37.rész Tartsd távol magad a riporterektől...

Órák óta feküdtem az ágyamban,mostanában az a szokásom,hogy bármennyire is próbálok aludni,egyszerűen nem megy. Ez most is így volt,a szemem majd leragadt,de ha már csak egy hajszálnyi választott el az édes álomtól,kipattantak a szemeim. Sóhajtva feküdtem a hátamra,magamhoz öleltem egy párnát és a plafont bámultam. 2 évvel ezelőtt nem gondoltam volna,hogy Harry sztár lesz,hogy beleszeretek,hogy egy olyan ágyban fogok virrasztani,aminek az árát ő kereste meg. 2 évvel ezelőtt a legnagyobb gondom az volt,hogy matekból négyest kaptam. 2 évvel ezelőtt a fiúk szünetekben,szórakozásból alufóliagalacsinnal,radírdarabkákkal vagy ki tudja mikkel dobáltak,nem rosszindulatból,csak nekik ez tetszett. 2 évvel ezelőtt még Harry volt az a barátom,akivel együtt keltem,feküdtem,aki megvédett mindentől és mindenkitől,még ha arra nem is volt szükség,akkor a fene se gondolta volna,hogy az én,már-már felháborítóan aranyos legjobb barátomért, milliók fognak rajongani.
Gyorsan letöröltem egy akaratos,kicsorduló könnycseppet,hiszen ezért kár sírni. Ő elérte amit akart,boldog,és egy kicsit még én is beleférek a fényűző életébe.
A sötétben,az éjjeliszekrényről felvillant a telefonom. Pislogtam párat,a hirtelen fénytől fekete foltokat láttam,ki tapogattam a telefont,és a szemöldökömet ráncolva,nyitottam meg az ismeretlen feladótól érkező sms-t.

Tartsd távol magad a riporterektől,ha bármit is mondasz,komoly bajok lesznek. :) Harry nem örülne neki,ha a csinos kis pofikáddal történne valami,esetleg valaki csúnyán elbánna veled...

Tartsd a szád és cserébe nem lesz bajod.

Szép álmokat!

Elmosolyodtam,és a telefont olyan erővel csaptam a földhöz,hogy hangos csattanással a darabjaira hullt.Feltételezem nem élte túl,nagyszerű,holnap telefont is vehetek.

A boldogság egy pillanat alatt szétáradt a testemben,félnem kellett volna,de helyette úgy nevettem magamban mintha megőrültem volna. Nem kellett gondolkoznom azon,hogy kitől jött az sms,teljesen egyértelmű,hogy Mia fenyegetőzik,de ahhoz ő túl hülye,hogy felfogja mit jelent nekem Harry.

A halk kopogásra felkaptam a fejem,feltápászkodtam,és összeszedtem a telefonom darabjait majd a sötétben az ajtóhoz botorkáltam,ami előtt nagy meglepetésemre,egy göndör hajú fiú állt,egy szál alsónadrágban.

-Hangokat hallottam és azt hittem történt valami.-vakargatta idegesen a tarkóját miközben szemével végig pásztázta a szobámat.

-Csak leejtettem a telefonom.-mutattam az összetört készüléket.

-Hű.-kerekedtek el a szemei.-A sim meg a memóriakártya egyben maradt?

-Azt hiszem.-motyogtam és szégyenlősen húzogatni kezdtem a pólóm,vagyis,a pólóját...

Ki gondolta volna,hogy pont akkor,amikor úgy döntök,az ő pólójában alszom,az éjszaka kellős közepén beállít.

-Milly?-harapdálta az ajkait.

Fel néztem rá,zöld szemeinek csillogását még a sötétben is tökéletesen láttam.

-Nem akarsz bejönni?-hajtottam le a fejem.

Óvatosan bólintott,megvártam míg belép majd halkan becsuktam mögötte az ajtót.

-Szóval,én,csak azt akartam mondani...

Az arcát néztem,göndör haja borzasan keretezte az arcát,fáradt szemeivel a lábát nézte,többször is nagy levegőt vett mielőtt folytatta volna amit elkezdet.

-Sajnálom,hogy követtelek.Nem azért tettem mert nem bízok benned,te vagy az utolsó akinek kételkednék a szavában,én csak...

-Te?-léptem közelebb.

Karjai automatikusan mozdultak,ám félúton észbe kapott és visszahúzta.

-Féltelek.-simított ki egy tincset az arcomból.-Mert te,olyan szép vagy,és annyira ártatlan..

Halkan felnevettem,mire ő is elmosolyodott.

-Az ilyen Markhoz hasonló alakok csak arra várnak,hogy jöjjön egy lány,aki mindenkiben csak a jót látja,és lecsapjanak rá.

-Azért nem mindenkiben.-dünnyögtem.-Mia egy...

