38.rész A vihar nem mindig túl rossz...

Hi Everybody! 

Hát,ez a rész most nem igazán tetszik nekem. 2. verziót írtam,és végül ezt választottam,mert a másik az még ennyire sem tetszett,na de mindegy.

Annyit szeretnék mondani,hogy a következő blogom,amit megszavaztatok,hogy Louis-ról szóljon,kb 3-4 héten belül indul,attól függ mikor zárom le ezt a történetet. Igazából,egy kicsit (nagyon) félek tőle,hogy mi lesz,ha esetleg nem tetszik.Az sok mindenben más lesz,mint az eddigi blogjaim. 

Nessa xxx

~Mia~

-Mit mondtam!-röhögött mellettem Mark.-Ennyi kellett,a kicsike szarik a fenyegetőzésedre,mikor mehetek?

Haragosan és döbbenten ültem a tévé előtt,majd ahogy kimentek kikapcsoltam és pár másodpercig próbáltam feldolgozni,hogy nem ijedt be tőlem. 

"Belekentem a hajába a tejszínhabot" és az a viháncolás,kiröhögtek.

-Még várunk.-motyogtam.-Nem biztos,hogy ezt magától tette.

-Ha ez a csaj valamit nem akar,akkor azt nem csinálja.

-Kuss.-utasítottam csendre ennyivel,de ahelyett,hogy csendben maradt volna,tovább dumált.

-Kezdem tervezgetni,hogy mikor és hogy keveredek a közelébe,meg kell várnia a megfelelő pillanatot,hogy egyedül maradjon a kis barátai nélkül és akkor jövök én...

-Fogd már be a szád!-üvöltöttem.

-Mi a franc bajod van? Nem ezt akartad?!

-De.

-Akkor dőlj hátra,és élvezd,ahogyan tenni fogok róla,hogy többet rá se nézzen nemhogy a te göndörödre,hanem egy csávóra se.

-Mia,döntsd el mit akarsz. Bár,nem igazán izgat.-röhögött.-Ez a kis ártatlan azóta izgatja a fantáziám,meg mást,amióta leült mellém a parkba.

-Akkor meg nem mindegy én mit gondolok?-horkantottam.

Megvonta a vállát.

-Tulajdonképpen utállak,undorító amit csinálsz,de...

-De?-vonta fel a szemöldökét.

-Azt.Még nálad is jobban utálom,megérdemli.

-Ja,én fizettem neki a kaját.

Mit akarok? Tönkre tenni az életét amiért el vette tőlem őt.Igen.Pontosan. Akkor nem szabad meginognom egyetlen másodpercre sem. Emily csúnyán meg fogja ezt bánni.

~Emily~

Hátra dőltem az ülésen és csendben hallgattam,amint Paul azt hangoztatja,hogy ezt a kis "előadásunkat",hogy ki fogják majd forgatni a riporterek,de a fiúk mit sem törődve Paul mondókájával,össze-össze röhögtek. Ki bámultam az ablakon,és figyeltem,ahogyan az ég lassan beborul.

-Paaauuul.-vinnyogott Louis.

-Mit akarsz?-pillantott bele a visszapillantóba.

-Bulizni akarunk.

-Nem isszátok le magatokat fiúk! Most nem lehet!

-De méér'?

-Józanon is idióták vagytok,nem hogy részegen.

-Nem fogunk berúgni.

-Aha,mondod ezt te!

-Majd Harry vigyáz rám.-dörgölőzött neki Hazza bicepszének.

Paul jóízűen felnevetett és megállt a ház előtt.

-Menjetek be, fiúk!

-Úgyis elmegyünk.-nézett a szemébe.

-Nem bánom.-sóhajtott.

Őrjöngve csapták ki az ajtót,és egymáson átmászva ki verekedték magukat a kocsiból. Elköszöntem Paul-tól és csendesen a fiúk után mentem,akik már éppen eltűntek a szobájukban,hogy készülődjenek. Lehuppantam a kanapéra és a tévét kezdtem kapcsolgatni,amikor Harry sétált le a lépcsőn,a szeme megakadt rajtam,és megállt.

