32.rész Nem kell Harry pótléknak

~Harry~

Egy ideje már egyedül ültem a kanapén,kintről Milly lányos sikoltása és a fiúk ordibálása szűrődött be,hozzá még Spongyabob,most idegesítőnek tűnő nevetése a tévéből. Egy pillanatra megingott bennem az,hogy ő viszont szeret,hiszen annyira nyilvánvalóan kimutatta,hogy nem akar velem lenni és még csak rám se akar nézni.Megráztam a fejem és kipillantottam az ablakon,Milly a lábaira tapadó térdnadrágban és vizes pólóban menekült Louis és Zayn elől,tisztában voltam vele,miért nem öltözik át. Hirtelen felém fordult,pillantása egy másodpercre összefonódott az enyémmel,a következő pillanatban pedig már Zayn leterítette és kegyetlenül csikizni kezdte.Nevetése be hallatszott,még mindig kifelé néztem,Niall és Liam a medencében hülyéskedtek,Louis viszont eltűnt.A talpainak csattogását már azelőtt hallottam,hogy megjelent volna az üvegajtó előtt,nem törődött azzal,hogy mindent összevizez,becsattogott és vizes testével a hátamra ugrott.

Nevetve löktem le magamról,a szőnyegre bukfencezett és kék szemeivel nagyokat pislogott rám.

-Nem jössz ki?-kérdezte.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Nem hívott.Louis,biztos nem csak szórakoztok velem?

Szeme összeszűkült,le guggolt elém és az arcomba hajolt.

-Te azt mered feltételezni,hogy átvágunk?-minden szónál egyre hangosabban beszélt.-Csalódtam benned.-huppant le a seggére és a tévé felé fordult.

-Ne haragudj.-öleltem át a vállát.

-Aaa.-rebegtette meg a szempilláit.-Rád nem bírok.-cuppantott.

Egy vizes,nevetgélő társaság vonult be a nappaliba,Louis mivel már nagyjából lecsöpögött a szőnyegre, a fürdőszobába indult,én pedig mint egy hűséges kiskutya,követtem.

A kezembe nyomott egy rakás törülközőt és kifelé indult,a fiúknak odadobtam a törülközőket,majd Milly elé sétáltam és finoman a kezébe adtam egy kék törülközőt,amin a monogramom díszelgett.Ahogyan elvette tőlem,ujjaink összeértek,egy pillanatra úgy éreztem mintha megrázott volna az áram.

-Köszi.-motyogta és elhúzta a kezét.

Fehér pólója a felsőtestére tapadt,tisztán kirajzolódott a csipkés rózsaszín melltartója ami egy időre berögzült a fantáziámba és különböző gondolatok suhantak át az agyamon. Olyanok,amik ha egy pillanatra is a Mark kölyök eszébe jutnak,agyonverem. Nem tudom mióta vagyok ennyire erőszakos,mostanában minden közelében lévő fiút (kivéve a banda tagjait),aki csak ránéz,meg tudnám fojtani. Mellesleg ilyenkor félek magamtól...

Az arcom kissé pirosas színt vett fel amikor rájöttem,hogy egy ideje némán bámulom,gyorsan hátat fordítottam neki és látszólag nyugodtan a konyhába mentem. Ismétlem,látszólag! A konyhában a hűtőből előkaptam egy flakon jeges vizet és egy keveset a pólóm alá csorgattam,valamivel le kell hűteni magam,jobb lett volna ha ezt a vizet nem a hátamra hanem egyenesen a gatyámba öntöm,de az egész üveggel.

Vizes pólóban indultam fel a lépcsőn,direkt nem néztem feléjük,becsoszogtam a szobámba,becsuktam magam mögött az ajtót és az ablakokat kitártam miközben különböző dolgok cikáztak ide-oda a fejemben. Rövid, de annál közelebbi "viszonyainkban", ha lehet ezt így nevezni,tökéletesen megbizonyosodtam arról,hogy a szája csak az enyémhez illik tökéletesen,csak az én kezembe illik bele, és csak az én ágyamban lehet. Na jó,ez több mint perverz volt,de igenis így van. Milly az enyém.

~Emily~

Fáradtan,a gondolataimba merülve feküdtem a kanapén,félig Zaynen,de nem úgy tűnt mint akit nagyon zavar, a szeme éppen nem csukódott még le teljesen,de nagyon úgy nézett ki mint aki alszik. Louis és Niall nagyokat kacagott valami műsoron,Liam valamit a konyhában ügyködött. Rájöttem,hogy lehet Harry nélkül élni, de én nem tudok. Akármennyire is próbáltam úgy tenni mint aki magasról leszarja,hogy ő is itt van,és nem foglalkozik vele, mégis nagyon rossz volt egyedül itt hagyni,míg kint voltunk,végig éreztem magamon a pillantását. 

