44.rész

Jelentem, megérkezett az új rész! Sokáig azt hittem nem lesz kész, mert nem igazán volt ötletem, de végül sikerült! Még mielőtt elkezdenétek olvasni, egy kicsit még feltartalak titeket. :$

Mint ahogyan már írtam, jelentkeztem a bloggal egy blogversenyre és most a segítségetekre lenne szükségem. Van egy kategória: -a legkedveltebb blog.

Aki szereti a blogom, szavazna rá ITT? :) 

Köszönöm szépen! :)

Puszi: Nessa xx

~Victoria Monroe~

(Főszerkesztő a "The Sun" újságnál) 

-Emberek!-léptem ki az irodám ajtaján.

Mindenki felém kapta a fejét, elmosolyodtam, és az előtérbe topogtam. Körém gyűltek, hiszen mindenki arra volt kíváncsi, mit akart Emily Stewart. 

-Mindenki hagyja abba amit csinált! Megvan az újság fő cikke! Barbara!-fordultam a megszeppent nő felé.-Szerkessz új címlapot, a királyi párról szóló riport ráér.

-Rendben.-bólogatott.

-Igyekezz!-tapsoltam kettőt, mire ijedten a saját kis irodája felé indult.

-Victoria kisasszony!-fordult vissza.-Kaphatnék egy piszkozatot a cikkből? 

A kezébe nyomtam a kinyomtatott papírokat.

-Köszönöm.

-Mindenki csinálja a maga dolgát.-mosolyogtam.

Elhúzták a szájukat, mindenki a "nagy cikket" akarta szerkeszteni, de ilyet nem adok ki a kezem közül.

-Hozz be egy kávét!-haladtam el a kis rövid hajú nő mellet, hogy is hívják? Mindegy, nem lényeg...

Becsuktam magam mögött az ajtót és kényelembe helyeztem magam a székemben, magam elé vettem a laptopot, és nekiláttam megfogalmazni a cikket.

Hatalmas botrány, és veszekedés lesz abból, ha ez a két kiscsibe szembeszáll egymással. Bár, ez a Styles kölyök tényleg elég helyes.