-Nem akarok róla beszélni,mindennek ő az oka,meg én. Idióta vagyok.

-Harry?-fojtottam el egy mosolyt.

Félve pislogott rám,jól szórakoztam az esetlenségén,aranyos volt.

-Remélem tudod,hogy szeretem az idiótákat.

Arcára kiült a rég látott,édes, gödröcskés mosolya. Megszüntettem köztünk azt a kevés távolságot és a karjai közé bújtam. Karjai bátortalanul fonódtak körém,fejemet a mellkasára hajtottam és éreztem,ahogyan szaporán ver a szíve. Szorosabban húztam magamhoz,meztelen mellkasához préseltem magam és pipiskedve,karomat a nyaka köré fontam.

-Hiányoztál.-simított végig a hátamon.

-H-Harry?-rebegtem.-Engedj meg valamit,kérlek.

Te jó ég! Mi a fenét csinálok..!

-Bármit.

Az egyik tenyeremet az arcára simítottam,a másikkal a puha fürtjeibe markoltam és lábujjhegyre álltam. Zöld szemei eszméletlenül csillogtak,gyorsabban vette a levegőt.Lehunyta a szemeit,azt a pár miliméter távolságot is csökkenteni akartam köztünk,bátortalanul hajoltam felé,nagy tenyereit megéreztem a derekamnál,ahogyan gyengéd húzásával bátorított.Az egész lassan,de számomra túl gyorsan történt,az egyik pillanatban még hezitáltam,a másikban az ajkaim az övéhez értek,és azzal egy időben nyílt el mindkettőnk szája.Forró nyelve lágy táncot járt az enyémmel,óvatosan megemelt és a lábaira állított.Ajkaink néhány pillanatra elváltak egymástól,éppen csak annyira,hogy vegyünk egy kevés levegőt,és aztán az egészet újból kezdjük.Végig simítottam a tarkóján,kezemet az arcára vezettem,a levegő forrón vibrált köztünk.

Az arca,ahogyan nagy valószínűséggel az enyém is,kipirult és mindketten levegőért kapkodtunk,pedig ez volt életem leggyengédebb,legbátortalanabb és legfinomabb csókja,és eszem ágában sem lett volna itt abbahagyni,de még közel sem beszéltünk meg mindent.

-Jó éjszakát.-adott puszit a homlokomra.

Kábán néztem,ahogyan kimegy,majd az ujjamat a megduzzadt számra tettem,és elbotorkáltam az ágyig.

Próbáltam visszaemlékezni az elmúlt percekre,de akkor az agyam teljesen kikapcsolt,de egy dolog biztos. Ha még egyszer átélhetem azt amit néhány nappal ezelőtt,soha nem fogom őt elengedni.Az este alatt tettem még egy nagy felfedezést,napok óta először,amint a fejem a párnához ért,elaludtam.
Reggel kipihenten,jókedvvel ébredtem. Rájöttem,hogy veszekedés helyett,meg kell őt becsülnöm,mert nem mindenkinek lehet ilyen barátja. Úgy ahogy voltam,kócosan,a pólójában szökdécseltem le a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem,ahol a fiúk ébredeztek.
-Jó reggelt!-mosolyogtam és felültem a pultra.
Furcsán néztek rám,majd először Liam kezdett mosolyogni.
-Neked is.
Sikerült elkapnom Harry pillantását,elmosolyodott és belekortyolt a kávéjába.
Nem akartam felhozni az újságos témát,úgy tűnt ők sem beszélnek róla,a tűzhelyen gőzölgött egy kevés rántotta,a mosogatóban pedig öt tányér kapott helyet. Kiszedtem magamnak ami még a serpenyőben volt és leültem Harry mellé.
-Történt valami?-vonta össze a szemöldökét Louis.
-Nem sok.-húzogattam a vállam és felszúrtam a villámra egy kis darab tojást.
-Furák vagytok.-motyogta Zayn.
-Nem szoktad még meg?-kacagott fel Niall.
-Hagyjátok már békén őket,örüljetek,hogy ilyenek.-kelt a védelmünkre Liam.
Miközben ettem,a csuklómon lévő hegeket nézegettem,már alig lehet észrevenni. Harry ujjai finoman köré fonódtak,és eltakarták előlem a hosszú vágások nyomait.Pár pillanatig lehajtott fejjel nézte a csuklóm,majd elengedte,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.
Félre toltam magam elől a tányért és a vállának dőltem.
-Nem történt semmi.-rázta a fejét vigyorogva Louis.
-Hát,nem.-remegett meg Harry válla és egy puszit adott a fejem búbjára.-Egyben van a telefonod?
-Nem.-nevettem el magam.-Összetört a kijelző.
-Mi van?-értetlenkedett Niall.-Milyen telefon?
-Az enyém. Leejtettem és hát,nem élte túl.
-Fura.-motyogta Lou.
-Srácok.-böngészte a telefonját Liam.-Paul most küldött sms-t,hogy be kell mennünk valami élő műsorba.
-Nem is tudtunk róla.-háborgott Zayn.
-Tudom,de ez a Harry-s dolog miatt van.
-Harry-s dolog.-motyogott a göndör.-Rohadtul nem.
-Nyugi van.-csipkedte meg az arcát Louis.-Megoldjuk.
-Mikor mentek?-kérdeztem.
-Majd csak délután,5 óra körül jön.
-Nem lehet,hogy Alan-hez menjünk inkább? Az olyan vicces.-kacarászott Niall.
-Neked is jönnöd kell.-nézett rám gondterhelten Liam.
-Rendben.-vigyorogtam.
-Nem! Milly-t nem keverjük bele!-tiltakozott Harry.
-Már régen belekeveredtem.-néztem fel rá.
-Szerinted az hihető lenne,ha te mondod el,hogy ebből nem igaz semmi?
-Aki szeret az tudja,hogy nem igaz. Milly-t csak hagyják békén.

