Drága Manóim!
Ugye emlékeztek a blogversenyre, amire jelentkeztem? Kértem, hogy szavazzatok, és tegnap este nagyon sírtam, ugyanis, az én blogom nyert a "Legkedveltebb blog" kategóriában. Csakis nektek köszönhetem, hiszen ez rajtatok múlt. Már nem egyszer sírtam kommenteken, de most igazán volt okom, hihetetlen érzés, hogy szeretitek a történetem/történeteim. Köszönöm szépen NEKTEK! Mindenkinek aki szavazott, köszönöm, hogy olvassátok a blogjaim! Hihetetlen nagy köszönet érte, hogy kommenteltek, mindenkit nagyon szeretek! <3 
És ezt nem hagyhatom ki...:D Köszönöm szépen a brit X-Factor-nak, hogy ezt az 5 tökéletes fiút egy csapatba tették! Köszönöm a One Direction-nek, hogy vannak, és írhatok róluk, szebbé teszik az életem. :3 <33 
Továbbá, köszönöm a Six roses, one bouquet...-os lányoknak! :) <3 

Még egyszer nagyon köszönöm, szeretlek titeket!

Nessa xx.

48.rész Koncert & After Party

Félálomban, de észleltem, ahogyan keze végig csúszik a combomon, majd egy sóhajtással közelebb húzott magához és puszit nyomott a homlokomra. Ki akartam nyitni a szemeim, de valami miatt mégsem vettem erőt magamon, ki akartam élvezni az apró kedvességeket. Birtoklóan ölelte át a derekam, haja megcsiklandozta az arcom, miközben óvatos kis puszit lehelt a számra. Akaratlanul is elmosolyodtam, elhúzódott és egy ujját végig húzta az arcomon, azt hihette, hogy álmomban mosolygok. Oldalra fordultam, arcom elrejtettem a mellkasában, egyik tenyerem rásimítottam és halkan szuszogtam.
-Tudom, hogy ébred vagy-kuncogott halkan a fülembe.
-Még...-dünnyögtem, majd megfogtam a kezét és az arcomra tettem.
Ujjaival lágyan simogatott, a hátára fordult, engem pedig a mellkasára húzott. Nevetve csókot nyomtam a rózsaszín ajkakra, akartam, hogy azok az ajkak minden pontom érintsék, behunytam a szemem, hosszan kifújtam a levegőt és szégyenlősen pillantottam a zöld szemekbe.
-Harry?-rebegtem, a hangom még magamnak is nagyon bizonytalanul csengett.
-Tudom mire gondolsz-lehelte, és feljebb húzott magán-De bírom még, ha meg nem akkor, segíts magadon.-nevetett.
Ajkamat rágva figyeltem őt, nedves, rózsaszín ajkai mindig egy kis mosolyra húzódtak, nevetés közben apró ráncoskák jelentek meg a szeménél, beszívtam az ajkam és szégyenlősen kúsztam feljebb hozzá.
-Mi van ha én már nem?
Lesütöttem a szemem, arcomat a nyakába rejtettem miközben rekedtesen nevetett rajtam.
-Azon segíthetek.-duruzsolta a fülembe.
Cseppet sem nőiesen horkantottam, legördültem róla és felhúzott lábakkal bámultam ki a sötétítő közti résen London utcájára. Furcsa, hogy a belvárosban nem élnek emberek, mégis mindig nyüzsgés van, és itt, a külvárosban, bár egy elég jó negyedben, de alig van egy kis élet. Kivéve ha a ház előtt fotósok vagy rajongók állomásoznak. Mögém ült, kezeit a derekamra simította és magához húzott.
-Csak egy szavadba kerül-dörmögte.-szolgálatra készen állok.
Nem bírtam nem mosolyogni rajta, a fene se hinné, hogy abban a gyönyörű, göndör buksijában milyen perverz gondolatok születnek. Meglepett, hogy most amikor én elhatároztam magam, már ő bizonytalankodik, talán tényleg hamar lenne, ki kellene várni a megfelelő pillanatot. Egy nagyon romantikus pillanatot.
Forró csókot hagyott a nyakamon, majd a fülemhez hajolt.
-Nem tudod mennyire nehéz visszautasítani téged.
Egyik kezemmel végig simítottam a kócos, göndör fürtökön.
-Nem akarom, hogy csalódj bennem.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, majd szemrehányó tekintettel fordultam meg és néztem rá. Ujját a szám elé tette, jelezve, hogy ne beszéljek. Összezárt ajkakkal kerestem a pillantását, ami most kerülte az enyém.
-Tudom, hogy már... mi. És bánom is, mert te nem is akartad igazán, az egész azért volt mert levágtam egy hisztit Niall miatt. Én csak nem akarom elrontani. Remélem megérted.
Az ajkamba harapva bólintottam, lábaim a dereka köré fontam és úgy csúsztam közelebb hozzá. Szája boldogan üdvözölte az enyém, karjai védelmezően fonódtak körém, halkan sóhajtottam, mire játékosan megharapta a nyakam.
-Bocsi.-csapódott be az ajtó.
Értetlenkedve húzódtunk el egymástól és az ajtót fürkésztük, a hang alapján Zayn volt az aki kinyitotta, majd be is csapta. Harry telefonja felvillant a szoba félhomályában, összehúzott szemekkel vette el az éjjeliszekrényről , majd halkan felnevetett és az orrom alá nyomta a készüléket.

Bocsi:$$$ Ugye nem zavartam meg semmit? :D

Paul szólt, hogy igyekezz, mennünk kell próbálni. -.- 

Puszii: Zayn 

Nevetve simítottam ki egy tincset az arcomból, elhúztam a sötétítőt és boldogan néztem szembe a beáradó napsütéssel. Bár néhol, egy-egy sötétebb felhő elúszott az égen, a nap ragyogóan sütött és az idő is 25°C körül lehetett. 

-Felöltözöm-hajoltam le hozzá és puszit nyomtam az ajkaira.

Pimasz mosollyal az arcán bólintott, de ahelyett, hogy elhúzódtam volna, újabb csókot nyomtam az ajkaira.

-Nem tudnád elrontani.-simítottam meg az arcát, majd felegyenesedtem és elhagytam a szobáját.

~Mark~

Nagyot fújtam, amikor Csipkerózsika végre felébredt és elhúzta a sötétítőt a göndör gyerek szobája ablakánál. Nem sok ilyen dolgot tettem még, de most talpig gusztustalan zöldben ültem egy faágon és leselkedtem. Fintorogva figyeltem amint lehajol, a nyalakodásukat nem volt kedvem végignézni ezért inkább a kerek fenékre összpontosítottam. Kiment a szobából, erősen kapaszkodtam az ágba, majd leugrottam a fáról és a sarkon álló kocsimhoz rohantam. Idő kérdése és elindulnak. A hátsó ülésen átvedlettem a ronda zöld ruhákat feketére és a kormányon dobolva vártam, hogy kijöjjenek. Ennyit még egy csajért se tettem, a legtöbbjük naiv volt, észrevette, hogy követem, játszottak velem, tetszett nekik, de amikor egy sötét helyre értünk, már nem annyira. De ő ebben is más, egy rakás hülye gyerek van a nyomában a nap 24 órájában és arra is ugranak, ha egy légy rászáll egy szőke hajszálára.

Halkan, berregve indítottam el az autót, amint behajtott egy fekete kisbusz az utcába, a szőke és az arab mentek elöl, az ikrek, vagy nem, mit tudom én, szorosan a nyomukban, miközben valamin hevesen vitatkoztak, és végül zárásképp, egymás kezét fogva andalgott ki a két galambocska. Jóval lemaradva, de követtem őket, még azt is engedtem, hogy útban a belváros felé, beelőzzön két autós, de még így sem vesztettem el őket.

A 02.-nél álltak meg, nagydarab menedzser terelte be őket a néhány ott várakozó fotós között. Ennyi fotós előtt nem tudom elkapni akármit is csinálok. 4 órán át dekkoltam a melegben a kocsiban, a hátam kezdett beállni, így a felénél tettem egy sétát, és vettem kaját. 

Egyetlen egyszer merészkedett ki, a fotósok addigra eltűntek, én pedig már nyitottam az ajtót, hogy a nyomába eredjek, de követte őt a szőke gyerek. Magamban pufogva csaptam be az ajtót, nem azért nem mentem utoljára, mert annyira félek a "testőrétől", hanem mert ha meglát, 100%, hogy hívja a kis haverjait, de még talán a rendőröket is. Egy kis játékért meg nem kell kihívni a zsarukat, nem is kockáztattam, nem hiányzik, hogy lecsukjanak, eleget büntet az a picsa a saját házamban.

Egyszer kijött az arab csávó a göndörrel az oldalán, míg ő elszívott egy cigit, a kis pajtása jó messze állt tőle és befogott orral magyarázott valamit. Fintorogva néztem, ahogyan az utca másik végén előbukkan a kiszemeltem a szőkével, majd futásnak ered és ráugrik a göndör hajúra. Nem épp kellemes a délutánt egy kocsiban tölteni, de mire hazaindultak eléggé felpörögtem, és követtem őket.

~Emily~

-Harry?-nyitottam be a szobájába.

Arcára mosoly szökött amikor egy szál pólóban megpillantott az ajtójában ácsorogni. Fekete, szűk nadrágban és fehér ingben feszített, a pulzusom megemelkedett, őrjöngő szívvel bámultam rá.

-Gyere.-fogta meg a kezem.

Visszasírtam azokat az időket, amikor még röhögve az arcomba dobta a nadrágját, én pedig anélkül mentem ki a ruháiban az utcára, hogy rosszul éreztem volna magam.

-Nem tudom mit kell felvenni egy koncertre.-suttogtam szégyenlősen pirulva.

-Semmi extrát.-simított végig a derekamon.-De azért segítek.

Egy sötét farmert emelt ki a szekrényből, aminek az oldala nem volt összevarrva, hanem masnikkal fogták össze. Felém nyújtotta, gondolkodás nélkül vettem el tőle, majd a fehér, mélyen dekoltált felsőbe is beleegyeztem.

-Az after party-ra?-rágtam az ajkaim.

Csibészes vigyorral az arcán lépett a másik szekrényhez és a nyári/ koktélruháim között kezdett kutakodni.

-Ezt felveszed a kedvemért?-emelt ki egy hatalmas, rózsaszín darabot.

Felül kövek díszítették, majd rózsaszín, könnyed anyag omlik le, alig combközépig.

-Azt akarod, hogy ebben a vattacukorban bulizzak? 

-Olyan jól állna.-húzta el a száját.

-Add ide!-sóhajtotta és kivettem a kezéből.

Cuppanós puszit nyomott a homlokomra, a fejemet ráztam, miközben kiment a szobámból. Kibújtam a pólóból, a fejemen áthúztam a fehér, általa kiválasztott felsőt, majd magamra küzdöttem a nadrágom.

Egy táskába gyűrtem a rózsaszín ruhát, mellé dobtam, egy fehér, magassarkút(!!). Magassarkút, bizony ám. Mégsem jelenhetek meg az oldalán tornacipőben.

