45.rész Éljünk a mának

Nehezen fújta ki a levegőt, kezét az arca elé tette, mellkasa szaporán emelkedett fel-le.
-Ne haragudj.-haraptam keményen az ajkamba.
-Semmi baj.-emelte el a kezét az arca elöl és elmosolyodott.
-Ki vagy te, és hová lett Harry?-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
Halkan felnevetett, megdörzsölte az arcát, beletúrt a hajába és feltápászkodott. Nem hagyhattam, hogy kimenjen. Megfogta a kilincset, felpattantam az ágyról, megfogtam a pólóját és ezúttal én nyomtam a falhoz. Pipiskedve hajoltam az arcához, ajkai elnyíltak miközben lehajolt hozzám.
Éreztem a kemény pontot a nadrágjában, széles mosoly szökött az arcomra, az ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam. Halkan felnevettem amikor szorosabban fogta át a derekam és rekedtesen felnyögött.
-Milly! Ha aludni akarsz velem ma este, akkor ne csináld ezt!
Elmosolyodtam és elszakadtam az ajkaitól.
A hajába túrt és gyorsan kiment, megráztam a fejem és a szekrényhez léptem. Kivettem egy rózsaszín pólót és tiszta fehérneműt, a hajamat összefogtam egy kusza kontyba és a fürdőszobába mentem.
Bezártam magam mögött az ajtót és vetkőzni kezdtem, nem nyugodtam meg teljesen, a kapcsolatunk nagyon törékeny és bármikor jöhet egy olyan dolog amin összekapunk. Beálltam a kellemesen meleg víz alá, felemeltem az arcomat és hagytam, hogy a víz végig csorogjon rajtam. 20 percig csak álltam és csak később kezdtem el tisztálkodni, megmostam a hajam és miután végeztem, még ráérősen megtörülköztem és bekentem magam testápolóval. A hajam vége kezdett megszáradni és lágy hullámokban beterítette a hátam, felöltöztem, még utoljára megnéztem magam a tükörben és eldöntöttem, hogy nem fogok azon görcsölni, mi lesz velünk ha mégsem megy. Most boldog vagyok, és azt hiszem ő is az. Éljünk a mának.
A tükörképemre mosolyogtam majd megfordultam és kilibbentem a fürdőszobából, Harry az ágyamon ült egy szál boxerban és unottan bámulta a tévét. Mosolyogva vetődtem le mellé, fejemet az ölébe hajtottam és az arcát fürkésztem.
-Sokáig vártál?-kérdeztem.
-Hmm, csak fél óra.-hajolt le és megpuszilta  a szám.-Még mindig gyorsabb voltál mint Zayn.
-Mit csináljunk?-tápászkodtam fel.
-Lenne egy-két ötletem.-nevetett.-De inkább nézzünk valami filmet.
-Mocskos fantáziád van, mondták már?
-Neked is, ha tudod mire gondolok.-közölte szélesen vigyorogva.
-Választasz vagy válasszak én filmet?
-Ha te választasz az tuti, hogy valami nyálas szerelmes film lesz.-nyújtotta rám a nyelvét.
-Úgy ismersz?
-Nem, de félek, hogyha horrort választasz akkor én jobban fogok félni mint te.-nevetett.
-Akkor nem választok horrort.-vontam meg a vállam.
-Válasszunk együtt!-fogta meg a kezem és felhúzott az ágyról.
Átmentünk a szobájába, levágta magát a DVD-s polc elé és kutakodni kezdett.
-Nézzük az 50 első randit!-csillant fel a szemem és diadalmasan levettem a polcról.
-Mondtam, hogy valami nyálas lesz!
-Ez nem nyálas!-szálltam vele vitába.-Szeretem Adam Sandler-t.
-Legyen gyereknap.-sóhajtott fel drámaian.
-Tudom, hogy te is szereted ezt a filmet!-böktem meg a mellkasát.
