Baby let me be your last first kiss

Sziasztok! :D
Szokásom novellákat írni,ezt egy versenyre írtam de végül nem küldtem el mert nem tartom ahhoz elég jónak,a másik blogomra is kitettem és akkor már ide is :D Remélem tetszeni fog.Mindenkit puszilok :)

Nessa xx

Louis, mint egy hóember állt előttem az ajtóban.
-Szia.-köszöntem és mit sem törődve nedves arcával puszit nyomtam a szájára.-Gyere be!
-Nem.-rázta meg fejét makacsul.
Megijedtem, hogy valamiért haragszik rám, netán így karácsony előtt egy nappal jönne rá, hogy nem szeret.
-Inkább te öltözz fel.-vigyorodott el.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert, elviszlek valahova.
Tudtam, hogy vele nem érdemes kötekedni, amit ő a fejébe vesz az úgy is lesz, és bármennyire próbálom kihúzni belőle mit akar, nem fogja elmondani.
Le akasztottam a fogasról a szürke, elől több gombbal ellátott szövet kabátom. Fel segítette, majd a lábamra húztam a csizmám, feltekertem a nyakam köré a sálam, a fehér,Liammel vásárolt pandás sapimat pedig a fejembe nyomtam, majd ki léptem mellé a hóba. Be zártam magam mögött az ajtót, kesztyűs kezét az enyémbe csúsztatta és egymásba kapaszkodva csúszkáltunk el a kocsiig. A hó még most is esett, egyre nagyobb, és nagyobb pelyhekben. Londonban sajnos nagyon ritkán esik a hó, amit én sajnálok, szeretem a havat. Kislány koromban mindig én örültem a legjobban ha reggel ébredés után az ablakon kinézve hótakaró borította a nagy kertünket. Tegnap meglepetés volt erre a látványra ébredni, és ellentétben sok más emberrel, én örülök neki, bár csúszósak tőle az utak,és veszélyes a közlekedés de számomra ezt most a Jézuska hozta.
Gondolataimból felébredve nagy lendületet vettem és a legközelebbi nagy jégtábla felé kezdtem futni, mikor hozzáért a csizmám megcsúsztam, már felkészültem,hogy a fejem hatalmasat fog koppanni a jégen, de az utolsó pillanatban egy erős kéz megfogott és nevetve húzott fel.
-El fogsz csúszni.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Majd elkapsz.-simogattam meg a hidegtől kipirult arcot.
Ajkai megkeresték az enyémet és erősen magához szorítva megcsókolt, az esőben csókolózás szép, de az ha az egyre jobban hulló hóban csókol meg életed nagy szerelme, az sokkal szebb. Át öleltem és amennyire csak lehetett közel húzódtam hozzá, levegő hiányában szakadtunk el ágymástól, de továbbra is apró puszikat adott a számra.
-Alexis?-suttogott.
-Tessék?-válaszoltam hasonlóan halk hangnemben ahogyan az előbb ő megszólított.
-Szeretlek.-nyomott puszit az arcomra.
-Én is.
Szorosan a mellkasához bújtam, hosszú percekig álltunk ott a kocsifelhajtón és ölelkeztünk, majd megfogta a kezem és udvariasan ki tárta előttem a kocsi ajtót. Gyors léptekkel megkerülte a járművet, közben majdnem elcsúszott, de úgy tett mintha direkt csinálná és hősiesen huppant le mellém.
Ki nyitotta a kesztyűtartót és egy fekete kendőt húzott elő belőle.
-Fordulj meg!
-El akarsz rabolni?-kuncogtam.
-Igen.-hajolt a fülemhez.-Elrabollak és az Északi sarkon fogunk élni egy igluban az eszkimókkal amíg a yetik meg nem esznek minket vacsorára. Gondolj csak bele milyen romantikus lenne.
-Igazad van. Nem minden yeti ehet vacsorára ilyen aranyos,énekes srácokat.
-Na látod.-vigyorgott.
-De én nem szeretném végig nézni ahogy az én kis Loulou-m megeszik a yetik.-pislogtam rá.
-Ezért kell bekötni a szemedet.
A szemem elé tette a fekete kendőt,megkötötte és megpuszilt.