A hajamat loknikba göndörítettem, cicás, enyhén rózsaszín árnyalatú szemeket varázsoltam magamnak. Mire készen lettem, Paul dudált, magamra rántottam egy fehér Converse cipőt, felkaptam a dzsekim és a táskám, majd lerohantam a lépcsőn.

Izgatott voltam, az úton végig a lábammal doboltam és lelkesen vártam, hogy kezdjenek. 

A szemeim nagyra nyíltak, a hatalmas, sorban álló tömeg láttán, ők nem vettek észre minket, mert más irányból jöttünk, de mi tökéletesen rájuk láttunk. A sporttáskámat szorongatva lépdeltem Paul előtt, a fiúkat rögtön az öltözőjükbe terelték sminkelni, öltözni. Kaptam egy csókot Harry-től majd egyedül maradtam. Kíváncsian néztem körbe, elindultam végig a hosszú folyosón, szereztem kávét és azt kortyolgatva lementem a földszintre. Nem számítottam üvegajtókra, így ezernyi lány szempárja meredt rám, majd visítva durakodtak közelebb. Felmenekültem a lépcsőn, kis híján felbuktam a saját lábamban amikor beestem az öltözőbe.

Minden nagyon gyorsan történt, én a színpad oldalán kaptam helyet, míg ők még egyszer bejárták, majd elkezdték beengedni az embereket. A tömeg egyre csak gyűlt, minden fény eltűnt, és egy robbanással énekelve ugrottak elő a fiúk. Nem sokáig maradtam ülve, mellettem álltak néhányan, köztük Eleanor, Danielle, Perrie, és egy számomra ismeretlen barna hajú lány, velük együtt visítottam és ugráltam végig a koncertet. A lassú számoknál egymás nyakába borulva énekeltünk és sírtunk, a fiúk háromszor öltöztek át, boldogan néztem rájuk, szikrázott az arcukról, mennyire imádják ezt csinálni. 

A két órás koncert gyorsan elrepült, és én Eleanor kezét szorongatva mentem be az öltözőbe, amíg a fiúk dedikálni mentek. A segítségével átvettem a rózsaszín, habos-babos göncöt, Lou, mármint a stylis, segítségével a hajam újra loknikba göndörítettük, mert a koncert alatt az ugrálásban szétzilálódott és kirúgta a göndörítést. Utoljára a lábam dugtam bele a magassarkúba, tettem két kört a szobában anélkül, hogy megbicsaklott volna a bokám. Eleanor egy kék, az enyémhez hasonló ruhát húzott, később csatlakozott hozzánk Perrie, Danielle, és mint később megtudtam, Sarah is, aki Niall barátnője. Mindannyian gyönyörűen néztek ki és látszólag egyikőjük sem vonakodott a magassarkú cipőtől, a fiúk szuszogva, kipirult arccal, és széles vigyorral estek be. Lehajtottam a fejem és szégyenlősen fixíroztam a lábaim.

-A fenébe.-lépett oda hozzám Harry, és mit sem törődve a többiekkel, szenvedélyes csókot lehelt a számra.

Nevetve öleltem át, igyekeztem nem visongva a nyakába borulni és órákon át mesélni mennyire jó volt a koncert.

-Lélegzetelállítóan nézel ki.-súgta a fülembe.-Nem akarod átvenni tornacipőre?-bökött a lábamra.

Makacsul ráztam a fejem, bár a lábam már most fájt, kitartottam amellett, hogy én ma ebben élem túl az estét.

-Vedd át, baby. Nekem tornacipőben is nagyon tetszel.

-Nem.

Bár a megszólítástól libabőrös lettem, ezúttal nemet mondtam neki. A társaságunk felbolydult, a fiúk átvették az átizzadt ingeket és nadrágokat, rendbe szedték a hajukat, majd mindenki a saját barátnőjének a kezét szorongatva indult ki az éjszakába. Bedurakodtunk Paul kocsijának a hátsó ülésére, hárman ültek előre, és megindultunk a szórakozóhely felé. Útközben végig hallgattunk egy hosszú monológot arról, hogy ne verjük szét a helyet, ne részegedjünk le és futkossunk meztelenül az utcán, célzott itt Harry egy régebbi akciójára, maradjunk közel egymáshoz, ne csináljunk meggondolatlan dolgokat, és lehetőleg ne fényképezzenek le minket részegen. Mindez semmit nem ért, amint odaértünk, a fiúk őrjöngve vetették ki magukat a kocsiból, nekem egy jó ideig tartott volna kikászálódni abban a cipőben, ha Harry nem siet a segítségemre és emel ki. Nevetve ölelt magához, és nem törődve a vakuval villogó fotósokra, csókot nyomott a számra és be vezetett. Dübörgött a zene és már ahogy beléptünk, éreztem, hogy táncolni akarok. Louis vigyorogva mindkettőnk kezébe nyomott egy kékes folyadékkal teli poharat. Hümmögve húztam le, a hirtelen alkoholtól megborzongtam, megvártam míg Harry megissza majd karon ragadtam és behúztam az emberek közé. Nem kerülte el a figyelmem, hogy itt nagyrészt csak brit hírességek tartózkodtak, nem túl messze tőlünk, Niall az oldalán Sarah-val, Olly Murs-el beszélgetett, Louis és Eleanor, Rita Ora-val iszogatott, egy sarokban mintha Emma Watsont is felfedeztem volna, de minden ilyen hírességgel nem foglalkoztam, egyetlen fiú érdekelt, az aki sunyi vigyorral ragadta meg a derekam és kezdte mozgatni. Hátra hajtottam a fejem, hagytam, hogy a hajam hátracsússzon a vállamról, Harry mozgásától és a zenétől, na meg talán az előbb megivott tömény alkoholtól is éreztem, hogy lassan levetkőzöm minden gátlásom. Testem szorosan nyomult az övének, kezeit a derekamon pihentette, csípőm a zene ritmusára együtt mozgott az övével, feje egy kicsit előre bukott, ajkai a nyakamra tapadtak. Lélegzetünk egyre gyorsabb lett, egy erős taszításra egyszerre kaptuk fel a fejünket, ám az illető addigra tovább állt. 

-Igyunk valamit.-hajolt a fülemhez és megfogta a kezem.

Remegve bólintottam, előre hoztam a hajam, hogy eltakarjam az előbbi incidense emlékeztetőjeleként a piros foltot a nyakamon. Liam mellé ültem, Harry kért valami koktélt, bíztam benne ezért amikor kihozták nem kérdeztem mi az, egyszerűen csak a számhoz emeltem és megkóstoltam. Enyhén kiwi és narancs íze keveredett az alkohollal, Zayn is kezdett feloldódni és immáron Lou-val és Perrie-vel táncolt.

-Tetszett a koncert?-mosolygott rám Liam.

Hevesen bólogattam, és az asztal alatt nevetve söpörtem le Harry kutakodó kezeit a lábamról.

Hamar elrángatta tőlünk Dani, mosolyogva néztem ahogy egymáshoz bújva, nem törődve a gyors zenére, jobbra-balra dülöngélnek. Rajtunk kívül mindenki táncolt, Harry szemei fátyolosan figyelték az arcom, egy kicsit elengedtem magam, és hagytam, hogy a keze a megengedettnél feljebb csússzon a combomon. Egy lassú szám indult, felpattantam, megragadtam a kezét és magammal húztam. Mintha az alkohol egy csapásra örült volna ki a szervezetéből, józanabban pislogott rám, átölelte a derekam és a mellkasához húzott. Karjaim a nyaka köré fontam, amennyire csak tudtam hozzásimultam, El is felejtkeztem a kényelmetlen magassarkúról.

Aranyos dolgokat suttogott a fülembe miközben oldalra dülöngélt velem, ajkai súrolták az arcom, felemeltem a fejem a mellkasáról és engedtem a csábításnak, ajkaink narancs ízű csókban találkoztak. A DJ egy keveréssel a lassúból újabb gyors dalra váltott, de mi nem húzódtunk el egymástól. Ajkai gyengéden simogatták az enyém, kezei erőtlenül csúsztak le a derekamról, lihegve emeltem el a fejem.

-Nem baj, ha kimegyek két percre?-hajoltam a füléhez.

-Veled menjek?

-Nem kell.-túrtam hátra a hajam.

-Rendelek valamit.-villantotta meg ezer wattos mosolyát.

Rámosolyogtam, majd lehajtott fejjel, heves "bocsi"-kat mormolva átverekedtem magam a tömegen, míg végül az ajtónál kötöttem ki. Hátamat a falnak vetettem, nem éreztem a hideget, talán az előbbi forró csóktól, vagy a benti melegtől, amit még éreztem. Egy erős kéz ragadta meg a bal karom, mielőtt sikolthattam volna, egy mocskos, nagy kéz tapadt a számra.

-Fogd be a kis szád és nem lesz semmi baj.-mormolta a fülembe a kegyetlenül ismerős hang, majd rántott egyet rajtam és vonszolni kezdett az ellenkező irányba, egy sötét zug felé.

Dünnyögve próbáltam kivergődni a kezei közül, viszont a szorítás a karomon és a derekamon egyre csak erősödött. Hol vannak ilyenkor azok a rohadt paparazzik?! 

Undorodva, de a kezébe haraptam, ám ahelyett, hogy elrántotta volna, csak erősebben szorította a számra és felnevetett. Könnyek csordultak ki a szememből, Harry-re és a fiúkra gondoltam akik bent vannak a pubba és most valószínűleg iszogatnak vagy táncolnak. Velem kellett volna jönnie valakinek, ha nem is Harry-nek, mert vele csak forró csókcsatába keveredtünk volna ott kint, Liam vagy valamelyik lány biztos szívesen kijött volna velem 2 percig. Megbotlottam, az egyik cipő leesett a lábamról, de nem vehettem fel, erősen húzott maga után a férfi, a kövek felsértették meztelen talpam. Összeszorított fogakkal próbáltam szabadulni, felemeltem a jobb kezem, és belemartam a támadóm engem markoló karjába. Szitkozódva kapott a karjához, amelyből vér serkent ki, a földre estem, fejem nagyot koppant a betonon, igyekeztem nem gondolni a fájdalomra amely a fejemben, a talpamban, és a hátsómon volt a legintenzívebb. Feltápászkodtam, de mielőtt elszaladhattam volna, a kezét megéreztem a hajamban, erősen rántotta hátra a fejem, egy sikoltás szaladt ki a számon, mocskos mancsai ismét rátapadtak, nyögve próbáltam szabadulni, sikertelenül. Erőszakosan vonszolt a hajamnál fogva, éreztem, ahogyan jó pár hajszálamtól megválok, de akármennyire is fájt, nem sikolthattam mert féltem, hogy magamra haragítom és nem csak a hajamtól válhatok meg.

Egy lámpaoszlopnál megpillantottam a támadóm, pánik suhant át az arcomon, a felismerés villámcsapásként ért, és akaratlanul is összerezzentem. A férfi aki rángatott, nem volt más, mint a parkban rajzolgató kedves fiú, Mark.

