40.rész ,,Nyugodt" délután...

Úristen. Elérkezett ez a rész is. :(  10 rész van hátra ebből a sztorimból,és bevallom,nehéz szívvel fogom megírni az utolsó részeket. De hagyjuk csak még a lelkizést,elvégre van még 10 rész amiben tovább bonyolíthatom a kapcsolatukat. Muhaha. :D

Csók: Nessa xx

Felhúztam a lábaim,átkaroltam és mosolyogva pislogtam a kamerába,ahonnan anya árgus szemekkel méregetett.

-Szóval,akkor ti most randevúztok?-pislogott nagyokat.

-Fogunk.-harapdáltam az ajkaim.-Ideges vagyok.

Elmosolyodott és nagyot sóhajtva túrt bele,enyémhez kísértetiesen hasonlító szőke hajába.

-Harry nagyon aranyos fiú,biztos vagyok benne,hogy mindent megtesz majd,hogy elnyerje a tetszésedet.-magyarázta. Bár nem igazán tudom miért,bátram kimerem jelenteni,hogy én ismerem a legjobban Harry-t.

-Tudom.

-Épp itt volt az ideje,kicsim,hogy ti ketten egymásra találjatok.

Beszívtam az alsó ajkam és elgondolkodva figyeltem a laptopom képernyőjén anyát.

-Szeretem őt.

-Tudom,drágám.-mosolygott.-Ezt ő is tudja?

Szégyenlősen bólintottam,az arcom kissé kipirult,de anya csak mosolyogva figyelt.Tudtam,hogy tud arról a korszakomról,amire egyáltalán nem vagyok büszke,és azt is tudtam,hogy direkt nem beszél velem erről,akkor próbált jobb belátásra bírni,de még rá sem hallgattam.Annak az időnek vége lett,és többet nem fogok a magány elképesztően mély gödrébe esni,mert itt van Harry,és ha ő velem van,akkor egyáltalán nem szeretnék mást.

Az ajtóm nagy erővel csapódott ki,összerezzentem és odakaptam a fejem. Azt hittem mérges,de a vigyorából inkább arra következtettem,hogy rájött az 5 perc és én leszek az akin ezt kitölti.

Egy ugrással előttem termett és elborított az ágyon. Ajkát az enyémre tapasztotta,majd felkapta a fejét és félszemmel a laptopomra pillantott.

-Áá!-ült rá a combjaimra.-Szia Bess. Én izé,őő nem tudtam,hogy te is,itt vagy.-mondta zavartan.

-Szia Harry.-mosolygott anyu.

A kezeimet a vállára tettem és erősen tolni kezdtem,ám az erőlködésemet látva,elképedve rám nézett,majd kitört belőle a nevetés. Egy pillanat alatt sikerült elfelejtenie,hogy anya néz minket,átvetette lábait rajtam,és csikizni kezdett.

-Anyaa!-visítottam.

Megfordultam,ám ő velem együtt mozdult,az ágy pedig túl kicsinek bizonyult és leborultunk.

Anyu jóízű nevetése harsant a laptopom hangszóróiból. Harry egy darabig értetlen arccal nézett rám,majd elkezdett nevetni.

-Idióta.-löktem meg.

A fejemet dörzsölgetve feltápászkodtam és a sértődöttet játszva visszaültem a laptop elé.

