17.rész Randevú

~Emily~

-Nem akarok menni.-mondtam el sokadjára is Eleanornak.

Látszólag nagyon élvezte,hogy körbe foroghat körülöttem miközben a hajamat,sminkemet csinálta vagy épp a ruhámat igazgatta.

-Nem halsz bele egy vacsorába velünk.-futott át a göndörítővel azon a pár tincsen amit szabadon hagyott.

A tornacipős lábamat fürkésztem,leginkább úgy néztem ki mint aki most szabadult egy tejszínhabos flakonból.Bokáig egész jó minden,kivéve a csuklómat elcsúfító fehér kötéstől .De hát,ugyebár elestem egy pohárral a kezemben.A lábamon most is egy tornacipő figyelt és nem magassarkú,ebbe az egybe törődött bele El.Nem vagyok hajlandó kényelmetlen cipőkbe belepréselni a lábam.

-Menjetek ketten,nem érzem jól magam.

-Emily.-nézett rám szigorúan.-Kérlek.

Megadtam magam és duzzogva álltam fel,gyönyörűen kisminkelt,csodaszéppé varázsolt,mégsem éreztem magam jól a bőrömben.

-Felöltözök.-vonult ki a szobámból.

Nagyot sóhajtva mentem le a lépcsőn és amíg rá vártam,a kanapéra telepedtem és unottan kapcsolgattam a tv-t.Amikor Louis csöngetett,Eleanor ugyanabban a ruhában szaladt ki ajtót nyitni amiben fél órával ezelőtt volt.Végig néztem ahogy sugdolóznak valamiről majd Louis vigyorogva felém közelített.Ő sem volt túlságosan kicsípve,piros nadrág és a szokásos csíkos póló.

-Nekem miért kellett így kiöltözni?-pillantottam El-re.-Ti nem vagytok így kicsípve.

-Azért.-paskolta meg Lou az arcom.-Mert ma te randizol.

-Nem.-vágtam rá és felpattantam,elkapta a derekam és már a hátára emelt volna.

-Ne! Tönkreteszed a ruhát!-kiáltott rá Eleanor.

-Bocsi.-vigyorgott rá.