Hey! :)

Happy Easter! :)

47.rész A magyar nyelv nehézségei

Bonjour! :D

Először is, szeretném megköszönni a 69, rendszeres olvasót! Úgy érzem, Harry velünk van. :'D 

Nem tudom mit mondhatnék még, mindent köszönök! :) Furcsa, hogy már csak 3 rész és az epilógus, nem füllik a fogam hozzá, hogy befejezzem ezt a blogom. :/ 

Nem is húzom tovább az időtöket, élvezzétek még ki a tavaszi szünetet! :) 

Puszi: Nessa xx.

~Emily~

Az ürge még mindig ott ült az asztalnál, folyamatosan éreztem magamon a pillantását és ez kezdett az idegeimre menni. Fontolóra vettem, hogy megfordulok és a középső ujjammal kifejezem a nem tetszésemet. A kapucni alól is jól látszott, hogy rövid, barna haja van, és még bent sem vette le a napszemüveget. Furcsán ismerős volt, de nem bámultam túl sokáig, ezért nem tudtam rájönni ki ez és miért néz ennyire.

Visszafordultam a fiúkhoz és elkortyolgattam a kólámat, próbáltam nem figyelni arra, hogy még mindig néz. 

-Eszünk egy sütit?-emelte fel a fejét Niall.

Bár előtte még mindig ott volt két nagy csirkecomb, neki már a következőn járt az esze.

-Eszünk, ha azt is elpusztítod.-mutatott a tányérjára Liam.

-Kételkedsz bennem?

-Ismerünk, Niall.-veregette meg a vállát Harry.-Gondolkozz el azon inkább, hogy mennyi sütit kérsz.

-Vegyük meg neki az egész cukrászdát.-horkantott fel cseppet sem diszkréten Louis.

Niall nagy szemekkel bámult rá, majd Louis keresztül mászott rajtam és leült a szöszi fiú mellé.

-Tudod, hogy szeretlek.-ölelgette és puszit nyomott az arcára.

Elmosolyodtam és ismét ittam egy kortyot a kólából.

Körülbelül 5 perc alatt Niall eltüntetett a tányérjáról mindent. Fizettünk, és gyalog indultunk egy cukrászda keresésére. Az út nem ment zökkenőmentesen, többször megállítottak minket közös képért, csúnya pillantásokat kaptam, de Harry kitartóan szorongatta a kezem és a derekamat átölelve sétáltunk. Nem éreztem úgy, hogy bármi okom lenne a bűntudatra, elvégre, nem csinálok semmi rosszat azzal, hogy a barátnője vagyok. A tarkóm bizseregni kezdett, hátra pillantottam, de nem láttam senkit. Megráztam a fejem és neki dőltem Harry vállának.

-Szerintetek lesz répás fagyi?-fordult meg csillogó szemekkel Louis.

Elfintorodtam, de nem mutattam ki, mennyire nem szívesen kóstolnám meg a répás fagyit.

-Biztos, hogy lesz.-terelte tovább Liam.

Nem igazán figyeltem merre megyünk, Harry kezét fogtam, és leginkább a lábát figyeltem, ami kétszer akkora mint az enyém, de mégis lépést tudok vele tartani. 

Kezem eltűnt az övében, szerettem ránézni, végre úgy fogom a kezét, ahogyan akarom, végre akkor csókolom meg, amikor kedvem szottyan hozzá, és nem kell attól félnem, mikor történik megint valami rossz, és mikor kötök ki egy kórház intenzív osztályán vérveszteséggel. Hirtelen álltunk meg, nem figyeltem eléggé, ezért Niall hátának ütköztem.

-Bocsi.-nevettem rá.

Kaptam egy aranyos mosolyt, majd arrébb lépett és válogatni kezdett a sütik között. Direkt nem mentünk közelebb, a pultos lány is csak nagy szemekkel nézett rá. 

-Kettő olyat.-mutatott egy habos sütire.-Egy csokisat, három puncsost, egy gesztenyéset, az milyen? 

Összevont szemöldökkel nézett egy csíkos tetejű sütire. A lány furcsa kiejtéssel beszélt, és valami olyat mondott amiről egyikünk sem tudott semmit.

-Eszterházy. 

-Micsoda?-rázta a fejét és felhúzott orral méregette.

-Én azt tudom!-ugrándozott Louis.-Nagyapával ettünk olyat, Magyarországról van!

-Biztos.-vonta meg a vállát a szőkeség.-Abból is kérek kettőt.

-Más valamit?-tette le egy hatalmas tányérra a sütiket.

-Mentolos fagyit, öt gombóccal, de azt csak a sütik után.

Megfogta a külön tálcáját amire kiszedte a lány a sütiket, és toporogva várta, hogy mi is válasszunk. Mindenki meg akarta kóstolni a furcsa nevű sütit, és a neve kimondása helyett, csak ráböktünk. Én bőven megelégedtem azzal az egy szelettel, a többiek viszont legalább három féléből választottak, végül leültünk kint egy üres asztalnál. Liam előkapta a telefonját és mielőtt enni kezdtünk volna, lefényképezte a magyar sütit és feltöltötte twitter-re.

-Mikor voltál te Magyarországon, Louis?-vonta össze a szemöldökét Harry.

-4 éves koromban, nagyapával voltunk Budapesten. De ezt már mondtam, ne mond, hogy nem emlékszel rá mert megsértődök.
-Most, hogy mondod!
Elfojtottam egy mosolyt és a számba tettem egy falatot, finom volt, nem az a tipikus angol teasütemény.
-Ezt tök jó.-bökött rá a villájával Niall.
-Szerintem is.-bólogattak egyszerre.
Néha még meglepődöm ezen...
Mire én eltüntettem azt az egy szeletet, Niall már végzett az összessel és bement a fagyijáért.
-Figyelj.-sóhajtott Louis.-Hívjuk fel nagyapát, ő ki tudja mondani.-halászta elő a telefonját.
-Estherhouse-szerencsétlenkedett Harry.
Liam nevetve hátradőlt a széken és tovább falatozta a sütijét, míg én Louis telefonbeszélgetésére figyeltem.
-Na, ki hangosítalak.-beszélt.
Nyomkodott valamit a telefonján majd mi is hallottuk Keith hangját.
-Figyeljetek srácok. Esz-ter-há-zy.
-Esz.-bandzsított Harry amitől ismét elkapott a nevetés.-Ther.
-Nem, Harry.-nevetett a telefonba Louis nagypapája. -Esz-ter.
-Esz-ther.
Leszaladt a torkomon a kis falat süti, fulladozni kezdtem, egyszerre néztek rám nagyra nyílt szemekkel, először Liam pattant fel, ő berohant, Harry pedig mögém lépett, lenyomta a fejem a térdem közé és úgy, hogy ne fájjon, ütögetni kezdte a hátam.
Liam húzott fel, a kezembe nyomott egy pohár vizet, én pedig félig fulladozva, félig nevetve megittam.
-Jól vagy?-meredtek rám mindannyian.
-Mi történt?-jött a telefonból.
-Milly majdnem meghalt.-pánikolt Lou.
-Jól vagyok.-nevettem.
-Kérsz egy kis fagyit?-nyomta az orrom alá a fagyiját Niall.-Amúgy, min nevettél?
-Harry szeretne magyarul beszélni.-kacarászott Louis.
-De már majdnem megvan.-huppant le mellém a göndör.-Eszther.
-Ter.-hangzott fel a telefonból.
-De nekem az ther! Nem bírom máshogy kimondani!
-Jó.-sóhajtott Tomlinson papa.-Most jön a másik fele, há.
-Micsoda?-ráncolta a szemöldökét.-Nincs is ilyen betű!
-Magyarországon van!-szállt vele vitába Louis.
-Szerintem addig ne egyél, míg ő ezt gyakorolja.-nevettem rá a szöszi fiúra.
-De megolvad.-húzta el a száját.
-Niall, várj egy kicsit.-csitította Liam.
-Hau.-grimaszolt.-Nem megy!
-Menni fog az!-biztatta.-Há.
-Hau, ha, há! Kimondtam!-pattant fel és Louis-val az oldalán öt másodperces örömtáncot jártak
Niall hátra hajtotta a fejét és a hasát fogva nevetett. Még szerencse, hogy nem evett közben, lenyelte volna a kanalat.
-Ügyes vagy, most a vége, zy.
-Thing.
-Semmi köze hozzá.-nevetett fel.-Zy.
-Mondj egy olyan szót amibe van ilyen betű!
-A magyar abc-ben van. Gyerünk, az előbb is kimondtad.
-Jó.-dünnyögött.-De ott az Y-t sem így mondják.
-Ne hisztizz már!-bökte meg Louis.
-Záj.
-Majdnem. Az Y-t ne úgy mond, próbáld úgy, ahogyan én mondom.
-Oké.-sóhajtott.-Zy.
-Ez az!-borult a nyakába Louis.
Cuppanós puszit nyomtam az arcára, megtapsoltuk, még a telefon másik végéről is tapsolt Tomlinson papa.
-Mosd mond ki egybe.-biztatta Liam.
-Hú.-sóhajtott.-Jó, megpróbálóm.
Várakozva néztünk rá, felhúzta az orrát és látszólag nagyon koncentrált.
-Esztherházy.
Megtapsoltuk, a járókelők furcsán néztek ránk és ismét úgy éreztem, hogy valaki figyel, de nem foglalkoztam vele.
-Remek, ügyes vagy.
-Köszi nagyapa.-cuppantott a telefonba Louis.-Szia.
-Sziasztok.-köszönt el nevetve.
-Vegyük fel videóra!-pattant fel Liam.
Előkapta a telefonját, Harry pedig megismételte a majdnem tökéletes kimondott magyar szót. Liam feltöltötte twitter-re és a facebook oldalukra is, majd kifizettük a sütiket és haza indultunk. Már kezdett sötétedni, és a Direction ház elég messze van London belvárosától ezért fogtunk egy taxit és haza vitettük magunkat.

~Mark~

-Rohadt, szúrós szar!-másztam ki a bokrok mögül.

Leszedtem a pulcsimról a ráragadt szarságokat, belerúgtam a növénybe és elindultam. Az emberek nagyokat néztek, szinte beleláttam a fejükbe. Minek bujkál ez a gyerek egy bokorban?

Mer' olyan kedve van. 

Útközben a gatyámból és a pulcsimból szedegettem ki a megbújt ragadós darabokat, jó messze elhúztak gyalog az biztos, először megkajálnak a Nando's-ba aztán a kis sztárocskák benyalják az egész cukrászdát.

Beugrottam a kocsimba. A piros Volkswagen cabrio-t lecseréltem egy fekete terepjáróra, nem épp egy rejtőzködő autó, de jobb mint az a kis szar. 

A hazafelé vezető utat direkt a sztárpalánták utcája felé tettem meg, útközben elnevetgéltem a történteken, először az a nyomorék göndör gyerek szerencsétlenkedik valami hülye szó kimondásán, aztán a kicsike fullad meg majdnem. Pedig az nem lett volna túl jó, van még egy-két dolgom vele. Lassítottam a ház előtt és a napszemüvegem mögül kémleltem be, hatalmas ablakok, amelyek rálátást biztosítanak az ilyen jófej srácoknak mint én. Elvigyorodtam, amikor megláttam a kis csajt az egyik kölyök mellett. Nagyjából meg tudom különböztetni őket, van a szőke, az a sötét hajú arab, meg a göndör, a másik kettő ugyanúgy néz ki. 

