ismerős házak,valami furcsa érzés hatalmába kerített,hirtelen visszavágytam abba az időbe,amikor még kézen fogva csatangoltunk itt és az egymás közti legnagyobb gondunk az volt,hogy hova menjünk aznap délután.
Lelkesen fordultam teljesen az ablak felé és kémleltem ki az ismerős utcákon sétáló ismerős emberekre,letekertem az ablakot és hevesen integetve minden ismerősünkre ráköszöntem.
-Nyugi már.-nevetett és megrángatta a pólóm.
Toporzékolva vártam,hogy megérkezzünk,majd ahogy az autó megállt a szomszédos házaink előtt kiugrottam,kivágtam a kaput és lehasaltam a finom Holmes Chapel-i fűre. Harry hasonlóan tett és nevetve,egymás csikizve hemperegtünk meg a fűben.
-Látom megérkeztetek.-állt meg anyu előttünk.
Felugrottam és majdnem összefejelve Hazzával,puszit nyomtam anyu arcára.
-Szia.-ölelgettem meg,Harry a kezeimet finoman lefejtette róla,majd erőteljesebben mégis gyengéden meglökött én pedig seggre estem a fűben és onnan figyeltem ahogy az ÉN anyukámat szeretgeti.
-Ti sem változtok.-borzolta össze anyu a hajam.
Ó ha tudnád mennyi minden történt drága anyucikám..
A nyelvemet nyújtottam a fürtösre majd versenyt futottunk a szomszéd házig,a kapun egymást lökdösve vergődtünk be és szinte beestünk Gemma lábai elé.
-Anya!!-kiáltotta el magát.-Megjöttek!
-Szia Gemma!-pattantunk talpra és egyszerre ugrottunk rá Harry nővérére.
-Sziasztok.-nyögött valahol köztünk,Harry jó kisfiúsan adott neki egy puszit és engem a hátára kapva bevonultunk Anne-hez a konyhába.
-Szia anya!-futott oda,én már láttam,hogy ebből nem jövünk ki jól mert a kő vizes volt,Harry pedig elég béna,így ő seggre esett én pedig mivel a hátán ültem,estem vele.
Kiterültünk a konyha padlóra és egymáson röhögtünk.
-Már kintről hallottam,hogy megérkeztetek.-rázta nevetve a fejét Anne.
Feltápászkodtunk és hasonlóan mint kint,őt is megölelgettük,hirtelen a londoni kusza kapcsolatunknak vége lett és újra azok az idióta kölykök lettünk akik még azelőtt voltunk,hogy Harry elment volna.
-Jó látni,hogy nem változtatok meg.-borzolta össze Harry haját.-Pakoljatok le és remélem éhesek vagytok,csapunk egy kis kerti partyt.
Tapsikolni kezdtünk és felverekedtük magunkat a lépcsőn,mivel a kezemen még mindig rajta volt a fásli nem látták meg a friss sebeket és eddig rá sem kérdezett senki mi az.Levágódtam az ágyra,arra az ágyra ahol órákon át tudtuk szórakoztatni egymást,filmeztünk,beszélgettünk,hülyítettük egymást,ez az ágy több millió agysejt elpusztításának tanúja.Le vágódott mellém,vigyorogva néztem végig a krémszínű falon függő képeken,még az is kint van amin az ovi előtt napszemüvegben pózolunk.
-Haza megyek.-tornáztam fel magam.
-Nemár.-nyavalygott.
-Úgy is mindjárt átjövünk.-nevettem és puszit nyomtam az arcára.
-Siessetek.-szólt utánam.
A vigyort le sem lehetett volna törölni az arcomról,le ugráltam a lépcsőn,az ajtó pont akkor nyílt és Joe lépett be,Harry nevelőapukája,vigyorogva köszöntöttem majd szökdécselve átfutottam a saját házunkhoz.Felszaladtam a szobámba és rögtön az ablakhoz mentem,hogy átkukkantsak a szomszéd ház enyémmel szembeni ablakára,ahol a szobájában Harry rendezgette a dolgait. Nevetve integetett és kinyitotta az ablakot,régebben az ablakaink között húzódott egy vékony damilszál,amit még apu függesztett fel ,és azon keresztül leveleztünk egymással az éjszaka közepén.A damil még mindig ott volt,ahogyan a kissé rozsdás csipeszből és drótokból eszkábált kis levelező szerkezetünk is.
Le siettem anyához és leültem az asztalhoz,ahol egy tálba szedte ki a bepácolt húst.
-Mi újság Hercegnőm?-mosolygott.-Minden rendben?
-Most igen.-mosolyogtam.
-Mi az,hogy most? Mert nem mindig?
-Mostanában nem.