-Emily.-jött Liam hangja a konyhából.

Óvatosan felültem,nehogy felébresszem a szundító Zaynt,bár ha eddig Louis visítva nevetése nem verte fel akkor semmi.

Becsoszogtam hozzá és felültem a pultra,kíváncsian néztem az illatozó sütit amit épp akkor vett ki a sütőből. 

-Konyhatündér.-mosolyogtam rá.

-Haha.-bökött finoman oldalba.-Fel vinnél ebből Harrynek?

-Miért pont én?-háborodtam fel.

-Mert Zayn alszik,Louis és Niall nagyon jól szórakozik a tévén,én pedig nem hagyhatom ezt itt.-bökött a tűzhelyen fővő vanília pudingra.

-Louis biztos felviszi neki.

-Milly.-sóhajtott.-Kérlek.

-De miért?-ugrottam le a pultról.

-Mert hiányzol neki,és tudom,hogy ő is neked.

-Ezért vigyek fel neki egy tányér sütit?

-Igen.-bólintott.-Csak egy percre szólj már hozzá!

-Attól,hogy felviszem még nem biztos,hogy hozzá szólok.-makacskodtam.

Nagyot sóhajtott és egy tányérra pakolt pár szelet sütit.

-Jó.-dünnyögtem bosszúsan és elvettem előle a tányért.-De ha összeveszünk az a te hibád lesz!

-Vállalom érte a felelősséget.-mosolygott.

Sóhajtozva,magamban puffogva lépkedtem fel a lépcsőfokon majd megálltam Harry szobája előtt és egy nagy levegővétel után óvatosan bekopogtam.

Ki tárta az ajtót és kissé döbbenten néztem rá.

-Mit szeretnél?-mért végig zöld szemeivel.

Hangja szinte simogatott,nem volt bunkó velem,pedig arra számítottam.Az arcom vörösbe váltott amikor rájöttem,hogy a pólóm még mindig nedves.

-Liam küldött sütit.-dadogtam zavartan és felé nyújtottam.

Szemeivel némán fürkészett egy darabig,majd elvette tőlem a tányért.

-Köszönöm.

Ajkainak mozgása magával ragadott de még idejében föleszméltem és megfordultam,hogy lemenjek a lépcsőn,de valami visszatartott.Hosszú ujjai gyengéden a csuklóm köré fonódtak,nem húzott vissza,megvárta míg én fordulok felé.Kérdőn néztem a zöld szempárba,bár ne tettem volna,a lábaim vészesen meginogtak alattam.

-Sajnálom.-húzott gyengéden közelebb magához.

Felém hajolt, a légzésemet már nem tudtam uralni,akaratlanul is szaporábban vettem a levegőt mint általában,fürtjei finoman megcsikizték az arcom,amikor ellenállhatatlanul édes,óvatos puszit lehelt az arcomra.

-Szeretlek.-adott még egyet a homlokomra.-Nem bírom,ha haragszol rám.

-Adj egy kis időt.-suttogtam.

Nem ezt akartam mondani,de ez jött ki a számon.Fejemet az falba akartam verni amiért ekkora baromságot mondtam.

-Rendben.-mosolyodott el egy kicsit és elengedte a kezem.

Csendben lecsoszogtam a lépcsőn,Liam hülyén vigyorogva várt a konyhában.

-Na? Túlélted?

-Aha.-dünnyögtem és kezemet az arcomra tettem.

A hely ahol megpuszilt,égni kezdett,szinte kiáltozott még több ilyen után,Liam összevont szemöldökkel méregetett majd megrázta a fejét és elém csúsztatott egy darab almás fahéjas sütit.

-Megmentettem neked.

A nappali felé pillantottam,ahol a három fiúból kettő a süteményen nyammogott,egy pedig nyugodtan szunyókált félig lelógva a kanapéról.

Beleharaptam a sütibe és elgondolkodva,az államat a tenyerembe ejtettem és kifelé néztem az ablakon,zsebemben a telefonom rezegni kezdett,előhalásztam és kedvetlenül nyitottam meg az sms-t,Marktól. 

Holnap este eljössz velem vacsorázni? :)

A számat vonogatva,de egy igent pötyögtem vissza,majd ledobtam a telefont az asztalra.

