24.rész Attracted to you...

-Lehet már unod,hogy mindig ezt mondom.-sóhajtott.-Elég bonyolult mostanában a kapcsolatunk,ne kerülgessünk semmit,ez így van.
Beharaptam a szám és a fülembe tóduló vérrel,őrülten dobogó szívvel,reménykedve néztem rá.
-Nem lenne bonyolult.-szóltam közbe.-Ha tudnám mit érzel.Miért csókolsz meg,ha van barátnőd? Miért,ha nem szeretsz?
-Milly,én..-kezdte.
-Hallgatlak.-sóhajtottam.
-Ez nem olyan egyszerű.-túrt bele a hajába.-Beszéljük meg akkor,ha nem lesz itt Mia.
-Lesz olyan is?
-Azt hittem kibékültetek.-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Igen.-piszkáltam egy nadrágomból kilógó cérnaszálat.-Nem azért mondtam,csak...te képes vagy vele jó pofizni mikor előtte velem csókolóztál?
-Milly. Te komolyan nem veszed észre mi a fene van?!-csattant fel.
A hirtelen hangnemváltozástól összerezzentem,majd nem sokkal utána az ölében találtam magam.Meglepetten néztem,ujjaival közbe zárta a csuklóm,majd lazított rajta és kezeimet a nyaka köré fonta.
-Srácok.-hallottuk meg az ajtó másik oldaláról Liam hangját.-Ne kezdjétek már,legalább most ne veszekedjetek.
-Ezt megbeszéljük még.-nézett a szemembe.
Kissé kábultan álltam fel és elhagytam a szobáját. Ez már megint mi a franc volt??
Átbattyogtam a szobámba,ahol még mindig ott ültek a többiek,kábultan a szekrényemhez mentem és kikaptam belőle egy kapucnis felsőt,melegítőt,és egy sportcipőt.
-Elmegyek futni.-motyogtam és becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját.
A tükörben farkasszemet néztem magammal,megfordult a fejemben a penge,felemeltem,de végül nem tettem meg.
-Milly!-dörömbölt az ajtón Niall.-Ne merj semmit se csinálni!
Pont jókor jött.
Kitártam az ajtót és ezúttal 7 szempárral találtam szembe magam,időközben megérkezett hozzájuk Harry is.
Elé tartottam a karomat,megvártam míg szemre veszi,majd becsaptam előtte az ajtót és nekidőltem.
Vettem egy nagy levegőt,levedlettem a nadrágom és felhúztam a szürke melegítőt,a rövid ujjú pólómra felhúztam a kardigánt,a hajamat lófarokba kötöttem és nem nézve senkire, kimentem.
-Hova mész?-pislogott rám nagyokat Louis.
Halványan elmosolyodtam és előszedtem a fülhallgatóm.
-Csak a parkba,elmegyek futni.
-Elkísérlek.-tápászkodott fel Liam.
-Nem fogok semmit se csinálni.-néztem rá.-Kell egy kis magány.
Megértően bólintottak,nem néztem rá az ágyamon ülő szerelmespárra,Mia tekintete valahogy furcsának tűnt.
Kilépdeltem a szobámból,a nappaliban leültem a kanapéra és felhúztam a lábamra a cipőm,mielőtt elhagyhattam volna a házat,Pezz futott utánam.
-Mi történt?-húzott vissza a kapucnimnál fogva.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.-Tényleg semmi,Perrie.
-Milly. Mit csinált?-nézett a szemembe.
-Semmit,Liam jókor jött.-bújtam ki a keze közül,majd futásnak eredtem.
A telefonomon elindítottam Rita Ora-R.I.P című számát,a fülest a fülembe dugtam és a zene ütemére kocogtam a park felé.Kifulladva vetődtem le egy padra,magam mellé dobtam a telefonom és kilihegtem magam.
-Emily?-zökkentett ki egy hang.
Felé kaptam a fejem,kisebb gondolkodás után rájöttem,hogy vele találkoztam egyszer,pont ugyanezen a helyen.
-Mark?-mértem végig.
-Igen,sziaa Szupersztárbarátnő-húzta mosolyra a száját.
A szememet forgatva egész testemmel felé fordultam.
-Mi járatban?-kérdezte,
-Futni voltam.-töröltem meg a homlokom.-Te mit csinálsz itt?
Felmutatott maga mellől egy rajztáblát,rajta egy csókolózó szerelmespárral.A szívem összerándult,beharaptam az ajkam majd kissé erőltetetten elmosolyodtam.
-Gyönyörű.-ahogy mondtam,megremegett a hangom.
-Jól vagy?-tette kezét a vállamra.
-Igen.-ráztam meg a fejem.
