47.rész A magyar nyelv nehézségei

Bonjour! :D

Először is, szeretném megköszönni a 69, rendszeres olvasót! Úgy érzem, Harry velünk van. :'D 

Nem tudom mit mondhatnék még, mindent köszönök! :) Furcsa, hogy már csak 3 rész és az epilógus, nem füllik a fogam hozzá, hogy befejezzem ezt a blogom. :/ 

Nem is húzom tovább az időtöket, élvezzétek még ki a tavaszi szünetet! :) 

Puszi: Nessa xx.

~Emily~

Az ürge még mindig ott ült az asztalnál, folyamatosan éreztem magamon a pillantását és ez kezdett az idegeimre menni. Fontolóra vettem, hogy megfordulok és a középső ujjammal kifejezem a nem tetszésemet. A kapucni alól is jól látszott, hogy rövid, barna haja van, és még bent sem vette le a napszemüveget. Furcsán ismerős volt, de nem bámultam túl sokáig, ezért nem tudtam rájönni ki ez és miért néz ennyire.

Visszafordultam a fiúkhoz és elkortyolgattam a kólámat, próbáltam nem figyelni arra, hogy még mindig néz. 

-Eszünk egy sütit?-emelte fel a fejét Niall.

Bár előtte még mindig ott volt két nagy csirkecomb, neki már a következőn járt az esze.

-Eszünk, ha azt is elpusztítod.-mutatott a tányérjára Liam.

-Kételkedsz bennem?

-Ismerünk, Niall.-veregette meg a vállát Harry.-Gondolkozz el azon inkább, hogy mennyi sütit kérsz.

-Vegyük meg neki az egész cukrászdát.-horkantott fel cseppet sem diszkréten Louis.

Niall nagy szemekkel bámult rá, majd Louis keresztül mászott rajtam és leült a szöszi fiú mellé.

-Tudod, hogy szeretlek.-ölelgette és puszit nyomott az arcára.

Elmosolyodtam és ismét ittam egy kortyot a kólából.

Körülbelül 5 perc alatt Niall eltüntetett a tányérjáról mindent. Fizettünk, és gyalog indultunk egy cukrászda keresésére. Az út nem ment zökkenőmentesen, többször megállítottak minket közös képért, csúnya pillantásokat kaptam, de Harry kitartóan szorongatta a kezem és a derekamat átölelve sétáltunk. Nem éreztem úgy, hogy bármi okom lenne a bűntudatra, elvégre, nem csinálok semmi rosszat azzal, hogy a barátnője vagyok. A tarkóm bizseregni kezdett, hátra pillantottam, de nem láttam senkit. Megráztam a fejem és neki dőltem Harry vállának.

-Szerintetek lesz répás fagyi?-fordult meg csillogó szemekkel Louis.

Elfintorodtam, de nem mutattam ki, mennyire nem szívesen kóstolnám meg a répás fagyit.

-Biztos, hogy lesz.-terelte tovább Liam.

Nem igazán figyeltem merre megyünk, Harry kezét fogtam, és leginkább a lábát figyeltem, ami kétszer akkora mint az enyém, de mégis lépést tudok vele tartani. 

Kezem eltűnt az övében, szerettem ránézni, végre úgy fogom a kezét, ahogyan akarom, végre akkor csókolom meg, amikor kedvem szottyan hozzá, és nem kell attól félnem, mikor történik megint valami rossz, és mikor kötök ki egy kórház intenzív osztályán vérveszteséggel. Hirtelen álltunk meg, nem figyeltem eléggé, ezért Niall hátának ütköztem.

-Bocsi.-nevettem rá.

Kaptam egy aranyos mosolyt, majd arrébb lépett és válogatni kezdett a sütik között. Direkt nem mentünk közelebb, a pultos lány is csak nagy szemekkel nézett rá. 

-Kettő olyat.-mutatott egy habos sütire.-Egy csokisat, három puncsost, egy gesztenyéset, az milyen? 

Összevont szemöldökkel nézett egy csíkos tetejű sütire. A lány furcsa kiejtéssel beszélt, és valami olyat mondott amiről egyikünk sem tudott semmit.

-Eszterházy. 

