36.rész Az újságcikk

Harry Styles játszik a nőkkel.

Kitálalt Harry Styles (18) "exbarátnője". Amelia Sweets (19) besokalt,állítása szerint kedvenc bandánk,édes,fürtös fiúja, nem az akinek látszik. A lány mindent elmesélt lapunknak,miszerint Harry hetek óta szórakozik a lányokkal és meglehetősen jól játssza az ártatlan kisfiút. A One Direction körül semmi nem titok,a fiúk nem is titkolják az őrültségüket,büszkén hülyéskednek a színpadon, kedvesek a rajongóikkal,de senki nem gondolta volna,hogy Harry ezt kihasználja.

-Összefekszik az első szembejövő lánnyal.-nyilatkozta Mia.-Azt mondja szeret,de ez nem igaz, miután elhiteti ezt a lányokkal,otthagyja őket valaki másért. Játszik velünk.

Nincs az a lány,aki nem olvadna a fürtös fiú karjaiba,de azért ez csúnya dolog Harry. A lányokat nem szabad kihasználni,még neked sem.

-Nem azért mondom el,hogy rosszat tegyek neki,vagy bármelyik fiúnak, de tudnia kell a világnak,hogy Harry nem az akinek látszik. Egyik reggel, azzal a céllal mentem hozzá,hogy meglepem,de egy másik lánnyal találtam az ágyában, természetesen felkaptam a vizet, összevesztünk,és még aznap szakítottam vele.-meséli könnyekkel küzdve Amelia-De pár nap múlva megkeresett,azt hittem békülni akar,de másnap reggel ugyanúgy otthagyott...

Lapunk egy bennfentese szerint,a lány Emily Stewart volt, Harry gyerekkori barátja.

Vajon mit szól ehhez a fiúk menedzsere? Kíváncsian várjuk,mivel próbálja kivágni magát ebből Harry.

~Emily~

Döbbenten,levegőrét kapkodva toltam el magam elől az újságot,hihetetlen mikre nem képes ez a nő.A címlapon Harry és az én arcom figyelt,mellettünk egy kisebb kép erről a rohadt boszorkányról. A fiúk tágra nyílt szemekkel néztek maguk elé,azt hiszem sokkot kaptak. 

Harry teljesen nyugodtan,mit sem sejtve,csendben lépkedett le a lépcsőn. Az ajkamat harapdáltam és lehajtottam a fejem,már 3 napja nem beszéltünk.
Mia ezt az egészet direkt csinálta,nem fizetünk elő semmilyen újságra,ez pedig be volt dobva.

-Harry!-szólította meg halkan Louis.

Oda ballagott hozzánk,értetlenül tekintett végig a társaságunkon,majd meglátta az újságot és nagyra nyílt szemekkel húzta el előlem. De már késő volt.

-Mi ez?!-csapódott ki a bejárati ajtó és Paul viharzott be az újságot lobogtatva.

-Nem csináltam semmit!-emelte maga elé védekezően a kezét.

-Tényleg nem.-kelt a védelmére Liam.

Paul dühösen lecsapta az újságot az asztalra,Harry le ereszkedett egy székre,tőlem legtávolabb,az asztal másik végébe,a kezébe vette az újságot és miközben olvasott,ajkai összeszűkültek az arcát pedig elöntötte a düh. 

-Ez nem normális!-csapta le az újságot és idegesen járkálni kezdett.-Paul,komolyan nem csináltam semmit!

-Tudok a nőügyeidről,Harry. De ez több a soknál!

-De nem csinált semmit!-pattant fel Louis is,és a barátja védelmére kelt.

-Fiúk!-sóhajtott fel a nagydarab menedzser.

-Paul?-suttogtam.

Úgy éreztem eddig,hogy észre sem vett. Fejét felém fordította és kíváncsian nézett rám.

-Tényleg nem ő volt.-haraptam az ajkamba.-Mia egy szemét, Harry most nem csinált ilyeneket! Együtt voltak,tényleg,de nem hitette el vele,hogy szereti. Nekem is elmondta,hogy ő tényleg szereti Miát.

-Emily,én ezt értem. De ettől nem lesz jobb,mi van köztetek?

-Semmi.-haraptam be a szám és lesütöttem a szemeim.-Aznap este nem bírtam aludni,lejöttem a konyhába,aztán később Harry is,és felajánlotta,hogy aludhatok mellette. Félek a vihartól és mellette mindig biztonságban érzem magam. Mia felfújta ezt az egészet,Harry szakított vele és ez nem tetszett neki.-csuklott el a hangom.-Ez most tényleg nem az ő hibája. 

-Értem.-bólogatott.-Ha ez így marad bajok lesznek fiúk. Felhívtam az újságot,de már nem tudják beszedni a lapokat,tele van ezzel az internet.

