16.rész "Vigasztaljon,hogy miattatok csinálom..."

~Niall~

Miután megnyugodott bocsánatot kért és mosolyt erőltetve magára,beszélgetni próbált de láttam,hogy nem sok kedve van bájologni.

-Miért csináltad?-fogtam meg a kezét és sokadjára is szemlélni kezdtem a vékony csuklóját elcsúfító hosszú sebeket.

Láttam,hogy habozik,lesütötte a szemét és nagy levegőt vett.

-Bízhatsz bennem.-tettem kezemet az álla alá.

-Lefeküdtünk Harryvel.-hadarta.

Egy pillanatra kihagyott a szívem és megrökönyödve bámultam a bűntudatos,de még így is csodaszép arcát.

-Éjjel elhívtam,nem tudom miért csak felhívtam és eljött.Kiszaladt a számon,hogy semmi nincs rendben köztünk és,hogy az neki nem jelenthetett semmit,erre megint megcsókolt én pedig arra kértem,hogy menjen el.Haragszik rám,Niall.-nézett rám könnyes szemekkel.

-Akkor azért volt ma olyan furcsa.-dörgöltem meg az állam.

-Hagyjuk,jó? Ne mond el senkinek.-nézett a kezére.-Légyszi.

-Rendben,de ígérd meg,hogy nem csinálod többet.

Nagyokat pislogva nézett rám.

-Ne kérj olyat,amit nem biztos,hogy betudok tartani.

-Segíteni fogok.-nyomtam puszit a homlokára.-Bármi történjen is én itt leszek.

Szipogva bújt ismét hozzám.

-Menjünk le a többiekhez.-simogattam meg a hátát.

-Had legyenek kettesben,így is elég szar,hogy nem találok albérletet.

-Ne hülyéskedj már,húzzál lefele.-nevettem rá.
Fintorogva felállt,le rángatta a csuklójára a pulcsit és a kezembe kapaszkodva lépkedett le mögöttem a lépcsőn.
-Menjünk inkább sétálni.-motyogta.
-Sziaaa Milly!-hangzott fel Louis hangja a kanapéról.
Már fel is ugrott és a mögöttem lapító lány nyakába vetette magát.
-Szia Lou.-erőltetett mosolyt az arcára.
-Mi ez a búskomorság?-ráncolta össze a szemöldökét.
Ha más nem,Louis tuti,hogy észreveszi ha van valami baj.
-Semmi.-vigyorodott el,de ujjaival még mindig feszülten fogta a pulcsi ujját.
Louis pár másodpercig átható tekintettel méregette,egészen addig míg Milly le nem ült Eleanor mellé a kanapéra. Szépen összebarátkoztak ezalatt a pár hát alatt,eddig is jól kijöttek de most már minden gond nélkül tudnak csacsogni tipikus lányos dolgokról,vagy éppen lelkizni.

