31.rész Miattam van...

Sziasztok! :)

39 rendszeres olvasó *-* áá köszönöm!! :D

Oldalt a chat fölött kint van egy kis kék madárka,mivel most már twitteren is elérhettek :) Szóóóval, follow me! :D 

Puszi: Nessa

~Emily~

Felkaptam a fejemet az ajtócsapódásra,Niall már régen kiment,rájött,hogy rajtam most semmi nem segít és inkább egyedül hagyott.Az ajtóhoz léptem és óvatosan kikukucskáltam a résen,még éppen láttam ahogyan a göndör hajú fiú eltűnik a mellettem lévő szoba ajtaja mögött. Fellélegeztem,halkan becsuktam az ajtót és neki dőltem,lassan le ereszkedtem és fejemet a térdemre hajtottam. Nem lesz ez így jó,jobb lenne ha haza mennék,de itt van Mark,vele egész jól kijövök,talán lenne esély kettőnknek,most nem mehetek el.

A fiúk valószínűleg megpróbáltak bejutni Harryhez,mert Louis elég dühösen parancsolta neki,hogy nyissa ki az ajtót.A kezemet a fülemre szorítottam de még úgy is hallottam mindent,hirtelen csend lett,vagy beengedte őket,vagy feladták. Egyre inkább kezdtem úgy érezni,hogy elvesztettem a legjobb barátom. De mi van ha én ezt nem akarom? Markért megéri haragban lenni vele? Nem. Egyértelműen nem. De mindig ezt fogja csinálni ha valaki olyannal kezdek randizni aki nem tetszik neki? Mindig ott van az a de...

Át kellene mennem hozzá, és mint az értelmes emberek,megbeszélni mindent. És most tényleg mindent.

A lábaim valamiért nem mozdulnak,pedig át akarok menni hozzá.

Ha csak ülök itt nem lesz jobb semmi,de már annyiszor megpróbáltuk ezt helyrehozni,lehet az kevés volt, de félek tőle,hogy ha most kibékülünk pár nap múlva ismét összeveszünk.

Valahogyan elvergődtem az ágyamig, levettem a nadrágom és arcomat a párnába fúrtam,aludni az egyik legjobb dolog a világon,álmodban nem bánt senki,és álmodban nem haragszik rád az a fiú aki a legfontosabb az életedben.

~Harry~

-Nem játszhatsz a lányokkal!-bölcselkedett Liam.

-Tudom.Nem így akartam...

Louis még mindig dühösen körbe-körbe járkált a szobámban,kezdtem tőle szédülni,de továbbra is figyeltem az arcát.

-Komolyan nem értem mi történt veled.-rázta meg a fejét és rám pillantott.

Most jön a Louis féle őszinteségi roham,avagy a komoly Lou.

Lehajtottam a fejem és a takarót piszkáltam,Milly rossz,vagy talán inkább aranyos szokása átragadt rám is.

-Menj át hozzá és kérj bocsánatot.Köcsög voltál vele.-veregette meg a vállam Zayn.

-Te ismered köztünk a legjobban,tőled várja el,hogy törődj vele.-jött Nialltől.

-De ha törődni akarok csak megsértődik.-dünnyögtem.

-Nem,Harry. Nem azért sértődött meg mert törődni akarsz vele,hanem mert ahelyett,hogy normálisan elmondanád neki,hogy nem bízol meg abban a Markban,inkább kiabálsz vele. Te hogy éreznéd magad az ő helyében? Csak azért is el fog menni,hogy megmutassa,hogy nem számít neki amit mondasz,pedig nagyon is.-szónokolt Lou.

-De bölcs vagy.

-Van 4 húgom.-húzta mosolyra a száját,úgy nézett ki,kezd elpárologni a dühe.

-Srácok.-pillantottam fel bűntudatosan.-Bocs a tegnapiért.

Louis megölelt,és a többiektől is kaptam 1-1 mosolyt.

-Menj át hozzá.-biztatott Niall.-Egy ideje már bent van és sír.

