28.rész Nem parancsolgathatsz nekem!

Ahoj kedves olvasóim! :D

A szokásosnál most lényegesen kevesebb komment jött,valamit nagyon elszúrhattam az előző résznél,de most itt vagyok az újjal és remélem ez tetszeni fog mindenkinek :)

És,holnap megint hétfő -.-" kitartás <3

Nessa xx

~Harry~

Óvatosan ki nyitottam az ajtót és ki pislantottam,a folyosó üres volt,lentről viszont hangok szűrődtek fel.Lábujjhegyre álltam és megpróbáltam hangtalanul elosonni Milly szobája előtt,amikor a lépcsőhöz értem,leguggoltam és óvatosan lenéztem.A srácok kómásan ültek az asztalnál és kávéztak,úgy tűnt a lányok már elmentek,a földszint úgy nézett ki mintha bomba robbant volna,mindenki ott volt,csak Milly nem.
-Te mit csinálsz?-jött mögülem a kérdés.
Összerezzentem és megfordultam.
-Én,izé őő,csak meg akartam ijeszteni a fiúkat.-mondtam ami először az eszembe jutott.
Meg dörzsölte a szemét,szőke haja kócosan omlott a vállára,a sminkje elkenődött amit a kézfejével próbált eltüntetni,álmosan le csattogott előttem a lépcsőn,én pedig félve követtem.
-Sziasztok.-mosolygott a fiúkra,le vágódott az asztalhoz és elvett egy pirítóst.
Intettem,leültem Louis mellé és az asztalra borultam,a karomra hajtottam a fejem és becsuktam a szemem.
Liam csendben elém csúsztatott egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót,érte nyúltam és lehúztam a vízzel.
Fel emeltem a fejem és végig néztem a másnapos társaságunkon,egyedül Liam nem nézett ki úgy mint mi. Milly elgondolkozva rágcsálta az üres pirítóst,Niall egy tányér müzli felett nyammogott,Zayn úgy nézett ki mint aki menten elalszik,Louis pedig mellettem rajzolt (?).
-Mi az?-hajtottam fejemet a vállára és összehúzott szemmel méregettem a leginkább vigyorgó brokkolira hasonlító rajzolt.-Mióta rajzolsz te zöldségeket?
-Ez te vagy.-morgolódott.
-Ja.-nevettem.
Zayn hirtelen felállt,a kanapéhoz botorkált és ledőlt rá,összegömbölyödött ahogy a macskám szokott,és kómásan a távirányítóért nyúlt.
Vártam,mikor tesz szemrehányást a tegnapiért nekem Milly, felkészültem egy köztünk kirobbanó vitára,de csak álmosan felállt és elmosta a tányérját.Át hajolt Louis válla felett és megnézte a rajzot.
-Szép?-vigyorgott rá Louis.
-Igen.-mosolyodott el,majd nagy meglepetésemre,az ölembe ült.
-Látod?!-nézett rám látszólag haragosan Lou.-Van aki tudja mi az a művészet.
Brokkolinak kinézi Harry-t tényleg művészet rajzolni.Nemde?
Próbáltam elrejteni mennyire meglepett ezzel Milly,talán ő nem emlékszik semmire,nem kizárt,hogy akkor már ő is eléggé be volt állva.Nyöszörögve arcát a mellkasomba fúrta és átölelt.
El gondolkoztam,vajon miket mondhattam neki tegnap,arra tisztán emlékszek már,hogy megpróbált leállítani,de én erősködtem és majdnem sikerült elérni a célom.Aztán beállított az az idióta barom és ha Louis nem jön időben akkor előtör az "erőszakos Harry" és péppé verem amiért 1. úgy beszélt róla ahogy azokkal a lányokról szokott akiket felszed az út széléén 2. letaperolta 3. úgy állított be előtte,mintha csak 1 éjszakára kellene és 4. Milly az enyém, ő csak ne nézegesse nem beszélve arról,hogy a mocskos mancsaival egy ujjal se merjen hozzá érni.
Megpróbáltam elfojtani egy mosolyt amikor megjelent előttem az a kép,ahogy jó nagy csattanós pofont ad neki majd a kezét rázva dühös pillantással méregeti.
Fel emelte a fejét és a vállam felett ki nézett az ablakon,most is,mint tegnap,ragyogó idő volt,de a nappaliban uralkodó káosz feltakarítása elég sok időt vesz majd igénybe és nem nagyon lesz időnk kimenni a medencébe. Pedig milyen jó is lenne lopva végig mérni,amikor bikiniben nevetve szalad előlem.
A fenébe is,miért kell mindig mindent elrontanom?!