Semmit nem láttam ami egy kicsit zavart és hülyén éreztem magam, be indította az autót és ki állt vele, kb fél óra után az út kezdett döcögősebbé válni, a hó csikorgott a kerekek alatt, valami olyan helyre visz, amerre nem sokan járnak, így nincs letakarítva az út. Ha jól számoltam még 10 perc utazás után megállt, ki ugrott a kocsiból, elkezdtem feszegetni a kendőt de mielőtt le szedtem volna, az én oldalamon is ki nyílt az ajtó és kisegített.
-Majd én.-nyúlt a kendőhöz.
Ahogy a fekete kendő lecsúszott, az elém táruló látványtól el akadt a lélegzetem. Tágra nyílt szemekkel néztem a hatalmas faházra, körülötte kb 1 méter magas fa kerítés, mögötte hatalmas fák.
-Tetszik?-mosolygott.
-Gyönyörű.-ámuldoztam.
-Akkor, remélem nincs semmi ellenvetésed az ellen, hogy itt töltsd velem az éjszakát.
-Nincs.-nyögtem.-De jó ötlet ez?Mikor akarsz indulni Doncasterbe?
-Elégedj meg annyival, hogy estére ott leszünk.-simított végig az arcomon.-Gyere, menjünk be.-fogott kézen és elindult a kerítés felé.
Zsebében matatott egy kis ideig, majd az ajtó zárába dugta a kulcsot és ki nyitotta. Egy világos szobában találtam magam, a kandallóban ropogó tűz árnyéka a világos falakon játszott, egy gyönyörűen feldíszített karácsonyfa állt nem messze tőle. A kandalló felett piros zoknik lógtak, előtte egy nagy fehér, bolyhos szőnyeg, és egy vöröses színű sötétítő az ablak előtt és egy a falakhoz hasonló színű kanapé.
A látásom könnyek homályosították el, Louis mosolyogva magához ölelt és a hátam simogatta.
-Ez csodálatos.-töröltem meg a szemem.
-Akkor miért sírsz, kicsim?-fogta kezei közé az arcom.
-Mert, ilyet értem még senki nem tett.
-Épp itt volt az ideje.-mosolygott.
Le segítette a kabátom, a csizmánkról le rúgtuk a lábtörlőn a havat, fejemről le kaptam a havas sapkát a hajamat pedig megráztam, a sapkától le lapult, most pedig kócosan meredezett mindenfelé. Le simítottam és a kabátja cipzárjával szerencsétlenkedő Louis felé fordultam. Szerencsésen be csípte a sálat, de sikerült kiszabadítanom.
-Köszönöm.-puszilt meg.
Le vette a meleg ruhákat, egy szürke pulcsit viselt a kabát alatt, megragadta a kezem és egy másik helyiség felé kezdett húzni. A derekamnál fogva ültetett fel a konyhapultra, elő vett két bögrét és nekiállt forrócsokit csinálni.
-De profi vagy.-nevettem.
Még a sajtosmakarónit is nekem, vagy Harrynek kell megcsinálni, ahhoz képest most gyakorlottan pakolászik. El mosolyodott, be tette a bögréket a mikróba majd hozzám lépett és a combomra tette a kezét.
Közelebb hajoltam, de ő gyorsabb volt, ajkai gyengéden simultak hozzá az enyémhez, nyelvét végig húzta alsó ajkamon, bebocsájtást kérve, és kapva. Elképesztően lassan csókolt, közben kezei combomról a derekamra csúsztak és közelebb vont magához. A mikró halk jelzésére húzódtunk el egymástól, arrébb lépett és ki vette a két illatosan gőzölgő bögrét. Le ugrottam a pultról és követtem őt vissza a nappaliba.
Odakint már kezdett sötétedni, a hó pedig még mindig gyönyörűen hullott.
Hátunkat a kanapénak vetve, gőzölgő forrócsokival a kezünkben néztünk ki az ablakon. Tekintetemet el szakítottam onnan és helyette a vállának dőlve néztem a kandallóban lobogó tüzet. Bele kortyoltam forró italba, jól esett ahogyan belülről felmelegít.