Mielőtt feltűnést keltettem volna, elhajtottam. Holnap reggel itt leszek, és addig követem a kicsit amíg egyedül nem hagyják az őrangyalai. 

Otthon, ha lehet azt a koszfészket otthonnak hívni, Mia a tévé előtt ült és unottan kapcsolgatta. Nem tudom miért csövez még mindig nálam, világos, hogy nem érdekli azt a kölyköt, visszahúzhatna már őfelsége a saját kecójába. Kezd az idegeimre menni az állandó nyávogásával, ráadásul semmit nem tesz azért, hogy legyen okom itt tartani.

-Megvolt?-pillantott rám félszemmel.

-Ma nem.

Legyintett és onnastól magasról leszarta, hogy megérkeztem. A konyhában kikaptam egy üveg vizet a hűtőből majd eltűntem a szobám ajtaja mögött. Nagy nap lesz holnap, pihennem kell és fel kell készülnöm.

Olyan ez az egész, mint egy elcsépelt, borzasztó rossz kémfilm, csak én nem kémkedni akarok. Követnem kell, nehogy elszalasszam a lehetőséget. Ha egyedül marad, érkezik Mark, a jófiúnak hitt rossz fiú, és a kis Milly-nek se híre se hamva nem lesz. 

~Emily~

Kisajátítottam magamnak a "kádas" elnevezésű fürdőszobát. Ha nekem egyszer saját házam lesz, teljesen biztos, hogy zuhanyfülkék helyett az összes fürdőszobába kád lesz. Nincs is jobb annál, mint elmerülni a nyakig érő forró vízben. A telefonomból halkan szólt Selena Gomez-Love you like a love song-ja, becsuktam a szemem és halkan dúdolva hátradőltem. A zene egy pillanatra elhallgatott, hangos csipogás jelezte, hogy sms-em jött, majd újra felszólalt a zene. Megtöröltem a kezem egy törülközőbe és megnyitottam az üzenetet, egyetlen egy szó állt benne: Megbánod 

Nem hiszem. Sosem fogom azt megbánni, hogy tisztáztam a Harry körüli undorító pletykákat. A telefont hanyagul letettem és hagytam, hogy tovább szóljon a zene. 

20 percig csak áztattam magam, amikor kezdett elhűlni a víz, engedtem le belőle, és újabb adag forrót folyattam. Normálisan megmosakodtam, majd leengedtem a vizet és felvettem a "pizsamám". A lábamat beledugtam még egy régebben vásárolt puha, bojtos papucsba, és a telefonomat szorongatva kiléptem a fürdőszobából. A fiúk még utoljára, alsógatyában kifosztották a hűtőt, vagyis, Niall kifosztotta a hűtőt, a többiek beszélgettek. Louis egy répát rágcsált, Harry kakaót ivott, Liam pedig csak ült és folyamatosan beszélt. Hiányzott mellőlük Zayn, de tudtam, hogy ha nincs itt, az azt jelenti, hogy kibékültek Perrie-vel. Mosolyogva ültem fel a pultra, Harry vállára hajtottam a fejem és hátulról átöleltem.

-Éhes vagy?-fordult felém.-Csinálok neked valamit ha szeretnéd.

Megráztam a fejem és puszit nyomtam az arcára. Csoda lenne ha még férne valami a gyomromba.

-Ilyen lehetőséget elszalasztani.-rázta a szőke fejét Niall.

-Hát, nekem sose ajánlja fel, hogy csinál kaját.-morgolódott Louis.

-Ez nem igaz! Szoktam neked csinálni sajtos tésztát! 

-Akkor ha én kérem, és nem ajánlod fel!

-Örülj neki, hogy csinál!-nevetett fel Liam.-Szerintem én lefekszem.

-Mi is.-bólogattak egyszerre.

Félelmetes...

Először Liam, majd Niall lépett le, hárman maradtunk, nem sokkal Niall után viszont Loui is bejelentette, hogy "megerőszakolja az ágyát". Ajajj...

-Gyere.-mosolygott rám Harry és leemelt a pultról. 

A kezét fogva lépdeltem fel utána a lépcsőn. Behúzta a sötétítőt és ledőlt az ágyára. Kitárt karokkal nagyokat pislogott rám, óvatosan leültem és hozzábújtam.

-Alszol velem, ugye?

-Nem is tudom.-piszkáltam meg a fürtjeit.-Ki kéne pihenned magad holnapra.

-Csak alszunk, megígérem.

-Rendben.-adtam be a derekam.

Tulajdonképpen, akkor is vele aludtam volna ha nem kérdezi meg. 

Bebújtam mellé, felhúzta magunkon a takarót és a karjaiba zárt. A hajam simogatta és beszélt hozzám, nem tudom pontosan miről, az elején még elkezdte mondani, az "Emlékszel amikor..." kezdetű történeteket rólunk, de nem tudtam rá végig figyelni. A szemeim lassan lecsukódtak és a megnyugtató, mély hangjára álomba szenderültem.

46.rész Események...

Sziasztok! :)
Ezzel a résszel, most nem igazán vagyok megelégedve:/ nem nagyon volt ötletem, de végül kihoztam valamit magamból, ígérem, hogy a következő részek jobbak lesznek. :)
Ééés, tavaszi szünet!! *-* 
Pihenjétek ki magatokat, és ne feledjétek, bármennyire is hideg van, és nem túl tavaszias az időjárás de nemsokára itt a nyár.
Még egy fontos közlendőm lenne utána abbahagyom a rizsázást. Elkészült az új blogom, bár még csak a kinézet, és azon is fogok alakítgatni. Szeretném, ha kommentben leírnátok, hogy a fejléc és a cím alapján, szerintetek miről fog szólni a történet. :3 KATT

Jó pihenést, sok puszi: Nessa xx

-Harry! Megtennéd, hogy a dalra figyelsz?!-hallgatott el a zene és a helyét Paul hangja váltotta fel.
-Hogyne.-dünnyögte, majd felém fordult és egy kacér mosollyal nézett rám.
-Megköszönném.
Újra játszani kezdtek, felcsendültek a One Thing első akkordjai, én pedig kicsire összehúzva magam, az egyik ülőhelyről figyeltem a fiúk arcát. Niall néha összevigyorgott Louis-val, Zayn éneklés közben Liamet bökdöste, míg Harry azzal foglalta el magát, hogy felhívja magára Louis figyelmét.
-Srácok!-üvöltötte túl a zenét Paul.-Nyugodjatok már le!
-Pisilni kell.-nyöszörgött összeszorított lábakkal a szöszi.
A menedzserük morcosan legyintett, mire a srácok a színpad különböző pontjain szétszóródtak, Niall pedig elrohant a vécére.
-Nem értem miért kiabál Paul.-dőltem neki Harry vállának, aki éppen akkor huppant le mellém az egyik székbe.-A színpadon és hülyéskedni fogtok.
-Most sem tévedtél.-fogta meg a kezem.-Ugye eljössz holnap?
-Persze.-bólintottam nagyot.
-Lesz utána egy after party is.
-Oké.-nyújtózkodtam.
-Harry! Emily!
Egyszerre fordultunk Paul felé, aki egy újságot szorongatva nagy léptekkel közeledett felénk.
-Ezt te nyilatkoztad?-dobta le a combomra az újságot.
Fellapoztam és olvasni kezdtem a cikket.

Emily Stewart kitálal

Hetek óta cikkeznek az újságok, és az internet is tele van, Harry Styles állítólagos nőügyeivel. Ideje tisztázni mindent, a dologról Emily, Harry egyik "áldozata" nyilatkozott nekünk, önszántából.

-Harry fülig szerelmes volt Miába, Holmes Chapelben voltunk amikor megtudtam, hogy barátnője van. Amikor hazamentünk megismerkedtem Miával, sajnos az ismerkedésünk nem volt éppen kedves, mert egy beszólást tett Niall-re, én pedig a hajába kentem a tejszínhabot. Harry megharagudott rám emiatt, jól összevesztünk, de nemsokkal utána ki is békültünk. Ez az egész pletykálás abból indult ki, hogy Mia azt nyilatkozta: megcsalta velem Harry. Pedig ez nem igaz, milliószor elmondtuk már mindketten, hogy teljesen ártatlan dolog miatt aludtam vele.

-Tehát,azt mondod,ennek a lánynak egy szava sem igaz?
-Amit Hazzáról mondott nem. Harry nem szórakozik a lányokkal,nem vagyok az áldozata, és nem csalta meg velem Miát. Arról nem tudok, hogy az igaza-e ami utána történt köztük. De mi akkor nem voltunk együtt, és tényleg csak azért aludtam vele, mert félek a vihartól. Lehet, hogy ez gyerekes, de esküszöm ez az igazság. Véletlenül találkoztunk a konyhában, ha nem hív akkor bementem volna Niall-höz, vagy bármelyik másik fiúhoz. Kérdezze meg őket, nagyon szoros a kapcsolatunk, ők olyanok mint a testvéreim.
-Azt nem tudod miért szakítottak,és ki szakított kivel?
-Fogalmam sincs.Annyit tudok,hogy Harry szakított Miával.
-Amelia azt állította,hogy ez fordítva volt.
-Én Harry-nek hiszek...
Megmutattuk Emily-nek, a minap kikerült újságcikket róla, és Harry-ről, ám a lány nem volt hajlandó nyilatkozni róla, minden kérdést elutasított.
-Harry nem csinált semmi olyat, amit Mia állít.
Még egy kérdés erejéig, sikerült feltartani, őt.
-Harry, a menedzser, vagy esetleg a fiúk bármelyike kért meg, hogy beszélj nekünk erről?
-Nem tudják, hogy itt vagyok. 
Kiderült azóta, hogy Emily és Harry egy párt alkotnak, amit az énekes büszkén felvállal. Ha igaz amit a barátnő állít, Harry egyáltalán nem rossz fiú. Kíváncsian várjuk, mit reagál erre Amelia.