Anyának nem szégyelltem elmondani,hogy mi van köztünk Hazzával,persze a borotvapengés esetről még előtte is mélyen hallgatok.Részletesen elmeséltem neki mindent ami velünk történt,MINDENT,Niall-t és Harry-t is,egyedül a vagdosást nem.Anya az a tipus aki nem ordítja le a fejem,ha hülyeséget csinálok,ami elég gyakran megesik,hanem megpróbálja velem értelmesen megbeszélni és együtt keresünk megoldást.
-Remélem minden rendbe fog jönni.-simogatta meg a fejem.
-Átmegyünk?-pislogtam rá nagyokat.
Nevetni kezdett,a kezembe nyomott egy tálca sütit és kiterelt az ajtón,anyu Anne-el ellentétben nem házasodott újra,bár ahogyan tudom,most randizgat valakivel.A Styles család már kint ücsörgött a kertben amikor odaértünk,leültem Harry mellé és a fejemet a vállának döntöttem míg Joe gyakorlottan fordítgatta a húsokat.Gemmával tipikus lányos dolgokról beszélgettünk,amit Harry szem forgatva hallgatott és néha benyögött valamit.
-Mi van veletek Londonban?-tette fel a kérdést Anne.
Összerezzentünk,bár anyu tudta,Anne és a többiek nem,viszont nem akartunk hazudni,egymás társaságában viszont erről nem akartunk beszélni.
-Semmi.-szorította meg lopva a kezem.
Gemma mindentudóan vizslatott minket.
-Semmi nem lehet,az öcsikém világsztár.Van már barátnőd?
-N-nincs.De van egy lány,aki tetszik.-rajzolt az ujjával köröket a tényárjára.
Megpróbáltam leplezni a döbbenetemet és a hirtelen rám zúduló fájdalmat,Harrynek van valakije,aki nem én vagyok. Féltékenység,düh,és mérhetetlen fájdalom járta át az egész testem,nemcsak lelki,fizikai fájdalmat is éreztem,a halántékom iszonyatosan fájni kezdett,a kezemet hirtelen rányomtam mire mindenki rám nézett Harry pedig utánam kapott.
-Nincs semmi baj,csak megszédültem.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Biztos jól vagy kincsem?-nézett rám aggodalmaskodva anya.
-Igen,nincs semmi baj,régóta nem ettem.
Nem hazudtam,reggel óta egy falatot sem ettem,de most úgy éreztem nem kell semmi,a gyomrom akármennyire is kiáltozott étel után,nem kívántam,Joe és a látszat kedvéért viszont legyűrtem egy szelet húst és próbáltam elcsacsogni a többiekkel.Ennyi volt,hogy rendbe hozunk mindent Holmes Chapelben,szóval egy lány aki tetszik neki,ebben a pillanatban a pokolba kívántam azt a lányt amiért mindent elrontott. Mintha direkt történne minden,és Isten újabb csapást akarna rám mérni,Harry telefonja megcsörrent,akaratlanul is a kijelzőre pillantottam amin egy bizonyos Mia név villogott.Anya és Gemma engem bámult,Harry a fülééig pirult és bocsánatot kérve elvonult a telefonjával,lehajtottam a fejem és a villámmal el-vissza tologattam a tányéromon a krumplit,küzdve az előtörni készülő könnyeim ellen,láttam magam ahogyan este ismét végig szánt a kezemen a penge,ezúttal mélyebb sebet ejtve.A gyomrom felfordult és gyorsan beszaladtam a házba,tudtam mi merre van,ez a ház a második otthonom,így gondolkodás nélkül zuhantam be az első utamba kerülő fürdőszobába,lerogytam a WC mellé,még épp időben.Ahogyan a számat elhagyta a ma megevett csekély mennyiségű étel,undorító változata,azzal együtt kezdtek potyogni a könnyeim.Senki nem jött utánam,lehúztam a WC-t,lehajtottam az ülőkét és rá ültem,felhúztam a lábam,átkaroltam és sírni kezdtem.Végleg el fogom őt veszíteni. Miután erőt vettem magamon,megmostam az arcom,kiöblítettem a szám és falfehér arccal indultam vissza a társasághoz,viszont az ajtónál Anne-be ütköztem.
-Bocsánat.-motyogtam és megpróbáltam elslisszolni mellette.
-Milly.-szólított a becenevemen és a keze közé fogta az arcom.-Jól vagy drágám?
-Igen,csak...-nem tudtam befejezni,a könnyeim szüntelenül patakzottak le az arcomon.
-Szívem.-ölelt magához.-Mi a baj?
-Se-semmi.-csuklottam és a kézfejemmel törölgetni kezdtem az arcom.-Csak hiányoztatok.