-Te nem készülődsz?

-Nincs kedvem menni.-vonogattam a vállam.

-Hát,akkor én is itthon maradok.-huppant le mellém.

-Nee,menj csak.

-Nekem sincs ehhez most sok kedvem.-vonta meg a vállát.

Furcsállva néztem rá,mire elnevette magát és lazán hátradőlt.

-Beteg vagy?-tettem a kezemet a homlokára.

-Nem,csak nem akarlak egyedül hagyni.

-De,Hazz...

-Régen volt már,amikor így hívtál.-fogta meg a kezem és lehajtott fejjel játszani kezdett az ujjaimmal. 

Nagyot nyeltem és közelebb csúsztam hozzá,mindennél jobban akartam,hogy átöleljen,de nem tette,csak fogta a kezem és piszkálta az ujjaim.

Louis ugrált le izgatottan  a lépcsőn,a hűtőhöz ment és elő kapott egy müzli szeletet.

-Nem készültök?-méregetett.

-Nem megyünk.-pillantott fel rá Harry.

-Mivan?-szökött magasba a hangja.

-Ezt ne csináld,olyan mintha egy hisztis csaj lennél.-nevetett.

-Miért nem jöttök?

-Milly-nek nincs kedve,én meg nem akarom itthon hagyni egyedül.

-Mondtam neki,hogy menjen!-emeltem fel a kezeim védekezően.

-Á,értem.-bólogatott majd hülyén vigyorogva,felment.

-Ne értsd félre,mindig kombinál.

-Mint ahogy te.-nevettem.

Elvigyorodott,elengedte a kezem és elkapcsolta a tévét.Felhúztam a lábaim és átkaroltam,próbáltam észrevétlenül nézni az arcát,ajkai meg-megrándultak,fürtjei édesen göndörödtek a homlokába,szemöldökét néha összevonta.

-Biztos nem jöttök?-viharzott le a lépcsőn Zayn.

-Te? Ilyen hamar kész vagy?-meredtünk rá hitetlenkedve.

-Ja.-kapta fel a cipőjét.-Nem jöttök?

-Most nem.-vonta meg a vállát.

-Mond meg neki,hogy menjen!Nekem nincs kedvem de ő...

-Nem foglak egyedül hagyni.-fordult felém és egy pillanatra a szemembe nézett.

-Nem vagyok már óvodás,hogy minden mozdulatom lesni kelljen.

-Tudom. De vihar lesz.-pillantott ki az ablakon.

A vihar szóra összerezzentem,és hirtelen már mégsem akartam annyira,hogy menjen.

-Őő,jó,srácok.Lesz még buli,majd jöttök.-pislogott ránk értetlenül.

Csendben figyeltük,ahogyan össze szedik a cuccaikat,felöltöznek,majd egy hosszú és érzelmes búcsúzkodás után,hívtak egy taxit és elvitették magukat a szórakozóhelyre. Egyedül maradtam Harryvel.