~Harry~

Fújtatva,idegesen pattantam ki a kocsiból,be csörtettem a kapun és letámadtam a csengőt. Mivel nem nyitott ajtót, telefonon próbáltam elérni,sikertelenül. Fél órán át dörömböltem,csöngettem,és hívogattam. Az agyvizem kezdett az egekbe szökni,az arcom kipirult,a hajam a tarkómra tapadt mire feladtam és morogva,szitkozódva mentem vissza a kocsihoz.

Mentem néhány kört a városban,az emberek összehúzott szemekkel méregettek,bármerre néztem.Voltak akik most is megállítottak képért,talán nem látták még ezt a hazugságot,vagy vannak olyan hűségesek a rajongóink,hogy nem hiszik el egy szemét picsa baromságát.Mindenesetre,mosolyogva válaszolgattam a kérdéseikre és csináltam velük képeket.

Lehajtott fejjel kullogtam be egy Starbucksba,elsősorban Millynek akartam venni valamit,talán ha azt hiszi nem én vettem,akkor majd megissza. Vettem egy karamellás kapuchino-t,még a pénztáros csaj is csúnyán nézett rám, aki egyébként mindig kedves,aztán megláttam mellette azt azt újságot amin nagy betűkkel állt: "Harry Styles játszik a nőkkel".

Eldörmögtem egy -köszönöm-öt és ki vergődtem a sorból,összesúgtak mögöttem de elengedtem a fülem mellett,és bár rosszul esett,hogy engem állítanak be rossznak,igyekeztem a legkevesebbet kimutatni ebből. Bepattantam a kocsiba és a Nando's felé vettem az irányt,had örüljön Niall is, két csomag csirkeszárnnyal távoztam,és elindultam a legközelebbi Meki felé,hátha ezzel valamennyire tudom csökkenteni a fiúk haragját. Valahogy,most még a vezetés sem dobott fel. Mielőtt hazamentem volna, tettem néhány kört a városban,de csak unottan bámultam az utat és kanyarogtam össze-vissza,ráadásul még melegem is volt. Szokatlan az ilyen idő Londonban,de Milly szereti. Fogadni merek rá,hogy most is kint van a kertben.
Behajtottam a kapun,mielőtt kiszálltam volna,máris láttam a hátsó kertben,egy lenge kis lila ruhában Őt.

~Mia~

Nagyot sóhajtva,mosolyogva tettem le az újságot. Micsoda színésznő rejtőzik bennem,ezt mindenki beveszi, Harry Styles megtanulja egy életre,hogy velem nem lehet szórakozni,és ezt a kis barátnője fogja a legjobban bánni. A telefonom megállás nélkül csörgött, Harry tombolt, néhány nagyon rendes barátom szerint,az ajtóm előtt őrjöng,de ezt megszívta, én nem vagyok itthon. Elégedetten nézegettem a telefonomat,rejtve próbálkozott,de nagyon hülyének néz,ha ezt hiszi,nem tudom,hogy ő ez.

A lábamat feltettem a kis dohányzó asztalra és hátra dőltem az egyébként kényelmetlen kanapén. A cikk túl rövid lett,hosszabbat akartam,de egyenlőre ez is megfelel,verekedni fognak a sztorimért az újságok.
-Mark!-kiabáltam el magam.
A frufrus fiú cinikus mosollyal az arcán jelent meg a szobája ajtajában,ha másnak nem,a dührohamai és a mocskos vágyai miatt érdemes "tartani",egyébként meg,csak úgy mint én,elég jól el tudja játszani az ártatlant. Buta,buta Emily. Rossz vége lesz ennek.
-Nyögjed.-dőlt neki a falnak.-Van már valami?
-Hülye!-rivalltam rá.
-Most mi van? A kicsike már rohanhatott volna a kis barátja védelmére kelni.-nyalta meg az alsó ajkát,perverz vigyorral a képén.
-Harry egyenlőre engem keres.-rebegtettem meg a szempilláim.
-Nagyon jó.-horkantott fel és unottan tapsolt egyet.-Mikor jövök a képbe én?
-Miest Emily,Harry védelmére kel.
-Nem kell rá sokat várni.-húzta szélesebb vigyorra a száját.-Az a csaj nagyon odavan a kölyökért.
-Kitakaríthatnál.-húztam fel az orrom és két ujjam közé csíptem egy párnát.
-Meddig akarsz nálam csövezni?
-Nem sokáig.-borzongtam meg.-Csak megvárom,amíg elég nagy port kavarok a One Direction körül,utána jössz te.
-Addig beérem veled is.-vonta össze a szemöldökét.
-Felejtsd el.-legyintettem és felálltam.