~Harry~

-Viselkedj normálisan.-veregette meg a vállam Paul.

-Igenis, apuci.-dünnyögtem míg a fiúk röhögtek egy sort.

Ki tereltek minket egy folyosóra,ahogy kiértünk,Milly is előbukkant,egy rózsaszín nadrágot és lenge fehér pólót viselt,haja egy szoros copfban himbálódzott minden lépésénél.Tekintetével minket keresett,majd amikor meglátott,felderült az arca és otthagyta a sminkeseket.

Még mindig nem tetszett,hogy őt is belekeverik ebbe az egészbe,de belenyugodtam abba,hogy nem tehetek ellene semmit és inkább eldöntöttem,hogy ha olyat kérdeznek,kerek perec megmondom,hogy semmi közük hozzá.

-Minden oké?-vigyorgott Zayn.

-Aha.

-Kezdünk!-kiáltotta valaki.

Még mielőtt beléptünk volna,megszorítottam a kezét,majd elsőként,vigyorogva és integetve, lépkedtem a bögyös műsorvezető felé és két puszi után,leültem a kanapéra. Hatan elég kényelmetlenül,de sikerült elhelyezkednünk,megvártuk,míg elcsitulnak a nézők és a műsorvezető,mint később kiderült,Rebeca,üdvözölt minket. Milly idegesen nézte a kezeit,bátorítóan rámosolyogtam,majd körbe pásztáztam a nézőteret.

-Szóval. Tegnap megjelent egy újságcikk rólad,Harry.

-Igen.-dünnyögtem.

-A lány,Amelia Sweets,azt állítja benne,hogy játszol a lányokkal,és a melletted helyet foglaló,kiskorú lány is,az "áldozataid" közé tartozik.

Már vettem a levegőt,hogy jól megmondjam a magamét,de az első sorból,Paul figyelmeztető pillantásokkal bombázott.

-Semmi nem igaz belőle.-vett nagy levegőt mellettem Milly,és feljebb ült a kanapén.

-Meséld el,mi történt igazából.-hajolt előre Rebeca.

-Harry nem játszik a lányokkal,könnyen lesz szerelmes.-pillantott rám és elmosolyodott.-Nekem bizonygatta,hogy szereti Miát.

-Ez mind szép és jó. De,hogy kerülsz a képbe te?

-Harry-vel egészen kiskorunk óta barátok vagyunk.-kezdte,és látszólag szórakoztatta,hogy a műsorvezető kezd idegrohamot kapni,amiért nem rögtön azt kezdte mondani,hogy mi van köztünk.-Az egész úgy indult,hogy éjjel nem bírtam aludni,mert vihar volt. Lementem a konyhába,Harry pedig ott talált. Rettegek a vihartól,és ezt ő tudja a legjobban,szóval,felajánlotta,hogy aludjak mellette,én pedig elfogadtam. 

-Miért nem vállaltad fel Miát,Harry?-fordult felém Rebeca.

-Friss volt a kapcsolatunk,korai lett volna.

-Hamar vége is lett,ő szakított veled?

-Nem.-ráztam meg a fejem.

Valaki hátulról oldalba bökött,nem sokat kellett gondolkoznom azon,hogy ki volt,így elfojtva egy mosolyt,megpróbáltam észrevétlenül hátranyúlni,és erősen rácsaptam a kézre. Louis hangosan felröhögött,mellette Zayn válla is rázkódott,Paul feje meg kezdett vöröses árnyalatú lenni. 

Igazából,ő egy kaméleon,képes elfehéredni,bevörösödni,és még zöldes színben is tud pompázni,Niall néhány szendvicsétől. Hangosan felnevettem,velem együtt pedig kacagtak a többiek is,egyedül Liam próbált meg,szélesen vigyorogva,de rendet teremteni köztünk. 

