35.rész Álmatlanság

Sziasztok!! 

Tudom,hogy későn hoztam a részt,de valami eszméletlen sűrű napom volt,de itt vagyok az új résszel. Annyit fűznék csak hozzá,hogy szinte alig történik benne valami :/ de azért remélem tetszeni fog. 

Puszi:Nessa xx

~Harry~

Le hajtott fejjel,még mindig dühösen és szomorúan lépkedtem Louis mellett. Nem szóltunk egymáshoz,ilyenkor nem érdemes hozzám szólni,megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor a sötétben feltűnt előttünk a célom. Szaporábban szedtem a lábaim és amint beléptünk lerohantam a pultot,valami öreg fószer állt mögötte.

-Mit adhatok?-fordult felém és szemeivel feltűnően méregetett. 

-Whiskeyt.-mondtam ki ami először eszembe jutott.

-Elég lesz neki egy sör is.-lépett mellém Louis.

Értetlen fejjel néztem rá.

-Nem!-tiltakoztam.

-Harry!-sóhajtott.-Ez nem megoldás!

Fojtott hangon beszélt,de meg sem rezzentem.

-Leszarom.

A pultos értetlenül nézett ránk,felé fordultam és nyomatékosan közöltem vele,hogy mit kérek. Lou a fejét rázva követett egy asztalhoz,le hanyatlottam egy fotelbe és egy húzásra legurítottam a poharam tartalmát.

-Ennyi bőven elég volt!-húzta el előlem,amikor intettem,hogy kérek még egyet.

-Hagyjál már!-morogtam.

-Paul nem fog ennek örülni.

-Nem érdekel Paul.

A teli poharat elém csúsztatta a csávó és mielőtt még Louis el vette volna tőlem,lehúztam.

-Menjünk haza,Harry!

-Indulhatsz.-rántottam meg a vállam.-Majd hazamegyek amikor akarok.

Hátra dőltem és elgondolkozva figyeltem a pohár alján olvadozó jégkockákat.Idegesen fürkészte az arcom,éreztem ahogyan a két pohár pia kezd a fejembe szállni. Elő kapta a telefonját és valamit pötyögött rajta,de nem foglalkoztam vele,kértem még egy pohárral.

-Uram,nem lesz ennyi elég?

-Nem.-vettem el a poharat.

Mit foglalkozik vele? Örüljön neki,hogy jön a pénz.

Ujjaim között fogtam a teli poharat,már nem tűnt annyira csábítónak,Lou látszólag nem foglalkozott többet velem.Kis kortyokban tüntettem el a pohár tartalmát,le tettem az asztalra és felkönyökölve rá,ide-oda tologattam.

Valaki erősen megragadta a vállam,értetlenül pislogtam magam elé,előttem,az asztalon 5 üres pohár hevert,felrántott a fotelből és két oldalról közre fogtak.

-Gyerünk,Harry.-indult volna el velem,de a lábaim nem engedelmeskedtek,én pedig azt sem tudtam hol vagyok.

Valahogy kivonszoltak,bent találtam magam egy ismerős kocsiban,ahogy le ültem,a fejem le bukott és a megivott italokat viszont láttam a két ülés között. Louis egy zsebkendővel a számat törölgette,az előttem ülők lehúzták az ablakot és elindultunk,ellöktem Lou kezét és hátra hanyatlottam az ülésen.A számban kellemetlen íz volt,egy sötét hajú srác hátra nyújtott egy üveget,megpróbáltam rájönni ki az,de azt se tudom én ki vagyok.

-Igyál.-nyomta a kezembe.

Louis elvette tőlem és lecsavarta róla a kék kupakot,elvettem,de a szám helyett,az üveg tartalmának a felét magamra borítottam.Egyik kezével megtámasztotta a fejem,a másikkal a számhoz emelte az üveget és megitatott.Az autó lefékezett és behajtott egy ismerős kapun,egy ismerős ház udvarába.