Egy ideig csendben bámultam ki az ablakon,míg ő a tévét kapcsolgatta.Egy villám hasította át az eget,én pedig ijedten ugrottam Harry ölébe,ahelyett,hogy kinevetett volna,felállt és elhúzta a függönyt.
-Nem lesz semmi baj.-mosolygott rám,majd kikapcsolta a tévét.
A sötétben kuporogni a kanapén Harryvel,nem is lenne rossz dolog,ha nem rettegnék a vihartól.
-Hé,itt vagyok.-húzódott közelebb és egy puszit adott az arcomra.
Kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez,így halványan,de láttam az arcát,és a szája szélén bujkáló mosolyt.
-Ne nevess ki.-csaptam gyengéden az arcára.
-Látnod kéne magad.-kuncogott.-Te vagy a 17 éves nagylány akire nem kell vigyázni,de egy kis vihartól félsz.
-Jól van na.-motyogtam.
A hatalmas dörrenésre ismét felugrottam,ki tárta a karjait én pedig kérés nélkül másztam közéjük,és a vállába temettem az arcom.Nagy kezét a hátamra tette és köröket írt le vele,majd ahogy jobban bújtam hozzá egy csattanásnál,a hajamat kezdte piszkálni.
-Milly?-suttogott.
-Hmm?
-Mit jelentett az a csók tegnap éjjel?-harapdálta az ajkát.
Csodálkoztam,hogy ezt így megkérdezi. De vele kapcsolatban már semmin nem tudok meglepődni. Egy kicsit hátrébb húzódtam,és le hajtottam a fejem,hagytam,hogy a hajam az arcomba hulljon,ám ő az állam alá nyúlt és megemelte a fejem.
-Tudnom kell.-kérlelt.-Mond azt,hogy nem szeretsz és akkor békén hagylak,de így nem megy.
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni,zöld szemeivel kétségbe esve fürkészte az arcom.
-De én szeretlek.-motyogtam.
Kezét az államról feljebb vezette,bele túrt a hajamba,miközben az ajkai mosolyra húzódtak.Szaporábban kezdtem szedni a levegőt,egyik ujját végig simította a számon,remegve néztem ahogyan közelebb hajol.
-Megengeded?-suttogta,alig 1 centire a számtól.
Beletúrtam a hajába és megszüntettem köztünk a távolságot.A hirtelen beállt csendet egy hangos dörrenés szakította meg,kezét a derekamra tette és közelebb vont magához. Ajkai alig értek az enyémhez,gyengéd puszikkal halmozott el,homlokát az enyémnek döntötte miközben nyelvét végig húzta az alsó ajkán amitől a szívem szaporábban kezdett verni. Egyik lábamat át vetettem rajta,és az ölébe huppantam. Csibészes mosollyal az arcán nézett rám,közelebb hajoltam,kezét a combomra tette és le-fel húzta rajta nagy tenyerét.
Egy ideig játszottunk egymással,orrát az enyémnek dörgölte,ajkai csók helyett csak gyengéd puszikat leheltek a számra,vagy éppen csak hozzá érintette.Fürtjei csiklandozták a nyakam amikor egy laza mozdulattal hátra söpörte a vállamra omló hosszú hajam,és ajkait a fülem mögötti érzékeny pontra nyomta.
Kezemet a tarkójára tettem és szorosan kapaszkodtam belé,hosszú szempillái végig simították a nyakam,halkan hümmögött majd fel nézett rám. A vállánál fogva nyomtam a kanapéhoz,sokkal erősebb nálam,de hagyta.
Kezét a derekamon pihentette,zöld,sötéten csillogó szemét a dekoltázsomon legeltette,de nem sokáig. Az ujjam köré csavartam egy tincsét,majd elengedtem,és szórakozottan néztem,ahogyan vissza ugrik ugyan abba a pozícióba,ahogyan eddig állt.  Elfelejtkeztem az odakint tomboló viharról,nem érdekelt semmi és senki,egyedül ő. Bátortalanul közelebb hajolt és gyengéd csókban forrtunk össze,ajkai lágyan simították az enyémet,nyelve bejutásért könyörgött és amint ezt megkapta,Harry halk sóhajjal húzott még közelebb magához. Tenyere be csúszott a pólóm alá,miközben végig simított a hasamon,édesen belemosolygott a csókunkba,majd kezét feljebb vezette,rekedtes nyögéssel,fészkelődve próbált közelebb jutni hozzám majd elhúzódott,ki emelt az öléből,és végig döntött a kanapén.