~Emily~

Tudtam! Nem emlékszik az ég világon semmire sem,de jó is,hogy nem mentem bele abba amit akart.

Felálltam az öléből és öntöttem magamnak egy pohár vizet, a fejem sajgott, de már nem tudtam,hogy a tegnapi piálástól vagy a hirtelen jött idegességemtől?

Nyugodtan üldögélt az asztalnál és összehúzott szemöldökkel méregette Louis rajzát.

Nagyot sóhajtva letettem a poharat,Liam lopva rám pillantott,lehajtottam a fejem és a kanapéra pillantottam,ahol Zayn aludt.
Sarkon fordultam és fel mentem a lépcsőn,benyitottam a szobámba és bedőltem az ágyamba. Magamra húztam a takarót és próbáltam visszafojtani az előtörni készülő könnyeim. Igaza volt,tényleg érzékenyebb lett mostanában,nem történt semmi amiért haragudnom kellene rá,mindig is tudtam hogy viselkedik amikor be van rúgva. Senki nem jött utánam,örültem neki,egy kis magányra volt szükségem és talán már nem akarják minden pillanatban azt ellenőrízgetni,hogy nem-e készülök felvágni az ereim. Ami ezt illeti,erről már letettem,a karomon még mindig ott vannak a hegek,talán életem végéig ott fognak maradni,ha visszaforgathatnám az időt lehet már nem tenném meg, de nem tehetem ezért ha eltűnik eltűnik,ha nem akkor marad egy keserű emlék. Keserű? Nem.Egy emlék marad,hogy én is tudtam,tudok szeretni valakit még az életemnél is jobban.
A csuklómat tanulmányoztam, a hegek kusza összevisszaságában semmi Harry-re utaló dolog nem volt,nem rajzolódott ki belőle a monogramja,csak én,Perrie-ék,és a fiúk tudják,hogy miért és ki miatt vannak ott.
A fejem alá gyűrtem a párnámat és a plafont bámultam,ideje lenne felöltözni.
Az órára pillantottam,lassan 3 óra de én még pizsamában sajnáltatom magam az ágyamban,lassan felültem és a szekrényemhez botorkáltam. Kivettem egy rövidnadrágot és egy kinyúlt pólót,nagy erőfeszítések árán öltöztem fel,de az ágy visszahúzott,és immáron ruhában borultam le rá. Az ajtó lassan kinyílt,nyűgösen néztem fel,Harry lépett be,mint mindig,most is lélegzetelállítóan nézett ki,igyekeztem nem kimutatni,hogy a jelenléte mennyire megbabonáz.
-Milly.-szólított meg halkan és leült az ágyam szélére.-Jól érzed magad?
-Nem.-motyogtam.
-Kérsz kávét?-tett le az éjjeliszekrényemre egy Starbucks-os poharat amiből halvány gőzfelhő szállt fel és finoman illatozott.
-Voltál Starbucks-ban?
-Niallel elmentünk.-simított ki egy kócos tincset az arcomból.-Mi a baj?
-Semmi,csak nagyon fáradt vagyok.-dörzsöltem meg a szemem és felültem.
-Maradj fenn és pihenj.-tette nagy tenyerét a homlokomra.
-Nem vagyok beteg.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Aggódva méregetett zöld szemeivel,elvettem a meleg poharat a szekrényemről és belekortyoltam a finom karamellás kávéba.Tudja,hogy ez a kedvencem.
-Nemsokára lemegyek és segítek feltakarítani.-mondtam,miután lenyeltem egy kortyot.
-Nem kell,majd mi megcsináljuk,maradj csak fent.
Végig tekintett a szobámon,a tegnapi ruhám a földön hevert egy melltartó társaságában,a cipőm egyike a szoba egyik sarkában,a másik a fürdőszoba ajtóban kapott helyet,hirtelen nagyon elszégyelltem magam,ez nem a saját házam,és mégis milyen kupi van a szobámban,ami tulajdonképpen az övéké.
-Bocsi a kupiért.-hajtottam le a fejem.
Elmosolyodott és hosszú ujjai közé vette a ruhámat,ügyet sem vetve a fekete csipkés melltartóra ami leesett róla.