A cikk végére értem, büszke voltam magamra, hogy megtettem amit meg kellett. Visszaadtam Paul-nak az újságot, és büszkén néztem fel a szemébe.
-Igen. 
Én is furcsálltam, hogy nem ferdítették el a dolgot. Harry kivette Paul kezéből az újságot, és a fényképeinkkel tarkított cikket kezdte olvasni.
-Rendben.-bólintott ellágyulva Paul.-Köszönjük.
Valami olyat tett, amin én magam is meglepődtem. Összeborzolta a hajam.
Mosolyogva szedtem rendbe a kusza tincseim és rámosolyogtam.
Harry ledobta maga mellé az újságot, kézen fogott és felhúzott. Követtem, nem tudtam, hogy haragszik-e, ezért nem szóltam semmit, hangtalanul követtem a színpad háta mögé, a backstage-be.
-Haragszol?-haraptam az ajkamba, miután becsukódott mögöttünk az ajtó.
-Hogy haragudnék?-lépett közelebb, és a fülem mögé tűrt egy tincset.-Köszönöm.
Szorosan átölelt, arcát a nyakamba fúrta és nagyokat lélegzett. Fejemet a vállára hajtottam, nem tudom meddig álltunk ott ölelkezve, olyan volt, mintha megállt volna az idő és csak mi léteznénk.
Nem szóltam neki az sms-ről amit Miától kaptam, azóta nem küldött, és talán rájött, hogy nem félek tőle.
Az állam alá nyúlt, felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Egy hevesebb mozdulattal az ajtónak nyomott és halkan belenyögött a csókba, majd amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan távolodott el és megrázta göndör fürtjeit.
-Menjünk ki!-húzta végig a nyelvét rózsaszín ajkain.
Bólintottam, kezemet az övébe csúsztattam és kimentünk.
Louis a nyakamba ugrott, kis híján felborított, de Harry-nek köszönhetően talpon maradtam. Kaptam egy cuppanós puszit az arcomra, majd visszamentem a helyemre, és csendben figyeltem a próbát.

~Mia~

Dühösen vágtam be magam mögött az ajtót, Mark a konyhában ült és a hűtőben turkált amikor bevágtattam és ledobtam a konyhaasztalra az újságot. 

Egy sörrel a kezében nekidőlt a konyhapultnak és röhögve lapozta fel.

-Végre!-nevetett.-Mit hittél? Hogy majd kussolni fog mert kapott egy sms-t? Szerintem tudja, hogy tőled volt. 

-Azt csinálsz vele amit akarsz.-böktem ki.

Szélese elvigyorodott, nem akartam tudni a mocskos gondolatait.

-Akkor én lelépek.-lökte el magát a pultról.-Megfigyelem a kicsikét.

Legyintettem és ott hagytam a konyhában. Leszarom mit csinál azzal a kis hülyével.

~Mark~

Egy napszemüveget toltam az orromra, felhúztam a tetőt a kocsimon, és útnak indultam vele. Először a kis csávók házát vettem célba, az összes kocsi a helyén volt, viszont mozgást, vagy bármi jelt, hogy otthon vannak, nem vettem észre. A nagy felhajtás miatt, a holnap koncertjük miatt a 02-ben, tudtam, hogy valószínűleg hol vannak és mit csinálnak, így tovább hajtottam.

Leállítottam az autóm egy parkolóban, és onnan figyeltem, hogy mikor szándékoznak kijönni. Fél 3-volt, meddig tarthat egy próba? 

Szerencsére nem kellett túl sokat ott dekkolnom a kocsiban, fél 4-kor nagy röhögés közepette megjelentek, és gyalog, kapucnival a fejükön indultak el. Amint egyedül hagyják a kis csajt, nem fog így nevetgélni.

Jócskán lemaradva tőlük, elindultam és lassan követtem őket. Többen rám dudáltak, de egy beintéssel elintéztem a dolgot és higgadt maradtam. Láttam, ahogyan bemennek egy Nandos-ba, ismét leállítottam az autót, kiszálltam, és az ajtó előtt lézengtem. Feltűnés nélkül léptem be, a napszemüveget és a kapucnit nem vettem le, rendeltem egy kólát, és a kajálda másik végében leültem.

Nem figyeltek rám, én viszont a napszemüvegem mögül tökéletesen ráláttam mindenkire.

~Emily~

Úgy éreztem figyelnek, lenyeltem a falatot, és hátrafordultam. Egy nőn és a kisgyerekén kívül egy napszemüveges ürge ücsörgött egy kólával jó messze tőlünk, megrántottam a vállam és visszafordultam a többiekhez. Kezdek paranoiás lenni. 

Louis és Harry egymást szórakoztatták az üdítőhöz kapott szívószállal, Niall elfoglalta magát a rengeteg csirkecomb elpusztításával, Liam próbált rendet teremteni, míg Zayn csak elgondolkozva turkálta a kaját.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Tessék?-kapta fel a fejét.

-Jól vagy?-vontam össze a szemöldököm és az arcát fürkésztem.

-Aha.-hajtotta le a fejét.

Hosszan kifújtam a levegőt. Van valami baja, de ha kérdezősködök nem fogja elmondani, nehezen nyílik meg.

-Összevesztünk Perrie-vel.-szólalt meg halkan.-Nem jön el holnap.
-Mi történt?
-Pletykák.-harapdálta idegesen az ajkát.
-Zayn, menj el hozzá, és mond el, hogy nem igaz semmi. Hinni fog neked.
-Úgy gondolod?-emelte rám a hatalmas barna szemeit.
Bólintottam és halványan rámosolyogtam. Felkapta a tatyóját, és hirtelen felállt.
-Hova mész?-nézett rá nagyra nyílt szemekkel Niall.
-Perrie-hez.-túrt a hajába.-Van egy kis dolgom.
-Itthon alszol?-nevetett rá Harry.
-Nem tudom.-vigyorogtak össze, majd Zayn mindenkivel pacsizott, nyomott egy puszit a fejem tetejére és egy köszönöm-öt suttogva kiviharzott.

~Zayn~

A hazaút egy részét futva tettem meg, de nem igazán szándékoztam London belvárosából teljesen hazáig rohanni, ezért fogtam egy taxit és hazavitettem magam. Ledobtam az izzadt göncökkel teli táskát és a nadrágom zsebeit kiforgatva, végre megtaláltam a lakáskulcsot. Nem túlzok, ha azt mondom, még soha nem siettem ennyire sehová. Felcaplattam a szobámba, válogatás nélkül előkaptam egy tiszta, fekete nadrágot, hozzá pedig egy fehér inget. Pofátlanság lenne melegítőben vagy izzadtan beállítani hozzá.

A táskámból az izzadt ruhákat a szennyes tartóba dobáltam, majd amit viseltem is melléjük küldtem és megnyitottam a vizet. Megmostam a hajam, és gyorsan megmosakodtam. Vizesen léptem ki, egy törülközőt tekertem a derekam köré, egy másikkal pedig a hajamat dörzsölgettem.

Szárazra töröltem magam, felkaptam egy tiszta boxert és egy készlet fésűvel, meg a hajszárítómmal felszerelkezve kiléptem a szobámba, és az egész alakos tükör előtt igyekeztem megszárítani a hajam. Miután teljesen megszáradt, felöltöztem. Úgy néztem ki, mint amikor díjátadóra, vagy valami fontos eseményre megyünk, csak éppen nyakkendőt nem kötöttem, részben azért, mert bénán tudom megkötni. Kipakoltam a hajlakkot, hajzselét, és gondosan, minden tincsemre ügyelve megcsináltam a hajam. Elégedetten néztem meg magam, a lezserebb hatásért feltűrtem az ingem a könyökömig, majd egy tiszta, fekete Supra cipőt húztam a lábamra, felkaptam a kabátom és a kocsikulcsomat dobálva, bezártam az ajtót. Útközben megálltam virágot venni, így egy csokor rózsával felszerelkezve, enyhébb gyomorideggel tettem meg az utat Perrie-hez.

Mielőtt kiszálltam volna, megnéztem magam a visszapillantó tükörben, majd becsaptam az ajtót, és felvonszoltam magam a lépcsőn. Félve nyomtam meg a csengőt, és vártam, hogy ajtót nyisson. 

Már feladtam a reményt, amikor halk lépteket hallottam bentről, majd kattant a zár, és szembetaláltam magam vele. Szép szemeiben düh csillant, és be akarta vágni előttem az ajtót, de az utolsó pillanatban oda tettem a lábam.

-Hallgass meg!

Vonakodva, de kinyitotta az ajtót és arrébb állt. Míg beléptem, volt időm végig mérni. Haja a vállára omlott, szürke melegítőt és egy mintás, fehér pólót viselt, szemei kissé pirosak voltak. 

-Ülj le!-intett a kanapé felé.

Esetlenül nyomtam a kezébe a rózsákat, majd egy puszit nyomtam a puha arcára.

Szótlanul leültem, egy ideig a kezemet bámultam, majd ráemeltem a tekintetem.

-Te is tudod, milyenek a riporterek...-kezdtem nagyot nyelve.

A virágot egy vázába tette, és leült velem szembe. 

-Zayn, a képeken te vagy, egy másik lánnyal.

-Én vagyok.-bólintottam, majd előhalásztam a telefonom.-És nem egy másik lánnyal, hanem veled.

Az orra alá nyomtam a telefont, amire letöltöttem a még régebben rólunk készült képeket. 

Arcán fokozatosan megjelent a felismerés, egyszerre láttam rajta düh-t és megkönnyebbülést.

-Photoshop...-nyögte majd arcát a tenyerébe ejtette.-De egy hülye vagyok.

Felálltam és leültem mellé, nem húzódott el, a vállamra hajtotta a fejét és szorosan magához ölelt.

-Sajnálom, Zayn. Meg kellett volna hallgatnom téged.

Közelebb vontam magamhoz, és puszit adtam a hibátlan, rózsaszín ajkaira.

Mosolyogva hallgattam, ahogyan magában pufogva lehordta az összes újságírót. Ritka alkalmak egyike, amikor Pezz csúnyán beszél.

Kisimítottam az arcából a haját, felemeltem a fejét és egy csókkal belé fojtottam a szót.

Karjai a nyakam köré fonódtak, megemeltem és az ölembe ültettem. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól.

-Jól nézel ki.-húzódott el és végig mért.

-Te is.-tértem át a nyakára.

Halkan dünnyögött valamit, ujjaimmal a pólója szélénél babráltam, halkan kuncogott, amikor becsúszott alá a kezem és végig simítottam a lapos hasán.

-Itt maradsz?-suttogta.

-Szeretnéd?-emeltem fel a fejem.

Elpirulva bólintott, végig simítottam az arcán és újból megcsókoltam. Egyre hevesebbek lettünk, lassan kigombolta az ingem, majd lefejtette rólam. Engedelmesen hagytam, hogy ő irányítson.

Hirtelen kiugrott az ölemből, az ajtóhoz sietett és elfordította a kulcsot a zárban, elővettem a zsebemből a telefonom, és küldtem egy sms-t Liamnek, hogy nem alszom otthon. Perrie hosszú ujjai kivették a kezemből a telefont, hanyagul ledobta a kanapéra és az ölembe ült.

Forró csókokkal borítottam be az arcát, idegesített, hogy rajtam már nincsen póló, de az ő felsőtestét még mindig eltakarja előlem az a vékony anyag. Az arcom megvonaglott, amikor áthúzta a fején és a nappali másik felébe dobta, minden amit eddig nem láttam, most elém tárult, és még jobban beindította a fantáziám.

