8.rész The trouble doesn't come alone

Sziasztok!:3

Úgy volt,hogy szombaton hozom az új részt de nem szeretek kész részeket tárolni a gépemen,szóval egy nappal korábban itt vaan az új rész: :) Jó olvasást éés komizni ér.

Puszi: Nessa xx

~Emily~

Liam vállának dőltem és egy zsebkendőt szorongatva,szipogva próbáltam meg minden apró kis dologra vissza emlékezni abból a mi tegnap történt. 

-Milly.-ragadta meg a kezemet Niall.

Eléggé spicces állapotban volt és egyszerre volt irtó cuki és szexi vizes hajával,fürdőnadrágban és kipirult pofival.

-Lépjünk le.-kacsintott.

Mivel én sem voltam már józan,sőőt,belementem.Be settenkedtünk a házba,felöltöztünk és a többiek tudta nélkül lopakodtunk ki a kapun és eredtünk futásnak,céltalanul tilinkóztunk a városban elég nagy feltűnést keltve azzal,hogy néha rázendítettünk és Niallel sétálni néhány embernek amúgy sem lenne átlagos.Pláne részegen sétálni vele.

Hirtelen megfogta a kezem és húzni kezdett egy hotel felé,poker arcot vett fel de amint beléptünk elkezdtünk röhögni.

-Segíthetek valamiben?-kérdezte a recepciós.

Elég lenézően méregetett minket a szemüvege mögül.

-Szobát szeretnénk.-könyökölt fel a pultra bájos arccal Niall.

-Hány éjszaka?

-Egy.

-A legolcsóbbat?

-Hogyisne! A legdrágábbat.

Miután megkapta a kulcsot elindultunk megkeresni a szobát,előtte viszont szólt,hogy hozzanak fel egy üveg pezsgőt.Ki nyitotta az ajtót és maga előtt be tolt.

Az ezután következő eseményekre már nem emlékszem tisztán,foltokban néha be-bevillan,hogy a pólómra borítom a pezsgőt,azután már csak annyi,hogy Niall szorosan a falnak nyom és keze fel-le jár a szoknyám körül. Liam hirtelen felállt,óvatosan a kanapénak döntött és kiment,a helyére Harry ült. Először fel akartam állni és elmenni,az évek alatt egyszer sem vesztünk össze még komolyabban és most először beszélt így velem ami miatt nagyon haragudtam rá. Mielőtt felálltam volna nagyot sóhajtott és beszélni kezdett.

-Tudom,hogy bunkó voltam.-nézett a szemembe.

Nem tudtam másra figyelni,csak a gyönyörű zöld szemeire.

-Nem tudom miért voltam ilyen.-túrt bele idegesen göndör hajába.

Úgy éreztem magam,mintha bármelyik pillanatban szétfolyhatnék.

-Ez a ti dolgotok,csak én..-akadt meg.-Én,nekem olyan vagy mint a húgom.-bökte ki.

Ééés szétfolyás helyett darabokra törik a szívem, azt hittem mást fog mondani de,hogy gondolhattam én ezt? A húga...a normális emberek nem szerelmesek a testvérükbe,és Harry attól eltekintve,hogy világsztár és egy félőrült isten,nagyon is normális.

-Sajnálom,hogy csúnyán viselkedtem veled.

-Semmi baj.-motyogtam.

Jelen pillanatban másra sem vágyom csak,hogy felmenjek a szobámba és sírjak. Persze csak én lehetek akkora balfék,hogy beleszeretek a legjobb barátomba és részegen lefekszek a haverjával.

-Akkor kapok egy ölelést?-mosolyodott el.

Szó nélkül megöleltem,jól esett a karjaiban lenni,mellette mindig is biztonságban éreztem magam.Adott egy puszit a homlokomra és elengedett.

-Nem megyünk el csak ketten moziba?-piszkálta a hajam.

-Nagy baj ha inkább holnap? Nem érzem jól magam.