Zakatoló szívvel néztem,ahogyan le rángatta magáról,a felső testét előlem elfedő fehér pólót,és óvatosan meg támaszkodott a fejem mellett.A függöny résein fény szűrődött be,Harry felsóhajtott és komótosan vissza vette a pólóját,míg én sietve felültem és próbáltam rendbe szedni a hajam.
-Sajnálom.-motyogta rekedten és egy hosszú puszit adott a számra.
Le huppant mellém és bekapcsolta a tévét,hirtelen olyan lett minden,mintha semmi nem történt volna. Kattant a zár,és a fiúk léptek be,a hajukból csöpögött a víz,és nem tűntek túl jókedvűnek. Amint a fejemben kezdett szét oszlani a rózsaszín köd,ismét megugrottam a hatalmas dörrenésre,és az ajtón besüvítő hideg széltől ki rázott a hideg.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bezárták a helyet ahova eddig jártunk.-morogta kedvetlenül Niall.
-A taxi elhúzott,mi meg ott maradtunk a szakadó esőben,és addig ott kellett dekkolni amíg valamelyikünk telefonja fogott térerőt és tudtunk hívni egy másik taxit.-dünnyögött Liam,majd fel caplatott a lépcsőn,nyomában Zaynel és Niallel.
Louis mintha semmi nem történt volna,és nem épp ázottan ácsorogna a nappali közepén,mosolyogva ránk nézett és elkezdte levenni a cipőjét.
-Ti mit csináltatok?
-Semmit.-nyögtem.
-Aha.-vonta össze a szemöldökét.
-Lou?-harapdáltam az ajkaim.
-Mondjad kislány.
-Húzd el a függönyt,légyszi.
-Jó.-nevetett.
Ismét hatalmas dörrenés,én pedig kétségbe esve ugrottam fel,és kinyomtam a tévét.
-Héé! Én azt néztem!-panaszkodott Harry.
-Belecsap a tévébe a villám.-dünnyögtem és mellé kucorodtam.
-Milly,ez már beteges.-röhögött ki Louis.
-Nem baj,félek.
Megrázta a fejét és még mindig vizesen,szép nyugodtan,mezítláb be csattogott a konyhába és a hűtőben kezdett kutatni.
-Hol vannak a répáim?-visított.
-Elfogyott!-jött fentről Zayn hangja.
-Mi?! Most azonnal el kell menni a boltba! répát akarok!-toporzékolt.
Nagyra nyílt szemekkel bámultam rá. Boltba? Ilyen viharban? Még Harry mellől se merek egyedül elmozdulni,nem hogy kocsiba üljek és répáért furikázzak a boltba.
-Majd holnap kapsz.-robogott le Liam egy szürke melegítőben.
-De nekem most kell!
-Louis,ha nem villámlana esküszöm bejárnám neked Londont répáért,de így ki kell bírnod holnap reggelig.
-Liam is fél a vihartól?-pislogtam Harry-re.
Mosolyogva megrázta a fejét és egy puszit adott a homlokomra.Fel húztam a lábaim és a lehető legközelebb bújtam hozzá. A villany hirtelen kialudt,Zayn trappolása hallatszott fentről,majd hirtelen közénk vetődött és a telefonjával a szemembe világított.
-Csinálj valamit Liam!-pánikolt.
-Ez csak áramszünet.-motyogta.
-A hűtőm!-hallatszott Niall hangja is.
-Kell egy zseblámpa!-túrta fel a fiókokat Louis.
Addig,amíg Harry mellől nem kellett elmozdulnom,nem nagyon érdekelt,hogy mikor jön vissza az áram.Zayn viszont kb úgy félt a sötétben,mint én a vihartól.
-Ez tök ijesztő.-suttogta Niall.
-Miért suttogsz?-suttogott Liam is.
-A horrorfilmekben mindig ilyenkor jön a baltás gyilkos és mindenkit kinyír.-röhögött fel Louis.
-Louis! Fogd be a szád!-húzott közelebb magához Harry.
-Jól van na.
-Meddig marad így?-kérdezte Zayn,a telefonjával folyamatosan világítva köztünk.
Az egész házban először csak pislákolni kezdett a villany majd újból,rendesen megvilágított mindent,mellettem pedig Zayn fellélegzett Niall pedig a hűtőt kezdte ölelgetni.