23.rész Ne ítélj elsőre

Hiába bújtam el a szobámban, a gondolataim és a fiúk elől nem tudtam elmenekülni.Nem értem miért csókol meg,vagy tesz olyat amit aztán megbán? Miért hiszem azt,hogy van egyetlen apró kis remény szikra is,hogy az enyém legyen? Soha nem lesz az,csak legalább ne csinálná ezt.
-Milly,ne haragudj de átmegyek Harryhez.-állt fel Louis-Ő is hajlamos baromságokat csinálni.
-Jó,persze.-töröltem meg a szememet és arcomat visszarejtettem a párnámba.Nem kerülte el a figyelmem az az "is" szócska.
-Nem szeretnénk két "csoportra" oszlani.-rajzolt idézőjeleket Liam.
-Nem is kérem,menjetek át hozzá nyugodtan.-erőltettem meg egy mosolyt.-Én lehet áthívom Perrie-t.
-Ez jó ötlet.-simogatta meg a hajam Zayn.
Feltornáztam magam és az arcomat hevesen törölgetve a telefonomért nyúltam,Niall a kezembe nyomott egy zsepit,kifújtam az orrom majd kikerestem Pezz telefonszámát és megnyomtam a hívás gombot.
-Szia,Milly.-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Szia.
-Van valami baj?
-Ühüm.-hümmögtem.-Át jössz egy kicsit?
-Indulok.Ne csinálj semmi hülyeséget,mindjárt ott vagyok és kibeszéljük azt az idiótát.
-Nem idióta.-nevettem el magam.
-Tökmindegy.Maradj nyugton a seggeden,negyed óra és ott vagyok egy doboz jégrémmel meg kávéval.Szia.
-Szia,Pezz.
Kinyomtam és visszadőltem az ágyamba,nyakig magamra húztam a takarót és onnan pislogtam az engem bámuló fiúkra.
-Megleszel addig míg jön Perrie?-kérdezte Louis.
-Persze.Menjetek.
-Én itt maradok addig.-mondta Niall.-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne átmennem.Miattam csináltad.
-Rád nem haragszik.Menj csak.
-Ne sírj,légyszi.-adott puszit a homlokomra Zayn.
Rámosolyogtam,megvártam míg kimennek majd a fejemre húztam a takarót és összeszorítottam a szemem.Valahol az álom és az ébrenlét szélén álltam amikor csöngettek,kibújtam az ágyamból és Zaynnel a nyomomban lementem a lépcsőn.Ő ragyogó mosollyal üdvözölte a barátnőjét,miután megölelgették egymást Zayn visszament Harryhez,Perrie pedig felém fordult.Szabad kezével megfogta az enyémet és bevonszolt maga után a szobámba.
-Mesélj!-huppant le az ágyamra.
Elővett két műanyag kanalat,felbontotta a jégrémet és belenyomta.
-Ismered a barátnőjét?-húztam el a szám.
-Személyesen nem,Zayn mondta,hogy van valami undok csaja.Mit csinált?
-Beszólt Niallnek.-tömtem a számba egy adag puncs jégrémet.-Ezért a fejére fújtam a tejszínhabot,belekentem a hajába,figyelmeztettem,hogy ne merje megbántani a fiúkat,feljöttem,Miácska elvonult,Harry-vel egymásnak estünk,utánarohantam,megcsókolt,közölte,hogy nem kellett volna én pedig most itt vagyok.-tártam szét a kezem.-Röviden összefoglalva ennyi.
-Akkor most mond el a hosszabb verziót.Miért szólt be Niallnek?
-Harry reggelit csinált.-sóhajtottam.-Palacsintát,Mia nem volt hajlandó belőle enni mert elhízik,én a számba tömtem egy nagy adag nutellás tejszínhabosat,erre közölte velem,hogy jobb lenne ha gyümölcsöt reggeliznék mert van egy kis "úszógumim".
-Hogy jön itt képbe Niall? Egyébként ez nem igaz,pont jó vagy így.
-Niall,mondjuk úgy,a védelmemre kelt és megkérdezte tőle,hogy van-e valami baja a szemének. Erre azt a választ kapta,hogy az övének nincs,de ha Niall szemüveges lenne úgy nézne ki mint egy stréber.-fújtattam.-Ezért nyomtam a fejére a tejszínhabot.
-Igen,eddig értem.Nem semmi vagy.-nevetett.-Szóval,ezután elment és Harry-vel összevesztetek emiatt.
-Ühüm.-bólintottam.
-Te utána mentél,és ő megcsókolt?
-Azt hiszem.-túrtam bele a hajamba.-De olyan rövid volt,és utána azt mondta,hogy nem kellett volna.
-Jajj,szívem.-ölelt magához.-Sajnálom.
Valahogy előtte könnyebb volt sírni,a kezembe nyomta a zsepiket miközben a számba nyomtam a hideg édességet és próbáltam megnyugodni.