Gyanakvóan méregetett egy darabig.

-Hozzak neked valamit?Mi a baj?-tette kezét a homlokomra.

-Csak fáj a fejem.

Igazából kutya bajom se volt,egy picit tényleg fájt a fejem de inkább csak fel akartam menni és bezárkózni egy kis időre.

-Felmegyek lepihenek. 

-Rendben.-bólintott és ismét megpuszilt,ezúttal a számon.-Bocsi.-sütötte le a szemét.

Még is van valami amit jobban szeretnék a szobámon kívül.Küldtem felé egy mosolyt és most én adtam egy puszit a szájára,tetszett ahogy kezei a derekamra simulnak,a húgunkat általában nem puszilgatjuk így.

-Szólj ha szeretnél valamit.

-Oké.-bólintottam és fel vonszoltam magam a lépcsőn.

Nagy léptekkel indultam meg a szobám ajtaja felé,ki nyitottam és amint be léptem be is csuktam és elfordítottam a kulcsot a zárban.Az ajtónak dőltem és szabadjára engedtem a könnyeim,ordítani lett volna kedvem de ehelyett csak lecsúsztam és az ajkamat beharapva kezdtem hangtalanul sírni.Vállamat rázta a csillapodni nem akaró zokogás,utáltam magam ezért.Miért pont őt kell szeretnem? Ha elmondom neki mindent tönkreteszek! Nem bírnám őt elengedni,elég volt ez a két év amin nélkülöznöm kellett,lehet én vagyok az önző mert azt akarom,hogy örökre velem maradjon. El kell felejtenem. Nagy levegőt vettem és felálltam, el döntöttem,hogy elfelejtem és keresek magamnak helyette egy másik fiút, a tegnap is lehet azért történt mert túlzott szeretethiányom van. Niall-től kaptam néhány óra vagy talán csak pár perc törődést.
Hideg vízzel megmostam az arcom utána magamhoz vettem a laptopom és az ágyamra ülve kezdtem böngészni.
Niall Horannak új barátnője van?-akadt meg a szemem az egyik cikken.
Rá kattintottam és olvasni kezdtem az elém táruló pletykahonlapon a cikket.

Niall Horan-t tegnap délután egy titokzatos lánnyal látták amint kézen fogva sietnek a The Z Hotel Victoria szállodába. Tudomásunk szerint a fiatalok ott töltötték az egész éjszakát majd reggel sietve távoztak . Vajon miért mentek oda és mi történhetett köztük az éjszaka alatt? Egyáltalán ki a a szőke szépség kedvenc bandánk egyetlen szőke tagja mellett? 