-Minden oké?-fürkészte a telefonom Liam.

A kijelzőn már nem én vigyorogtam Harryvel,hanem elsötétült.

-Aha.Csak írt Mark.

-És azért vagy ilyen.-vakargatta meg az állát.-Semmilyen? 

-Hmm.-hümmögtem.

-Pedig én azt hittem kedveled.

-Kedvelem is.De nem kell Harry pótléknak.

A göndör hajú fiú az utolsó darab sütin nyammogva lépett be,éppen akkor,amikor ez a mondat elhagyta a számat,miközben széles vigyor ült ki az arcára én egészen a fülemig pirultam. Liam szeme közöttünk cikázott,de egyikünk sem szólt semmit,ő a mosogatóba tette a tányért és öntött magának egy pohár narancslevet,amíg én azon gondolkoztam,hogy milyen jelentéktelen dologról kezdje el fecsegni ami eltereli a figyelmem. Féltem attól,hogy ezzel a mondattal elárultam magam.

A poharat a tányérja után a mosogatóba tette és ki lépdelt a konyhából,amint eltűnt,fejjel az asztalra estem és eltakartam vörös füleim. Az életem kezd olyan lenni mint egy elcsépelt,borzasztóan szar romantikus film! Egy gyanútlan lány nyárra a legjobb barátjához jön,szépen lassan beleszeret de egy nap részegen lefekszik a barátjának a barátjával,kiderül,egyre többet vitatkoznak,majd a szerencsétlen elkezdi magát vagdosni,kórházba kerül mert megtudja,hogy a barátjának barátnője van,aki egy buta liba, óó azt kihagytam,hogy előtte lefeküdt a legjobb barátjával is.Összevesznek,kibékülnek,összevesznek,kibékülnek,bejön a képbe egy másik fiú aki nyomul a csajra,összevesznek,a hülye csaj nem szól hozzá majd amikor közli a barátjának (aki néhány perccel azelőtt megpuszilta) a barátjával,hogy a fiú aki nyomul rá,nem kell pótléknak,és akkor csodák csodájára belép a kiszemelt fiú,alias a legjobb barát. Az az egyetlen baj,hogy az ilyen filmek mindig azzal végződnek,hogy kiderül,a fiú is szereti a lányt,egymás karjaiba borulnak (szó szerint) és boldogan élnek amíg meg nem halnak. 

De az én filmemnek nem sok esélye van arra,hogy így végződik.

Ilyenkor komolyan azt hiszem,hogy még az a maradék eszem is elment.

~Niall~

Ujjaimmal hevesen nyomkodtam a gombokat,Louis állítása szerint FIFA-ban,legyőzhetetlen,márpedig szerintem igenis le tudom győzni.Zayn horkantott egyet,amire az ellenfelem röhögésben tört ki,kihasználtam a pillanatot és belőttem a labdát a kapuba.

Már épp örömujjongásban törtem volna ki,amikor Harry fülig érő,idióta vigyorral vonult át a szobán.

-Megosztanád velünk mi váltott ki belőled ilyen édes mosolyt?-kapta el a lábát Louis és felpillantott a göndörre.

-Nem.-rázta meg a fejét makacsul de a vigyor nem tűnt el az arcáról.-Majd később,most még próbálom feldolgozni.

Zayn horkolva meg akart fordulni,egy dübbenéssel a padlón találta magát és értetlenül maga elé pislogva felült miközben én igyekeztem nem meghalni a röhögéstől. Viccesen nézett ki,ahogyan összehúzott szemekkel magában szitkozódva visszamászott a kanapéra,Louis még nálam is hangosabban röhögött,Liam és Milly is kidugta a fejét a konyhából,ám a lány elég gyorsan vissza is bújt.

A telefonom rezegni kezdett, összerándult a gyomrom amikor megláttam ki küldte az sms-t,az arcomról már nekem se akart eltűnni a vigyorgás.

-Ma este nem leszek itthon.-közöltem a fiúkkal és feltápászkodtam.

-Hova mész?-ásított Zayn.

-Randizni viszek egy lányt.-büszkélkedtem.

-Nahát! Niall!-robbant ki a konyhából Liam.-Ki az? Hogy néz ki?

-Mindent a maga idejében.-veregettem meg a vállát.

Igyekeztem nyugodt maradni,de ahogy beértem a szobámba kedvem lett volna össze-vissza ugrálni.Végre!