A derekamnál fogva cipelt ki a kocsihoz,ahol be ültetett a hátsó ülésre és miután behuppant előre,bezárta az ajtót.A szemem szikrákat szórt a lelkesen integető vendéglátóm felé,pár perc múlva már a Direction ház előtt állt az autó. Harryt is hasonló módon "pakolta" be a kocsiba,hosszú percekig megrökönyödve néztünk rá,fejemet végül Louis hangjára elfordítottam róla és kifelé néztem az ablakon. Lou beszéde után csend telepedett az autóra,mígnem megérkeztünk egy puccos étterem elé,amely előtt most nem álltak autók.Tátott szájjal bámultam,Louis kiszállt és kinyitotta az ajtót.
-Madame.-vigyorgott.
-Köszi.-motyogtam és ki másztam.
Az ujjaimat tördelve vártam,hogy valami történjen.
-Befelé gyerekek.-lökte mellém Harryt.
Finoman be lökdösött,vonakodva léptem az étterembe,az egész gyertyákkal volt tele,egy kis út vezetett egy asztalhoz,az ajkamba haraptam és a tornacipőm néztem.
-Fogadok ezt nem 2 órával ezelőtt agyaltad ki.-nézett rá összehúzott szemekkel Harry.
-Nem,Eleanort akartam elhozni de nektek erre nagyobb szükségetek van.-veregette meg a barátja vállát.-Élvezzétek ki.-fordult sarkon és egyet intve nekünk kirobogott az ajtón.
-Hát,izé.-túrt bele göndör hajába amitől felszökött a pulzusom.-Üljünk le.
Csendben végig lépkedtem a gyertyákkal kirakott úton,ki húzta nekem a széket amire egy halk köszönömöt elsuttogva leültem.Pont annyira ideges volt amennyire én.
Elvett egy étlapot és nézegetni kezdte,hasonlóképpen tettem én is.Le eresztette és az arcomat nézte.
-Mi történt a kezeddel?-fogta meg óvatosan a befáslizott kezem.
Összerezzentem az érintésétől,az arcom vörösbe váltott.
-Elestem egy pohárral a kezemben.
Óvatosan rápillantottam,halálra vállt arccal nézte a kezem,majd a szájához emelte és apró puszit adott rá.Ahogy a szája a bőrömhöz ért,hirtelen nagyon melegnek éreztem a ruhám.
-Nem akartalak megbántani.-néztem most először az érkezésünk óta a szemébe.
-Tudom.-eresztette el a kezem.-Nem haragszom.Ha már itt kell ülnünk,együnk valamit.-vette újból a kezébe az étlapot.
-Nem kell itt ülnöd.-pislogtam rá nagyokat.
-Szerintem,van egy pár dolog amit meg kellene beszélnünk.-nézett a szemembe.-
-Igen.-suttogtam.
Kezét az arcomra csúsztatta és felemelte a fejem.
-Sose változol.-mosolyodott el.-Tornacipő.
Ezúttal én is elmosolyodtam és büszkén néztem le a fehér tornacipőbe bújtatott lábamra.
-Nagyon gáz?
-Nem,leginkább úgy nézel ki mint egy hercegnő,vagy egy tornacipős angyal.
Elpirultam és elvettem az étlapot,valahonnan a konyhából kijött egy pincér,felvette a rendelésünket és amíg vártunk a kajára,kértünk két pohár kólát.Nagyon romantikus együtt kólázni egy étteremben,ennél csak a sör lenne jobb.Elmélyülve forgattam benne a szívószálam,idegesített,hogy annyira bénák vagyunk,hogy még csak valami normális dologról sem tudunk beszélgetni egymással.Ismét a kezemért nyúlt,megfogta és óvatosan hozzáért a fáslihoz.
-Ne.-húztam el.-Még fáj.-böktem ki az első dolgot ami eszembe jutott,ha nem mondom akkor leszedi róla.
-Bocsi.-engedte el,viszont helyette összekulcsolta az ujjainkat.-Tudom,hogy mostanában sok baromságot csináltam.-hajtotta le a fejét.
-Te?-vontam fel a szemöldököm.-Minden miattam van.
-De miattam is,ahelyett,hogy melletted lettem volna csak veszekedtem.
-Felejtsük el.-ráztam meg a fejem.
-Amit mondtam múltkor...-vett nagy levegőt.
A pincér közeledett felénk,elhallgatott és beleivott a kólájába.
-Jó étvágyat!-tette le elénk amit rendeltünk.
-Köszönjük.-válaszoltuk kórusban.
Egyikünk sem nyúlt hozzá,megvártuk míg elmegy a pincér,ismét nagy levegőt vett és újból belekezdett a mondandójába.
-A múltkor amit mondtam.-túrt bele a hajába.-Komolyan gondoltam.
-Mire gondolsz?-hajtottam le a fejem és a villámmal piszkálni kezdtem a salátám.
-Szeretlek,és szar látni,hogy Niall már fontosabb neked mint én.
Tágra nyílt szemekkel néztem rá,a szívem meglódult és kiugrani készült a mellkasomból.
-Féltékeny vagy Niallre?
-Nem,vagyis,nem tudom.Csak,engem elküldtél és ő meg olyan sokáig volt ott délután.
A torkom elszorult és úgy éreztem egyetlen falat saláta sem megy le tovább rajta.
-Soha senki nem lesz annyira fontos mint te.-emeltem fel a fejem.-Rájuk nem kell féltékenynek lenned.
-Biztos?-húzta el a száját.
-Biztos.-mosolyodtam el.-Te vagy a legjobb barátom,bármi történik is.