-Hívni akartalak,csak twitteren trend volt,hogy a sztárhaverod Holmes Chapelben van,gondoltam,hogy te is vele mentél.-mosolygott.
-Igen,vele voltam.Vagyis,nem éppen...-sóhajtottam.
-El szeretnéd mondani?
-Kórházban voltam.-tűrtem a fülem mögé egy copfomból kilógó hajtincset.-Mindegy.
-Beteg vagy?-nézett végig rajtam vizslató szemekkel.
-Nem.-ráztam meg a fejem és felhúztam a karomon a felsőm.
Meghökkenve nézte meg a kezemen a már teljesen begyógyult kezemet,ajkaimat összeszorítottam és felálltam.
-Azt hiszem,most hazamegyek.
-Elkísérlek,ha nem baj.
-Úgy,hogy ezt tudod még haza akarsz kísérni?-nevettem fel keserűen.
-Miért ne? Nem ítéllek el emiatt,biztos van oka annak amiért csináltad,de szerintem nem kéne.-pillantott rám félénken.-Semmi nem éri meg,hogy magadat tedd tönkre.
-Talán.-dörzsöltem meg a hegeket.
-Van valami köze a Styles gyerekhez? Bocs,nem akarok tolakodni.
-Honnan veszed?-suttogtam,csak ennyi jött ki a torkomon.
-Amikor először találkoztunk és érted jött,látszódott rajtatok,hogy van valami köztetek.
-Ja.-horkantam fel.-Harrynek van barátnője.
Ahogy kimondtam,a szám elé kaptam a kezem és hevesen körülnéztem,reméltem senki nem hallotta meg.
-Nyugi.-mosolygott.-Nem mondom el senkinek,nem vagyok fan.
Lassan egymás mellett gyalogolva tettük meg az utat,egyik kezét zsebre dugta, másikkal a rajzos cuccait szorongatta.Ahogy a kapuhoz értünk,lecövekeltem,vettem egy nagy levegőt és felpillantottam a házra.
-Remélem nem pletykálod el az összes haverodnak,hogy itt lakik a One Direction.-nevettem.
-Igazából,van egy húgom.-vakargatta meg a tarkóját.
-Hívj fel és megbeszélem a fiúkkal. Szívesen találkoznak a rajongóikkal.
-De csak ha tényleg nem baj.
-Nem,dehogy.
-Ööö.-nézett rám zavartan.
Nevetni kezdett és a szemével felpillantott az emeleti ablakra,ahol ott csüngött 5 fiú és Pezz,úgy tűnt Mia vagy hazament,vagy nem kíváncsiskodik.
-Ne is törődj velük.-nevettem.-Mindig ezt csinálják.
-A göndörke elég furán néz,félek tőle.-poénkodott.
-Ha belépek elkezdenek kombinálni.-forgattam meg a szemeim majd rámosolyogtam.-Tudom,hogy fiúk közt nem olyan népszerűek,de ők is csak átlagos srácok.Olyanok mint a testvéreim.
-Igen,látszik.
Louis összehúzott szemekkel,karba tett kézzel méregette Markot,Harry arcáról semmit nem tudtam leolvasni,a többiek hülyén vigyorogtak és szívecskéket meg puszit dobáltak,Perrie csak mosolygott.
-Azt hiszem,most megyek.
-Lenne kedved valamikor meginni valamit?-kérdezte.
-Igen.Majd hívj fel.
-Okés,szia.-intett.
-Szia,Mark.
Sarkon fordultam és nyugodt léptekkel bementem,ahogy kitártam az ajtót,már ott álltak előttem mindannyian és végig mértek.
-Ki volt ez a gyerek?-kérdezte komoran Harry.-Azt mondtad futni mész,nem azt,hogy valami fiúval találkozol.
-Harry,nem vagy az apja.Ne kérd számon.-veregette meg a vállát Liam.
-Hagyd Liam.
Közelebb léptem a zöldszemű vádlómhoz és fel néztem rá.
-A neve Mark,futni voltam mert felidegesítettél.-böktem meg a mellkasát.
-Hogyne,mindenről én tehetek.-dünnyögött.
Elengedtem a fülem mellett,a feszültséget érezni lehetett,a többiek csak csendben néztek ránk,arra várhattak mikor robban ki az újabb veszekedés.
-Már láttad.Egyébként,Harry,azt hiszem nem kell mindent elmondanom neked,te se mondtál semmit Miáról,pedig azt mondtad mi még mindig mindent megbeszélhetünk.
