42.rész Őszinteség...

Csendben ültem az ágyam szélén,lehunytam a szemem és hagytam,hogy a napsugarak melengessék az arcom. A hajam kócosan meredezett mindenfelé, a kinyúlt pizsama felsőm gyűrötten lógott rajtam,a kellemes napsütésre próbáltam ébredezni. Az ajtóm kitárult és Harry jött be rajta,teljesen felöltözve.

-Most ébredtél fel?-ült le mellém és puszit nyomott az arcomra.

Nyöszörögve a mellkasába fúrtam az arcomat,nevetve végig simított a hajamon és eldőlt velem az ágyon.

-Hova mész?-húzgáltam a pólóját.

-Hétvégén lesz egy koncert,mennünk kell próbálni. Jössz?

-Később utánatok megyek.-ásítottam.-Hol lesz?

-02.Majd szólok,hogy engedjenek be.-tűrt a fülem mögé egy kócos tincset.
-Mikor mentek?-nyújtózkodtam.
-Miest Niall befejezte az evést és megjön Paul. Lejössz?
Bólintottam és nagy nehezen feltápászkodtam.
-Szeretem ezt a pólót.-fogta át a derekam és közelebb húzott magához.
Lepillantottam a fehér Ramones logós pólómra,14-15 évesen éltem a Ramones fan korszakom és onnan maradt meg,és ha most nyújtózkodok akkor egy kicsit kivillan a hasam.
-Azért mert neked is van?-vontam fel a szemöldököm.
-Is.-lehelt egy puszit a számra.-Meg egyéb okok miatt.
Játékosan meglegyintettem a fürtös buksiját,megfogta a csuklóm és a nyaka köré fonta a kezem.
-Na,miért bántasz?-hajolt a fülemhez és finoman a puha bőrbe harapott.
-Miért harapdálsz?-nevettem.
Hümmögve elhúzódott majd megfogta a kezem és ki vezetett a szobából,engedelmesen és még kissé fáradtan követtem le a lépcsőn. Levágódott a konyha asztalhoz egy székre és az ölébe húzott.
-Megjöttek a galambocskáink.-vigyorgott Louis.
-Nektek is jó reggelt.-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt.-tömött a szájába Niall egy kanál gabonapelyhet,beszéd közben pedig néhány darabot az asztalra köpött. Kulturált.
-Fúj már, Niall.-vinnyogott Lou.-Olyan kis undi vagy!
A szöszi megvonta a vállát és vigyorogva,nyitott szájjal megrágta a darabokat.
-Érik a pofon.-dünnyögött továbbra is Tomlinson.
-Naaa,ne mond már ilyet!-tette a kezét Zayn, Niall fülére.
-De hát olyan kis gusztustalan!-háborgott.
-Hova kerültem.-fúrtam az arcomat Harry vállába.
Nevetve végigsimított a hajamon és puszit nyomott a fejem búbjára.
-Az nem gusztustalan amikor Harry-vel büfögőversenyt rendeztek?-jött le a lépcsőn Liam.
-Psszt!-pisszegte le Harry.
-Tudom miket szoktál csinálni.-nevettem rá.
-Te nem jössz velünk?-pislantott rám Zayn.
-Később.Most keltem fel.
Megértően bólogatott és belekortyolt a kávéjába.
-Törött lábujjal fogsz koncertezni?
-Nem tehetek mást.-vonta meg a vállát.
-Justin Bieber is koncertezett már törött lábbal.-nézett körbe ártatlanul Niall.-Neked csak a lábujjad van eltörve.
-Justin egy hős.-veregette meg a vállát Liam.
-Ahhoz képest,hogy "csak" a lábujjam tört el,eléggé be voltál szarva.-nézett rá szemrehányóan Zayn.
-Szeretlek, Zayn.
-Én is szeretlek,Niall.-lágyult el.
-Nemár,még sírni fogok.-szipogott Louis.
Kintről egy autó dudált,dünnyögve felálltak,Niall még bekanalazta a müzlijét majd félrelökte a tányért és a cipőjéhez vágtatott. Kelletlenül kiszálltam Harry öléből és átöleltem.