Akaratlanul is eszembe jutottak a szüleim, 4 évvel ezelőtt, 15 éves koromban meghaltak egy autóbalesetben, hatalmas megrázkódtatás volt számomra, 17 éves voltam, amikor a kereszt szüleimmel Londonba költöztünk, ott ismerkedtem meg a fiúkkal. Anyáék imádnák Louist.
-Min gondolkozol?-simított végig a hajamon.
-Anyáék szeretnének.-néztem bele gyönyörű kék szemeibe és kezemet az övébe csúsztattam.
-Úgy gondolod?
-Biztos vagyok benne.-bújtam a karjai közé és onnan néztem tovább a tüzet.
-Büszkék lennének rá, hogy ilyen csodálatos kislányuk van.
Elmosolyodtam, nem azért jöttünk ide, hogy erről beszélgessünk.
Le tettem magunk mellé az üres bögrét,miután ő is megitta, percekig ültünk csendben, egymást ölelve.A haját piszkáltam,nem győztem betelni édes arcának látványával,szerettem az arcát nézni, a haját birizgálni és órákig tudnám nézni azokat a kék szemeket.
-Szeretnék, kérdezni valamit.-törte meg a csendet.
Várakozón néztem rá, ki emelt az öléből és a fa alá mászott,vicces volt ahogyan négykézláb oda mászik és teljesen be bújik alá.Valamit a kezében szorongatva mászott vissza hozzám, le ült mellém és megfogta az egyik kezem, a másikban,egy apró dobozt szorongatott.Ahogy felpattintotta, a szívem őrült vágtába kezdett a mellkasomba.
-Alexis Jamien Swan.-nézett a szemembe közben pedig idegesen megvakargatta a tarkóhát.-Lennél a,a feleségem?Persze csak ha el tudnál viselni egy ilyen idiótát egész életedben.-nevetett.
Szememből kibuggyant egy könnycsepp, valahogy furcsa volt őt így látni, annyira komolynak és idegesnek tűnt,hogy eszembe sem jutott azt hinni, hogy hülyéskedik. Egyetlen egy szó visszhangzott a fejemben. Hajában és a pulcsiján tűlevelek voltak, igazából,nem így képzeltem el azt, hogy ha nekem megkérik a kezemet az ilyen lesz. Először is mert nem hittem,hogy ez valaha meg fog történni, másodszor pedig a filmekben mindig egy étteremben vagy hasonló helyen szmokingban és szép ruhában történik. De én sosem éreztem magam egy átlagos lánynak és nem is találtam túl romantikusnak a térden állós sablonosan hangzó elhadart szöveget.Számomra ez volt a tökéletes leánykérés,egy kandalló előtt,odakint folyamatosan hulló hóban,csak kettesben.
-Igen.-hagyta el a számat.
-Igen?-ismételte hitetlenkedve.
-Igen Louis William Tomlinson,szeretném elviselni az összes hülyeségedet egész életemben.-kuncogtam.
Arca felderült, az ujjamra húzta az apró gyűrűt és várakozva nézett rám. Hosszú percekig csodáltam,a kandalló fényében szikrázó aprócska kék követ miközben az arcomon egyre gyorsabban folytak a könnyek. Megtörölte az arcom és magához ölelt, egyszerre sírva és nevetve kezdtem szedegetni a hajából az aprócska zöld tűleveleket. Megcsókoltam,érintésétől mintha meggyulladtam volna, felforrósodott köztünk  a levegő. Először az ölébe húzott majd végig döntött a szőnyegen, bele túrtam a hajába és úgy húztam magamhoz közelebb. Az, hogy mellettünk a kandallóban ég a tűz, csak még romantikusabbá tette az egészet.
-Szeretlek.-suttogtam, miközben végig simítottam a hátán és ismét kócos hajába túrtam.
-Mindennél jobban.-csókolt meg sokadjára.-Alexis Tomlinson.-vigyorodott el.
-Jól hangzik.
-Szerintem is.
Úgy néz ki nem csak a havat hozta nekem a Jézuska, Louis életem legszebb karácsonyát és a legszebb karácsonyi ajándékot adta nekem, egy olyan fiú szerelmét aki valószínűleg életem utolsó percééig és még annál is tovább fogja minden nap éreztetni velem.