30.rész

Sziasztok! :D

Borzasztóan fájó torokkal de itt vagyok az új résszel :D

Elég sok szemszögből írtam a történéseket,remélem tetszeni fog :*

Új résszel kedden jelentkezem!

Jó hétvégét! :)

Nessa xx

~Emily~

-Szia.-huppant le mellém mosolyogva Zayn.

Gyorsan megtöröltem az arcom és felfelé húztam a számat,de mosoly helyett inkább csak egy grimaszt tudtam kipréselni magamból.Szerencsére nem várta el,hogy úgy vigyorogjak mint akinek semmi baja.

-Szia,Zayn.-motyogtam.

-Hogy érzed magad?-vizslatott nagy barna szemeivel.

Meztelen lábfejemet még finoman melegítette a gyér napsütés,a rózsaszín térdnadrágba bújtatott lábamat elgondolkodva figyeltem,csak,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Azok a szemek mintha belelátnának az emberbe...

-Megvagyok.-rántottam meg a vállam.-Te?

-Nem szeretnél bejönni?-tette kezét a vállamra.

Megráztam a fejem,hosszan sóhajtott és a lábára könyökölt.

-Jól érezted magad azzal a fiúval?-mosolygott és az arcomat figyelte.

Megrántottam a vállam és fel néztem rá.

-Aha.-préseltem ki magamból.

-Figyelj! Nekem elmondhatod milyen volt,bármelyikünknek elmondhatod,te vagy nekünk kishúgunk.-mosolygott.

Erre a mondatéra könny szökött a szemembe,neki dőltem a vállának,átölelt miközben halkan szipogtam rajta,nem érdemlem meg őket,mióta itt vagyok csak felforgattam az amúgy sem túl nyugodt életüket.

-Szóval,jól érezted magad? 

-Csak beszélgettünk,meg elmentünk fagyizni.-hajtottam le a fejem.

-Hát,nem túl kreatív a srác.-nevetett. 

Elmosolyodtam és ismét felpillantottam rá.A bejárati ajtó csapódott és Niall hangját hallottam,be pillantottam, a szőke fiú akkor tett le a pultra rengeteg Nando's-os zacskót,a többiek mind oda gyűltek,Harry viszont továbbra is csak ott ült a kanapén és valami buta mesét nézett.

-Bejössz enni?-zökkentett ki Zayn.

-Nem tudom.-kezdtem el piszkálni egy masnit a nadrágomon.

-Naaa.-lökött meg finoman a vállával.

-Rendben.-mosolyogtam.

Felállt majd a kezét nyújtotta és felhúzott,követtem őt be a házba,Niall mosolyogva a kezembe nyomott egy tányérral a kedvenc ételéből.Megköszöntem,majd továbbra is Zayn után lépkedve leültem a nappaliba,megpróbáltam elbújni mellette Harry szeme elől. 

Étvágytalanul piszkáltam a villámmal a csirkecombot és ettem belőle néhány falatot,csak a látszat kedvéért. Harryn és rajtam kívül mindenki nevetett valamin.

-Milly!-visított fel Louis.

-Hmm?-emeltem fel a fejem.

-Elmeséled milyen volt a randi azzal a Markkal?-rebegtette meg a szempilláit.

Akaratlanul is észrevettem,hogy Harry vállai és állkapcsa megfeszül a névre.

-Csak beszélgettünk,meg elmentünk fagyizni.-mosolyogtam.

Bevallom,egy kicsit jól esett idegesíteni Harryt.

-Kifosztottad legalább?-vigyorgott Liam.

-Nem,csak egyet ettem.

-Én a helyedbe kértem volna tízet.-nyammogott Niall.

-Tudjuk.-nevettek fel egyszerre.

Harry fújtatva felpattant,a konyhába trappolt és a tányérját a mosogatóba lökte.

-Nem értem mi a f*szért nem szólsz hozzám!-emelte fel a hangját.-Az szerinted nekem milyen,hogy a haverjaimmal megosztod,hogy milyen volt randizni azzal a kis gyökérrel,velem meg nem?!

Ledöbbenve néztem rá,Zayn kezeit az enyémre tette,lassan éreztem ahogyan elönt a düh.

-Én csak meg akarlak védeni! De végig se hallgatsz!-dühöngött.

-Megvédeni?!-pattantam fel.-Azzal megvédesz,hogy veszekszel velem?!

-Harry!-szólította meg halkan,de figyelmeztetően Louis.

-Kértelek,hogy ne menj el vele mert nem bízok benne.-mondta már halkabban,de még mindig dühösen.

-Kértél?!-rivalltam rá.-Az neked kérés amit csináltál?! Harry, ha te így tudsz valamit kérni,akkor inkább ne foglalkozz velem és ne akarj te megvédeni senkitől,mert már kurvára unom,hogy ezt csinálod!

-Én csinálom?!-emelte fel ismét a hangját.-Megpróbáltam bocsánatot kérni,de nem vagy hajlandó megállni nekem egy percre,hogy végig mondjam amit akarok!

-Hallgatlak!-fontam össze a mellem előtt a karomat.