-Mikor jössz?
-Dél körül.-pillantottam az órára ami fél 11-et mutatott. Reméltem,hogy délre végzek...
-Hozol majd kaját?-lépett oda hozzánk Nialler.
-Csirkeszárnyat szeretnél?
Nagyot bólintott,majd vigyorogva puszit nyomott az arcomra és a többiek után szaladt,akik már csak Harry-t várták.
-Menjetek ki,mindjárt megyek én is.-szólt oda göndör.
-Gyors menet?-kacagott Louis.
-Húzzál már ki!-röhögött fel ő is és a nyelvét nyújtotta rá.
Igen,éljenek az érett felnőtt fiúk. Nevetgélve kimentek,hogy egy darabig a menedzserüket fárasszák.
-Mit fogsz csinálni?
-Felébredek.-nevettem.
Utálok hazudni neki,de nem mondhatom el hova készülök mert akkor 100%,hogy haragudna,magukkal rángatna a próbára és árgus szemekkel figyelné minden mozdulatom.
-Küldjek érted taxit?
-Nem.-nevettem.-Majd hívok.
-Rendben.-sóhajtott.
Kintről ismét dudált Paul.
-Menj,és ügyes legyél.-mosolyogtam rá.
-Szeretlek.
A szívem erre a szóra nagyot dobbant,időm viszont nem volt,hogy mondjak bármit is,puha ajkaival belém fojtotta a szót és egy rövid csók után felkapta a táskáját.
-Én is szeretlek.-néztem utána kábán.
Rám mosolygott majd rántott egyet a válltáskáján és kiment. Szédelegve felmentem a lépcsőn,mivel kint ragyogóan sütött a nap,de azért egy kicsit hűvös volt,egy narancssárga csőnadrágot vettem fel,hozzá fehér,hosszított rövid ujjút amin egy sárga "béke" jel díszelgett. A nyakamba aggattam egy nyakláncot és előkotortam a fehér,magas szárú Conversem.Fogat mostam, a hajamat egy szoros copfba kötöttem a fejem tetejére, a frufrumat pedig púposan felcsatoltam,szemeimet halványan kihúztam fekete szemceruzával és átpödörtem a pilláim,végül az ajkaimra kentem egy kis szájfényt és késznek nyilvánítottam magam. Egy kis táskába süllyesztettem a pénztárcám,néhány zsebkendőt,a lakáskulcsot,és ha esetleg szükség van rá, a személyim. A számba dobtam egy rágót,hívtam egy taxit és miután bezártam magam mögött az ajtót,a lépcsőn ülve vártam,hogy megérkezzen.
Beültem egy 30-as évei elején járó férfi mögé,elhadartam a címet,ahová menni szeretnék,és csendben kifelé néztem az ablakon. Néhányszor elkaptam a pillantását,ahogyan a visszapillantóból elég furcsán méregetett,de nem foglalkoztam vele. Kitett a nagy épület előtt,kifizettem és szorosan markolva a táskámat,lépdeltem a bejárat felé.
Azt hiszem,tudták,hogy először járok ott,egyszerre többen indultak meg felém,végül megelőzött egy pasast,egy fiatalabb,rövid,barna hajú nő és bájvigyorral az arcán kérdezősködni kezdett. Zavartan válaszoltam minden kérdésére,és elmondtam miért is jöttem.
-Csak nem te vagy Emily Stewart?-kapta a kezét a szája elé.
Biztos vagyok benne,hogy már akkor tudta ki vagyok,amikor beléptem.
-De igen.-eresztettem meg egy mosolyt.
-Ülj le,kérsz valamit?
-Nem,köszönöm.-huppantam le az egyik nagy,fekete fotelba.
-Azonnal szólok Victoria kisasszonynak!
Feszengve,lehajtott fejjel ücsörögtem. Akárki elhaladt mellettem,jól megbámult,de igyekeztem nem tudomást venni róluk. A rövid hajú nő,név szerint Erica,visszatért egy magas,tekintélyt parancsoló nővel.