~Harry~

Nem hagyhattam ki,hogy én is a többiekkel,megjátszott sírással az ajtóig kísérjem Niallt,Zayn még utoljára,megigazgatta a szőkeség haját,úgy mint az anyukák majd papír zsebkendőket lobogtatva figyeltük ahogy beszáll a taxiba. 

Egyedül Milly vette komolya ezt az egészet,persze nekünk is fontos,hogy Nialler randija jól sikerüljön,de mi ezt hülyéskedéssel fejezzük ki,míg ő tulajdonképpen megszervezte az egész randit.Szememmel követtem őt,kitárta az ajtót és a kertbe ment,a kellemes nyári éjjel engem is erősen csalogatott az udvarra.

-Harry!-szóltak utánam a fiúk,teljesen egyszerre. Néha ez nekem is fura.

-Mi is lelépünk.-vigyorgott rám Zayn.

-Jó ötlet itt hagyni őket?-vonta fel a szemöldökét Lou.

-Nem fogjuk kinyírni egymást.-krákogtam,miközben Millyt figyeltem amint felhúzott lábakkal leül a kerti hintára.

-Mégis csak ti vagytok a legkisebbek.-kezdett aggodalmaskodni Liam.

-Tudok vigyázni rá!-közöltem kissé élesebben.

-Csak szívatunk.-röhögött Zayn.-Mostanában semmi nem esik le.-rázta a fejét.

Pacsiztam velük és addig bent maradtam amíg mindannyian el nem mentek,a kanapéra ültem és egy ideig azon gondolkoztam,hogy kimenjek-e. Előtúrtam a szekrényemből egy kapucnis felsőmet és azzal a kezemben indultam ki a kertbe,amint meglátott lesütötte a szemét. Leültem mellé és a hátára terítettem a pulcsimat.

-Elmentek a fiúk?-pillantott rám.

Napok óta most először szólt magától hozzám.

-Igen.-dőltem hátra.-Vedd fel.-böktem a pulcsimra.-Meg fogsz fázni.

Engedelmesen felhúzta a ruhámat,úgy nézett ki benne mint egy férfi pulcsiban feszítő angyalka.

-Amit hallottál a konyhában.-vett nagy levegőt.

-Igen?-hajoltam közelebb hozzá és vágyakozva néztem az ajkaira.

-Harry.-remegett meg a hangja.

Dübörgő szívvel vártam mit fog mondani,kezemet óvatosan az álla alá csúsztattam, a csókjánál jobban csak arra vágytam,hogy beszéljen hozzám,mintha semmi rossz nem történt volna.

-Szeretném,szeretném ha tudnád,hogy nem akarom elrontani a barátságunkat,de már nem bírom.-szipogott.

-Mond ki!-húzódtam még közelebb hozzá.

Meglepetten nézett rám,kezemet az álláról a tarkójára vezettem és ujjaimmal óvatosan a hajával kezdtem szórakozni.Habozott,többször is nagy levegőt vett.

-Nem rontasz el semmit,mindig itt leszek neked.

-Szeretlek.

Ahogy kimondta,ajkaimat mohón az övéire tapasztottam,puha szája épp oly mohón követelt mint amennyire én akartam. Felsőtestemmel teljesen az övéhez simultam,a szájába sóhajtottam,ahogyan vékony karjaival próbálta az utolsó milimétereket is eltüntetni köztünk.Mellei hozzám préselődtek,egy kicsit elhúzódtam,nyöszörögve túrt a hajamba és húzott vissza,lehajtottam a fejem és szórakozottan végig simítottam az oldalán.Meguntam a lábaink közt lévő távolságot,megragadtam a derekát és az ölembe ültettem,mielőtt újból megcsókoltam volna,orromat finoman az övéhez dörgöltem miközben ő lábaival szorosan körbe ölelt.

-Annyira régóta várom ezt.-mondtam.

Beszéd közben szám az övéhez ért,behunyta a szemét és ujjaival a tarkómat cirógatta.Gyengéd puszikkal hintettem be az arcát majd lejjebb haladtam és játékosan morogva,finoman a nyakába haraptam,ujjait a hajamba vezette,még lejjebb haladtam,számmal már a bő póló kivágásánál jártam,ujjaimmal mit sem törődve a pulcsim épségével egyre lejjebb húztam.

Remegő kezekkel tolt el magától,arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba temette,mindketten erősen szuszogtunk.

-Menjünk be.-simítottam végig ujjammal az arcán.

Aprót bólintott,kezét bátortalanul az enyémbe csúsztatta,ujjaim összekulcsoltam az övével. Aznap este az én ágyamban aludt el.