A rövid cikket rengeteg rólunk készült fotó tarkította,szerencsére nem látszik az arcom egyiken se viszont aki ismer az úgy is tudni fogja,hogy az ott én vagyok. Ezek után már nem volt kedvem belépni a közösségi oldalakra,össze csuktam a laptopom és az ágyra dőltem.
-Emily!-a halk kopogásra és Niall hangjára felkaptam a fejem.
Az ajtóhoz mentem és elfordítottam a kulcsot a zárban.
-Bejöhetek?-nézett rám nagy kék szemeivel.
Arrébb álltam és be engedtem, vissza zártam mögötte az ajtót és le huppantam mellé az ágyra.
-Miért ráztad le Harryt?-kérdezte.
-Nem érzem jól magam.
Felvonta a szemöldökét és átható tekintettel méregetett.
-Gondolkoznom kellett.
Megértően bólintott.
-Figyelj,tudom,hogy nem akarsz róla beszélni de muszáj megkérdeznem.-hajtottam le a fejem,hogy elrejtsem paradicsom vörös arcom.-Niall,védekeztünk?-böktem ki.
-Nem tudom.-nézett rám kétségbe esetten.
Kezembe temettem az arcom és két nagy levegő után fel álltam és körbe-körbe kezdtem járkálni,egy percig nem bírtam volna tovább nyugton ülni.
-Ha úgy van.-nyelt nagyot.-Ha véletlenül nem és mi izé te,én vállalom érte a felelősséget.-nyögte.-Le ülnél légyszi? Kezdek szédülni.
Le ültem mellé.
-Te,nem szedsz valamit?
-Elfelejtettem,már egy ideje nem.Nem tudom mit fogok csinálni.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Nyugi.-ölelt magához.-Megoldjuk,még nem is biztos.
-De mi van ha mégis? Én nem tudnék egyedül felnevelni egy gyereket,magamra se tudok vigyázni. Harry nélkül egy szerencsétlen vagyok.
-Css.-húzott az ölébe.-Felejtsd el azt,hogy egyedül!
Meg töröltem az arcom és ki másztam Niall öléből.
-Hova mész?
-Gyógyszertárba.-motyogtam.
Meg igazítottam a sminkem,eltüntettem a sírás minden jelét majd felkaptam a táskám és megpróbáltam úgy kisurranni az ajtón,hogy azt a többiek ne vegyék észre.
-Hová,hová?-állta el az utat az a személy,akinek most a legkevésbé sem akartam magyorázkodni,Harry.
-Elmegyek gyógyszerért.-vágtam beteg arcot.
-Elviszlek,betegen ne csatangolj egyedül.
-Ne!
Ezzel árultam el magam,túl gyorsan reagáltam és ő túl jól ismer ahhoz,hogy tudja mikor nem mondok igazat.
-Miért akarsz lerázni?-zárta el az utat a karjaival és közel hajolt az arcomhoz.
-Én nem..
-Ne próbálj meg nekem hazudni.Mit nem mondasz el? Haragszol rám?
-Nem,Harry.
-Akkor? Miért nem akarsz velem lenni?
-Akarok,de félek.
-Tőlem?-döbbent meg.
-Nem.Istenem Harry.-temettem arcomat a kezembe és sírva fakadtam.
-Hé,hé mi a baj?-ölelt át.
Az,hogy szeretlek és lehet a haverodtól vagyok terhes!
-Ne haragudj.-nyögtem és fejemet a nyakába fúrtam.
-Dehogy.-kezdett el dülöngélni velem ami egy picikét megnyugtatott.-Elmondod?
-Nem tudjuk,hogy,hogy tegnap védekeztünk-e és...
Nem kellett befejeznem,Harry nem hülye és rá jön magától is. Azt hittem el fog lökni és kiabálni kezd,de ehelyett óvatosan eltolt magától és döbbent arccal nézett először rám majd a hasamra.Kezét rá csúsztatta,meglepően gyengéden,és lehajtotta a fejét.Csend volt az egész házban,nem tudtam hol vannak a többiek de most más nem is igazán érdekelt azon kívül,hogy ő mit fog reagálni.Keze erőtlenül lecsúszott a hasamról és kezébe temetett arccal le huppant a kanapéra.
-Nem hiszem el.-motyogta maga elé.-Ez nem történhet meg.-kezdett szipogni.
Megijedtem,megijesztett,hogy őt emiatt sírni látom.
-Ott nem.-bökött a hasamra.-Ott nem lehet Niall gyereke.Nem lehet!Ott csak az én gyerekem lehet!Csak az enyém!
Felpattant,az előbb elhangzott szavaitól ledermedtem,elsápadt és fel rohant a lépcsőn,csak az ajtó hangos csapódása jelezte,hogy nem kíván senkivel sem beszélni.Én pedig mit csináltam? Hasamra simított kézzel ültem a kanapén kábultan,valaki megfogta a kezem és finoman felhúzott. Feleszmélve pillantottam Liamre.
-Gyere.
Lábam megroggyant alattam,a derekam után kapott és az ölében vitt fel a szobámba,miközben a szememből folyni kezdtek a könnyek.