45.rész Éljünk a mának

Nehezen fújta ki a levegőt, kezét az arca elé tette, mellkasa szaporán emelkedett fel-le.
-Ne haragudj.-haraptam keményen az ajkamba.
-Semmi baj.-emelte el a kezét az arca elöl és elmosolyodott.
-Ki vagy te, és hová lett Harry?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
Halkan felnevetett, megdörzsölte az arcát, beletúrt a hajába és feltápászkodott. Nem hagyhattam, hogy kimenjen. Megfogta a kilincset, felpattantam az ágyról, megfogtam a pólóját és ezúttal én nyomtam a falhoz. Pipiskedve hajoltam az arcához, ajkai elnyíltak miközben lehajolt hozzám.
Éreztem a kemény pontot a nadrágjában, széles mosoly szökött az arcomra, az ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam. Halkan felnevettem amikor szorosabban fogta át a derekam és rekedtesen felnyögött.
-Milly! Ha aludni akarsz velem ma este, akkor ne csináld ezt!
Elmosolyodtam és elszakadtam az ajkaitól.
A hajába túrt és gyorsan kiment, megráztam a fejem és a szekrényhez léptem. Kivettem egy rózsaszín pólót és tiszta fehérneműt, a hajamat összefogtam egy kusza kontyba és a fürdőszobába mentem.
Bezártam magam mögött az ajtót és vetkőzni kezdtem, nem nyugodtam meg teljesen, a kapcsolatunk nagyon törékeny és bármikor jöhet egy olyan dolog amin összekapunk. Beálltam a kellemesen meleg víz alá, felemeltem az arcomat és hagytam, hogy a víz végig csorogjon rajtam. 20 percig csak álltam és csak később kezdtem el tisztálkodni, megmostam a hajam és miután végeztem, még ráérősen megtörülköztem és bekentem magam testápolóval. A hajam vége kezdett megszáradni és lágy hullámokban beterítette a hátam, felöltöztem, még utoljára megnéztem magam a tükörben és eldöntöttem, hogy nem fogok azon görcsölni, mi lesz velünk ha mégsem megy. Most boldog vagyok, és azt hiszem ő is az. Éljünk a mának.
A tükörképemre mosolyogtam majd megfordultam és kilibbentem a fürdőszobából, Harry az ágyamon ült egy szál boxerban és unottan bámulta a tévét. Mosolyogva vetődtem le mellé, fejemet az ölébe hajtottam és az arcát fürkésztem.
-Sokáig vártál?-kérdeztem.
-Hmm, csak fél óra.-hajolt le és megpuszilta  a szám.-Még mindig gyorsabb voltál mint Zayn.
-Mit csináljunk?-tápászkodtam fel.
-Lenne egy-két ötletem.-nevetett.-De inkább nézzünk valami filmet.
-Mocskos fantáziád van, mondták már?
-Neked is, ha tudod mire gondolok.-közölte szélesen vigyorogva.
-Választasz vagy válasszak én filmet?
-Ha te választasz az tuti, hogy valami nyálas szerelmes film lesz.-nyújtotta rám a nyelvét.
-Úgy ismersz?
-Nem, de félek, hogyha horrort választasz akkor én jobban fogok félni mint te.-nevetett.
-Akkor nem választok horrort.-vontam meg a vállam.
-Válasszunk együtt!-fogta meg a kezem és felhúzott az ágyról.
Átmentünk a szobájába, levágta magát a DVD-s polc elé és kutakodni kezdett.
-Nézzük az 50 első randit!-csillant fel a szemem és diadalmasan levettem a polcról.
-Mondtam, hogy valami nyálas lesz!
-Ez nem nyálas!-szálltam vele vitába.-Szeretem Adam Sandler-t.
-Legyen gyereknap.-sóhajtott fel drámaian.
-Tudom, hogy te is szereted ezt a filmet!-böktem meg a mellkasát.
Magához húzott és nevetve puszit nyomott a homlokomra, felsóhajtottan és átöleltem. Jó érzés volt átölelni, tudni, hogy mellettem van, megnyugtatott, hogy amíg ő itt van, nem fogok éjszakákat átsírni és nem csinálok butaságokat.
-Na, gyere.-fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra.
-Nem megyünk vissza a szobámba?
-Itt is jó.-vonta meg a vállát.-Vagy visszamenjünk?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
Becsúsztatta a DVD lejátszóba a lemezt és elindította. Figyeltem, ahogyan gondosan elrendezi a párnákat, bebújtam a takaró alá és neki dőltem, kihúzta a fiókot, áthajoltam a válla felett és a rengeteg csoki mellett, felfedeztem kis ezüstös papírba csomagolt dolgokat. Nevetve dőltem vissza a párnák közé, míg ő becsapta a fiókot.
-Elővigyázatos vagyok.-motyogta.
-Dugi csokik?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem. Direkt miattad vannak itt.-vigyorgott.
-Aha.-bólogattam.-Kapok egy olyan mentolosat?-mutattam rá az egyikre.
Kivette az apró csomagolásból a kis kocka alakú csokit és felém nyújtotta. Egyikünket sem zavarta, hogy a film már ment, hátradőlt és felém fordulva a számba nyomta a csokit.
-A te hibád lesz ha elhízok.-nyomtam egy ragacsos puszit a szájára.
-Ennyitől nem, és a csoki segíti a boldogsághormonok termelődését.
-De bölcs vagy.
-Boldog vagy?-nyúlt megkomolyodva az állam alá.
Úgy tettem mintha elgondolkoznék, az elképesztő zöld szempár ijedtebben kezdett csillogni, közelebb bújtam hozzá és felemeltem a fejem.
-Mióta idejöttem, most vagyok a legboldogabb.
-Sajnálom amik történtek. Hülye voltam, hogy nem vettem észre mi történik veled...
Halványan elmosolyodtam és arcomat a nyakába temettem egy kis időre, mélyen beszívtam a bódító illatát, egy aprócska puszit adtam a nyakára, megremegett, én pedig elhúzódtam.
-Most keresnem kell egy új legjobb barátot?
-Ne merd!-fogta meg a csuklóm és végig döntött az ágyon.-Én vagyok az első és az egyetlen legjobb barátod. Ugye?
-Hát persze.-nevettem és feljebb húztam.-A legjobb barátom aki máshogy is a barátom.
-Igen.-bólintott.
-Furcsák vagyunk...
-Mindig is azok voltunk.-húzta széles vigyorra a száját.
Ujjaimmal végig simítottam a gödröcskéin majd kicsit megemeltem a fejem és megcsókoltam. Ha ilyen tempóval haladunk, nem tudom meddig fogja bírni az az elhatározásom, hogy még nem tesszük meg.
Ajkai mohón falták az enyémet, egy gyors mozdulattal a hátára fordult és engem a mellkasára húzott.
Pihegve emeltem fel a fejem, tenyeremet végighúztam a hibátlan mellkasán. Érezni akartam őt, érezni ahogyan   mellkasa lángba borulva simul az enyémhez, forró csókjait a számon, behunytam a szemem és a fejemet a mellkasára hajtottam. Hibát követnénk el, ha most, meggondolatlanul, csupán az egymás iránt érzett féktelen vágy miatt tennénk meg. Leszálltam róla, kihúztam a háta mögül egy csokit és lehajtott fejjel a párnák közé bújtam.
A szememmel követtem magas alakját, lehajolt hozzám, forró csókot lehelt a számra, majd eltűnt a fürdőszobaajtó mögött.
Messzire mentünk és ezt ő is tudja. A tévé felé fordultam és elgondolkozva bámultam a képernyőn, rózsaszín pólóban és kókuszdió "mellekkel" parádézó Rob Schneider-t.

~Harry~

Fejemet az ajtónak döntöttem és hosszan kifújtam a levegőt, a szívem a torkomban dobogott, zúgott a fülem, és a boxer már nagyon szűknek bizonyult. Gyorsan kibújtam belőle, és ma már másodjára álltam be a zuhany alá. Jéghideg vizet folyattam magamra, ahogyan először megcsapta a hátam, ordítani lett volna kedvem, majd hozzászoktam és odalent szépen, lassan lenyugodtak a kedélyek. Átfagyva léptem ki, csak a derekam helyet, most nyakig betekertem magam a törülközőmmel. A hajamból csöpögött a hideg víz amitől néha felszisszentem. Szárazra töröltem magam, majd elővettem még egy törülközőt a szekrényből és erősen dörzsölni kezdtem vele a hajam. Félig szárazra töröltem, megvontam a vállam, a fésűmmel gyorsan átfutottam rajta majd egy nagy levegőt vettem és kimentem.
Milly az ágyamon ült, szája édes mosolyban foglalt helyet csinos arcán. Csilingelő nevetésétől futkosott a hideg a hátamon, a tévére pillantottam, és magamban nyugtáztam, hogy nem engem nevet ki. Egy pillanatra behunytam a szemem és kifújtam az addig bent tartott levegőt, megráztam a nedves hajam és az ágyhoz mentem. Arrébb húzódott én pedig befészkeltem magam mellé.
-Jól vagy?-harapott az ajkaiba és az arca rózsaszínes árnyalatot öltött.
Halkan hümmögve hajoltam közelebb hozzá, ajkai mohón tapadtak az enyémre, ujjaimat a hajába vezettem, majd még időben észbe kaptam és hosszas erőfeszítéseket téve, elhúzódtam tőle.
-Nem fog ez sokáig menni.-motyogta halkan és közelebb csúszott hozzám.
Nevetve hátratúrtam a hajam és az egyik tenyeremet a hátára simítottam. Bár nehéz, had ne fejezzem ki csúnya szavakkal, mennyire nehéz nem letepernem akárhányszor a közelemben van, de próbálom tiszteletben tartani a döntését, hogy egyenlőre még nem...
Pedig mennyire jó lenne újból, sokkal érzelmesebben érezni őt, formás ajkait az enyémen, a hangját amint a nevemet... Elég, Harry!
Éreztem valamit megmoccanni odalent, az arcom akaratlanul is rózsaszínben kezdett pompázni, pedig még egyszer sem jöttem zavarba egy-egy perverzebb gondolatomtól. Figyelme ismét a tévé felé irányult, a kezembe vettem az ő apró, kecses kis kezét és az ujjait piszkáltam miközben néhol megborzongva hallgattam a nevetését. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy azok az apró kezek mennyit könnyíthetnének rajtam. Teljesen igaza van, ha életem függne tőle, akkor sem bírnám sokáig...
-Nem is nézed!-fordult hirtelen felém, tettetett felháborodással.
Az összekulcsolt kezünkre nézett, ajkai résnyire szétnyíltak, szemeivel az enyémet kereste, de én lesütöttem és a kezét fixíroztam.
-Kikapcsoljam?
-Nem!-kaptam fel a fejem.-Nézd végig nyugodtan.
-De nélküled nem jó.-húzta el a száját.
Feljebb ültem, magamhoz húztam őt és a vállára hajtott fejjel próbáltam a tévére koncentrálni.
Hajának epres illata az orromba kúszott és ismét elterelte a figyelmem a filmről. Óvatosan próbáltam az arcomat egyre jobban a hajába fúrni, mélyen belélegeztem a kellemes illatot, kezeit megéreztem a hajamon, elhúzódtam tőle és kómásan pislogtam rá. Mosolyogva megrázta a fejét, kimászott mellőlem és a leállította a DVD lejátszót, kivette a lemezt, a szobára hirtelen sötétség borult, hallottam ahogyan a helyére teszi a filmet, majd a telefonja hirtelen felvillant a sötétben és kis híján megvakultam.
-Bocsi.-suttogta.
Feljebb ültem, megráztam a párnákat és elhelyezkedtem az ágyon, nevetve átmászott rajtam és bebújt mellém. Orromat az övének dörgöltem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Kisimítottam egy kósza, szőke tincset az arcából, egyszerre hajoltunk egymáshoz és puha csókban forrtunk össze. Egyetlen szó piszkálta azóta a gondolataimat, hogy a parkban hivatalosan is egy pár lettünk, tulajdonképpen már előtte is rengetegszer mondani akartam neki. Azt akarom, hogy tudja...
-Milly?-suttogtam.
-Hmm?-hümmögött becsukott szemekkel.
Hüvelykujjammal végig simítottam az arcán és a füléhez hajoltam.
-Szeretlek.
Kinyíltak azok a nagy, okos szemei, néhány másodpercig az arcomat nézte, majd elmosolyodott és közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek, Hazz.
Rámosolyogtam, arcomat eltüntettem a szőke hajtömegben és behunytam a szemem.

