25.rész Túl hülye ahhoz,hogy észrevegye azt ami az orra előtt van

Hi Everybody!
Nagyon-nagyon köszönöm a sook komit <3 iszonyúan jó érzés,hogy ennyi embernek tetszik amit csinálok. Remélem most is ilyen aktívak lesznek. ;)
A másik blogomon kitettem egy szavazást,miszerint :Ki legyen a következő blogom főszereplője?
Azért nem tettem ki ide is,mert ha esetleg ugyanannyi szavazat érkezik valamelyik másik fiúra,akkor nem tudnék dönteni.Szavazzatok! :) 

Mindenkit puszilok: Nessa xx

Nyelve finoman végig szántotta alsó ajkam és szinte szétfeszítette a szám,nyelveink forró,tüzes táncot jártak majd Harry megragadta a derekam és az ágyra dobott. Egy hatalmas csattanás,dübörgő szívvel hirtelen ültem fel,azonnal megszédültem,odakint tombolt a vihar,feltápászkodtam és kibotorkáltam a szobámból.Levonszoltam magamat a lépcsőn a konyhában ittam egy pohár vizet,nekitámaszkodtam a pultnak és vettem egy nagy levegőt. Harry botorkált le a lépcsőn,beletúrt göndör hajába és fel emelte a fejét,ahogy meglátott egy pillanatra meglepettség suhant át az arcán majd elmosolyodott és felém lépdelt.
-Mit csinálsz te itt ilyenkor?-nyomott puszit az arcomra.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
Végig néztem kockás hasán,kintről ismét felhangzott a vihar hangja,összerezzentem.
-Jól vagy,Milly?-lépett közelebb.
Lassan bólintottam de az újabb dörgésre kezemben megremegett a pohár, kis híján leejtettem,ezért inkább letettem a pultra.
-Hé.-fogta meg a karom.-Nincs semmi baj,ez csak egy kis vihar.-fúrta zöld szemeit az enyémbe.
Átölelt,lábaink egymásnak simultak,csak a bő pólóm anyaga választott el attól,hogy érezzem izmos hasát az enyémnek simulni.Arcomat a vállába fúrtam,kiélveztem amíg a karjai közt lehettem.
-Gyere,menjünk fel.-fogta meg a kezem.
Eltávolodott,engedelmesen követtem,majd felérve a lépcső tetejére megindultam a saját szobám felé,de visszahúzott.

-Aludj velem.-suttogott.
A számat szólásra nyitottam,tenyerét finoman rá csúsztatta és be tolt maga előtt a szobájába,az ágya úgy nézett ki mintha nem ő,hanem egy kiskutya aludt volna benne.Tenyerét elvette a szám elől és a derekamra tette nagy kezeit.Tiltakozni akartam de a villámlásra és a hozzá tartozó dörgésre összerándultam és jobban bújtam Harryhez. Az ágyához terelt leültem rá és magamra húztam az egyik takarót,megkerülte és bebújt mellém,néhány másodpercig figyeltem ahogyan elhelyezkedik,magára húzta a takarót és nagyokat pislogott rám. Háttal feküdtem le mellé,a nyakamig húztam a takarót,kezével viszont beférkőzött alá és a derekamnál fogva húzott közel magához,arcát a hajamba fúrta és csendesen szuszogott. Minden egyes hatalmas dörrenésre közelebb húzott magához,megnyugtatott,amikor a vihar csendesedett sikerült álomba merülnöm a karjai között.
Éjszaka többször is felijedtem,rosszat álmodtam,ilyenkor mindig megnyugtatott és sikerült újból elaludnom.
Reggel egy éles hangra ijedtünk fel mindketten,álmosan dörzsöltem meg a szemem és az órára pillantottam,ami most fél 1-et mutatott,Mia állt az ajtóban és dühös szemekkel méregetett minket.
-Tudtam!-visított.
Túl fáradt voltam ahhoz,hogy tudjam miről beszél és látszólag Harryt sem érdekelte igazán,álmosan nagyokat pislogott a barátnőjére,majd ásított egyet. A lábaink egymásba gabalyodtak,felült és álmos szemekkel nézte a tomboló lányt.
