41.rész Megígérem...

Sziasztok! :)
Hű. Hosszú hétvége <33 nem is tudjátok mennyire örülök neki:D
És hát itt van az új rész,izgulok :$ írjatok komit,ha tetszik,meg akkor is ha nem :D
Azért remélem tetszeni fog.:)
Puszilok mindenkit és jó hétvégét! :)

Nessa xx

Ideges voltam,körbe járkáltam a szobámban. A ruhám szanaszét hevertek,egyszerűen nem találtam olyat,ami illett volna egy randihoz. A fejemben ott motoszkáltak azok a mondatok: "nem esküvőre mész", "túl csicsás", a feketét alapból kilőttem mert "nem temetésre készülök". Az volt a legrosszabb,hogy még csak Harry segítségét sem kérhettem,hogy nézne már ki,ha átmennék hozzá,hogy segítsen kiválasztani mit vegyek fel a randikra. Ahová vele megyek. És kettesben leszünk!!
Kezdtem idegbeteg lenni és komolyan azon gondolkoztam,hogy áthívom valamelyik fiút. Nem igaz,hogy magamtól nem tudom kiválasztani mit vegyek fel. Hihetetlen. Elkeseredetten rogytam le az ágyra, a hajam nedvesen tapadt a homlokomra és az arcomra,a sírás fojtogatott,és akkor. Kopogtak.
-Harry!-kiabáltam ki.-Ha te vagy az. Eszedbe ne jusson bejönni!
Halk nevetés hallatszott majd egyetlen rövid mondat.
-Bármit is mond,ne engedd a magassarkút,utálja.
Ismét kopogtak,odacsoszogtam,és nyúzott arccal ajtót nyitottam. Ha lett volna valami a kezemben,biztos elejtem,de ehelyett az ajtómban álló nő nyakába ugrottam. Ő a megmentőm.
-Szia.-ölelt meg és rám mosolygott.
-Lou!-örvendeztem.-Gyere be!
Belépett,becsukta maga mögött az ajtót,és végig tekintett az eléggé,hát..rumlis szobámon.
-Sajnálom,én csak...
-Ülj le,keresünk neked valami csinos ruhát.
-Köszönöm.
A szekrényemhez lépett,kotorászott benne valamit,majd a földön heverő ruháimat kezdte nézegetni,néha-néha rám pillantott,majd diadalmasan felemelt egyet. Amit én eddig nem is láttam.
-Ez tökéletes.-tette le óvatosan az ágyra.-Neked tetszik?
-Igen.
-Vedd fel légyszíves.-mosolygott kedvesen.
Lekaptam magamról a hosszú pólót és óvatosan felvettem a ruhát. Felhúzta hátul a cipzárt,igazgatta a hajam,majd maga felé fordított és mosolyogva végigmért.
-Nézd meg magad!-terelt a tükörhöz.-Gyönyörű.
A tükörképemre mosolyogtam. Ez az egész ruhaválasztás nem olyan drasztikus,így,hogy Lou kiválasztotta.Nem értem nekem miért nem megy.
-Keresek neked egy szép cipőt. Harry mondta,hogy nem szereted a magassarkút.
-Kényelmetlen.-húztam el a szám.
-Feltételezem,hogy neki rózsaszín gumipapucsban is tetszenél.-nevetett.
-Miután jól kiröhögött.
-Kitaláltad már,hogy milyen legyen a hajad?
-Nem igazán.-harapdáltam az ajkam.
-Mit szólnál hozzá,ha oldalra fonnánk?
-Rendben. Mindegy,csak...
-Tetszeni fogsz neki,nyugodj meg.
Egy "áhá" kiáltással előkapott a cipők közül egy balerina cipőt,amin egy nagy virág volt.
A lábaimat lóbáltam miközben ő elfoglalta magát a hajammal. Kezdtem normálisan kinézni,csinosnak éreztem magam.
-Lux is veled van?-kérdeztem.
-Igen,lent van a fiúkkal. Kész vagy.