Magához húzott és nevetve puszit nyomott a homlokomra, felsóhajtottan és átöleltem. Jó érzés volt átölelni, tudni, hogy mellettem van, megnyugtatott, hogy amíg ő itt van, nem fogok éjszakákat átsírni és nem csinálok butaságokat.
-Na, gyere.-fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra.
-Nem megyünk vissza a szobámba?
-Itt is jó.-vonta meg a vállát.-Vagy visszamenjünk?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
Becsúsztatta a DVD lejátszóba a lemezt és elindította. Figyeltem, ahogyan gondosan elrendezi a párnákat, bebújtam a takaró alá és neki dőltem, kihúzta a fiókot, áthajoltam a válla felett és a rengeteg csoki mellett, felfedeztem kis ezüstös papírba csomagolt dolgokat. Nevetve dőltem vissza a párnák közé, míg ő becsapta a fiókot.
-Elővigyázatos vagyok.-motyogta.
-Dugi csokik?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem. Direkt miattad vannak itt.-vigyorgott.
-Aha.-bólogattam.-Kapok egy olyan mentolosat?-mutattam rá az egyikre.
Kivette az apró csomagolásból a kis kocka alakú csokit és felém nyújtotta. Egyikünket sem zavarta, hogy a film már ment, hátradőlt és felém fordulva a számba nyomta a csokit.
-A te hibád lesz ha elhízok.-nyomtam egy ragacsos puszit a szájára.
-Ennyitől nem, és a csoki segíti a boldogsághormonok termelődését.
-De bölcs vagy.
-Boldog vagy?-nyúlt megkomolyodva az állam alá.
Úgy tettem mintha elgondolkoznék, az elképesztő zöld szempár ijedtebben kezdett csillogni, közelebb bújtam hozzá és felemeltem a fejem.
-Mióta idejöttem, most vagyok a legboldogabb.
-Sajnálom amik történtek. Hülye voltam, hogy nem vettem észre mi történik veled...
Halványan elmosolyodtam és arcomat a nyakába temettem egy kis időre, mélyen beszívtam a bódító illatát, egy aprócska puszit adtam a nyakára, megremegett, én pedig elhúzódtam.
-Most keresnem kell egy új legjobb barátot?
-Ne merd!-fogta meg a csuklóm és végig döntött az ágyon.-Én vagyok az első és az egyetlen legjobb barátod. Ugye?
-Hát persze.-nevettem és feljebb húztam.-A legjobb barátom aki máshogy is a barátom.
-Igen.-bólintott.
-Furcsák vagyunk...
-Mindig is azok voltunk.-húzta széles vigyorra a száját.
Ujjaimmal végig simítottam a gödröcskéin majd kicsit megemeltem a fejem és megcsókoltam. Ha ilyen tempóval haladunk, nem tudom meddig fogja bírni az az elhatározásom, hogy még nem tesszük meg.
Ajkai mohón falták az enyémet, egy gyors mozdulattal a hátára fordult és engem a mellkasára húzott.
Pihegve emeltem fel a fejem, tenyeremet végighúztam a hibátlan mellkasán. Érezni akartam őt, érezni ahogyan   mellkasa lángba borulva simul az enyémhez, forró csókjait a számon, behunytam a szemem és a fejemet a mellkasára hajtottam. Hibát követnénk el, ha most, meggondolatlanul, csupán az egymás iránt érzett féktelen vágy miatt tennénk meg. Leszálltam róla, kihúztam a háta mögül egy csokit és lehajtott fejjel a párnák közé bújtam.
A szememmel követtem magas alakját, lehajolt hozzám, forró csókot lehelt a számra, majd eltűnt a fürdőszobaajtó mögött.
Messzire mentünk és ezt ő is tudja. A tévé felé fordultam és elgondolkozva bámultam a képernyőn, rózsaszín pólóban és kókuszdió "mellekkel" parádézó Rob Schneider-t.