-Elárulod,miért fekszik az ágyadban!?-mutatott rám.-Tudtam,hogy én csak szórakozni kellek!
-Mia,miről beszélsz?-pattant fel már ő is dühösen.-Vihar volt,megijedt,lent találtam a konyhában! Azért hoztam fel,mert tudtam,hogy egyedül nem tudna aludni! Hallod te magadat?
-Mi van már megint?-jelent meg az ajtóban Louis.
Már teljesen felöltözött,egy szürke nadrágot és kötött pulcsit viselt,nagy szemei köztünk cikáztak majd megállapodott rajtam és elmosolyodott.
Ledobtam magamról a takarót,kikerültem az éppen veszekedő párt és megálltam Louis mellett.
-Igazat mond.-mutattam Harryre.-Nem csináltunk semmit,bízhatnál benne.-ráztam meg kócos fürtjeim és a döbbent Mia mellett kimentem a szobából.
Még hallottam a veszekedés hangfoszlányait amikor Louis mellett lementem a lépcsőn és leültem a többiek mellé a kanapéra.
-Jó reggelt!-mosolyogtak rám.
-Min veszekednek?-mutatott fel Niall.
Magamra húztam egy pokrócot,behunytam a szemem és nekidőltem Zayn vállának.
-A vihar miatt nem tudtam aludni.-kezdtem bele.-Lejöttem a konyhába,Harry is pont akkor jött le és azt mondta aludjak vele,nem akartam,de féltem.-nyögtem ki.-Mia félreértette.
Ahogyan kimondtam a szőke hajú lány lerohant a lépcsőn,egyenesen az ajtó felé,felkapta a kabátját és kirontott a hidegbe,jó hangosan bevágva maga mögött az ajtót.
Harry ennél már sokkal nyugodtabban,mezítláb,boxerban lépdelt le a lépcsőn és levágódott a kanapéra,óvatosan lehúzta rólam a pokrócot és bebújt mellém,fejét álmosan a vállamra hajtotta.
-Sajnálom.-simítottam meg göndör haját.
Halkan dünnyögött valamit,megdörzsöltem a szememet és a minket néző fiúkra mosolyogtam.
-Harry.-szólította meg halkan Liam.
-Hm?-nyitotta ki az egyik szemét.
-Mi történt?
-Hisztis.-rántotta meg a vállát.-Biztos megjött neki.-kuncogott.
Egyszerre kezdtek el röhögni,Harry csak mosolygott és továbbra is párnának használta a vállamat.
-Az baj,ha nem nagyon érdekel mit gondol?-emelte fel a fejét.
-Attól függ,hogy nézzük.-rántotta meg a vállát Zayn.-Ha szereted igen,ha nem akkor nem.Szereted?
-Nem tudom,szép meg minden,csak...vele nem lehet normálisan beszélgetni semmiről.
-Harry.-kapott levegő után Louis.-Te mióta akarsz beszélgetni is egy nővel?
-Nagyon vicces vagy,Lou.-lökte meg finoman a vállát.
-Hazza.-tette kezét a vállára.-mivel a legjobb barátod vagyok és egyben a szeretőd,kötelességem elmondani neked.Szívem,te nem vagy szerelmes,Miába legalábbis nem,1 hét ismeretség után jöttetek össze,az kevés idő arra,hogy megismerd.Hú,milyen bölcs lettem.
Akaratlanul is elmosolyodtam Louis utolsó mondatán,a többiek helyeslően bólogattak.
-Álmos vagyok.-dünnyögtem.-Visszamegyek,lefekszem.
-Megyek veled.-nyújtózott nagyot Harry.
A fiúk hangos "uuuu"-zásba kezdtek,nem foglalkoztam azzal mire gondolhatnak,leragadó szemekkel lépdeltem be a szobámba,azt hittem Harry a sajátjába megy,de követett és otthonosan bedőlt az én ágyamba.
-Ha visszajön Mia,haragudni fog.