-Micsoda?-rázta a fejét és felhúzott orral méregette.

-Én azt tudom!-ugrándozott Louis.-Nagyapával ettünk olyat, Magyarországról van!

-Biztos.-vonta meg a vállát a szőkeség.-Abból is kérek kettőt.

-Más valamit?-tette le egy hatalmas tányérra a sütiket.

-Mentolos fagyit, öt gombóccal, de azt csak a sütik után.

Megfogta a külön tálcáját amire kiszedte a lány a sütiket, és toporogva várta, hogy mi is válasszunk. Mindenki meg akarta kóstolni a furcsa nevű sütit, és a neve kimondása helyett, csak ráböktünk. Én bőven megelégedtem azzal az egy szelettel, a többiek viszont legalább három féléből választottak, végül leültünk kint egy üres asztalnál. Liam előkapta a telefonját és mielőtt enni kezdtünk volna, lefényképezte a magyar sütit és feltöltötte twitter-re.

-Mikor voltál te Magyarországon, Louis?-vonta össze a szemöldökét Harry.

-4 éves koromban, nagyapával voltunk Budapesten. De ezt már mondtam, ne mond, hogy nem emlékszel rá mert megsértődök.
-Most, hogy mondod!
Elfojtottam egy mosolyt és a számba tettem egy falatot, finom volt, nem az a tipikus angol teasütemény.
-Ezt tök jó.-bökött rá a villájával Niall.
-Szerintem is.-bólogattak egyszerre.
Néha még meglepődöm ezen...
Mire én eltüntettem azt az egy szeletet, Niall már végzett az összessel és bement a fagyijáért.
-Figyelj.-sóhajtott Louis.-Hívjuk fel nagyapát, ő ki tudja mondani.-halászta elő a telefonját.
-Estherhouse-szerencsétlenkedett Harry.
Liam nevetve hátradőlt a széken és tovább falatozta a sütijét, míg én Louis telefonbeszélgetésére figyeltem.
-Na, ki hangosítalak.-beszélt.
Nyomkodott valamit a telefonján majd mi is hallottuk Keith hangját.
-Figyeljetek srácok. Esz-ter-há-zy.
-Esz.-bandzsított Harry amitől ismét elkapott a nevetés.-Ther.
-Nem, Harry.-nevetett a telefonba Louis nagypapája. -Esz-ter.
-Esz-ther.
Leszaladt a torkomon a kis falat süti, fulladozni kezdtem, egyszerre néztek rám nagyra nyílt szemekkel, először Liam pattant fel, ő berohant, Harry pedig mögém lépett, lenyomta a fejem a térdem közé és úgy, hogy ne fájjon, ütögetni kezdte a hátam.
Liam húzott fel, a kezembe nyomott egy pohár vizet, én pedig félig fulladozva, félig nevetve megittam.
-Jól vagy?-meredtek rám mindannyian.
-Mi történt?-jött a telefonból.
-Milly majdnem meghalt.-pánikolt Lou.
-Jól vagyok.-nevettem.
-Kérsz egy kis fagyit?-nyomta az orrom alá a fagyiját Niall.-Amúgy, min nevettél?
-Harry szeretne magyarul beszélni.-kacarászott Louis.
-De már majdnem megvan.-huppant le mellém a göndör.-Eszther.
-Ter.-hangzott fel a telefonból.
-De nekem az ther! Nem bírom máshogy kimondani!
-Jó.-sóhajtott Tomlinson papa.-Most jön a másik fele, há.
-Micsoda?-ráncolta a szemöldökét.-Nincs is ilyen betű!
-Magyarországon van!-szállt vele vitába Louis.
-Szerintem addig ne egyél, míg ő ezt gyakorolja.-nevettem rá a szöszi fiúra.
-De megolvad.-húzta el a száját.
-Niall, várj egy kicsit.-csitította Liam.
-Hau.-grimaszolt.-Nem megy!
-Menni fog az!-biztatta.-Há.
-Hau, ha, há! Kimondtam!-pattant fel és Louis-val az oldalán öt másodperces örömtáncot jártak
Niall hátra hajtotta a fejét és a hasát fogva nevetett. Még szerencse, hogy nem evett közben, lenyelte volna a kanalat.
-Ügyes vagy, most a vége, zy.
-Thing.
-Semmi köze hozzá.-nevetett fel.-Zy.
-Mondj egy olyan szót amibe van ilyen betű!
-A magyar abc-ben van. Gyerünk, az előbb is kimondtad.
-Jó.-dünnyögött.-De ott az Y-t sem így mondják.
-Ne hisztizz már!-bökte meg Louis.
-Záj.
-Majdnem. Az Y-t ne úgy mond, próbáld úgy, ahogyan én mondom.
-Oké.-sóhajtott.-Zy.
-Ez az!-borult a nyakába Louis.
Cuppanós puszit nyomtam az arcára, megtapsoltuk, még a telefon másik végéről is tapsolt Tomlinson papa.
-Mosd mond ki egybe.-biztatta Liam.
-Hú.-sóhajtott.-Jó, megpróbálóm.
Várakozva néztünk rá, felhúzta az orrát és látszólag nagyon koncentrált.
-Esztherházy.
Megtapsoltuk, a járókelők furcsán néztek ránk és ismét úgy éreztem, hogy valaki figyel, de nem foglalkoztam vele.
-Remek, ügyes vagy.
-Köszi nagyapa.-cuppantott a telefonba Louis.-Szia.
-Sziasztok.-köszönt el nevetve.
-Vegyük fel videóra!-pattant fel Liam.
Előkapta a telefonját, Harry pedig megismételte a majdnem tökéletes kimondott magyar szót. Liam feltöltötte twitter-re és a facebook oldalukra is, majd kifizettük a sütiket és haza indultunk. Már kezdett sötétedni, és a Direction ház elég messze van London belvárosától ezért fogtunk egy taxit és haza vitettük magunkat.