~Harry~

Niall furcsán viselkedett amikor hazajött,a szokásos jókedv helyett szótlanul felvonult a szobájába.Nem mentem utána,nem akartam tudni mi van már megint.Ma Milly neki elmondja a bajait nekem már miért nem? 4 éves korunk óta  legjobb barátok vagyunk most meg minden megváltozik. Le csörtettem a konyhába és az összes itthon megtalálható jégkrémet bekebelező Zayn felé fordultam és áthajolva a válla felett elvettem egy csomag chipset a polcról és egyetlen szó nélkül vissza indultam a lépcsőn.
-Harry.-szólt utánam ezzel a padlóra küldve az összes szájában lévő jégrémet.
Undorodva nézek a rózsaszín olvadt foltokra és a chipset eldobva már nyúlok a felmosóért.
-Mondjad.-szólok oda.
Nem terveztem annak,de elég bunkóra sikeredett.Elengedte a füle mellett és a karomért nyúlt,vissza tettem a felmosót a helyére és engedelmesen követem a kanapéhoz.
-Összevesztetek?-méregetett barna szemeivel.
-Nem tudom.-nyúltam a chipsért de kivette a kezemből.
Sértődötten bámulok utána,én láttam meg előbb és ha Niall vagy Louis lejön,tuti,hogy azt már nem én fogom megenni.
-Add vissza.
-Majd ha elmondtad mi van.-akaratoskodott.
-Semmi.-néztem bele a barna szemeibe és ismét az ÉN chipsemért nyúltam.
-Harold!-parancsol rám és a fotelba dobja.
-Tudni akarod?-pattantam fel.
-Jó lenne,mert unom már,hogy akárhányszor lejössz olyan fejed van mint aki a temetésére indul! Múltkor semmi bajotok nem volt.
-Frászt nem.Tudnád előtte mi volt...-szaladt ki a számon.
Még érdeklődőbben nézett rám,felvonta a szemöldökér és karba tett kézzel várta,hogy mondjak valamit.
-Addig nem kapod meg.-bökött a chipsre.-Amíg el nem mondod.
-Lefeküdtünk!-ordítottam magamból kikelve.
Szemei elkerekedtek.
-Este meg elküldött!Most már békén hagysz?!
Felkaptam a zacskó chipset és elrohantam,a döbbent arccal rám meredő barátaim mellett,egyenesen fel a szobámba.Ennyit arról,hogy nem tudja meg senki.Az ajtót jó hangosan bevágtam magam mögött,lehet,hogy gyerekes,de most az a legkevesebb,hogy az ajtót bevágom.Törni,zúzni lenne kedvem.
Kényelmetlen ruháimból kibújtam és meztelenül vetődtem le az ágyra,a távirányítóért nyúltam és valami normális műsor után kutatva kapcsolgattam a tv-t.Alig maradtam egyedül a chipsemmel már kopogtak is. Nem szóltam vissza,az lenne a legjobb ha mindenki békén hagyna.
-Harry.-dugta be a fejét Zayn.
Felsóhajtottam és a chipset a hátam mögé toltam,nehogy megint elvegye.
-Nem veszem el.-rázta meg bűntudatosan a fejét.-Nem akartalak feldühíteni,csak segíteni akartam.
-Tudom.-enyhültem meg.-Nem akartam ordibálni.
Le ült az ágyamra,kivételesen nem szólított meg,hogy ne meztelenkedjek.Tudja,hogy a szobámban akkor vagyok így amikor akarok,vagyis,mindenhol akkor vagyok így amikor akarok.Felé nyújtottam a chipsem de megrázta a fejét és kis ideig csak nézett maga elé.
-Akkor ez a baj?-emelte rám barna szemeit.
-Az,hogy lefeküdtünk? Részben,eddig is minden szétcsúszott de ezzel még jobban. Az,hogy elküldött az éjszaka közepén,miután Ő hívott át? Igen!
-Tudod milyenek a nők.-mosolyodott el.
-De ő nem nő.-nézek rá.-Ő Milly,és nekem még mindig az a kislány akit oviban megismertem.
-Fogadd el haver,ő is épp úgy megnőtt ahogy te.Biztos vagy benne,hogy szereted? Mármint úgy szereted..mert ebből nekem az jön le,hogy inkább testvéredként szereted.
-Te a húgaidra be vagy indulva?-meredtem rá tágra nyílt szemekkel,majd látva az arckifejezését elröhögtem magam.
-Beszélj vele.-utasít.
-Nem.-makacsoltam meg magam.-Megint el fog küldeni.
-Nem küld el,ő nem fog lépni.Abban a tudatban él,hogy nem szereted.
-De én szeretem,ő nem..
-De igen,Harry! Én reméltem nem nekem kell ezt közölnöm veled,de ti mindketten nagyon hülyék vagytok ha ezt nem veszitek észre.
-Átvetted Liam szerepét és te fogsz mostantól szerelemből okosítani?-mosolyodtam el.