Beletúrtam a hajamba,hosszan kifújtam a levegőt és felálltam az ágyamról, a szobája ajtajáig jöttek utánam, és csak miután bekopogtam fordultak el,és mentek le a lépcsőn. Innen már nincs visszaút.

Nem jött válasz,megpróbálkoztam kinyitni az ajtót,és csodák csodájára,nem volt bezárva. Félve léptem be,Milly az ágyán feküdt és csendesen szuszogott.A látványtól nagyobbakat dobbant a szívem,halkan osontam el az ágyáig és leültem a szélére,a takarót a lábai közé vette és szorosan ölelte magához,pofátlanság vagy perverzség,de nem kerülte el a figyelmem formás feneke, és hosszú lábai. A szemem megakadt valamin, közelebb hajoltan és nagyobbra nyitottam a szemem, de sajnos nem én láttam rosszul, a combján 3 hosszú seb húzódott. Mintha valaki a torkomat szorongatta volna,alig kaptam levegőt a megdöbbenéstől, én vagyok az oka,ezeket miattam csinálta. Könnyek marták a szemem,nehezen vettem a levegőt, óvatosan,hogy fel ne ébresszem felálltam és amilyen gyorsan csak lehet,pipiskedve mentem az ajtóig,ahogy becsukódott mögöttem,valahogy élőhalott állapotban csoszogtam le a lépcsőn,mit sem törődve a szememből hangtalanul folyó könnyekkel,levágtam magam az utolsó lépcsőfokra.

Nem szabadott volna hagynom,hogy ez történjen.Ha visszaforgathatnám az időt addig a napig amíg el nem hozom a repülőtérről,mindent máshogy csinálnék. Egy seggfej vagyok,ő nem ilyen barátot érdemel.

-Harry!-szólítgattak már egy ideje,de nem volt erőm rájuk nézni.

-Haver!-húzott fel a lépcsőről Zayn.

A lábaim meginogtak alattam,most valahogy nem akartak megtartani,2 oldalról körbe fogtak és elvonszoltak a kanapéig,felhúztam a lábaim és összekuporodtam. Hát igen,ez Harry Styles.