-Sajnálom,hogy megzavarta a beszélgetésünket egy indokolatlanul becsapódó energiabomba.-mondtam,mintha ott sem lenne.
Anya csak tovább nevetett,miközben Harry mögém ült,és mint egy ártatlan kiscica,arcát az enyémhez simította.
-Csikized az arcom.-húzódtam el,és belenéztem a zöld szemekbe.
Még jobban az arcomhoz préselte magát és fel-le kezdte mozgatni a fejét.
-Hazz. Nyugodj le!-nevettem
-Jól van gyerekek.-sóhajtott anyu.-Legyetek jók,és vigyázzatok egymásra.
-Kilépsz?-csodálkoztam.
-Mennem kell dolgozni.-húzta el a száját.
-Ja,értem.
-Legyél rendes kislány Emily,és fogadj szót a fiúknak.
Hitetlenkedve néztem a kamerába,miközben mögöttem Harry röhögve terült el az ágyamon.
-Anya.Nemár.-sziszegtem.
-Jól van,sziasztok.-intett.
-Szia anya.
-Szia Bess.-nyögte Harry.
Lehajtottam a laptopom és felé fordultam,egy ideig figyeltem ahogyan alaposan ki röhögi magát,majd hátradőltem és a lábaimat a mellkasára tettem.
-Vedd le a tappancsaidat rólam,Emily Stewart!-váltott parancsolgató hangnembe.-Ha nem fogadsz szót,zárdába küldelek és apácaként fogod élni az életedet,kisasszony!
-Késő.-nevettem.
-Már apáca vagy?-nyitotta nagyra a szemeit.
-Néha nagyon fáj amiket mondasz.-nevettem,de a lábaimat nem vettem le róla.
Egy ideig gondolkodott,majd leeshetett neki,hogy miért nem lehetek apáca. Könnyed mozdulattal le emelte a lábaim a mellkasáról és mellém feküdt. Csendben bámultuk a plafont,majd hirtelen nevetni kezdett.
-Mi van ma veled?
-Semmi.-nevetgélt.
Megráztam a fejem és felültem,egy ideig az arcát figyeltem,nem tudom min nevetett,de az arcán ott ültek azok az édes gödröcskéi,amitől egy kissé elkábultam. Beszívtam az alsó ajkam,és miközben őt bámultam,egy,illetve két dologra tudtam gondolni. Az egyik az,hogy mennyire észvesztően cuki,a másik pedig,hogy holnap randizni fogunk. Mire észbe kaptam már lenyugodott és zöld szemeivel az arcomat fürkészte.
-Ki röhögted magad?-mosolyogtam.
-Aha.Idejössz?-tárta ki a karjait.
Bemásztam közéjük,a mellkasára hajtottam a fejem miközben ő a hajamat kezdte simogatni. Akkor jöttem rá,hogy bármi történt,és bármi fog még történni,mi mindig együtt leszünk.
-Nem értem,hogy lehettem akkora idióta.-dörmögte.
Fel pillantottam rá,az államat megtámasztottam a mellkasán és onnan néztem az arcát.
-Mondtam,hogy szeretem az idiótákat.
Mosolyogva végig simított a hajamon.
-Nem értem saját magam. Pedig így visszagondolva,annyira egyértelmű volt ez az egész.-rázta meg a fürtjeit.-Azok az utalások, és amikor otthon voltunk,én meg hülyét csináltam magamból hiszen meg akartam találni azt aki miatt ezt az egészet csináltad,közbe meg én voltam az oka.
A hangja egy pillanatra elcsuklott, nem nézett rám,helyette ki bámult az ablakon.
-Azt hittem,hogy azzal mindent elrontanék,ha elmondom.-nyeltem nagyot.
Azt hiszem,most jött el annak az ideje,hogy mindent megbeszéljünk ami történt az utóbbi pár hétben.
-Amikor idejöttem,téged akartalak visszakapni.-harapdáltam az ajkaim.-Azt hittem megváltoztál,hogy a hírnévtől elszálltál vagy valami,de nem,te még mindig ugyanaz a Harry voltál mint az X-Factor előtt.
Halvány mosolyra húzta a száját és érdeklődve nézett rám.
-Én meg,nem is értem hogy történt,de szépen lassan beléd szerettem,mert,megváltoztál,az aranyos kiskölyökből egy,egy ilyen pasi lettél akiért bomlanak a nők.-nevettem fel.-Aztán,történt ez az egész Niall-el,és minden megváltozott,veszekedtünk,én meg,nem tudom miért,de amikor elmentem Eleanor-hoz,és felhívtalak,te meg átjöttél, utána elküldtelek,az tűnt a legjobb megoldásnak ha én...
-Ne mond ki,légyszi.-csukta be a szemeit.
Kezemet az övébe csúsztattam,mire vett egy nagy levegőt és ismét rám nézett.
-És mi..-folytattam,az arcom akaratlanul is vörös színt vett fel.
-Annyira béna volt.-nevetett fel hirtelen.
-Piszkáltál.-nevettem vele.-Nem volt béna.Aranyos...
-Elképesztően.-röhögött.-Folytasd!
-Szóval,utána,annyira gyorsan történt minden,összevesztünk,kibékültünk és jött Mia. Az egy mély pont volt,egy sms-ből megtudni,hogy van valakid,és amikor láttam,hogy telefonálsz vele...-csuklott el a hangom.-És,amikor megláttam,milyen paraszt barátnőd van.
Elmosolyodott és elgondolkodva a kezemet nézte.
-Velem veszekedtél amikor ő bántotta Niall-t...
-Ne folytasd.-sóhajtott.
Felült és magához ölelt,szólásra nyitotta a száját,de az ajtóm hirtelen kicsapódott és Liam egy újsággal a kezében viharzott be. Ijedten rebbentünk szét,bár a dühös fiú mit sem törődött velünk,és az őt követő további 3 sem igazán. Le dobta elénk az újságot,amin nagy betűkkel állt: A One Direction viccet csinál Harry Styles exéből.
-Mivan?-kapta fel hitetlenkedve és olvasni kezdte.
Az arca fokozatosan komorult el,majd idegesen lecsapta és járkálni kezdett. Óvatosan húztam magam elé az újságot,lehajtottam a fejem,hogy kerüljem a fiúk tekintetét.