Bólintott,most már oldottabban viselkedtünk,megpróbáltunk jelentéktelen dolgokról beszélgetni miközben megettük a vacsoránkat.Felidéztünk pár régi emléket amiken jót nevettünk,előkerült az X-Factor amiről már mindketten tudtuk,hogy mi történt a másikkal,mégis újból elsoroltuk.Az X-Factor után,a hirtelen jött híresség stb...
Teli hassal dőltünk hátra a széken,nem épp olyan volt ez az egész mint egy randi.
-Felhívjam Louis-t,hogy jöjjön értünk?
-Majd haza sétálok.-mosolyodtam el.
-Elkísérlek.-emelte rám gyönyörű smaragd szemeit.
Hülyeség volt tőlem,hogy kabát nélkül jöttem el,ennyire rövid ruhában de nagyobb kedvem volt sétálni mint Louis kérdezősködését hallgatni.Felálltunk,megköszöntük a vacsorát és a gyertyák között az ajtóhoz masíroztunk és elhagytuk a mai estére csak nekünk fenntartott éttermet.Ahogy megcsapott a hideg szél megborzongtam,Hazza lekapta magáról a zakóját és a vállamra terítette.
-Hagyd csak.-próbáltam levenni.
-Nem,anélkül megfázol.-igazította vissza rám.
Rajta is csak egy vékony ing volt de tudtam,hogy hiába próbálnám ráerőszakolni a zakót úgyse venné fel,így inkább hozzábújtam,hogy valamelyest legalább én melegítsem,na meg hát,jól is esett.Lassan andalogtunk végig az utcákon,úgy nézett ki az ég,mintha vihar közeledne ezért nem sokan mászkáltak az utcán,azok is akik kint voltak,nem nagyon figyeltek ránk.Szótlanul tettük meg a bő fél órás utat,a lábaimat már nem éreztem és még a zakón keresztül is átfáztam.Megkönnyebbültem amikor feltűnt az ismerős kis ház,ahol jelenleg lakom.Az ajtóig kísért,aztán valami ahhoz hasonló történt mint ami a filmekben szokott.Szótlanul álltunk egymással szemben,rajtam az ő zakója.
-Remélem,jól érezted magad.-hajtotta le a fejét.
-Igen.-mosolyodtam el, a vállamról le csúsztattam a ruhadarabot és a kezébe adtam.
-Haragszol Lou-ra?
-Nem,csak már megunhatták,hogy szerencsétlenkedünk.-bámultam a cipőmet.
-Louis néha csinál meggondolatlan dolgokat.-mosolygott.-De soha nem azért,hogy rosszat tegyen.
-Tudom.Bejössz?
-Nem.-rázta meg a fejét,göndör fürtjei ide-oda mozogtak,kedvem támadt beletúrni a hajába.
Hosszú percekig ismét csak néztünk egymásra majd kezeit a derekamra csúsztatta,ajkai egyre közelebb voltak az enyémhez,mígnem puha csókban egyesültek.A vállamat meg csapta a hideg és megborzongtam,közelebb húzott magához de nem szakadt el a számtól.Nem akartam,hogy ennek bármikor is vége legyen.Nyelveink lassú táncot jártak egymással,kezeim a nyaka köré fontam és lábujjhegyre álltam,hogy még jobban elmélyítsük ezt a csókot.Levegőért kapkodva engedtük el egymást,arca kipirult de csibészesen mosolygott.
-Jó éjszakát.-nyomott puszit az arcomra és sarkon fordult.
-Neked is.-motyogtam és addig bámultam utána,míg futva el nem érte a sarkot és eltűnt.
Kábultan nyitottam ki az ajtót, és rúgtam le a cipőmet.
-Mindent láttam!-ugrott visítva a nyakamba.-Tudtam,hogy igazunk lesz!-ugrált.-Együtt vagytok?
-Nem.-válaszoltam kábán.-Fogalmam sincs most mi van.
-Nekem igen! Láttam MINDENT!-emelte ki a 'mindent' szócskát.-Harry elég szépen rád van indulva.-nevetett.
-Eleanor!-szóltam rá,de én is nevetni kezdtem.
-Mi történt az étteremben? Mesélj!-húzott le a kanapéra.
-Megfürödhetek?
-Tetszett neki a ruhád?
-Azt hiszem,még a cipőm is.-mosolyogtam.-Ha megfürödtem mindent elmesélek.-álltam fel.
-Siess!-kiabált utánam.
Mosolyogva rohantam fel a lépcsőn,felkaptam az ágyról a pizsamám és a fürdőszobába masíroztam.Letekertem a kezemről a kötszert,a vágások elég mélyek és hosszúak voltak,aligha okozhatta ezt pohár,ahogyan a többiek,Niall-t kivéve,tudják.Nagyon kell vigyáznom,hogy senki ne lássa meg.Óvatosan levettem a ruhám és a mosógépre tettem,kibújtam a fehérneműmből,a hajamat kiengedtem,sajnáltam,hiszen nagyon szép volt és El sokat foglalkozott vele amíg ilyen lett.Beálltam a forróvíz alá,vigyázva a sebekre,mosakodtam meg,ha belekerült egy kis tusfürdő őrülten csípni kezdte,ilyenkor kiugrottam és a csap alá téve hideg vizet folyattam rá.20 perc után megtörülköztem, felöltöztem,újra kötést tettem a sebekre és törölközőből turbánt csináltam a vizes hajamra,le mentem a kanapén váró Eleanorhoz.
-Mi történt? Többször is megcsókolt? Mit ettetek? Tetszett az étterem?-rohant le a kérdéseivel.
-Először is,sajnálom,hogy keresztbe húztuk a randitokat.
-Ugyan már!-legyintett.-Louis találta ki,és én örülök,hogy kezdetek összemelegedni.-vigyorgott.
-Ne kombinálj.-nevettem.
-Szóval,többször is megcsókolt?
Nagy levegőt vettem,és az elejétől kezdve egészen addig míg el nem tűnt a sarkon,mesélni kezdtem.