Megfordultam és felszaladtam a szobámba,menekülni könnyebbnek tűnt mint ott maradni,összeveszni vele és sírni. Nagy levegőt vettem,most először nem vágtam be a szobám ajtaját,már az a veszély fenyegetett,hogy kiszakad/betörik,szétcseszem a keretet és nem lesz ajtóm.Lassan levedlettem magamról a ruháim,felvettem Harry egyik bő pólóját,ami valamilyen rejtélyes módon az én szekrényemben volt,és befeküdtem az ágyamba. Elhúztam a függönyt és a tévét kezdtem kapcsolgatni,eligazgattam a párnákat,az egyikre hajtottam a fejem és csak bámultam magam elé.
A szobám ajtaja lassan kinyílt,lustán felemeltem a fejem,Harry állt ott és bűnbánóan nézett rám.Halkan becsukta maga mögött az ajtót és arrébb lökve egy takarót,leült mellém.
-Már megint elbasztam,ugye?-suttogott.
-Nem.-dünnyögtem.
Egyik kezemmel feljebb húztam magamon a takarót,elmosolyodott,ahogyan,meglátta a kivillanó pólót ami az övé volt,bár én viseltem...
-Dehogynem.-simított végig a hajamon.-Én csak..hidd el,hogy nem megbántani akartalak,Milly,nincs jogom parancsolgatni neked.Csak szeretném ha tudnád,hogy féltelek,London cseppet sem olyan,amilyennek sokan hiszik.Sokaknak nem az jut eszedbe,ha rád néznek,hogy aranyos vagy,hanem,szóval tudod...
-Senki szerint nem vagyok aranyos.
-Mert szerinted az nem aranyos,ahogy a párnáid között az én pólómban azon rágódsz,hogy már megint mi van velünk?
-Nem.
-Rossz példa volt.-sóhajtott.-Az aranyos,amikor meglátlak reggel a pólómban,ahogy az asztalnál ülve kakaót iszol,vagy ha a srácokkal hülyéskedsz.
Ujjával végig simított az arcomon,elpirultam és a szemét néztem,ami végig vándorolt rajtam.
-Még az is aranyos,amikor üvöltesz velem.Mint egy dühös kiskutya..-mosolyodott el.
A szívem egyre nagyobbakat dobbant,a fejem alá tettem még egy párnát és úgy néztem rá.
-Régen mindig veled indult és veled zárult a napom,mi változott meg?
-Felnőttünk,híres lettél,barátnőd van.-soroltam az érveket.
-Milly.-hajolt közel az arcomhoz.-Már többször mondtam,fogalmam sincs róla te mit érzel, de én...
Nagyra nyílt szemekkel reménykedve vártam,hogy mivel fejezi be ezt a mondatot.
-Kicsit se vagy már közömbös.-túrt bele a hajába.
Lassan bólintottam,belülről viszont ismét éreztem,hogy a szívemen repedések keletkeznek és közel kerül ahhoz,hogy ismét összetörjön miatta,vagy inkább érte.
-Szeretem Miát,de,hozzád is vonzódom.
Vonzódik,aha,az jó. Szóval NEM szeret csak vonzódik...
-Nem tudom már mit akarok.-rázta meg a fejét.
Kezem akaratlanul indult meg felé,az arcára simítottam és felemeltem,nagy zöld szemeivel rám nézett.
-Majd ha eldöntötted,szólj.
Bólintott,ismét lesütötte a szemét és a paplan alól kilógó lábaim fürkészte.
-Miatta csináltad? Emiatt a Mark miatt vagdostad magad?
A nevét úgy köpte,mintha egy undorító betegség vagy valami élősködő lenne.
-Nem,akár hiszed akár nem.Aki miatt csináltam,jobban ismered mint hinnéd.
Értetlenül pislogott rám,halványan elmosolyodtam és lerúgtam magamról a takarót.
-Megfürdök.-nyújtóztam.
Végig mérte a combjaim,az ajkába harapott és rám nézett.
-Lejössz még?
-Nem tudom,mindenesetre,ha itt "alszik" Mia.-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.-Halkabban.
Becsuktam magam mögött az ajtót,ledobtam magamról a pólóját,a mosógépre tettem,gonoszul elvigyorodtam,amikor eszembe jutott,hogy kint hagytam valamit.Mielőtt kiléptem volna,végig néztem magam a tükörben,fekete,csipke francia bugyiban és melltartóban álltam,szőke hajam lazán a vállamra omlott,a hasam lapos volt,bár lehet tényleg kellene fogyókúráznom,a kezemen még ott éktelenkedtek a hegek,de összességében normálisan néztem ki. Kiléptem az ajtón,Harry még mindig ott ült az ágyamon,ahogyan meglátott a szája résnyire nyílt,zöld szeme sötétebb árnyalatot öltött.Tiszta fehérneműt kaptam ki a szekrényből,majd elégedetten mosolyogva eltűntem a fürdőszoba ajtó mögött. Ha nem is szeret,legalább valamit kiváltok belőle.