A minap a One Direction-t egy show műsorban láthattuk,amint Harry-t a népszerű műsorvezető nő,Rebeca Cole faggatja az exbarátnőjéről. Harry nevetve nyilatkozta,hogy a lány,csupán egy rossz döntés volt. Továbbá hírbe hozták,állítólagos legjobb barátjával,Emily Stewart-al,aki mindenféle támadás ellenére,nevetve nyilatkozta:
-Piszkálta Niall-t,ezért belekentem a hajába a tejszínhabot.
Ezen mindannyian remekül szórakoztak, a legjobban Louis Tomlinson (20) szórakozott, neki az orrán folyt ki a víz,ami valljuk be,még Louis-tól sem egy kellemes látvány.
A páros minden pletykát hevesen tagad,és azt bizonygatják,ők minden pletykával ellentétben csak legjobb barátok. Bennfenteseink szerint,viszont a lány gyengéd érzelmeket táplál Styles iránt és sajnos ezt Emily keze sínyli meg,amin több mély vágás látszik,egy Chesire-i kórház szóvivője is megerősítette,hogy a lány napokig feküdt bent,és a hosszú napokat Harry is ott töltötte,aki nagylelkűen adományozott a kórháznak. Talán a szépfiú ezzel próbálta jóvá tenni minden rossz döntését? Elképzelhető. 
Kíváncsian várjuk,hogyan alakul tovább a One Direction jövője. Talán a fiúk elindultak le,azon a bizonyos süllyesztőn? Reméljük nem.