-Harry.-guggolt le elém Louis és halkan próbált kizökkenteni ebből az állapotomból.
Hüppögve emeltem rá a szemem. Micsoda szánalmas látvány lehetek.
-Mi a baj?-simított végig a hajamon.
Mindannyian körülöttem álltak,hülyén éreztem magam ennyi engem figyelő szempártól,szólásra nyitottam a szám,de beszéd helyett csak valami érthetetlent sikerült kinyögnöm.Nyöszörögve húztam magamhoz egy párnát és elrejtettem benne az arcom. Próbáltam nagyokat lélegezni és megnyugodni,pirosló szemekkel tornáztam fel magamat a kanapén és szembenéztem az engem figyelő ijedt fiúkkal. Komolyan, most olyan lehetek mint egy kis csaj akit életében először dobtak. Liam letett elém egy pohár vizet és körbe ültek.Lehúztam a hideg vizet,Niall a kezembe nyomott egy adag zsebkendőt,megtöröltem vele az arcom és kifújtam az orrom.
-Milly.-nyögtem ki halkan a nevét.-Össze van vagdosva a combja.-szorult el ismét a torkom.
A feszültséget szinte érezni lehetett,csendben,összeszorított szájjal meredtek maguk elé,miközben én az alsó ajkamat harapdálva próbáltam feldolgozni a tényt,hogy minden miattam van.
-Beszéltetek?-törte meg a kínos csendet krákogva Zayn.
-Alszik,véletlenül láttam meg.-hajtottam le a fejem.
-Harry?-emelte rám barna szemeit Liam.-Komolyan nem tudsz még most se semmit?
-Tudom,hogy miattam van!-vertem bele ököllel a combomba.
Louis finoman szét feszegette az ujjaim,mind a négyen rám bámultak.
-És a kezéről nem tudsz valamit? Hogy miért csinálta?-kérdezte halkan Niall.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Harry,a kurva életbe nem igaz,hogy ennyire hülye legyél!-pattant fel Zayn.-Te! Pont te,nem veszed észre azt,hogy mi van szegénnyel!
Nagy szemekkel bámultam rá, tényleg nem tudtam,mire akar kilyukadni.
-Te rohadt sötét vagy haver!-rázta meg a fejét.-Más esetben hagynám,hogy magadtól jöjj rá,de már nagyon elegem van abból,hogy ezt csináljátok.
-Mi van?!-ugrottam fel és kissé inogva szembenéztem velük.
-Az,hogy szerelmes beléd, te idióta!-bökött mellbe Zayn.
Mintha jó alaposan fejbe vertek volna,régi ismerős,valaki akit nagyon jól ismerek,de nem Josh,Niall,vagy bármelyik fiú a bandából,és nem meri neki elmondani. Eddig bírta a lábam,mint egy totyogó kisbaba,seggre estem és a szőnyegről bámultam rájuk.
-Mi?-suttogtam.
-Igen,Harry.-veregette meg a vállam Louis.-És őszintén szólva,komolyan nem tudom,hogy lehetsz néha ennyire hülye.
-Honnan veszitek?
-Nem vagyunk vakok.-fojtott el egy mosolyt Zayn.
-Tegnap elmondta,hogy csak azért nem mondja el neked mert fél attól,hogy ha nem működne köztetek akkor elveszítene.
-De ez nem igaz.-túrtam bele a hajamba.-Mekkora gyökér vagyok.
-Igen.-vigyorogtak.
-De addig nem mondhatom el,hogy,hogy én is,amíg itt van ez a Mark.
-Mindenki tudja,hogy nem szereti.-horkantott fel Niall.-Már csak azért ment el vele randizni,hogy téged bosszantson.
A szám egy kicsit felfelé kunkorodott,Miát akartam,amikor itt volt a szemem előtt az a lány aki igazából kell.Várnom kell rá,nekem kell megszereznem,de ahhoz ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Milly álmosan,a szemét dörzsölgetve csoszogott a lépcsőn,a combját egy térdnadrág takarta el előlem,a fiúk először rá,majd rám bámultak.Mekkora barom lennék ha hagynám,hogy az a paprikajancsi elvegye őt tőlem.
-Sziasztok.-húzta ki a gumit a hajából,feltűnően kerülte a pillantásom.
-Szia.-mondták egyszerre.
Szőke haja a vállára omlott,szinte nyál csorgatva figyeltem ahogy a hűtőhöz lépdel és kivesz valami epres joghurtitalt.Louis finoman oldalba bökött,megráztam a fejem és a távirányítóért nyúltam.
-Történt valami?-huppant le Zayn mellé és becsukta a szemeit.-Hangosak voltatok.
-Bocsi.Csak játszottunk.-hadarta Liam.-Aludtál?
-Ja,értem.-kortyolt bele a joghurtba.-Aha.
Louisnak dőltem és unott arccal ide-oda kapcsolgattam a csatornák között.

~Emily~

Ujjaim közt fogva az üveget,úgy tettem mintha annyira érdekelne mit tartalmaz,pedig nem,csak az arcom elé emelt üveggel jól tudom álcázni,hogy Harryt bámulom.Szokatlanul jókedvűnek tűnt,ahogyan mindenki más is körülöttem,bár nem szóltam hozzá,anélkül is tudtam,hogy valami történt.

Felhúztam a lábam és Niall vállának dőlve unottan pislogtam a tévére,legszívesebben Harry ölébe bújtam volna,de hát ugye haragszom rá.Vagyis csak haragudtam...

Álmosan megdörzsöltem a szemem és azon kezdtem gondolkozni,hogy milyen hülyeséget álmodtam,tisztán emlékszem rá,hogy csillámpónik is voltak benne,elkapott a nevethetnék,elfojtottam egy mosolyt és az arcom elé emeltem,egy Harry illatú párnát.

-Min vigyorogsz?-bökött oldalba Zayn.

-Hülyeséget álmodtam.-emeltem el a szemem elől a párnát és helyette magamhoz öleltem majd mélyen beleszippantottam.

