34.rész Lebuktunk

A számat rágva,idegesen kapargattam a körmömről a lakkot,a fiúk nem nagyon figyeltek rám,aminek most örültem. Harry eszeveszettül nyomkodta a joystick-ot,amivel épp megpróbálta megelőzni Zayn száguldó autóját a képernyőn,felemeltem a fejem és elidőztem egy ideig a fürtjein. Ha elmegyek,talán vége lesz ennek ami most van köztünk,akkor én dobom el magamtól őt,pedig ennyi szenvedés után,most többé kevésbé,azt hiszem, megkaptam amit akartam. Ha nem megyek,azzal Markot sértem meg,akármit teszek valakinek rosszul fog esni,és,bár Harry ezerszer fontosabb mint Mark,úgy érzem el kell mennem,hogy ne legyek pofátlan,és telefonon közöljem vele,hogy semmi nem lehet köztünk.
-Itt vagy?-lengette meg előttem Hazza a kezét.
-Hmm? Aha.-pislogtam fel rá kómásan.
Arrébb dúrta Liamet és lehuppant mellém,cuppanós puszit nyomott az arcomra, amitől a vérnyomásom valószínű az egekbe szökött,ha nem megyek el,akkor egy ideig,vagy talán örökké elhalmoz a puszijaival,ha elmegyek,azzal kockára teszem ezt.
-Minden rendben?-hajolt a fülemhez.
Elhúztam a szám és a pólóm sarkát kezdtem piszkálni,megfogta a kezem és szó nélkül húzott fel a kanapéról.
-Mindjárt jövünk.-szólt a fiúknak.
Engedelmesen,a kezét szorítva követtem fel a lépcsőn,a szobája ajtaját hangtalanul csukta be mögöttem és az ágyához vezetett.
-Mi a baj?-fürkészett zöld szemeivel.-Megbántottalak?
-Nem.-ráztam a fejem.
Kíváncsian és kissé idegesen nézett rám,beharaptam a szám és lehajtottam a fejem.Az állam alá nyúlt és lágyan megcsókolt,nagyot sóhajtottam és közelebb húztam magamhoz.
-Harry?-vettem nagy levegőt és félve belenéztem a zöld szemeibe.
-Igen?-húzódott közelebb.
-El kell mennem Markkal.
A kijelentésem lesokkolta,egy helyben ült és bámult maga elé.
-Mi az,hogy el KELL?-emelte ki az utolsó szót.-Egyáltalán miért? Én azt hittem megpróbáljuk,erre te közlöd velem,hogy elmész azzal a gyerekkel!-pattant fel,és idegesen nézett rám.
Próbáltam nyugodt maradni,nagy levegőt vettem és kisöpörtem a szememből pár hajszált.
-Nem akarok bunkó lenni,és telefonon megmondani neki,hogy...
-Hogyne.-morgott.-Ha ezt én csinálnám,te mit mondanál? Neked tetszene?
-Semmit,mert én bízok benned.-ráztam a fejem és felálltam az ágyáról.
-Én is bízok benned.-kapta el a kezem és visszahúzott.-Abban a Markban nem bízok.
-Én is ezt mondanám.-húztam gúnyos,szomorú mosolyra a szám.
Kihúztam a kezemet az övéből,de helyette a derekamat fogta meg és maga felé fordított.
-Milly,ne kezdjük újból,kérlek.
-Te kezded,Harry.
-Sajnálom,de én tényleg csak féltelek. Nem tetszik nekem,ahogy stíröl téged.
-De ezt miért csak úgy tudod elmondani,hogy kiabálsz?
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét és a kezébe vette az enyémet.-Igazad van.
Kihúztam a kezemet az övéből,reménytelenül nézett utánam,miközben én becsuktam magam mögött az ajtót.

~Louis~

Egyszerre kaptuk el a fejünket a tévéről,Harry fújtatva lerohant a lépcsőn,majd akkora erővel vágta le magát a kanapéra,hogy az legalább fél centit elmozdult a helyéről. Ajajj. Karba tett kézzel hanyatt dőlt és magában morgott valamit,sóhajtva feltápászkodtam és leültem mellé,engem követtek a többiek.

-Mi történt?-sóhajtott nagyot Zayn.

Valami érthetetlent morgott,amire csak hülye pillantásokat vetettünk rá.

-Jó,akkor most mond el morgás meg mindenféle csúnya szó nélkül.-mondta teljesen nyugodtan Liam.

-Cenzúrázd magad, Styles.-löktem meg a vállammal,de a szokásos jókedvű vigyor helyett,csak összehúzott szemmel motyogott valamit.

Úgy nézett ki mint egy óvodás kiskölyök akitől elvették a kedvenc játékát.

-Harry,vagy elmondod normálisan,hogy mi bajod,vagy felmegyek és megkérdezem Millytől.-jött elő a szokásos,túl jól beváló fenyegetésével Liam. Ez nem csak Harrynél válik be.

-Elmegy vacsorázni azzal a hülye gyerekkel.-morgott.

Egy pillanatra mindegyikünk hitetlenkedve meredt rá,majd én tértem először magamhoz.