Boldogan pislogtam a tükörbe. Szépen kisminkelt,a szemhéjamon barna szemhéjpúder volt,az ajkaim rózsaszínen csillogtak.
-Nem tudom elmondani,mennyire hálás vagyok.-rebegtem.
-Ugyan már.-mosolygott.-Kápráztasd el.
Rá mosolyogtam,lesietett a lépcsőn,és mondott valamit a fiúknak,én pedig idegesen,egy nagy levegő után elindultam lefelé.
Zayn a kanapén terpeszkedett,egész nap ezt tette és előszeretettel ugráltatta a többieket ha szeretett volna valamit. Természetesen teljesítettük Mr.Malik összes kívánságát. A többiek a nappali közepén játszottak Luxal,Harry pedig látszólag idegesen,zakóban és világos nadrágban ácsorgott,a fehér Conversét bámulta. Megnyikordult alattam a lépcső,ők pedig egyszerre kapták fel a fejüket.
Úgy éreztem magam mint a mesékben,amikor a csodaszép hercegnő lelépdel a lépcsőn,és mindenki csak vele foglalkozik. Harry arcára kiült az édes mosolya,Lou pedig büszkén vigyorgott. A fiúk egy darabig tátott szájjal néztek,majd becsukták a szájukat,de továbbra is bámultak.
-Hű.-fogta meg a kezem Harry.
Szégyenlősen lehajtottam a fejem,tetőtől talpig végigmért,majd megrázta a fürtjeit és mosolyogva nézett rám.
-Mehetünk?
Beharaptam a szám,a fiúk mind mosolyogtak,halványan elmosolyodtam majd megfogtam a felém nyújtott kezet.
-Érezzétek jól magatokat.-szólalt meg Liam.
A többiek egyetértően bólogattak.
Mielőtt még becsukódott volna mögöttünk az ajtó,Zayn hangja törte meg a csendet.
-Niall? Hoznál egy kis fagyit?
Mosolyogva vezetett a kocsiig,a nap lemenőben volt,szótlanul ültem be az anyósülésre. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság de nem kérdeztem hova megyünk,úgysem mondaná el.
-Hé.-fogta meg a kezem és közelebb hajolt.-Nem kell idegesnek lenned.
-Én nem...
-Tudom.-tűrt a fülem mögé egy kilógó tincset.
Lopva egy puszit adott a szám sarkába,mosolyogva húzódott el,beindította az autót,és miközben ő az utat figyelt,én kifelé néztem az ablakon hátha meg tudom állapítani,hogy hová megyünk. Sikertelenül.
Az autó lassan megállt alattunk,beállt egy parkolóhelyre,leállította a kocsit és kipattant belőle. Megkerülte és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi.-eresztettem meg egy mosolyt.
Megfogta a kezem,bezárta a kocsit és egyik kezét a derekamra tette.
Némi sétálás után egy parkhoz értünk,ami valamilyen csoda folytán kongott az ürességtől,pedig ilyen tájban az emberek szeretik parkokban tölteni az időt. Nem értettem miért jöttünk,egy elhagyatottnak tűnő parkba,gyönyörű volt,rendezett így nem lehetett elhagyatott,mégsem volt ott senki. Csendben vezetett maga mellett, körbe nézelődtem,hátha látok embereket de ő csak mosolygott rajtam,én meg egyetlen árva embert sem láttam. Ahogy lassan közeledtünk,egy távolban színesnek tűnő valamihez,kezdtem megérteni,miért jöttünk ide. A fűben egy pokróc hevert,rajta egy kosárral.
-Remélem nem bánod,hogy nem étterembe hoztalak. Úgy gondoltam,ez kicsit személyesebb,meg kreatívabb is.
Beszéd közben óvatosan átölelte a másik kezével is a derekam.
Szóhoz sem jutottam,nem tudom hogyan tudja elintézni,hogy egy parkot kiürítsen. Fogalmam sincs,ezek az olyan dolgok közé tartoznak,amiket nem tudok róla.
-Hogy csinálod?
