39.rész Izé...

-Milly!-kapta el valaki a karom,mielőtt még eltűntem volna a szobámban.
Mély,rekedtes hangjára összerezzentem,és kérdőn fordultam felé,elkapta a derekam és be tolt az ajtón,kicsit hevesebb mozdulattal mint amilyen szokott lenni,becsukta az ajtót és neki döntött.
Kérdőn néztem a zöld szempárba,nyelvét végig húzta az alsó ajkán és sötét szemekkel pillantott rám.
-Figyelj!-lépett közelebb és homlokát az enyémnek döntötte.-Kezdhetnénk mindent elölről?
-Hogy érted?
-Harry Styles vagyok.-vigyorgott és a kezét felém nyújtotta.
Értetlenül csúsztattam a kezemet a tenyerébe.
-Emily Stewart.
-Szóval,Emily.-hajolt közelebb,lehelete a nyakamat csiklandozta.-Lehetne róla szó,hogy elhívjalak egy randira?
-Lehet.-nyögtem.
-Eljössz velem szombaton randizni?
-Ez fura.-nevettem.
-Nem röhög,most próbálok úgy viselkedni mint egy szerencsétlen.-grimaszolt.-Mit mondasz,egyetlen szép szál virágom?
-Hülye vagy.-nevettem és oldalba löktem.-Elmegyek.
-Adhatok egy csókot mézédes ajkaidra,drága?
-Én úgy hallottam,hogy Harry Styles általában az első randin csókolózik,mi még nem randiztunk,csak most ismertelek meg. Nem vagy kicsit tapló? Esetleg nagyképű?
-Nem.-préselt neki az ajtónak,csípőjét az enyémhez nyomta,fürtjei mögül mosolyogva nézett rám.
-Meggyőztél.-csúsztak ujjaim a hajába.-Mocskos,perverz vagy Harold.
Sunyin rám kacsintott és a kezeit a derekamra tette.
-Nem,ezek az egészséges férfi ösztöneim,amik akkor jönnek elő,ha a közelemben vagy.
-Remélem tudod,hogy ezt ki fogom használni.-nevettem.
-Tudom,de vállalom ezt a kockázatot egy puha csókodért.
-Nagyon költői vagy.-hajoltam hozzá.
Hümmögve megvonta a vállát,majd ajkait gyengéden az enyémre simította,nyelve rögtön utat tört magának,egy percig sem tétovázott.
-De azért egy kicsit romantikus is,nem?-húzódott el.
-De,nagyon.-markoltam a hajába és visszahúztam.
Mosollyal az arcán csókolt,a lábaimból pedig lassan kezdett elszállni minden erő.A térdem megroggyant,ő pedig meglepve,jobban mosolyogva kapott utánam.
-Jó éjszakát.-húzódott el,még mindig fogva a derekam,és apró puszit adott az orromra.
-Ne menj még.-kaptam el az ingét.-A vihar! Csak egy kicsit maradj még,légyszi.-próbáltam ellenállhatatlanul nézni.
-De már nem is villámlik.-húzta össze a szemöldökét.
Idegesen harapdálva az alsó ajkam,pislogtam rá.Arcára mosoly szökött és lehuppant az ágyamra.
-Megvárom míg lezuhanyzol.
-Ha nem ismernélek,azt hinném le akarsz rázni.
-De ismersz,tudod,hogy tudom,hogy úgyis kint hagysz valamit és én direkt nem fogok szólni.-nevetett.
-Styles.-léptem közelebb.
-Igen?-csúsztatta kezét a derekamra,és az ölébe húzott.-Ez tetszik.
-A dolgaimat mindig direkt hagytam kint.Nekem is kijár egy kis szórakozás.
Felálltam,a szekrényhez léptem és ki kaptam belőle egy tiszta fehérneműt és megvillantva rá a mosolyom,figyeltem ahogyan hátradől,és eltűntem az ajtó mögött.
A hajamat egy kontyba kötöttem a fejem tetejére,a biztonság kedvéért bezártam az ajtót,és vetkőzni kezdtem.Elhúztam a zuhany fülke ajtaját és megnyitottam a meleg vizet.
Miután lezuhanyoztam,fogat mostam,és kifésültem a kissé nedves hajamat,a ruháimért nyúltam,de egy bugyin kívül semmi nem volt a fürdőszobában.
-A fenébe.-morogtam.
Magam köré tekertem egy törülközőt és óvatosan kinyitottam az ajtót. Harry az ágyamon feküdt,kezében a fehér Ramones pólóval,amiben aludni szoktam.
-Ezt keresed?-vigyorgott.
-Megkapom?
-Ha szépen kéred...
-Légyszii.
-Megy ennél jobban is.-vigyorgott szélesebben és az ujjai között forgatta a pólóm.
-Kérlek,Harry.-léptem közelebb.
Felállt és elém lépett,értetlenül figyeltem,ahogyan egész közel jön hozzám.A pólómért nyúltam,de elhúzta előlem.
-Nem.-mondta rekedten.-Majd én.
-Mi?-nyöszörögtem.
-Nyújtsd ki a kezed!
-De..-szorongattam a törülközőt.
-Bízz bennem,és nyújtsd ki a kezed.
-Perverz vagy.-nevettem.
-Te meg szégyenlős.
-Lány vagyok.-vontam meg a vállam.
-Kinyújtod a kezed?-nevetett.
-Hazz,nincs rajtam semmi.
-Hogy mertél így kijönni hozzám?-kapta el a derekam és szorosan magához húzott.
Kezéből kiesett a póló,ami halk puffanással ért földet a lábainknál.
-Visszamegyek,ha ide adod a pólómat.
-Gonosz vagy.-lehelte.
-Ez most nem direkt volt.
Hátrébb léptem,gyorsan felkaptam a pólómat a földről és vissza igyekeztem a fürdőszobába.Amint becsuktam az ajtót,rájöttem mekkora idióta voltam.A szennyes kosárban volt ruha,azt is felvehettem volna amíg kimegyek. Gratulálok Emily,az eszed annyi mint egy porceláncsirkének.Gyorsan felöltöztem,a hajamat egy laza copfba fogtam és kimentem.
Csendben üldögélt az ágyamon,és az új telefonomat nyomkodta. Egy pillanatra megijedtem,hogy esetleg meglátta az sms-t,amit Mia küldött,de azzal nyugtattam magam,hogy nem nézegetné az sms-eket,egymás privát dolgaiba sosem kutakodtunk.
-Átküldtem rá néhány zenét.-motyogta.-Nem baj?
-Nem.-ültem le mellé,és a válla felett áthajolva néztem.
Mosolyogva pillantott hátra,és cuppanós puszit hagyott az arcomon.
-Megyek én is lezuhanyzok.-tápászkodott fel és a kezembe nyomta a telefonom.
Hátra dőltem és a lábaimra húztam a takarót,a párnák közül figyeltem ahogyan elhúzza a függönyt,majd széles vigyorral az arcán közeledett felém.
-Jó éjszakát.-motyogta és lehajolt hozzám.
Ajkai éppen csak hozzáértek az enyémhez,elmosolyodott és apró puszit adott az arcomra.
-És még én vagyok a gonosz.-húztam össze a szemem.
-Majd hívlak.-legyintett és a hátsó felét rázva,lányosan az ajtó felé lépdelt.-Puszi.-nyávogta.
Nevetve néztem rá a párnák közül,ki nyitotta az ajtót és kiment.
-Hazz!-szóltam utána.
Be dugta a fejét és várakozva nézett rám.
Egy pillanatig elgondolkoztam,vajon tényleg akarom-e most közölni vele,aztán arra jutottam,hogy nem.
-Jó éjt.-mosolyogtam.
Kacsintott és becsukta az ajtót.Sóhajtva vettem a kezembe a telefonom,a rengeteg One Direction szám között amit átküldött,volt néhány Ramones. Bár nem igazán rajongok értük,és pólóm is csak azért van,mert tetszett,nem töröltem ki.
Le oltottam a villanyt és a sötétben nyomkodtam a telefonom.Sok idő óta,most először éreztem úgy,hogy tényleg minden rendben van kettőnk között.
Eldöntöttem,hogy bármi lesz is,nem hagyom,hogy Mia bármi rosszat terjesszen róla.
Mindenféle idegeskedés és szomorúság nélkül,a régen elfeledett boldogsággal,és teljesség érzettel aludtam el.Ez már több mint barátság,de visszakaptam azt az idióta,édes srácot aki mindig is volt.