~Emily~

-Niall, légyszíves.-nézett körbe Liam.-Próbálj meg normálisan enni.
-Most mi bajod vele?-röhögött fel Zayn.-Csak egy fél csirke lóg ki a szájából.
-Hello.-jelent meg két lány az asztalunknál.
-Sziasztok.-pislogott fel rájuk mosolyogva Harry.
-Szabadna képet és aláírást?-szorongatott a kezében egy könyvet(!) a fiúkról.
Ezek mindenhová magukkal cipelnek ilyen tárgyakat?
-Ühüm.-nyöszörgött Niall egy csirkecombbal a szájában.
Az egyik lány halkan nevetett rajta, míg a másik elfojtva egy mosolyt, Harry elé csúsztatta a könyvet.
-Kicsi?-fordult felém.
A megszólításra enyhén elpirultam, igyekeztem elkerülni a két lány gyilkos tekintetét.
-Van nálad egy toll?
-Oh, nálam van!-kapott a táskájához az eddig szótlan lány és a kezébe nyomott egy zöld, zselés tollat amin Niall! díszelgett.
Harry aláfirkantotta majd csúsztatta tovább Louis-nak.
-Uhm.-kapott egy szalvétáért Niall és hátrahajtott fejjel lenyelte a csirkét.
Fintorogva megtörölte a kezét a szalvétába, de a fele a mancsaira ragadt. Megrántotta a vállát és a nadrágjába törölte, majd elvette a felé nyújtott tollat Liam-től és aláírta.
-Olyan tollal se dedikáltam még, amin én vagyok.-forgatta az ujjai közt, majd mosolyogva összecsukta a könyvet és a két lány kezébe adta.
-Külön képet szeretnétek, vagy amin mindannyian együtt vagyunk?-karolta át a hosszú, barna hajút, aki eddig csak nevetgélt, Zayn.
-Lehetne mindkettőt?-szólalt meg helyette a másik és az ujjai között forgatva a fényképezőgépet, irigykedve pislogott a barátnőjére.
-Hogyne.-bólintott mindenki helyett Liam.
Lefényképezték egymást a lányokkal, én addig csendben ültem és a villámmal a kajában turkáltam.
-Milly!-lépett elém Louis.-Csinálsz egy képet mindannyiunkról?
-Persze.-mosolyodtam el és feltápászkodtam.
Néhány vendég, akik nem igazán törődtek azzal, hogy a One Direcion is jelen van, ügyet sem vetettek rájuk, és szerintem már azért imádkoztak, hogy tűnjünk el innen. Egymásba karoltak, közrefogták a két lányt és mindannyiuk széles mosolyra húzta a száját, elkattintottam a gépet, majd visszanéztem és végül a beszédesebb lány kezébe adtam.
-Kösz.-vetett rám egy gyilkos pillantást.
-Szívesen.-mosolyogtam.
Nem tervezem összeomlani, azért mert két lány csúnyán néz rám. A kezébe adtam a fényképezőgépet, még egyszer rájuk mosolyogtam, majd visszaültem a helyemre miközben ők még ölelkeztek egy sort a fiúkkal.
Még akkor sem szólta semmit amikor Harry puszit adott nekik, azt már régen elfogadtam, hogy naponta lányok veszik körül, és igen, fog velük puszilkodni, de amíg nem ad rá okot, nem leszek féltékeny. Eddig mindent meg tudtunk beszélni, ezután miért ne menne?
Megittam a kólám és nagyrészt megettem a kajámat mire visszaültek.
-Bocsi.-nyomott puszit Harry az arcomra.
-Nem baj.
-Meneküljünk!-suttogott Zayn.-Mennek a képek twitterre!
-Bocsi!-intett Liam az egyik felszolgáló lánynak.-Be lehetne ezeket csomagolni?
-Persze.-szökött széles mosoly az arcára.-Esetleg kértek még valamit?
-Aha.-csámcsogott Niall.-Még egy doboz csípős csirkeszárnyat.
-Rendben.-firkantotta, majd egyesével felszedte a tányérokat és a karján egyensúlyozva elindult a konyha felé.
Vártunk rá néhány percet, majd nagy léptekkel elhagytuk a Nando's-t.
-Ejnye.-ráztam a fejem.-Menekültök a rajongók elöl.
-Máskor szívesen találkozunk velük.-magyarázott a kóláját szürcsölve Zayn.-De most fáradtak vagyunk.
Egyszerre húzták a fejükbe a kapucnijukat, én a napszemüvegem mögül, Harry kezét fogva nézelődtem az utcán. Szeretem Londont. Szeretem az összes piros buszt, a telefonfülkéket, az embereket, a sárga taxikat, mindent ami itt van. A nap már teljesen lement mire hazaértünk, sokáig kószáltunk a városban.
Alig léptünk be az ajtón, felszaladtam Harry szobájába, lekaptam a szekrény tetejéről a focilabdáját majd tovább mentem a saját szobámba, felkaptam egy kopott, szürke kapucnis pulcsit a ruhámra, és felvettem a tornacipőm. Lerobogtam a lépcsőn, elhúztam Liam előtt és kirohantam a kertbe.
Nem érdekelt, hogy ruhában vagyok. Én ugyan nem öltözök még egyszer át.
Szórakozottan tologattam ide-oda a lábammal a labdát, majd egy gyors mozdulattal alá nyúltam és a lábfejemen egyensúlyoztam.
-Ügyes.-lépett ki az ajtón vigyorogva Niall.
-Köszi.-emeltem meg a labdát, elkaptam, és az ujjaim közt játszottam vele.-Egyébként, mi újság azzal a lánnyal akivel randizni voltál?