~Emily~

A kertben ücsörögtem,a nap ragyogóan sütött,legalább a napfényt próbáltam élvezni. A napszemüvegem mögül leskelődtem,és unottan tépkedtem a fűszálakat,a ruhám nem sokat melegített,alig takarta a combom,de mivel nem megyek sehova,és itt a fiúk nem azzal foglalják el magukat,hogy engem bámulnak,nem akartam magam farmer rövidnadrággal kínozni. Halvány hegek húzódtak a combomon és a csuklómon is,rájöttem,hogy szánalmasan viselkedtem az utóbbi időben. Butaságokon veszekedtem Harryvel,kiabáltunk egymással,pedig régen egyszer sem vesztünk össze,de ha ilyen lett volna,nyugodtan megbeszéltünk volna mindent. A fájdalmamat magamba fojtottam és ennek az lett a következménye,hogy összeszabdaltam a kezem és a combom. Mi ez,ha nem szánalmas? 

Hátra dőltem,a fű lágyan csiklandozta az arcom,közel sem olyan kedvesen és puhán,mint Harry fürtjei. Már jó 2 órája,hogy elment,próbáltam nyugodt maradni,hiszen ha ideges,általában órákig kóvályog kocsival a városban,hogy elterelje a gondolatait. Fékcsikorgást hallottam,és az első kertbe behajtott a nagy,fekete Range Rover. A napszemüvegem mögül figyeltem,ahogyan kiszáll. Fekete Ramones pólója,szinte itta magába a napfényt,csakúgy mint a fekete farmer ami kiemelte Harry formás,hátsó felét. Néhány fürtje izzadtan tapadt a tarkójára,a ruháihoz illően,egy fekete,márkás napszemüveg takarta el előlem,a gyönyörű zöld szemeket,fürtjei az arcába hullottak. Egyszóval,tökéletesen nézett ki.

Kiemelt egy rakás zacskót az anyós ülésről,McDonalds,Nando's, és...Starbucks. A szívem nagyot dobbant,lassan eltűnt a szemem elől,a teraszon át,láttam ahogyan a nappaliban ülő fiúknak nyújtja a zacskókat,akik örömittasan bontották fel,és kezdték eltüntetni a hamburgereket,Niall esetében a csirkecombokat. Felment a lépcsőn,néhány perc múlva pedig átöltözve viharzott le.Fürtjei rakoncátlanul keretezték az arcát,éles vonásaitól a szívem szaporábban kezdett verni,ártatlan zöld szemeivel rám nézett,majd az asztalhoz ment és kivett belőle egy Starbucks-os poharat. Figyeltem ahogyan Louis-hoz megy és bökdösni kezdi,majd valamit beszél hozzá,de a mindig bohókás srác,megrázta a fejét,és vele együtt a többiek is.

A válla megemelkedett,lehajtotta a fejét és ujjai között idegesen forgatta a poharat,felállt,a lélegzetem elakadt,ahogyan ki tárta az ajtót, és tiszta bőrén megcsillant a napfény. Felém lépdelt,Converse tornacipője alatt csikorgott néha a fű,szégyenlősen felültem és lejjebb húztam magamon a ruhát. Idegesen harapdálta az ajkait,megállt előttem,és esetlenül felém nyújtotta a poharat,úgy,mint azon a napon,az oviban az édességet.

Hajamat a fülem mögé simítottam,és az arcát fürkésztem.

-Ez az enyém?

Lehajtotta a fejét és a cipőjét bámulta.

-Aha.

Ujjaink egy pillanatra összeértek amikor elvettem tőle a poharat.

-Köszönöm.

Hátat fordított és lassú léptekkel vissza indult a házba.

-Harry!-tápászkodtam fel és utána léptem.

A napszemüveget a fűbe dobtam,félve fogtam meg a nagy kezét,arcán értetlenség suhant át.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.

-Csak ne keveredj bele.-tette szabad kezét az arcomra,és hüvelykujjával lágyan végig simított rajta.

Kezét erőtlenül ejtette vissza maga mellé,elengedte az enyémet,de én rögtön utána kaptam és ujjai közé csúsztattam az enyémeket.

-Történt valami?-nézett rám értetlenül.

-Sajnálom. Sajnálom,hogy nem viselkedtem úgy,mint egy barát. Sajnálom,hogy hülyeségeket csináltam. És sajnálom,hogy elmentem Markkal. 

-Milly?-nézett rám félve.-Adhatok egy puszit?-harapdálta az ajkát.

-Ne kérdezz már ilyen hülyeséget!-dobbantottam a lábammal és kicsordult az első könnycsepp.

Hogy juthattunk el odáig,hogy engedélyt kér egy puszihoz...