~Harry~

Boldogan csuktam be magam mögött a szobám ajtaját,ám amint megfordultam,megijedtem a fotelomban ücsörgő,igencsak furcsa képpel váró Lou-tól.

-Lám,lám.-vigyorgott.

Mint a horrorfilmekbe,amikor egy srác/csaj teljesen nyugodtan,jókedvűen hazamegy,és valaki,aki egészen véletlenül egy gyilkos várja a legkedvesebb helyén ülve. Na. Louis kezéből már csak valami veszélyes dolog hiányzik, meg némi gonoszság és kegyetlenség.

Elég furcsa fejet vághattam,mert nevetni kezdett.

-Hol voltál galambocskám? 

-Millynél.-huppantam le az ágyra.

-Meglehetősen jókedvű vagy.-méregetett.

-Szeretnéd ha sírnék?

-Nem. De áruld el szépen Louis bácsinak,hogy mi ez a határtalan jókedv?

-Megismerkedtünk és elhívtam randizni.

-Tűkön ülve várom a napot amikor majd megértem az ilyen dolgaidat.-rázta a fejét.-Egyéb?

-Hát...

-Mi volt miután elmentünk?

-Hát.-nyögtem-Semmi.

-Harold!

-Jó.-sóhajtottam.-Nem épp a legjobbkor jöttetek vissza.

-Mert?

Nem szóltam semmit,a szám viszont egyre szélesebb mosolyra húzódott,ahogy láttam az arcán,hogy lassan,de biztosan rájön a "dolgokra".

-Basszus.-sóhajtott.

