29.rész Csak egy buta liba...

Sziasztok! :D
Az oldal túl van a 20 000-es látogatottságon és 32 feliratkozóm van! :)
Köszönöm a kommenteket,sokat jelent! 
Remélem tetszeni fog ez a rész is,legközelebb szombaton jelentkezem.

Have a nice day: Nessa xx

Úgy terveztem,nem mozdulok ki 3 óráig a szobámból,az ablakban ülve néztem ahogyan szép sorjában hazajönnek a fiúk de nem mentem ki,Niall párszor bepróbálkozott,de mint senki másnak,neki se nyitottam ajtót és nem szóltam.Lehet csúnya dolog,hogy Harry miatt vele sem állok szóba.
Fél 1-kor már nem bírtam tovább,a nadrágomat le rángattam és halkan leosontam a lépcsőn,de elbújni előlük úgysem tudok, a nappaliban ültek a tévé előtt és mint a pletykás nénik valamit susmorogtak,majd ahogy beléptem elhallgattak.
-Milly!-pattant fel Harry és felém sietett.
Szeme alatt hatalmas karikák éktelenkedtek és kissé piros is volt,elég szarul nézett ki. Megfordultam és a hűtőhöz mentem,ügyet sem vetettem arra mit mond nekem.
-Sajnálom.-fogta meg a kezem,de kihúztam az övéből.
Döbbenten nézett rám,de nem adta fel. Egy tányérba szórtam magamnak gabonapelyhet,ráborítottam a tejet,beledobtam egy kanalat és sarkon fordultam.A fiúk nem szóltak semmit,csendben ültek és meredtek ránk,fel mentem a lépcsőn,nyomomban Harryvel,a folyosón mindketten megszaporáztuk a lépteink,de én gyorsabb voltam és egyenesen az orra előtt csuktam be az ajtót,majd elfordítottam a kulcsot a zárban.
Hosszú percekig állt még ott és nem törődve azzal,hogy úgy sem válaszolok mondta a magáét.
-Kérlek,engedj be.-nyomta le a kilincset.
Felhúztam a térdem és a gabonapelyhen nyammogva csak néztem az ajtót.
-Milly,könyörgök.-csuklott el a hangja.-Ne haragudj,én,nem tudom mi ütött akkor belém.Értsd meg,hogy féltelek.
-Ezért veszekszel.-suttogtam alig hallhatóan.
A számba tömtem egy nagy kanállal,ki akartam neki nyitni az ajtót,de neki is meg kell tudnia milyen ha haragszok rá,megpróbált úgy kezelni mintha a tulajdona lennék.
-Szeretlek.-jött az ajtó másik feléről.
Louis hangját hallottam,majd léptekét és többet nem beszélt az ajtónak.
Félre tettem az üres tányért és hanyatt dőltem,arcom elé tettem a párnát és utat engedtem a könnyeimnek. Miért fújta fel annyira,hogy elmegyek Markkal a parkba? Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lenni?
Órákon át tudtam volna az ágyamban feküdni,már semmi kedvem nem volt menni sehová,de nem akartam Markot megbántani,és Harrynek tudnia kell,hogy úgysem az lesz amit ő mond.
A szekrényemhez léptem,tele volt szebbnél szebb ruhákkal,de azokat most nem vehettem fel anélkül,hogy kivillanjanak a sebek. Egy elég sötét shortot vettem fel,nagyon rövid,de ráfeszül a combomra és nem fog tudni felcsúszni,egy fehér csipke felső mellett döntöttem,a hajamat kibontva hagytam és csak halvány sminket vittem fel az arcomra. Fehér balerina cipőbe bújtattam a lábam,a fülembe tettem a fülbevalóm és egy nyakláncot,amit még annak idején amikor az X-Factor elkezdődött,Harrytől kaptam,annak jelképeként,hogy bármi történik is,barátok maradunk. A sírás fojtogatott,a telefonomat a kezembe vettem és majdnem szóltam,hogy nem tudok menni,de végül nem tettem,felkaptam a táskám és egy fekete kardigánt,arra az esetre ha lehűlne az idő,a napszemüvegemet az orromra csúsztattam és lehajtott fejjel,nagy léptekkel vágtam át a házon.
Nagyot szippantottam a levegőből és a telefonomat nyomkodva,gyalog indultam a Hyde Park felé.