Felálltam és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Két puszit nyomott az arcomra,majd a kezét a hátamra tette és beterelt maga előtt az irodába.
-Miről szeretnél nekem mesélni?-vette maga elé a fehér,Apple laptopot.
Megköszörültem a torkom,nagy levegőt vettem,és elkezdtem a mondandómat.
Jól tudtam,hogy ezzel csak magamra haragítom Miát,de ugyebár borzalmasan rettegek tőle (remélem érzitek az iróniát), és ha ez kell ahhoz,hogy ne nézzenek csúnyán Harry-re,akkor örömmel megteszem. Sőt,egy kicsit jót is tesz a lelkemnek,hogy "szembeszállok" a gonosz ex barátnővel,már csak utóbosszúnak azért is amiért bántotta Niall-t. A tejszínhabos eset nem épp elégítette ki a felé irányuló haragom, ami azóta csak még jobban felgyülemlett bennem. Rezzenéstelen arccal elmondtam mindent az elejétől a végéig,Victoria pedig minden szavam szorgosan pötyögte be a laptopjába.
-Tehát,azt mondod,ennek a lánynak egy szava sem igaz?
-Amit Hazzáról mondott nem. Harry nem szórakozik a lányokkal,nem vagyok az áldozata, és nem csalta meg velem Miát. Arról nem tudok,hogy az igaza-e ami utána történt köztük. De mi akkor nem voltunk együtt,és tényleg csak azért aludtam vele,mert félek a vihartól. Lehet,hogy ez gyerekes,de esküszöm ez az igazság. Véletlenül találkoztunk a konyhában,ha nem hív akkor bementem volna Niall-höz,vagy bármelyik másik fiúhoz. Kérdezze meg őket,nagyon szoros a kapcsolatunk,ők olyanok mint a testvéreim.
-Azt nem tudod miért szakítottak,és ki szakított kivel?
-Fogalmam sincs.-ráztam meg a fejem.-Annyit tudok,hogy Harry szakított Miával.
-Amelia azt állította,hogy ez fordítva volt.
-Én Harry-nek hiszek...
Elmosolyodott és bólintott. Az asztalán hevert egy újság,felkapta és a kezembe nyomta.
-Mondanál pár szót erről?-vigyorgott gonoszan.
A szemeim nagyra nyíltak, a döbbenettől elfelejtettem levegőt venni. A címlapon MI!! virítottunk,elég furcsa pózban,a tegnapi randinkon.
-S-sajnálom,erről nem.
-Ti vagytok a képen?-faggatott továbbra is.
Nem értem mit nem fogott fel abból,hogy nem szeretnék erről beszélni!
Bár már tökmindegy mit mondok,mindenki tudni fogja,hogy már nem csak barátok vagyunk. Tökéletesen látszik,hogy az bizony én vagyok,és más göndör hajú fiúval elég ritkán tűnök fel az újságban. Sőt,ha nem ismerném őket egyáltalán nem szerepelnék napilapokban,tévében,stb... Senki nem tudná ki az az Emily Stewart.
-Harry nem csinált semmi olyat,amit Mia állít.-hadartam,majd felkaptam a táskám.
Elmosolyodott. Tudta,hogy úgyse mondok semmit a cikkről.
-Még egy kérdést engedj meg.
Megfordultam és sürgetően néztem rá.
-Harry,a menedzser,vagy esetleg a fiúk bármelyike kért meg,hogy beszélj nekünk erről?
Miért beszél többesszámban??
-Nem tudják,hogy itt vagyok. Viszlát.
Kinyitottam az ajtót,és nagy léptekkel végig mentem a folyosón. Kikerültem néhány embert,hívtam egy taxit,idegesen elmondtam,hogy hová jöjjön,majd kint megvártam. Amíg várakoztam,egy újságosnál megvettem azt az újságot,amin mi virítottunk a címlapon,és hatalmas betűkkel állt: "Barátság" vagy mégsem? 
Idegesen lapoztam a 3. oldalra,de mielőtt belekezdtem volna a cikk elolvasásába,begördült a taxi,én pedig bevágódtam a hátsó ülésre.