Zöld szemeivel dühösen méregetett,sarkon fordult és nagy léptekkel,fújtatva ment fel a lépcsőn.

~Harry~

Dühösen a táskámba dobáltam egy nadrágot és pólót,majd a hátamra dobtam és letrappoltam a lépcsőn,a fiúk még mindig a kanapén ültek,elhaladtam mellettük,felkaptam a lábamra a cipőm és kilépni készültem az ajtón amikor Louis keze megragadta a pólómat.

-Hova mész?-vont kérdőre.

-Mit tudom én.-morogtam és megpróbáltam kiszabadulni,legjobb barátom fogságából.

-Addig nem engedlek el amíg nem mondod meg,hogy hova mész!

-Mit érdekel az téged?-válaszoltam a kellőnél kicsit hevesebben és sokkal csúnyábban,annál,ahogyan vele kellene beszélnem.-El innen!

-Harry!-szólt hozzám az átlagnál hangosabban Liam.

Először megdöbbentem azon,hogy ő így is tud beszélni.

-Hagyjatok már békén!-rántottam ki a pólómat Louis keze közül,az anyag egy reccsenéssel vált meg egy darabjától,szitkozódva,egyik kedvenc Ramones pólómat gyászolva vágtam be magam mögött az ajtót.

A kocsihoz rontottam,és mit sem törődve szeretett autóm épségével,hatalmas erővel vágtam be a Range Rover ajtaját,a távirányítóval kinyitottam a kaput,majd letekertem a kocsi ablakát és kidobtam rajta,majd becsukja az aki akarja.

Céltalanul,a jogsimat kockáztatva,hajtottam a városban mint az őrült.Egy ismerős környéken kötöttem ki,a táskámat a hátamra kapva,ugrottam ki a kocsiból és becsörtettem a kapun,bekopogtam az ajtón és vártam,hogy valaki kinyissa.Bentről hangokat hallottam,majd megjelent előttem az exbarátnőm.

-Te mit csinálsz itt?-tátotta el a száját.

Megragadtam a derekát,számat az övéhez nyomtam és beljebb toltam,az ajtót berúgtam és elfordítottam a kulcsot a zárban.Nem nézett ki úgy,mint aki ellenkezni akar.

-Miért van elszakadva a pólód?-fogta az ujjai közé,miközben elindultam vele fel a lépcsőn.

-Nem érdekes.-morogtam.

Cseppet sem finomkodva,tettem le az ágyára,majd megváltam szakadt felsőmtől.Itt legalább nem kell kussolni.

~Emily~

Szívószálammal csendben kavargattam az üdítőmet és csak bambultam, a lábainknál sorakoztak az eddig összevásárolt cuccok. Nem szóltam bele abba amiről beszélgettek,egy kicsit sem akartam Harry-ről társalogni,ez nem az ő hibájuk,senkivel nem akarok róla beszélni.2 óra vásárolgatás nekem bőven elég volt,jól éreztem magam velük,de már mennék haza,vissza a szobámba. A kiürült poharat arrébb csúsztattam és a könyökömre támaszkodva körbe néztem a bevásároló központban,fájt a fejem és kicsit émelyegtem is.
-Jól vagy?-fogta meg a kezem Danielle.
-Persze.-ráztam meg a fejem,bár nem tett valami jót émelygő gyomromnak.
Mosolyt erőltettem magamra és feléjük fordultam.
-Nem is mondtad el,milyen volt a randid Markkal?-mosolygott rám szélesen Perrie.
-Hm.-túrtam bele a hajamba.-Mark rendes srác,helyes is,de nem...-vettem nagy levegőt.-nem tudom,hogy akarok-e vele járni.
-Tetszik neked?-jött a kérdés Eleanortól.
-Jól néz ki,csak...
-Nem Harry.-simogatta meg a karom Dani.
-Igen.-krákogtam.-De,fogok még találkozni Markkal,szeretném ha működne köztünk.-rajzolgattam az ujjammal köröket az asztalra.-Akkor is ha ez Harrynek nem tetszik.
-Mondta Zayn,hogy megint összezördültetek.-húzta el a száját Pezz.
-Nem beszélgethetnénk inkább másról?-hajtottam le a fejem.
-Akartok még menni valahova?-pislantott körbe Eleanor.
Egyszerre ráztuk meg a fejünket,előre örültem,hogy hazamehetek.
-Akkor felhívom Louis-t.-kapta elő a telefonját.
Miközben telefonált,mindegyikünk megfogta a saját cuccait,kifosztottunk egy fehérnemű üzletet, és a combomon húzódó sebek ellenére,vettem néhány nyári ruhát is,sapkákat,napszemüveget és néhány pólót.
Nem sokat kellett várnunk Lou-ra,amint ki értünk feltűnt a sarkon az autója,Eleanor az anyós ülésre,mi pedig hátulra ültünk.A zacskókat az ölembe tettem és a fejemet a hideg üvegnek döntöttem,ritka az ilyen meleg Londonban.
-Mi szépet vásároltatok lányok?-vigyorgott hátra Louis.
-Csak ruhákat.-rántotta meg a vállát Danielle.
Akaratlanul is megláttam Louis tenyerét El combján pihenni,az újonnan vásárolt napszemüvegem az orromra csúsztattam és kifelé bámultam az ablakon. A telefonom rezegni kezdett a nadrágom zsebében,sóhajtva halásztam ki és nyitottam meg a Marktól érkező üzenetet.