Végül is,nem hazudok nagyot,hiányoztak de azért nem szoktam sírni,és ő is tudja,hogy nem ez a teljes igazság.
-Menj vissza a többiekhez.-paskolta meg az arcom.-Főzök neked egy teát.
Mosolyogva bólintottam,elvettem egy zsebkendőt és a tükörben kicsit rendbe szedtem a sminkem.
-Minden rendben kicsim?-pislogott rám ijedten anya.
-Igen.-mosolyogtam.-Csak az utazástól kicsit felfordulhatott a gyomrom.
Harry és Gemma ugyanolyan arccal méregettek,talán Hazza tekintetében valami mást is felfedeztem,de nem tudom mit.
-Jól vagy Milly.-hajolt közelebb és alig érezhető gyengéd puszit adott az arcomra.
-Igen.-dőltem neki egy pillanatig.
Az orromba beférkőzött az illata amitől ismét megszédültem egy kicsit.
-Ne ijesztgess.-fonta kezeit a derekam köré és nagyokat pislogva megölelt.
Joe anyával beszélgetett,Gemma turkálta az ételt,Harry elengedett,Anne egy kancsó teával és Harry kövér macskájával az oldalán tért vissza.
-Dusty!-kiáltott fel mellettem.
Majdnem felborította az asztalt miközben felpattant és a macskája felé szaladt,aki látva fürtös gazdiját,megszaporázta a lépteit. Hazza lehuppant a fűbe és szeretetteljesen magához ölelte a macskáját.
-Nem változik.-rázta mosolyogva a fejét anya.
Egy ideig csendben néztem őket,miközben Anne elém csúsztatott egy pohár teát.Ügyet sem vetve a társaságra kezdtem szaladni feléjük és most először azóta,hogy Harry kijelentette tetszik neki valaki,és felhívta valami Mia,kezdtem el őszintén mosolyogni.Lehuppantam a göndörke és a macskája mellé és szinte az ölébe mászva nyúltam a cicáért.
-Szia Dusty.-öleltem magamhoz és arcomat a tiszta szőrébe fúrtam.
Felhúztam a lábam és helyet adva Harrynek,hogy ő is hozzáférjen a macskájához kezdtem vadul becézgetni és simogatni Dusty-t.Viszont a cica csupán fél óráig kötötte le a figyelmem,sötétedés után indultunk haza anyával,hosszú ideig elidőztem Harry karjaiban és úgy öleltem,mintha az életem múlna rajta.
-Jól van már.-nevetett rajtunk Joe.-Egy éjjelt kibírtok egymás nélkül.
Harry mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra majd annyit suttogva,hogy Aludj jól elengedett,én pedig anyával átsétáltam a szomszédba.Nem kérdezett semmit,lezuhanyoztam,majd pizsamában,bekötött kézzel vonultam le ahol az asztalon már várt ráma meleg kakaóm,miközben ittam,arra gondoltam,hogy Harry is biztosan kakaózik.
-Mi történt a kezeddel?-fogtam meg a csuklóm anya.
-Elestem.-nevettem el magam.-Tudod milyen béna vagyok és elestem egy pohárral a kezemben.
Megrázta a fejét.
-Vigyázhatnál magadra jobban kislányom,olyan szép vagy,de a térded mindig tele van sebekkel.
-Már nem.-haraptam be a szám.-Már rég nem olyan semmi mint volt.
-Mert felnőttök,édesem.
-De én nem akarok felnőni.-töröltem meg a szemem.-Azt se akarom,hogy elmenjünk,nem akarom,hogy sztár legyen,és nem akarom,hogy más lány hozzáérjen.-toporzékoltam,úgy mint egy 5 éves.-Én a fűbe akarok játszani vele,azt akarom,hogy kézen fogva öreg néniket megbotránkoztatva hülyéskedjünk az utcán és a Tescoba ordibáljon és dobálja a kajákat.-engedtem utat a könnyeimnek.-Azt akarom,hogy csak az enyém legyen.
Nem szólt egy árva szót sem,magához ölelt és hagyta,hogy kiadjak magamból mindent,bömböltem mint egy csecsemő,és azokat a dolgokat kezdtem sorolni,mit akarok és mit nem.
Miután megnyugodtam,szótlanul,egy jó éjt puszi után felmentem a szobámba,leoltottam a villanyt,és a bőröndömből kivettem a kis tasakba rejtett borotvapengét,lecsuktam a villanyt és mély sebet ejtettem a csuklómon,a többi vágás mellé.A figyelmemet egy valami kerülte el,a szomszéd ház,szemközti ablakából engem figyelő göndör hajú fiú,akinek az elfehéredett,halálra vált arccal néz rám,majd hirtelen eltűnik és a következő pillanatban már a a szobám felé rohan,miközben a kezemből ömlik a vér.