Megvonta a vállát és lehúzott a pokrócra. Puha volt,nagyon puha. A nap még gyéren sütött ránk,csodálatosabb helyet nem is tudtam volna elképzelni egy randira. Egy egészen eldugott részen voltunk,néhány fa és bokor volt,szétszórtan padok,és egy kaviccsal behintett kis út,ami egy szökőkúthoz vezet.A kosár felé nyúlt és kivett belőle két tányért.
-Sajnálom,de nem én főztem.-fojtott el egy mosolyt.-A lasagne még nem igazán megy.
-Nem baj.-nevettem rá.
Levette a zakóját,alatta egyszerű fehér pólót viselt,előbukkant néhány tetoválása a karján,nem beszélve a bicepszét. Nagy meglepetésemre elővett egy palack vörösbort is.
-Louis felajánlotta,hogy érte megy a kocsiért.-nyugtatott meg.
Elmosolyodtam,miközben letette elém a lasagne-t.
-Csendes vagy.-méregetett.-Nem tetszik?
-De!-vágtam rá.-De igen,csak ez annyira furcsa.
-Nézd,én tényleg szeretném ha tetszene...
-Tényleg tetszik.-nyúltam az arcához és végigsimítottam rajta.
Megfogta a kezem,a szájához emelte és lágy puszit adott a tenyerembe. Félre tette a tányérokat és közelebb húzott magához,tenyerét a combomra tette és mosolyogva apró köröket rajzolt a lábamra.
Elvette az egyik tányért,a villára szúrt egy falatot és a számhoz emelte.
Miközben lassan fogyatkozott az étel,én a vállának dőlve néztem a lemenő napot. A park kezdett életre kelni, a bokrok megmozdultak,és néhány mókus ugrált a fákon.
Lerúgtam a cipőm és a lábujjaimmal a tiszta fűbe túrtam.
Csendben elpakolta a tányérokat,és egy doboz jégrémet vett elő.
-Ne!-emelte ki.-Megolvadt! Ez nem hiszem el...
-Nem baj.-mosolyogtam.-Majd betesszük otthon a fagyasztóba.
-Ajj.-húzta el a száját.
-Jégkrém nélkül is tökéletes,ez az egész.-néztem körbe.
Egy kis mókus közelebb merészkedett hozzánk és nagy barna szemeivel,a kis mancsai között fogva valamit,pislogott ránk. Harry felé nyújtotta a kezét,először még közelebb jött majd szimatolni kezdett és elszaladt.
Mielőtt még bármit is mondott volna,szó nélkül a tarkójára tettem a kezem és közel húztam magamhoz.
Nyelve végigszántotta az alsó ajkát és vágyakozva pislogott a számra.
-Szabad?
-Ne kérdez hülyeséget.-leheltem.
Mosoly szökött az arcára,ajkai édesen simultak az enyémre,hátradőltem,és magammal húztam őt is. A hajam szétterült a fűben,ujjaival az arcomat simogatta,miközben lágyan csókolt. Ahogyan fölém hajolt,kezemet a mellkasára tettem és felhúztam a pólóját,ujjaimmal bejártam a hasát,majd a hátára tettem a kezem, és megpihentettem a fürtök között. Nem tudtam tökéletesebb helyet elképzelni sem tökéletesebb randit,és nála tökéletesebb srác,számomra nincs.
Ajkai közül halk sóhajok törtek fel,miközben keze a combom felé barangolt és az érintésével ösztönzött arra,hogy a dereka köré kulcsoljam a lábaim.
Őrülten dobogó szívvel,szorosan körbefontam a lábaimmal,éreztem,ahogyan elveszíti a fejét,csókja a lágyból egyre vadabb lett,én pedig igyekeztem tartani az iramot.
-Milly.-nyögött rekedtesen.-Abba kell hagynunk.
-Nem!-húztam vissza.
Nem úgy tűnt mint akinek nagyon ellenére van a dolog,arcát a ruhám kivágása közé ejtette és lágy csókokkal haladt a nyakam felé. Nem érdekelt ki lát meg minket,és az sem,hogy hány újság fog írni rólunk. Holnap bemegyek valahová,és mindent el fogok mondani Miáról. Senki nem terjeszthet róla semmi rosszat.