-Biztos kell lennie valamilyen normális magyorázatnak, egész nap elválasztani se lehetett titeket egymástól.

-Hát pedig elmegy.

-Miért?-pislogott rá Niall.

-Végig hallgattad?-hajolt az arcába Zayn,mintha valami kihallgatás lenne.

Le sütötte a szemét,és még mindig durcásan meredt maga elé.

-Nem,mi? 

A ház előtt leparkolt egy piros cabrio.

-Mi ez?-néztem ki az ablakon.

A lámba fénye egy pillanatra elvakított,majd lekapcsolta a fényszórókat és egy fufrus fiú ugrott ki.

-A picsába.-pattant fel dühöngve Harold.-Tartsátok fel Millyt amíg elkészülök.

-Mit akarsz csinálni?-fordultam felé.

-Utánuk megyek.-kapott fel egy szürke pulcsit a fotelból,ami bár Zayn-é,most nem szóltunk érte.

Milly tipegett le a lépcsőn,a lábán lila converse cipő volt,ami tökéletesen illett a kis lila blézeréhez és táskájához.

Ahogy leért,Harry kitárta az ajtót,amin épp be akart csöngetni,Mark barátunk.

-Hello.-intett az ajtóban álló srác.

-Harry,haver,keres anyukád telefonon.-ragadta meg a vállát Zayn,és a gyilkos pillantásokat lövelő Harryt elrángatta az ajtóból.

Niall és Liam próbálta feltartani Millyt,miközben Harry dühösen felbaktatott a lépcsőn,és jól hallhatóan,gyerekesen bevágta a szobája ajtaját. 

-Niall,hozok neked kaját,csak engedj ide.-hallottam meg Milly hangját.

-Szóval,hány éves is vagy?-méregette Zayn az ajtóban toporgó fiút.

-20.-válaszolta tömören.

Zayn mellé ugrottam és gúnyosan,összehúzott szemekkel méregettem az eléggé gyerekes külsejű,állítólag 20 éves hősszerelmest. 

-Milly csak 17.

Cinikus mosollyal megrántotta a vállát.

-3 év nem sok.

-Vegyél fel kabátot,hideg van.-jött Liam hangja a konyhából.

A zsebemben megcsörrent a telefonom,és nem kellett megnéznem ahhoz,hogy tudjam ki hív. Harry készen van.

-Szia Mark.-jött ki angyali mosollyal az arcán,2 kísérővel.

-Hali.-intett és ellökte magát az ajtónktól.

-Haza hozod?-nézett rá,egyáltalán nem hozzá illő módon,csúnyán,Niall.

-Ja.
Az órámra néztem,fél tíz,Niall-ön kívül,ez elég késői vacsorának számít,főleg egy lánynak.
-Sziasztok.-húzott fel egy fehér,rövidke kabátot Milly és kikerült minket.
-Hello.-fogta meg a kezét Mark.
Mindannyian dünnyögtünk valamit,megvártuk míg beszállnak a kocsiba,majd Harry lerohant a lépcsőn,felkapta a kocsikulcsát és nagy léptekkel az ajtóhoz trappolt. Felvettem az első,kezem ügyébe kerülő cipőmet és egy kabátot,majd utána eredtem.
-Majd jövünk.-húztam el a szám és intettem a srácoknak.
Harry bevágta magát az Audijába,és már felpörgette a motort,amikor kiértem és a kocsi után rohantam,lelassított és megvárta míg beszállok.
-Mit csinálsz?-pislogott rám egyszerre értetlenül és sürgetően.
-Veled megyek.-rántottam meg a vállam és bepattantam.
A motor felpörgött és elindult arra,amerre Mark hajtott Millyvel.
-Tudod hova mennek?
-Aha.-fordította el a kormányt és lekanyarodott.
Nemsokára lassított és egy utcasarkon leállította a kocsit a parkolóban,kikapcsoltam az övet,ő már trappolt is az utcán,és hanyagul megnyomott a kulcscsomóján egy gombot,miután becsaptam magam mögött az ajtót és utána rohantam. A fejébe húzta a kapucniját és zsebre dugott kézzel lépdelt.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem.
-Nem tudom.
-Akkor meg mi a francnak jöttünk?-csattantam fel.
-Nem mondtam,hogy gyere. Rossz előérzetem van.
Felhúztam a kapucnim,és csak reménykedni mertem benne,hogy nem most kezd el esni az eső.
-Paranoiás vagy.-nevettem.
-Lehet,de inkább képzelődjek,minthogy valami baja legyen.
Hirtelen megállt előttem,egyre inkább kezdtem úgy érezni magam,mintha valami pocsék kémkedős filmbe kerültem volna.Óvatosan bekukucskált az ablakon,a válla felett én is be láttam,Milly háttal ült nekünk és  csak turkálta az ételt,miközben Mark folyamatosan jártatta a száját és erősen bámulta a lány dekoltázsát.
-Nézd,hogy bámulja.-morgott.-Seggfej.
A szememet forgatva elfojtottam egy mosolyt és fontolgattam,hogy leülök a lépcsőre,de ahhoz hideg volt. Egyébként, rajtuk kívül csak egy öreg házaspár és egy család volt,két kisgyerekkel,nem épp megfelelő hely ahhoz,hogy bármit is csináljon Millyvel.