-Semmi.-rántotta meg a vállát.
-Hogy érted?-huppantam le a földre és érdeklődve néztem rá.
Követte a példámat és leült velem szemben.
-Nem igazán...-kereste a szavakat.-fogadta el, szóval, a velem járó dolgokat. Érted..
-Igen.-sóhajtottam.-Sajnálom, Niall.
-Nem kell.Megvagyok egyedül is.-rántotta meg a vállát.-Csak néha jó lenne...
Megértően bólintottam, és lehajtott fejjel a kezeim közt forgattam a labdát.
-Nem fázol?-pillantott le a lábaimra.
Megráztam a fejem, felhúztam a pulcsim ujját és a sebhelyeket nézegettem. Niall volt az első aki megtudta, ezen a nyáron elég sok mindenen mentünk keresztül, jó, hogy még tudunk így beszélgetni. Akármi is történt kettőnk között.
-Bemegyünk?-törte meg a beállt csendet.
-Én még maradok egy kicsit.-mosolyogtam rá.
-Oké.-tápászkodott fel.-Vegyél fel valamit!
Rá nevettem majd én is felálltam, de ahelyett, hogy követtem volna, erőteljeset rúgtam a labdába majd utánaszaladtam. Nem tudom ez mire jó, talán feszültséglevezetésnek, de az utóbbi napokban minden voltam, csak éppen feszült nem. A hajam az arcomba lógott, a labdát a combomon egyensúlyoztam ezért nem söpörtem ki az arcomból, mert lehet, hogy akkor leejtettem volna a labdát.
Az ajtócsukódásra felkaptam a fejem, mire a labda leesett a lábamról, utánakaptam és meg tudtam tartani a bokámmal. Harry lépett ki a ajtón, letettem a labdát és egy pillanatig elbűvölten néztem a magas alakját. Kezében egy szürke melegítőalsót és két bögrét szorongatott.
Letette a bögréket a lépcsőre, a melegítővel a kezében igyekezett felém.
-Vedd fel!-nyomta a kezembe egy puszi kíséretében.-Meg ne fázz.
Dünnyögve felhúztam a nadrágot, a ruhát nem vetettem le, viszont felette volt a pulcsim.
-Miért nem mondtad, hogy focizni akarsz?-fogta meg a kezem és a lépcső felé vezetett.
Megvontam a vállam és nekidőltem, egyik karját átdobta a vállamon és újabb puszit adott az arcomra. Leültünk a lépcsőre, egy macskás bögrét a kezembe nyomott amin a cicák feje felett hatalmas betűkkel állt: "Boldog Születésnapot".
Elkalandozva kortyoltam bele a meleg kakaóba, akkor jöttem rá, tényleg mennyire hideg van. A melegség átjárta a testem és kellemesen fölmelegített, neki dőltem a vállának és elgondolkozva néztem magam elé. Finom érintésére a derekamnál kizökkentem a gondolataim közül, haja lágyan végigsimított az arcomon amikor felém fordította a fejét. Elvesztem a zöld szemekben, orrát játékosan az enyémhez dörgölte mire halkan felnevettem, kezem magától indult meg, beletúrtam a hajába. Kezei megfeszültek a derekamon, rájöttem, hogy most már észrevétlenül próbálhatom meg feszegetni nála azokat a határokat, amiket még nem ismerek. Hümmögve hajolt közelebb, ajkai gyengéden értek az enyémhez, letettem a bögrét és a karjaimat a nyaka köré fontam. Gyengéden megharaptam az alsó ajkát, és amíg az én szám mosolyra húzódott, az övéi közül rekedtes nyögés csúszott ki.
-Ne csináld!-motyogta és néhány másodpercig elhúzódott.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, ajkai újból az enyémre tapadtak, még jó, hogy én ne csináljam.
Egyik kezemet felcsúsztattam a hátán, hagytam, hogy a nyelvével szétfeszítse a szám. Keze a combom felé kalandozott, lihegve húzódott el és rögtön befelé nézett. Szemei összeszűkültek majd felnevetett.
-Louis stopperórával mérte meddig csókolózunk.
-Nem jó!-lépett ki az ajtón az emlegetett srác, és felmutatott egy tesitanároknál használatos stopperórát.-Később nyomtam rá, de még így is több mint egy perc, jól bírjátok.
Kínosan nevetve megdörzsöltem az arcom, az száz, hogy nem szégyenlősek egymás előtt. És valljuk csak be, kinek jutott volna eszébe stopperórával lemérni, hogy a legjobb barátja meddig csókolózik a barátnőjével? A barátnőjével. Furcsa így használni, Harry a pasim. Fhu nem, így nem jó, olyan...nem hozzám való ez a szó. Hazza a barátom, és én vagyok a barátnője. Hozzá kell szoknom még ehhez. Egyenlőre furcsa megszokni azt a tényt, hogy köztünk minden megváltozott, de hát ezt akartam. Még mindig féltem tőle, hogy köztünk ez nem fog menni és örökre elveszítem. Szeretem őt csókolni, szeretem az érintéseit, őt magát, de akárhányszor egymáshoz érünk, egy apró, vékony hang mintha sipítozná a fejemben, hogy még azelőtt hagyjuk ezt abba, hogy bármi rossz történik. Egy pillanatra megingott bennem az elhatározás, hogy valóban be merem, és be akarom vállalni annak a veszélyét, hogy egy durva összeveszés után szakítunk és elveszítem.