-Nem jön vissza.-nyújtózott nagyot és magára húzta a takarót.-Gyere ide!-tárta ki a karját.
Leültem az ágyra,engedtem,hogy a karjába zárjon.Istenem,hogy a fenébe ne engedtem volna! Az egy mennyország amikor átölel,arcomat a nyakába fúrtam miközben ő végig simított a hajamon.
-Tegnap azt mondtad szereted,mi változott meg egy éjszaka alatt?
-Rájöttem,hogy benne egy más lányt keresek,de ő nem az a lány akit én akarok.
Halkan hümmögtem pedig belülről ismét éreztem,hogy összetörök. Mia nincs,másik lány van.
-Tetszik neked az a Mark?
-Eddig kétszer találkoztam vele,mindkétszer véletlen, én nem szeretném másban keresni akit igazából akarok.-pillantottam rá.
-Ki az?-kérdezte.-Miatta csináltad ezeket is ugye?-fogta meg a kezem.
-Gondolkozz.-húztam fel a lábaim és átkaroltam.-Tényleg nem tudod?
-Niall?-vonta fel a szemöldökét.-Azt mondtad ismerem,szóval valaki a bandából.
-Nem,Niall.
-De a többieknek van barátnője.-tanakodott.
Lesütöttem a szemem és a takarót fixíroztam.
-Milly! Ugye nem?
-Nem,Harry. Nem Niall és a többiek se,szeretem őket de csak úgy mint testvért.
-Josh?-találgatott.
-Nem.
-Komolyan nem tudom.-rázta meg kuncogva göndör fürtjeit.-Megismertél valakit?
-Régi ismerős.
-Tudja,hogy szereted?
-Félek elmondani neki.
-Ne félj,szerintem nincs olyan hülye aki neked nemet mondana.Gyönyörű vagy,okos,elbűvölő,kedves,kell ennél több?
-Te is tudod,hogy nem így megy.
Lehajtotta a fejét,kezébe vette az én kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
-Mi lesz veled meg Miával?
-Szakítani fogok vele,próbálom szeretni, de nem megy.Főleg,hogy nem is kedvel téged.
-De...
-Én kértem meg,hogy próbáljon meg kibékülni veled,igazából meg tudott volna ölni azért mert tönkretetted a haját.-nevetett.
Elmosolyodtam,fel kellett dolgoznom,hogy csak színészkedett,de igazából nem csalódtam,legbelül tudtam,hogy ő nem egy olyan lány akire csak rájön a békülhetnék.
-Azt hittem miatta fogsz rám haragudni.
-Akkor haragudtam,de amikor kiszaladtál megijedtem.Megváltoztál,érzékenyebb lettél dolgokra.
-Meglehet.
-És csendesebb is,régen mindig harsány voltál,mindenki tudta,hogy soha nincs rosszkedved. Mostanában meg egy kis morci manó vagy.-nevetett és puszit adott az arcomra.-Nem akarom,hogy szomorú legyél valaki miatt,és azt sem,hogy kárt tegyél magadban.
-Néha azt hiszem nincs más megoldás.-sóhajtottam.
-De,szólsz nekem.
-És te ugyan mit csinálsz?-nevettem.
-Hát.-tűnődött el.-Leszólítom és, hékácskaa a barinőmnek tetszel.-rebegtette meg hosszú szempilláit.
Nevetve dőltem el,ahogyan vinnyogós hangon a szempilláit rebegtetve,hülyén vigyorgott leginkább Miára hasonlított.
-Olyan hülye vagy.-böktem finoman oldalba.
-Nem jobban mint amennyire te voltál.Vissza akarom kapni a régi Millyt .El akarom felejteni,hogy valami idióta miatt kerültél kórházba. Azért vagy itt,hogy szórakozz,azt szeretném ha ősszel is itt maradnál,hogy amíg mi nem vagyunk itthon itt tanulj és amikor hazajövök mosolyogva várj rám,nem pedig,hogy vérző karral vigyelek kórházba.
Elmosolyodtam,fejemet az ölébe tettem.