-Nem.-nevetett.-Csak gondoltam elmondom én mit látok.Szóval emeld fel a segged,öltözz fel és húzzál át hozzá.
-Majd holnap.
Megforgatta a szemét és nagyot sóhajtva kiment,erősen megnyomva a távirányító gombjait,kapcsolgattam a csatornák között de amikor sokadjára mentem végig mind a száz csatornán,dühösen kapcsoltam ki és vágtam magam hasra.Mielőtt pár óra öntudatlanságba estem volna,az ajtóm kicsapódott és Louis a hátamra ugrott.
-Nemár.-dünnyögtem a párnámba.-Aludni akarok.
-Aludni rá érsz este is.Most viszont elmegyünk a lányokkal kajálni!
-Már este van.Nem megyek sehova.
-Csak hiszed.-kacsintott.-Nagyon is jönni fogsz.
-Lou,nemár.-meresztettem rá a szemeim.
-Ne nézz így.-csapott finoman az arcomra.-Ezzel a nézéssel Milly-t csábítsd el.
-Már nem vagy féltékeny?-pislogtam nagyokat.-Fogadok nem is szeretsz.-fordultam az oldalamra és drámaian szipogni kezdtem.
-De szeretlek.-nyomott puszit az arcomra.-Azt nem szeretem,ha ilyen kis morci vagy.-húzta meg a hajam.
-Au.-dörzsöltem meg a fejem.
-Öltözz fel,nemsokára megyek értük.
-Kik jönnek?
-Eleanor,Danielle,Perrie és..
-Nem megyek.-húztam a fejemre a takarót.
-Mi a francért csinálod ezt?-kezdett dühös lenni.
-Tudod miért?-pislogtam ki a takaró mögül.-Mert elküldött.
-Rosszabb vagy mint az összes húgom amikor szerelmi bánatuk van.-nevetett.-Megbántják őket azok a kis köcsögök.-fűzte hozzá halkabban.
-Mikor megyünk haza?
-Úgy érted,haza haza?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen.Hiányzik anya.
-Óó.-harapta be a száját.Valahogy ez Millytől sokkal szexisebb.
Szeme felcsillant,ez rosszat jelent.
-Jövőhéten,hazamentek MINDKETTEN.-emelte ki.
-Jó.-rántottam meg a vállam.
Lehet London az oka annak ami velünk történt,persze,biztos egy város tehet róla,hogy balfék vagy Harry...
-Öltözz fel.-paskolta meg az arcom.-Megyek a csajokért.
-Várj.-szóltam utána.-Hova megyünk? Nando's-ba?
-Nem.-vigyorgott.-Csípd ki magad Harold.
Sóhajtva léptem a szekrényemhez,ki vettem egy fehér inget,az elmaradhatatlan fekete zakóm és egy világos színű nadrágot,lezuhanyoztam,és egy darabig meztelenkedtem még,amíg megszáradt a hajam.Fel küzdöttem magamra a ruháim,most különösen nehéz volt felöltözni,mivel nem volt semmi kedvem sem menni.
Le mentem a lépcsőn,de rajtam kívül mindenki melegítőgatyában punnyadt a kanapén.
-Ti nem öltöztök?-néztem nagyra nyílt szemekkel a társaságra.
-Nem,ugyanis neked van most randid,nem nekünk.-közölte vigyorogva Liam.
-De Louis..
-Sziaa édes.-csapódott ki a bejárati ajtó,a következő pillanatban pedig már a hátamon csimpaszkodott.
Meg ragadta a kezem és mielőtt bármit is mondhattam volna,be lökött a kocsija hátsó ülésére,egyenesen egy gyönyörű,fodros,fehér ruhában feszítő királylány mellé.Nem a ruha volt a gyönyörű,helyesbítek,nem csak az.hanem az a lány,aki viselte.Selymes szőke haja egy kontyba volt tűzve és pár tincs kiállt belőle,valószínű Eleanor műve. Csuklója körül fásli volt,egy pillanatig ledermedve néztem,fogalmam sem volt mi történhetett.Ugyanolyan tágra nyílt szemekkel nézett rám,ahogyan én rá. Louis bevágódott a vezető ülésbe és mielőtt szökni próbáltunk volna,bezárta az ajtókat.
-Szóval.-fordult hátra.
Egyszerre kaptuk rá a fejünket,én haragosan néztem rá,míg Milly elpirulva nézett ki az ablakon.
-Bevált a tervem.-vigyorgott önelégülten.-Ma csak ti-mutatott ránk-mentek vacsorázni.
-De azt mondtad,hogy Eleanor is jön.-pislogott ijedten a mellettem ülő hercegnő.
Ez a jó szó,ebben a ruhában olyan mint egy hercegnő,bár lehet azok nem hordtak ilyen rövid ruhát.Szinte nyál csorgatva néztem a lábait.
-Vigasztaljon,hogy miattatok csinálom.Mert szar nézni a fancsali képeteket.
Vállat vont,és előre fordult.Beindította a kocsit,én pedig belenyugodva a sorsomba,hátradőltem. Végül is lehet valami jó fog kisülni ebből az egészből.