Nem akarsz meginni velem valamit? :)-állt benne.

Nem vagyok otthon.Sajnálom.

Hazudtam, a kocsi abban a pillanatban ahogy elküldtem az sms-t,megállt alattunk. Ki kászálódtunk,egy mosolyt erőltettem magamra és integettem a kertben hülyéskedő 3 fiúnak,mindenki ott volt,Harry kivételével.
A többiek kint maradtak velük,de én bementem a szobámba és kipakoltam az új ruhákat.
-Szia.-nyílt az ajtó és Niall mosolyogva lépett be rajta.
-Szia,Niall.-mosolyogtam rá.
-Hogy érezted magad?-ült le az ágyam szélére.
-Jól.-mosolyogtam és egy vállfára akasztottam egy virágos ruhát.
Kék szemeivel érdeklődve pislantott a szatyrokba,szerencsére csak abba ahol a ruhák voltak.
-Soha nem fogom megérteni a lányokat.-rázta meg a fejét.-Miért kell egy ruhából több színű?-emelt ki két ugyanolyan ruhát,csak az egyiken a virágok és a derék része lila volt, a másikon zöld.
A számat szólásra nyitottam de feltette a kezét ezzel belém fojtva a szót.
-Ne! Úgy sem értem meg.-vigyorgott.
-Harry hazajött már?-ültem le az ágy szélére és a fehérneműket tartalmazó szatyrot óvatosan arrébb tettem.
-Nem.-hajtotta le szőke fejét.-Ki van kapcsolva a telefonja.
Nagyot sóhajtva arcomat a tenyerembe temettem,hevesen küzdök kibuggyanó könnyeim ellen,minden miattam van. Niall mintha olvasna a gondolataimban,kezét a vállamra tette és közelebb húzódott hozzám.
-Nem miattad van,ő kezdte.-motyogta halkan.
-Akkor is,nem kellett volna nekem felkapni a vizet.-töröltem meg a szemem.-Most azt se tudom hol van.
Lassan már alig tudtam beszélni,minden szó közepe körül egy csukáshoz hasonló valami hagyta el a szám,ledőltem az ágyamba és magamra húztam a takarót,Niall csendben simogatta a hajam és próbált nyugtatni.
-Haza fog jönni.-mormolta.
-De hol volt egész éjjel?-néztem rá a könnyeim mögül.
Tétovázott,ezt ő sem tudta és nem akart hazudni nekem,a tudattól,hogy senki nem tudja hol van Harry,csak még jobban sírni kezdtem.
-Hé,Milly.-feküdt le mellém.-Ne sírj már.-simogatta a hajam.
-Olyan hülye vagyok.-fúrtam arcomat a mellkasába.
Nem törődött vele,hogy a könnyeimmel eláztatom,és a lefolyó fekete szemfestékkel összepiszkolom a pólóját,kitartóan próbált megnyugtatni.

~Mia~

Amikor kinyitottam a szemeim,Harry már nem feküdt mellettem,a gondolattól,hogy talán visszakaptam,mosoly szökött az arcomra,valami olyasmit reméltem,hogy lent van és épp arra készül,hogy az ágyamba hozzon nekem reggelit.Le simítottam a hajamat és felültem a szétzilált takarók és párnák között,reggeli nélkül,a fürdőszobából,már felöltözve lépett be a szobámba Harry. Ügyet sem vetve rám,a táskájához ment és beledobta azt a szakadt pólót amit tegnap viselt.

-Hova sietsz?-vágódtam hátra és felkönyököltem.

-Haza megyek.

-Miért nem maradsz még egy kicsit?-búgtam a lehető legcsábosabb hangomon.

-Mia.-sóhajtott.-Nem akarlak visszakapni.

-Mi van?-szökött fel a hangom.

-Jól hallottad.

-Akkor meg a francért jöttél ide tegnap?

Jelentőségteljesen az ágyamra pillantott majd kilépett a szobámból,ahogy becsukódott mögötte az ajtó felkaptam egy párnát és neki vágtam,majd felpattantam,magamra kaptam egy pólót és le csörtettem utána.

-Szórakozni akarsz velem?-húztam vissza és az arcába hajoltam.

-Én se tudom minek jöttem ide tegnap.

A közelségemtől azt reméltem felolvad a jég és nem taszít el magától,de ugyanolyan hidegen válaszolt..

-Én igen.-csavartam az ujjam köré egy tincsét.

Ujjait a csuklóm köré fonta és elhúzta a fürtjeitől,hitetlenkedve bámultam rá.

-Sajnálom,Mia.

-Húzzál el innen.-léptem hátrébb és kezemmel az ajtó felé legyintettem.

Sarkon fordult és becsukta maga után az ajtót,dühösen vágtam le magam a rózsaszín párnák közé a kanapéra és onnan néztem ahogyan elhajt.