~Harry~

Fejemet az ajtónak döntöttem és hosszan kifújtam a levegőt, a szívem a torkomban dobogott, zúgott a fülem, és a boxer már nagyon szűknek bizonyult. Gyorsan kibújtam belőle, és ma már másodjára álltam be a zuhany alá. Jéghideg vizet folyattam magamra, ahogyan először megcsapta a hátam, ordítani lett volna kedvem, majd hozzászoktam és odalent szépen, lassan lenyugodtak a kedélyek. Átfagyva léptem ki, csak a derekam helyet, most nyakig betekertem magam a törülközőmmel. A hajamból csöpögött a hideg víz amitől néha felszisszentem. Szárazra töröltem magam, majd elővettem még egy törülközőt a szekrényből és erősen dörzsölni kezdtem vele a hajam. Félig szárazra töröltem, megvontam a vállam, a fésűmmel gyorsan átfutottam rajta majd egy nagy levegőt vettem és kimentem.
Milly az ágyamon ült, szája édes mosolyban foglalt helyet csinos arcán. Csilingelő nevetésétől futkosott a hideg a hátamon, a tévére pillantottam, és magamban nyugtáztam, hogy nem engem nevet ki. Egy pillanatra behunytam a szemem és kifújtam az addig bent tartott levegőt, megráztam a nedves hajam és az ágyhoz mentem. Arrébb húzódott én pedig befészkeltem magam mellé.
-Jól vagy?-harapott az ajkaiba és az arca rózsaszínes árnyalatot öltött.
Halkan hümmögve hajoltam közelebb hozzá, ajkai mohón tapadtak az enyémre, ujjaimat a hajába vezettem, majd még időben észbe kaptam és hosszas erőfeszítéseket téve, elhúzódtam tőle.
-Nem fog ez sokáig menni.-motyogta halkan és közelebb csúszott hozzám.
Nevetve hátratúrtam a hajam és az egyik tenyeremet a hátára simítottam. Bár nehéz, had ne fejezzem ki csúnya szavakkal, mennyire nehéz nem letepernem akárhányszor a közelemben van, de próbálom tiszteletben tartani a döntését, hogy egyenlőre még nem...
Pedig mennyire jó lenne újból, sokkal érzelmesebben érezni őt, formás ajkait az enyémen, a hangját amint a nevemet... Elég, Harry!
Éreztem valamit megmoccanni odalent, az arcom akaratlanul is rózsaszínben kezdett pompázni, pedig még egyszer sem jöttem zavarba egy-egy perverzebb gondolatomtól. Figyelme ismét a tévé felé irányult, a kezembe vettem az ő apró, kecses kis kezét és az ujjait piszkáltam miközben néhol megborzongva hallgattam a nevetését. Próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy azok az apró kezek mennyit könnyíthetnének rajtam. Teljesen igaza van, ha életem függne tőle, akkor sem bírnám sokáig...
-Nem is nézed!-fordult hirtelen felém, tettetett felháborodással.
Az összekulcsolt kezünkre nézett, ajkai résnyire szétnyíltak, szemeivel az enyémet kereste, de én lesütöttem és a kezét fixíroztam.
-Kikapcsoljam?
-Nem!-kaptam fel a fejem.-Nézd végig nyugodtan.
-De nélküled nem jó.-húzta el a száját.
Feljebb ültem, magamhoz húztam őt és a vállára hajtott fejjel próbáltam a tévére koncentrálni.
Hajának epres illata az orromba kúszott és ismét elterelte a figyelmem a filmről. Óvatosan próbáltam az arcomat egyre jobban a hajába fúrni, mélyen belélegeztem a kellemes illatot, kezeit megéreztem a hajamon, elhúzódtam tőle és kómásan pislogtam rá. Mosolyogva megrázta a fejét, kimászott mellőlem és a leállította a DVD lejátszót, kivette a lemezt, a szobára hirtelen sötétség borult, hallottam ahogyan a helyére teszi a filmet, majd a telefonja hirtelen felvillant a sötétben és kis híján megvakultam.
-Bocsi.-suttogta.
Feljebb ültem, megráztam a párnákat és elhelyezkedtem az ágyon, nevetve átmászott rajtam és bebújt mellém. Orromat az övének dörgöltem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Kisimítottam egy kósza, szőke tincset az arcából, egyszerre hajoltunk egymáshoz és puha csókban forrtunk össze. Egyetlen szó piszkálta azóta a gondolataimat, hogy a parkban hivatalosan is egy pár lettünk, tulajdonképpen már előtte is rengetegszer mondani akartam neki. Azt akarom, hogy tudja...
-Milly?-suttogtam.
-Hmm?-hümmögött becsukott szemekkel.
Hüvelykujjammal végig simítottam az arcán és a füléhez hajoltam.
-Szeretlek.
Kinyíltak azok a nagy, okos szemei, néhány másodpercig az arcomat nézte, majd elmosolyodott és közelebb húzott magához.
-Én is szeretlek, Hazz.
Rámosolyogtam, arcomat eltüntettem a szőke hajtömegben és behunytam a szemem.

