7.rész Never Close Our Eyes

Fülsüketítő zenére keltem fel,a fejem sajgott és iszonyatos hányingerem volt.Valaki megmozdult mellettem,ledermedtem és óvatosan nyitottam ki a szememet,idegen szoba és valaki mozgolódik.Próbáltam visszaemlékezni valamire de nem sikerült,csak még jobban megfájdult a fejem,a zene megszűnt és mellettem egy kómás,rekedtes hang megszólalt.

-Tessék?

Niall. Hirtelen fel ültem és a döbbent kék szemekbe néztem,le csúszott rólam a takaró,semmi nem volt rajtam.Szeme elkerekedett és dadogva szólt a telefonba.

-Igen itt van.-mondta miközben másik kezével a hajába túrt.

Még én is hallottam ahogyan a vonal másik végén lévő személy mennyire ordibál.

-Nem tudom.Hívok egy taxit és haza megyünk.Nyugodj már le Harry!

Idegesen ki nyomta és tágra nyílt szemekkel bámult rám.Egy kis asztalon megpillantottam két talpas poharat és egy pezsgős üveget,feltehetőleg üres.

-Nem hiszem el.-pattant ki az ágyból.

A szoba másik végébe sietett és felkapta magára a boxerét.

-Ilyen nincs,Harry meg fog ölni.

-Mi történt?-szólaltam meg halkan. 

Elmondhatatlan mennyire szégyelltem magam.Meg állt az öltözésben és rám nézett.

-Fogalmam sincs,nagyon úgy néz ki az aminek nem kellett volna.

-Hol vagyunk?

-Valami szállodában.-nézett körbe.

Fejemet le hajtottam és a tarkóm kezdtem masszírozni.

-Hé,jól vagy?-csúsztatta kezét a hátamra.

-Haragszol?-emeltem fel a fejem.

-Nem.-mosolyodott el.-Ha bármi is történt,hogy izé,te meg én.-dadogott.-Nem változik semmi,én nem,Milly.

Az arca pirosságából legalább ő is annyira kínosnak érezte ezt a beszélgetést mint én,ha többet nem kellene vele találkoznom nem csinálnék nagy ügyet ebből de Niall a barátom,mellesleg a legjobb barátom egyik legjobb barátja,na jó ez bonyolult.A lényeg,hogy ha akarnék se tudnék vele nem találkozni többet.

-Tudom.

-Nem akarlak megbántani de én mást szeretek.-sóhajtott.

-Én is.-túrtam bele a hajamba,először vallottam be magamnak,hogy igenis érzek valamit mást is Harry iránt,mint barátság.

-Harryt ugye?-mosolygott.

-Honnan tudod?

-Ahogy ránézel és elég feltűnő amikor elpirulsz ha a közeledben van.

-Nee.-temettem kezemet az arcomba.

-Öltözz fel,aggódik érted.

Bólintottam és magamra tekerve a takarót megkerestem a szoba másik sarkában heverő ruháim és a fürdőszobába mentem. Utálom felvenni az előző napi ruháim,ráadásul ennek valami borzalmas pia szaga volt. Le zuhanyoztam,próbáltam megerőltetni magam és visszaemlékezni a tegnapra.Arra tisztán emlékszem,hogy Zayn behozta a piákat,viszont arról fogalmam sincs hogyan kerültünk egy szállodába Niallel. Az be ugrott,hogy valamin nagyon nevetve kivett egy szobát és később kért egy üveg pezsgőt.Megszagoltam a pólóm amiből erősen áradt az a szag. Magamra borítottam,le vettem a felsőm és valószínű emiatt történt az egész.Akármennyire is próbálnám magam meggyőzni arról,hogy nem volt jó,csak magamnak hazudnék mert igenis az volt.Megfésülködtem és a hajamat szorosan egy copfba fogtam,át adtam a fürdőszobát Niallnek addig én rendbe tettem a szobát és ki nyitottam az ablakokat.Miután végzett le mentünk,az orromra csúsztattam a napszemüvegem és amilyen gyorsan csak lehetett a taxihoz siettünk.Szótlanul ültük végig az utat,Niall kifizette a taxit és az utolsó 2 utcát gyalog tettük meg.Szó nélkül sétáltunk egymás mellett egy darabig,majd ő szólalt meg.

-Harry ki fog faggatni.

-Tudom.-sóhajtottam.-Meg kell neki mondanunk.

-Ebből olyan vita lesz.-sóhajtott.

-Jobb most,mintha később tudná meg valahonnan.Lehet tegnap lefényképeztek minket.Majd én elmondom neki.

Be fordultunk a sarkon,már onnan láttam az ablakon kifelé néző Harryt,hirtelen eltűnt majd mikor a kerítéshez értünk ki csapódott a bejárati ajtó és mire észhez tértem már szorosan ölelgetett.

-Úgy megijedtem.-fogta kezei közé az arcom.-Soha többet ne csinálj ilyet.

Megöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.

-Ne haragudj.-mormoltam a pólójába.

Meg fogta a kezem és be húzott a házba,Niall fel szaladt a lépcsőn én pedig Harryvel az oldalamon fel mentem a szobámba átöltözni.A nappaliban köszöntem a tv-t néző kómás,másnapos fiúknak,egyedül Liam volt teljesen jól.