~Harry~

Az ablakból lestem,ahogyan eltűnik a sarkon,felkaptam a cipőm és toporogva álltam az ajtóban.

-Jobb lenne ha nem mennél utána.-tette kezét a vállamra Zayn.-Ha meglát csak még jobban összevesztek.

-Nem tűnik valami veszélyesnek az a Mark gyerek se.-próbált meg Louis is visszatartani.

-Nem bízok benne.-morogtam.

A hajamat begyűrtem egy baselball sapka alá,borzasztóan néztem ki,de most kivételesen ez érdekelt legkevésbé,felvettem a napszemüvegem és ki sprinteltem a kocsikhoz. Az ujjaim között forgattam Louis autójának a kulcsát,bevágódtam a vezető ülésbe és elég lassan indultam a park felé. 2 utcával lejjebb leparkoltam és gyalog mentem tovább,az álcámnak köszönhetően senki nem ismert fel,direkt nem néztem a "padjuk" irányába.Elég közel hozzájuk,elbújtam egy fa mögé és árgus szemekkel lestem minden mozdulatát Milly állítólagos udvarlójának. 

Nem vettek észre és látszólag csak beszélgettek,de nem hallottam,hogy miről,ennél közelebb nem juthattam anélkül hozzájuk,hogy ne vennének észre.Szar volt látni,hogy Milly vele beszélget és velem nem,emiatt a kis hülye gyerek miatt,összehúzott szemmel néztem ahogy nevettek,majd felálltak és a kijárat felé indultak. 

Felálltam és jó sokkal lemaradva követtem őket,Mark keze lassan az övébe csúszott,magamban puffogtam ezen egy darabig de eldöntöttem,hogy amíg nem tesz semmi olyat ami Millynek nem tetszik,addig békén hagyom.Egy fagyizóhoz mentek,felém nézett,feltéptem egy telefonfülke ajtaját és a fülemhez szorítottam a kagylót,úgy tettem mintha telefonálnék de félszemmel őket néztem.

Lassan andalogva mint a tipikus filmbéli szerelmespárok indultak a másik irányba,néztem őket,aztán amikor eltűntek a sarkon,kiugrottam a fülkéből és nagy léptekkel osontam utánuk.Amikor a park bejáratához értek megálltam a sarkon és onnan lesekedtem,megpróbálta megcsókolni Milly-t,de ő csak megölelte,majd megfordult és ellépkedett,néztem ahogyan Mark egy sunyi mosollyal az arcán elindul felém,futásnak eredtem majd amikor a parkolóba értem ahol hagytam Lou autóját,bepattantam,és amilyen gyorsan csak tudtam,haza indultam.

~Emily~

-Milyet kérsz?-fordult felém Mark.

Egy telefonfülkét bámultam,egy furcsa alak rontott be és pénz bedobása nélkül a füléhez szorította a kagylót,megráztam a fejem és Mark felé fordultam.

-Egy gömb epret.-mosolyogtam rá.

-Csak egyet?-kotorta elő a nadrágzsebéből a pénztárcát.-Válassz még!

-Nem kérek,fájós a torkom.

Ekkorát még életemben nem kamuztam,egyszerre meg tudok enni 10 gömb fagyit,de utálom ha más veszi meg nekem,és utálok Harry nélkül fagyit enni.

A kedvesen mosolygó bácsi a kezembe nyomta,Mark hármat kért,miután megkapta kezét ismét az enyémbe csúsztatta.Kényelmetlenül éreztem magam,nem akartam,hogy az enyémnél nemsokkal nagyobb tenyere közrefogja az én kezem,kedvelem,de nem akarom,hogy ezt csinálja,nem akarom,hogy hozzám érjen. A rajzolástól,vagy lehet már alapból nagyon finom ujjai vannak,túl nőies a keze,azt szeretem,ha egy fiú nagy kezében az enyém leveszik,pont mint Harryében.

Csendben sétáltunk,a kezemet nem húztam ki az övéből,nem akarom megbántani. Tettünk egy nagy kört,majd a Hyde Park bejáratánál elengedte a kezem,a fagyi szalvétáját egy kukába dobtam.

-Remélem nem untattalak.-mosolygott.

-Nem,jól éreztem magam.

-Máskor is találkozhatunk?-túrt bele a hajába.

-Persze.-eresztettem meg egy mosolyt.

Egy pillanatig a szemembe bámult majd arca vészesen közeledett az enyémhez,de nem akartam,hogy megcsókoljon,mielőtt lépett volna,megöleltem.