-Ismerlek már.-hajtotta össze a ruhámat és letette az ágy végébe.
Lehet pont ez a baj,túl jól ismer,és ha megmondanám neki mit érzek iránta és ha valamilyen csoda folytán kiderülne,hogy ő is ezt érzi irántam,a kapcsolatunk lehet túl erőltetett lenne,görcsösen próbálnánk megfelelni egymásnak.Most mindent meg tudunk beszélni egymással,legalábbis régebben mindent,de ha együtt lennénk nem biztos. Nem is igazán attól félek,hogy fog reagálni ha elmondom neki hanem attól,hogy ami most van már nem lenne és elveszíteném ezt a Harryt. Vajon ha nem működne tudnánk még barátok lenni? Nem éri ezt megkockáztatni,főleg nem miattam.
-Menjünk.-álltam fel.
A kezemben szorongatva a kávémat,kinyitottam az ajtót és Harryvel a nyomomban le mentem a pakolászó fiúkhoz. Zayn még mindig a kanapén terpeszkedett,Niall számára a takarítás azt jelentette,hogy a pulton az üres chipses zacskókból a szájába szórta a morzsát és a teljesen üres zacskót a kukába dobta,Louis a kiürült piás üvegeket egy zsákba tette,amikben még volt valami azt pedig a hűtőbe pakolta. Liam egy partvissal körbetáncolta a nappalit,én megfogtam egy zsákot és kivittem,a távolból láttam,hogy pár kislány ácsorog az utca végén,arra várva,hogy valamelyik kedvencük kijöjjön,amikor megláttak lekonyult az arcukról a mosoly és úgy tettek mintha nem ezt a házat bámulnák.
Le tettem a zsákot és visszamentem a házba.
A délután nagy részét a ház kitakarításával töltöttük,később Zayn is felébredt és nyűglődve,de segített takarítani.
Este a három "barátnővel rendelkező" bandatag lelépett,és én egyedül maradtam Niallel és Harryvel.
Rendeltünk kaját és a kanapén,a tv előtt tömtük magunkat valami, hülye valóságshow ment,és rajtam kívül mindketten nagyon jól szórakoztak Pete és Sandra veszekedésén.
Unottan dőltem neki Harry nevetéstől rázkódó vállának,nem nagyon kötöttek le sosem az ilyen műsorok,és az egymás szidására használt frappáns kifejezések sem keltették fel a figyelmem,viszont a szórakozásukat nem akartam elrontani ezért csendben hallgattam a nevetésüket.Mindketten nagyon aranyosan nevetnek,ami ezerszer megmosolyogtatóbb mint egy hülye picsa és egy seggfej veszekedése.
A telefonomat kezdtem nyomkodni,lopva lefényképeztem őket és postoltam a képeket twiterre,had örüljenek a lányok. Harry hosszú ujjai kivették a kezemből a telefont,elakadó lélegzettel figyeltem ahogy közel hajol az arcomhoz,ám a várt dolog helyett csak egy puszit kaptam,és egy tipikus Hazza mosolyt.
Mit vártam?
Rá mosolyogtam és a fejemet a tévé felé fordítottam amiből üvöltött egy Justin Bieber szám,Niall felpattant és hülyén táncolni kezdett rá,Harry csatlakozott és már ketten ropták. Nevetve dőltem hanyatt a kanapén,Niall nagyon komoly fejjel tud ír néptáncolni,Harry viszont röhögve próbálta meg utánozni,megjegyzem sikertelenül.
-Őrültek.-ráztam meg a fejem.
Fel húztam a lábam,hogy le tudjanak ülni,de úgy meg nekem nem volt kényelmes ezért inkább leültem a két srác közé.Az óra kereken 10 órát mutatott,a telefonom sms érkezését jelezte,kíváncsian nyitottam meg az üzenetet amelyet Marktól kaptam.

Lenne kedved holnap találkozni velem? :)

Összevont szemöldökkel egy pillanatig elgondolkoztam,hogy lesz-e valami programom holnapra.