A szememet törölgetve,fordultam vissza Rebeca felé,de beszéd helyett,ismét elröhögtem magam.

-Bocsánat.-túrtam a hajamba.-Szóval,Milly az első pertől fogva nem kedvelte Miát,és ezt ki is mutatta.

A tejszínhabos esetre visszagondolva,ismét nagyon ki kívánkozott a nevetés.

-Hogy érted,hogy kimutatta?

-Beszólt Niall-nek.-szakított félbe a mellettem ülő lány.-Ezért bele kentem a hajába a tejszínhabot.

Niall,Louis és Zayn nem bírta tovább türtőztetni magát,és ismét hangosan nevetni kezdtek. 

A műsorvezető sokkos állapotban,segélykérően nézett körbe,valahogy sikerült mindig kiakasztanunk az ilyen nőciket.

-Azt még mindig nem tudom,miért szakítottatok.-nézett összehúzott szemekkel rám.

-Hiába mondtam el neki,hogy csak azért aludtam Milly-vel,mert félt a vihartól,nem hitte el és valami olyat mondott,ami kiverte a biztosítékot,ezért szakítottam vele.

-Elárulod mit mondott?

-Nem.-ráztam makacsul a fejem.

-Rendben. Ez a lány,azt nyilatkozta..-lapozgatta az újságot.-Hogy visszamentél hozzá egy éjszakára.

*Louis-ból ismét kitör a nevetés*

-De aztán ismét ott hagytad.

-Az egy rossz döntés volt,innen is bocsánatot kérek tőle.

Frászt...

Egy időre engem,és Milly-t is békén hagyott,alap dolgokat kérdezgetett a fiúktól,miközben én figyeltem,ahogyan Louis egy pohár vízért nyúl,belekortyolt,majd abban a pillanatban,hogy rám nézett,ismét nevetni kezdett, a vizet pedig viszont láttam,az orrából kifelé csurogva. Itt már Liam se tudta visszatartani a röhögést,Niall sírva nevetett,és Zayn ölébe borult.

Louis az orra elé tartott kézzel nevetett,Rebeca pedig idegesen felpattant,egy kamera felé fordult,és báj vigyorral az arcán,közölte a nézőkkel,hogy reklám következik.

Feltápászkodtunk,és egymásra borulva rángattuk ki Louis-t,Paul idegbetegen jött felénk,egy kiadós üvöltözés után,belátta,hogy velünk most nem lehet beszélgetni,és magában puffogva nézte ahogyan szép lassan. Nagyon lassan! Lenyugszunk.

Vége lett,a baromira hosszú reklámnak,és Rebeca legnagyobb örömére,vissza ültünk a kanapéra. 

-Ismét itt van velünk a One Direction,most már kicsit lenyugodva. Aggodalomra nincs ok,Louis jól van.

Louis felettébb okos arccal bólogatott a kamerába,Niall vállai ismét rázkódni kezdtek.

-Emily.-bájolgott.-Elmesélnéd nekünk,hogy hogyan lettetek barátok?

-Aha.-mosolygott.-Szomszédok voltunk születésünk óta,de addig nem igazán foglalkoztunk egymással,amíg Harry meg nem osztotta velem az oviban a desszertjét,amit előtte le ejtett a homokba.

-Igazán szép gesztus,Harry.

-Tudom.-nevettem és elfelejtkezve mindenkiről,adtam egy puszit Milly arcára.

-3 éves korunk óta vagyunk,olyan igazán barátok,utána az iskolában osztálytársak lettünk,és addig amíg ő nem jelentkezett az X-Factorba,elválaszthatatlanok voltunk.

-Aranyos.-vicsorgott.-Meddig leszel Londonban?

-Leérettségiztem.-vonta meg a vállát.-Ősszel itt kezdem az egyetemet.

-Mi lesz ha a fiúk turnéra indulnak?

-Majd kitalálunk valamit.

-Köszönöm,hogy itt voltatok.-csapta össze a tenyerét.-Élmény volt veletek beszélgetni,sok sikert a jövőben.

-Veled is.-vigyorogtunk rá egyszerre,majd felpattantunk, Zayn a hátára kapta Milly-t,és kirohantunk.

Egymáson röhögve,vártuk amíg leszedik rólunk a mikrofont,közben a kedves kis Rebeca,dühösen trappolt a folyosón,mellette pedig egy középkorú férfinak magyarázott olyanokat,hogy "lehetetlen" "idióta" "őrült" hülye gyerekek vagyunk,ezt hallva ismét kitört belőlünk a röhögés. Paul a fejét rázva terelt be minket a kisbuszba,és amint becsapódott mögöttünk az ajtó és beült a volán mögé,most is,mint általában minden ilyen műsor után,kaptuk a fejmosást de nem baj,vicces volt.