~Emily~

Mindig is sokáig tudtam nézni az arcát miközben alszik, ha tudná, hogy nézem, már valószínűleg kedvesen lecsapott volna, de amit nem tud, az nem fáj, és ebben az esetben nem idegesíti vagy hozza zavarba, így nyugodt szívvel fürkésztem az édes arcot. Karjai ragaszkodóan fonódtak a derekam köré, göndör hajában néhol felfedeztem a saját, szőke hajszálaim. Szempillái megrebbentek, ajka felfelé húzódott.

-Ne nézz!-emelte fel a kezét és játékosan az orromba csípett.

Sértődötten felhúztam az orrom.

-De olyan aranyos vagy.-hajoltam a füléhez.

-Én azt elhiszem, és tudom is.-vigyorgott csukott szemmel.-De még álmos vagyok, miért nem alszol?

Az ajtó felől dübörgés hallatszott majd a kilincs hirtelen lenyomódott, de mivel be volt zárva az ajtó, ahelyett, hogy az illető bejött volna, erősen megfejelte a fát.

Egy darabig nevetve hallgattuk Louis káromkodását, hiszen ki próbált volna meg ilyen erővel berontani Harry szobájába, ha nem ő? 

-Harry!-kiáltott.-Nyisd ki az ajtót!

-Alszok!

-Na persze, alva ordibálsz?!

-Ez a rejtett képességem!

-Milly veled van?

-Aha.-krákogott.

-Ja, akkor jó. Majd gyertek le kajálni mielőtt Niall felzabál mindent!

-Kicsim!-üvöltött vigyorogva mellőlem Harry.

-Mond, életem!

-Hozol be kaját, egyetlenem?

A kezemet a szám elé tapasztottam és úgy nevettem.

-Nem!-jött a komorabb válasz.

-Örihari lesz!

-Nincs hari! Szeretlek! Amúgy, alvás közben éhes vagy?

-Igen, a rejtett képességemhez szükség van ételre! 

-Akkor a csodálatos rejtett képességeddel vonszold le a formás hátsódat a lépcsőn és egyél!

-Hoztatok kaját?!

-Mi lenne, ha kiabálás helyett kinyitnád az ajtót?-csavartam az ujjam köré egy göndör tincsét.

-Ez egy nagyon jó ötlet!-jött Lou hangja az ajtó másik feléről.

-Nincs kedvem felállni...

Nagyot sóhajtottam, lerúgtam magamról a takarót, elkapta a derekam és egy gyors mozdulattal visszahúzott egy csókra. Rá mosolyogtam, felálltam és elfordítottam a kulcsot a zárban.
-Van rajtad ruha?-mért végig nagy szemekkel Tommo.
-Fogd be, Louis!
-Mire számítottál?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem erre.-kacagott fel.-Harry? Te nyitott szemmel is tudsz aludni?
-Újabb rejtett képesség.-vigyorgott.
-Jó reggelt!-vonszolta be magát az ajtón, félig nyitott szemekkel Zayn.- Louis, ha kérhetlek, halkabban üvöltözz, van aki még aludna!-dőlt be Harry mellé az ágyba.
Arrébb dúrtam az arab srácot és kettőjük közé fészkeltem be magam.