-Voltál már szerelmes Milly,ha szakítottak veled kemény voltál és nem sírtál,nem fér a fejembe most mi történt.
-Én sem tudom.Az a fiú akit szeretek,túl hülye ahhoz,hogy észrevegye azt ami az orra előtt van.-mosolyodtam el halványan.-Pedig,azt hiszem eddig Őt szeretem a legjobban
-Enrique-nél is jobban?-hülyéskedett.
-Sokkal jobban.-emeltem fel a fejem az öléből és egy pillanatra a szemébe néztem,majd elfordítottam a fejem és kifelé bámultam az ablakon.
-Tudod,hogy nem bántani akartalak.-simított végig az arcomon.
-Tudom,Enrique egy idióta volt.
-Azt biztos.-sóhajtott.-Nem sok kellett hozzá,hogy akkor megkeressem és péppé verjem.-nevetett.-Nem tudott téged megbecsülni,pedig valami olyat adtál neki amit senki másnak.
-Ne beszéljünk erről.
-Pedig kellene,Milly. Nem szabad magadban tartani.
-Már régen túl vagyok azon a korszakon,nem fekszek le az első szemebjövő fiúval.
-Az kéne még.-nevetett fel.-Nem cserélünk szerepet,kislány.
-Miről beszélsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Rólam terjesztik,hogy már megvolt fél London.-vonta meg a vállát majd nevetni kezdett.
-Van valami igazság alapja?
-Hogyne lenne.-húzta ki magát büszkén.
Az ijedt arcomra ismét elnevette magát,átölelt és puszit nyomott az arcomra.
-Dehogy van.
Fellélegeztem,kibújtam az öleléséből és a szekrényemhez mentem.
-Már nem vagy álmos?-vonta fel a szemöldökét.
-De,csak már úgy sem bírnék aludni,te feküdj le nyugodtan,végül is én nem hagytalak.
-Ne öltözz már fel.-vette ki a kezemből a fekete csőnadrágot.-Lazuljunk,Milly. Be fekszünk a kanapéra,egész nap filmet nézünk,gumicukrot,chipset meg csupa egészségtelen kaját zabálunk.Ki kell élvezni a szabadságot,pár hét múlva elkezdjük felvenni az új dalokat,addig nincs kedvem semmi megerőltetőt csinálni.
-Rendben.-adtam be a derekam.
-Csinos ez a nadrág.-emelte fel és szemlélni kezdte a nadrágom hátsó részét.-Ki fogja emelni a feneked.
-Add azt ide!-kaptam utána nevetve.
-Néha kölcsön adhatod majd,de lehet a gyíkot nem fogom tudni ebbe bele paszírozni,ki kell majd engedni a derekát.
-Felejtsd el,ez új nadrág.-vettem ki a kezéből.
-Louisnak veszek majd egy ilyet a szülinapjára.-vonta össze a szemöldökét.
-Decemberbe lesz,június van.
-Ne zökkents ki a világomból.-legyintette meg az orrom.
-Ezer bocsánat.
-Vagy egy ilyen nadrágot veszek neki,vagy egy olyan kis cuki rózsaszín fehérnemű szettet ami van a szekrényedbe.
-Te turkáltál a cuccaim között?!-szökött fel a hangom.
-Én aztán nem,magától csúszott ki a fiók.
-Na megállj!-nevettem.
-Ugyan már,láttalak már úgy sokszor.
-Akkor se turkálj abba a fiókba.-mutattam rá.
-Némelyikbe megnéznélek.
-Harry!-csaptam a vállára.
-Jól van na.-nyomott puszit az arcomra.-Menjünk le.
Nagyot nyújtóztam,kezemet az övébe csúsztattam és lementünk a nappaliban szórakozó társasághoz,Louis Zayn hátán ült és azt ordibálta,hogy "gyí Zayn paripa,vágtass",Zayn pariba viszont a nevetéstől és Louis pihe könnyű testétől alig állt a lábán,Liam lepkehálóval kergetett majmokat a tévé képernyőn,Niall szokásához hűen evett és kiröhögte a többieket. Jó kis napnak nézek elébe.