~Emily~

-Szóval,akkor többször nem randizhatunk?

-Találkozhatunk,és barátok maradhatunk,de én szeretem Harryt. Nem akarlak megbántani,soha nem akartalak,de ez így alakult. Tényleg sajnálom.-mondtam.

-Értem.-húzta el a száját.

Kínosan éreztem magam és legszívesebben már mentem volna haza,sőt el sem kellett volna jönnöm,de már mindegy. 

-Akkor most együtt vagytok?

-Hát,valami olyasmi.

-Akkor már értem miért nézett rám úgy.-nevetett.

Halványan rámosolyogtam és idegesen piszkáltam egyik kezemmel a hajamat,a másikban a villával a kaját.

-Ha akarod elcsomagoltathatjuk.-bökött a tányérom felé.-A világért sem szeretném magamra haragítani a One Directiont.

Ez a mondata kissé cinikusnak tűnt,legalábbis nekem annak,de elengedtem a fülem mellett.

-Nem kell.-mosolyogtam rá és a villámra tekertem a tésztából.

-De,jobb ha megyünk. Az ajtóban állnak.

-Kik?-értetlenkedtem.

-A barátod,meg a haverja.

Az ajtó felé kaptam a fejem,és tényleg ott voltak,a tekintetem összetalálkozott Harry zöld szemeivel,mögötte pedig ott pislogott Lou.

-Ezt nem hiszem el.

~Harry~

Összehúzott szemekkel,Mark minden mozdulatát figyeltem,csak egyszer tesz olyat,ami Millynek nem tetszik,berontok és megajándékozom egy két sérüléssel,és magasról teszek az újságokra.

-Tapló köcsög.-motyogtam amit Louis csak egy nevetéssel díjazott.

Legalább ő viccesnek találja.

Idegesített,hogy az én barátnőmmel ül egy asztalnál,az én barátnőm melleit bámulja,és ki tudja milyen dolgokat mond az ÉN barátnőmnek. Milly hirtelen felénk kapta a fejét és már nem volt időm eltűnni,egyenesen rám nézett, Lou arcáról lehervadt a mosoly,elfehéredve néztem a dühös lányra.

-Lebuktunk.-motyogta.

Hátráltam egy lépést az ajtótól, Milly gyönyörű arcát elöntötte a düh.

Látszólag nyugodtan lépett ki az ajtón,Louis a karomnál fogva húzott hátrébb. 

-Mit kerestek itt?-szegezte nekünk a kérdést.

-Mi,izé.-vakargatta a tarkóját Louis.-Csak erre jártunk.

Milly mögött láttam,ahogy Mark rendezi a számlát,majd felállt és ő is kilépett az ajtón. Nagyszerű,már csak ez hiányzott.

-Mi ez,Harry?! 

Nem szóltam semmit,lehajtott fejjel ácsorogtam Louis mellett,és kedvem lett volna letörölni a vigyort,mark cuki kis pofájáról.

-Nem hiszem el,hogy képes vagy utánam jönni!-kiabált.

Most az egyszer egy szót sem szóltam,elkeseredetten néztem rá,és igyekeztem felfogni azt a tényt,hogy megint minden kezdődik elölről,eddig tartott a boldogságunk,kemény 1 nap. 

-Milly..-próbálkozott Louis.

-Ne! Hagyjatok békén!-emelte fel a kezét.

-Hallgass meg.-léptem közelebb hozzá.

-Miért?! Amikor te sosem hallgatod meg amit mondani akarok!

Az utcán ilyen későn járkáló emberek mind minket néztek,de nem törődtem vele.

-Kérlek,Milly...

-Haza akarok menni.-jelentette ki és sietősen megindult abba az irányba,amerről jöttünk.

-Elviszlek.-ment utána Mark.

-Ne! Csak,hogy Harry nyugodtan legyen.

Előkapta a telefonját és a füléhez emelte,úgy hallottam Zaynnel beszél.

Mint egy szerencsétlen,csak álltam ott,is végig néztem ahogyan beszáll Zayn autójába,a barátom vetett egy sajnálkozó pillantást a kormány mögül és elhajtottak.

-Gyere.-fogta meg a karom Lou és finoman húzni kezdett.

-Nem megyek még haza.-motyogtam és felnéztem rá.

-Mit akarsz csinálni?

Megrántottam a vállam és elindultam a másik irányba,ügyet sem vetve Markra.

-Harry.-jött utánam kitartóan Louis.

-Egyedül akarok maradni.

-Piálhatunk együtt is.

Gondolatolvasó.Louis néha nagyon tudja mi jár a fejemben. A kocsim ott maradt a sarkon,Mark pedig beszállt a piros autójába és elhajtott. 

-Jól szórakoztam-vetett egy cinikus mosolyt a kormány mögül amiért ismét kedvem lett volna képen vágni.

Ökölbe szorítottam a kezembe,de Lou megragadott és elrángatott onnan,mielőtt bevertem volna a képét.