Beletúrtam a hajába és fel húztam magamhoz,ajkai mohón tapadtak az enyémre,egyszerre volt gyengéd és vad,halk nyöszörgés szaladt ki a számon amint elhúzódott.
-Legyél a barátnőm.-döntötte homlokát az enyémnek.
A légzésem elakadt,a szám kiszáradt, a szívem őrülten dobogott,erre vártam hetek óta erre vártam és most eljött.
-Ígérd meg,hogy ha nem megy akkor is a barátom leszel.-leheltem.
A szeménél megjelentek a kis nevetőráncok,nem tudom,hogyan maradhatnánk egy kapcsolat után barátok,de azt nagyon jól tudom,hogy ha most nem mondok neki igent,akkor egy örök életre bánni fogom. Mutatóujjával végig simított az arcomon,nem éreztem ahogyan rám nehezedik,elmerültem a boldogan csillogó zöld szemekben.
-Megígérem.
Mint a Twillight-ban,amikor Bella testét elönti a vámpírméreg,úgy borított el engem a kicsattanó boldogság. Nevetve húztam magamhoz,és eldöntöttem,hogy soha,de soha az életben nem fogom őt elengedni.
Először csak lágy puszikkal "kínzott" majd puha,formás ajkait az enyémre simította. Nyelve bejutásért könyörgött,ám én direkt nem nyitottam ki a szám,had küzdjön csak.
-Naa.-dünnyögött.
Felnevettem,mire lecsapott. Karjaimat a nyaka köré fontam,mellkasom szorosan az övéhez nyomódott,a számról a fülem mögötti érzékeny területre tért,majd arcát a nyakamba fúrta és játékosan beleharapott.
-Olyan régóta akarom ezt.-dünnyögte.-Mostantól csak az enyém vagy.-vigyorgott rám kócos fürtjei mögül.
Nem is akartam másé lenni.
Orrát az enyémhez simította,majd apró puszit adott rá és legördült rólam. Azonnal felé fordultam,kezei a derekamra simultak,boldogan,szinte szikrázó szemekkel néztem rá. Felemelte a kezem,a csuklómat a szájához emelte és puha,óvatos csókokkal hintette be a sebhelyeket. Pár évvel ezelőtt ha valaki azt mondja,hogy egyszer a sötétben,egy park közepén,egy pokrócon fekve kéri,hogy legyek a barátnője,mindketten körberöhögtük volna az illetőt.
Az első csillagok kezdtek megjelenni az időközben besötétült égen,mi pedig egymás mellett feküdtünk,összekulcsolt kezekkel,és csendben egymásnak simulva bámultuk az eget.
Jól láthatóan,ívben elsuhant felettünk egy hullócsillag,behunytam a szemem és kívántam. Nem mondom el,hogy mit,mert akkor nem teljesülne,de szerintem mindenki tudja.
-Menjünk haza.-suttogott.-Kezd hűvös lenni.
-Még ne. Egy kicsit maradjunk még.
Magához ölelt,a testének kellemes melege elfeledtette velem,a nyirkos,esti időt.Ujjai közé vette az időközben teljesen széttúrt fonatot,kihúzta a hajamból a hajgumit és lágyan széthúzgálta. A hajam kissé hullámosan omlott le,arcát azonnal belefúrta,és jól hallhatóan beleszuszogott.
Felé fordultam,homlokomat az övének döntöttem,ujjamat végig húztam a száján,majd megpusziltam.
Pár perc heverészés után,tényleg kezdtem fázni,ezért a számat húzogatva,de összepakoltunk és a kosárba belegyömöszöltük a plédet,majd elindultunk ki a parkból a kocsihoz. Ujjait összekulcsolta az enyémmel,szorosan mellette lépdeltem,mellettünk elhaladt pár ember,nem foglalkozott velük.