Szívesen :) Hol?-pötyögtem vissza.

Mindketten áthajoltak a vállamon és a telefonomat nézték,Harry arca elkomorodott amikor újból megjelent a kis boríték üzenetet jelezve.

Délután 3,Hyde park? A padunknál ;)

-Milyen padotok?-fordult felém Harry és erősen megnyomta az utolsó szótagot.
-Annál a padnál találkoztunk.-magyoráztam.

Ott leszek.-küldtem el az üzenetet.

-Szóval randizol vele.-forgatta a szemét.
-Ez nem randi,csak elhívott,hogy találkozzak vele.
-Aha.-morgolódott-Még,hogy nem randi.
-Harry! Elárulod,hogy most mi a fene bajod van?
-Ó,semmi.-mosolyodott el cinikusan.-Csak annyi,hogy elmész randizni egy olyan gyerekkel akit nem is ismersz és mindössze kétszer találkoztál vele!
Szegény Niall ijedten nézte az éppen kibontakozó veszekedésünket.
-És neked ahhoz ugyan mi közöd,hogy kivel megyek,hova,és mióta ismerem?!-pattantam fel.
-Elég sok.-állt fel és az arcomba hajolva a szemembe nézett.
-Srácok.Ne csináljátok már!-pislogott ránk Niall.
-Nem.-sziszegtem.-Nem vagyok már egy taknyos kislány,nem parancsolgathatsz nekem!
-De,nagyon is! Te még mindig kiskorú vagy,megígértem Bess-nek,hogy vigyázok rád,ami azzal jár,hogy nagyon is parancsolgathatok neked!
-Ahhoz képes,hogy kettőnk közül te vagy az idősebb,és elméletileg meg akarsz védeni,ahhoz nagyon értesz,hogy folyamatosan megbánts!
Mielőtt bármit is mondhatott volna,sarkon fordultam,megragadta a kezem és megpróbált visszahúzni de kirántottam az övéből és felrohantam a lépcsőn.Az ajtót hangosan bevágtam magam mögött és elfordítottam a kulcsot a zárban.Hallottam a lépteit,ahogyan trappolt utánam,az ajtónak dőltem és hagytam,hogy a könnyeim végig szántsák az arcom.
-Milly! Engedj be!-kiabált.
Beharaptam a szám és ellöktem magam az ajtótól,nem parancsolgathat nekem,nincs hozzá joga. Holnap akkor is elmegyek,akár tetszik neki akár nem.
-Kérlek,Milly!-csuklott el a hangja.
Ellöktem magam az ajtótól és halk léptekkel a fürdőszobába osontam,előkaptam a szekrény zárható fiókjába rejtett pengét és minden félelem nélkül,kigomboltam a rövid nadrágot és végig húztam a combomon,úgy,hogy eltakarja még a rövidnadrág is.
Harry még mindig az ajtóm előtt állomásozott és most már csendesebben kérlelt,hogy jöjjek ki,én viszont ajtónyitás helyett a combomhoz szorítottam egy zsebkendőt,miután elállt a vérzés és már csak a 3 hosszú,tisztának tűnő piros vonal látszódott a véres zsebkendőt lehúztam a WC-n,és mit sem törődve Harryvel,előszedtem a pizsamám és jól hallhatóan becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját,a telefonom abban a szent pillanatban kezdett el csörögni,a kijelzőn egy szó villogott: ismeretlen,de én pontosan tudtam,ki akar annyira kétségbeesetten elérni,hogy az ajtóm elől képes felhívni. Kinyomtam,a készüléket kikapcsoltam,majd ledobáltam magamról a ruháim és beálltam a zuhany alá.
A könnyeim keveredtek a vízzel,ahogyan végig csorgott rajtam a forró víz,és a tusfürdőm őrülten csípte a friss sebeket,de ez a fájdalom eltörpült az újabb veszekedésünk fájdalmától.
Miután végeztem,felvettem egy rövidnadrágot,hogy az eltakarja a friss sebeket,és egy pólót, a hajamat felkötöttem a fejem tetejére és kimentem a szobámba.Az ajtómat már ketten verték és két kétségbe esett hang próbált meg rávenni,hogy nyissam ki,de nem tettem.