-Elképesztő.-dobtam félre.
-Ez hihetetlen!-dühöngött Zayn és erőteljesen belerúgott az ágyamba.
Egy kellemetlen hang után,felordított.
-A kurva életbe!
Mindannyian ijedten néztünk rá,Liam és Louis megragadták a karját,mindannyiunkból elpárolgott minden düh,miközben Zayn eltorzult arccal ült az ágyra.
-Harry.-vett élesen levegőt Louis.-Állj ki szépen a kocsival.
Niall kezdett pánikolni,először csak ijedten meredt maga elé,majd legördült az arcán egy könnycsepp és hadonászva,szitkozódva ugrált.
-Niall! Maradj már nyugton!-üvöltött rá Liam.
Meglepetten néztünk rá,hiszen ő nem épp az az erőszakos srác. Zayn sziszegve,behunyt szemmel tűrte,hogy levegyék róla a cipőt. Ijedten,a számat rágva szorítottam a kezét. A nagylábujja ijesztően természetellenes pózban állt. Harry lihegett be a szobába és közölte,hogy kiállt a kocsival. Liammel körülfogták az arab srácot és elindultak vele le a lépcsőn. A kezemet Niall kezébe csúsztattam,miközben Louis hátulról terelt minket.
Nehezen,de leértek a lépcsőn,előrementem és feltéptem az ajtót,megvártam míg mindannyian kimennek,majd elhalásztam a lakáskulcsot és bezártam az ajtót. Be emelték Zaynt az anyósülésre,Harry megkerülte a kocsit és bepattant előre,mi négyen pedig bezsúfolódtunk a Range Rover hátsó ülésére. Útközben Louis üvöltve telefonált valakivel,majd dühösen kinyomta és eltette a telefont.
Parkolóhelyet keresve kóvályogtunk,majd miután megunták,egyszerűen Harry megállt,Louis és Liam összekaparták Zaynt elölről és elindultunk vele befelé.
Ismét én rohantam előre,szorosan a nyomomban Niallel aki valószínűleg sokkot kapott,mert erőtlenül fogta a kezem,és mint egy zombi,dünnyögve lépdelt utánam.
Lefékeztem a recepciónál és hadarni kezdtem.
-Lassabban kisasszony!-nézett rám elképedve a nő.
Lenyeltem a könnyeim és lassan,tagoltan kezdtem beszélni.
-A barátunk,eltörte a lábujját.-nyeltem nagyot.
-Neve?
-Zayn Javadd Malik.
Keze elidőzött a billentyűzeten,ránk nézett,de hamar elkapta a fejét,amikor találkozott Niall szúrós pillantásával,és hevesen pötyögni kezdett.
-Születési idő?
-1993. január. 12.-hadartam idegesen.
-Anyja neve?
-Patricia Brannan.
Eközben a fiúk is beértek,Zayn-el a vállukon. Nem sokkal később Harry rontott be.
Zayn-t felvitték,mi pedig idegesen toporogva ültünk le a folyosóra,és vártunk.
Egy idei nem szóltunk egymáshoz,csak meredtünk magunk elé. Fáradtan nekidőltem Harry vállának és csak bámultam az ajtót ami mögött Zayn egy orvossal eltűnt.
-Nincs semmi baj.-suttogott és végig simított a hajamon.
A kezem iszonyúan remegett,nem tudtam másra nézni,egyedül az ajtóra. Egy fehér köpenyes orvos lépett ki rajta.Egyszerre támadtuk le a kérdéseinket,feltette a kezét mire elcsitultunk.
-Mr. Maliknak eltört a nagylábujja,nagy szerencséje volt,nem kell műteni.
Egyszerre lélegeztünk fel.
-Jól éri magát?-pillantott a szöszi fiúra,aki falfehér arccal meredt rá.
-Tessék?-nyöszörgött.
-Kér egy pohár vizet?
-Kaphatnék?-nyelt nagyot.
-Hogyne.-bólintott.
Felpattantam,járkálnom kellett.
-Hozok neked a lenti automatából.
Meg sem vártam,hogy mondjon bármit is,heves léptekkel indultam a lift felé,toporogva vártam,hogy leérjen,majd megrohantam az automatát és némi pénz bedobása után,kivettem az üveg vizet. Nekidőltem és hosszan kifújtam a levegőt. Egy kéz fonódott a derekam köré,a nyakamat csiklandozó hajtól rögtön tudtam ki az,megfordultam és arcomat a széles mellkasába temettem.
-Jól van.-simított végig a hátamon.-Begipszelik a lábát és hazamehetünk.
-Menjünk vissza.-csúsztattam kezemet az övébe.
Engedelmesen követett,a fiúk csendben ültek egy sorban,Niall kezébe adtam a vizet majd én is leültem.
Amint nyílt az ajtó,ismét felugrottam és nagy léptekkel közelítettem meg Zayn-t. Átöleltem,ő pedig nevetve simított végig a hátamon. Szipogva húzódtam el,és lenéztem a bokáig begipszelt lábára,mankókon állt,de vigyorgott.
-Szerencsétlen vagyok.-nevetett.
-Menjünk inkább haza.-mosolygott Lou.