-Hát,akkor szia.-intettem.

-Szia.

Nyugodtan fordultam meg,éreztem,hogy engem néz,de amikor eltűntem a szeme elől,megszaporáztam a lépteim,és az utolsó utcát futva tettem meg.

Ezért kellett összevesznünk Harryvel? Mert 2 óra hosszán át ültem egy padon és beszélgettem vele,aztán sétáltunk fél órát? Való igaz,másra sem tudtam gondolni csak Rá,az engem otthon váró és valószínűleg aggódó,zöld szemű fiúra,Mark jó fej,aranyos srác,de nem Harry.

Ki nyitottam az ajtót,mindenki szeme rám szegeződött,Harry is ott ült a kanapén,és Louis ölében most ott ült Eleanor.

-Szia.-mosolygott rám.

Irigy voltam rá,én is így akarok ülni valaki ölében,azt akarom,hogy valaki szeressen. Valaki, a valakit Harrynek hívják és nem állok vele szóba.

-Sziasztok.-rúgtam le a cipőm.

-Szia.-mosolyogtak rám szélesen,egyvalaki kivételével. 

A konyhába mentem és ittam egy pohár vizet,mielőtt eltűntem volna az emeleten Eleanor utánam szólt.

-Emily!-ugrott ki Louis öléből és megfogta a karom.-Nincs kedved holnap eljönni velünk vásárolni?

Kicsit meglepődtem a kérdésére,Perrie-n kívül még nem nagyon hívott senki vásárolni. Megdörzsöltem a karom és félve néztem rá.

-Nem lenne baj?

Csilingelő hangján felnevetett és megölelt.

-Dehogy.-rázta meg barna fürtjeit.-Régen beszélgettünk,nem maradsz lent egy kicsit?

-Nem.-sütöttem le a szemem.-Ne haragudj,csak,megígértem anyának,hogy skypolok vele.

Főleg,hogy anya 8-ig dolgozik.Gratulálok Emily,igazán szellemes vagy.

-Rendben.

Arcáról még mindig nem konyult le a mosolya.

-Ha végeztetek azért gyere le.