-Nem ittuk meg a bort,szóval vezethetek.-mosolygott és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
Beültem,megkerülte a kocsit és beugrott mellém. A kosarat a hátsó ülésre tette és egy kis kotorászás után,előszedte a kocsikulcsot. A haza út csendesen telt,a fejemet a hideg ablaknak döntöttem,és némán vigyorogva próbáltam feldolgozni a mai napot. Kétségtelen,hogy ez eddigi életem legboldogabb napja.
Behajtott a kapun és leállította a kocsit,a kosarat azzal,hogy "nem lenne romantikus ha ezt cipelném" ott hagyta az ülésen,kiengedett,a kezemet fogva lépdeltünk fel a három lépcsőfokon,majd az ajtónak döntött.
-Csináljuk úgy,hogy miután megcsókoltalak,te bemész.A filmekben a randik után mindig így van.-vigyorgott huncutul.
-Egy házban lakunk.-simítottam végig az arcán.
-Majd utána bemegyek.-ráncolta aranyosan a szemöldökét.
Bólintottam. Néha vannak különleges,furcsa ötletei.
-Jó éjszakát.-hajolt közelebb.
Ösztönösen léptem előre,így teljesen a mellkasához nyomultam. Kezét a derekamra tette és megcsókolt. Belekapaszkodtam a nyakába,miközben az ajtónak tolt,ajkaim akaratlanul is felfelé húzódtak. Mosolyogva húzódott el,nyomott egy puszit a számra én pedig megfordultam és bementem.
Amint becsukódott mögöttem az ajtó,nekidőltem,és nagy levegőt vettem. A nappaliból hallottam a fiúk beszélgetését,lerúgtam a cipőm és mezítláb csattogtam be hozzájuk,kíváncsian mosolyogva néztek rám.
Alig álltam meg,két kéz fonódott a derekam köré a fiúk pedig,Zayn kivételével,őrjöngve ugrottak fel.
-Végre!-vágta magát térdre Louis.
Liam csak mosolyogva odajött hozzánk én pedig a nyakába borultam.Felemelt és megpörgetett,sírni tudtam volna a boldogságtól. Nevetve eresztett a lábaimra,én pedig kissé szédelegve borultam a szöszi ölelésébe.
-Hé!-jött Zayn hangja a kanapéról.-Ide is gyere!
Elindultam felé,de Louis üvöltve elkapott és rohant velem egy kört a nappaliban.
-Elvetted tőlem.-dobott le az egyik fotelba és az ujját felmutatva nézett rám.-De hajlandó vagyok veled osztozni rajta.
-Nagylelkű vagy.-mosolyogtam.
Cuppanós puszit nyomott az arcomra,odamentem a kanapéhoz és óvatosan leültem Zayn mellé.
-Örülök nektek.-nézett rám nagy barna szemeivel.-Rossz volt nézni amit műveltetek.
Az ajkaimat harapdálva pislogtam körbe. Megfogta a csuklóm és egy ideig nézegette.
-Nem szeretném ha ilyet csinálnál.
-Nem fogok.-ráztam hevesen a fejem.
Elmosolyodott és ő kitárta a karjait. Megöleltem,puszit nyomott a fejem búbjára majd elengedett.
-Ha már itt vagy,hoznál egy doboz kólát a hűtőből?
-Zayn!-szóltak rá egyszerre.
-Mivan?
Nevetve felálltam és a konyhába mentem. Teljesítettem a kérését,kicsit fura volt úgy bemenni a nappaliba,hogy öt fülig érő szájú fiú bámul rám.
-Lássunk egy hitvesi csókot!-üvöltött fel Louis.
-Nem vagyunk házasok,Lou.-mosolygott rá Harry.
-Ja,igaz. Na, csókold már meg!
Kérdőn pillantott rám,megvontam a vállam. A karjaiba zárt,és lágyan megcsókolt. A fiúk fütyülni kezdtek,a fejemben pedig kis tűzijátékok repkedtek,abban a pillanatban biztos voltam benne,hogy most már vége minden rossznak.