-Holmes Chapelben mi történt?-szegezte pillantását a bekötött kezemre.
-Akkor tudtam meg,hogy van valakije.
-De ez nem megoldás,Milly.
-Tudom,de már előtte is csináltam.-rántottam meg a vállam.
-Tudott róla valaki?-simogatta meg a hajam.
-Niall,de csak mert meglátta.Akkor csináltam először.
-Hogy kezdődött?
-Az éjszaka közepén áthívtam Harryt,megcsókolt,összevesztünk,hazament,sírtam,bevonultam a fürdőszobába és ez lett.-foglaltam össze röviden.
-Te is tudod,hogy ez nem lesz ez így jó.Zayn mondta,hogy néha cigizel is.
-Megnyugtat.-rántottam meg a vállam.
-De az nem megoldás!-fordított maga felé.-Miért nem beszélitek meg?
-Mert ő engem nem szeret.-néztem bele a szemébe.-Szórakozik.
-Akkor mond meg neki,hogy ne szórakozzon veled! De szerintem nincs igazad,nem hiszem,hogy valaha is eszébe jutott volna játszani veled,ha veszekedtek akkor is azért mert félt téged,Milly.
-Azelőttig,hogy idejöttem lehet így volt,de már minden megváltozott,Perrie. Már semmi nem olyan mint régen.-csordult ki egy könnycsepp.
Hevesen letöröltem és a számba nyomtam a nagy kanál jégrémet.
-Próbáljátok meg ezt egymás között megbeszélni,tudom,hogy a fiúk is segíteni akarnak,de ez csak a ti dolgotok.Ígérd meg,hogy megpróbálod.
-Rendben.-bólintottam.
Az ajtóm nagy erővel vágódott ki,ma már sokadjára.4 fiú csődült be rajta és morogva vágódtak le az ágyamra,elképzelni se tudtam mi történhetett.
-Itt van.-morogta Louis.
Két szóból már tudtam mi a rosszkedvüknek az oka,és azt is ki miatt ilyenek,felálltam és egy nagy levegővétel után az ajtóhoz sétáltam.
-Hova mész?-ragadta meg a kezem Liam.
-Bocsánatot kérek tőlük.
-Ne hülyéskedj már!-ordított rám kórusban Louis és Zayn.-Pont,hogy neki kellene bocsánatot kérni.
-De nem akarom,hogy Harry haragudjon rám.-homályosult el a tekintetem.
Sarkon fordultam,ám ahogyan kinyitottam az ajtót szembetaláltam magam azzal a két személlyel,akikhez épp indultam. Mia lehajtott fejjel,valószínűleg frissen mosott hajjal állt Harry mellett,annyira irigyeltem,Harry keze a derekán nyugodott és szinte a két szép szeméből sugárzott a bűntudat és a szerelem.
-Beszélhetnénk?-emelte rám a tekintetét Mia.
Megdöbbenve,lassan bólintottam,Harry adott neki egy puszit,majd beslisszolt a szobámba,hátranéztem,Perrie küldött felém egy biztató mosolyt,a fiúk csak fejcsóválva néztek rám,míg Harry leült Louis mellé és lassan simogatni kezdte a hátát és bocsánatot kért tőle. A Larry Stylinson némi duzzogás után újra az igazi volt és Louis Harry öléből bámult ránk. Behúztam az ajtót és megindultam magam mögött Miával a nappaliba,leültem rá és felhúztam a lábam.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-sóhajtott.
Rám emelte a szemeit,az egyik tincsem kezdtem piszkálni.Nem tudtam mit mondjak,meglepődtem.
-Bunkó voltam veled és Niall-el is,megérdemeltem,hogy a hajamba kented a tejszínhabot.
-Miért vagy vele ilyen? Ő nem ártott neked semmit,vagy igen?
Óvatosan leült mellém,megtöröltem a szemem és várakozva néztem rá.
-Azért mert irigy vagyok rád.
-Rám?-tátottam el a szám.
-Igen.-mosolyodott el,nem tudtam,hogy őszinte-e vagy csak színészkedik.-Ők mindannyian annyira szeretnek téged,látszik rajtuk. Niall-t tűnt a legkönnyebbnek azért bántani,hogy téged hergeljelek. Nézd Emily, sajnálom,ez elég szemét dolog volt tőlem,nem kezdhetnénk újból?
-Csak egy kérdést még. Miért akartál engem idegesíteni?
-Harry mindig rólad beszél,így Milly,úgy Milly. Amíg te kórházban voltál sokat sírt miattad.haragudtam rád,mert úgy tűnt téged sokkal jobban szeret,pedig én vagyok a barátnője.Amikor idejöttem úgy néztél rám,mintha valaminek én lennék az oka,erre rátett egy lapáttal,hogy Niall lerohant utánad és Louis is. Úgy tűnt téged mindenki szeret itt,de neked ez nem elég,meg akartam mutatni,hogy nem szerethet téged mindenki,de rosszul sült el.Sajnálom,félreismertelek.