-Még mindig jobb,mintha a dolog közepénél állítotok be.-vontam meg vigyorogva a vállam.

-Akkor ti most?-mutogatott.

-Van valami.

-Aha,és az jó?-értetlenkedett.

-Nagyon jó.

-Szóval most megint van köztetek olyan izé,hogy nem jártok hanem izé.

-Igen.-nevettem.

-Hát,ennek örülök.-mosolygott, és felállt.

A szekrényhez léptem,előtte nagyot nyújtóztam,és előkaptam egy tiszta törülközőt.

-Szeretlek.-szóltam utána.

-Azt hittem már nem is mondod.-rohant vissza és a nyakamba csimpaszkodott.-Én is szeretlek.-borzolta össze a hajam.

Meg ráztam a fejem és a fürdőszobába indultam,megvártam míg kimegy és csak azután kezdtem ledobálni a ruháim.Nem mintha zavarna a jelenléte,tulajdonképpen,ha egy egész arénányi ember nézne se zavarna. 20 percnyi víz alatt álldogálás után,úgy döntöttem normálisan megmosakszom. Hajat mostam,és jó gyerekhez illően,minden testrészem alaposan megmostam,majd egy törülközőt tekertem a derekam köré és kiléptem.

Végig csattogtam a fürdőszobán,hosszú vízcsíkot hagyva magam után. A hajam vizesen tapadt a fejemre,megtörülköztem,átdörzsöltem a hajam és gondosan kifésültem,azaz,egy fésűvel végig haladtam rajta,és végeztem.

Meztelenül vágódtam be az ágyamba,és rögtön a telefonom után nyúltam.Lecsuktam a villanyt és magamra húztam a takarót,éppen akkor amikor felvillant a telefonom kijelzője.

Ha megkérdezik,hogy ismerkedtünk meg,akkor már nem mondhatom el az ovis sztorit? 

Nevetve pötyögtem vissza a választ.

De. Kötelezlek rá,hogy az ovisat mond el. Ez egy privát megismerkedés volt. :D

Egy ideig azt hittem,nem válaszol,de ismét rezegni kezdett a telefonom.

Nem fura,hogy egy szoba választ el minket egymástól és mi sms-t küldözgetünk? 

Átjössz?

Van rajtad ruha?

Nincs:D:D

Akkor nem:P 

Légyszi.

Vegyél fel valamit.

Messze van a szekrény.Különben is,láttál már.

Nem baj:D Kicsi vagyok még ehhez.

A kicsiknél van egy olyan alapelv,hogy te megmutatod ami neked van, én meg azt ami nekem. :D:D 

Ne reménykedj;)

:(

:D
Nem vagy fáradt?
Nem.:3 Idegesít ahogy kopog az eső az ablakon.
Nálam nincsenek ilyen eső hangok. ;) :D
Gondoltam. :D
Átjössz?
Ha felveszel valamit akkor esetleg.
Gyere be,adj ide egy boxert és akkor még meggondolom. :D
A paplan alatt vedd fel,vagy addig kimegyek.
Mit meg nem teszek én érted...

Válasz nem érkezett,helyette trappolás hallatszott a folyosón és nem sokkal utána halk kopogás.
-Gyere be!
-Van már rajtad gatya?-dugta be a fejét.
-Nincs.-vigyorogtam.-Adj egyet a szekrényből.-sóhajtottam.
Halkan becsukta az ajtót,a szekrényemhez lépett,ki rántotta a fiókot és az arcomba dobott egy sötétkék boxert,majd hátat fordított nekem. Sóhajtva felhúztam,egy ideig még dünnyögtem,hogy kényelmetlen,de végül megbarátkoztam vele.
-Idenézhetsz. 

Felém fordult,lassan lehúzta rólam a takarót és miután megbizonyosodott róla,hogy teljesítettem a kérését,be mászott mellém. Nem tudom mit csinált volna,ha nem veszem fel...
-Tisztázzuk.-emelte fel a kezét.-csak azért jöttem mert itt nem hallatszik,hogy esik az eső.
-Mond ezt annak aki elhiszi.-húztam magamhoz.
-Hazz?-csavarta az ujja köré egy tincsem.
-Hm?
-Neked nem fura,ez az egész?
-Hogy a legjobb barátommal fekszek egy ágyban,csókolózom vele,randira hívtam,és mindennek a tetejébe,halálosan szerelmes vagyok belé? És nem járunk,de van köztünk egy olyan izé? De egy kicsit tényleg fura.
Halkan kuncogott és arcát a nyakamba temette.
-És még akkor az eső miatt jöttél át.-simítottam végig nevetgélve a haján.
-Kellett valami ürügy.
-Sosem kell,ha velem akarsz aludni.
-Mondani akartam valamit.-emelte rám a tekintetét,közben idegesen harapdálta az ajkát.
Ujjamat a szájára tettem,mire abbahagyta és félve pislogott rám.
-Mit?
-Én.-nyelt nagyot.
Várakozva csúsztam közelebb hozzá,és miközben kereste a szavakat,a szemét néztem.
-Szeretlek.