~Emily~

A szobámban kuporogtam,az ajtóm most is be volt zárva,ahogyan pár nappal ezelőtt. Minden újra kezdődött, nehéz volt elhinni,hogy eddig tartott. Már 2 óra elmúlt,amikor halkan kopogott valaki.

-Milly,nyisd ki az ajtót,légyszíves.-jött Niall hangja.

 Szipogva feltápászkodtam az ágyról és elfordítottam a kulcsot a zárban,majd hátat fordítottam és bedőltem az ágyneműmbe. A szőke fiú félve lépett be,beharaptam a szám,hogy elfojtsam feltörni készülő zokogásom.Le ült az ágyam szélére és bátortalanul simogatta a hátam,neki maradt a nehezebb feladat. Míg Liam és Zayn érte ment Harryért,ő maradt velem.

-Jól vagy?-kérdezte halkan.

Hümmögve arcomat a párnába fúrtam.
-Nem vagy éhes?
-Nem.-mosolyodtam el szomorúan.
-Ő csak jót akar neked.-harapta be a száját.
-Niall,ne tarts előadást nekem róla,kérlek.
-Nem akarok.-sütötte le a szemét.
-Sajnálom,nem akarlak megbántani.-néztem a kék szemeibe.
-Semmi baj,csak ne csinálj butaságot,jó?
Bólintottam,és magamhoz öleltem a párnámat.
-Jó éjszakát.-adott apró puszit a hajamra.
-Neked is.
Borzalmasan jó éjszakám lesz...Miután becsukódott utána az ajtó,hosszú percekig csak feküdtem és a plafont bámultam,az ablakon éles fény szűrődött be,felálltam és oda léptem. Három fiú ugrott ki,Harry begördülő Audijából és a hátsó ülésről szedték ki őt. Göndör haja csapzott volt,oldalról Liam és Zayn támogatta,Louis előre sietett,ahogyan eltűntek a szemem elől,azzal együtt hallottam a bejárati ajtó nyitódását,és hangokat.
Be haraptam a szám és elhúztam a függönyt,az ágyamra ültem és felhúzott térdeimet átkaroltam. Ha nem hívom fel Zaynt,és nem hagyom ott őt,akkor ez nem történt volna. Ha nem megyek el Markkal,akkor nyugodtan, a karjai közt aludhatnék most.Mindig ott van a ha...
Halkan kopogtam az ajtómon,a folyosóról hallottam,hogy valószínűleg most viszik be a szobájába.
-Gyere.-motyogtam halkan.
Liam nézett be,lehajtottam a fejem,miközben belépett és leült mellém.
-Sajnálom.-sírtam el magam.
-Semmi baj.-mosolygott és megsimította a karom.-Nem a te hibád.
-De...nem kellett volna elmennem.
-Milly,oda mész ahova akarsz,nem dönthet róla.
-Nem értem miért kellett utánam jönnie.-ráztam értetlenül a fejem.
-Mert félt,és nem csak ő,de egyedül neki van arra bátorsága,hogy kövessen téged,még ha ezzel kockára teszi a kapcsolatotokat.
-Hol volt?-motyogtam.
-Egy kocsmában,Louis-val,meg öt üres pohárral.
-Jól van?-harapdáltam az ajkam.
-Most ért a" mindenkivel bunkó vagyok" fázisba,azt se tudja kik vagyunk,se azt,hogy ő ki. Behányt a kocsijába,de jól van,legalább lesz mivel lekötnie magát.
Elhúztam a szám és bólintottam.
-Próbálj meg aludni.-hajolt közelebb és megpuszilta a homlokom.
-Rendben.-motyogtam.-Jó éjt.
-Jó éjt.
Álmatlanul forgolódtam,a másik szobából hangokat hallottam,vízcsobogást,majd néhány dübbenést,ha betakaróztam melegem volt,ha lerúgtam fáztam,sehogy nem volt jó. Hiányzott mellőlem ő.