-Ahogyan én is téged.-bólintottam.-Emily Stewart vagyok.-nyújtottam felé mosolyogva a kezem.
-Amelia Sweets.-rázta meg.
Sokkhatásként ért amit mondott,ennek az egésznek lehet én vagyok az oka.Belülről mardosott a bűntudat,hogy vagyok képes adni neki az ártatlant mikor alig pár órája megcsókolt a barátja.
Nem tudtam mennyit tud abból amik köztünk történtek Harryvel,de nem én leszek az aki keresztbe húzza a kapcsolatukat,lehet ez volt a tervem,de így már nem akarom.Nyilvánvaló,hogy boldogok.Nekem miért nem elég azt tudni,hogy Hazza boldog?
-Nincs harag?-pislantott rám félve.
Nincs? Nincs...megpróbálom elfogadni,hogy Harry már nem csak az enyém.Régebben nem okozott problémát,hogy elfogadjam,van még egy lány az életében,akit nálam is jobban szeret,még ha az 30 éven fölüli is,célzok itt Hazz,korához képest,szép Caroline nevezetű "barátnőjére".De ez így más,hiszen én is szeretem.
Ijedten pislogott rám,rájöttem,hogy elbambultam és nem válaszoltam azonnal a kérdésére.
-Nincs.-mosolyogtam rá.-Csak arra kérlek-nyeltem nagyot-hogy soha ne bántsd őt meg szándékosan.Olyan nekem mint a bátyám.
Komoly erőfeszítések kellettek ahhoz,hogy ezt kimondjam.
-Nem ígérhetek semmit,nem tudom mi lesz velünk,úgy érzem csak egy futó kaland vagyok az életében valaki más pótolására.De nem bántanám meg soha.
Bólintottam,magamat is meglepve,átöleltem,kezdem érteni mit szeret benne Harry. Nem olyan amilyennek én,és a fiúk gondoltuk,az undok,bántó Mia csak egy álarc volt,igazából viszont egy kedves lány aki szereti Harryt. Lehet,hogy nem leszünk legjobb barátnők,sőt,ez teljesen biztos,de el fogjuk viselni egymást.Mosolyogva visszaölelt,halk köszönöm-öt suttogott a fülembe,majd elengedtük egymást és felmentünk. Ahogyan benyitottam a fiúk lélegzetvisszafojtva pislantottak ránk,Harry zöld szemei várakozóan ugrált kettőnk között.
-Megbeszéltük.-mosolyodott el Mia.
-Igen.-néztem a mellettem álló szőke lányra majd bemásztam Liam és Niall közé. Pezz felpattant Zayn mellől és bemutatkozott neki.
-Perrie Edwards vagyok,Zayn barátnője.-ölelte át.
-Igen,tudom. Harry mesélt már rólad. Amelia Sweets vagyok.
Harry tekintete összefonódott az enyémmel,majd felém hajolt.Tágra nyílt szemekkel,ijedten pislogtam a mellettem ülő Liamre,viszont Hazz ajkai csak a homlokomat érintették.
-Köszönöm.-mosolyodott el.-Én is szeretnék majd beszélni veled.
Aprót bólintottam majd ő visszafordult és játékosan ki dúrta az öléből Louis-t és a helyére Miát ültette,irigykedve pislogtam rájuk,nekidőltem Niallnek,és az ajkamba harapva néztem ahogyan szóba elegyedik a többiekkel.Próbáltam mosolyogva beszélgetni,nevetgélni velük,viszont miután már úgy éreztem,megfulladok ennyi ember között,felálltam és kimentem a konyhába. A pultnak támaszkodtam,neki döntöttem a fejem és nagy levegőt vettem,engedtem egy pohár vizet,lehúztam és csak bámultam magam elé,amikor feltűnt egy felém közeledő göndör hajú fiú zöld szeme,a lépcső utolsó fokáról.
Letettem a poharat és csak álltam.
-Beszélgessünk egy kicsit,Milly.-fogta meg a kezem.
Lenéztem az ő nagy kezében elvesző kezeimre,csak álltam,mint egy idióta,éreztem,hogy sírni fogok de nagyokat pislogtam,hogy visszatartsam a könnyeim.
-Most már mindig ez lesz?-nyögtem.-Mindig veszekedni fogunk?
Nem válaszolt,behúzott a szobájába,becsukta mögöttünk az ajtót és leültünk az ágyára.Az ágyára,ahol valószínűleg életemben először és utoljára kerültem testileg is,igazán közel hozzá.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Még mindig te vagy anyával,és Gemmával a legfontosabb nő az életemben,és ez soha nem is fog megváltozni.
-Dehogynem.-mosolyogtam rá a könnyeim mögül.
Szólásra nyitotta a száját,amíg beszélt csendben maradtam,hosszú idő óta először éreztem úgy,hogy visszakaptam a legjobb barátom,de már ez sem olyan volt mint régen.