Bólintottam,értékeltem a próbálkozását,de úgyse fogok lejönni.Megfordultam és lassan fellépdeltem a lépcsőn,halkan becsuktam magam mögött a szobám ajtaját és bezártam.Le dőltem az ágyra és kigomboltam a nadrágom,már fájtak a sebek a szorításától,kibújtam belőle és szemügyre vettem a bugyimtól alig pár centire húzódó három hosszú csíkot.Ujjaimat lassan végig vezettem rajta,felszisszentem,a nadrág alatt beizzadt és fájt.
-Milly!-a halk kopogásra felkaptam a fejem.
Felugrottam az ágyról és Liam hangjára az ajtóhoz siettem,felrángattam magamra a nadrágot és elfordítottam a kulcsot a zárban. Egy tányérral a kezében állt előttem,elmosolyodott és felém nyújtotta,le néztem a habos sütire majd vissza,fel Liam őszinte,mogyoróbarna szemeibe.
-Jól vagy?-vált az arca gondterhelté.
Könny szökött a szemembe és elszorult a torkom,a kezében tartott sütit óvatosan letette mögöttem a polcra és megölelt.Jól esett őt megölelni,azt hiszem,ő az egyetlen akivel most igazán akarok beszélni.
-Mi a baj?-simította meg a hajam.
Elhúzódtam,hátrébb léptem az ajtóból,hogy beengedjem,majd ahogy belépett be is csuktam azt,de nem zártam be.Kézfejemmel megtöröltem a szemem,ölemben a tányérral leültem az ágyamra,Liam csendben várta,hogy magamtól kezdjek beszélni.
-Biztosan tudod,hogy megint összevesztünk.-suttogtam.
-Igen,figyelj,én nem akarok egyikőtök mellé sem pártolni,Harry elég furcsán fogalmazta meg,hogy nem akarja,hogy találkozz ezzel a fiúval,megértem,hogy felkaptad a vizet, de ő csak meg akar védeni.
-Tudom.-szipogtam.-De nem az apám,hogy kérdőre vonjon és parancsolgasson nekem.Nagylány vagyok már.
-Akkor ezt miért nem mondod el neki? Az nagylányhoz illő,hogy nem szólsz hozzá amikor bocsánatot akar kérni?
-Nem.-motyogtam.-De most nem akarok beszélni vele.
-Majd ha úgy érzed szólj neki,szerintem az éjszaka közepén is meghallgatna. Ahogyan én és a többiek is,bármikor gyere be valamelyikünkhöz ha beszélgetni akarsz egy kicsit.-mosolygott.
-Köszönöm.-küldtem felé egy hálás pillantást.
-Ugyan már.-nyomott puszit a fejem búbjára.
-Sajnálom,hogy mostanában mást se csinálunk csak összeveszünk meg kibékülünk.Jobb lett volna ha otthon maradok.
-Élő valóságshow.-nevetett.-Dehogy lett volna jobb,hidd el,hogy minden rendbe fog jönni.
-Remélem,hiányzik.
-Tudom.Miért nem mondod el neki mit érzel?
-Mert nem akarom tönkretenni a barátságunkat,félek,hogy ha nem működne köztünk már nem tudnánk barátok lenni és elveszíteném,abba belepusztulnék.
-Ettől szerintem nem kell félned,ő is ugyanezt mondta.Hoppá.-nevetett fel kínosan és kezét végig húzta a haján.
-Mit mondtál?-tátottam el a szám.
-Kérdezd meg tőle.-hadarta és az ajtóm felé lépett.-Később gyere le,Niall elment kajáért.
-Szóval csirke lesz vacsorára.-mosolyodtam el.
-Lejössz majd?-szemeivel szinte könyörgött.
-Talán.-sóhajtottam.
-Oké.-szökött az arcára mosoly.
Megfordult,és kiment a szobámból.A sütiből egy falat hiányzott,teljesen elfelejtkeztem róla,felvettem és miközben ki bámultam az ablakon elnyammogtam rajta.A napsütés csábított,bár 6 óra körül járhat az idő,a nap még kellemesen sütött és ki kívánkoztam az udvarra,végül elszántam magam,nem maradhatok örökké bezárkózva.A szűk rövidnadrágot egy rózsaszín,eléggé kislányos térdnadrágra cseréltem és szokatlan jókedvvel mentem le a lépcsőn,a tányért a mosogatóba tettem majd a fülhallgatóm lóbálva kimentem.Lehuppantam a hátsó teraszon a lépcsőre,a telefonomon kikerestem egy Harry&Milly lejátszási listát,még ketten "komponáltuk" és a közös kedvenceink vannak benne.Átkaroltam a térdem és miközben halkan szólt a fülembe egy Adele szám,bámultam ki a kertre.
A Set fire to the rain-t átvette egy másik szám,Harry hangja visszhangzott a fejemben,egy könnycsepp gördült le az arcomon miközben szólózott,nem töröltem le,a telefonomon sorban,állandóan elölről kezdve futottam át a közös képeinken.Szipogva ejtettem le magam mellé a fülest és vele együtt a telefonomat is,valaki közeledett,de nem néztem hátra,hogy ki az. Egy Supra cipő állt meg mellettem és a gazdája két tányérral a kezében lehuppant mellém.

~Mark~

-Jó csaj?-vonta össze a szemöldökét és perverzen vigyorgott rám.

-Ja,eléggé.De egy buta liba.-kortyoltam bele az előttem heverő sörös dobozba.

-Az nem számít.-legyintett.

-A haverja idegesít,a múltkor "udvariasságból"-fintorogtam.-haza kísértem a kicsikét,és azok az ablakból lesték mit csinálok,az a göndör meg akiért annyira odavan tisztára bérgyilkos fejjel bámult.

-Óvatosan.-kacsintott.

-Mintha félnék egy rakás dalos pacsirtától.-forgattam a szemem.

-Nem arra gondoltam,hogy félj tőlük,de ha a bigének eljár a szája könnyen megfoghatnak.

-Most még azt hiszi én egy édes,művészlelkű,cuki srác vagyok aki odáig van érte.-nevettem fel.-Pedig csak jó színész.

-Hö.-hördült fel.

Cinikusan elmosolyodtam és a kezemmel összeroppantottam a sörös dobozt,a pultos csaj már hozta is a következőt,elmerengtem a gondolataimban miközben felbontottam a dobozt.Ilyen jó fogásom még nem volt,hiszékeny bombázó,bár azért pontlevonás mert ennyi híres haverja van,veszélyes. Van egy módszerem,amit ha felhasználok,tuti tartani fogja a csinos kis száját.