~Emily~

Mindig is sokáig tudtam nézni az arcát miközben alszik, ha tudná, hogy nézem, már valószínűleg kedvesen lecsapott volna, de amit nem tud, az nem fáj, és ebben az esetben nem idegesíti vagy hozza zavarba, így nyugodt szívvel fürkésztem az édes arcot. Karjai ragaszkodóan fonódtak a derekam köré, göndör hajában néhol felfedeztem a saját, szőke hajszálaim. Szempillái megrebbentek, ajka felfelé húzódott.

-Ne nézz!-emelte fel a kezét és játékosan az orromba csípett.

Sértődötten felhúztam az orrom.

-De olyan aranyos vagy.-hajoltam a füléhez.

-Én azt elhiszem, és tudom is.-vigyorgott csukott szemmel.-De még álmos vagyok, miért nem alszol?

Az ajtó felől dübörgés hallatszott majd a kilincs hirtelen lenyomódott, de mivel be volt zárva az ajtó, ahelyett, hogy az illető bejött volna, erősen megfejelte a fát.

Egy darabig nevetve hallgattuk Louis káromkodását, hiszen ki próbált volna meg ilyen erővel berontani Harry szobájába, ha nem ő? 

-Harry!-kiáltott.-Nyisd ki az ajtót!

-Alszok!

-Na persze, alva ordibálsz?!

-Ez a rejtett képességem!

-Milly veled van?

-Aha.-krákogott.

-Ja, akkor jó. Majd gyertek le kajálni mielőtt Niall felzabál mindent!

-Kicsim!-üvöltött vigyorogva mellőlem Harry.

-Mond, életem!

-Hozol be kaját, egyetlenem?

A kezemet a szám elé tapasztottam és úgy nevettem.

-Nem!-jött a komorabb válasz.

-Örihari lesz!

-Nincs hari! Szeretlek! Amúgy, alvás közben éhes vagy?

-Igen, a rejtett képességemhez szükség van ételre! 

-Akkor a csodálatos rejtett képességeddel vonszold le a formás hátsódat a lépcsőn és egyél!

-Hoztatok kaját?!

-Mi lenne, ha kiabálás helyett kinyitnád az ajtót?-csavartam az ujjam köré egy göndör tincsét.

-Ez egy nagyon jó ötlet!-jött Lou hangja az ajtó másik feléről.

-Nincs kedvem felállni...

Nagyot sóhajtottam, lerúgtam magamról a takarót, elkapta a derekam és egy gyors mozdulattal visszahúzott egy csókra. Rá mosolyogtam, felálltam és elfordítottam a kulcsot a zárban.
-Van rajtad ruha?-mért végig nagy szemekkel Tommo.
-Fogd be, Louis!
-Mire számítottál?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem erre.-kacagott fel.-Harry? Te nyitott szemmel is tudsz aludni?
-Újabb rejtett képesség.-vigyorgott.
-Jó reggelt!-vonszolta be magát az ajtón, félig nyitott szemekkel Zayn.- Louis, ha kérhetlek, halkabban üvöltözz, van aki még aludna!-dőlt be Harry mellé az ágyba.
Arrébb dúrtam az arab srácot és kettőjük közé fészkeltem be magam.

44.rész

Jelentem, megérkezett az új rész! Sokáig azt hittem nem lesz kész, mert nem igazán volt ötletem, de végül sikerült! Még mielőtt elkezdenétek olvasni, egy kicsit még feltartalak titeket. :$

Mint ahogyan már írtam, jelentkeztem a bloggal egy blogversenyre és most a segítségetekre lenne szükségem. Van egy kategória: -a legkedveltebb blog.

Aki szereti a blogom, szavazna rá ITT? :) 

Köszönöm szépen! :)

Puszi: Nessa xx

~Victoria Monroe~

(Főszerkesztő a "The Sun" újságnál) 

-Emberek!-léptem ki az irodám ajtaján.

Mindenki felém kapta a fejét, elmosolyodtam, és az előtérbe topogtam. Körém gyűltek, hiszen mindenki arra volt kíváncsi, mit akart Emily Stewart. 

-Mindenki hagyja abba amit csinált! Megvan az újság fő cikke! Barbara!-fordultam a megszeppent nő felé.-Szerkessz új címlapot, a királyi párról szóló riport ráér.

-Rendben.-bólogatott.

-Igyekezz!-tapsoltam kettőt, mire ijedten a saját kis irodája felé indult.

-Victoria kisasszony!-fordult vissza.-Kaphatnék egy piszkozatot a cikkből? 

A kezébe nyomtam a kinyomtatott papírokat.

-Köszönöm.

-Mindenki csinálja a maga dolgát.-mosolyogtam.

Elhúzták a szájukat, mindenki a "nagy cikket" akarta szerkeszteni, de ilyet nem adok ki a kezem közül.

-Hozz be egy kávét!-haladtam el a kis rövid hajú nő mellet, hogy is hívják? Mindegy, nem lényeg...

Becsuktam magam mögött az ajtót és kényelembe helyeztem magam a székemben, magam elé vettem a laptopot, és nekiláttam megfogalmazni a cikket.

Hatalmas botrány, és veszekedés lesz abból, ha ez a két kiscsibe szembeszáll egymással. Bár, ez a Styles kölyök tényleg elég helyes.