Az éjszakát az óra figyelésével töltöttem,a percek lassan teltek,de én nem álmosodtam el,ha elszundítottam,néhány perc múlva biztos,hogy felébredtem.Reggel 7-nél tovább nem bírtam,karikás szemekkel,kialvatlanul,pizsamában vánszorogtam le a lépcsőn. A reggeli napfény fájdalmasan szúrta a szemem,szinte égette a retináimat. 0 életkedvvel vonszoltam magam a konyhába,előkaptam egy bögrét és lustán főztem egy erős kávét,csak miután már kiöntöttem,jöttem rá,hogy kinek a bögréjéből iszom. Egyetlen fiút ismerek,aki még 18 évesen is Spongyabobos bögréből kakaózik reggelente,ahhoz túl lusta voltam,hogy átöntsem egy másik bögréből és kettőt mossak el,így hát összehúztam magamon a köntöst és kiültem a kerti nagy hintába,oda hol pár nappal ezelőtt elmondtam neki mit érzek. Nem tudom miért ennyire bonyolult mostanában az életem,életünk. 17 éven át éltem egy kisvárosban,ebből 15-öt a legjobb barátommal aki elhúzott egy tehetségkutatóba és hirtelen világsztár lett,reményekkel telve felutazom hozzá,de beleesek és elveszítem. Ha nem jelentkezik az X-Factorba,ha nem megy el,ha nem lesz világsztár,akkor talán örökké ott maradtunk volna.
Hülyeségeket beszélek,önző vagyok. Ha ott maradunk,Harry nem váltja valóra az álmát,nem kap ilyen barátokat,és ha ott maradunk,akkor is felnövünk egyszer,és akkor egy másik lány úgyis elvette volna tőlem. Lánnyal vagy anélkül,Holmes Chapel vagy London,egyszer úgyis eljött volna az a nap,amikor már nem csak egymásnak vagyunk.
Pityeregve kortyoltam bele a kávéba,de az olyan erősre sikeredett,hogy a szemem az eddiginél is jobban kezdett könnyezni. Felhúztam a lábaim és a térdemre hajtottam a fejem,még hűvös volt,de jó időnek néztünk elébe. Még jó ideig nem számíthattam a fiúkra, hosszú éjszakánk volt, őket ez kiüti.
Nem törődve a fájdítóan keserű ízre,elkortyoltam a kávét és még egy darabig ücsörögtem a reggeli hűvösben. Megfogtam a bögrét és be csoszogtam a házba,nem néztem a medencére,egyáltalán semmire sem akartam nézni,mindenről ő jutott eszembe. A bögrét a mosogatóba tettem,elöblítettem és szárazra töröltem,majd visszatettem a helyére,valamiért most Spongyabob vigyorgó képe sem dobott fel. Le vágódtam a kanapéra,unottan kapcsolgattam a tévét,híradót néztem,mesét,zenét hallgattam,de egyik sem kötött le.
-Hát te?-jött fentről Zayn rekedtes hangja.
Összerezzentem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel,nem kell egyedül unatkoznom.
-Nem aludtam éjjel semmit.-csuktam be a szemem és fáradtan hátradőltem.
A konyhába botorkált és töltött magának a kávéból.
-Ne!-sipákoltam,de már belekortyolt.
A szeme először kidülledt,majd az egészet a mosogatóba köpte.
-Mi ez a szar? Meg akarsz mérgezni?-nevetett.
-Nem.-nyöszörögtem.
-Te ezt megittad?-borította mindet a mosogatóba.
-Meg.
-Jézusom.-szörnyülködött.
Le huppant mellém a kanapéra,a fejembe fájdalom hasított de nem törődtem vele.
-Szarul nézel ki.-méregetett.
-Szarul is érzem magam.-vontam meg a vállam.
-Nem megsérteni akarlak,vagy bármi olyan,de ez nem te vagy,Milly. Hova lett az a mindig mosolygós,vidám lány?
-Eltűnt.
-És mikor szándékozik visszajönni?
-Nem tudom.-motyogtam.