A szekrényemből ki halásztam egy melegítő nadrágot és pólót,Harry az ágyamra ült és onnan várta,hogy elmondjam neki mi is történt.Felöltöztem,fogat mostam és le dobtam magam mellé az ágyra.

-Történt valami amiről tudnom kellene?-kezdte piszkálni a hajamat.

Szó nélkül bólintottam,majd nagy levegőt vettem és szólásra nyitottam a szám.

-Mi,Niallel.

-Jártok?-szólt közbe.

-Nem.Tudom,hogy iszonyatosan fogsz haragudni mindkettőnkre de,mi lefeküdtünk.-nyögtem.

Döbbent arcát látva a párnába ejtettem a fejem.

-Mi?!-pattant fel mellőlem idegesen.-Azt hittem már befejezted! 

-Harry,én nem akartam.-töröltem le kibuggyanó könnyeim.-Ha józanok vagyunk nem tesszük meg.

-Nem?! Akkor mi ez napok óta?! Miért ülsz az ölébe és miért csináltok úgy mint a szerelmesek?! Nem vagyok hülye Emily! 

-De igen az vagy!-rontott be Louis.-Nem tudom miért ordibálsz így vele,és nem is akarom tudni. De ha a legjobb barátoddal,aki mellesleg lány,így kiabálsz akkor egy nagy marha vagy Harold! Miért kell ezt így felfújni? Csak hülyéskednek!

-Hogyne,és az is hülyéskedés,hogy lefeküdtek!

-Tessék?-hallgatott el Louis.

Fel kaptam a táskám és kirohantam az ajtón,le robogtam a lépcsőn,véletlenül bele ütköztem Liambe de amikor ki akartam kerülni megfogta a kezem és nem engedett. Utolért Lou,de egyedül,Harry nem jött.

Megpróbáltam kiszabadulni Liam karjai közül de szorosan magához ölelt így lassan sikerült megnyugodnom.

Fentről hallottam Harry hangját amint éppen Niallel kiabál.

-Mi történt?-támolygott elő kómásan a nappaliból Zayn.-Jól vagy Milly? Harry miért ordibál?

~Harry~

Be csaptam magam mögött Niall szobájának ajtaját,le vágtattam a lépcsőn és hangosan be vágva magam mögött az ajtót ki rohantam a kertbe.Az utcára hiába megyek az a legvalószínűtlenebb,hogy majd ott lesz egy kis nyugtom.Le ültem a hintaágyba és hangosan zenét kezdtem hallgatni,már rég megbántam,hogy olyan csúnyán beszéltem,beszéltem? kiabáltam vele.Hirtelen felment bennem a pumpa,a gondolattól is elszorult a torkom,hogy Niall és ő.
Nem tudnám megakadályozni,hogy együtt legyenek,Milly boldogsága még a sajátomnál is fontosabb,Niall pedig a barátom és ő soha nem bántaná meg őt,mégis fáj bele gondolni abba,hogy ő megkaphatná sőt már meg is kapta,én pedig nem.Fel álltam,be akartam menni,hogy bocsánatot kérjek tőlük de azon nyomban inamba szállt a bátorságom. Emily csak nekem akarta ezt elmondani most meg már mindenki tudja.
Valaki ki vette a fülest,hátra fordultam,mögöttem Louis állt.
-Nem akarsz bejönni?-kérdezte.
Meg ráztam a fejem és vissza akartam tenni a fülhallgatót de le huppant mellém és elvette.
-Csúnyán viselkedtél vele.-nézett a szemembe.
Ajajj most jön elő Louis kevésbé őrült oldala.
-Tudom.-sóhajtottam és félre tettem a telefonom.
-Nem akarod neki elmondani,hogy szereted?
-Tessék? Én nem! Honnan tudod?
-Szarul esik,hogy nem mondtad el.De látszik rajtatok mennyire odavagytok egymásért. Milly-n jobban,nem veszed észre,hogy már ha a közelébe is vagy elpirul?
-Milly mindenen elpirul.
-Tényleg? Én még nem láttam más közelében paradicsom vörös arccal.
-Ez hülyeség.-legyintettem.
-Majd rájössz.
-Nagyon haragszik?-kezdtem bámulni a cipőm.
-Nem,csak rosszul esett neki,hogy kiabáltál vele. Te is tudod,hogy Niallnek Amy tetszik,ez tényleg csak azért történt mert berúgtak,te is csináltál már hülyeségeket.Egyikőtök se egy szent.
-Szar,hogy Niall.-kezdtem,de félbeszakított.
-Édes szívem te féltékeny vagy.
-Nem.
-Akkor emeld fel a seggedet és menj be hozzá!
-De Louis...
-Azt akarod,hogy én rugdossalak be?
-Nem.Kösz Lou.
Csak mosolygott és megölelt,nagy levegőt vettem és be mentem. A nappaliban ült és szipogva Liam vállának dőlve nézte a tv-t,Liam felállt és ki ment,be csukta maga után az ajtót én pedig le ültem a helyére.Nagy levegőt vettem és belekezdtem a mondókámba.