Értetlen arcát látva,újabb könnycsepp követte az előzőt.

-Szóval?-fürkészte az összekulcsolt kezünket.

-Hogyne adhatnál.-rebegtem.

Görcsösen kapaszkodtam belé,közelebb hajolt,kezeit szorosan maga mellett tartotta,nem ölelt át,úgy ahogyan én őt.Göndör haja puhán simult az arcomhoz,bele akartam túrni,és soha nem engedni el őt,ajka bátortalanul,finoman ért az arcomhoz,majd elhúzódott,én pedig elengedtem.

-Nem sajnálom,hogy szeretlek.-nézett rám.-Várni fogok rád.

A szikrázó napsütésben,a pimasz fénysugarak megcsillantak a haján,ahogyan hátat fordított nekem és be ballagott.Egy helyben állva figyeltem,a fiúk csakúgy mint én,addig néztek utána,amíg el nem tűnt a lépcső legfelső foka után. Erőtlenül botorkáltam oda a pohárhoz,lerogytam a fűbe és egyik kezemmel,a szerencsétlen Starbucks-os,kávéval teli poharat szorongattam,úgy mintha a világ legnagyobb kincse lenne,másik kezemet Harry puszijának a helyére tettem.

Ő sem tudja,milyen lehetetlen dolgot kért tőlem,ne keveredjek bele...

Nem fogom hagyni,hogy egy féltékeny,hülye csaj,tönkretegye azt,amit Harry felépített,nem hagyom,hogy bármi rosszat tegyen az Ő és a fiúk karrierével. 

~Harry~

Az ablakban ülve figyeltem,ahogyan összekuporodik a fűben. Ruhája szabadon hagyta csinos lábait,szőke haja körbelengte az arcát ahogyan a lágy szellő fújdogálta. Egyik kezében,ujjai között tartotta a poharat,a másikat az arcán pihentette. Ha az egész világ elítélne,Mia hülye sztorija miatt,de Őt boldoggá tudnám tenni, örömmel elszöknék vele egy olyan helyre,ahol senki nincs rajtunk kívül,és örökké ott maradnánk,távol az összes pletykától,és a rosszindulatú emberektől.

Halványlila ruhájában,a térdeit felhúzva,miközben a haja lágyan szálldosott körülötte,leginkább úgy nézett ki mint egy tündér.Áramütésként söpört végig rajtam egy érzés,valami olyan,amit soha nem éreztem még.

Egy mosolyáért feladnék mindent,egyetlen mosolyért,csakhogy rám nevessen, a csillagot is leszedném az égről. Látni ahogy boldog,többet ér mint bármi más. Én pedig elcsesztem,boldogtalan lett miattam,fájdalmat okoztam neki,és ennek többször nem szabad megtörténnie. Megbabonázva néztem,ahogyan ártatlanul ült a kertünkben és néha belekortyolt az italba,nem akarok már semmit,és senkit. Egyedül Őt...
-Harry!-kopogott be az ajtón Louis.
Nem akartam felállni,jól esett nézni,ahogyan élvezi a napfényt. A napszemüvege a fűben hevert,hátradőlt,szemei csukva voltak,arcát melengette a nyári,késő délutáni,kellemes napsütés. Hosszú,szőke haján megcsillantak a napsugarak. Csendben gyönyörködtem benne.
-Itt vagy?-dugta be a fejét Lou.
Fejemet felé fordítottam,de rögtön fordultam volna is vissza Milly felé.
Be csukta maga mögött az ajtót és az ablakhoz húzta a másik fotelt,leült velem szemben,és hozzám hasonlóan,ő is Milly-t nézte.
Szinte rá tapadtam az ablaküvegre,ruháját egy pillanatra felkapta a szél,ijedten kapott utána és le rángatta a combján. Durcás arcán jót mosolyogtam.
-Nem ismerek rád.-lökte meg Louis a vállam.
Felé fordultam és mosolyra húztam a szám,majd újból Milly-t kezdtem nézni.
-Harry,kérdezek valamit,de őszintén válaszolj.-komolyodott el a hangja.
-Volt már rá példa,hogy nem válaszoltam őszintén?-vontam fel a fél szemöldököm.
-Nem,de ez komoly. Na,ne zavarj meg!
-Bocsi.-mosolyogtam,és néztem,ahogyan Milly,finom kezével a fűszálakkal játszik.
-Szereted?-tette fel Louis azt a kérdést,amire annyira készült.-Kivételesen nem fogok mérgelődni,nem csapok hisztit és nem leszek féltékeny,csak néha...
-Louis?-sütöttem le a szemem.
-Igen?-hajolt bizalmasan közelebb.
-Soha,egy lányt sem szerettem még ennyire.