~Mark~

-Rohadt, szúrós szar!-másztam ki a bokrok mögül.

Leszedtem a pulcsimról a ráragadt szarságokat, belerúgtam a növénybe és elindultam. Az emberek nagyokat néztek, szinte beleláttam a fejükbe. Minek bujkál ez a gyerek egy bokorban?

Mer' olyan kedve van. 

Útközben a gatyámból és a pulcsimból szedegettem ki a megbújt ragadós darabokat, jó messze elhúztak gyalog az biztos, először megkajálnak a Nando's-ba aztán a kis sztárocskák benyalják az egész cukrászdát.

Beugrottam a kocsimba. A piros Volkswagen cabrio-t lecseréltem egy fekete terepjáróra, nem épp egy rejtőzködő autó, de jobb mint az a kis szar. 

A hazafelé vezető utat direkt a sztárpalánták utcája felé tettem meg, útközben elnevetgéltem a történteken, először az a nyomorék göndör gyerek szerencsétlenkedik valami hülye szó kimondásán, aztán a kicsike fullad meg majdnem. Pedig az nem lett volna túl jó, van még egy-két dolgom vele. Lassítottam a ház előtt és a napszemüvegem mögül kémleltem be, hatalmas ablakok, amelyek rálátást biztosítanak az ilyen jófej srácoknak mint én. Elvigyorodtam, amikor megláttam a kis csajt az egyik kölyök mellett. Nagyjából meg tudom különböztetni őket, van a szőke, az a sötét hajú arab, meg a göndör, a másik kettő ugyanúgy néz ki. 

Mielőtt feltűnést keltettem volna, elhajtottam. Holnap reggel itt leszek, és addig követem a kicsit amíg egyedül nem hagyják az őrangyalai. 

Otthon, ha lehet azt a koszfészket otthonnak hívni, Mia a tévé előtt ült és unottan kapcsolgatta. Nem tudom miért csövez még mindig nálam, világos, hogy nem érdekli azt a kölyköt, visszahúzhatna már őfelsége a saját kecójába. Kezd az idegeimre menni az állandó nyávogásával, ráadásul semmit nem tesz azért, hogy legyen okom itt tartani.

-Megvolt?-pillantott rám félszemmel.

-Ma nem.

Legyintett és onnastól magasról leszarta, hogy megérkeztem. A konyhában kikaptam egy üveg vizet a hűtőből majd eltűntem a szobám ajtaja mögött. Nagy nap lesz holnap, pihennem kell és fel kell készülnöm.