Harry nem nézett rám,Louisnak dőlve leragadt valami mesénél és nagyokat kacagott rajta a barátjával,bármennyire is haragszik most rám,jó volt látni,hogy nevet. 

Kinéztem az ablakon,még mindig világos volt és szépen sütött a nap.Felpattantam a kanapéról és kitártam az ajtót,a napfény lágyan simogatta az arcom én pedig mezítláb szaladtam ki a kertbe.Hátradőltem a fűben és csak bámultam az eget,az ajkamat harapdálva,amilyen hirtelen kijöttem,olyan hirtelen ültem fel. Egyedül nem jó ezt csinálni,egyedül semmi nem jó.Felálltam és a lábamat a medence hűvös vizébe lógattam,az ajtócsapódásra felkaptam a fejem és a felém közeledő Liamre mosolyogtam.

-Nem is mesélted milyen volt a lányokkal.-ült le mellém és hasonlóan hozzám ő is belelógatta a lábát a vízbe.

-Jól éreztem magam.-mosolyogtam.

-Bocsi,hogy felébresztettünk.

-Nem baj.-ráztam meg a fejem.-Nem aludhatok egész nap.

-Miért ne?-nevetett.-Zaynnek megy.

Rá mosolyogtam és kezemmel a vizet kezdtem piszkálni.

-Meddig nem fogtok még beszélgetni?-célzott a bent nevető,göndör hajú fiúra.

Megrántottam a vállam és ruhástól ereszkedtem bele a vízbe,bevizeztem a hajam és nevetve ugrottam fel.

-Nem vagy százas.-rázta meg nevetve a fejét.

-Tudom.-pancsoltam-Nem jössz be?

-Nem.De szerintem bent van valaki aki vállalkozna erre.

-Igazad van!-pattantam fel.

Át csattogtam a kerten és vizesen tártam ki az ajtót.

-Louis?! Kérsz egy ölelést?

Mielőtt bármit is reagált volna a hátára ugrottam.

-Naa!-kapta el a kezem.-Ezt most visszakapod!-emelt a hátára.

A vállán cipelt vissza a medencéhez,belé kapaszkodtam és ahogy beledobott volna,magammal rántottam őt is.

-Nem csak rá gondoltam.-motyogta Liam.

~Mia~

Jókedvűen majdhogynem már dúdolva tipegtem az épület felé,amint az ajtóhoz értem,magamra öltöttem a depis,megtört exbarátnőt,akinek összetörte a szívét a a gonosz,tapló Harry Styles. Remélem érzitek az iróniát. Kinyitottam a nagy üveg ajtót és szomorú ábrázattal be masíroztam.

-Amelia?-jött velem szembe egy nő.

-Igen.-nyögtem,mintha fájna beszélni.

-Már várnak.-intett.

Követtem egészen addig amíg egy nagy "Victoria" felirattal ellátott ajtóhoz nem értünk.Bekopogott és mocskos mancsait a hátamra téve,beterelt az ajtón.

Egy pletykára éhesen vigyorgó nő fogadott,már nem voltam annyira biztos benne,hogy ezt akarom csinálni,a pillanatnyi gondolatot kivertem a fejemből és leültem vele szemben. Szinte itta a szavaim.

-Azt nem tudod,hogy hívják a másik lányt?

-Emily Stewart.

Felírta a nevét egy papírra amire egészen idáig szorgalmasan körmölt.

-Köszönöm.-mosolygott.

-Én,tényleg nem azért mondtam el,hogy sajnáltassam magam.

Szemembe könnyek szöktek,de ez is a színjátékomhoz tartozott.

-Csak,az embereknek tudniuk kell,hogy ő nem az aki.

-Ne aggódj,jövőhéten mindenki megtudja.-vigyorgott.

Biccentettem és felálltam a székről.

-Viszlát!

Nem vártam meg amíg köszön,magamtól is kitaláltam az épületből,amint becsukódott az ajtó mögöttem elvigyorodtam és nagy léptekkel tipegtem arra amerről jöttem. Édes a bosszú...