-Ideje lenne már,mert piszkosul hiányzik mindegyikünknek.
Az ajkamat harapdáltam és fel néztem rá.
-Nekem Harry hiányzik.-gördült ki egy könnycsepp.
-Jajj ne! Ne sírj légyszi!
-Sajnálom.-sütöttem le a szemem.
-Na,gyere ide!-tárta ki a karját
Az arcomat dörzsölgetve bújtam hozzá,a hátamat simogatta és lágyan dülöngélt velem.
-Minden rendbe fog jönni.-suttogta.
-Mindig ezt mondja mindenki,de nem.-csuklott el a hangom.
Nagyot sóhajtott és egy zsebkendőt nyomott a kezembe.
-Ne sírj.-törölte meg az arcom.
Le hajtottam a fejem és szárazra törölgettem a kipirosodott szemeim.
-Menj ki és pihend ki magad!
-Nem tudok aludni.
-Milly!-rohant le a lépcsőn Louis.
Összerezzentem az éles hangra és felé fordultam.
-Halkabban,alszanak a többiek.-motyogtam és lehajtott fejjel piszkáltam a pizsamanadrágom.
-Ne! Légyszi!-guggolt le elém.
Értetlenül néztem rá,Louis nem túl sokszor nyilvánult meg még így előttem,Harryt és a fiúkat mindig megvigasztalta a sajátos módján,de velem ilyet még nem csinált.
Szinte a nyakamba ugrott és bocsánatot kért,kérlelt,hogy ne sírjak.
-Nem haragszom.-veregettem meg a vállát.-De megfojtasz.
-Sajnálom.-tette fel a kezét.-Sajnálom.
Zayn is hasonlóan hozzám,értetlen képpel bámult rá.
-Kérlek,ne haragudj rá!
-Lou,korán van nekem még ehhez,nem aludtam semmit.
-De ha veled van akkor tudsz aludni,vagy nem,de az már más. Beszéljétek meg!
-Egyenlőre nem tudom hova tenni,hogy miért követtetek.
-Louis,nem értem miért ordibálsz korán reggel.-botorkált le a lépcsőn Liam.-Jó reggelt.
-Neked is.-motyogtam.
-Bocsi.-mentegetőzött Lou.-Csak,már megint sírt és nem akarom!
-A kávéba tegyél egy csomag cukrot,mert Milly tervezett megmérgezni.-mosolyodott el Zayn.
-Kajáát!-rohant le a lépcsőn kinyújtott karokkal Niall.
Feltépte a hűtőajtót és ami a kezébe akadt,az asztalra dobálta. Figyeltem ahogy a kenyerét megkeni nutellával,vajjal,és mézet csorgat a tetejére,beletett valami felvágottat,paradicsomot,paprikát,almát,és egy darab epres haribo-t.
-Kértek?-nyújtotta felénk.
-Nem.-fintorogtunk.
-Jó étvágyat.-erőltettem meg egy mosolyt.
-Köszi.-nyammogott teli szájjal és kék szemeivel az arcomat fürkészte.-Jól vagy?
Megvontam a vállam és felhúztam a térdeim,az elfogyasztott,tömény koffein ellenére,nem sok hiányzott ahhoz,hogy elaludjak. Lehet Harry döntött jól, seggrészegre inni magunkat és felejteni pár órára nem lehet rossz.
Mindenki elfoglalta magát valamivel,Zayn a tévét kapcsolgatta,Niall az asztalnál ült és ette a nem túl csábító szendvicsét,Liam a kávéfőzővel harcolt,Louis pedig szüntelenül fürkészte az arcomat.
-Felmegyek,visszafekszem egy kicsit aludni.-mondtam halkan,és felálltam.
Bólogattak és mindannyian nézték ahogyan felfelé lépkedek,alig értem fel a legfelső lépcsőfokra,Harry-be ütköztem. Döbbenten bámultam egy pillanatra a kómás zöld szemekbe,majd elkaptam a tekintetem és kikerültem. Be siettem a szobámba,a hátamon éreztem a pillantását,mielőtt becsuktam volna magam mögött az ajtót,láttam ahogyan nagyot sóhajt,megmarkolja a korlátot,és ingadozva elindul lefelé a lépcsőn.