Olyan ez az egész, mint egy elcsépelt, borzasztó rossz kémfilm, csak én nem kémkedni akarok. Követnem kell, nehogy elszalasszam a lehetőséget. Ha egyedül marad, érkezik Mark, a jófiúnak hitt rossz fiú, és a kis Milly-nek se híre se hamva nem lesz. 

~Emily~

Kisajátítottam magamnak a "kádas" elnevezésű fürdőszobát. Ha nekem egyszer saját házam lesz, teljesen biztos, hogy zuhanyfülkék helyett az összes fürdőszobába kád lesz. Nincs is jobb annál, mint elmerülni a nyakig érő forró vízben. A telefonomból halkan szólt Selena Gomez-Love you like a love song-ja, becsuktam a szemem és halkan dúdolva hátradőltem. A zene egy pillanatra elhallgatott, hangos csipogás jelezte, hogy sms-em jött, majd újra felszólalt a zene. Megtöröltem a kezem egy törülközőbe és megnyitottam az üzenetet, egyetlen egy szó állt benne: Megbánod 

Nem hiszem. Sosem fogom azt megbánni, hogy tisztáztam a Harry körüli undorító pletykákat. A telefont hanyagul letettem és hagytam, hogy tovább szóljon a zene. 

20 percig csak áztattam magam, amikor kezdett elhűlni a víz, engedtem le belőle, és újabb adag forrót folyattam. Normálisan megmosakodtam, majd leengedtem a vizet és felvettem a "pizsamám". A lábamat beledugtam még egy régebben vásárolt puha, bojtos papucsba, és a telefonomat szorongatva kiléptem a fürdőszobából. A fiúk még utoljára, alsógatyában kifosztották a hűtőt, vagyis, Niall kifosztotta a hűtőt, a többiek beszélgettek. Louis egy répát rágcsált, Harry kakaót ivott, Liam pedig csak ült és folyamatosan beszélt. Hiányzott mellőlük Zayn, de tudtam, hogy ha nincs itt, az azt jelenti, hogy kibékültek Perrie-vel. Mosolyogva ültem fel a pultra, Harry vállára hajtottam a fejem és hátulról átöleltem.

-Éhes vagy?-fordult felém.-Csinálok neked valamit ha szeretnéd.

Megráztam a fejem és puszit nyomtam az arcára. Csoda lenne ha még férne valami a gyomromba.

-Ilyen lehetőséget elszalasztani.-rázta a szőke fejét Niall.

-Hát, nekem sose ajánlja fel, hogy csinál kaját.-morgolódott Louis.

-Ez nem igaz! Szoktam neked csinálni sajtos tésztát! 

-Akkor ha én kérem, és nem ajánlod fel!

-Örülj neki, hogy csinál!-nevetett fel Liam.-Szerintem én lefekszem.

-Mi is.-bólogattak egyszerre.

Félelmetes...

Először Liam, majd Niall lépett le, hárman maradtunk, nem sokkal Niall után viszont Loui is bejelentette, hogy "megerőszakolja az ágyát". Ajajj...

-Gyere.-mosolygott rám Harry és leemelt a pultról. 

A kezét fogva lépdeltem fel utána a lépcsőn. Behúzta a sötétítőt és ledőlt az ágyára. Kitárt karokkal nagyokat pislogott rám, óvatosan leültem és hozzábújtam.

-Alszol velem, ugye?

-Nem is tudom.-piszkáltam meg a fürtjeit.-Ki kéne pihenned magad holnapra.

-Csak alszunk, megígérem.

-Rendben.-adtam be a derekam.

Tulajdonképpen, akkor is vele aludtam volna ha nem kérdezi meg. 

Bebújtam mellé, felhúzta magunkon a takarót és a karjaiba zárt. A hajam simogatta és beszélt hozzám, nem tudom pontosan miről, az elején még elkezdte mondani, az "Emlékszel amikor..." kezdetű történeteket rólunk, de nem tudtam rá végig figyelni. A szemeim lassan lecsukódtak és a megnyugtató, mély hangjára álomba szenderültem.