~Harry~

-Harold Edward Styles!

Ajajj.

A zene elhallgatott,Josh röhögött egy jót a szerencsétlenségemen,miközben én besorakoztam Louis és Zayn közé.

-Ha Zayn törött lábujjal jól megcsinálja,te miért nem tudod normálisan elénekelni?

-Bocsánat.

-Kezdjük elölről! Figyelj a szövegre! 

A dal közepéig minden jól ment,figyeltem a mozdulataimra, a szövegre,egyszer sem botlottam meg a saját lábamban,és nem énekeltem véletlen csúnya szavakat valami más helyett,amikor aztán nyílt egy ajtó. Odakaptam a fejem,a mikrofon egy pillanat alatt repült a kezemből,ami elől Louis ijedten ugrott hátrébb. Leugrottam a színpadról és rohantam felé. Elkaptam a derekát,ajkaimat az övére tapasztottam és szorosan öleltem magamhoz.

-Hello, hercegnőm.-nyomtam puszit az arcára.

-Szia.-nevetett.

Paul halkan motyogott valamit. Elvettem tőle a zacskókat és a kezét fogva visszamentünk a színpadhoz.

-Kaja!-ordibált Niall és már ki is kapta a kezemből az egyik zacskót.

-Sikerült felébredni?-motyogtam a fülébe.

Az ajkába harapva bólintott,a kezében idegesen forgatott egy újságot,én pedig már előre félve tőle,hogy megint mit terjesztenek rólam,óvatosan kivettem a kezéből.

Ahhoz képest,hogy valami nagyon rosszat sejtettem,nem volt túl vészes.

-Nincs belőle semmi baj.-dobtam le a színpadra.-Nem akarlak eltitkolni.

-Meg fognak ölni.-motyogta.

-Nem,dehogy. 

-Az enyém előbb voltál mint az övék.-húzta fel durcásan az orrát.

-Szeretnéd ha letagadnálak?-vontam fel a szemöldököm.

-Kit akarsz letagadni?-lépett oda Paul.

A kezébe nyomtam az újságot majd a kezemmel jeleztem,hogy menjen arrébb. Megrázta a fejét de elment.

-Mi? Nem!

-Akkor ezt megbeszéltük.-mértem végig.-Csinos vagy.

-Köszi.-szökött pír az arcára.

Niall nyakig zsírosan,egy csirkecombbal a kezében leült a színpad közepére és ebédelt. A többiek is szép lassan kivették a kezemből a zacskókat és csatlakoztak hozzá.

-Hogy megy a próba?-kérdezte.

-Most már jobban fog menni.-nevettem.-Pault az őrületbe kergettem a bénázásommal. Nem tudtam odafigyelni.

-Te nem eszel?-nyújtott felém egy Mekis dobozt.

-Fiúk! Nem a színpadon kellene enni.-magyarázott Paul.

-Most már mindegy.-vonta meg a vállát Liam,és beleharapott a hamburgerébe.

-Harry!-hangzott el az én nevem is.

Félve fordultam meg,kivettem Milly kezéből a dobozt és védekezően az arcom elé tettem.

-Miért nem tudsz odafigyelni a lesifotósokra? 

-Azért lesifotósok,hogy olyan képeket csináljanak olyan dolgokról,amiket nem kellene tudni az egész világnak.-szólt közbe a színpadról Louis.-Egyébként mi az?

-Nem szeretted volna,ha megtudják?-fordult Milly felé.

-Igazából,teljesen mindegy,hogy tudják-e vagy nem. Az nem változtat semmin.-vonta meg a vállát.

Büszkén magamhoz öleltem és ártatlan szemekkel néztem Paul-ra.

-Rendben.-bólintott.-Azért figyeljetek oda. Fejezzétek be az evést! Kezdünk!

Visszaadtam a dobozt,még nem igazán voltam éhes. Sokkal inkább piszkálta a fantáziám a játék,ami ajándékba jár a Happy Meal menühöz,de azt hiszem,egy ideig kibírom nélküle is.

-Ülj le valahova.-mosolyogtam.

-Oké.

Puszit nyomtam az arcára,majd felugrottam a színpadra. Egy zsebkendőt nyomtam Niall kezébe,majd felszedtem a mikrofonom a színpad másik feléből és beálltam a helyemre.

Elindult a Stand up, és a roppant bonyolult koreográfiára összpontosítottam,ami abból állt,hogy az "Oh" részeknél feltett kézzel ugrálunk,majd a So put your hands up-nál letesszük,ezt még egyszer megcsináljuk,végül a levegőbe bokszolunk. Borzasztó bonyolult,de néha még ezt sem tudtuk egyszerre csinálni. Mindenesetre,egy ülőhelyről mosolygó,gyönyörű lány arca ösztönzött arra,hogy ne szúrjam el.