~Emily~

-Niall, légyszíves.-nézett körbe Liam.-Próbálj meg normálisan enni.
-Most mi bajod vele?-röhögött fel Zayn.-Csak egy fél csirke lóg ki a szájából.
-Hello.-jelent meg két lány az asztalunknál.
-Sziasztok.-pislogott fel rájuk mosolyogva Harry.
-Szabadna képet és aláírást?-szorongatott a kezében egy könyvet(!) a fiúkról.
Ezek mindenhová magukkal cipelnek ilyen tárgyakat?
-Ühüm.-nyöszörgött Niall egy csirkecombbal a szájában.
Az egyik lány halkan nevetett rajta, míg a másik elfojtva egy mosolyt, Harry elé csúsztatta a könyvet.
-Kicsi?-fordult felém.
A megszólításra enyhén elpirultam, igyekeztem elkerülni a két lány gyilkos tekintetét.
-Van nálad egy toll?
-Oh, nálam van!-kapott a táskájához az eddig szótlan lány és a kezébe nyomott egy zöld, zselés tollat amin Niall! díszelgett.
Harry aláfirkantotta majd csúsztatta tovább Louis-nak.
-Uhm.-kapott egy szalvétáért Niall és hátrahajtott fejjel lenyelte a csirkét.
Fintorogva megtörölte a kezét a szalvétába, de a fele a mancsaira ragadt. Megrántotta a vállát és a nadrágjába törölte, majd elvette a felé nyújtott tollat Liam-től és aláírta.
-Olyan tollal se dedikáltam még, amin én vagyok.-forgatta az ujjai közt, majd mosolyogva összecsukta a könyvet és a két lány kezébe adta.
-Külön képet szeretnétek, vagy amin mindannyian együtt vagyunk?-karolta át a hosszú, barna hajút, aki eddig csak nevetgélt, Zayn.
-Lehetne mindkettőt?-szólalt meg helyette a másik és az ujjai között forgatva a fényképezőgépet, irigykedve pislogott a barátnőjére.
-Hogyne.-bólintott mindenki helyett Liam.
Lefényképezték egymást a lányokkal, én addig csendben ültem és a villámmal a kajában turkáltam.
-Milly!-lépett elém Louis.-Csinálsz egy képet mindannyiunkról?
-Persze.-mosolyodtam el és feltápászkodtam.
Néhány vendég, akik nem igazán törődtek azzal, hogy a One Direcion is jelen van, ügyet sem vetettek rájuk, és szerintem már azért imádkoztak, hogy tűnjünk el innen. Egymásba karoltak, közrefogták a két lányt és mindannyiuk széles mosolyra húzta a száját, elkattintottam a gépet, majd visszanéztem és végül a beszédesebb lány kezébe adtam.
-Kösz.-vetett rám egy gyilkos pillantást.
-Szívesen.-mosolyogtam.
Nem tervezem összeomlani, azért mert két lány csúnyán néz rám. A kezébe adtam a fényképezőgépet, még egyszer rájuk mosolyogtam, majd visszaültem a helyemre miközben ők még ölelkeztek egy sort a fiúkkal.
Még akkor sem szólta semmit amikor Harry puszit adott nekik, azt már régen elfogadtam, hogy naponta lányok veszik körül, és igen, fog velük puszilkodni, de amíg nem ad rá okot, nem leszek féltékeny. Eddig mindent meg tudtunk beszélni, ezután miért ne menne?
Megittam a kólám és nagyrészt megettem a kajámat mire visszaültek.
-Bocsi.-nyomott puszit Harry az arcomra.
-Nem baj.
-Meneküljünk!-suttogott Zayn.-Mennek a képek twitterre!
-Bocsi!-intett Liam az egyik felszolgáló lánynak.-Be lehetne ezeket csomagolni?
-Persze.-szökött széles mosoly az arcára.-Esetleg kértek még valamit?
-Aha.-csámcsogott Niall.-Még egy doboz csípős csirkeszárnyat.
-Rendben.-firkantotta, majd egyesével felszedte a tányérokat és a karján egyensúlyozva elindult a konyha felé.
Vártunk rá néhány percet, majd nagy léptekkel elhagytuk a Nando's-t.
-Ejnye.-ráztam a fejem.-Menekültök a rajongók elöl.
-Máskor szívesen találkozunk velük.-magyarázott a kóláját szürcsölve Zayn.-De most fáradtak vagyunk.
Egyszerre húzták a fejükbe a kapucnijukat, én a napszemüvegem mögül, Harry kezét fogva nézelődtem az utcán. Szeretem Londont. Szeretem az összes piros buszt, a telefonfülkéket, az embereket, a sárga taxikat, mindent ami itt van. A nap már teljesen lement mire hazaértünk, sokáig kószáltunk a városban.
Alig léptünk be az ajtón, felszaladtam Harry szobájába, lekaptam a szekrény tetejéről a focilabdáját majd tovább mentem a saját szobámba, felkaptam egy kopott, szürke kapucnis pulcsit a ruhámra, és felvettem a tornacipőm. Lerobogtam a lépcsőn, elhúztam Liam előtt és kirohantam a kertbe.
Nem érdekelt, hogy ruhában vagyok. Én ugyan nem öltözök még egyszer át.
Szórakozottan tologattam ide-oda a lábammal a labdát, majd egy gyors mozdulattal alá nyúltam és a lábfejemen egyensúlyoztam.
-Ügyes.-lépett ki az ajtón vigyorogva Niall.
-Köszi.-emeltem meg a labdát, elkaptam, és az ujjaim közt játszottam vele.-Egyébként, mi újság azzal a lánnyal akivel randizni voltál?
-Semmi.-rántotta meg a vállát.
-Hogy érted?-huppantam le a földre és érdeklődve néztem rá.
Követte a példámat és leült velem szemben.
-Nem igazán...-kereste a szavakat.-fogadta el, szóval, a velem járó dolgokat. Érted..
-Igen.-sóhajtottam.-Sajnálom, Niall.
-Nem kell.Megvagyok egyedül is.-rántotta meg a vállát.-Csak néha jó lenne...
Megértően bólintottam, és lehajtott fejjel a kezeim közt forgattam a labdát.
-Nem fázol?-pillantott le a lábaimra.
Megráztam a fejem, felhúztam a pulcsim ujját és a sebhelyeket nézegettem. Niall volt az első aki megtudta, ezen a nyáron elég sok mindenen mentünk keresztül, jó, hogy még tudunk így beszélgetni. Akármi is történt kettőnk között.
-Bemegyünk?-törte meg a beállt csendet.
-Én még maradok egy kicsit.-mosolyogtam rá.
-Oké.-tápászkodott fel.-Vegyél fel valamit!
Rá nevettem majd én is felálltam, de ahelyett, hogy követtem volna, erőteljeset rúgtam a labdába majd utánaszaladtam. Nem tudom ez mire jó, talán feszültséglevezetésnek, de az utóbbi napokban minden voltam, csak éppen feszült nem. A hajam az arcomba lógott, a labdát a combomon egyensúlyoztam ezért nem söpörtem ki az arcomból, mert lehet, hogy akkor leejtettem volna a labdát.
Az ajtócsukódásra felkaptam a fejem, mire a labda leesett a lábamról, utánakaptam és meg tudtam tartani a bokámmal. Harry lépett ki a ajtón, letettem a labdát és egy pillanatig elbűvölten néztem a magas alakját. Kezében egy szürke melegítőalsót és két bögrét szorongatott.
Letette a bögréket a lépcsőre, a melegítővel a kezében igyekezett felém.
-Vedd fel!-nyomta a kezembe egy puszi kíséretében.-Meg ne fázz.
Dünnyögve felhúztam a nadrágot, a ruhát nem vetettem le, viszont felette volt a pulcsim.
-Miért nem mondtad, hogy focizni akarsz?-fogta meg a kezem és a lépcső felé vezetett.
Megvontam a vállam és nekidőltem, egyik karját átdobta a vállamon és újabb puszit adott az arcomra. Leültünk a lépcsőre, egy macskás bögrét a kezembe nyomott amin a cicák feje felett hatalmas betűkkel állt: "Boldog Születésnapot".
Elkalandozva kortyoltam bele a meleg kakaóba, akkor jöttem rá, tényleg mennyire hideg van. A melegség átjárta a testem és kellemesen fölmelegített, neki dőltem a vállának és elgondolkozva néztem magam elé. Finom érintésére a derekamnál kizökkentem a gondolataim közül, haja lágyan végigsimított az arcomon amikor felém fordította a fejét. Elvesztem a zöld szemekben, orrát játékosan az enyémhez dörgölte mire halkan felnevettem, kezem magától indult meg, beletúrtam a hajába. Kezei megfeszültek a derekamon, rájöttem, hogy most már észrevétlenül próbálhatom meg feszegetni nála azokat a határokat, amiket még nem ismerek. Hümmögve hajolt közelebb, ajkai gyengéden értek az enyémhez, letettem a bögrét és a karjaimat a nyaka köré fontam. Gyengéden megharaptam az alsó ajkát, és amíg az én szám mosolyra húzódott, az övéi közül rekedtes nyögés csúszott ki.
-Ne csináld!-motyogta és néhány másodpercig elhúzódott.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, ajkai újból az enyémre tapadtak, még jó, hogy én ne csináljam.
Egyik kezemet felcsúsztattam a hátán, hagytam, hogy a nyelvével szétfeszítse a szám. Keze a combom felé kalandozott, lihegve húzódott el és rögtön befelé nézett. Szemei összeszűkültek majd felnevetett.
-Louis stopperórával mérte meddig csókolózunk.
-Nem jó!-lépett ki az ajtón az emlegetett srác, és felmutatott egy tesitanároknál használatos stopperórát.-Később nyomtam rá, de még így is több mint egy perc, jól bírjátok.
Kínosan nevetve megdörzsöltem az arcom, az száz, hogy nem szégyenlősek egymás előtt. És valljuk csak be, kinek jutott volna eszébe stopperórával lemérni, hogy a legjobb barátja meddig csókolózik a barátnőjével? A barátnőjével. Furcsa így használni, Harry a pasim. Fhu nem, így nem jó, olyan...nem hozzám való ez a szó. Hazza a barátom, és én vagyok a barátnője. Hozzá kell szoknom még ehhez. Egyenlőre furcsa megszokni azt a tényt, hogy köztünk minden megváltozott, de hát ezt akartam. Még mindig féltem tőle, hogy köztünk ez nem fog menni és örökre elveszítem. Szeretem őt csókolni, szeretem az érintéseit, őt magát, de akárhányszor egymáshoz érünk, egy apró, vékony hang mintha sipítozná a fejemben, hogy még azelőtt hagyjuk ezt abba, hogy bármi rossz történik. Egy pillanatra megingott bennem az elhatározás, hogy valóban be merem, és be akarom vállalni annak a veszélyét, hogy egy durva összeveszés után szakítunk és elveszítem.
-Itt vagy?-húzta el a kezét a szemem előtt.
Megráztam a fejem és értetlenül pislogtam egyik fiúról a másikra. Néhány perc kiesett.
-Ja, igen, csak elbambultam.
Valakivel beszélnem kellett erről, valaki olyat kellett hívnom aki tud segíteni.
-Felhívom anyát.-mosolyogtam.
Bólintott és egy puszit nyomott az arcomra, kikaptam a zsebemből a telefonom és Louis-t kikerülve bementem a házba. Szokásukhoz hűen, ismét a nappaliban randalíroztak, Zayn és Niall a tévén virtuálisan ugráltak valami emberkével, Liam a laptopján pötyögött. Felszaladtam a lépcsőn és becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, nekidőltem a falnak és rányomtam anya nevére.
-Szia, Emily!-harsant fel a vidám hangja.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Történt valami?-váltott vidámból a hangja gondterheltté.
-Nem. Csak, elbizonytalanodtam.
-Hogy érted ezt, szívem?
-Hát...-harapdáltam idegesen az ajkaim.-nem tudom mennyire volt jó ötlet ez. Mi van ha nem fog működni kettőnk között és a barátságunknak is vége lesz?
-Kicsim, ez csak rajtatok múlik. A ti döntésetek volt, hogy bevállaljátok-e ennek a kockázatát. Tudnál a barátja lenni úgy is, ha előtte együtt jártatok?
-Látod? Ez az! Nem tudom!
-Nyugodj meg, szerintem nem bomlana fel egy több éves barátság emiatt. Ha nem megy, leültök és megbeszélitek úgy mint régen.
Halkan hümmögtem, jelezve, hogy nem igazán tudom ezt elképzelni egy hatalmas vita után.
Kopogás nélkül nyitott be valaki, szembe találtam magam egy csalódott, zöld szempárral.
-Később beszélünk.-mondtam a telefonba és lehajtottam a fejem.
-Ne aggódj!
-Szia, anya.
-Szia.
Kinyomtam, nem nézve rá, a telefont a zsebembe csúsztattam. Talpa alatt megnyikordult a padló, miközben tett egy lépést felém, beszívtam az alsó ajkam és rá emeltem a tekintetem. Hirtelen visszafordult, azt hittem elmegy és amilyen hirtelen elkezdődött köztünk ez az egész, olyan hamar vége is lesz. Elfordította a kulcsot a zárban, zakatoló szívvel figyeltem ahogyan megfordul és közelebb lép hozzám.
-Megígértem, hogy mindig a barátod leszek.-hajolt közel az arcomhoz, ujjait összefonta az enyémekkel.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.-De mi van ha összeveszünk egyszer és szakítunk, utána pedig már nem menne?-mondtam el egy szuszra ami bánt.
-Milly...-sóhajtott.-Nem akarod ezt?
-De! De, akarom!-védekeztem.-Félek.
-Figyelj!-húzódott el és a hajába túrt.-Ha nem akarod, inkább hagyjuk.
Felhúztam a pulcsim ujját és felé nyújtottam a kezem.
-Ezek azért vannak, mert nem akarlak?
Behunyta a szemét és hosszan kifújta a levegőt. Ujjait a csuklóm köré fonta, kinyitotta a szemét és fájdalmas arccal méregette a hosszú sebeket.
-Ha nem megy-remegett meg a hangja.-addig melletted leszek amíg azt nem mondod, hogy hagyjalak békén és nem kérsz a barátságomból sem.
Ez volt az a mondat, amikor legszívesebben földhöz vágtam volna valamit. Leengedtem a kezem, megragadtam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz húztam. Mellkasa megfeszült, majd folyamatosan engedett és gyengéden a falnak nyomott. Csókja egyre hevesebb lett, megfogta a csuklóm, a nyaka köré fonta a karjaim, mellkasunk egymásnak nyomódott. Hátra hajtottam a fejem, ajkát elszakította a számtól és áttért az eddig érintetlen területre. Hátráltam, de már nem léphettem tovább, hátraestem az ágyon és rántottam magammal őt is. Akaratlanul is félreérthető pozícióba kerültünk, a fejem lassan kezdett kitisztulni, de ahhoz nem volt akaratom, hogy őt leállítsam. Lehúzta a cipzárt a pulcsimon és kihámozott belőle. A melegítőből már én bújtam ki, ujjai fel-le vándoroltak a combomon majd ismét forró csókban forrtunk össze. Elhúzódott, megragadta a pólóját és lehúzta. Elém tárult a hibátlan mellkasa, rózsaszín köd lepte el a józan gondolkodásom, felültem, tenyeremet a hasára simítottam, hamarosan ismét egymásba gabalyodva feküdtünk az ágyon. Keze a hátam mögé kalandozott és a ruhám cipzárját kereste.
-Ne!-fogtam meg a kezét.
Behunytam a szemem és nagy levegőt vettem.
Elhúzta a kezét és a hátára fordult. Ha komolyan gondoljuk, akkor ennek még nem most van itt az ideje.