-Itt vagy?-húzta el a kezét a szemem előtt.
Megráztam a fejem és értetlenül pislogtam egyik fiúról a másikra. Néhány perc kiesett.
-Ja, igen, csak elbambultam.
Valakivel beszélnem kellett erről, valaki olyat kellett hívnom aki tud segíteni.
-Felhívom anyát.-mosolyogtam.
Bólintott és egy puszit nyomott az arcomra, kikaptam a zsebemből a telefonom és Louis-t kikerülve bementem a házba. Szokásukhoz hűen, ismét a nappaliban randalíroztak, Zayn és Niall a tévén virtuálisan ugráltak valami emberkével, Liam a laptopján pötyögött. Felszaladtam a lépcsőn és becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, nekidőltem a falnak és rányomtam anya nevére.
-Szia, Emily!-harsant fel a vidám hangja.
-Szia.-mosolyodtam el.
-Történt valami?-váltott vidámból a hangja gondterheltté.
-Nem. Csak, elbizonytalanodtam.
-Hogy érted ezt, szívem?
-Hát...-harapdáltam idegesen az ajkaim.-nem tudom mennyire volt jó ötlet ez. Mi van ha nem fog működni kettőnk között és a barátságunknak is vége lesz?
-Kicsim, ez csak rajtatok múlik. A ti döntésetek volt, hogy bevállaljátok-e ennek a kockázatát. Tudnál a barátja lenni úgy is, ha előtte együtt jártatok?
-Látod? Ez az! Nem tudom!
-Nyugodj meg, szerintem nem bomlana fel egy több éves barátság emiatt. Ha nem megy, leültök és megbeszélitek úgy mint régen.
Halkan hümmögtem, jelezve, hogy nem igazán tudom ezt elképzelni egy hatalmas vita után.
Kopogás nélkül nyitott be valaki, szembe találtam magam egy csalódott, zöld szempárral.
-Később beszélünk.-mondtam a telefonba és lehajtottam a fejem.
-Ne aggódj!
-Szia, anya.
-Szia.
Kinyomtam, nem nézve rá, a telefont a zsebembe csúsztattam. Talpa alatt megnyikordult a padló, miközben tett egy lépést felém, beszívtam az alsó ajkam és rá emeltem a tekintetem. Hirtelen visszafordult, azt hittem elmegy és amilyen hirtelen elkezdődött köztünk ez az egész, olyan hamar vége is lesz. Elfordította a kulcsot a zárban, zakatoló szívvel figyeltem ahogyan megfordul és közelebb lép hozzám.
-Megígértem, hogy mindig a barátod leszek.-hajolt közel az arcomhoz, ujjait összefonta az enyémekkel.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.-De mi van ha összeveszünk egyszer és szakítunk, utána pedig már nem menne?-mondtam el egy szuszra ami bánt.
-Milly...-sóhajtott.-Nem akarod ezt?
-De! De, akarom!-védekeztem.-Félek.
-Figyelj!-húzódott el és a hajába túrt.-Ha nem akarod, inkább hagyjuk.
Felhúztam a pulcsim ujját és felé nyújtottam a kezem.
-Ezek azért vannak, mert nem akarlak?
Behunyta a szemét és hosszan kifújta a levegőt. Ujjait a csuklóm köré fonta, kinyitotta a szemét és fájdalmas arccal méregette a hosszú sebeket.
-Ha nem megy-remegett meg a hangja.-addig melletted leszek amíg azt nem mondod, hogy hagyjalak békén és nem kérsz a barátságomból sem.
Ez volt az a mondat, amikor legszívesebben földhöz vágtam volna valamit. Leengedtem a kezem, megragadtam a pólóját és egy erőteljes mozdulattal magamhoz húztam. Mellkasa megfeszült, majd folyamatosan engedett és gyengéden a falnak nyomott. Csókja egyre hevesebb lett, megfogta a csuklóm, a nyaka köré fonta a karjaim, mellkasunk egymásnak nyomódott. Hátra hajtottam a fejem, ajkát elszakította a számtól és áttért az eddig érintetlen területre. Hátráltam, de már nem léphettem tovább, hátraestem az ágyon és rántottam magammal őt is. Akaratlanul is félreérthető pozícióba kerültünk, a fejem lassan kezdett kitisztulni, de ahhoz nem volt akaratom, hogy őt leállítsam. Lehúzta a cipzárt a pulcsimon és kihámozott belőle. A melegítőből már én bújtam ki, ujjai fel-le vándoroltak a combomon majd ismét forró csókban forrtunk össze. Elhúzódott, megragadta a pólóját és lehúzta. Elém tárult a hibátlan mellkasa, rózsaszín köd lepte el a józan gondolkodásom, felültem, tenyeremet a hasára simítottam, hamarosan ismét egymásba gabalyodva feküdtünk az ágyon. Keze a hátam mögé kalandozott és a ruhám cipzárját kereste.
-Ne!-fogtam meg a kezét.
Behunytam a szemem és nagy levegőt vettem.
Elhúzta a kezét és a hátára fordult. Ha komolyan gondoljuk, akkor ennek még nem most van itt az ideje.